Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-30 / 25. szám

1 VÁC I UAPLŰ A PEST MEGYEI H I R l A P KÜLÖNKIADÁSA ■&» XVI. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM 1972. JANUÁR 30., VASÁRNAP ALAGTOL AZ IPOLY VÖLGYÉIG Gazdálkodás 11 ezer holdon Önálló kerületek - Nagy gond a munkáshiány Interjú az Alagi Állami Gazdaság igazgatójával Göndöcs Lajos igazgató a térképre mutat. Fekete ala­pon egymástól arasznyi távol­ságra piros és sárga négyze­tek, téglalapok, szabálytalan sokszögek. Ez az Alagi Állami Gazdaság, a váci járás legna­gyobb mezőgazdasági üzeme. Százhúsz kilométeres körben, kisebb-nagyobb darabokban, 11 ezer hold föld. Ekkora te­rület vezetése, irányítása nem könnyű, jól szervezett vezeté­si mechanizmust kíván. — Milyen változásokat hozott a lassan már újnak sem számító gazdasági mechanizmus a vállalat működésében, hogyan sike­rült a megváltozott lehető­ségeknek s az elvárások­nak eleget tenni? — erről beszélgettünk a gaz­daság igazgatójával. — Az új gazdasági mecha­nizmus szellemében született az az elhatározás, hogy a vá­ci járásban található állami gazdaságokat összevonják. Így ma már közös igazgatás alatt működik az egykori ipolyvöl- gyi, váci és alagi állami gaz­daság. Természetesen ez nem­csak szervezeti változást je­lentett. A döntés azért szüle­tett, hogy a három gazdaság eggyé olvadva gazdaságosab­ban termeljen. Ezzel egyldő- ben megszűntek az állami gaz­daságok megyei központjai, amelyék irányították a gazda­ságokat. Tehát, ma már önál­lóan tervezünk, nyereségünk­ből kell biztosítanunk a beru­házásokat, másképpen mond­va, nálunk is megszűnik az ál­lam bábáskodása. Hogy ezek­kel a jogokkal hogyan élünk, azaz hogyan szervezzük mega gazdaság belső mechanizmu­sát, nekünk kellett eldönteni. Szervezetileg úgy oldottuk meg, hogy az állami gazdasá­got kerületi igazgatóságokra osztottuk. Az igazgatóság élé­re kerületi igazgatókat nevez­tünk ki, akik a kerületre vo­natkozó termelési feladatok végrehajtásáért felelősek. Hogy ennek eleget tudjanak tenni, a végrehajtáshoz szük­séges döntési szabadsággal, jogkörökkel is felruháztuk őket. Ezek közül csak néhá­nyat említek: ők alkalmazzák dolgozóikat, jutalmazhatnak, s kezükben vannak a fegyel­mi jogkörök is, azonkívül ön­álló bérkerettel gazdálkod­nak. Kerületenként szervezik meg az aktuális mezőgazdasá­gi munkát. A központi veze­tés dolga a fejlesztési alapok hatékony felhasználása, a ter­melésszerkezet kialakítása. — Hogyan alakult át a termelés szerkezete az összevonás következtében? — A különálló gazdaságok nemcsak önálló, de önellátó gazdálkodást is folytatnak, összesen 21 féle növényt ter­meltek, a gazdaságok mind­egyikében foglalkoztak az ál­lattenyésztés több ágával. A váci kerület pedig, tangazda­ság lévén — bár kis területe­ken —, a mezőgazdaság min­den ágával foglalkozott. Ezt az állapotot nem lett volna célszerű és gazdaságos to­vább fenntartani. Nemcsak csökkentettük a növénykul­túrák számát, de arra töreked­tünk, hogy kerületenként csak néhány ágazattál foglalkozza­nak, így érhető el a géppark és a kemizálás hatékonyabb kihasználása. így, kerületen­ként a következőkkel foglal­kozunk: az alagi kerületben őszi búzát, rozsot, repcét és lucernát termelünk. Itt építet­tük fel az ország egyik leg­korszerűbb tehenészeti tele­pét és legelőgazdaságát. A váci kerületben az őszi búza, a repce és a kukorica van túlsúlyban, valamint sertés- és baromfineveléssel foglal­kozunk. A szobi kerületben tavasziárpa-, vöröshere-, ta­karmányborsó-, silókukorica- termesztéssel, juh- és hízó­marha-neveléssel foglalko­zunk. A gazdaság negyedik kerülete, Kéripuszta, földjein őszi búza, tavaszi árpa és vö­röshere terem, itt van a hí­zómarha-telepünk. Nem be­széltünk még a gazdaság egyik legjelentősebb termelési ágá­ról, a gyümölcstermesztésről. Vácott és Szobon 1400 hold gyümölcsösünk van, nagy ré­sze új telepítés. Az új telepí­tésű váci gyümölcsös mellett van a 400 holdas szőlőtábla is. Ezért gyümölcstermelő gaz­daságnak számítunk. Ezek a gyümölcsös területek az ösz- szevonáskor már adottak vol­tak. — Javultak-e az új gaz­dasági toiechnizmus követ­keztében a termelési ered­mények, milyen nehélsé- gekkel küzd a gazdaság? — Az összevonás és az ezt követő szakosodás ésszerű in­tézkedések. Ezeknek hatását máris érezzük, hatékonyabb a termelés, mint annak előtte. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy a megváltozott szabály­zók, a közgazdasági környezet nem állítja a gazdaság veze­tőit nehéz, sokszor megold­hatatlannak látszó problémák elé. Két körülmény miatt eze­ket ma is jobban, s a jövőben még fokozottabban érezzük. Ezek: az ipari környezet és az, hogy gyümölcstermelő gazda­ság vagyunk. Állandóan nagy munkáshiánnyal küzdünk. A növekvő adó pedig legjobban a gyümölcstermelő gazdasá­gokat sújtja. Nagy gondot je­lent az is, hogy abbamarad­ták a központi beruházások. A váci gyümölcsöst például még központi erőből telepítették, de a járulékos beruházások (hűtő'ház, gépesítés, raktár- épületek, léüzem) megépíté­sét magunknak kell megolda­nunk. Erre egyelőre nincs le­hetőség. Évenként súlyosbodó terhet jelent a biztosítási dí­jak emelése. Az idén például már úgy döntöttünk, nem biz­tosítjuk a gyümölcsösöket, amelyek díja összesen 7 és fél millió. Ezzel igen nagy kockázatot vállal a gazdaság vezetése, hiszen, ha valami­lyen természeti csapás követ­keztében tönkremegy a ter­més, mi leszünk a felelősek. — Hogyan változik a gazdaság tevékenysége, bel­ső mechanizmusa az elkö­vetkező időkben? — A gazdaság belső me­chanizmusának átszervezése nem lezárt folyamat. Ha egy- egy intézkedésről kiderül, hogy nem érte el célját, vál­toztatunk rajta. Nagyon sokat költöttünk gépalkatrészekre, amíg kerületenként szereztük be, ezért központi alkatrész- raktárt hozunk létre. Nehezí­tette a gazdálkodást a lassú informálódás is. A kerületek információit most központilag dolgozzuk fel, ennek eredmé­nyei viszont még mindig hosz- szú idő múlva kerülnek visz- sza a kerületekhez. Ezen is változtatni kell. S még jó né­hány hasonló példát sorolhat­nánk. De, a nehézségek elle­nére is, mondhatjuk, hogy az új gazdasági mechanizmus nálunk is elérte célját: haté­konyabban, a termelésben job­ban érdekelve, gazdaságosab­ban dolgozunk. Csulák András B ztos, ami biztos VÁCI NAPLÓ Interpellációk A váci tanács tavalyi ülé­sein hatvanegy tanácstag százharmincegy témakörben Interpellált. A választók kí­vánságait tartalmazó inter­pellációkra minden alkalom­mal írásban válaszoltak a vá­rosi tanács szakemberei. Mind­össze huszonkét olyan inter­pelláció volt — a gombás— spinyéri útjavítás és a Kiss utcában lakók nyilvános tele- fonkérelme —, melynek telje­sítése vagy nem a tanács ha­táskörébe esik, vagy nincs rá jelenleg pénz. Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet a váci központi ren­delőben (Köztársaság útja 32.). Hétfőn: dr. Áfra Tamás, kedden: dr. Bénik Gyula, szer­dán: dr. Ruzsicska Béla, csü­törtökön: dr. Steiner Antal, pénteken: dr. Bea Mátyás, szombaton és vasárnap: dr. Ruzicska Béla. A beosztásban hét közben változás történhet. 80 ezer palack naponta Mindennap 80 ezer palack sört fejtenek az Országos Sör­ipari Vállalat Vác határában épült új telephelyén. A Pan­nónián, ahol a telep azelőtt működött, még ebben az év­ben Patyolat-szalont alakí­tanak ki. Foto: Búzás! Téli este — D-dúrban Az 1972. évi váci zenei évadot a Musica Humana ka­marazenekar szép barokk- estje nyitotta meg. A szerdai hangverseny első felében egy Corelli-concerto és két Vi­valdi versenymű szólalt meg, a szünet után pedig elsőként Bach híres D-dúr concertója zárta a műsort. Igényes műsor, igényes elő­adásban. A Musica Humana kamara- zenekar, amelynek egyre több­felé „akad dolga” az ország­ban, hűséges közönségét egyre meghittebb muzsikálással kö­szönti. Szerencsés választás volt a házimuzsika hangula­tát idéző barokk kamaraze­nét tűzni művészi céljukul, mert valóban ez felel meg a kis együttes összetételének a legjobban, ennek világát tud­ják leginkább közelhozni a mai hallgatósághoz. Amellett a barokk koncertek zenei fel­építése azt is lehetővé teszi, hogy a kamarazenekar mellett pódiumot kapjanak a zeneis­kola szólista tanárai is, vál­tozatossá, több színűvé téve a műsorokat. [ munkásmozgalmi parcellájá­ban levő sírjánál Fejes István, a városi pártbizottság tagja emlékezik az egykori forradal­márra, s elhelyezi a síron az emlékezés virágait. Félsg már kész A Szőnyi Tibor Kórház mel­lett új véradóállomás épül. A falak és a tetőszerkezet már kész, de a munka fele még hátra van. Készül a kórház szomszéd­ságába tervezett központi ren­delőintézet tanulmányterve is. • • ©á éve hiiBByt el Tihanyi Ernő Ma öt éve jött a hír Vácra a fővárosi Kútvölgyi úti kór­házból, hogy meghalt Tihanyi Ernő, a váci munkásmozgalom veteránja. Az egykori vasmunkásból lett író és költő tízgyermekes proletárcsaládból származott. Ifjú éveit Rákoskeresztúron élte le. Vasesztergályos lett, a MÁV gépgyárában dolgozott. A Tanácsköztársaság idején a 21 éves fiatalember már a párt tagjaként a Közoktatásügyi Népbiztosságon, az ifjúmunká­sokkal foglalkozó ügyosztályon dolgozott. A negyedszázados ellenforradalom idején nyolc évi börtönbüntetést szenvedett a váci fegyházban. Szabadulása után nehéz kö­rülmények között élt, de az írást nem hagyta abba. Főként verseket írt, forradalmi költő­ket fordított. Visszanézek című verseskötetéből a börtön sivár, fojtott hangulata áradt. A ko­lozsvári Pásztortűz, a kanadai Magyar Munkás, a moszkvai Sarló és Kalapács és a párizsi Munkás Újság számos versét közölte. A felszabadulás után rövid ideig Gödöllőn dolgozott, majd 1947-től — ma öt éve bekö­vetkezett haláláig — Vácott Mint a Vak Bottyán Múzeum igazgatója, érdekes dokumen­tumokkal gazdagította a hely- történeti gyűjteményt. 