Pest Megyi Hírlap, 1972. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-11 / 35. szám

JEGYZET A P É S_sT M E G Y E, I HÍRLAP KÜLÖN K I A D Á XIV. ÉVFOLYAM, 35. SZÄM 1972. FEBRUAR 11., PÉNTEK TÍZEVES JUBILEUM Eredményes esztendőt zárt a TÖVÁLL A tsz-ek nem igénylik - Vízműkarbantartás Dunakeszin és Szentendrén Elkészült a kollektív szerződés Megtartotta zárszámadó és egyben tervtárgyaló közgyűlé­sét a monori járási TÖVÁLL; Szewczyk Ede igazgató beszá­molójában elmondotta, a ter­vezett 27 millióval szemben a vállalat 30 millió forintra tel­jesítette az 1971-es tervét. A hyereség csaknem kétmillió fo­rint lett. A TÖVÁLL évről év­re fejlődik. Ezt bizonyítja az is, hogy minden évben emel­kedik a termelési érték. Érdekes képet mutat az egy főre eső termelékeny­ség. Egy dolgozóra 170 ezer forint termelés jut, ez sok ezerrel több, mint 1970-ben. A havi egy főre jutó átlagkereset 2700 fo­rint volt. A nagyobb beruházások kö­zül befejeződött a járási szo­ciális otthon építése Gyömrőn. A járás üzemei, tsz-ei anyagilag is segítették az otthon létreho­zását. Jelentős munka volt 1971-ben ugyancsak Gyömrőn gyógypedagógiai iskola meg­építése. Kétszáz gyermek ta­nul a korszerű épületben, amely a monori járás legszebb iskolái közé tartozik. VASARNAP MONORON A KI MIT TUD? JÁRÁSI DONTOJE A vasárnapi járási döntő délután fél négykor kezdődik, 16 számot értékel majd a me­gyei zsűri. Néhány érdekesség a rész­vevőkről. A népi tánc kategó­riában fellép a maglód! nem­zetiségi Röpülj páva kör és a gyömrői csoport. Nagy versen­gés lesz bizonyára a monori és a gyömrői irodalmi színpad között. A beatzenekarok közül mindössze a gyömrői Kamarás együttes jelezte részvételét. Bizonyára sikere lesz a vecsési gimnázium Kodály-kórusának is. Ök is egyedüliek ebben a kategóriában. Mit kell tudni us adófizetésről 9 Sülysáp község adófizetői nemrég udvarias felhívást kaptak a nagyközségi tanács szakigazgatási szervének veze­tőjétől. A felhívásban az állt, hogy az ez évi első félévi adót március 15-ig adópót­lékmentesen lehet befizetni. Ebben az ügyben a tanács­házára mentem és az adóügyi csoportnál Szekeres Lászlótól érdeklődtem, hogy van-e en­nek a felszólításnak már va­lami foganatja? — Örömmel jelenthetem ki — hangzott a válasz —, hogy a község lakosságának nagy része pontosan fizeti az adót. Felhívásunkra mégis igen so­kan befizették. Vannak olya­nok is, akik egész évi adótar­tozásukat rendezték. Ezen a napon például 15 ezer forint érkezett csekkszámlánkra. — Tapasztalatból tudom, hogy a lakosság kisebb része az, aki nem tesz eleget idő­ben kötelezettségének. Tavaly például többen március 16- és 17-én fizették be első fél­évi adójukat. Így, ezért az egy-két napi késésért is már kénytelenek vagyunk felszá­mítani három százalék adó­pótlékot. Aki még március 15-én fizeti be adóját, az ter­mészetesen mentes ez alól. (-ky) A községi tanácsok részé­re a TÖVÁLL 1971-ben 14 millió forint értékben végzett munkát. Ugyanak­kor az alapító tsz-ck ré­szére végzett munka mind­össze 4 millió forint érté­kű. A tapasztalat az, hogy a tsz-ek nem igénylik a TÖVÁLL munkáját. Az ok: a monori járás sok kö­zös gazdasága rendelkezik há­zi építőbrigáddal. A vecsésieket érdekli, vajon mikor készül