Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
1972. JANUAR 9.. VASÄRNAP 5 Budapest— Vác—Szob—Budapest Jobb a villanyossal" Délelőtt is sokan utaznak a váci vonaton, a vasutas fárasztó éjszakai munka után tér haza, a háziasszony a most Pesten vásárolt kardigánban gyönyörködik, az ellenőr átnézi a vizsgálandó cég jelentését, egy fiatalember a Ludas Matyit olvassa. Egy fiatal lány pedig nevet. — Váci a vőlegényem, hol ő jön fel Pestre, hol én látogatom meg Vácott. Ez egy ingázó szerelem. Ha a fiú délutáni műszakba jár, érdemes délelőtt is leutazni, különösen most, hogy gyorsabban megy a vonat. Én azért örülök nagyon a villamosításnak... Aggódás - utazás Vass Sándor, az Országos Gumiipari Vállalat Pálma gumigyárának segédmunkása budapesti lakos, de gyakran ül fel a váci vonatra. Édesanyja Vácott él, az idős özvegyasz- szonynak trombózisa van, s betegsége sokszor hetekig az ágyhoz láncolja. A fiatalember aggódik, hát utazik. — Hetente többször utazom Vácra, izgat, hogy mi van édesanyámmal. Aztán, ha megnyugtatónak találom az állapotát, akkor elmegyek a gyógyszertárba, kiváltom a recepteket, néhány napra elegendő fát vágok, felhordok a pincéből négy-öt kanna szenet, bevásárolok: lisztet, sót, cukrot, felvágottat, húst, tejfölt veszek, s ha az időm engedi, meleg ételt is főzök. És vissza Pestre, vár a műszak, ón meg a következő váci utazást várom.« Korrigálják a menetrendet / Mész András Vácról jár a Csepel Vas- és Fémműveikbe dolgozni. Hajnalban kel, csaknem egy óra alatt zötyög be Pestre, s itt még villamosozás, hévézés vár rá. Amikor tá- lálkoztunk, éppen szabad napos volt, reggel ügyei elintézése végett utazott a fővárosba, s délelőtt sietett haza, mert a ház körül is akad jócskán feladat. — Az új menetrend jobb, Valamivel tovább alhatok, s célra. Egy falubeli technikus társadalmi munkában készíti a kiviteli terveket. Jövőre elkezdjük a munkát, az első szakaszban könyvtárat, olvasótermet, a KISZ- és a párthelyiséget, játéktermet és tanácstermet építünk. A termelőszövetkezet vállalja az építőanyagok díjtalan fuvarozását, az alapozást pedig társadalmi munkában végeznénk. Visszakanyarodik az eredeti témánkra: — Az idősebbeket már lehetetlen meggyőzni. A középkorúak vallásosságát pedig fenntartással fogadom. Szerintem a mise számukra inkább vasárnapi időtöltés; alkalom az ismerősökkel való találkozásra, az új ruha bemutatására. — És a KISZ-esek? Azok, akik — kis túlzással — a miséről járnak a taggyűlésre? — Nézze: ebben a faluban sosem folyt ateista propaganda. Az idén próbálkozunk először: a KISZ-oktatás keretében előadássorozatot tartok „A tudomány és a vallás a világról” címmel. Tíz-tizenöt fiatal vesz részt rajta, majdnem midenki, aki itthon dolgozik. A templomkertet szép, új kőfal veszi körül: a régi várfal szakasztott mása. Az őszszel épült, társadalmi munkában, az idős esperes és a fiatal káplán kezdeményezésére. Huszonöt-harminc kőműves és 100—150 segédmunkás dolgozott rajta szombat-vasárnaponként. Három hét alatt elkészültek vele. Vajon más társadalmi munkában is ilyen lelkesek a falubeliek? — Jó lenne! — mondja mér-' feesen a fiatal tanítónő, Korok- hai Gabriella. — Tavaly történt, hogy a Hunyadi Tsz a KISZ-esek segítségét kérte a szénagyűjtéshez, Társadalmi munkában, vasárnap kellett volna dolgozni, nehogy az eső ha a gyorsított vonatot fogom ki, 40 perc alatt is beérhetek a Nyugatiba. A személyvonat változatlanul lassú, a menetidő az egy órát is meghaladja. Negyed tizenkettőre futunk be Váora, átszállás a szobi vonatra, amely azonnal indul. Egy Szobra tartó bácsi kényelmesen elhelyezkedik az ülésen, rágyújt, pöfékel, a vonat nagyobb sebességre kapcsol, az öreg hamiskásan rámnéz és mondja: „Jobb a villanyossal!”... Két óra, másfél óra Perlaki György Vácról jár be Pestre a Műszaki Egyetemre. A vizsgaidőszakban Nagymarosra rándult át a barátaihoz. A tanévben naponta utazik a fővárosba és haza. — Szerintem ma Vácról Budapestre utazni nem sokkal több, mint Lágymányosról Újpestre érni. Ügy is lehetne fogalmazni, hogy Vác a főváros egyik külső kerülete. A villamosítás meggyorsította a közlekedést, előfordul, hogy a Nyugatiba szinte gyorsabban érek, mint villamossal az egyetemre. A vonaton az ultisok verik a blattot. Talán ők az egyetlenek, akiket nem érdekel az idő, sőt zavarná is őket, ha a piros ulti elfogása előtt érkeznének az állomásra... 10 óra tízkor indultam Pestről, 12 tízre érkeztem Szobra. A kőbánya irodájában elnézést kértem vendéglátómtól a késésért, de nem számítottam a kétórás utazásra. Pedig az újságírót is nagyon közelről érinti a „villamosítás”: sokat utazunk, szeretnénk minél kevesebbet a vonaton, s minél többet a gyárban, hivatalban, gazdaságban időzni. Azért is örülünk nagyon az elektrifiká- lásnak. De az örömbe üröm is vegyül, Szobról 15 óra 47 perckor indultam el, Váctól a vonat csak Rákosrendezőn állt meg először, mégis másfél órát vett igénybe az út. Két óra, másfél óra. Ez még mindig nem rakétasebességű gyorsaság! F. P. kinn érje a szénát. Azt hiszi, eljöttek? Minél tovább hallgatom, annál inkább úgy érzem: ez a tanult, harcias kislány kellene itt KISZ-titkámak. — Két évig voltam a KISZ- vezetőség kultúrfelelőse. Ugye, annyit elvárhattam volna, hogy meghívjanak a vezetőségválasztásra? Tudja, mikor szóltak? Egy perccel a távolsági busz indulása előtt. Vámos- mikoláról járok tanítani Ber- necebarátiba, még értesíteni sem tudtam volna a szüléimét, hogy később megyek haza a szokottnál. így aztán kimaradtam mindenből. Van azért dolgom, ne féltsen: most végzem a tanárszakot, levelező tagozaton. Több mint egy órája várunk Gáspár Jolánra, a termelőszövetkezeti KlSZ-szer- vezet titkárára. Pedig már régen hazaért Vámosmikolá- ról... Addig a tsz párttitkárának véleményét tudakolom az ifjúságii szervezet működéséről. Töprengve kezdi: — őszintén szólva nem is értem: miért nevezik termelőszövetkezeti KlSZ-szerve- zetnek? Alig van benne tsz- fiatal, a többség másutt dolgozik; maga a titkár például a mikolai varrodában. Ez még nem lenne baj, csakhogy a mi pártszervezetünk nem tudja megadni azt az ideológiai segítséget, irányítást a KISZ-nek, amit a községi pártszervezet nyújthatna, hiszen annak tagjai tanácsi vezetők, kereskedelmi dolgozók, alkalmazottak, pedagógusok, tehát a politikailag legképzettebb párttagok. — Azt hallottam, a tsz-ben templom járó párttagok is vannak. Igaz ez? Bérei János nem szépít: — Igaz. Tudja, a családi békesség kedvéért, az asszonyok kívánságára. Négy párttagról tudunk, aki elkíséri a feTársadalmi kezdeményezésre Javuló körülmények a munkásszállásokon Kocsérí puffok A kocséri Üj Élet termelőszövetkezet melléküzemében ügyes kezű asszonyok készítik az ízléses műbőr bevonatú ülőbútorokat. Termékeik között az egyik legkeresettebb a kis lakásokban könnyen elhelyezhető puff. Több ezer készül belőle. (Foto: Urban) Szentendrei golyóstoll — Kuwaitba A Szentendrén készülő PAX elnevezésű golyóstoliak Európa sok országában ismertek, keresettek. A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat és a tollakat gyártó PEVDI illetékesei, a múlt esztendő utolsó napjaiban közös piackutató útra indultak Kuwaitba, hogy a Közel-Keleten is piacot teremtsenek a népszerű gyártmánynak. Az út sikerrel járt. Egy nagy ügynökséggel megegyezést hoztak létre, amelynek értelmében kétezer tucat PAX golyóstollat küldenek — kísérletként — Kuwaitba. leségét a templomba. Ha jó idő van, klinn sütkéreznék a napon, az eső elől behúzódnak a kórus garádicsába. — A pártoktatásban nem esik szó valláskritikai kérdésekről? — Talán majd jövőre. Minden. évben emeljük egy kicsivel a mércét az oktatásban. Csalkhát ahhoz, hogy ilyen témákról tárgyaljunk, politikai alapképzettség szükséges. Nem irigylem a párttitkárt. Nehéz dokiig úgy ellátni politikai feladatát, hogy egyúttal ő a tsz mindenese: elnökhelyettes, építőanyag-raktáros, anyagbeszerző és gépkocsivezető. Kifogytunk a szóból, ám a KISZ-tiitkár csak nem jön. Sem akkor, sem később. Szerettem volna pedig megkérdezni: a KXSZ-vezetőség miért nem segíti az útkeresésben a fiatalokat? Miért nem gondoskodik számukra tartalmas szórakozásról? ők mikor szervezték országjáró kirándulást vagy kerékpártúrát?! Itt is sok a változás — Olvasta a Szentségtörő riportot? Somogyvári Sebestyén, az általános iskola igazgatója — egyben a községi pártalap- szervezet titkára — legyint: — Hetekig bosszankodtam utána. így megbélyegezni egy falut!... Anélkül, hogy az összefüggéseket, a változásokat megmutatnánk... „Imád- ságos Borcsa nénit” megkérdezte a riporter, de engem fel sem keresett... Érdekli a véleményem? — szögezi rám hirtelen kutató pillantását. — Azért vagyok itt. — Tizenkilencedik éve élék a községben, joggal mondhatom: jél ismerem... Azt írta a riporter, hogy Bernecén 82 százalékot ér el a hittanra járó tanulók aránya? Igaz. De Százhalombattáról elsőnek a kőolajfinomító s a hőerőmű, az új lakótelep s legfeljebb még az „óváros” jut eszünkbe. A város nevét kiejtve, alig gondolunk például az olajfinomító 18 barakképületében lakó építőmunkásokra vagy a gyár öt új, háromemeletes munkás- szállójában élő szerelőkre. Pedig Százhalombattának és több ezer főnyi, létszámában folyton változó-növekvő, egy részében állandó, más részében fluktuáló építőinek élete, sorsa is összefonódott. (Jelenleg csak a Dunamenti Kőolajipari Vállalat területén két és fél ezer kivitelezőt találunk: 22 építő- és szerelőipari vállalat dolgozóit.) Sárban Az első építők Százhalombattán több mint egy évtizede, „derékig sárban jártak, lavórban mosdottak, ha volt víz”. Idővel a barakkokba központi fűtés, zuhanyozó, ételmelegítő került. Az építőipari, elszállásolási normatívák 1968-as változásának köszönhetően utóbb megszűnt az emeletes ágy, nőtt az egy személyre jutó légköbméter, hetenként kétszer meleg víz folyt, az ágyneműt kéthetenként cserélték. Mindez kevés, az ilyen szállás ma már korszerűtlen — állapította meg egy éve a városi tanács végrehajtó bizottsága, amely akkori ülésén a százhalombattai munkásszállók, az időszaki dolgozók helyzetével foglalkozott. (Előtte, kérésükre, a járási népi ellenőrzés vizsgálta a témát.) Később, ugyancsak széles körű felmérés után, közös városi párt- és tanácsi végrehajtó bizottsági ülésen a meghívott gazdasági vezetőkkel együtt tárgyaltak a munkásszállásokról. Mert az időszaki dolgozók életkörülményeinek javítására indult mozgalom nem a gazdasági vezetőktől s nem is a szakszervezettől indult, hanem „kívülről”, a város politi19 éve még 98 százalék volt! 1960-ban a két italbolt forgalma elérte a havi 150 ezer farintot, de könyv még ezer forint értékben sem kelt el egy évben. Most százezrekben számoljuk a bisztró és az italbolt félévi forgalmát, viszont könyvekre is tízszer annyit költ a lakosság, mint azelőtt! Ha egy jó eszű fiút középiskolába javasoltunk, két hétig győzködtük a szüleit, míg elengedték. A lányok továbbtanulása szóba sem jöhetett. „Elengedni hazulról, hogy aztán elvigyék Szibériába?!” Most nézzen körül: alig talál itthon hétközben tizenöt-húsz fiatalt. A többi Vácott vagy Esztergomban tanul. A nyári úttörőtáborokba mindig több a jelentkező fiú, leány, mint amennyit küldhetünk ... — Nézze meg a családi házakat. Valamennyi egy évtizeden belül épült. Itt még az ötvenes évek végén is nagyon szegény volt a nép. A szegénység pedig együtt jár a tudatlansággal, elmaradottsággal. Aztán jött a termelőszövetkezet, vele a nagyüzemi málna- és ribizlitermesztés, és a falu elindult a jólét útján. A lakosság előbb építkezni, majd ru- házkodni kezdett, végül megjelent az udvarokban a személygépkocsi. A szegénységgel örökre végeztünk. De mi legyen a tudatlansággal? Feszülten néz rám, pedig a választ maga adja meg: — Vagy kilenc évvel ezelőtt jó ötletem támadt: elhíreszteltem a faluban, hogy tanfolyamot indítunk a felnőtteknek. Hatvan-hetven órásat, nem bánja meg, aki jelentkezik. kai, társadalmi vezetésétől — tartozunk az igazságnak e kiemeléssel. Miértek Miért laknak az építők tíz éve ideiglenes jellegű, a legutolsó, 5-ös kategóriában tartott szállásokon? Az új szállókhoz miért nem építettek fekete-fehér öltözőt, társalgót? A barakkok melletti élelmiszerboltban miért nincs hűtőpult, miért hiányoznak sokszor alapvető élelmiszerek, a munkásoknak miért kell olykor órákig sorbanállni, miért csak az italárusításban való érdekeltség mutatkozik az üzletvezetésben? — kérdezték. Rámutattak: a beruházások tempója a tapasztalatok szerint mindig gyorsabb, mint az azt megvalósító emberek elemi igényeinek kielégítése. Követelték: a beruházás és az ember — ne legyen külön téma. E közös városi, párt- és tanácsi végrehajtóbizottsági ülést még a nyáron több konkrét intézkedés követte. Ha nem is könnyen, de távlati terv is született az érintett munkaadó, beruházó, építtető s építő, munkásszállás-üzemeltető vállalatoknál az időszaki dolgozók helyzetének javítására. Ugyanakkor szakszervezeti intézőbizottság alakult a kőolajipari beruházáson a különböző építő-, szerdővállala- tok szakszervezeti aktíváiból. Az intézőbizottság célja e vállalatok dolgozói érdekvédelmének összehangolása, figyelemmel tartása, képviselete, érvényesítése. Tevékenyen, hatékonyan, rendszeresen, kezdeményező szellemben foglalkoznak a munkaversennyel, a baleset- védelmi. egészségügyi,' szociális, kulturális kérdésekkel. Messzemenően szorgalmazzák, „a dolgozók ne csak végrehajtói, hanem részesei legyenek a tervezésnek, vezetésnek, a gazdasági épí töm unkának”. (A fél éve tevékenykedő bizottság tekintélyét jelzi, hogy Jöttek is szép számmal. Ügy válogattam közülük, hogy a hat elemis végzettségűek kerüljenek össze. A „tanfolyam” elkezdődött, és rendben véget ért. Akkor kiálltam a hallgatók elé, s azt mondtam: amit itt hallottak, az az általános iskola hetedik osztályos tananyaga. Aki hajlandó levizsgázni, jövőre már nyolcadikos lehet... ötvenötén végezték el azóta a dolgozók általános iskoláját, és harmincán érettségiztek a mezőgazdasági technikum kihelyezett tagozatán. Jelenleg is tizenheten járnak a második évfolyamra ... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy már a tudatlanságot is legyőztük; de megtört a jég, az bizonyos. A régi előítéleteken, elmaradottságon hajszálrepedések mutatkoznak. Elfelejtették a hittan-beiratást — Példákat kíván? Tessék: minden évben akad néhány asszony, aki határidő után akarja beíratni hittanra a gyerekét. „Igazgató bácsi, tessék kivételt tenni most az egyszer, mert elfelejtkeztem a beíratás- ról.” Érti? Egyszerűen elfelejtette. Amikor azt felelem, hogy a listát lezártuk, jön a második meglepetés: „Jaj, istenem, mit szól a nagymama — vagy a szomszédasszony —, ha a gyerek kimarad a hittanból!” Nem azon jajveszékel, hogy a gyerek nem ismeri a hittételeket, hanem: „mit szól a szomszédasszony”! Egy másik példa: december 18-án jól sikerült bál volt a faluban. Advent idején. Tíz évvel ezelőtt ezt sem hittük volna!... az Építők Szakszervezete, meghívásukra, Százhalombattán tartotta nemrég a gazdasági vezetőkkel, s egymással folytatott vitákban nem szűkölködő megyebizottsági ülést. Vélemények De nézzük meg, hogy milyen változás történt azóta a munkásszállásokon, a DKV területén? Az Intézőbizottság tagjai válaszolnak. Csizmadia József, a Budapesti Kőolajipari Vállalat diszpécsere: — A barakkokat egymillió forintos költséggel tatarozták. Folyamatban van a nyolcágyas szobák négyágyassá való alakítása. 1973-ig mintegy négymillió forintért korszerűsítik a barakkszállásokat, amelyek ezáltal közepes, hármas kategóriába kerülnek. Bató István, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkatársa, az intézőbizottság titkára: — Az öt új, emeletes munkásszállót a tervezettnél igényesebben rendezték be. Társalgókat alakítottak ki, fekete-fehér öltöző is épült. A majdani hatodik szállóhoz az egész komplexumhoz szabott kulturális, szociális és sportlétesítményeket terveztek, tízmillió forintos kivitelezési többletköltséggel. Mészáros Győző, a 26. sz Állami Építőipari Vállalat mérnöke: , — A barakkok szomszédságában javult az élelmiszerellátás. Sokat segít az új, háromezeradagos üzemi étkező belépése. A tervek szerint új ABC-áruház épül, posta, fodrászat, zöldséges bolt is kerül a szállások mellé, munkásfogyasztási szövetkezet alakul Horváth József, az Építő-, Fa-, Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének munkatársa: — Február 15-ig a szállásokon megalakulnak az önkormányzati szervek, egy központi szállásbizottsággal. Ambrus Sándor munkavédelmi felügyelő: — Szorgalmazzuk, hogy a szállótulajdonos DKV, az üzemeltető ÉM Szolgáltató Vállalat, valamint az étkeztető vállalat, a munkaadó építő vállalatokkal kössön pontos szerződést, tisztázzák, ki mire köteles, miért felelős a munkásszállásokon. Hortobágyi Elemér technológus, a beruházás KlSZ-tit- kára: — Az intézőbizottság irányítja a barakkszállások melletti — a vállalatok, s a város által támogatott — Barátság Művelődési Ház tevékenységét. A könyvtárnak, a TIT- előad ásóknak, más rendezvényeknek látogatottsága is bíztat: nem hiábavaló az összefogás. A jövőben a dolgozók általános iskolájába szeretnénk megnyerni minél több érintett szállásiakét Ehhez — például a közlekedés, az időbeni munkavégzés biztosításához — meg kell szerezni a gazdasági vezetők támogatását ... A tervek szerint bővítik is a művelődési házat j Példa A Dunamenti Kőolajipari Vállalatot építők, az ország legnagyobb beruházását megvalósító emberek helyzete a munkásszállásokon még korántsem problémában. De hogyha az ígéret ma is több mint ami már megvalósult — a változás, fejlődés kétségbevonhatatlan. A városi és vállalati, politikai, társadalmi erők kezdeményezése indította, lendítette mozgásba ezt a folyamatot. Éneikül aligha történt volna változás, aligha került volna új sínre az ügy. Az átgondolt társadalmi kezdeményezés, összefogás képes érvényesíteni — és reméihe- ’ tőén végig is vinni — az értelmes, nemes szándékot: erre mutat a százhalombattai példa. Padányi Anna A főutcán egymással szemben áll a tanácsháza és a plébánia. Az előbbi már sötét: letelt a munkaidő. Az utóbbiból kihallatszik a misézők elnyújtott éneke. A dombon épült templom sötét sziluettje mutatóujjként mered a csillagtalan januári égre. Nyíri Éva BT
