Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

1978. FEBRUAR 18., SZOMBAT ™&Ciriap 3 A MUNKAHELY LÉGKÖRE Információ a gyárban (AZ ÚJSÁG) Van, aki azt sem tudja, hogy pontosan mit gyártunk... — legyintett rám egy munkás a Csepel Autógyár kapujában. — Nem elég olvasott még a lapunk. Ezen kell mielőbb se­gíteni ... — mondja Baumann László, a Csepel Autógyár üze­mi lapjának, a Fényszórónak felelős szerkesztője. S mit ír a gyáron belüli in­formációs rendszerről a szocio­lógus, Hegedűs András? „Az információs rendszer bekap­csolja a munkást az üzem ve­zetési-döntési rendszerébe, és az üzemi demokratizmus gya­korlati megvalósulásának és a társadalmi önigazgatás ki- fejlesztésének mechanizmusá­ba.” A szerkesztő Az irodaépülettől távol, kacs- karingós út végén, a gyári tűzoltó-parancsnoksággal szem­ben találok rá az üzemi lap szerkesztőségére. A Fényszóró 4100 példányban jelenik meg, hetente egyszer, négy oldalon.. A gyárban 10 ezer ember dol­gozik, közülük 3200 fizeti elő az újságot. A két újságíró munkatárs mellett működik egy, Rad­nóti Miklósról elnevezett, szo­cialista címért küzdő brigád, melynek tagjai társadalmi munkában látják el a lapot in­formációkkal, hírekkel. A bri­gádba két mérnök, egy üzem­vezető egy technikus és egy diszpécser tartozik. Kevés a levelező, s közülük is kevés a fizikai dolgozó. — Autógyáriaknak érezzük magunkat, de csak itt csinál­juk a lapot: a Hírlapkiadó Vállalat státusában vagyunk — mondja az újság felelős szerkesztője, Baumann László. — Milyen szerepet játszik a Fényszóró a gyár életében? Elismerik létjogosultságát a vezetők? — Állandó meghívottak va­gyunk. Tanácskozási joggal. Ott ülünk minden pártbizott­sági, szakszervezeti, KISZ- ülesen, s személyes kapcsola­tot is kialakítottunk a helyi vezetőkkel. A pártbizottság sokat segít munkánkban, ta­nácsokat adnak, mivel foglal­kozzunk, mi az időszerű, s a gazdasági vezetők is rögtön szólnak, ha készül valami új­donság. — On szerint mi egy üzemi lap feladata? — Elsősorban a tájékozta­tás. Ha valaki a gyáráról min­dent tud, jobban magáénak érzi. Ezt a tudást pedig a leghatásosabban az üzemi lap adnatja meg olvasóinak. Má­sodsorban eligazítani a mun­kásokat az információáradat­ban, azaz irányítani. Például felhívni a dolgozók figyelmét a munkaverseny jelentőségére. — Hogyan segítheti az üze­mi lap a jó munkahelyi lég­kör megteremtését? — Néhány évvel ezelőtt ren­getegen mentek el a Csepel Autógyárból. „Nincs jövője ennek, innen menni kell”, mondták a hangadók, s ezt a hangulatot átvette a lap is. 1967—68—69-ben tömegesen, s egyre tömegesebben mentek munkakönyvükért az embe­rek. Mondanom sem kell, hogy milyen lehetett a munkahe­lyi légkör, „a lap is megírta” bizonytalanság idején. Aztán kiderült, hogy a borúlátók­nak nem lett igazuk. Gon­dok, problémák most is van­nak, de abból az időből egy tanulság maradt — nem sza­bad együtt sírni a sírókkal. Mikor elkezdtünk olyan anya­gokat közölni, melyek mutat­ták a kibontakozást, hogy lás­sák, van itt tennivaló, munka, csökkent a kilépők száma. S nem utolsó célja a lapnak most sem itt tartani a munká­sokat ... Biztonságérzetet ad­ni nekik a nyomtatott betű tekintélyével. — A vezetőket miről infor­málja a Fényszóró? — A gyáregységek termelési tanácskozásairól, az alapszer­vezeti párttaggyűlésekről nemcsak megírjuk az elhang­zottakat, hanem a végrehajtó bizottsági üléseken el is mon­dom a problémákat. Így a leg­több panasz orvoslást nyer már szóban, személyes beszél­getések után. Bírálnunk is le­het, csak üzletrontást ne csi­náljunk. Néhány évvel ezelőtt megírta a Fényszóró, hogy ko­szosán hagyják az elkészült motorokat. Az autók, kikerül­vén Törökországba, a helyte­len használat következtében elromlottak, a motorok besül­tek. A török üzletfél beperelte az autógyárat, s a tárgyaláson jogtanácsosuk a Fényszóró cikkét mutatta fel. A pert a Csepel Autógyár elvesztette. — Milyen kritikai anyagok jelennek meg a lapban? — Fegyelmezetlenségek, szo­ciális problémák s olyan egyé­ni gondok, amelyek, úgy gon­doljuk, nagyobb közösség élé kívánkoznak. A cikket megje­lenés előtt nem mutatjuk be senkinek, esetleg szakmai ta­nácsot kérünk. — Visszatérve az irányítás­hoz, hogyan segíthet az újság a munkaversenyben? — Nemcsak a címszavak leközlésével. Szeretik az em­berek az erkölcsi elismerést így az irányítás — a jól dolgo­zók szerepeltetése. Minél több név szerepeljen a lapban! Mi­kor a gyárban a „kiváló” jel­vényeket osztották, mi az ösz- szes kiváló dolgozó nevét kö­zöltük. Több mint száz mun­kásét. A kommunista műszak­ról külön két oldalon számol­tunk be portrékkal, színes írá­sokkal. — Hogyan foglalná össze az üzemi lap belső életének sajá­tosságait? — Az üzemi lap egy Jtfsebb egység szószólója, itt nem le­het úgy fogalmazni, mint az országos lapok sokszor teszik, hogy „több helyütt” — direkt- ban kell írni, és az‘általános intézkedéseket, az általános helyzetet rávetíteni a gyár éle­tére. Felmérés nem készült a Fényszóró olvasottságáról. A sportot a gyári vezetés szeret­né visszaszorítani, de az előfi­zetők szívesen olvassák csak­úgy, mint a portrékat, színes írásokat Nincs nagy sikerük viszont a termelési beszámo­lóknak. A lap olvasottsága az igaz­gatói épületben a legalacso­nyabb. Az olvasók Kőcser Lajos 16 éve dolgozik a gyárban. A Magyar Ifjúsá­got és a Fényszórót olvassa. — Meg vagyok vele eléged­ve... ír mindenről... Ha el­intéznek egy ügyet, akkor is megírják ... írnak a jól dolgo­zókról, az is tetszik ... Tájé­koztat. Nem, ón még nem ír­tam bele... Oberfrank József, a hajtómű­gyár 5-ös gyáregységének üzemvezetője 1951 óta a Cse­pel Autógyár dolgozója: — Engem a lapban csak a termelési adatok érdekelnek. Hogy meglesz-e a terv. Az em­berek Szentírásnak veszik, amit a lap ír, hat, nagyon is hat a munkásokra. Mert amit ott írnak, az itt a zsebükre megy, kérem. Ezért kéne ott úgy írniuk, hogy mindenki megértse. Mert sokszor zava­rosan fogalmaznak. Nem tud­ja a melós kisilabizálni, mi vo­natkozik rá, az ő zsebére... A 'párttitkár Szeghalmi Gyula, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkára: — Az üzemi lap feladata kisebb mértékben a tájékozta­tás, nagyobb mértékben az ági tatív munka. A kérdés: ho­gyan? Apró dolgokon méri le a legtöbb munkás a helyzetet, s a légkör a legkisebb dolgok miatt is megromolhat. A mun­kás nem látja összefüggései­ben a gyár gondját, a termelés egészét. Az agitatív munka te­hát összefolyik a tájékoztatás­sal, amennyiben közelebb vi­szi az egész életét a részek életéhez. Mert ehhez nem elégségesek a negyedévenkénti termelési tanácskozások, a párt írásos információi az alapszervezetekhez, a szak- szervezeti ülések, a KlSZ-gyű- lések... — Tisztában kell azzal is lennünk, hogy sok olyan mun­kásember dolgozik itt, aki nem végezte el a nyolc általánost sem, s nehéz neki összefüggé­sekről bes2éltnd. Könnyebb ká­romkodni, ha nincs géprongy, mint elmenni érte. És van en­nél veszélyesebb réteg. Min­dent eleve fenntartással fogad, senkinek sem hisz, a sorok kö­zött akar olvasni. Olyan üze­mi-lapot kell csinálni, amely­nek olvasásakor nem lehet a sorok közé bújni, és a sorok­ból csak egyfélét lehet kiol­vasni — optimizmust. Tamás Ervin Géppel könnyebb lenne Építeni és ­Ha egy — tegyük fel — la­kóház építési munkálatai be­fejeződnek, mi van még hátra? Az építőeszközök, a gépek el­szállítása. A műszaki átvétel. Az újdonsült lakók számára a kulcsátadás. De van még va­lami. Valami, ami a fenti fel­sorolás élére kívánkozik. Ez pedig az építőipari takarítás. Teljesen tisztán Az építőipar régóta megol­datlan problémája ez, s jelen­tős többletterhet ró a vállala­tokra. Az építőipari takarítás olyan teher, amely, sok más­hoz hasonlóan, gépesítéssel könnyíthető lenne. Az építés f olyamaitosságának szempontjá­ból egyáltalán nem mindegy, hogy a brigádok hogyan adják át munkaterületüket a másik­nak. A modem technológiák szükségessé teszik, hogy a munkaterületet megfelelően előkészítve, tisztán vehessék át a következő szakma munká­sai. A korszerű építési eljárá­soknál az esetleges szennyező­dések ronthatják a munka mi­nőségét — a jelenleg használa­tos burkoló- és ragasztóanya­gok teljesen tiszta, pormentes felületen alkalmazhatók —, s ezt csak újabb költségek rá­fordításával lehet később meg­szüntetni. Tisztává kell tenni a helyszínt az építkezés befe­jezése után is, alapos takarí­tást végezve az épületben és körülötte a végleges távozás előtt. Szakmunkásokkal A takarítás, bármilyen le­gyen is az és akárhol végezzék, hosszadalmas, aprólékos mun­ka. Az építőipar esetében te­tézi a gondokat, hogy a mun­kaerőhelyzet miatt szakmun­kásokkal kénytelenek elvégez­tetni a takarítást. A vállalat- vezetők tudják, hogy ez nem helyes, hiszen rontja a terme­lékenységet, erőket köt le az amúgyis kevés kapacitásból, de mást nem tehetnek. A másik lényeges dolog az, hogy a takarítást megfelelő gépek hiányában kézi erővel végzik. így azután a tisztoga­tás minősége sem mindig meg­felelő, s időben is tovább tart, mintha gépekkel történne. Azt, hogy az idő itt mit jelent, ér­zékelteti: az építészeti, szak­ipari, épületgépészeti munkák befejezése után egy-egy kész házban még hetekig eltarthat a takarítás. Amíg ez be nem fejeződik, szinte minden leáll, s tulajdonképpen indokolatla­nul késik az épület műszaki átadása; két-három ember he- tekig takarít. Említettük, hogy ezt legtöbbször szakmunka- sok végzik. Tehát amíg ok a takarítással foglalatoskodnak, máshol emiatt hiába vár rájuk a munka. Idő kérdése Ahhoz, hogy munkaerő sza­baduljon fel, az építők időt nyerhessenek, a takarítás mi­Tudományos együttműködés Kalinyini kutatók érkeztek a nyergesújfalui Magyar Vis- cosagyárba, hogy megvitassák eddigi közös munkájuk tapasz­talatait. A Szovjetunió össz- szövetségi Szintétikus Szál Kutató Tudományos Intézete és a magyar vállalat, a ha­zai vegyiszálkutatás központ­ja 5 évre szóló tudományos együttműködési szerződést kö­tött. Kél gyors járat Hétfőn két új buszgyonsjá- rat áll forgalomba a főváros­ban: a 130-as a Keleti pálya­udvar és a Szondy utca, a 132- es pedig a Zalka Máté tér és a Framgepán utca között szál­lítja utasait a csúcsforgalma időben. nősége kielégítő legyen, gép­láncra van szükség. Vagyis egy sorozat kisgépre, különböző porszívókra, felmosókra, ve­gyianyagot eltávolítókra... Ezeket a berendezéseket a ta­karítás jellegének megfelelően, különböző sorrendben lehetne használni. Ilyen gépek azon­ban nem léteznek. Azaz a Szovjetunióban például kísér­leteznek gyártásukkal, s a hí­rek szerint néhány munkafo­lyamatot végző építőipari ta­karító kisgép ott már kapha­tó. Idő kérdése tehát, hogy mi­kor terjednek el nálunk is, megoldva egy jelentős nehéz­séget A téma aktualitását az adta, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál megálla­pították, hogy mindaddig csak részeredményeket lehet elérni, amíg az. építőipari fejlesztés nem terjed ki a tevékenységi kör minden egyes részére. En­nél fogva feltétlenül szükséges az építőipari takarítást is olyan színvonalúvá tenni, amely megfelel a mai fejlett technológiáknak. Fehér Béla Tsz-siövef ségek A Mecsek- és Dráva menti Termelőszövetkezetek Szövet­sége együttműködési szerző­dést kötött a varsói vajdaság termelőszövetkezetei szövet­ségével tanulmányutak és cse­reüdülések kölcsönös szerve­zésére. A magyar és a lengyel tsz-szövetsiég már több év óta baráti kapcsolatokat tart, s a mostani — 1975-ig szóló — megállapodás e kapcsolatokat fejlesztette tovább. A megál­lapodás értelmében két-két hétig 25 Mecsek és Dráva menti, illetve Varsó környéki szövetkezeti gazda pihenhet majd a partnergazdaság ven­dégeként a Balti-tenger part­ján vagy a lengyel Kárpátok­ban, illetve a Balaton mellett, vagy a harkányi gyógyfürdő­bem Csarnokjubileum Hetvenöt éve, 1897. február 16-án adták át az immár nagyvárossá vált Budapesten a Vámház (ma Tolbuchin) kör­úti vásárcsarnokot, s ugyan­akkor nyílt meg a Batthyánj téri, a Hold utcai (ma Rosen* berg házaspár utcai — a ké­pen), a Hunyadi téri és á Klauzál téri vásárcsarnok. A budapesti lakosság élelmi­szer-ellátását nagyrészt biz­tosító csarnokokat azóta már jelentősen korszerűsítették. együttműködése tűkmtmi---------------------------------------------------------------­­Va lami mindig hiányzik S óhajként, bosszúság diktálta kifakadásként, lemondó legyintéssel kísérve, sűrűn elhangzik a címként leírt mondat. S nemcsak a boltokat járó ve­vő, hanem különböző posz­tokat betöltő gazdasági ve­zetők szájából is. Igaz, min­denki mást ért alatta. Az üzletekből üres kézzel tá­vozó vevő azt, hogy amit most keres, az éppen nin­csen, ami múltkor nem volt, az most van. A gazda­sági vezetők hasonló cipő­ben járnak, azzal a különb­séggel, hogy ami nekik hiányzik, az legtöbbször so­kakat érint, mert fejlesztés­ről, zavartalan termelésről, fennakadás nélküli anyag- ellátásról s tucatnyi más, rokontermészetű dologról van szó. Valóban: a gazda­ság termelői és fogyasztói részében egyaránt ismétlő­dő jelenség, hogy valami mindig hiányzik. Igaz, leg­többször más és más ter­mék kerül az eltűntek lis­tájára, de tény, hogy je­lenségről, s nem múló tü­netről van szó. A szakemberek megkü­lönböztetnek átmeneti és tartós hiányokat — hogy példával érzékeltessünk: átmeneti hiány keletkezik tél elején olajkályhákból, tartós hiány van bizonyos fajta építőanyagokból —, s e kettős tényező együttes hatásának következménye az a felhasználói, fogyasz­tói vélekedés, hogy valami mindig hiányzik. Aminek természetesen gondolati vo­nala: meg kell szüntetni a hiányokat, azaz „rendet kell csinálni". Erről bessélgetve Vácott, a képcsőgyárban, a pártbizottság titkára muta­tott rá egy nagyon fontos jellemzőre. Nevezetesen ar­ra, hogy az emberek nagy többsége csupán részeket lát, eseteket,'s nem folya­matokat. Akár gyáron be­lüli, akár azon kívüli dol­gokról legyen szó,., a többség úgy vélekedik: ha én oda- menrték, majd megmutat­nám ... Ami jól hangzik, de nem több üres szónál. Legalábbis az ismétlődő je­lenség lényegét tekintve. Az egymással bonyolult köl­csönhatásban álló okok mé­lyebben vannak, azaz rej­tettebben is. K öznapi példával élve: népgazdasági és la­kossági érdek egy­aránt az olajtüzelés elterje­dése. Nagy anyagi befekte­téssel az olajkályha-terme- lést megszervezte a Mecha­nikai Művek, a fűtőolaj elő­állítását pedig a Dunai Kő­olajipari Vállalat, hatalmas mennyiségben (1,2 millió tonnát tett ki a produktum 1970-ben). Volt tehát kály­ha, volt fűtőanyag, s mégis, tanácstagi beszámolókon, tanácsüléseken mást sem lehetett hallani, mint pana­szokat: akadozik az ellátás. Miért? Nem volt — ma sincs még — elegendő szál­lítóeszköz az olaj elosztásá­hoz. A fűtőolaj ugyan az átmeneti hiányok csoport­jába tartozik, de rávilágít arra a sokak által figyel­men kívül hagyott tényre, hogy o gazdasági életben a dolgok szorosan összefügg­nek, azaz aki rendet akar csinálni, annak nagyon sok­felé kell figyelnie. S ha ezt megteszi, akkor hamar rá­V_______________________ jön, hogy a rend nem a szándékokon múlik. Egyetlen példát említet­tünk, ám a többi eset azo­nos ezzel. Az építőanyagok tartós hiánya aligha eny­hülhetne úgy, hogy valaki valahol elrendelné: gyárt­sanak elég cementet, téglát, cserepet, csempét, síküve­get ... Bármilyen szigorú is lenne az ukáz, végrehajtá­sához esztendők kellenek. Hazánkban egymillió tonna cementtermelő kapacitás kiépítéséhez 50—52 hónap szükséges... Azaz súlyos hiba lenne, ha a valami mindig hiányzik olyan nyo­másban öltene alakot, amely kapkodáshoz, nem átgondolt fejlesztések meg­kezdéséhez, rögtönzésekhez vezetne. Azt az örökséget ugyanis — ami történelmi múltunk keveset emlege­tett, de keserves következ­ménye volt —, hogy a ma­gyar népgazdaság hosszú esztendőkön át kényszerű hiánygazdálkodást folyta­tott, nem lehet egy-két év alatt fölszámolni. Ehhez az ipar egész szerkezete kell hogy változzék, de módo­sulnia szükséges a népgaz­dasági ágazatok szerepkö­rének is. Ha tehát valaki mindenáron szeretné „meg­mutatni”, rendcsináló ké­pességét, egyszeriben magá­ra vehetné az országos ve­zető testületek valamennyi gondját, feladatát. Mert . csakis akkor nyílna módja l arra, hogy egyáltalán tisz- ; tázza: mit értsünk rendcsi- f náláson...? N apjainkban kétségtele- nül sűrűn találkoz- f hatni o türelmetlen- í kedés példáival, s ezeket í éles vonallal szükséges el- határolni az ostobaságok, a melléfogások miatti türel- [ metlenségtől. Míg az utóbbi ■ valóban harc, intézkedések, erkölcsi és anyagi kénysze- 1 rítő eszközök kérdése, ad- - dig glőbbivel szemben alig­ha vezet eredményre a csi- títgató, a feddő szó. Kön­törfalazás nélkül kell meg­mondani a türelmetlenke- dőknek, hogy repedt dobo­kat vernek, s a ritmus is hamis, s hogy bár hálás szerepet véltek vállalni — hiszen „ellenzékinek” lenni mindig vonzóbb —, maguk­nak és másoknak egyaránt rossz szolgálatot tesznek. Valami mindig hiányzik — írtuk le címként a sűrűn elhangzó bosszús méltatl'an- kodást, s úgy tűnhet, meg­próbáltuk megmagyarázni a bizonyítványt. Holott ma­gunk is meggyőződéssel valljuk, hogy ezerféle hiánynak, fönnakadásnak semmi más, csupán a mu­lasztás, a hozzá nem értés, a silány szervezés az oka. Ám meggyőződéssel vall­juk azt is, hogy ennek lep- i le mögött már-már minden i leegyszerűsödik, s adott le- j hetőségeinkből származó i növekedési gondjaink, ha- % ladás szülte feszültségeink , is úgy tűnnek fel, mintha j baklövések következmé- 1 nyei lennének. S erre, az ■! olykor már demagóg fel- '• hangokat is megpendítő vé­lekedésekre hiba lenne le­gyintéssel felelni. Mert akik egy kalap alá söpörnek mindent, azoknak valójá­ban nem sok közük van eh­hez a kalaphoz! Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents