Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-05 / 3. szám

Magasabb lesz a zöldségfélék felvásárlási ára A konzervipar ösztönözni kívánja a gazdaságokat KIHALÓBAN? Csillag vígan nyerített A konzerviparban, 1972-től 1975-ig, évente 200 millió fo­rintot fordítanak a zöldségfé­lék felvásárlási árának emelé­sére. December végén tárgyalta a Minisztertanács a zöldségter­mesztés komplex fej lesz tűsé­nek tervét. A határozat értel­mében a zöldségtermesztés céljá­ra létesített növényház tyä fóliatelep 1972-től 30 szá­zalékos ártámogatásban részesül, a zöldségtermesztés gépei és növényvédő gépei 47 százalék ártámogatást kapnak. A konzervipar bázisgazdasá­gokat igyekszik kialakítani, amelyek egy-egy zöldségfajtát valóban nagyüzemi mértékkel és nagyüzemi módszerekkel termelnek. Nem hanyagolja el a konzervipar a háztáji és ki­segítő gazdaságok zöldségter­után, a kilogrammonkénti 10 filléres elő- és utószezon fel­árat. Ezenkívül valamennyi paradicsomterület és mennyi­ség után a nagyüzemi nö­vényvédelmi támogatást, mely holdanként 400 forint, illetve 100 vagon átadott paradicsom­mennyiségen felül holdanként 1000 forint, ha a termőterület a 80 holdat eléri. Az I. osztályú étkezési paprika garantált ára 3 fo­rint 50 fillér kilogram­monként, az I. osztályú piros paradicsompaprikáé 5 forint, a kézi szedésű 1972. JANUÄR 5., SZERDA zöldbab I. osztályú fix ára pedig kilogrammonként 5 forint. 7 forint 50 fillér a szár nél­küli, 3—6 cm hosszú uborka kilogrammonkénti fix ára, a 6—9 cm-esé 5 forint 50 fillér, a 9—12 cm-esé 3 forint, a 12—15 cm-esé 1 forint. A fűszerpap­rika felvásárlási ára 30 fillér­rel emelkedik. Remélhetőleg a kedvezőbb felvásárlási árak a zöldségter-t mő terület növelésére, a zöld­ségtermesztés gépesítésére ösz­tönzik a gazdaságokat. Dr. Konrád Zoltán Valamelyik termelőszövet­kezetben egy idős fogatos erő­sen sántító, szép lovat vezetett az üzemegység központjába. — Mi történt a Csillaggal, János bácsi? — kérdezte az üzemegységvezető. — Baj van a patája körül... Ezen csak a Szarka mester se­gíthet ... Az öreg megkapta a rende­lőpapírt, elindult a sántikáló lóval. Én is utána mentem. Szarka György kovácsmester éppen egy gumiskocsi javítá­sát fejezte be. Odalépett a ló­hoz, szeretettel megsimogatta. — No, mindjárt segítünk. És Csillag mintha megértet­te volna. Szelíden engedte, hogy a fogatos felemelje- fá­jós jobb lábát és odatartsa Szarka mesternek, aki a mű­hely elé kitett asztalkáról szerszániokat emelt fel, majd hozzáfogott a műtéthez. Le­dobta a régi patkót, éles kés­sel megigazgatta a ló patáját, új patkót választott rá, és nagy gonddal felverte. Amint a fogatos elengedte Csillag lábát, a ló vígan nye­rített egyet, és szép, szabályos járral indult az öreg után. A mesterhez fordultam: — Mi okozza a lovak lesán- tulását? — A helytelen patakezelés és patkószegelés, vagy a túl­terhelés. Bizony, a patkoláslioz érteni kell Ez most egyszerűbb eset volt. Olykor a megrepedt patát varrni kell, vagy speciális patkó szükséges hozzá, s kü­lönleges méreti szöget kell csinálni. — Mióta űzi a kovácsmes­terséget? — Csaknem 50 esztendeje. Apám gazdálkodó volt, elle­nezte, hogy kovács legyek. Hát felmentem Pestre inasnak, s ott töltöttem a segédéveket is. Megtanultam a kovács­munka minden csínját-bínját. összesen 72 féle lópatkolási módot ismerek. — Mikor jött haza, Kőrös­re? — 1932-ben. Akkor lettem önálló. Azóta sokat változott a kovácsmesterség. Valamikor keresett cikk volt a lőcsös ko­csi, a lánc és a vasborona, meg az ekevas, ma már nem­igen kell. Mostanában inkább épületvasalásokat és egyéb vasmunkákat végzek. — Továbbadta-e a tudását másoknak is? — Állandóan tartottam ta­nulókat. Már nyugdíjba ké­szülök, de még mindig van egy tanulóm, Juhász István, aki most másodéves. Ő az utolsó körösi kovácstanuló Juhász