el a kenyérgyár. Az idén befejeződik ez a mun­ka, őszre már teljes kapacitás­sal dolgozik az üzem. Gyöm­rőn augusztus végére elkészül a ruházati ktsz új üzemrésze mintegy 6 millió forint érték­ben. Az idei év legjelentősebb feladatai közé tartozik az új nyolc tantermes siily- sápi általános iskola épí­tése. Az alapozási mun­kákkal még tavaly végez­tek, az idén hozzákezde­nek a falak felhúzásához. Jövő nyárra tűzték ki az át­adás határidejét. A TÁSZI ré­szére Budapesten két nagy raktárt épít a TÖVÁLL az idén úgynevezett könnyűszer­kezetes eljárással. Jelenkezett az AGROTERV is építési igénnyel, részükre két kísérleti épületet emelnek. A TÖVÁLL profilbővülését jelzi, hogy Du­nakeszin és Szentendrén víz­műkarbantartást vállaltak. Az idén ünnepli fennállásá­nak tízéves jubileumát a TÖ­VÁLL. 1962. december 22-én alakult meg a 19 tsz társulása. Részükre a tavalyi évre 35—35 ezer forint nyere­ségrészesedést osztottak ki. Elkészült a vállalat életében először a kollektív szerződés. G. J. Falugyűlés lesz ma, február 11-én dél­után 18 órakor Ecseren, a tö­megszervezetek házában, Űri- bon, szintén 18 órakor a mű­velődési otthonban. Fürge mikrobusz Sülysápon Jelentős mértékben nőtt a sülysápi ÁFÉSZ gépkocsi- állománya. A vezetőség ko­rábbi igénylésére egy lengyel gyártmányú Nysa Towoz ve­gyes használatú mikrobusz ér­kezett a szövetkezethez. Az új busszal igen eredményesen és gazdaságosan bonyolítják le a fogyasztási szövetkezet jól jö­vedelmező pesti és gyömrői melléküzemágai között a sze­mély- és teherszállítást. MM MŰSOR MOZIK Monor: Csárdáskirálynő. Nyáregyháza: Salud Marija I—II. Pilis: Eper és vér. Ve- csés: Van, aki megteszi, van, aki nem. kiállítás Gyömrő, Súgván Endre Űt- törőház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig. Utazzon gyalog! Ügy tűnik, a Cegléd—Buda­pest közötti vasútvonalon új jelszót találtak az utasok — e jegyzet címét. Azért tesszük ezt szóvá, mert az élmúlt hé­ten nem egyszer, s nem két­szer fordult elő olyan eset, amit érdemes részletezni. Az elmúlt szombat reggel né­hány perces késéssel érkezett Monorra a 7,59-kor induló sze­mélyvonat. Felszálltunk, ab­ban a tudatban, hogy kilenc­kor megérkezünk a Nyugati pályaudvarra. Nyolc óra húsz perckor Péteri és Üllő kö­zött megállt a szerelvény. Jól idomított, türelmes utasok lé­vén, nem zúgolódtunk, gyak­ran előfordul az ilyesmi, hát többen is megkockáztatták azt a pesszimista kijelentést: fi­gyeljük csak meg, ugyanaz lesz, ami tegnap volt, legalább fél órát késünk ... Nem lett igazuk! Kilenc óra már el­múlt, s mi még mindig Péteri és Üllő között álltunk. A bát­rabb, s gyakorlottabb utasok felderítésre indultak, majd visszatértek a hírrel: előt­tünk vesztegel az 5.20-kor(!) Monorról indult személyvonat, teljesen üresen, ezért min­denki elindult gyalogszerrel, át a szántásokon a műúthoz, egy buszmegállót keresni. A példát fél 10-kor sokan kény­telenek voltak követni: elin­dultak táskákkal, csomagok­kal, végig a szántóföldeken. Mi, akik maradtunk, csak ta­lálgatni tudtunk: vajon mi Köszönet mindkettőjüknek... Ki ne lett volna már baj­ban, kétségek között, amikor a tenni akarását megbénítot­ta az ismeretlentől való ha­lálos félelem. Ilyen előzmé­nyek után léptem be a