Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
} 8 PWT MtOEI Kh/Círtap 1972. JANUÄR 1., SZOMBAT Mint a rét és a kert virágai... „A priiszlik sifonból készül. Nyakkivágása félkör alakú. Csak derékig ér. Dupla anyagból szabják, így tartósabb. Igen változatosak ^ mintái, rózsa, szegfű, búzavirág váltakozik a levélkoszorúval és a különböző bimbókkal. Elején, a gombok közé a tulajdonos nevének kezdőbetűi kerülnek, a szélére cakkozás ... Valamikor, harminc évvel efeelőtt egyik lány sem akarta, hogy olyan legyen a mellénye, mint a másiké. Szebbet, díszesebbet tervezett magának ...” Az Ecseri lakodalmas Rábai Miklós és a Magyar Állami Népi Együttes révén világhírűvé vált. Laky Károlyné szerényen, semmiképpen sem a dicsekvés szándékával említi: Rábai Miklós a negyvenes évek végén, amikor a tánc motívumait gyűjtötte, náluk is járt, akkor ők vezették — a Laky házaspár — az ecseri táncegyütteseket, a gyermek- és felnőttcsoportot. Talán a tánc sikere serkentette arra, hogy összegyűjtse, feldolgozzá és közkinccsé tegye az ecseri népi hímzést? — Inkább Pest környéki hímzésnek nevezném, hiszen az ecseriek rendszeresen átjártak Kerepesre, rokonságban vannak a kistarcsaiakkal, felhasználták a maglódi, csömöri mintákat is. Kétségtelen, hogy ez a hímzés a maga nemében semmivel sem kisebb érték, mint az ecseri tánc, és mindenképpen az országosan is ismert matyó, sárközi vagy kalotaszegi hímzés mellett van a helye. Csodálatosan gazdag a szín- és motívumvilága, mégis, Ecser hiába van három kilométerre a fővárostól, senki sem ismeri. Lakyné ötéves korában került Ecserre, saját szavaival élve: harmincéves szolgálata van, huszonöt éve tanít a faluban. Gyermekként csodálkozott rá először a szép, színes ecseri rúhákra. Emlékezete őrzi azokat a régi litániákat, ahová a nagynéni elvitte magával, s ahol felvonultak előtte a pruszlikokon, a csepece- ken, a kötényeken a nyári rét és a kert .színes virágai. — Tíz éve kezdtem el ösz- szegyűjteni, lerajzolni a motívumokat, a sorokat, lassan már megsárgulnak az első lapok. Az alapgondolatom az volt, hogy meg kell menteni a mintákat! Még a háború után is népviseletben jártak az ecseriek, aztán évről évre tünedez- tek az utcákról a színes ruhák, mindig kevesebben viselik. Pedig sok házban még megvannak, és szépek. Lakodalom is, talán két-három éve volt utoljára népviseletben. Azt szeretném, ha a fiatalok is megismernék, és nem hagynák veszendőbe menni ezt a csodálatos értéket. A legszebb díszítéseket a kékfestő Kötényeiken látjuk. Az alsó szegélyre színes sormintát, a felső sarkára és a megkötőire csokormintát rajzolnak. A sorminta közepébe egy nagyobb rózsát, alája-föléje nefelejcset és margarétát formálnak. Az üresen maradt helyet ibolyával és levelekkel töltik ki... Szeretik az élénk, színeket. Leggyakrabban a pi-! rosat, a rózsaszínt és a kéket! használják... Az ecseri nép-! viselet nem volt mindig ilyen | színes, 1925 óta varrják cifrá-j ra a pruszlikot, a kötényt. Az-; előtt elszórt, színtelen virágo- $ kát hímeztek. A dédnagyma- $ mák ruháin még fehérek a $ szegfűk, rózsák ... Az ecseri $ asszony egész életében fehér $ színű főkötőt, kis csepecet vi- $ sei, ellentétben az ország más $ tájain hordott színessel... Ér- 5 dekes, hogy a menyasszony ru- 5 hája színes volt régebben, csak $ a 40-es évek óta fehér ... Az $ ecseri lányok, asszonyok szók- ^ nyái ráncba szedettek. Anya- ^ guk és színűk kor és alkalom ^ szerint változik. Hétköznap t kartonból, ünnepnap brokátból $ vagy bársonyból varrottat vi- ^ seltek. Mulatságok idején fe- ^ hér selyemszoknyát, kará- ^ csonykor leginkább sötétkéket .vettek magukra, | — Sokat töprengtem azon, ^ hogy vajon a Pest környéki $ hímzés miért nem vált széle- ^ sebb körben ismertté. Valószí- ^ nűleg az is, az oka lehet, hogy ^ míg a matyó, a sárközi és a § többi hímzést