Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

"s^JCiriap 1972. JANUÄR 6., CSÜTÖRTÖK EG? ELLOPOTT KABÁT ÜRÜGYÉK M művelődésnek van otthona Országjáró diákok Kalocsai porcelán Elkészült, s várhatóan, az év második felében termel a Fí- nomkerámiaipari Művek al­földi porcelángyárának kalo­csai üzeme. A népművészeti városiban egy régi épületet alakítottak át erre a célra. A világos műhelyekben már kézbe kerültek az ecsetek, ügyes kezű lányok, asszonyok gyakorolják a vékony vonal- vezetést, a leheletfinom min­ták formázását. A betanítók Herenden sajátították el a mesterfogásokat, s most gya­korlás közben átadják a ta­pasztalatokat a szakma kez­dőinek. Az új üzemibe a hód­mezővásárhelyi gyárból érke­zik a fehér porcelán. Adony ünnepe Az idén alapításának 650. évfordulóját ünnepli a Duna- menti nagyközség, Adony. Az ünnepi év alkalmából a hon­ismereti szakkör megírja a község történetét. Gazdag programot állítottak össze a település nevezetes esztendejére. Helytörténeti ve­télkedő, rangos sportesemé­nyek, előadások váltogatják egymást. Augusztusban ünnepi ülésen köszönti az évfordulót a községi tanács. Ez alkalom­mal adják át a „650 éves Adony” emlékplakettet a köz­ségért legtöbbet dolgozó ado- nyiaknak. Jaki leporelló A Szombathelytől 14 kilo­méterre fekvő jáki templom­ra, a középkori építészet pá­ratlan szépségű alkotásáról a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal háromnyelvű — ma­gyar, német, angol — ismer­tetőt jelentetett meg A szép kivitelű, színes leporelló az 1214—1256 között épült dí­szes templom külső és belső felvételein kívül képet közöl a híres jálki fazékasi párról is. tekintettek meg és különféle versenyeiken vettek részt. Szerdán délutánra ismét be­népesült a félsőtárfcányi KISZ- tábor. A Heves megyei KISZ- bizottság szervezésiében a me­zőgazdasági üzemek KISZ- szervezeteinek vezetői tölte­nek majd egy hetet tanulás­sal, szórakozással a népszerű KISZ-táborban. HETI FILMJEGYZET Szelíd motorosok Pataki Jánosné dabasi olva­sónk szerkesztőségünkhöz kül­dött panaszos levelében írja: I„Fiam, a 18 esztendős János a Dobás I. kerületi művelődési házban táncmulatságon vett részt. Amikor haza akart in­dulni, meglepődve vette észre, hogy az új — három nappal előbb vásárolt — kabátja a gyapjúsállal és a bőrkesztyű­vel együtt hiányzik a fogas­ról ... Több mint ezer forint értéket vittek el. A művelődési ház táncmulatságod rendez 15 vagy 20 forintos belépővel, anélkül, hogy ruhatárról gon­doskodna ... Kérdezem, ki kö­teles az okozott kárt megtérí­teni?” A jogász: — A Polgári Tör­vénykönyv 471. § II. bekezdé­se szerint a kárért a művelő­dési ház igazgatósága felelős, mert nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általá­ban elvárható lett volna. Ha volt ruhatár, s a fiatalember nem ott helyezte el kabátját, a művelődési ház mentesül a felelősség alól. Juhász Sándor, a Fehér Akác Termelőszövetkezet mű­velődési otthonának igazgató­ja: — A táncesteket a terme­lőszövetkezet KISZ-szervezete rendezi. A KISZ-szervezet kéri és kapja meg az engedélyt, fe­lel a teremben történtekért. Ruhatár mint olyan, valóban nincs, fogasok