Istvánt, aki épp szünidejét tölti, a lakásán ke­restem fel. Szeretettel beszélt A piac környékének la­kói abban reménykedtek, ha beáll a tél, megszűnik a kellemetlen, közízlést sértő látványosság is, ame­lyet a „falatozódnak be­cézett italmérőhely ré­szeg vendégei szolgáltatnak nekik. Nagy forgalmat bonyo­lít le ez a bódé, sokan lá­togatják, ki tudja, miért. Talán, mert úgy érzik, ki­esik az általános látószög­ből? De hiszen sok-sok la­kás ablaka tekint a Calvin térre, s ezekben a házak­ban nemcsak felnőttek, ha­nem gyermekek is élnek, akik látnak, tapasztalnak. Arról nem is szólva, hogy az italmérő közelében le­vő kútról legtöbbször ők hordják a vizet. Sajnos, a bódé törzsgárdája is oda­jár, gyomrán és egyebén könnyíteni. A közkút, amelynek vi­zét a környékbeliek isz­mesteréről és a kivesző ko­vácsiparról. — Az országban már csak tízen vagyunk kovácstanulók. Közülünk három első éves. Nincs szerződtetés, de nem is akarnak szerződni a fiatalok. Kecskemétre járok szakisme­reti órákra. Sajnos, már ko­vácsipari szakkönyv sincs. Én azonban még most sem aka­rom elhinni, hogy a kovács- mesterség kihal. Amíg ló van, kell a kovácsmester is, nem igaz? Mesterem sok mindenre megtanít, nem félek attól, hogy nem tudom megkeresni a kenyeremet. Ha csak lehet, Kőrösön maradok. Már jelent­kezett is az egyik termelőszö­vetkezet, hívnak, hogy ha fel­szabadulok, hozzájuk menjek el kovácsnak. K. L. szák, piszkaival nem nyújt éppen felemelő látványt, nem is beszélve a gyere­kekre gyakorolt káros ha­tásáról. Éppen elég kocsma van városszerte, miért oly fon­tos, hogy nem piaci na­pokon is mérjenek a fa­latozóban italt? Csak azért, hogy több legyen Nagy­kőrösön az alkoholista? A környék lakóinak ne­vében kérjük, az illetéke­sek tegyék meg a szüksé­ges intézkedéseket, hogy megszűnjön ez a közegész­ségre ártalmas állapot. Biró mit Utunk ma a moziban? Furcsa pár Amerikai színesfilm. Kísérőműsor: Magyar hír­adó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. mesztését sem. Ez utóbbiak területéről a kézi munkaigé­nyesebb uborkára, étkezési paprikára és zöldbabra számít. A konzervipar új zöldségfel- váisárlási árai 1972-íqI: I. osztályú paradicsom 1 forint 30 fillér, II. osztályú I forint 15 fillér, San Mar- sanó és más salátapara­dicsom: I. osztályú 1 forint 80 fillér. Továbbra is fizeti a kon­zervipar a nem San Marsanó típusú paradicsomokért, au­gusztus 15-ig és szeptember 20. Hetven százalékos ártámogatás - gépvásárlásra Az idén a kormány és az üzemek különféle segítséget nyújtanak a nagyobb mennyi­ségben jó minőségű zöldséget termelő gazdaságoknak. Azok a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok pél­dául, amelyek 50—100 hek­tár területen valamilyen zöldségfélét termesztenek a konzervipar számára, 70 szá­zalékos ártámogatást kapnak speciális zöldségtermesztési gépek beszerzésére, s támoga­tást kapnak a zöldbab, para­dicsom, hagyma és fűszerpap­rika betakarítására, illetve művelésére is. Társastánctanfolyam A művelődési központ az idén is megszervezi a társas- tánctanfalyamot, a klasszikus és modern táncok elsajátítá­sára. A tanfolyam január 16-án, délelőtt 9 órakor kezdődik. Megújult a főtér Anyakönyvi hírek című, tegnapi közlésünkben, nyomdahiba folytán, elírás történt. Házasságot kötöttek: Borsi Dénes és Bartucz Erzsé­bet, Csikai Pál és Bolla Zsu­zsanna, Bagó Dénes és Dobozi Zsuzsanna. S :::í; 13 :::n f j k::s D :::b :s:r: | ::::: yy ::::: sssss Nem nyújt felemelő látványt Teremtsenek rendet a közkút környékén A Szabadság téren már hiába keressük a gázvezeték épí­tésének nyomait. Eltűntek a földhányások, begyógyultak az aszfaltsebek. A kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet építő- brigádja rendbehozza a 9. számú ház előtti járdaszakaszt is, s ezzel a főtér visszanyeri „békés” képét. (Foto: Godány Dezső) Alaposan próbá­ra tette honfiúi lelkiismeretemet az utóbbi néhány hónap. A nagy di­lemma és a nagy szakáll hónapjai voltak ezek: azon kellett töprenge­nem, hogy vajon továbbra is sajgó arccal támogas­sam hazai iparunk pengegyártó ága­zatát, vagy hódol­jak be az okosab­bak javaslatának, akik szükségletei­ket, illegális zug­vásárlás révén, külföldi pengékkel elégítik ki? Akad ugyan az üzletek­ben is külföldi Borotvaélen penge, csak kevés. Időnként érthe- ' teilen kérdéseket ad fel egyszerű vásárlójának a ke­reskedelem. Volt olyan időszak, amikór „dögivei” lehetett külföldi cigarettákat kapni, de nem volt ma­gyar, most meg „dögivei” lehet magyar pengét kapni, de nincs külföldi. így sajgó szívvel és bőrrel veszem elő borot­válkozáskor a leg- magyarabb pen­gét, a „Figarót”, amelyről a követ­kező vicc terjedt el: Két magyar, In­diában jártában, megbámul egy nagy szakállú, tor- zonborz fakírt, aki zsilettpengékből összeállított ágyon fekszik. — Bámulatos! — kiált fel egyikük, mire a másik le­gyint: — Ugyan, nem látod, hogy az „ür­ge” még borotvál­kozni sem mer? Biztosan magyar a penge. Miklay Jenő át pukkanó hólyagokat for- ció szabályait, ne kotyogják el máit belőle s nagyokat neve- illetéktelenek előtt a bizal- tett, ha a felnőttek idegei fel- másán előterjesztett kívánsá- borzolódtak a pukkanásoktól, gokat. „Ezért aztán majd ná- DE TÖRTÉNT MÁS IS a rá- §'Von szeretlek” — ígérte a gógumi körül. Ha például gyerek, s akadt a felnőttek fogytán volt a rokonoktól ka- között, aki egyszerű«! neve­A rágógumi EGYIK ISMERŐSÖM, aki jóval innen van még a felnőtt kor legalsó határán, szinte pó- lyás kora óta szenvedélyes gu­mirágó. Azt hiszem, már sen­ki sem tudná megmondani a családban, kitől kapta az első nyugati eredetű csemegét. Eleinte nagyokat nevettek raj­ta a felnőttek, olyan kedves csintalansággal helyezte szájá­ba a nyúlós matériát. Anyu fi­gyelmeztette, hogy vigyázzon, a gumit nem szabad lenyelnie. Szóval igyekeztek belőle jól képzett gumirágót nevelni. A kicsi meg is tanulta a rá­gás, lapítás, nyújtás minden lehető módját. Másfél hónapos folyamatos gyakorlás után egész sor különböző alakzatot tudott már nyelvével kiformál­ni, meg is mutatta olykor eze­ket az alkotásokat, de anyu nyomban figyelmeztette, hogy illetlenség a szájból így kiven­ni valamit, sőt, egyszer a nagymama felidézte a bibliai tételt is, miszerint nem az a rossz, ami az ember szóján be­megy, hanem, ami kijön raj­ta. Mindez csak egy pillanat­ra torpantotta meg a gyere­ket, rágta a gumit, olykor ki­nyújtotta máskor meg órákon pott készlet, a kicsi odasúgta a cukorkát, csokoládét aján­dékozónak, hogy máskor in­kább rágógumit hozzon, sőt, a márkát is közölte vele, mert szerinte nem mindegy, hogy cigaretta alákú-e vagy lapos a gumi. Természetesen az ilyen óhajok, különböző drótokon, eljutottak a szülőkhöz is, akik a gyereket elővették: micso­da illetlenség megszabni, mi­lyen ajándékot hozzon ez és ez a néni, vagy az és az a bá­csi? A gyerek csodálkozott egy kicsit a szülői beavatkozáson, s attól kezdve mindig meg­kérte a rokonokat, ismerősö­ket, hogy tartsák be a diszkré­téit, de volt olyan is, aki eb­ből az apróságból messzeme­nő emberi, sőt, társadalom­pszichológiai következtetéseket vont le. A kép azonban még így sem teljes. Azt, hogy a gumit nem szabad lenyelni, a szülők már régen megmagyarázták, de mit tegyen a szenvedélyes rágó, ha egy-egy adag még csak félkész állapotban van, amikor étkezni hívják, vagy hirtelen elálmosodik az ágyi- kóban. A gyerek erre is talált megoldást. Nehogy a szülők haragját magára zúdítsa, ki­vette szájából a gumit, s eleinte apu íróasztalának fe­nekére, majd a maga játékos szekrényének egyik polca alá ragasztotta, s miután felébredt tudatában a gazdaságosság fo­galma, új rágógumi helyett ezeket a bútorok rejtekeiben tárolt