1962- ben megjelent A váci sajtó története című kis kötete, majd a következő esztendőben a Váci mártírok — váci hóhé­rok című munkája. A Váci Naplóban rendszeresen megje­lentek írásai. Fél évszázados munkásmoz­galmi tevékenységének elisme­réséül 1961. november 7-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Szocialista Mun­káért Érdemérem kormányki­tüntetésben részesítette. Halálának évfordulóján ke­gyelettel idézzük emlékét! ★ Tihanyi Ernő elhunyténak ötödik évfordulóján váci kül­döttség utazik a fővárosba. A Rákoskeresztúri Köztemető Corelli D-dúr concerto gros- sojával kezdték műsorukat. Az első tételben még némi bizonytalankodást észleltünk, de a második tételből már áradt az olasz égbolt kéksége és tisztasága, s a zárótétel harmonikus szépsége minden­kit magával ragadott. A két Viraldi-versenymű közül nekünk a D-dúr fuvola­verseny tetszett jobban. Nem csupán azért, mert az — alcímben szereplő — tengelice hangja vidámabban csatto­gott Frank Éva fuvoláján, ! mint az éj zaklatott zenéje Kovács János fagottján, ha­nem mert a zenekar is inkább élt együtt a fuvolaverseny szólistájával. Különösen szép volt a második tétel belső triója. A műsor második része fel­hőtlenebb élményt nyújtott. Mert ha a Bach-zongoraver- seny gyönyörű második téte­lét olykor egyszínűén köz­vetítette is a zenekar, a mű egésze az est legnagyobb él­ményét adta, Szabó Katalin erőteljes játéka, a zenekar méltóságteljes hangzása a mű­vészet igazi varázsát árasz­totta! Händel G-dúr concertója egyenletes, szépen kidolgozott, egységes előadásával hozzá­járult ahhoz, hogy az este kö­zönsége jó érzéssel távozzék a teremből. Egy megjegyzést azonban hadd tegyünk: az őszi bérlet- sorozat diákelőadásai most elmaradtak. Ezért azután az A-bérlet előadásán »:•’*. általá­nos iskolás zenerajongó ült a teremben. A koncert 10-kor ért véget, a kis hallgatók 11 óra felé kerülhettek az ágyba. Nem kétséges, hogy felkava- róan szép élményekkel gazda­gabban. De... Nem lehetne a további elő­adásokat legalább fél órával korábban kezdeni? Végh Ferenc VÁC Nyolcezer fa az utcák mentén A váci tanács kommunális és költségvetési üzeme ebben az évben — tervek szerint — tizennyolcmillió forint érté­kű munkát végez. Nyolcmil­liót képvisel az építési és köz­lekedési osztály költségveté­sében szereplő fenntartás és felújítás, tízmillióért pedig idegen megrendelőknek építe­nék parkot és utat. Erre annál is inkább szük­ség van, mert tavaly kétmillió forintért vettek új gépeket, s ezeket csak folyamatos munka mellett tudják kihasználni. Az építőanyagárak növeke­dése folytán lassúbbodik az útfelújítás üteme. Ezt né­miképpen ellensúlyozza ugyan az utcák lakóinak összefogá­sa, akik csak járdalapot kér­nek és lefektetek vagy elvál­lalják kisebb parkok gondozá­sát, esetleg az útmenti vízle­vezető-árkok tisztítását, de a gondot ez semmiképpen nem oldja meg. A jövőben a város útjainak, parkjainak fenntar­tása többe fog kerülni a váro­si tanácsnak. Hiszen 159 ezer négyzetmé­ter park és tíz játszótér növé­nyeinek ápolása, öntözése, út­jainak javítása, karbantartá­sa vár a kommunális üzem munkásaira. A városban nyolcezer fa szegélyezi az ut­cákat, 93 ezer négyzetméteren terül el a ligeti park, ezek ápolása ugyancsak az ő