mono­ri főtéri gyógyszertár ajtaján. Még fülembe csengett az or­vos sürgető hangja, édes­apám nehéz, fullasztó léleg­zése. („Istenem, nyolcvan- éves, és mit kell tűrnie!”) A fiatal gyógyszerésznő el­vette a receptet, felnézett, szája hangtalanul mozgott, tudatomig nem jutottak a szavai. Azt mondta: a felírt injekció kifogyott! Nem is tudom, mit válaszoltam, va­lami butaságot. Azt kérdez­tem, nem lehetne-e más gyógyszerrel pótolni? — De igen — felelte —, meg kell kérdezni a doktor urat. — Kértem, engedjen MUNKASPORTREK 1972-BOL A POSTAS Kutya rossz idő van. A hó esővel keveredve csapja szem­közt az embert, majd a jár­dán latyakká olvadva, cuppog­va csámcsog a siető cipők alatt. • A sötét hófelhők egészen a templom tornyáig leereszked­nek, úgy, hogy szinte hallik a toronymagassá nőtt viharos szél tapsolása rajtuk. Az utca néptelen, csak egy-két behú­zott nyakú gyerek szalad. Sál­jukat zászlóként lengeti nuk a szél. utá­Pesten beteget jelentett, Albertirstíntört-zúzott Napokig beszédtéma volt no­vember végén Albertirsán: mi­től tört be egy üvegtábla a vasútállomás ablakán? Rakó Mihály 21 éves üllői szállító­munkás volt a tettes. A fiatalember aznap reggel elutazott a fővárosba. Munka­helyéről orvoshoz ment, be­tegállományba íratta magát, mondván, rosszul érzi magát. Indult is nyomban vissza Ül­lőre. De a vonat hiába állt meg Üllőn, Rakó elaludt, és csak Albertirsán ébredt fel. Leszállt a vonatról, s mivel az a vonat, amelyik visszavitte volna, késett, garázdálkodni kezdett. Az „alapozást” már >eggel megkezdte, ivott bort, tört, pálinkát úgy, hogy al- óertirsai vendégszereplésekor már teljesen alkoholos álla­potban volt. Az utasokra sértő megjegyzéseket tett, ököllel beverte az ablaküvegtáblát. A hangoskodót hiába figyelmez­tették a MÁV-alkalmazottak, még akkor is gorombáskodott velük, amikor betuszkolták a forgalmi irodába. A közben se­gítségül hívott rendőrök érke­zésekor kilátásba helyezte, agyonüti azt, aki hozzányúl. Megbilincselve kellett őt elő­állítani a Ceglédi Rendőrkapi­tányságra. A vérvizsgálat sú­lyos alkoholos befolyásoltságot igazolt. Rakó Mihály csak az ablak­üveg betörését ismerte el, de a rendelkezésre álló adatok bi­zonyítottak ellene. A fiatalem­bernek nem most volt először dolga a bíróságon: rablás miatt már elítélték 16 hónapi sza­badságvesztésre. 1970 nyarán szabadult. Most — nem jog­erős ítéletben — bűnösnek mondták ki ismét, és garázda­ság miatt egy év négyhónapi szabadságvesztésre ítélték. A postás egykedvűen bal­lagva tolja biciklis terhét. Kucsmája a szemét éri, meg­áll. Biciklijét a falhoz tá­masztva, fázós kezével siető­sen gyömöszöli hozományát a levéltartó keskeny nyílásába. Itt-ott csenget, vagy zörög és míg a kaput nem nyitják, tü­relmetlenül tapossa gumicsiz­más lábával a havat. Melléje szegődöm és kísérem egy darabig. — 1934-ben lettem postás. Azóta naponta ezt a községet járom. Mindenkit ismerek, en­gem is ismernek. Ha egy-egy napot hiányzók, már rekla­málnak. Hogy mennyi levél megy át a kezemen? Ki tud­ja azt. Reggel öt órakor kelek. A postán leszámolom az újsá­gokat, lapokat, aztán szortíro­zom. Fejből tudom, kinek mi jár. — Hogy hány újságot vi­szek ki naponta? Nem is tud­nám hirtelen megmondani. De azt