példányokat ismételten bevette a szájába. A BAJ OTT KEZDŐDÖTT, hogy egyikről-másikról megfe­ledkezett, s nemegyszer előfor­dult, hogy apu vagy anyu be­lenyúlt a ragacsba, egy pilla­natra elkapta a kezét megle­petésében, s azon nyomban megtörtént a döntés: rágógumi •pedig soha többé nem kerül­het a lakásba! Ettől kezdve a gyerek még jobban dugdosta szülei elől, „csemegéjét”, mert társadalmi összeköttetései folytán, állan­dóan hozzájutott. A szülők — ugyancsak folyamatosan — szidták, ha gumit vettek észre a, szájában. Nekem is elpana­szolták, mennyit bosszantja őket ez az ostoba szenvedély. Én megértéssel bólogattam, s emberi gyarlóságom bizonyíté­kaként, tíz perccel utóbb oda­csúsztattam közeli ismerősöm­nek öt darab lapos rágógumit. M. J. Sportélet a megye déli részén - 1971-ben IV. Az 1967-es megyei sportkon­ferencia határozata kimondta, hogy Cegléden és Vácott sport- centrumot kell létrehozni. 1968-ban ezért elkészült Ceg­léd város és ezzel egy időben Abony és Nagykőrös 3 éves sportfejlesztési terve. A járási TS a minőségi, tömeg- és is­kolai sportélet fellendítését tűzte ki célul. A területen zömében alap­szintű sporttevékenységet fej­tenek ki. A középszintűek kö­zé vehetjük a Ceglédi Vasutas, Ceglédi Építők, Abonyi TSZ SK és Nagykőrösi Kinizsi sportegyesületeket. A tervben a következő 7 sportág fejlesztését tűzte ki célul a járás: asztalitenisz, at­létika, birkózás, kézilabda, lab­darúgás, torna és úszás. Néhány asztaliteniszező igen szép eredményt vívott ki. (Saj­nos, a körösiek keveset szere­peltek.) Atlétikában főleg az után­pótlás ért el sikereket. Többen aranyjelvényes szintig jutot­tak, így a körösi Hanny Judit is. Az abonyi, ceglédi és körösi birkózó fiatalok sikerei elis­mertek. Köztudott, hogy vidé­ken nagyon nehéz a felnőtt versenyzőket megtartani. A körösi Fehér István a magyar ifiválogatottnak is tagja volt. A torna is kiemelt sportág. A lányoknak Cegléd, a fiúknak az Nk. Pedagógus a bázis. Do­nath Ferenc a magyar ifiválo­gatottban külföldön is jó ered­ményeket ért el. Gond, hogy a versenyzők nagy része közép- iskolás, és ha továbbtanulnak, más város, más egyesületét erősítik. Az úszósport feltételei adot­tak. Abonyban, Cegléden és Kőrösön is van uszoda. A jobb eredmények érdekében e sportág munkáját elemzés alá kell venni. A hét kiemelt sportág ver­senyzőinek utánpótlására sportági iskolát szerveztek a járás területén. A sportági utánpótlás csoportjainak mű­ködése a sportégyesületek sa­ját anyagi bázisára épül. Ez súlyos gond az egyesületeknek, mert az edzők béréit kívül, a szerelés és az utazás is sokba kerül. Az utánpótlás csapatok jő működésének eredménye alap­ján, az MTS Országos Tanácsa engedélyével és támogatásával, 1970- ben, Cegléden és Nagy­kőrösön, 6—6 csoportos atléti­kai sportiskola jött létre. 1971- ben Abonyban és a két város­ban birkózó sportiskolát szer­veztek, helyi szakemberek ve­zetésével. Az abonyi és a körösi fej­lesztési tervhez az MTS nem tudott anyagi támogatást biz­tosítani. Az egyesületek ezért a szükséges fedezetet a bázis­szervtől vagy saját erőből biz­tosítják. (Folytatjuk) Edzők a Kinizsiben Az Nk. Kinizsi SE-ben 1970- ben hét fizetett edző volt. 1971- ben már tízre nőtt az egyes szakosztályokban a szak­mai munkát irányító és vezető edzők száma. Figyelemre mél­tó, hogy äz egyesület gondol a jövőre is: további tíz edzője­lölt vesz részt a Pest megyei Testnevelési és Sportszövetség által indított segédedzői tan­folyamon. S. Z. Köszönetét mondunk az ismerősök­nek, rokonoknak és az Építő Ktsz dolgozóinak, akik szeretett édes­anyánk, nagyanyám, Horváth Jó- zsefné szül. Varsányi Lídia temeté­sén megjelentek, sírjára koszorút vagy virágot helyeztek, ezúttal bá­natunkon enyhíteni igyekeztek. A gyászoló Horváth család.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents