Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

4

1972. JANUAR 7., PÉNTEK

Palóckutatók tájékoztatója

Az Ipoly mente telepü léstörténete

Öt megye palóckutatói találkoztak a napokban Hatvanban, hogy számot adjanak múlt évben végzett munkájukról, s meghatározzák azokat a feladatokat, amelyeket meg kell oldaniuk. Pest, Szolnok, Borsod, Nógrád és Heves megye múzeumigazgatói, néprajzosai előtt Bakó Ferenc, az egri Vármúzeum vezetője ismertette, hogy a múlt év folyamán az öt megyében hétszázra emelkedett azoknak a településeknek a száma, ahol felderítő kérdőívek segítségével végeztek gyűjtőmunkát.

Sok haszonnal járt a kutatóívekkel párhuzamosan megindított tematikus gyűjtés is, amelybe a múzeumok tudományos munkatársain kívül bekapcsolódtak a pesti és debreceni egyetem néprajzos hallgatói. Az ünnepi szokások gyűjtését Manga János egyetemi tanár irányította, akinek munkatársai a szomszédos Szlovákia területén is eredményesen dolgoztak.

A beszámolót követően több hozzászóló arról beszélt, hogy a szlovákiai palóckutatást tovább kellefte erősíteni, mert annak eredményeivel válhat csak teljessé é népcsoport folklórja. A kedvező válaszra nem is kellett sokáig várniuk, •mert a tanácskozáson magát először képviseltető Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa, dr. Márkus Gyula felszólalásában elmondotta, hogy a legmesszebbmenően támogatják ezt a kezdeményezést.

Ezután került sor az új esztendő terveinek ismertetésére.

Pest megye néprajzosainak önálló munkája a szobi Börzsöny Múzeum részére készülő monográfiái gyűjtés lesz egy Ipoly menti faluban.

Ezenkívül megjelentetitek egy 20 íves tanulmánysorozatot, amely az Ipoly mente falvainak településtörténetével, földművelésével, hiedelemvilágával foglalkozik. Borsod megye a palócföldi kovácsmesterség néprajzát, valamint a nógrádi gyermekjátékokat dolgozza fel. Szolnok megye néprajzosai Jászdózsa és Zagyvarékas monográfiájának gyűjtésével, feldolgozásával, Heves megye pedig a palócokról szóló összefoglaló, tudományos munka megjelentetésével készül.

Moldvay Győző

Veres Péter sírjánál

Csütörtökön a Mező Imre úti temetőben családtagok, barátok, pályatársak, politikai és kulturális életünk képviselői emlékeztek Veres Péterre, születésének 75. évfordulóján.

Darvas József, az írószövetség elnöke emlékbeszédében kiemelte: Veres Péter végig megőrizte szellemi, világnézeti elkötelezettségét osztálya, a szegényparasztság és a szocializmus eszméje iránt.

A sirt az MSZMP Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar írók Szövetsége és a Petőfi Irodalmi Múzeum kép?» viselői koszorúzták meg.

Filmezés — hobbybói

Nagy kát a, járási művelődési központ. Az egyik parányi szobában a földszinten, Kápolná- si András művelődési előadót magnetofonok, erősítő berendezések között találtuk. Mint kiderült, a művelődési központ igazgatója Chmely Ödön kedvenc hobbyja a filmezés. Nemcsak a helybeli, hanem a környező falvak lakóinak életét,

népszokásait is őrzi már több filmszalag. Megörökítette a Tápiómenti Művészeti Együttes munkáját, fellépéseit is. A „technikai” stúdióban — képünkön — Kápolnási András éppen az együttes egri kirándulásáról készült filmet „hangos! t ja”.

Foto: Gárdos

if népek barátságáért, egymás jobb megismeréséért

Egy országos jelentőségű tanácskozás mérlege

Természetes és nagyon is érthető emberi megnyilvánulás a kíváncsiság, a vágy: megismerni más népek életét, örömeit, gondjait, más országok tájait, értékeit! Ha a magunk otthoni életéből indulunk ki: mindig és sokféle’ indítékból érdekes, vajon mi van a „szomszédban”. Különösen érdekes ez, ha a szomszéd hozzánk hasonlóan fiatal házas, ha szintén új lakást rendez be és így tovább. Hogy alakítják a sorsukat ők? Előbbre vannak, vagy hátrább? Mi ment nekik könnyebben, ami nekünk nehezebben? Miben segíthetnénk esetleg mi rajtuk és fordítva? A barátok élete egymás számára mindig érdekes, fontos.

Az utazási irodák, vagy éppen a magunk vállalkozó kedve elvisz minket más országokba, a tömegkommunikációs eszközök — a film, a televízió, a sajtó — elhozzák más népek életét, más orszá- . gok szépségeit otthonunkba, lakóhelyünkre. Ez utóbbiakra azonban nem lehet rákérdezni, nem lehet közbeszólni, s talán éppen nem is azt adják nekünk, ami minket adott esetben a legjobban érdekelne. Ha talán nem is ezekkel a szavakkal, de lényegében ezekről a gondolatokról esett szó azon a közelmúltban megrendezett tanácskozáson,

amelyre a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága meghívta a baráti szocialista országok kulturális kirendeltségei és a nemzetiségi szövetségek vezetőit, képviselőit.

Hasznos együttműködés

A kulturális kirendeltségek missziója megismertetni Magyarországon — a legkülönfélébb módszerekkel —' hazájtrk, népük életét, a Hazafias Népfront pedig magára vállalta

azt a szép és megtisztelő feladatot, hogy összekötő kapocs, katalizátor legyen a folyamatban.

A tanácskozáson nem hangzottak el nagy számok arról, hogy lám, Pest megyében

1971-ben ennyi és ennyi baráti est zajlott le a községekben, ennyi és ennyi ezer ember vett azokon részt. Egyikmásik különösen jól sikerült rendezvényről is csak éppen futólag esett szó, mint a remek lengyel irodalmi estekről, a szentendrei, ráckevei járás nemzetiségi találkozóiról. A hangsúly a tartalmi munkán volt. Azon, hogyan sikerültek a réndezvények, el- érték-e céljukat, nyújtottak-e valami újat a nézőknek, hallgatóknak, közelebb hozták-e egymáshoz a szomszédos népeket, a barátokat? Jók, kedvezőek voltak a válaszok, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága titkára az 1971-es évet nagyon tömören így jellemezte: ,,'A hasznos együttműködés éve volt.”

1971 olyan év volt, amelyről tovább lehet lépni, amely kötelez a további lépésre! Sipos Zsuzsa a Béke-barátság bizottság nevében így fogalmazta meg az 1972-es év feladatát: „Célunk, hogy az eddigieknél még gazdagabbá, még színesebbé, még érdekesebbé tegyük a programokat.”

Hogyan, milyen úton-módon, milyen formákban, módsze' rekkel lehet ezt megvalósíta ni? Az évek tapasztalatai néhány sikeres formára felhívták a figyelmet. Nagyon népszerűek voltak például a különböző korosztályoknak megrendezett vetélkedők, érdemes ezeket folytatni. Az olyanokat, mint a „Mit tudunk az NDK-ról?”, a „Mit tudunk a Bolgár Népköztársaságról?”.

PETROVACZ ISTVÁN

Zsák a foltját

4.

Megebédeltek, aztán a század bevonult. Csak az irányzók maradtak vissza a vörös alhadnaggyal.

Egymást követve foglaltak tűzelőállást, s egyenként lőttek. Elsőre mindenki öt töltényt kapott. Az alhadnagy nem számolta a találatokat.

— Próbáljanak rövid sorozatot lőni! Es szorítsák be a

, vállgödörbe a tusát!

PALÓCOSAN BESZÉLT. Amikor a „tusaát” mondta, Laczkónak a füléig szaladt a szája.

Többen egyszerre kieresztették az öt lövedéket, ők másodszor együtt töltöttek a vörössel. Most már kilenc töltényt, de úgy, hogy minden második-harmadik után egy helyet üresen hagytak a tárban.

— A második lövedék már megemeli a csövet, a többi az •égbe megy! — magyarázta fáradhatatlanul az alhadnagy. — Szorítsa be a tusaát!

Lekuporodott a lövészállásban egy irányzó mellé. Az üres hüvelyek mint a jégeső verték sapkája ellenzőjét.

— Ne hunyja be a szemét! Szorítsa jól, akkor nem üt!

Laczkó került sorra. Az előző nyáron is irányzó volt, lőtt már golyószóróval. Tudta, hogy könnyedén behajlított ujjal éppen csak meg kell húzni a billentyűt. S azonnal elengedni.

Sokáig összpontosított. Tehette, a vörös nem hajtott senkit. Azután célzott és lőtt.

A csövet egyetlen lövedék hagyta el.

— Rövid sorozatot lőjön! — hallotta az alhadnagy hangját.

Újra célzott, s kicsit később engedte el a billentyűt. A csőből most két lövedék repült ki.

— Vuu-vuul — visszhangzott az akácerdő.

Jobb vállán át hátralesett. Az alhadnagy intett, hogy felállhat. Bebiztosította a zárat, s feltápászkodott.

— Kérdezzük meg a találatjelzőt? — nézett a torony felé az alhadnagy. ■ V

A LÖVÉSZETET VEZETŐ

hadnagy derékig kihajolt a torony ból, s kétszer egymás után felemelte, majd lehúzta a kezét.

— Mind a kétszer talált — nyugtázta az alhadnagy.

— Próbálnád meg az én csúzlimmal! — vetette oda hanyagul'a kajla Fedor.

— Megpróbálja, hallgató elvtárs? — tolta fel a íejebúbjára sapkáját a vörös. Nem érződött a hangjából se biztatás, se lebeszélés. Csak a szemében vibrált valami furcsa, a részegségre emlékeztető lobogás.

— Megpróbálhatom.

Hét töltényt töltött Fedor tárába, a tárat a tokra igazította, s a golyószóró mögé feküdt. Egy pillanatra átvillant az agyán: mi lesz, ha most nem sikerül? De elhessentette a gondolatot. Kivárt kicsit, azután célzott, s elhúzta a billentyűt.

— Vuu-vuu! — visszhangzott az akácerdő.

Újra célzott és lőtt. Egyet. Megint egyet. Már csak három töltény volt a tárban. Sokáig készülődött, s ismét kettő sikerült.

Az utolsót nem lőtte el. Egyből egyet nem kunszt. Biztosított, felnézett.

Az alhadnagy ott guggolt mögötte.

— Sokat gyakorolt golyószóróval? — kérdezte.

— Csak amennyit tavaly lőttünk.

— Jó érzéke van hozzá.

Ez volt minden, amit mondott.

— Mutasd, hogy csinálod? — hasalt le a golyószóró mellé jobbról a harmadik szakaszból Dominik.

Laczkó bal oldalára fordult, levette a golyószóróról a tárat, a tokot, elfordította balra, s jobb mutatóujját kissé begörbítve a billentyűhöz közelítette.

DE AKKOR MAR Dominik mpgött guggolt, térdelt a másik hat irányzó is. Csak Fedor állt háttal nekik, jó tíz méterre, s fújta a füstöt.

(Folytatjuk)

A FŐHADNAGY először ágy tett, mintha nem hallaná a kérdést, aztán, mert Dobók megismételte, nehezen csak elszánta magát Lassan beszélt, minden szót külön ejtett:

— Antal elvtárs az egyik legmegbízhatóbb tisztünk volt. Zászlóaljparancsnok. Valaki feljelentette a hadosztálynál. Állítólag valótlan adatot írt az életrajzába. A feljelentő szerint 'Antal elvtárs apja nem hentessegéd volt, hanem hentes. Saját bolttal.

— És? — támasztotta alá tenyerével az állót Dobók.

— Fegyelmit kapott. Lefokozták. Kizárták a pártból.

— Mégis itt van?

— Hol legyen? Különben is, fellebbezett.

— Van ilyen katonáéknál?

— Amint látja!

— Eltörölték a fegyelmijét?

— Azt nem. Felfüggesztették. Amíg az ügyet kivizsgálják.

— Most vizsgálják!

— Harmadik éve.

— Értem — hümmögött Dobók. — Tehát jó lesz nyitva tartani a szemünket.

A főhadnagy felállt, körbejárt a sátorban.

— Erre magukat senki sem kérte — szólalt meg rekedtesen a hátuk mögött. — Azért mondtam el, ha bármi történne, vagy, ha mások beszélnének erről a dologról, tudják, mi az igazság.

— Harmadik éve, bizonytalanságban? — szaladt ki Lacz- ló száján. /

— Nem könnyű — ült visz- tza a helyére a főhadnagy. — Néki se, nekünk se.

— Egyszerűbb lenne talán... — Laczkó nem fejezte be a

mondatot, a főhadnagy mégis kitalálta a folytatást.

— Elmenni? Ajánlottak már neki több állást. Legutoljára a városba hívták, a húsüzembe. Hentes a tanult szakmája, az apja után. Talán a másfélszeresét is megkeresné annak, amit itt kap.

— Nem megy?

— Már csak kivagyiságból sem! Ismerem az ilyet! — sietett a közbeszódással Dobók.

— Mit'mondjak erre? — A főhadnagy a kék dosszié sarkait hajtogatta. — Van, aki ugródesizkának nézi a honvédséget. Kitaníttattak, felruháztak, gondolja, cserébe lehúzok öt-hat évet, s majd bedugnak valahová. Jó fizetéssel. A másik innen menne nyugdíjba. De nem tanul, nem strapálja magát. Elvégezte a tiszti iskolát, aizóta egyetlen dolog érdekli; 3d ne maradjon az előléptetésből. És vannak, akik hivatásból csinálják, amit csinálnak. Erre tették az életüket, ez ad neki értelmet, tartalmat. Gondolom, így lehet, ez más mesterségben, más pályán is... Antal alhadnagy ilyen ember.

TAKARODÓ UTÁN mentek el a főhadnagytól. S Laczkó elfelejtette kérni, hogy hagyják békén ezen a nyáron.

— Meg vagyunk áldva a parancsnokainkkal! — dohogott az úton Dobák. — Az egyik nem ér rá a századdal törődni, a másikat az íróasztal mellől állították fel. A harmadik meg... Mit finy- nyáskodunk, mondjuk ki nyíltan: osztályidegen! Majd én kiugrasztom a nyulat a bokor- ‘ ból! Iáit szóltok hozzá? Nem jönne rosszul, ha mi, a pártvezetőség buktatná le! Mindjárt megvolna a tekintélyünk! Hanem a párttitkár ne piszkítsa be ilyesmivel a kezét — hadonászott Laczkó arra alatt. — És kevésbé feltűnő, ha én figyelem, nem pedig te, aki a szakaszában vagy —, -fuvpiá- zott Willigemek. — Hogy gondoljátok?

.— Megfáztam — mondta nagysokára Williger, mellén összehúzva a zubbonyt. — A főhadnagynál kétszer is a hideg rázott.

AZ ELSŐ HETET ellötyögték. A kiképzés tuajdonképpen csak a második héten kezdődött. Többnyire módszertani foglalkozások voltak, s elvétve gyakorlás. Bemutató rajjal, önként jelentkezőkkel.

A foglalkozásokra mindenki mint parancsnok készült, szolgálati jeggyel. A téma ismertetése után a lap aljára rendszerint ugyanaz a három szó került: Bemutatom. Bemutat- tatom. Gyakoroltatom.

Délután, este kiültek a sátor elé, a fák alá, térdükön kemény fedelű füzettel, s kör- mölték a szolgálati jegyet.

Nem szóltak egymághoz, nem kérdeztek. Ha valamit nemér-, tettek, megnézték a szabályzatban.

Hét közepén kivonulta^: a lőtérre belőni a fegyvereket.

A kis hadnagy a rajparancsnokokat vette elsőnek. A raj- parancsnokoknak géppisztolyuk volt. Ellődözí ák a kiosztott töltényt, összeszámlálták a találatokat, s indultak vissza eligazításra. I

Délig a puskákkal is végeztéje. Aki öt lövésből nem talált . a táblába, attól a hórihorgas főhadnagy elvette a fegyvert, s ő lőtt másodszorra.

A7 ohpHpt' utánuk hozták.

Jutalomutazásokkal lehetne a legjobb résztvevőket díjazni!

Az egyik kulcskérdés

„Sokat próbálkoztunk, miként lehetne a barátsági esteket minél színesebbé, gazdagabbá tenni — hangoztatta Bodor Zoltán, a Hazafias Népfront ceglédi járási titkára —, míg — úgy vélem — eljutottunk a kulcskérdéshez. Egy- egy est, találkozó témáját egy- egy réteg érdeklődési körének megfelelően kell összeállítani. Nyilvánvalóan a fiatalokat elsősorban a bolgár, vagy a lengyel fiatalok, a nőket a nők, a mezőgazdasági dolgozókat a mezőgazdaság élete, helyzete érdekli. Ügy tűnik, ez a járható út...”

Bodor Zoltán valóban a kulcskérdést, vagy legalábbis az egyik kulcskérdést fogalmazta meg. „Ez az irány nekem nagyon tetszik — csatlakozott hozzá Claus Plobner, az NDK Kultúr Centrum igazgatója. — Ma már szinte lehetetlen,' hogy egy embert egyenlő mélységben érdekeljen minden. A mi törekvésünk, hogy ne csak nyújtsunk valamit, hanem hogy egy-egy ilyen találkozón igazi tapasztalatcsere alakuljon ki”.

Tapasztalatcsere pedig nyilvánvalóan csak akkor alakulhat ki, ha azonos érdeklődési körűek, azonos „nyelven beszélők” találkoznak egymással, AJkkor lehet nemcsak hallani, hanem meghallani is az elhangzottakat, akkor lehet rákérdezni, közbeszólni, kiegészíteni, vitatkozni. S akkor egy-egy ilyen találkozó nemcsak a vendéglátókat gazdagítja, gazdagítja a vendéget, vendégeket is.

Kielégíteni az érdeklődést

Tartalmasabbá válnának a találkozóik, ha nemcsak az előadó, a vendég készülne ezekre, készülnének az eddigieknél jobban a vendéglátók is. A kulturális központok vezetői közül többen elmondották, gazdag írásos és képanyaguk van országukról bármilyen témakörben, és ezeket szívesen a községek lakói rendelkezésére bocsátanák. Nem a találkozó napján, estéjén, hanem — már előtte napokkal, fhetek- kel! Nagyon jó gondolat, érdemes erre felfigyelni, élni ezzel a lehetőséggel, s ezt elsősorban a rendezők, a népfrontaktívák figyelmébe ajánljuk. Ismert és tudományosan is bizonyított tény, hogy amiről — akár hiányosain is — ismereteink vannak, aziránt megnő az érdeklődésünk. Ami iránt érdeklődünk, könnyebben válik sajátunkká, mélyebben rögződik bennünk.

A meglevő érdeklődés kielégítése, érdeklődés felkeltése; hatékonyabb, tartalmasabb munka — tulajdonképpen minden mindennel összefügg. S hogy témánál maradjunk, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága azzal, hogy erre a baráti találkozóra összehívta a kulturális kirendeltségek és a nemzetiségi szövetségek képviselőit, nem felkeltette — mert az érdeklődés bennük megvolt-Pest megye iránt —, hanem megnövelte az érdeklődést. Országosan is első tanácskozás volt ez. Egészen bizonyosan elősegíti az idén a még szorosabb, hatékonyabb együttműködést. És ez volt a célja.

Deregán Gábor

— Dokumentumok. A véd

városi KISZ-bizotitság közelmúltban megalakult kulturális osztálya a KISZ fennállásának 15. évfordulójára kiállításon mutatja be a KISZ vád történetének dokumentumait.