tudom, hogy tömött tás­kám, amikor a biciklire te­szem, 65 kiló. Nyolc órára „ki­dobálom” az újságokat. Persze ilyenkor nehezebb, mert tolni kell a biciklit, és nem is lehet csak úgy bedobni, mert eláz­na az újság. Ahol van, ott be kell gyömöszölni a levéltartó­ba. Levéltartóba? Ezekbe a kis hitvány bádogedénykékbe. Sokat szidjuk még azt is, aki kitalálta. Ahol ilyen sincs, csengetek, ha csengő sincs, akkor zörgetek. Már várnak, hiszen pontosan érkezem. — Nyolc és kilenc óra kö­zött vissza a postára. Átve­szem a leveleket, pénzeket, és irány újra a falu. Egy-két őrá, mire végzek. Ilyenkor három­négy óráig is eltart. És ez így van, ha fúj a szél, ha esik az eső, ha süt a nap... Fizeté­sem? Kevés, de ha jó a hó­nap, borravalóval együtt azért eléri a négyezret. Mégsem jön­nek postásnak. Most is beteg az egyik kolléga, és nincs he­lyette senki. Volt jelentkező több is, de csak egy-két na­pig bírták. Legutóbb is nyolc óra helyett délután három órára végzett az újságokkal... Nem bírom tovább, bár ő bíztat. Ki lehet ezt bírni, tart­sak csak vele. Legalább nem unatkozik. A szél megerősödik és egyre dühödtebb rohamo­kat indít ellenünk. Csípve, csapkodja nyakunkba a vizes havat, és olyan sűrűn kezd el esni, hogy csak egy pár mé­terre lehet látni. A cukrászda elé érünk. Meg­invitálom egy kávéra, vagy egy kis szíverősítőre. Moso­lyogva hárítja el: — Hajt a nagy úr, az idő. Majd ha süt a nap, kipótoljuk — mondja, és már ballag is tovább, hogy minél előbb el­érje a következő kaput. Utána nézek. Mint egy moz­gó biciklis hóember. Nem so­káig látom, mert hamarosan befödi hófüggönyével a tél. Csak a csizmák tocsogása hal­latszik még egy ideig. Acs György telefonálni, s ő szótlanul le­hajolt, felhúzta a rolót, és maga elé engedett, a kis ins- pekciós szoba felé, ahol a te­lefon volt. Az orvos számát kértem... Ezek az események kísértő vízióként .térnek vissza és alakulnak egész képsorrá. Most utólag minden olyan egyszerű és természetes. A fiatal, komoly arcú gyógysze­résznő előzékeny magatartá­sa, az orvos fürkésző, okos arca, bátorító tekintete, édes­apám megcsendesült, nyu­godt légzése. Most utólag köszönöm meg mindkettőjüknek szép, em­beri tulajdonságukat. Az or­vosnak, hogy 12 órai fárasz­tó, gyógyító munka után el­hozta édesapámnak a várva várt segítséget, fáradt, el­gyengült szívének az erősí­tést. A fiatal, készséges, ko­moly arcú gyógyszerésznőnek a bizalmat, az emberbaráti együttérzést. Talán nem is emlékszik — hiszen ez szá­mára teljesen megszokott kép — az ismeretlen férfira, aki ezen az estén a féltő ag­gódás hatalmába került. Mindketten hivatásuk ma­gaslatán álltak! (ö) lesz? Egy tehervonat állt leg­elöl — mondták a felderítők, állítólag elromlott a mozdony. Hogy jön-e mentesítő vonat, azt senki nem tudja ... így hát berendezkedtünk, hogy a határban töltjük a napot. Töb­ben örültek: milyen jó, hogy hoztak magukkal ennivalót! A napilapokat és folyóiratokat családiason elosztottuk, le­gyen mivel elütni az időt, amíg jön valaki, és megmond­ja, mi lesz velünk. Tízkor a mellettünk levő vágányra ér­kezett egy személyvonat, a mozdonyvezető barátságosan kikiabált az ablakon, hogy szálljunk fel, ha akarunk... Felszálltunk. Még nem is volt 11 óra, amikor