vannak a pénz­tár asztala mögött. Ruhatári pénzt nem kérnek, nem vi­gyáznak a ruhákra. Mráz József KISZ-vezetőségi tag (az igazgatóval történt rö­vid tanácskozás után): — A szilveszteri bálra megoldottuk a ruhatár gondját. Kerestünk egy nyugdíjas nénit... Q Részlet a levélből: „Faluról tévén szó, a fiatalságnak és egyáltalán, minden korosztály­nak oly kevés a szórakozási lehetősége...” Gombár Sándor tsz-párttit- fcár: — A termelőszövetkezet a művelődési otthont 1970 feb­ruárjában vette át a községi tanácstól. Függetlenített igaz­gatónk régi szakember, tizen­három évig vezette a járási művelődési központot Gazdag programot igyekszik összeállí­tani minden korosztálynak. Juhász Sándor: — Szórako­zás, művelődés, néha ez való­ban két fogalom, legtöbbször azonban egy. De nézzük a té­nyeket. Van egy klubunk és VARSÁNYI ELKÉSZÜLT a beosztással. Sorakoztatott. Fel­olvasta a rajok névsorát Laczkó Juhász rajába került Irányzónak. Ahogy tavaly. Varsányi megköszörülte a torkát. — Oszolj! Rajok oszlopban Sorakozó! Tíz perc pihenő! Röhögés... Délben kiosztották a fegyve­reket Délután karbantartás volt. Vacsoránál Laczkót, az első szakaszból Willigert, s a harmadikból egy sebhelyes, magas szőke fiút Dobók La­jost a zászlóalj irodára hívták, a politikai helyetteshez. A zászlóaljparancsmak poli­tikai helyettese jól megter­mett hízásnak , indult, har­mincöt év körüli főhadnagy volt, nagy, csodálkozó szemek­kel, húsos orral, elálló fülek­kel. Sapka nélkül, kigombolt zubbonyban várta őket a pa­rancsnoki sátor előtt. Dobák jelentett. A főhadnagy himbá­lózó, széles járással odament hozzájuk, kezet fogott mind­hármukkal, intett hogy lépje­nek be a sátorba, s bent az asztal bal oldalán a lócán mutatott nekik helyet. Szembe ült velük. Előtte tö­mött kék dosszié feküdt az asztalon, az egyetem katonai tanszéke fejbélyegzőjével. A van egy pinceklubunk, eze­ket a KISZ üzemelteti, én a tartalmi munka szervezésében, irányításában segítek... Az újságíró: A klub szép, otthonos. Van rádió, televízió, magnó, rexasztal, asztali foci, 18 féle újság, folyóirat, aszta­lok, kényelmes székek, meleg. Gyakorlatilag minden este az idősebbek és a fiatalok ren­delkezésére áll. A pinceklub: szép, mutatós! Rönkasztalok, rönkszékek, kocsikerék-csillár, faliégők, a rönkszékeken pár­nák, állatbőrök, ventillátor cseréli a levegőt állandóan. A büfét a fiatalok üzemeltetik. A pinceklub nyitva: szombat és vasárnap este. Juhász Sándor: — A nagy­terem a bálok, műsoros estek, társadalmi esküvők, névadók és sók más rendezvény szín­helye. Ez a forma. A tartalom? Van egy vázlatos kimutatásom az 1971-es évről. Eszerint: 26 táncos rendezvény volt, 22 is­meretterjesztő előadás hang­zott el, köztük a lányoknak egy a szexualitás és a gyer­meknevelés kérdéseivel fog­lalkozó sorozat, 16 színházi, vagy műsoros est volt, ebből 5 a gyerekeknek. A szabás­varrás tanfolyamon 12-en, a gépkocsivezetői tanfolyamon 38-an. a buszvezetői tanfolya­mon 49-en vettek részt. No, nem a buszvállalatoknak ké­pezünk sofőröket. Van egy új KRESZ-rendelkezés, misze­rint teherautón csak akkor le­het személyeket szállítani, ha a vezetőnek megvan a busz­vezetői vizsgája. Egyébként négy autóbusza is van a ter­melőszövetkezetnek, s ezeket készséggel bocsátja a rendel­kezésünkre. És mi élünk ezzel a lehetőséggel! Havonta rend­szeresen mintegy százan me­gyünk be Budapestre, szín­házba, az országjáró kirándu­lások sem véletlenszerűek. 1971-ben 26 kirándulást szer­veztünk, ebből 21 kétnapos volt, összesen 1170-en vettek részt ezeken. Külön kell szólnom a híres­sé vált Szlovák Népi Együttes­ről, amely felnőtt vegyes kó­rusból, citerazenekarból és ve­gyes tánccsoportból áll Van külön gyermektánccsoportunk is. Az együttes egész évben szerepelt, országszerte, hely­ben. Itthon hétszer léptek szín­padra. — Hosszan lehetne még so­rolná: két kiállítást rendeztünk a nagyteremben, az egyik még most is megtekinthető; hoz­zánk tartozik a könyvtár 3600 kötettel; a fiatalok 15 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­föhadnagy a beszélgetés alatt egyszer sem nyitotta ki a dossziét. — Az egyetemről magukat javasolták a pártvezetőségbe — mutatott a dossziéra. — Laczkó elvtársat titkárnak, kettejüket vezetőségi tagok­nak. — És Dobák meg Willi­ger felé biccentett. LACZKÓ LENÉZETT a sá­tor frissen gereblyézett földjé­re. Arra gondolt, itt végre nyugodtan, hagyhatnák. Négy évig az évfolyam mindenese volt. Állami csoportvezető, így hívták elsőben a tanulmányi csoportvezetőt, pártbizalmi, DISZ-titkár, küldött a külön­böző tanácskozásokon, megvá­lasztották, és ő kötelességének érezte, hogy minden megbí­zást elvállaljon. Amit elvállalt, csinálta is. Az elején játszi könnyedséggel, később egyre keservesebb erőlködéssel. Elsőben némi előnnyel star­tolt. Kétéves orosz szakérett­ségiről ment az egyetemre. Érettségizett évfolyamtársai a gimnáziumban vagy egyálta­lán nem tanultak oroszt, vagy osak az utolsó évben. S az el­ső évfolyam fő tárgya az orosz volt. Heti tíz órában nyelvtan­nal foglalkoztak, tíz órában le­xikával és két órában foneti­kával elrendezték a művelő­dési otthon udvarát, itt tánc­tér, szabadtéri színpad épül. De ez már a jövő... — Néhányat 1972. évi ter­veinkből: a korszerű állatte­nyésztés témakörében tsz-aka- démia indul, gondolván az épülő 72 milliós korszerű ser­téstelepre. Háromhetes to­vábbképzést szervezünk a gép- járművezetőknek. Januárban megalakítjuk a színházbarátok körét. Foto-, amatőr film- és irodalmi szakkört szervezünk... — Ami nincs Dabas I. ke­rületében, az a mozi. Mi fel­ajánlottuk a Pest megyei Mo- ziülemi Vállalatnak, tartsanak előadásokait a nagyteremben, de kértük, járuljanak hozzá valamivel a terem szebbé té­teléhez. Legalább ülőhelyeket adjanak. Válaszukra hetek óta várunk... Az ÁFÉSZ egy presszó-vendéglőt épít — há­rom éve. Jó lenne már ezt is befejezni, ez is hiányzik. o Levélrészlet: „A kicsit drága báli belépődíjakból a zenekar bérét fedezik csupán... A mű­velődési házat a tsz működtet­teti, különösebb „fenntartás ról” nem lehet szó...” Juhász Sándor: — 1971-ben a táncestekből 15 ezer forint tiszta nyereségünk volt. Ezt a pénzt a fiatalok a két klub berendezésére, fenntartására, kirándulásra fordítják. A ter­melőszövetkezet egy év alatt közművelődési célokra több, mint 200 ezer forintot adott. Azelőtt, amíg a tanács működ­tette az otthont, évente csak 6 ezer forint jutott nekünk. Mráz József: — Arra a kér­désre, hogy van-e szórakozási, művelődési lehetőség a falu­ban, csak azt tudom mondani: van! És elég nagy lehetőség. S ez nemcsak az én véleményem. Deregán Gábor Felsőtárkánybam, a Heves megyei KlSZ-bizottság KISZ- táborában, szerdán véget ért az országjáró diákok három­napos téli találkozója, ame­lyen Heves, Nógrád és Szol­nok megye középfokú tanin­tézeteinek mintegy haitvan sportoló diákja vett részt. A fiatalok előadásokat hallgat­tak, gyakorlati bemutatókat kával És csak úgy, mellékle­sen szerepelt még az órarend­ben két óra marxizmus, kettő magyar nyelv, két óra magyar irodalom és három óra katonai ismeretek. Elosztva, délutánokra. Másodikban új tárgyakkal bővült a tanrend. Magyar és egyetemes történelemmel, pszichológiával, módszertannal. És a történelmi nyelvtannal ezt orosz nyelven hallgatták. Félévkor belépett a földrajz. Szintén oroszul. Harmadéven már csak úgy bírta az iramot, hogy rendsze­resen éjszakázott. S szombaton délután, vasárnap kötelező iro­dalmat jegyzetelt. Nyáron, az egy hónap kato­naságot leszámítva dolgozott. S esténként előre olvasott. Utolsó évben harmadmagá­val az egyetemi újságot szer­kesztette. Ez már zsebre is je­lentett valamit. Az egyetemi újság nem fizetett, de a jobb írásokat átvette a megyei lap, s alkalmanként küldött értük honort. Nyaranta, a katonaságnál töltött egy-egy hónapon, a leg­különbözőbb dolgokat bízták rá. Első nyáron kultúrcsopor- tot vezetett a ténylegeseknél. A másodikon zászlóalj DISZ­titkár volt. Tavaly ő fogalmaz­ta a harci röplapokat, és tab­lót festett az őszi bevonulások­ra. Mindenre kapható volt, csak hogy ne tűnjön szembe, meny­nyire kétbalkezes, kétballábas. Az akadálypályán egyszer sem tudott végigmenni, tériszonya volt a gerendán, a kúszófolyo­són fennakadt. Kézitusában kékre-zöldre verték a karját, kezefejét. Pedig igyekezett. EMLÉKSZIK, első nyáron az esküre készültek. A díszlé­pést, a fordulatokat gyakorol­ták egyenként az alakulótéren. Az ezredparancsnok is végig­nézte a foglalkozást. Amikor őrá kerüli a sor, az ezredpa­rancsnok tenyerével idegesen csapkodni kezdte a combján a nadrágot. Aztán lebiggyesztet­te az ajkát, s jó hangosan, hogy ő is hallja, azt mondta: — Civil! És otthagyta őket. Csak a szemléken látták azután. Legalább itt megkímélhet­nék a leégésektől. Egy hóna­pig még elevickélt valahogy a többiek közt. Mire a parancs­nokok megismerhették volna őket, vége volt a kiképzésnek. De itt, három hónapig nem le­het csak lelkesedéssel felszí­nen maradni. Annyi belevaló fiú akad, aki alkalmasabb nála e tisztség­re... Beszél a főhadnaggyal. Majd ha az elmondja, amit ilyenkor szokás elmondani a haza vé­delmének fontosságáról, a had­sereg szükségességéről, felada­taikról, a helytállásról. Nemcsak a film mondaniva­lója, elmesélt sztorija, hanem magának a film sorsának a története is tipikusan ameri­kai. A Szelid motorosok az el­múlt években jelentős irány­zattá fejlődött úgynevezett „underground” vállalkozásból született, vagyis az alkotók: rendező, operatőr és baráti kö­re finanszírozta a film forga­tásának költségeit. Ezek az ilyen „amatőr” módon szüle­tett filmek többnyire fiatal, haladó, baloldali érzelmű fil­mesek alkotásai, így kikerülik a producerek pénz jelentette hatalmának korlátáit, valóban arról szóinak, amát a rendezők el akarnak mondani: Ameri­kát, intézményeit, egész rend­szerét, az amerikaiakat tá­madják. Hogy a filmből mégis világ­siker lett, s játsszák Amerika- szerte, Amerika „vállalja” a filmet, az az oka, hogy az üz­let minden ellenérzésnél na­gyobb hatalom, s ahol siker­szagot érez, ott beavatkozik. Tipikusan amerikai parado­xon: ez az Amerikát, az ame­rikai életformát leleplező film éppen Amerikában lett nagy kasszasiker. A két főszereplő motorost alakító színészek, Dennis Hop­per és Peter Fonda egyben írói és Hopper rendezője is a filmnek. A történet egyszerű: a két fiú pénzt szerez kábítószer­csempészésből, s a pénzen nagy utazásra indulnak. Ame­rikát szelik át jellegzetes (az­óta divattá lett) molorbicikli- jükkel. Felszabadultak, jóked- vűek, „szelídek”, ártalmatla­nok, még csak nem is hangos- kodók. Mégis gyűlöletet szíta­nak mindenkiben, mindenhol, ahol csak megjelennek. A kis­városok bisztróiban nem szol­gálják ki őket, a szállodákban nem kapnak szobát. S egy ilyen alkalommal, amikor kénytelenek az éjszakát a sza­badban tölteni, a városka „elő­kelőségei” álmukban megle­pik őket, s egy útközben hoz­zájuk csatlakozott társukat agyonverik. Rájuk, a főszerep­lőkre is hasonló sors vár: az országúton találkoznak egy te­herautóval, amelynek utasa „puszta” ijesztgetésből rálő egyikükre, aki belehal a Sérü­lésekbe. A másik fiú visszaka­nyarodik halott társához, s a teherautó utasainak halált okozó lövése most már szán­dékos, hogy ne maradjon ta­nú. Ügy lövik le ezt a két fiút, mint két kóborkutyát, akik éppen az emberek útjába ke­rültek. Mi lehet e gyűlölködés, a Hanem a főhadnagy, rend­hagyó módon, minderről egy szót sem szólt. Helyette, szin­te mentegetőzve, széttárta a karját: — Az ezred először fogad tartalékosokat. Nincsenek ha­gyományaink, tapasztalataink. Magukkal kezdjük. Mondjam úgy, együtt? — Ilyen parancsnokokká? — húzta el a száját Dobák. — Amilyen van, olyanokkal. Higgyék el, óik se rosszabbak másoknál. A századparancsno­kuk elfoglalt ember, úgy mel­lékesen még ütegparancsnok is. Lehet, hogy helyette mást kapnak. Tóth főhadnagy han­gos kicsit. De tudják, hogy van az. Amelyik kutya ugat... Dobák szükségét érezte, hogy a főhadnagy szavaiban szellemességet találjon, s han­gosan felnevetett. De mert senki nem nevetett vele, el­hallgatott. — Szarka hadnagyról én sem tudom, mit ér. Eddig az ezredparancsnok segédtisztje volt. Gyerek még, azt hiszem, a legfiatalabb köztünk. Antal alhadnagy... A főhadnagy mély lélegzetet vett, s elmélázott kicsit, mint­ha keresné a szavakat. A rö­vid szünetet kihasználva Do­bák közbekérdezett: — Főhadnagy elvtárs! Van abban valamilyen tendencia, hogy az alhadnagy a század­parancsnok helyettese? Mint az első szakasz parancsnoka? Vagy csak a véletlen hozta így? (Folytatjuk) gyilkosságtól sem visszariadó utálat oka? Egyetlen dolog: külsejük, hosszú hajuk, öltö­zékük. Mindaz, ami külsősé« gekben is megkülönbözteti őket a „tiszta amerikai” pol­gároktól. A nyárspolgárok gyűlölnek mindent és minden­kit, aki valamilyen módon ki­rí közülük, aki nem hajlandó „beilleszkedni”. Tragikusan fontos és igaz jelenséget ábrázol filmjében Dennis Hopper: a társadalom alaptermészetét, a gyűlölkö­dést, az erőszak ijesztő képét festi elénk. Egy olyan ország­ról beszél, ahol minden kö­vetkezmény nélkül agyon le­het lőni valakit csupán azért, mert nem tetszik a ruhája, a haja, illetve az az életforma, magatartás, amit ezek a kül­sőségek képviselnek. Fontos film a Szelid motoro­sok, de nem igazán jó film. Remek a két főszereplő, hite­les a film atmoszférája (amely nem utolsósorban a Bob Dy- lannal, Jimi Hendrixszel fém­jelzett filmzene érdeme). Mindez nem mondható el a magyar származású László Kovácsról, a film operatőrjé­ről, aki színeiben, fényekben sokszor édeskésre, „ameri- kaiasra” komponálta a képe­ket. Az alkotók eredeti és szuve­rén gondolatai a modern film­művészet már lejátszott, látott megoldásaiban jelentkeznek. A kábítószeres vízió filmen való megjelenítése hálás feladat, de így, ahogyan ebben a filmben szerepel, már láttuk. A pan­tomimcsoport megjelenése, já­téka nemcsak formájában, ha­nem jelentésében is Antonioni Nagyítását idézi — és sorol­hatnánk még az utánérzésénél. Három évet késett a film magyarországi bemutatója, de azt hiszem, aktualitásából semmit sem veszített A Szelid motorosoknál sok­kal szelidebb film a Furcsa zálogtárgy című szovjet alkotás. Kedves történet gyerekeknek két kis­fiúról és egy furcsa zálogtárgy­ról, mely nem más, mint egy szép, fehér szőrű szibériai ci­ca. L eonyid Makaricsev, a rendező két remek gyereksze­replőt talált, akik igazán a fel­nőtt módjára viselkednek a filmben. Hasznos tanulságot szolgáltatnak mozinéző tár­saiknak. A Hofímann meséi című színes NDK-operafilm felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt jó szórakozást nyújt Offenbach zenéje Walter Fel­senstein rendezésében szólal meg. Hoffmaimt, a költőt Hans Hocker játssza, a meséiben megelevenedő szerelmeit; Olympiát, Antóniát, Giuliet- tát Melitta Muszely kelti élet­re. Takács István Közös autósiskola Megalakult az Autóközleke­dési Tanintézet budapesti is­kolája. A személyautó-veze­tők képzésének korábbi rend­szere a fővárosban már nem tudta kielégíteni az igénye­ket. Az Autóközlekedési Tan­intézet ezért változtatott a bu­dapesti és a Pest megyei ok­tatási szervezeten. Január el­sejei hatállyal az intézet fő­városi és Pest megyei iskolá­ját összevonták, s megalakult a budapesti iskola, amely a fővárosi és a Pest megyed gépjárművezető-képzéssel fog­lalkozik. Az Autóközlekedési Tanin­tézet budapesti iskolájának címe: VIII. kerület Dankó ut­ca 15. Telefonszáma: 131—006 és 341—103. Ezentúl tehát ezen a helyen intézik a fővárosi és a Pest megyei gépjárműveze­tők képzésével, valamint to­vábbképzésükkel szaktanfo­lyamok szervezésével kapcso­latos ügyeket PETIIOVÁCZ ISTVÁN Zsák a 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents