Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-08 / 6. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 6. SZÄM 1972. JANUÁR 8., SZOMBAT Bővítik a léi számot W ezer exportszoknya havonta ÚJ ÉPÜLETBE KÖLTÖZIK A PEVDI MO NORI RÉSZLEGE Sülysápi kérdések és válaszok MONORl-ERDŐ Könyvszerető iskolások Monori-erdőn alapvető kul­turális létesítmények,’ így a mozi, könyvtár, művelődési ház, klubszobák hiányoznak. Így érthetően több munka há­rul ajz itt dolgozó pedagógu­sokra, hiszen a kultúra ter­jesztése teljes egészében az is­kolára hárul. Az elmúlt évek stagnálása után érezhetően javul a település kulturális élete. Végh József népműve­lési ügyintéző vezetésével a fiatalok remek kis KISZ-klu- bot hoztak létre. Az elmúlt évek meglehető­sen rossz hírű monori -erdei KISZ-rendezvényei után ez a fiatal társaság igényben, ös­szetételben sokkal többet ígér. Még kedvezőbbek az iskolai könyvtár adatai. Az első fél­évben a tanulók több mint 1500 kötet könyvet kölcsönöz­tek. Ez azt jelenti, hogy az is­kola minden tanulójára hat kötet könyv elolvasása ju­tott. • Ha figyelembe vesszük, hogy az iskola tanulóinak több mint 30 százaléka hátrányos és veszélyeztetett helyzetű, akkor még szebbnek tűnik ez a szám. Dr. Csanádi Gusztáv- né tanárnő, az iskolai könyv­tár vezetője, nagy-nagy sze­retettel foglalkozik az olva­sókkal, neki köszönhető, hogy tavaly a 14 éven felüljek is gyakori látogatói voltak a könyvtárnak. Sz. A. Ügyeletes orvos ■ Gyomron, Mendén, Péteri­ben: dr. Altarjai Károly (Gyömrő), Monoron, I%pnori- erdőn, Gombán, Bényén és Káván: dr. Borbás Antal (Mo­tor, egészségház), Üllőn: dr. Leyrer Lóránt, Pilisen: ' dr. ti Pázmány Elemér, Vecsésen: : dr. Nagy Lajos tart ügyeletet 1 vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen az Andrássy-telepi. Beteg állatok bejelentése szombat déltől hétfő reggelig, a monori járás területén Mo­noron, a főtéri gyógyszertár­ban. I MAI MŰSOR Mozik Gomba: Folytassa doktor. 'Gyömrő: A hét mesterlövész. Maglód: özvegy aranyban. Mende: Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyé­ben. Nyáregyháza: Hahó, öcsi! Péteri: Ben Wade és a far­mer. Pilis: Olsen bandája. Tá- piósáp: Kapaszkodj a felle­gekbe I—II.. Tápiósüly: ...És hamarosan a sötétség. Űri: Hangyaboly. Üllő: Zaforiskie Point. Vasad: Eper és vér. Vecsés: Szenzáció vadászok. 1 Kiállítás Gyömrs. Ságvári Endre Űt- törőház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig. . Hírt adtunk arról, hogy a Pest megyei Vegyi és Divat­cikk Vállalat monori részle­ge számára megvásárolták a részleggel szomszédos épüle­tet. Megkezdték-e az átalakí­tást, erről érdeklődtünk Do- bossy Lászlónétól, a monori részleg vezetőjétől. — Még karácsony előtt. Vál­lalatunk építőbrigádja végzi az átalakítást, ebben az évben átköltözhetünk az új helyre. Az épület 20 méter hosszú, 10 méter széles, így ki lehet ala­kítani egy korszerű szalagot. Telephelyünk udvarán kutat is fúrnak, be tudjuk vezettet­ni a vizet is az épületbe. Színhely: Monor, Balogh doktor rendelője. Szereplők: Az orvos és L. József beteg. A hallgatóság: a várószobá­ban mintegy tizenöten. A párbeszéd során L. Józse­fet — az rövidesen kiderül, mennyire indokolt — nevez­zük MB-nek, makacs betegnek. Orvos: — Mi a baj? MB: — Két napja nagyon rosszul vagyok, doktor úr bélhurutom van. Orvos: —* És miért csak most jött? MB: — Ünnepek voltak (?). Orvos: — Van inspekciós orvos, ki kellett volna hívni. Ez komoly dolog! MB: — Tessék engem kór­házba utalni, doktor úr. Ott majd meggyógyítanak. Orvos: — Ezzel nem tudom, csak komoly betegség gyanú­jával. Ellenben írok jó gyógy­szereket. tessék szedni azo­kat. akkor elmúlik. Csütörtö­kön visszajön és elküldöm röntgenre. MB (türelmetlen, éles han­gon) : — Ne tessék nekem gyógyszert írni. szedtem én azt a sárga port mór nem egyszer, de nem használt... Orvos (nyugodt hangon): — Ez nem sárga por, ez fekete és fehér, ezt bízza rám, hall­gasson az orvosra. MB (most miár kiabálva): — ... Akkor elmegyek a Balitigh doktor úrhoz a szakrendelő­be, s ha kell, a rádióhoz!.,. ★ A többit nem folytatom, MB kíméletlen magatartása miatt több mint fél óra telt el, eny­A régi helyiségek felsza­badulnak, s a földszinti ré­szen öltözőt, fürdőt ren­dezhetünk be, az emeleten lesz a raktár. Eddig, sajnos, nem voltak szo­ciális helyiségeink, a raktáro­zás pedig? Van ugyan egy raktárhelyiségünjk, de hosszú ideje életveszélyes, bármikor összedőlhetett volna, ezért az anyagot ott tároltuk a mű­helyben, ahol dolgoztunk. Óriási volt így a zsúfoltság, örülünk nagyon az újnak, s az jó is, hogy még a múlt év második felében új, NDK-varrógé­nyit vett el a többi betegtől, aikáik rosszallóan hallgatták és nézték végig, amint becsapja maga után az ajtót és távo­zik. Biztos vagyok benne, hogy Baltigh doktor is ugyanazt mondta, amit a körzeti orvos a makacs páciensnek: A gyó­gyuláshoz nemcsak gyógyszer, hanem önfegyelem és türelem is szükséges! (hörömpő) Zötyög velünk a busz Gom­ba felé, és azt kérdezem a mellettem ülő fiatalasszony­tól, a gombai iskola pedagó­gusától: milyen náluk a szol­gáltatás? Azt mondja, ő csak egy fodrászról tud. Semmi másról? Semmi másról. Kása Károlyt, a közös köz­ségi tanács elnökét sem vidít­ja fel a kérdés. Valóban csak egy női fodrász van? Igen, mert a férfifodrász beteg. I Néha kijár valaki helyette, de nem állandóan. És Bé­nyén? Ott is csak egy fodrász van, vagyis, hogy egy sem, mert az is csak néha-néha tart nyitva. Háztartási kisgép- javító? Nincs. Rádió- tv-s'ze- relő? Nincs. Patyolat? Még felvevőhely sincs. A három község egyikében sem? A há­rom község egyikében sem. Monorra járnak át. Ha egy ajtózár elromlik, akkor is? Azt megcsinálják maguk. Csupa kérdés, hitetlen, cso­dálkozó kérdés, és félig-med- dig belenyugvó felelet: hát, ez már csak így van. Lelki pékét kaptunk, gyorsab­bak, csendesebbek, meg­szűnt a zaj a műhelyben. — Hogy sikerült a múlt év? — Még csak az előszámítá- sokat végeztük el, a tervün­ket teljesítettük, az árbevé­teli és nyereségtervet is, hat hétnek megfelelő nyereséget kapnak dolgozóink. Ebben az évben új terméket készítünk, érdekes lesz, változatosabb a hálózsákoknál. Szoknyákat varrunk NSZK-exportra, műszálas trevira anyagból, külön­féle színekben és fazonok­ban. Az asszonyok most ismerked­nek az új feladattal, köny- nyebbnek ígérkezik, csak be­le kell jönniök. Hogy hány szoknyát? Most, az első hó­napban ötezer 400-at, utána 10 ezret kell varmunk havonta. Mindezt egyelőre 68 asszony készíti — két férfi dolgozónk van: a műszerész és a raktá­ros. Ha az új épületbe átköl­tözünk, lesz lehetőségünk egy kis létszámbővítésre is, igé­nyünket beadtuk már a köz­ségi tanácshoz, 100 személy­re szeretnénk a létszámot fej­leszteni. F. O. év alatt két szolgéitatohazat adtak át. Egyet az ÁFÉSZ, egyet a Járási Szolgáltató Rtsz. És a kisebb részlegekről — cipőjavítóról, szerelőkről — akikor még nem is szólok. Üllő, igaz, hogy nagyközség, de egy község. Gomba, Bé- nye, Káva meg igaz, hogy kis­község — de három. Hát hogy is van ez? — Vb-ülésen már nem egy­szer szó volt erről a kérdés­ről. A szolgáltató ktsz sze­rint „itt nem lehet keresni”. Ebben lehet is valami, a fod­rász fiatalasszony is panasz­kodott nekem, hogy volt hó­nap, amikor 4—500 forintot keresett. Nem éltem. Én sem. Ezért az utcán kez­dek el kérdezősködni.. — Jó lenne, ha lenne itt egy tv-szerelő? — Hát persze! Az ember egyszerűen nem tud jmít csi­nálni, ha elromlik a készülék. Vár, amíg kijön valaki. Egy hétig is vagy még tovább. — Jó lenne, ha lenne itt egy Sülysápon a legutóbbi ta­nácsülésen több sápi tanács­tag részéről fontos, közérdekű felszólalás hangzott el. Szán­tai István megjegyezte, hogy az egyesüléskor Sülysáp nagy­község tanácsának magára kellett vállalnia mind a sülyi, mind a sápi községrész ter­heit. Ennek az örökségnek fel­számolása során igen nagy ta­pintatra volt szükség. Nagyon kellett vigyázni a sürgősebb esetekben, hogy egyik, vagy másik rész ne kerüljön hát­rányos helyzetbe. Ennek a feladatnak a tanács dolgozói, jól megfeleltek. E szép mun­káért valamennyien köszöne­tét és dicséretet érdemelnek. A tanácstagok ezután meg­állapították: a sápi részen a vagyonvédelem sok kívánni­valót hagy maga után. A me­zőőr nem ismeri a helyi vi­szonyokat, nem tudja, melyik föld kié. Éppen ezért mind a zártkertekben, mind. a határ­ban gátlás nélkül lopják a ter­ményeket. A csősz még felje­lentést sem tehet, mert nem tudja, hogy a tolvajjal, vagy a tulajdonossal áll-e szem­ben. Jogosan kérdik a sápiak, hogy ezek után miért fizetik vajon a mezőőri járadékot? Ezt követően ismét két sápi tanácstag szólalt fel. Elmond­Sülysáp községi tanács vb szakigazgatási szerve közli a lakossággal, hogy a külterü­letre és a zártkertekre vonat­kozó földnyilvántartási mun­karészek az új területi átszá­mításnak megfelelően 1972. január 1-től kezdve hektár­ban és négyzetméterekben tüntetik fel a földterületek nagyságát. Azok. tehát, akik földterülettel rendelkeznek, a rájuk vonatkozó birtokíveket január 15-ig megtekinthetik és ki jegyezhetik földjüknek négyzetméterben kifejezett területét A belterületekre szerelő, aki megcsinálja a mo­sógépet? Furcsán néznek rám. Mint­ha a kérdéseim nem vallaná- nak ép észre. Hát persze, hogy jó lenne. De nem lesz. Gombán, Bényén, Káván nem lehet keresni. Máshol minde­nütt lehet. Itt nem. — Erről bizonyára lesz még szó az idei vb-ülések vala­melyikén is... Nehéz prob­léma ez... Nehéz probléma, mint a kenyérellátás, bár ez már a „közellátás”-kategóriába tar­tozik, én mégis legalább any- nyira furcsának találom, mint az előző kérdést. A kenyér ugyanis vagy késve érkezik ezekbe a községekbe, vagy sehogy. Az év utolsó, napján például a gombaiak egyálta­lán nem kaptak kenyeret. Fog­ták magukat, felültek a busz­ra, bejöttek Monorra. Itt volt kenyér. — Most van egy tervünk. A sütőipari vállalat kenyér­szakboltot létesít a község­ben, mi adjuk á helyet, lesz kenyér. A saját boltjukat egé­szen biztosan rendesen ellát­ják majd! Biztosan ellátják. A „más” boltját — azt nem érdemes. így ezzel az életre­való „csellel” lesz kenyere a gombaiaknak. És még egy példa a közellátás területéről. Káván nincs sem gyümölcs-, sem zöldségbolt. Pedig kel­lene, már többször kérték a lakosok. A tanács az ÁFÉSZ- hez fordult: adnak egy helyi­séget, lássák el zöldáruval. Az ÁFÉSZ Szerint nem érdemes. Most aztán magánszemély­hez fordulnak majd. És lesz zöldségbolt Káván, mert kell. Hát így van ez. Koblencz Zsuzsa I ták, hogy a 2. számú iskolá- I ban a pedagógusok előadásait sokszor megzavarják a csa­vargó gyerekek. Tégladara­bokkal dobálják meg a tante­rem ajtaját. Első osztályba já­ró 12 éves gyerekek rontanak be más osztályokba, beülnek a padba, s a tanulókkal incsel­kednek, majd szemtelenül be­lenevetnek a tanár arcába. A felszólalásokra Zima Ká- rolyné vb-titkár válaszolt Mint mondotta, a sápi terüle­ten a mezőőr valóban nem is­meri a parcellák tulajdonosa­it, s így feladatát nem tudja ellátni. Ezért a legutóbbi ülé­sen a végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy megszünteti a mezőőri állást. A sápi lakó-' soknak 1972. január 1-től me­zőőrt díjat nem vet ki a ta­nács. A tanácsülés egyhangú­lag hozzájárult ehhez a hatá­rozathoz. Ezután a vb-titkár megje­gyezte, hogy az említett reni­tens tanulók magatartása ko­moly aggodalomra ad okot. Több esetben behívták a gye­rekek szüleit a tanácsházára és elbeszélgettek velük, saj­nos, eredménytelenül. Most több szülő ellen hamarosan szabálysértési eljárást indí­tanak. (-ky> vonatkozó nyilvántartások át­számítását most kezdték meg. (k—y) A pilisi ÁFÉSZ köszöneté A pilisi ruházati boltunk­ban 1972. január 3-án kelet­kezett tűz oltásában ”ala- mennyi részvevőnek ezúton is köszönetét mondok, mind az igazgatóság, mind a magam nevében. Gyors, eredményes segítségükkel mintegy 2,5 mil­liós értéket mentettek meg. Ismerősök és ismeretlenek tet­tek tanúbizonyságot arról, hogy az emberi együttérzés és segítőkészség milyen áldo­zatokra képes. Mivel sem az oltás alatt, sem az értékek mentése közben, sem azt kö­vetően, külön-külön minden­kinek, aiki e munkában részt vett, tevékenységét nem tud­tuk megköszönni, ezért ez­úton és így szeretnénk kife­jezni köszönetünket. Csikós János igazgatósági elnök Hé! végi sport jegyzet: A nézőszámról Valamelyik nap kezembe kerültek a Pest megyei Hír­lap 1961—62—63-as példányai. Szinte csodálkozik az ember, ha 8—9 év távlatából visza- idézi a múltat. Egy valami feltűnt: akár Vecsás, Monor, vagy Üllő szempontjából néz­zük a mérkőzések látogatott­ságát, óriási a visszaesés. Vecsés—Monor 2600 néző, Monor—Vecsés 1500 néző, Vecsés—Üllő 2000 néző, Mo­nor—Üllő 1500 néző és sorol­hatnám tovább. Vecsésen 1300, Monoron 1000, Üllőn 900 volt az átlagos nézőszám. Ha ezzel összehasonlítjuk az 1971-es adatokat: Monor, Ve­csés jóakarattal 500—500, Ül­lőn még annyi sincs. Hová lettek a nézők? Vajon gon- dolkoztak-e ezen már a játé­kosok. Nézik a televíziót? 1963-ban is volt tv, sőt, jobb mérkőzéseket közvetített mint tavaly. Én azt hiszem, és itt kell keresni az okot, hogy a né­ző valamit látni szeretne a pénzéért (ami valljuk be nem is jogtalan óhaj). Ha mást nem, hát akaratot, lelkese­dést! És ebben a maiak elma­radnak a régiek mögött. A közönség, mindig azokat lop­ja a szívébe, akik, ha kellett, „meghaltak” a pályán. Talán ezért van az is, hogy a ma labdarúgóit már egy­két év alatt elfelejtik... sz. A vasadi szerelőcsarnokban Nyolcvan nőnek ad munkaalkalmat az Irodagéptechnikai Vállalat vasadi részszereldéje. Ezerötszázféle alkatrészből itt készítik az ARTUS A 20 elektromos bolti pénztárgépet. Ké­pünkön a modern légkondicionált szerelőcsarnok. Foto: Péterffy PILLANATKÉP Az orvosi rendelőben NINCS... NINCS... NINCS... Jó lenne? Persze! szemeim előtt megjelenik Ül­lő, a 4-es műút környéke: egy Új területi átszámítás

Next

/
Thumbnails
Contents