fel­adatuk. A tárgyalóteremből Munkakerülés Olajlopás Az 50 éves T. Gábor, ami­kor letöltötte börtönbünteté­sét, az Izzóban helyezkedett A régi váci postáról MEGKAPTUK a legújabb városi telefonkönyvet. Nem valami tetszetős kivitelű, és olvashatóságával is baj van, mégis örömet okoz, hiszen az első oldalakon útbaigazítja az előfizetőket a közvetlen tár- csázású rendszer használatára. A régen várt Crossbar-központ veszi át rövidesen a kezelő kis­asszonyok szerepét, — remél­jük, hogy gyorsabban bonyolít­hatjuk le beszélgetéseinket... KÖZEL KÉTSZÁZ év telt el, 1774. március 24-e óta, amikor a posta Ácsáról — Vácra köl­tözött. Sokáig a Paradicsom ut­cában — ma a Báthori utca —, volt a szegényes hivatal. Mel­lékállomása volt hosszú ideig Penc és Váchartyán. Felje­gyezték, hogy ez időben Fortu- ner Pál volt a postamester, aki hat járatot indított naponta az egyszerű küldeményekkel és hetenkint négy alkalommal málhakocsi is ment Pest és Bécs felé. Az államosított posta 1860 körül telepedett meg a Csillag — ma Kossuth — utcában. Ek­kor már bélyeg került a ko- pertákra, s évenként négyezer forint értékűt adtak el ebből az új értékpapírból. A távirda — az akkori fejlett, üzenőma­sina — 1858. október 28-án kezdett működni a városban. Báró Metzger volt a főnök, Orphanidesné a kezelő. Egy vonalőr és kézbesítő tartozott a személyzethez, és e gyorshírt továbbító készülék a Sáros ut­ca — ma Széchenyi utca 14. — Bartos-féle házában zakatolt. Azt mondja a korabeli kró­nikás, hogy: „..az oszlopok itt állíttattak fel, melyek nem kis­sé csintalan kinézésűek, s nem igen illenek a csinos utcá­hoz ..(Ma is van ilyen „csin­talan” kinézésű látnivaló még elég!) 1886-ban összesen négy és fél ezer távirat „adatott” fel. VÉGÜL — hogy a mai Crossbar-hoz jussunk —, meg­említhetjük az első magántele­font is, amely már 1880-ban létezett Vácon: „ ... miszerint Piufsich és Tarcsay nagyságos urak kényelmére magán-táv­beszélő (telephon) is létezik Váczon, mely a két díszes úri ház közötti kertek s udvarokon állított oszlopokoni sodrony közvetítésével működik __” A ma i úttörőház, a valamikori Tarcsay-villa... A leírtak igazolják a váci posta nagy múltját. Ma már csak mosolygunk a régi ada­tokon, ha kicsit meghatottan is. Nappal elsétálunk az új posta előtt — és éjszaka, ha szép ál­munk van, felriadunk a posta­kürt szavára. Csankó Lajos el. Nem sokáig bélyegezte a jelenléti kártyákat — csak­hamar elhagyta munkahelyét. Csavargott, pályaudvarokon, vasúti kocsikban aludt. Külön­féle trükkökkel pénzt csalt ki ismerőseitől. A becsapott 12 károsult között volt zene­művész, nyugdíjas, üzemi munkás. A bírósági tárgyaláson 15 tanú mondta szemébe tettét. A közveszélyes munkakerülé­sért s a magánszemélyek meg­károsításáért 10 hónap sza­badságvesztésre ítélték. Az ügyész és a vádlott tudomá­sul vette az ítéletet, amely így jogerős. ★ K. T. 40 éves deákvári la­kosnak elfogyott a tüzelőola­ja. Lement a társasház közös pincéjébe, kifeszítette szom­szédja kamrájának az ajta­ját s elvitt egy 20 literes ola­joskannát, színültig töltve a folyékony tüzelőanyaggal. Tu­lajdon elleni bűntett miatt került bíróságra az ügye — tárgyalás mellőzésével — 900 forint pénzbírsággal sújtot­ták. INNEN - ONNAN

Next

/
Thumbnails
Contents