a Nyugatiba érkeztünk. Csaknem három óra utazási idő Monortól Bu­dapestig, csekélység. Nem tudom, a munkába me­nők hogy magyarázzák meg ezt a „rövidke” késést, rövid idő leforgása alatt nem is először. Nem tudom, elérték-e az autóbuszt a szántóföldeken át gyaloglók. Nem tudom, miért engedték be a személy- vonatokat a pályán veszteglő tehervonat mögé ... Szóval sok minden tisztázatlan még előttem. Csak az nem, hogy vajon milyen intézkedéssel fogja megszüntetni a MÁV az ilyen esetek megismétlődé­sét? Mert én csak egy intéz­kedésről tudok. Arról, hogy megszigorították a szabályokat áthágó utasok büntetését. És ez — ugye — egészen más do­log. (k. zs.) Szemétszállítás - de így? Érthető, hogy a nagyforgal­mú vendéglőinknél, étterme­inknél összegyűlt hulladékot el kell szállítani. Az is érthető, hogy néhány helyen megfelelő szeméttároló hely hiánya mi­att ez gondot okoz. Az azon­ban, hogy egy étteremből el­szállított szemetet egy kétszáz méterrel arrébb levő magán­ház efőtt leborítják — már jó­val kevésbé érthető, és józa­nul gondolkodó ember szá­mára nehezen felfogható. A szemétszállításnak ez a lényegesen gyorsabb és egy­szerűbb formája — nyilván nem nyerné meg túlságosan a KÖJÁL és a hivatalos szervek tetszését. A monori-erdei Au­tócsárda szeméttárolójának tartalmát szállító monori fu­varos is remélhetőleg tudomá­sul veszi ezt. Vagy ha nem — hát tudomására kell adni! (szatti) A monori labdarúgócsapat őszi szerepléséről Bohoahuió-e as ofjypontos hátrány 9 II. A csapat idegen mérkőzései­nek mérlege és rövid ismerte­tése, 3 győzelem, 2 döntetlen, 2 vereség. Gólarány: 13:12. Dabason az első mérkőzésen Baj kai és Zöldi nélkül állt ki a monori csapat. A gyenge ké­pességű ellenfél ellen az össze­szokottság hiánya és a csatá­rok ügyetlensége folytán meg kellett elégedni a szerény dön­tetlennel. Péterin nagy küzdelemben értékes győzelmet arattak. Dé­ri és Zákó jól eltalált lövésé­ből szereztek vezetést, amit a hazai csapat nagy erőfeszíté­sek ellenére sem tudott ki­egyenlíteni. (A kis pályán nem alakulhatott ki szép játék.) A legsúlyosabb vereség érte a bajnokaspiránst Tápióságon. Az utolsó percekben 2:2-re állt a mérkőzés, amikor rövidzár­lat keletkezett a monori véde­lemben és két perc alatt két gólt kapott. Pedig a csapat lel­kiismeretesen készült a mér­kőzésre. Ezen a mérkőzésen László és Kalocsa sem tündö­költ. Ócsa. Fordulatokban gazdag mérkőzés. A hazaiak már 2:0- ra vezettek, amikor a máso­dik félidőben a monoriak fer­geteges hajrában megfordítot­ták a mérkőzés eredményét. A 4:2-es győzelem a csapat ké­pességeit bizonyította. Ikladon Szegedi technikai okok miatt nem játszhatott, ír­ja az újság. Gólképtelen csa­társorok, jó romboló védel­mek, ezen az egyetlen mérkő­zésen nem rúgtak a monori csatárok gólt. Bagón nagy várakozás előz­te meg a rangadót. Jó iramú, színvonalas küzdelem. A mo­nori csapat ezen a találkozón képességeihez megfelelőt ját­szott. Sajnos, Simonovits sé­rülést szenvedett. Gyömrőn két ellentétes fél­időt láthatott a közönség. Az elsőben a hazaiak, a második­ban a monoriak játszottak job­ban. A monoriak idegenbeli gól­szerzői: Déri (4), Zákó (3), Baj­kai (3), Szegedi (2) és Petries. (hörömpő — vitéz)

Next

/
Thumbnails
Contents