díszpárnákon, ^ térítőkön is felhasználják, a ^ Pest környékit csak a ruhá- ^ kon. De az utóbbi években di- ^ vat a hímzéssel díszített ruha, ^ Ki, mit csinál ma... Éjfélkor a forrásnál ÚJÉV A MAGYAR NÉPSZOKÁSOKBAN ágynemű, miért ne lehetne azokat Pest környéki hímzéssel is díszíteni! Ismertté kell tenni... Lilkj 11C sokat fáradozott, hogy az általa összegyűjtött gazdag anyagot közkinccsé tegye. Fáradozásait siker koronázta. Szerkesztés alatt van a Minerva Kiadónál a Népművészet, világdivat című ötszínnyomású album, amely a leg- i szebb öt magyarországi hím- i zést ismerteti. Köztük a Pest j környékit. A könyv 1972-ben j jelenik meg. — A népviselet és a hímzés- { mód leírása mellett beadtam; tizenöt vázlatot, motívumcso-; portot, motívumsort tartalma- j zó színes lapot. Franciaország- S bői hozattam temperát, hogy a i színek híven tükrözzék az ere- : deti hímzések színeit. ; A rét és a kert virágait. Deregán Gábor i Az új év nem mindig ja- inuár elsejével kezdődött. A ; rómaiaknál kezdetben már- i cius elseje volt az év első napja; január elseje csak i. e. 153-ban lett az év első napjává. Január hónapunk neve Ja- nusnak, a két arcú istennek a nevével függ össze, aki egyik arcával a múltba néz, az elmúlt évbe, a másik arcával pedig a jövőbe, az új esztendőbe. Mikor volt év vége? A nyugati kereszténységnél a XVII. századig többféle évkezdetet ismerünk. Hol december 25, hol január 1, hol január 6, hol március 25, hol húsvét szombatja volt az év első napja. A január elsejétől való idegenkedést a keresztény egyház részéről a pogány eredettől való irtózás magyarázza. Az új év első napja állandó cserélgetésének XI. Innocentius pápa vetett véget 1691-ben és úgy a polgári, mint az egyházi év kezdetéül véglegesen január elsejét jelölte ki. A babonák, hiedelmek ma már erejüket vesztették, falun is, városon is derűs szórakozásokkal, jó eszem-iszom- ;mal köszöntik az új évet, a I különbség legfeljebb csak ; annyi, hogy falun többnyi- : re saját disznótoros ételeiket |eszik és saját borukat isz- |szák az emberek. Nem minidig volt azonban ez így! A I múltban a falvak népe az új- I évhez olyan babonákat, hie- I delmeket, szokásokat és szóra- ikozásokat fűzött,» melyek § gyökerei legtöbbször az ősi ^ magyar hitvilágba nyúlnak séget jelentett volna, gabonák fűződtek a? első látogatóhoz, az utcán szembejövő első járókelőhöz. Tilos volt — ajándékokat kivéve — a pénzkiadás is, mert a népi hiedelem szerint akkor az új esztendőben nem marad meg pénz a háznál. Az újévhez fűződő babonák, hiedelmek egész serege az egészségre, a halálra, lányoknál pedig a férjhezme- nésre irányul. Főleg az utóbbi volt igen gyakori. Erre szolgált az ólomöntés (a kiöntött ólom formájából következtettek a vőlegény foglalkozására), a galuskafőzés, az alma- héjdobás, a szöszrázás, a pa- pírcsillagvágás, a kerítéslécek leolvasása, a papucsdobá- lás, az első ólomból való jóslás stb. — a varázslatnak, a babonáknak, a népi hiedelmeknek száz és száz formája, amelyben hittek is, nem is, de alkalmazásuk lehetőséget adott a vidámságra, a nagy nevetésekre és csúfolódásokra. Az újév megünnepléséhez szigorú étkezési szokások fűződtek. A malac szinte kötelező volt, mert előre túrja a szerencsét. Nem volt szabad azonban szárnyast enni, mert „elkaparta” a háztól a szerencsét. Kedvelt újévi étel volt a lencse is, a lányokkal kapcsolatban még szépítő erőt is tulajdonítottak nekj, Üjévi fogás volt az édeskáposzta disznóhússal. Es elengedhetetlen volt a kalács. Vendég jár ás Az újévi ünnepet rendszerint a „köszöntőzés” fejezte be. A gyerekek kezdték',' akiknek kalács, alma járt fizetségül, majd a legények folytatták, akik elsősorban a lányos házakat keresték fel. A rokonok, jóbarátok is összejöttek és jóízű evés-ivás közepette meghányták-vetették a házi, falusi és országos gondokat. Arattak ilyenkor a falusi cigányzenészek is, akik házról házra jártak és mindenütt elhúzták a gazda kedves nótáját. Bor és némi pénz volt a jutalmuk. A fukarab- bak bezárták előttük a kiskaput, de az ilyeneket napokig „kibeszélték”. A nap bőséges vacsorával ért véget. A babonák, népi hiedelmek kora napjainkban már lejárt. De ha nem is gyakoroljuk őket, a megbecsülés azért kijár nekik. Nemcsak azért, mert egy elsüUyedt világ érdekes emlékei, hanem azért is, mert a népi gondolkodás egynémely vonására jó magyarázattal szolgálnak. Egyébként ma már mindenki tudja, hogy szerencséjét, jólétét nem a babonák, biztosítják ... Az újévet pedig a mai ember arra használja fel, hogy szilveszterkor vigadjon, jó hangulatban búcsúzzon az óévtől és így lépjen át az új esztendőbe. Galambos Ferenc ^ és szerencsehozó, vagy go- ^ noszűző szerepet töltöttek be. ^ ősi szokás volta „téltemetés”, ^ az óévet megtestesítő szalma- § bábú elúsása, vagy a „télkive- \ rés”, amikor egy öregember § álarcát viselő sihedert kikor- ^ bácsoltak a falu végére. Az ^ óév kiharangozása, a lakos- $ ság énekétől kísérve, már ^ egyházi eredetű. Igen sok volt ^ a jó állatszaporulatot és jó § termést varázslattal biztosí- ^tó népi hiedelem is, mint a ^ „kongózás”, a „szűzgulyahaj- § tás” és azok a dévajkodások: ^kapuk leszerelése, az udva- ^ rokban kintfelejtett gazda- : sági eszközök kihordása a : piacra stb., amelyeken varázs- í igényük mellett hetekig ne- | vetett a falu. Hasonló jel- | legű volt a nem termő fák- !nak fejszével való megvere- . getése, a „fafenyegetés” is. i Szerencsevarázsló szerepe volt ! Erdélyben annak á szokás- i nak, hogy fiatal legények ke- ! zükben pénzt szorongatva asz- | talra, vagy székre álltak s az léjféli harangszókor kezükben I pénzzel ugrottak át az új | esztendőbe... i Az újévhez egészség- és ; szépségvarázsoló szokások is i fűződtek. A lányok éjfélkor [elmentek a forráshoz „arany- \ vizet” meríteni, hogy szépek [legyenek, illetve, hogy szép- ; ségüket megtartsák. Az „aranyvizet” néhol az „élet vízé’’-nek nevezték. Megfejteni a jövőt Az újév az elkövetkezendő esztendő titkainak megfejtésére, a .szerencse „irányítására” is módot adott. Főleg a lányok vették ezt komolyan. Az volt a hídelem, hogy ki mit csinál újévkor, azt fogja csinálni az egész esztendőben. Az asszonyoknak tilos volt bármiféle bontási munkát végezni, mert ez szerencsétlenSZÁNTHÓ IMRE: SZENTENDREI TÉL ! PEST MEGYEI ALKOTÁSOK Emlékmű Nagykőrösön fejtartás méltósága, a gyöngygyei díszített nyak, a villanó térdekről csúszó drapéria kiterjeszti azt a többszörös tűz- forrást, melyet a haj és fáklya lobogásával kezdeményez a mű készítője. Ez a láng, mélyet a testre is átültet, nem egyszerűen fizikai tűz, hanem eszme, hevesen által ino- sított szabadság-ábrázolás. E plasztikai felkiáltás a derékszögben elhelyezett karokkal is folytatódik fölfelé és oldalirányban is a tujabokrok és magnoliafák nemes környezetében. Így válik igazán láthatóvá e tömbös tűzkötegek- ben a felszabadulással indult forradalmi erők átható offen- zívája, mely a tömegek boldogság-állapotáig alakítja át az életet. A szobor emberalakjának hangsúlyozott fiatalsága a zsendülő szabadság áradására utal, párhuzamosan halad Benjámin László versének sodrával*: „Tavasz Magyarországon” — ezt az áprilisi győzelmet rögzíti e bensőséges hősiességet tartalmazó mozdulat, — ezt az ígazság-tavgszt az 1944-es nagykőrösi évszakőszben, mely e feminin ke- csességű tűzténcban testesül hiánytalan ízléssel. Somogyi Árpád mindig ragaszkodott a formai arányokhoz és a modellekben felvetett igaz gondolatokhoz. E kettős hűség okozta folyamatos fejlődését, melynek meggyőző bizonyítéka Nagykőrösön felállított felszabadulási emlékműve, ahol Goyához és Delacroix-hoZ hasonlóan nőalakban véglegesítette mindannyiunk eszményét — az emberi szabadságot. Losonci Miklós KERENYl GRACIA: Visegrádi este Mikor leszáll az alkony, a havat először rózsás fény borítja be — aztán lejjebb húzódik a hegyek íve, akár az Ö szemöldöke. Fehérvitorlás jégtábláival a Duna lassan szenderegni kezd; sorra kígyóinak Maros fényei, a téli éjben virrasztó szemek. S akkor meghallom súgni a tüzet, mint alvó kedves mély lélegzetét — ' és szétfoszlik szobámban a magány, és sugaras lesz bennem a sötét. i ( 1972: nemzetközi könyvév * z UNESCO, az ENSZ oktatásügyi, tudományos és kulturá- lis szervezete a jövő esztendőt nemzetközi könyvévnek nyilvánította. Milyen jelenidejű felismerések, szükségszerűségek adnak külön fényt, jelentőséget a könyvévnek? A változás gyorsuló ütemében szükséges az iskolán túli, felnőttkori folytonos önművelés: a közösséget az egyes ember csak saját gazdagodásával gazdagíthatja. De a tudomány, a technika fejlődése országok között s a szakágak között is állandó információcserét kíván, s a tudás hordozója, a megtudás legáltalánosabb, legnyilvánvalóbb, legkézenfekvőbb eszköze a könyv.-m-r-önyvhöz kétféle módon juthatunk, vagy megvásároljuk, Jtí vagy kölcsönözzük. Ezért a nemzeti könyvév kiadásunknak és könyvtárainknak jelent kiemelt programot, serkentőt, alkalmat a tervezésre. Jelenti a mérlegkészítés idejét is: a nyomdai kapacitással, minőségi hiányokkal, árazási problémákkal, ízlésbeli engedménnyel való számvetést— hogy az igényes kiadás, sokoldalú válogatás, a könyveskirakatok^ bősége, az olvasók számának gyarapodása, a közművelődési könyvtári hálózat gazdagodása kerüljön a másik, a jobbik serpenyőbe, hogy az bizonyuljon súlyosabbnak. 1972: nemzetközi könyvév. Pedig mostanság sok kérdőjelet állítanak a könyv elé. Tudósok, szakemberek szerint a tanulmányok, kiadványok áradata elöntéssel fenyeget, már-már akadályozza a pontos tájékozódást, számontartást — irodalomkritikusok félnek éppen a jó művek elsikkadásától a könyváradatban. Fiatal, friss vetélytársak is jelentkeztek. A magnetofonszalag, a hanglemez, a fotókópia, a filmtekercs állványainkról nem szorítják le majd'a könyveket? George Steiner irodalomkritikus a szavak leértékelődésével, kisajátításával, a nyelv szegényedésével érvel Cambridge-ből, kérdezvén, vajon az emberi tartalom, közölnivaló kifejtésére, hordozására nem alkalmasabb ezután inkább a kép, dallam, matematikai rendszer? És a földünkön végbemenő társadalmi-gazdasági változások némelyike is mintha a könyvnek trónját inogatná. Ous- man Sembené szenegáli filmrendező, aki előbb francia 'nyelvű íróként vált ismertté, azért cserélt műfajt, mivel népe sok nyelven beszél, de egyik törzsi nyelven sem igen olvas: a film képeit viszont értik. e logika ést tapasztalat mutatja, hogy a különböző tolál- ,f ß mányok• jól megférnek egymás mellett, s hogy mindazt, amit az ember egyszer már kitalált, a továbbiakban inkább tökéletesítette, el nemigen hagyta... Ha pedig a könyvet övező érzelmeinkben, könyvhöz kapcsolódó élményeink közt kutatunk — váratlan előhívódik a könyvmáglyáknak emlékezetünkbe vésődött képe. Igen, az inkvizítor, a cenzor, a keret- legény tudta, mitől féljen, mit irtson, égessen — ha el lehetne : égetni a szót! Ha ők tudták, hogy a könyv ellenségük, mi tud- : juk, hogy barátunk; amiért ők gyűlölték, gyűlölik, azért szeret- \ jük mi a könyvet. És várakozó önömmel tekintünk a nemzet- \ közi könyvév elé. Padányi Anna A bronzból készült nagykőrösi emlékművet 1969-ben állították fel, — alkotója Somogyi Árpád szobrászművész. Tűzzel telítődő nőalak hordozza az eszmét, oly vonzóan fiatal, sudár, diadalmasan előre lendülő, mint az az alapvető minőségi változás, mely történelmünk hajnalát jelentette. Találó az a szobrászati gondolat, mely a „Fényes szellők” feszült atmoszféráját, változtatásokat sürgető indulatait e szimbolikus jelrendszerű szoborasszonyra bízza. A görögös
