Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

6 rt.9* MEGYEI ^/ű'Hap 1972. JANUÄR 11., KETD Új vízibázisok, lőterek A ráckevei járási MHSZ idei tervei A Duna hideg edzőpályá­ja” helyett klubtermekben ké­szülnek tavaszi, nyári prog­ramokra ezekben a hetekben a ráckevei járási MHSZ köny- nyűbúvárai. A vállalkozó szel­lemű fiatalok sportja egyre több hívet . vonz, s számuk idén tovább szaporodik: új klubok, vízibázisok szerepel­nek a járási szövetség idei terveiben. gédkezett. A ráckevei klubon kívül Dömsödön, Dunavar- sányban (itt a helybeli fogor­vos vezeti a szakkört), vala­mint Kiskunlacházán és a Pestvidéki Gépgyárban tarta­nak kiképzést. A gépgyár 60 ezer forintos támogatásával, az üzemben önálló búvárklu­bot alakítanak. Az idei tervek nagy előrelé­péssel bíztatják a sportág ked­tó partján nyári táborozást terveznek. A váci hajógyár két hajótestet bocsátott ren­delkezésre, amelyeket most a dunaharaszti gyáregységben hoznak üzemképes állapotba az MHSZ-tagok. A Ráckevei- Duna Intéző Bizottság ’60 ezer forinttal járul hozzá a költsé­gekhez, a fenntartást a kis- kunlacházi ÁFÉSZ ' fedezi. Az egyik motoroshajó idegenfor­galmi célokat szolgál majd, a másik a búvárklub vízijármű­ve lesz. A ráckevei járási MHSZ idei munkaterve , természetesen nemcsak a búvároknak tarto­gat újdonságokat. Autós isko­lájuk részére, a nemrég vett Skoda mellé új gépkocsit vá­sárolnak. s kihelyezett szak­osztály működik .majd vala­melyik községben. Ráckevén most alakult meg az amatőr rádiósok klubja, s 1972-ben — a ráckevei-Duna hetek keretében — talán már nemzetközi versenyre is sor kerülhet. Rádiósszakkör ala­pítását tervezik Taksonyban és Szigetszentmiklóson, a ta­nács és a KISZ segítségét igénybe véve. Búvárklub az üzemben Több mint félszálz könnyű­búvárt képeztek ki eddig, a táborozással egybekötött tan­folyamot és gyakorlati vizsgát tavaly is hagyományosan Ta­gon tartották. Együttműköd­nek a Vízügyi Igazgatósággal, amely felszerelésekkel segíti az oktatást, három klubtagot pe­dig állásba vett. A legutóbbi árvíz is bizonyította: mentési munkákban a könnyűbúvárok nélkülözhetetlenek. Tavaly például kétszer került sor ilyen rendkívüli „edzésre”: a klubtagok mentőegysége a tasi zsilipnél egy felborult . hajó, Ecsernél pedig egy vízbe for­dult traktor kimentésében se­velőit. Kiskunlacházán, a 202- es számú iparitanuló-intázet- ben szabadtéri uszoda épül, amely a búvárképzást és az is­kolai úszóoktatást egyaránt jól szolgálja majd. A dömsödi Duna-parton kapott telken va­lóságos kis vízibázist alakíta­nak ki, a felépülő tanteremben a búvárokat rendszeres tanfo­lyamokon készítik fel. Az épít­kezést a községi tanács pénz­zel, a termelőszövetkezet anyaggal, az MHSZ pedig tár­sadalmi munkával segíti elő. Kihelyezett autósiskola A délegyházi tanács sziget­részt ajá'nlott fel a gyakorla­tozó búvároknak, a Dömsöd és Kiskunlacháza között levő ' Modellezők, lövészek Nádvágó pelikánok A fél országot átfogó Tisza- vidáki .Nádgazdaság kilenc alföldi megyére terjedő terü­letén dolgoznak a nádaratók. Az összefüggő területeken gé­pesítették a munkát, csak a szórvány nádasokban vágják kézzel a vízinövényt. A ha­gyományos nádvágók mellett modern gépek, úgynevezett pelikánok vágják, kötik kévé­be a termést. A tavalyi, aszá­lyos év ellenére szilárd, jó minőségű az alföldi nád, amelyből mintegy 800 ezer kéványit várnak. Feldolgozá­sát 11 üzem látja el, ahol osz­tályozzák, kötegelik, szövik a szálakat. A szép fényű, szi­lárd szárú sziki nád keresett külföldön: évente 60 ezer ké­vét exportálnak belőle, több­nyire tőkés országokba. A íöbbit a hazai építőipar, zöld- ságkertészetek és egyéb meg­rendelők kapják. Keresettsége évről évre nő, nádszövetből például az idén sem tudják kielégíteni a belföldi igénye­ket. Acélöntöde Győrött A győri Magyar Vagon- és Gépgyár harmincháromezer négyzetméter alapterületen új acélöntöde építését kezdte meg. Hévizek, gyógyvizek Ingyen kapott kincs Kriminálstatisztika Számos érdekes új kiadvány A Statisztikai Kiadó Válla­lat a Központi Statisztikai Hi­vatal felméréseiről 1971-ben 97 könyvet adott ki több mint 150 ezer példányban. A „Mai Magyarország” tízezer pél­dányban látott napvilágot, a magyaron kívül angol, orosz, német, spanyol és francia nyelven tájékoztatott hazánk gazdasági és kulturális életé­iről. --- - ... o, 1972-ben a rendszeresen megjelenő kiadványok, zseb­könyvek, évkönyvek mellett új összeállításokat is terveznek. Különösen a mezőgazdasági szakemberek körében számít­hat nagy érdeklődésre a Föld­terület című kötet, amelyben a hektárátszámítástól a me­gyei, községi földterületekkel és művelési. ágakkal kapcsola­tos sokféle tudnivaló szerepel. Az év egyik legérdekesebb kiadványának ígérkezik a jo­gászok, kriminalisták és sta­tisztikusok közreműködésével összeállított Kriminálstatisz- tikai adattár. A tablókon rész­letesen ismertetik az 1965 és 1970 között elkövetett bűntet­teket, sőt egyes bűncselekmé­nyeknél az elkövetés helyét és óráját is, ami különösen a bűnüldöző szervek munkájá­ban nyújthat segítséget. A modellezésnek n^gy ha­gyományai vannak a járás­ban, a szövetségben remélik, a szakkörök az idei versenye­ken is jó eredményekkel öreg­bítik hírnevüket. Ha Rácke­vén felépül az új művelődési ház, a rádiósok és a modelle­zők új otthont kapnak. A lövészeteken minden év­ben' sok ezer. fiatal vesz részt, minden községben van lövész­klub, ezért egyre nagyobb az igény lőterek iránt. Majoshá- zán, társadalmi munkával épül fel egy új lőtér, közelében más honvédelmi játékokat is felállítanak. A Soroksári Kí­sérleti Tangazdaság is adott erre a célra területet, az itt épülő lőtér a Halásztelken és a Pestvidékí Gépgyárban mű­ködő klubtagok versenyeinek színhelye lesz. Sz. J. Közmondásos, hogy hévizek­ben gazdag ország vagyunk. De valójában mennyire ak­názzuk ki ezt a gazdagságot és hogyan élünk vele? A' Vízgazdálkodási Tudomá­nyos Kutató Intézet szerint 1971. január 1-én összesen 420 olyan kutunk volt, amely 35 C-foknÉjJ melegebb vizet qd, s ezek együttes vízhozama per­cenként 349 050 liter. Ha­sonlattal élve: e hévízkutak vize naponta több mint hu­szonötezer kéttengelyes vas­úti olajszállító tartálykocsit töltene meg. A 420 kút közül 100-at Ivó­víz-szolgáltatásra, 190-et für­dők táplálására, 78-at nö­vényházak s más mezőgaz­dasági létesítményeknek, 5-öt pedig lakóépületek fűtésére használják, 13-at az ipar hasz­nál, 34 pedig még nincs hasz­Arcok, közelről Az étterem tarka abrosszal leterített sarokasztalánál egy férfi ült. Egy üveg Kőbányai világos volt előtte. A pohár oldalára rászáradt a sör habja. Azt nézte elmerülve, meg egy kósza legyet, ahogy ott keringett a pohár körül. Az abroszon is voltak legyek. Odafújta a füstöt. Attól elrepültek. A bejárati ajtóban három malteros ruhás, feltehetően kőműves foglalkozá­sú ember állt meg. Pár pillanatig ta­nakodtak, évődtek, hangoskodtak, majd az egyik elindult a sarokasztal irányába. — Van itt még három hely, szaki- kám? — kérdezte az egyik. A férfi bólintott. Azok meg levetet­ték magukat a székekre. A pincér, azonnyomban ott-termett. Fehér szalvétáját hanyag mozdulattal lekapta a karjáról. Meglegyezte véle az asztalterítőt, és többször egymás után meghajolva, mosolyogva nézett a jöve­vényekre. — Most érkezett éppen friss szállítás — mondta egy szuszra. — Akkor, ké­rem, lehet a szokásosat? Hatot, ugye­bár? — Tízet! Igaz, bimbulák, tízet? El­megy az még ebédig, nem igaz? Diadalmasan nézett körül a teremben. A többiek bólogattak. Kossuth cigarettás dobozt húzott elő a nadrágzsebéből, és kivágta az asztal­ra. Pár pillanatig rajta tartotta a te­nyerét. — Várj, Misi, tedd el azt. Ebből gyújtsatok rá — szólt a szőkehajú, a fiatalabb, félretolva a Kossuth-dobozt az asztalon, ajkát lebiggyesztve. — Ez jobb. Ez úri cigaretta. Kimondottan uraknak való! A pincér lerakta a tíz üveg sört. A férfi elé tette az üreset, hogy ne ke­veredjék a kőművesekével. Odahajolt a férfihoz: — Parancsol még egy üveggel? — kérdezte. — Nem kérek, köszönöm. A szőkehajú lekicsinylőleg mustrál- gatta. A férfi elfordította a fejét. A szőkehaiú is levette róla a tekintetét. Akit Misinek szólítottak, megmarkol­ta a poharát, az alját az asztal lapjá­hoz koccintotta: — No, isten, isten! Ragadjátok meg. Hadd lássuk, miből élünk! — Élet, erő, egészség — szelleméske- dett a szőkehajú. — Folyékony kenyér — toldotta meg a másik. Pár pillanatig néma csönd. Aztán cup- panás, szájtörlés. Akkor megszólalt a szőkehajú: — Aztán, ha éppen most keres a Palkó elvtárs ? — Majd észreveszi, hogy nem va­gyunk ott — nevetett a Misi nevű. A többiek is nevettek. -— Misi rákönyökölt az asztalra, valóság­gal az állát is ráfektette, és úgy ma­gyarázott : — Csak nem ettem meszet, hogy hajtsak, mint a bolond, ha így is meg­van a pénzem! A Palkó elvtárs meg, ha nagyon ugrál, itthagyom a céget, és kész. — Nem rossz főnök az — védte a harmadik. — Csak érteni kell a nyel­vén. Ha neki is leesik, amire számít, ki lehet vele jönni. — Ez tényleg igaz — kontrázott a szőkehajú. —. A múltkor is ennél az asztalnál, várjunk csak, nem ennél, de mégis ennél, egy óra alatt benyakal- tunk húsz üveggel. Akkor is mondta: „Emberek, velem ki lehet jönni.” Meg azt is mondta: „Mindenki a piacról él.” — Abban, látod, igaza van. Hoci-ne- sze. Nem megy ez másképpen. Csak egyet mondok. Amikor én a céghez kerültem, próbáltam okos lenni. Volt egy hétszázezres vállalásunk. — Az is valami? Nekünk egy milliós is volt. Jó prémcsi volt rajta. Átlagban a négyes, a négy és fél ugrott minden­kinek. De volt is ám hajtás! A malte- roskanál nem ment ki a kezemből a nyolc óra alatt* egyszer sem. Ha meg tízet rávertünk, már úgy szédelegtünk, mint a legyek. Az hajtás Volt! — Most is hajtsunk hát. Na, hajtsá­tok már befelé, mert kihűl. A poharak egyszerre koppantak az asztal lapjához. S mintegy vezényszóra, kortyógva gurguláztak. \ Misi mégtörölte a száját, és rágyúj­tott. Elfújta' a gyufát, odapöckölte a hamutálkába. — Mondom az asszonynak otthon, anyukám, te csak ne izgasd magad, mindig meglesz a pénzed, a többivel meg ne törődj, kicsempézzük a kony­hát. Van itt csempe elég. Ha a feje­seknek lehet, a melósnak miért ne? Mi termeljük meg nekik is a benzinre valót. Mert már mind kocsin furikázik. A motor már nem is jó nekik. Valamikor a rollernak is örültek volna. — No, isten, isten, ne politizáljunk — szólalt meg a harmadik, és fölemelte a poharát. Misi odább tolta a magáét. — Amikor ehhez a Palkó elvtárshoz adtak, jól megnéztem magamnak, és azt mondtam, ilyen ürgét kettőt falok fel reggelire. Biztos megmondták neki, mert másnap olyan lett hozzám, mint a kezes bárány. Hogy művezető? Azt se az anyjában tanulta. A szőke vette észre, legelőbb, hogy Palkó elvtárs megállt az ajtóban. Aztán odalépett az asztalukhoz. Az egyik ki­vette kezéből az aktatáskát, és a fo­gasra akasztotta. Misi hirtelen kerített egy széket. — Voltam a területen. Látom, a ce­ment egészen jól köt. A fal is szépen szárad. Misi töltött egy pohárba sört. — Muszáj neki kötni. Jól meg volt az locsolva. — A fallal sincs sok vacakolni való — szólt a harmadik. — Mégx egyszer lehúzzuk, aztán jöhet az átadás. Ha nem lesz fehér, hát isten neki. Hol van az előírva, hogy minden fal fehér? — Még tízet! — intett Misi a pin­cérnek. A művezető, ahogy letette a poharát az asztalra, elismerőleg bólogatott. Még csettintett is a nyelvével. — Ügy látszik, friss sört kaptak. Ez jobb, mint a tegnapi volt. Azt úgy kel­lett letömködni. — Én azt mondom, nincs rossz sör, csak rossz sörivó van — szólt a szőke, és vigyorgott. — No, azért az is van. Állott, pocso­lyaízű — ellenkezett a harmadik. — Persze, azért ezeket se kell félteni — intett fejével a pincér felé. — Ezek is tudják, mitől döglik a légy. Ott vágnak, ahol tudnak. Fog a ceruzájuk, az hét­szentség. Nem azért mondom, mert nem sajnálom én azt az egy-két kilót. A művezető töltött magának. — Mindenki a piacról él. Egy nagy piac ez az egész vendéglátó üzem... Egészen elszemtelenednek itt a legyek. Odalegyintett a poharához, mert a kósza légy majdnem belebukott a söré­be. És újra töltött magának. Kopré József. nosítva. Ez utóbbiak többsége árra vár, hogy felépüljön az üvegház, azt fűti majd. Egyébként máris 900 000 négy­zetméter felületű kertészeti üvegházait, illetve melegágyat fűtünk hévízzel. Komplex hasznosítást! Ezek a mutatós számok mit mutatnak valójában? Jól hasz­nosítjuk-e hévizeinket? — A hazai hévizek haszno­sításának leggazdaságosabb módja a komplex hasznosí­tás lenne — mondja Bélteky Lajos, a VITUKI osztályve­zetője. — Lakóházak, középü­letek központi A fűtésére leg­alább 70 fokos, mezőgazdasá- „gi fűtésre 50 foknál mele­gebb víz kell. A lakások me- legvíz-szolgáltatásához meg­felel a 45 fokos, a zárt für­dőkhöz a 40 fok feletti, a szabadtéri fürdőkhöz á 35 C- fokos víz is. Komplex a hasz­nosítás akkor, ha a víz hő­energiáját több célra is ki­használjuk a csökkenő hő- mérsékleti igények sorrendjé­ben. A szentesi kórház 79 C-fokos vizével például fű­tik a kórház épületét, hasz­nálati meleg/ vizet szolgáltat­nak, majd a víz egy részével kertészeti üvegházakat fűte- nek, s gz alacsonyabb hőlép­csőn a vizet a városi fürdőbe vezetik át. A gyakorlatban a két fő irányú hasznosítás a téli fűtés és fürdőtáplálás. A fürdők túlnyomó része sza­badtéri. így mindkét haszno­sítás idény jellegű. Célszerű a kettőt összekapcsolni, így a kút vizét télen is, nyáron is hasznosítani lehet. Ahol ez nem oldható meg, e termé­szeti kincsünk védelme qzt kívánná, hogy a hasznosítási időszak elteltével a kutat le­zárjuk vagy lefojtsuk. Igaz, hogy újra kinyitása pénzbe, legalább tízezer forintba ke­rül, az elfolyó vízért vi­szont nem kell fizetni. De a jövőre gondolva takarékos­kodnunk kellene, bármilyen gazdagok is vagyunk hévíz­ben. Miért nincs elég ivócsarnok? És hogy állunk a gyógyvíz­ként való hasznosítással ? Mint az Országos Gyógyfür­dő Igazgatóságon közölték, jelenleg 42 olyan forrásunk van, amelynek vize ásvány­vagy gyógyvízminősítést (eset­leg mindkettőt) kapott. Az ásványvizek — így a keserű- vizek, a Salvus, a Jódaqug — palackozva kerülnek forga­lomba, s amennyit palackozni tudunk, annyi el is fogy. Ke­vésbé használják ki hazánk­ban a helyszíni ivókúra le­hetőségét. Pedig — vallják a balneológusok — az „igazi”, a teljesebb gyógyító hatást a forrásnál, „azon melegében” nyújtja a gyógyvíz. Az ivó­kúrának sajnos nem kedvez­nek az elhanyagolt, eldugott, szűkös, nem eléggé célszerű ivócsarnokok sem — már ahol egyáltalán vgnnak! r Uj gyógyforrások Amit meg tudunk inni gyó­gyító vizeinkből, az csak egy töredéke annak, amit a für­dők hasznosítanak. S va­jon hasznosítanak-e anynyit, amennyit lehetne? — Ez tisztán gazdasági kér­dés — mondja dr. Kérdő Ist­ván, az Országos Gyógyfür­dő Igazgatóság igazgatóhelyet­tese. — Addig nyújtózkodha­tunk, ameddig éppen g taka­rónk ér. A jelenlegi gyógy­fürdők közül csak három tartozik az egészségügyi tár­cához — Hévíz, Balatonfüred és Párád , a többit a terüle­tileg illetékes tanácsok, ille­tőleg vállalataik hasznosítják. Így a budapesti gyógyfürdő­ket is, amelyek közül egyedül a Császárfürdő tartozik az egészségügy keretébe. S ha kö­rülnézünk, a már említett is­mertebb gyógyfürdőik mellé az Országos Vízügyi Hivatal vagy a SZOT támogatásával több újabb fürdő fejlődött igényes, szép gyógyhellyé. Ilyen elsősorban a gyulai, s a most gyógyfürdővé minősü­lő kaposvári és rábasömjéni fürdő. Szemlátomást fejlődik gyógyfürdővé a mezőkövesdi, a büki, a zalakarosi és a nagy­atádi fürdő és készül a győri is. Németh Ferenc Borászati kiállítás a kastélyban A tokajhegyaljai állami gaz­dasági borkombinát, valamint az Országos Mezőgazdasági Múzeum közreműködésével szőlészeti-borászati kiállítás nyílik az idén Tolcsván. A 18. században épült egykori Rá­kóczi—Dessewffy kastély bolt­íves termeiben mutatják be a középkori és a jelenlegi szőlő­művelési módokat, a borvi­déknek világhírt szerzett aszukészítést, és a rekonstruk­ció eredményeit. Bemutatják a hajdani szőlőművelés több mint félszáz különböző, ere­detiben fennmaradt eszközét. A gyűjtemény egyik érdekes­sége lesz a levéltári kutatások alapján készült térkép. Ezen szemléltetik, melyik útvona­lon, hová szállították a tokaj­hegyaljai borokat. Intarziás minilépcső Intarzia berakással készítet­ték el a debreceni tanácsi fa­ipari vállalat tanműhelyének ipari tanulói az épülő kiskörei Tisza II. vízlépcső pontos má­sát. A nagy jelentőségű öntöző­mű csaknem 30 ezer holdra ad majd éltető vizet a Hortobágy környékén.

Next

/
Thumbnails
Contents