Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-30 / 25. szám
6 re sv HECrtl 1972. JANUAR 30., VASÄRNAP TINNYE ifi tűrés-tagadás: nekem dinnyéről legtöbbször egy anekdota jutott az eszembe. A jeles író-újságíró, az orosz klasszikus irodalom egyik első magyar tolmácsolója: Szabó Endre, az Üstökös című hajdan híres élclap szerkesztője, egyszer megkérte Mikszáth Kálmánt, hogy üssön össze gyorsan valami tréfás karcolatot a lapnak. Mikszáthnak nem volt írhatnék ja, de elmondott Szabó Endrének egy csattanós históriát a tinnyei jegyzőről, s felajánlotta, hogy írja ő meg. Szabó meg is írta a történetkét, s mikor humoreszkje az Üstökösben megjelent, Mikszáth azzal gratulált neki, hogy az még jobb, mint ahogy ő megírta. így derült ki, hogy a „nagy palóc” a Szabó Endrének ajándékozott témát már évekkel előbb elsütötte a Szegedi Naplóban ... Restellem ezt a gondolattárja a haladó magyar hazafiak találkozóhelye lett. A tinnyei birtokvásárlás azonban meghaladta Kossuth anyagi erejét, adósságokba keveredett, s csak felesége beosztása mentette meg ideig-óráig a háztartás egyensúlyát. Három év múlva azonban, a nemzeti függetlenség biztosítását szolgáló hazai ipar támogatására alakult Védegylet haldoklása és a Magyar Kereskedelmi Társaság katasztrófája idején, Kossuth vagyonának „rommaradványai” veszélybe kerültek, s adósságai miatt végül Tiny- nyét is el kellett adnia... Tiltnyét, amelynek első okleveles említése: TYNUE — 1274-ből származik, III. Béla király uralkodása alatt a Dél- Franciaországból bevándorolt Aynard nemzetség nyerte adományul. A XV. század végén egy ideig a Nyulak-szigetén élő apácáknak, majd Mátyás kiITT LAKOTT 1543-1846- IG KOSSUTH LAJOS. sitást nagyon, hiszen Tinnyé- nek nem a tinnyei jegyző élőt1- tem egyébként máig ismeretlen története a nevezetessége, hanem az, hogy 1843—1846 között egyik házában lakott Kossuth Lajos, s ha az egykori Kossuth-porta a sok tatarozás során el is vesztette ódon formáját, az előtte álló domborműves, feliratos emlékoszlop figyelmeztet a ház nevezetességére. Kossuth mint a Pesti Hírlap szerkesztője azért vásárolta meg 1842 tavaszán Somogyi Antal tinnyei birtokát, mert, saját szavai szerint: — állásom múlhatatlanul megkívánta, hogy Pesten (értsd: Pest vármegyében) birtokom legyen. Itt rendezte be otthonát 1843-ban, ki is költözött családostul, ide tért vissza, hogy kipihenje pesti fáradalmait, barátai ki-kilátogattak hozzá, s a tinnyei ház kerti filagóriárály török verő. vezérének: Magyar Balázsnak birtokába került, a XVI. században pedig a község sokáig emlékezetes hűbérurai: a Miskey famflia- beliek robotoltatják a jobbágyokat. A község templomai közül a katolikus a késői barokk korban épült, a középkori Szt. Jakab székesegyházat a XVI. században a reformátusok szerezték meg, a hagyomány szerint: az akkori kegyúr, a Miskey-földesuraság adta el nekik egy pár vadászcsizmáért. A válogatott könyvtáráról, értékes berendezéséről híres Vásárhelyi-kastély nyomát is elsöpörte a II. világháború fergetege. A régmúlt néhány emlékét a tanácsháza épületében levő, Tóth Jánosné tanárnő által összeállított kis házi múzeum őrzi. A tárlókban egy-egy darab a környék gazdag kő-, bronz-, római, Ahogy a szocialista brigádok látják Leltározás közben is nyitva . Papp Dánielné, a mogyoródi 29-es számú élelmiszer-vegyesbolt vezetője küldött a szocialista brigádvezetők február 8-i országos szakmai tanácskozásán. Barátságtalan volt az üzlet, amikor felkerestük, nem fűtöttek, pedig hideg volt. Kifogyott az olaj a kútból, az utánpótlás pedig késett. Nem jutott folyékony tüzelő még a bolti kályhába sem. Pappné éppen vásárlási könyvecskét állított ki a szövetkezet egyik tagja részére. A múlt évieket már összegezték, lezárták és eljuttatták Gödöllőre, az ÁFÉSZ-köz- pontba, hogy kiszámítsák a visszatérítés összegét. — Egy kicsit elmaradtunk ebben az évben, kisebb a forgalmunk a vártnál — mondotta. — i Egy hónapig zárva tar- j tottunk a leltározás miatt. Ez semmiképpen sincs jól így. A jövőben mi új rendszert vezettünk be. Átszerveztük a munkákat: amíg benn a raktárban leltározunk, kinn az üzletben zavartalanul árusítunk tovább. Ezután arról beszélgettünk, hogy nemcsak a majdnem egyhónapos kiesés látszik meg az eredményen, hanem az is, hogy még mindig igen sok a hiánycikk, amit keresnek, de nem kapnak az iparitól. Nincs elég villanyvasaló, olajkályha, kávéőrlő s más elektromos ciíkk. — Még egy gondunkról szeretnék számot adni — folytatta. — Ránk is vonatkozik, amiről a megyei tanácskozáson szó esett. Van a községben tsz, a helyi boltba mégsem jut az ott termett zöldségből. Megértjük, hogy a termelő- szövetkezetnek nem kifizető a kis szállítás, amikor az árujukat nagy tételben is el tudják adni. Talán érdemes lesz ezt a problémát az országos szakmai tanácskozáson megvitatni. Meggyőződésem szerint a szemlélet megváltoztatásával javítani lehetne a helyzeten anélkül, hogy a tsz saámításai felboruljanak. k. m. népvándorlás- és honfoglaláskor! emlékeiből, a ráctemetői zsugorított csontvázas sírokból, a Kisvár dombjával szemben levő késő vaskori urnatemetőből és Jászfalu X—XI. század sírleleteiből. Népi cserepek, régi mezőgazdasági szerszámok színesítik a kis gyűjteményt, és egy óvatos ka- ligrafiával írt lapon egy monda, amelyet naiv bája miatt érdemes idejegyezni. „Van Tinny én — imigyen szól az írás — a falutól nem messze, a Piliscsaba felé vezető út mentén, jobb felén a rét szélben, egy részben magában álló hegy, ezen hegyet a tinnyei nép ,Kis vár’ név alatt ismeri. A régi időben itt egy kastélyszerű erősség állott, melynek tulajdonosa egy Haj- mási Csepke nevű nemes úr volt, aki családjával a török időkben is itt lakott. Ezen úrnak volt egy szép hajadon leánya, akit a közeli zsámbéki várkastély török parancsnokának fia egyszer vadászat közben meglátott, beleszeretett, s addig kerülgette, míg az is szerelmessé nem lett. Ezek aztán, hogy a szülők észre ne vegyék, egy szép, erdő koszorúzta völgyben, ahol egy ivókút állott, az itt levő szomorúfüzek alatt találkoztak. Egy találkozás alkalmával, midőn már a jó Isten nem nézhette tovább, hogy egy magyar leány önként egy török karjába vesse magát, megnyílt alattuk a föld, s elnyelte őket, a kút vize pedig elöntötte az egész völgyet, melyből keletkezett a mai napig meglevő Garancsi-tó, mely nevét is a török ifjútól vette. A kút helyén pedig ma is van egy örvény, mely keletkezése óta nem egy kenderáztató ha- jadont vagy fürdőző gyermeket sodort el." A Kézdy Vásárhelyi Pál gyűjtötte mondában szerintem az a legtündéribb, hogy a jó isten bizonyos türelmi idő után nem nézi tovább, hogy a magyar lányka önként vesse magát a török ifjú karjába. Miből élnek a mai emberek Tiltny én ? a korábban mérleghiányos Űj Vetés Tsz legutóbb kétmillió forint nyereséggel zárta munkaévét. A tagok és az alkalmazottak a mezőgazdasági munkákon kívül jól kamatozó melléküzemekben dolgoznak. Szolgáltatási jellegű és a Volán Tröszt konténerjeit gyártó lakatosműhely, saját homok- és agyagbányájuk termékét feldolgozó mozailüap- készítő telep, kénsavpalackok számára savdugó-előállítás — csupa olyan iparág, amely e helyütt jelentős számú munkáskezet foglalkoztat, de nagyipar keretében nem fize- tődnék ki. És a többiek? Néhány kisiparos, tisztviselő, alkalmazott, orvos s más értelmiségi, akik pedig ezeken kívül esnek, azokat felszippantja hatalmas tömegvonzásával — a közeli Budapest. Békés István Rekonstrukció Cukoripari kutatóbázis Szolnokon A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium döntése alapján, a negyedik ötéves tervben, cukoripari kutatóbázist alakítanak ki Szolnokon, ahol — folyamatban levő rekonstrukciójának befejezésével — az ország legnagyobb kapacitású cukorgyára működik majd. A leendő kutatóintézet és nemesítő telep helyét kijelölték az Agroterv pedig megbízást kapott az előtervek elkészítésére. Órái még nincsenek megszámlálva Piaionon át távozott az adakozó tolvaj Amikor Trepka Ferencnek feltették a kérdést: „Hányára van?’’, már tudta felesleges tagadnia, s azt válaszolta: — Körülbelül kilencven. Persze, ezt a számot még ellenőrizni kell, a szigethalmi áruház kimutatása szerint ugyanis a tetőbontó betörő a bevallott zsákmány kétszeresével, 180 órával távozott a plafonon át... Egy kéz a mennyezeten Trepka Ferenc 41 éves villanyszerelő legutóbb tavaly augusztusban lépett ki a börtön kapuján. Csalásért került oda, s nem is először. Súlyos testi sértésért, lopásért és más bűncselekményekért eddig ötször ítélték' el. Szabadulása után a Csepel Vasműben dolgozott mint kemencesegéd nem megvetendő, 3600 forintos fizetésért. Alig három hónap után azonban megunta a munkát, kilépett. — Nem találtam sehol a helyem — indokolta a rendőrségen. — Amíg a börtönben ültem, feleségem elhagyott. Együtt éltem egy másik nővel, ő is el akart hagyni. Gondoltam, ha nagyobb összeget szerzek valahonnan — mellettem marad... A pénzszerzésre egyetlen lehetőséget látott: a betörést. A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szigethalmi áruházában nézelődött egyszer, amikor észrevette: az űz* let mennyezetén világítóablakok vannak. Nyomban megszületett a betörés terve, s gondos terepszemle után azt is eldöntötte: melyik pultról mit érdemes majd ellopni. Egy este, kalapácsot rejtve kabátja alá, az áruházhoz érkezett. Az üzlet már bezárt. Tornász ügyességével kapaszkodott fel az épület hátsó falára erősített vaslétrán, s néCasanova budai kalandja 175 éve hunyt el a szélhámosság művésze Casanova Giovanni Jacopo de Senigalt, a szerelmi botrányairól világhírnévre szert tett olasz kalandor nevét Budapesten, a Vízivárosban, a Batthyány téren ma is viseli az egykori Fehér Kereszt fogadó, a rokokó műemlék épületben berendezett jelenlegi éjjeli mulató. A katona, hegedűművész, csodadoktor, a párizsi lottó igazgatója, a rokokó kor erkölcsének és pénzügyi szellemének egyik legtehetségesebb képviselője azonban aligha szállt meg ebben a budai fogadóban. Ugyanis a sok helyről történt számtalan menekülése után utoljára 1782-ben futamodott meg Velencéből, hogy Csehországba szökjék üldözői elől, s beálljon a Wal- deck grófok könyvtárnokának. Sietős útja miatt aligha volt bőviben a pénznek, hiszen léhán megírt emlékezéseiben maga vallja, hogy Kosztjics Péter vendéglősnél szállt meg a tabáni Hadnagy utcában. Velence és Csehország közötti bolyongásai közepette érkezett Budára az 57 éves, öregedni nem akaró széptevő — bizonyára azért is, hogy a csodásnak mondott rácfürdői hévízben visszaszerezze elillant ifjúságát. Itt érte aztán a csúfos kudarc. Szemet vetett a rác vendéglős szépséges leányára, meg is szöktette, de annak udvarlói a Gellérthegy tövében elfogták és félholtra verték. Vérében fetrengve csak másnap tért magához. Átvánszorgott Pestre, Schneider József ötvösmesterhez — akivel üzleti viszonyban leheKevesebb madárvendég TÁVOLABB AZ EMBEREKTŐL Könnyebben jutnak élelemhez erdőn, réten és vízen az itthon telelő madarak, mert táplálékukat nem takarja hó és jég. Ezért mint a madártani intézet igazgatója elmondta — nem húzódnak az emberlakta helyek közelébe és nem verődnek akkora csapatokba, mint más, keményebb teleken. A Hortobágyon, a Duna mentén és a Balatonon gyakran tízezrével mutatkoznak a vadludak, tőkésrécék, sirályok, idén azonban csupán néhány száz vízimadár tanyázik a nagyobb vizek környékén, mert a kisebb folyókban és tavakban is tudnak halászni. Téli madárvendégeink közül sok elmaradt. Idén sokkal kevesebb fenyőrigó látogatott északról hazánkba, mint a szigorúbb teleken. Ä csonttollúak közül is csupán novemberben érkezett — rövid időre — néhány, nagyobb csapatok azonban nem követték őket. I hány perc múlva már a tetőn törte be egymás után a világítóablakokat. Munkája nem volt zavartalan. Az áruház előtt váratlanul megjelent három fiatalember. Fütyürész- tek, hangoskodtak, aztán heccből egy fadarabbal ütögetni kezdték a kerékpártartó vasát — Először mérges lettem, hogy ezek itt nyugodtan garázdálkodhatnak, a közelben meg sehol egy rendőr... — emlékezett később a jó humorérzékű betörő. — Aztán észbe kaptam: minél nagyobb zajt csapnak a srácok, annál nagyobb erővel törhetem az ablakokat... Trepkát azonban ezen az estén üldözte a balszerencse. A fiúk elmentek, s helyettük jött egy férfi, aki előbb a kirakatokat nézegette, majd az üvegen bepillantott az üzletbe. Hátrahőkölt a látványtól. A plafonból kinyúlt egy kéz ... Hölgyeknek ingyen A betörő a férfinél is jobban megijedt, különösen amikor látta, hogy a szemtanú a Csepel Autó közeli rendészete felé fut. Pillanatok alatt letornászta magát a vaslétrán, s az utolsó pillanatban ugrott fel egy induló autóbuszra ... Trepka a történtek után sem mondott le az áruház kifosztásáról. Immár nagyobb tapasztalat birtokában, néhány tett — és nála pihente ki budai botrányának fáradalmait. „Már attól féltem — írja rezignált hangon —, hogy a Dunába dobnak. Ha ez Velencében történik velem, laguna lett volna a sírhelyem.” Az eset történetéhez tartozik, hogy negyvenöt évvel ezelőtt a magyar napilapok és folyóiratok erősen vitatták, hogy a nevezetes Jacopo valóban járt-e hazánkban és valóságos „irodalom” keletkezett a „nagy” kérdésről. Híre jött, hogy most a duch- covi kastélyban, ahol a szélhámosság művésze, a minden tudományban járatos, udvari csiszoltságú és testi ügyességben kiemelkedő, csak a szerelemnek élő világcsavargó élete utolsó éveit élte — Casanova emlékmúzeumot rendeztek be. 175 évvel halála után így emelkedett a halhatatlanságba. Előzőleg, még 1918-ban Casanova Társaság alakult a világhírre vergődött „nagy ember” emlékének ápolására. héttel később, egy éjszaka újra megjelent a tetőn. Az ablakok betörése s rövid fűrészelés után bejárat nyílt a mennyezeten. Leereszkedéskor kis híján a hintalovakra esett. Aztán egy pultról marékszám tömte zsebébe a márkás karórákat, elvitt egy fényképezőgépet, bőrkesztyűt, majd egy létra segítségével sürgősen távozott a plafon „vészkijáratán”. Amíg a rendőrség nyomozott a betörő után, Trepka megpróbálta rendezni anyagi helyzetét. Önzetlenül nemcsak magára gondolt. Alkalmi menyasszonya először ugyan mérgesen visszautasított két ajándék órát, később azonban egyet elfogadott. Cserébe ruhatára néhány darabjáért, melyet a betörő korábban pénzzé tett... Trepka a fővárosban végigjárta a zálogházakat, órásszövetkezeteket. Itt is, ott is kettesével adott túl az órákon, általában 300 forintot fizettek darabjáért, de olykor 600—900 forintot is. Megismerkedett egy asszonnyal, felajánlotta, hogy elveszi, s a bizalom kedvéért órákkal ajándékozta meg. Többször értékesített kocsmákban, s néha nagyvonalúan ismerős hölgyeknek ingyen is osztogatott zsákmányából. Egy szombathelyi kiránduláson több száz forint veszteség érte: a vonatra határőrök szálltak fel, s a betörő — tartva a leleplezéstől — egy maréknyi órát kénytelen volt kihajítani az ablakon ... Órákért — évek Még ezután is maradt csaknem negyven márkás karórája, amelyeket a fényképzőgép- pel együtt Pesten egy sufniban őrzött. A Ráckevei Járási Rendőr- kapitányság nyomozói eközben gyors munkával jutottak egyre közelebb — az áruházi összesítés szerint — a 90 ezer forint kárt okozó tettes személyéhez. A gyanú Trepka Ferencre terelődött, elfogató parancsot adtak ki ellene. S egy napon, a főváros XXI. kerületének egyik italboltjában ellenőrzést tartó rendőrjárőr rábukkant a betörőre. Éppen jó hangulatban volt, nem sokkal ezelőtt árusított ki ott fél tucat karórát. Trepka Ferencet letartóztatták, s most már azt kell tisztázni : hány darabból állt pontosan értékes gyűjteménye. Egyébként a betörést őszintéi! beismerte, s jelenleg azt szá* molgatja: hány évet is lehet kapni ezekért az órákéit?... íz. J. Ped megyei harcingoídáoh
