Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
1 1972. JANUAR 9., VASÄRNAP 's,&Círtap Eredmények, tervek, gondok az élelmiszergazdaságban > Irta: Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter E redményes esztendőről számolunk be most, amikor összefoglaljuk évi munkánkat. A számvetés elkészítésének s az új esztendő tennivalóinak megfogalmazásakor jóleső érzés elmondani, hogy az élelmiszer-gazdaság 1971-ben legfontosabb termelés- és gazdaságpolitikai feladatait teljesítette. Sőt — az árvíz okozta károk és az aszály ellenére — célkitűzéseinket minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel valósítottuk meg. Ez azt is bizonyítja, hogy a gazdaságirányítás rendszere megállja a helyét, s a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, a feldolgozó és értékesítő vállalatok vezetői jobban éltek az önállóság adta lehetőségekkel. Parasztságunk, az élelmiszer- és fagazdaság különböző területein dolgozók hozzáértő, szorgalmas, lelkes és mindenekfelett eredményes munkával bizonyították, hogy helyeslik és támogatják agrár- politikánkat. Az 1971-es esztendőben a fejlődés üteme összességében valamivel meghaladta a tervezettet. A mezőgazdasági termelés nemcsak az 1970. évinél több 9 százalékkal, hanem kereken 3 százalékkal haladta meg a legjobbnak ítélt, rekordnak számító 1969-es éo színvonalát is. Az élelmiszeripar 8 százalékkal termelt többet 1970-hez képest, s ennek nyomán 1971-ben az élelmiszerek többségéből az igényeknek megfelelő, kiegyensúlyozott volt az ellátás. A z elmúlt esztendőre visz- szatekintye, két olyan eredményt szeretnénk kiemelni, amilyenre eddig ,még nem volt példa, s áme- ílyek népi államunk gondoskodásának, a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseinek gyümölcsei. Az egyik:« 30,7 mázsás hektáronkénti búzatermés, amely a magyar mezőgazdaság történetének legkiemelkedőbb ilyen eredménye. A másik: a sertéstenyésztés eddig még nem tapasztalt arányú fejlődése. A jelenlegi sertésállomány nagyobb, mint hazánk történetében oármikor volt. Mindkét eredmény alátámasztja pártunk és kormányunk következetes termelés-, gazdaság- és életszínvonal-politikáját. Az ország kenyérgabona-szükségletét — most már több éve — biztonságosan hazai termésből elégítjük ki. Ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy búzánk oeltartal- mi értéke jó, s így belőle jó minőségű kenyér süthető! Ugyancsak a lakosság jobb ellátását tette lehetővé a hústermelés, ezen belül elsősorban a sertéstenyésztés gyors ütemű növekedése. Nemcsak táplálkozási kultúránk javítása, hanem exportunk miatt is örvendetes ez a fejlődés. A kiemelkedő búza-, a kedvező rizs- és olajosmag-termés mellett kedvezőnek kell minősítenünk a hústermelés alapját képező kukorica hektáronkénti 36 mázsás hozamát is, amely meghaladja az előirányzottat. Fontosnak Ítéljük meg azt is, hogy az élelmiszer- iparban — a már említett kedvező fejlődési ütemen túl — o termelés növekedésének mintegy 95 százaléka a munkatermelékenység növekedéséből fakadt. E redményeink indítékainál — az alkotó emberi munka mellett — a műszakianyagi ellátás javulására kell utalnunk. A hozamok növekedésének jelentős tényezője, hogy nemcsak az egy hektárra jutó műtrágyahutóanyag-fel- használás növekedett 17 százalékkal, hanem javult a nitrogén, foszfor és kálium aránya, e a komplex műtrágyákból is több jutott. A mennyiségi növekedés mellett a minőség javulását eredményezte, hogy a felhasznált növényvédő és gyomirtó szerek értéke 34 százalékkal volt több az 1970. évinél. Fokozódott a:. igény a szakosított állattenyésztő telepekhez szükséges gépi berendezések iránt. A technológiai rend megtartását segítette a gépi beruházások 10 százalékos növekedése, s javult az alkatrészellátás is. Az imént vázolt fejlődés gondokkal is járt. Ezekkel szembe kell néznünk, s az akadályokkal meg kell küzde- nünk. A gondokat vizsgálva szembetűnik, hogy technológiailag megoldott és jövedelmező ágazatokban, mint például a gabona- és kukoricatermesztés, a sertés- és baromfitartás, javult a termelési kedv, és növekedett a termelési színvonal. Ahol a hagyományos technológia, a sok kézimunka-igény, a dráguló beruházások miatt romlott a jövedelmezőség, ott csökkcút a termelési kedv. Az ebből keletkező feszültségek ellátási nehézségekben, a kapcsolódó iparágakban pedig a kapacitások kihasználatlanságában jelentkeztek. G ondjaink közül azokat kívánom kiemelni, amelyek életszínvonal-politikánk maradéktalan megvalósítását gátolják. Ilyen jellegű nehézségeink vannak a zöldségtermesztésben, ahol az 1970-ben megkezdődött visszaesés 1971-ben tovább folytatódott. Ebben az ágazatban nemcsak a terület csökkent, hanem a hozamok sem kielégí- tőek. Bár az utóbbi évtizedben 59 százalékról 80 százalékra növekedett a nagyüzemek részesedése a zöldségtermesztésben, a nagyüzemi technológiák mégsem terjednek el. Ehhez járul, hogy megoldatlan a jövedelmezőség is. Hasonlóan a munkaigényesség és az alacsony jövedelem miatt, gondok voltak a cukorrépa-termesztésben, bár az elmúlt két év kedvezőtlen időjárása is csökkentette a hozamokat. Kedvezőtlen, hogy a szarvasmarha-állomány nem növekszik, a tehénállomány pedig csökken. Az alacsony szálas- és tömegtakarmány-hozam miatt a tejtermelés és felvásárlás elmaradt a tervezettől. Országos jelenség, de az élelmiszer-gazdaságot is érinti, hogy a beruházások tervszerűsége tovább romlott. Sok a befejezetlen építkezés, nagyok a költségek. Több állami gazdaság és termelőszövetkezet ugyanakkor elhanyagolja a gépesítés fejlesztését I dén is lesz tennivalója bőven az élelmiszer-gazdaság dolgozóinak. Hiszen egy — az említett gondok ellenére — kimagasló, termelési sikerekkel bővelkedő esztendő eredményeit kell 2—3 százalékkal túlszárnyalni. Ezért mondjuk az 1972. évi tervet feszítettnek. Ugyanakkor reálisnak is nevezzük, mert javul az anyagi-műszaki megalapozottság. Feladatunk kettős. Minden erőt latba vetve küzdeni az elért sikerek megtartásáért, sőt, fokozásáért, másrészt az élelmiszer-gazdaságban jelentkező feszültségeket csökkenteni, illetve mérsékelni kell. Az előzőekben felsorolt termelési s termeléspolitikai nehézségek orvoslására komplex intézkedéseket tervezünk. Olyan intézkedésekről van szó, melyek egyrészt a termelési technológia javítására, az árutermelés fokozására ösztönöznek, s javítják a jövedelmezőséget, másrészt kedvezően hatnak a fogyasztói árak alakulására is. A zöldségtermesztésben az erőket a leginkább igényelt paprika-, paradicsom- s vöröshagyma-termelés fejlesztésére összpontosítjuk. Egyben segítjük a „hagyományos” — .részes, családi — művelési formák és a házikertek fejlesztését is. Intézkedéseket hozunk a cukorrépatermesztés gazdaságosságának fokozására, különös figyelmet fordítunk a korszerű vetőmagvak, gyomirtó vegyszerek, betakarítógépek időbeni beszerzésére. Van olyan terület, ahol — átmenetileg — szigorú rendszabályokhoz kell nyúlni. Ilyen a szarvasmarha-tenyésztés. A nőivarú állomány védelme érdekében az 1972. év elejétől újból szigorú keretgazdálkodást léptetünk életbe. Ugyanakkor korszerűsítjük az utódellenőrzést és a mesterséges megtermékenyítést. Még az év első felében ismételten a kormány elé tárjuk a szarvasmarha-tenyésztésben kialakult helyzetet, s javaslatokat teszünk a kedvezőtlen tendenciák fokozatos megváltoztatására. A beruházásoknál erőinket a folyamatban levők mielőbbi befejezésére koncentráljuk. Javítanunk kell a beruházási munka színvonalán is, az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a munkaintenzív kultúrák gépesítésére. H a gazdaságpolitikai intézkedéseink a jó és hatékony munkával találkoznak, akkor az 1972. évi terv nemcsak megvalósítható, hanem túlteljesíthető. Ügy vélem, ehhez biztos alap az élelmiszer-gazdaság dolgozóinak munkaszeretete, termelési kedve. Egyre több gazdaságban, feldolgozó és értékesítő üzemben tesznek erőfeszítéseket a jobb munka- és üzemszervezés révén a belső tartalékok feltárására. Az elmúlt esztendőben örvendetesen nőtt a szocialista brigádok száma, s egyre többen gyarapítják — vezetők és dolgozók egyaránt — szakmai tudásukat. Ügy vélem, hogy a tudományosan megalapozott vezetés, a megnövekedett szaktudás és dicséretes szorgalom azok a döntő tényezők, amelyek a munkatermelékenység növelését, a terv túlteljesítését lehetővé teszik. Amikor az elmúlt évi eredményekért, a gondos munkáért köszönetét mondok az élelmiszer-gazdaság minden dolgozójának, egyúttal kérem, vessék latba erejüket és tudásukat az 1972. évi feladatok sikeres megvalósításáért MAGYAR KÜLDÖTTSÉG AZ AAPSO V. KONFERENCIÁJÁN Kiss Károlynak, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a SZOT alelnökének vezetésével szombaton Kairóba érkezett a Magyar Szolidaritási Bizottság négytagú küldöttsége, amely hazánkat képviseli az Afroázsiai Népek Szolidaritási Szervezetének (AAPSO) hétfőn megnyíló V. konferenciáján. A konferenciát dr. Mahmud Favzi egyiptomi miniszterelnök nyitja meg, majd dr. Anvar Szadat államfő üdvözli a résztvevőket Acélos a búza 20 év óta az elmúlt év búzatermésének minősége volt a legjobb. Elégedettek a molnárok a ceglédi malomban is, ahol évente több száz vagon finomlisztet őrölnek. Termékeikért most a sütőipartól éppen úgy, mint a háziasszonyoktól sok dicséretet kapnak. 1972 közepén kezdik meg a kártérítések kifizetését A Nácizmus Üldözöttéi! Bizottságának tájékoztatója Mint Ismeretes, a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága (NÜB) 1971- ben megállapodást kötött a nácik által elvett anyagi javak kártalanítására azoknak az üldözötteknek igényeire vonatkozóan, akik ezt a NÜB felhívására annak idején a megszabott határidőig bejelentették, és igényük képviseletével a NÜB-öt megbízták. Az NSZK Pénzügyminisztériuma a kártérítési összeget 1972-ben, 1973-ban és 1974- ben három egyenlő részben utalja át, ezért kénytelen a kifizetések terén bizonyos sorrendiséget betartani. Az MTI munkatársa tájékoztatást kért a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottságától arról: hogyan halad a kárigények feldolgozása: meddig kapják meg az érdekeltek a kérdőíveket; mikor kezdődik a kártérítések kifizetése. A NÜB illetékesei elmondták: a több tízezer igény feldolgozásához szükséges kérdőíveket folyamatosan, a feldolgozás sorrendjében küldik ki, tekintettel arra, hogy az NSZK által 1972-ben átutalandó első részletből a károsultaknak csak egy része elégíthető ki. Ez év április végéig csak azok kapják meg az adatszolgáltatáshoz szükséges nyomtatványokat, akik a kártérítésre saját személyükben jogosultak. A beérkező válaszokat gyors ütemben feldolgozzák és ha a károsult pontosan válaszolt a kérdésekre, a saját személyére vonatkozó kártalanítást ez év közepén egy- összegben megkapja. Ezt követően küldik el az adat- szolgáltató lapokat azoknak, akik csak öröklés jogán, vagy Magyar- országon szenvedett anyagi kár — hazai kár — miatt igényjogosultak, oly módon, hogy az 1973-ban és 1974-ben érkező részletek kifizetése minél gyorsabban lebonyolítható legyen. — Pótbejelentéseket nem áll módunkban elfogadni, mert a kártalanítási megállapodást csak azok részére köthettünk, akik annak idején igényeiket nálunk szabályszerűen bejelentették — hangsúlyozták. A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága ezúton is kéri a károsultakat — bármelyik kategóriába is tartoznak —, hogy legyenek türelemmel, feleslegesen kérdésekkel és kérésekkel ne jelentkezzenek, mert ez hátráltatja a több tízezer ügyirat folyamatos, gyors feldolgozását, s a mostani és a korábbi tájékoztatókban foglaltakon kívül más felvilágosítást amúgy sem tudnak adni. Ilidrológus továbbképzés Az UNESCO felkérésére és támogatásával a fejlődő országok hidrológus mérnökei részére nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyamot rendez a Vízgazdálkodási Kutató Intézet. Eddig három alkalommal tartottak féléves tanfolyamot, amelyen 24 ország mintegy 50 fiatal szakembere ismerkedett meg a hidrológiai tudományok legújabb eredményeivel, és gyakorlati alkalmazásukkal. Február 1-én kezdődik a IV. nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam. 14 ország mintegy húsz hidrológu- sa vehet részt ezen a továbbképzésen A tanfolyam vezetősége új oktatási anyagot dolgozott ki, amely szerint a víz- gazdálkodás valamennyi ágában elért legújabb tudományos eredményeikről bőséges isrr '‘eket szerezhetnek a hallgatók. Egészen egyszerű esetek E sorok írója sokféle levelet kap, de legtöbbször olyat, amelynek megcímzője panaszt tesz, segítséget kér. Munkánk része, hivatásunkból származó kötelességünk, hogy az olvasókkal e formában is kapcsolatot tartsunk. Megtörténik — mint az alább következő esetben —, hogy egyetlen levél sokféle tanulsághoz vezet; nem lebecsülhető tanulságokhoz. A Pilisről kelt levél írója — mint utóbb, személyes találkozásunkkor kiderült, kedves, idősebb asszony — azért fogott tollat, hogy tudassa a sokakat bántó helyzetet: a termelőszövetkezeti traktorosok keresztül-kasul járván a községet, nemcsak istentelen zajt csapnak masináikkal, hanem kátyúkat vágnak, sarat fröcskölnek, már-már járhatatlanná tesznek bizonyos útszakaszokat. Egyszerű panasz — gondolja az ember a sorok átfutása után —, a levélírónak nyilván nem tudták házhoz vinni a tüzelőjét, s mérgében tollat fogott, no majd az újság... Az első meglepetés az volt, amikor megleltem a házat. Itt bizony szó sem lehet traktorok vágta-dagasztotta sártengerről, lévén, hogy a ház a Pesti út mellett, azaz a négyes főút betonjától néhány méterre áll. Ahogy jogász mondaná: nincs személyes motiváció. A második meglepetésnek meg az bizonyult, amikor kiderült: a levélíró se nem tanácstag, se nem más köztisztség viselője, csupán egyszerű polgár Pilis több, mint kilencezer lakosából. Tollat fogott, levelet írt, mert úgy érezte, hogy ami másoknak bosszúság, ahhoz neki is köze van. Ennyi az egész. Azaz, hozzátartozik még a dolgokhoz, hogy eljárván a panaszolt ügyben a tanács- házán, kiderült: a lakosság észrevételei nyomán — ha némi késéssel is — a rendőrség kijelölte azokat az útvonalakat, amelyeket a termelőszövetkezetek gépei igénybe vehetnek. Egy egyszerű eset végére tehát pont került, a levélíró is — aki bizonyítván, hogy nem szerepelni, csupán segíteni akart, még nevét sem kívánta kinyomattatni —, az érintett pilisi polgárok is megnyugodhattak; másfelé járnak az „úttörő” — így csúfolták, szidták a gépeket — vontatók és traktorok. Y an tehát egy állampolgár, aki úgy érzi, hogy bár magának semmi haszna abból, amit szóvátesz, mégis szóvá kell tennie, mert így kívánja a közérdek, ezt diktálja a becsület. S van egy tanács, amely eljár a közlekedésrendészeti hatóságnál, a hatóság pedig cselekszik. A dolgok szerencsésen egybeesnek, egy egészen egyszerű eset úgy intéződött el, ahogy kell. Ám éppen ennél a pontnál nem szabad befejezni a gondolatsort: egyoldalú lenne. Mert igaz, ebben meg ezer más esetben az történik — s úgy történik —, aminek és ahogyan történnie kell, de ezer hasonló ügyben a fordítottja! Naponta és közvetlen környezetünkben több olyan eset, ügy akad, amelyekben elég lenne, ha... Ha akadna egy tollat fogó kedves asszony. De nem akad. Ha lenne valaki, aki közbeszólna, figyelmeztetne, rendre intene. De nincsen. Ha megszólalna az, aki hallgat, ha cselekedne a tétlenkedő, ha akarna az, aki ijedten tétovázik, ha a mellébeszélő végre igent vagy nemet mondana, ha... ha... Életünk, mindennapjaink túlnyomó része egészen egyszerű esetekből, dolgokból áll. S mégis, mennyi a bosszúságunk, mérgünk, bajunk, szégyenünk. Miért? Közismert példa: évente sok millió forintos kárt okoz a vasútnak a barbár rongálok tevékenykedése. Villanykörték ezreit viszik el, táblákat szerelnek le, műbőrt hasítanak ki. Nem látja senki? A szülő, a testvér sem? Az sem, akinek odahaza az orra elé teszik azzal, hogy „hoztam”, meg „szereztem”?! Nem látja senki az üzemi ügyest, aki csak tíz méter drótot gyömöszöl a táskájába, csak egy szerszámot süllyeszt a kabát zsebébe? Nem látja senki a fűt-fát megvendégelő, reprezentálását rongyrázással összekeverő, a munkával semmit, a kapcsolatokkal annál többet törődő üzemi vagy termelőszövetkezeti vezetőt? Nem veszi észre senki, hogy egy derék, becsületes ember inni kezd, késik, igazolatlanul hiányzik? Hogyan van az, hogy annyi mindent látunk, de annak csak töredékét vesszük valóban észre? Ne tagadjuk: van, létezik kenyérféltés. Sajnos, példák mutatják, hírlapi cikkek tudatják, közéleti emberek beszédei kárhoztatják, hogy nem alaptalanul. Túl könnyű még mindig törleszteni, megfizetni a bírálatért; túl könnyű, mert nem szoros, s nem állandó az ellenőrzési, a felelősségi, a számonkérési rendszer. Am csak a kenyérféltésre nem lehet hivatkozni, hiszen ezer meg egy esetben akkor is néma marad a száj, tétlen a kéz, amikor szó sincs függőségi viszonyról. Amikor idegeneket kellene figyelmeztetni a törvény, az erkölcs szabta rendre, amikor velünk egy sorban állókat szükségeltetne meginteni. Miért nem érezzük feladatunknak? Miért másoktól várjuk, hogy megszólaljanak, közbeavatkozzanak? Miféle ön- áltatással toljuk el magunktól azt, ami a mi ügyünk? Mert a miénk. Mégha nem hisszük is el. K özömbösség? Igen, van benne az is. Ara sokkal többet részel belőle, hogy tudatilag, gondol- kodásbelileg nem nőttünk még fel ahhoz a világhoz, amit két kezünkkel, eszünkkel teremtettünk. Köztulajdonba vettük a termelőeszközöket. Magunk választjuk vezetőinket. Mi hozzuk a törvényeket. A velünk egy sorból valók gyakorolják a hatalmat. Igaz, igaz. Tudjuk, helyesnek tartjuk, természetesként elfogadjuk. Csak éppen még személy szerint nem azonosultunk mindezzel. A miénk, de még nem személy szerint a magunké is. Ezért, hogy egészen egyszerű esetek sűrűn bonyolulttá válnak, a kis bajból nagy lesz az apró hibából sokakat sértő melléfogás. Ha akadna, aki tollat fog; ha lenne aki megszólal... Ezért példa a pilisi levél. Mészáros Ottó BŐVÜL A BCM PÁLYAUDVARA A beremendi ipari óriás — a gyors ütemben készülő cementmű — kiszolgálására korszerű állomást építtetett a MÁV Pécsi Igazgatósága. Az ötmillió forint költséggel épített forgalmi irányítóközpontot már el is foglalták a forgalmi, a távközlő és a kereskedelmi irodák dolgozói. A hatalmas gyárteleppel szervesen összefüggő átadó-átvevő pályaudvar kizárólag teherforgalmat bonyolít. Az állomáson megfelelő szociális létesítményekről is gondoskodtak. A BCM teherpályaudvarának fejlesztését folytatják. Korszerű biztosító berendezéseket szerelnek fel, körülbelül 10 millió forint értékben, és központi váltóállító létesül.
