Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 24. szám

t

4

“s,<&Cirlap

1973. JANUAR 29., SZOMBAT

TV-FIGYELŐ

Az Aranykoporsó a Bartók Színházban

Megalakítják az általános iskolás színházbarátok klubját

Jo^l esetek. Irodalmi remekművek gyakran a szélsőséges, a kivételes ábrázolásában mutatnak fel általános emberi igazságokat. Ennek példájára a jogi ismeretterjesztő műsor is helyesen választott néhány rendhagyó esetet (mint a holttá nyilvánított házastárs visszatérése), hogy a jogalkotói magatartást érzékeltesse. Mert vajmi ritkán fordul elő a holtnak hitt „feltámadása”, de. a tárgyalt ügyekből megtudtuk, hogy a jogbizonytalanság megszüntetését a jelenlegi állapot fenntartásának alapjáról igyekeznek megteremteni.

A jó népművelésnek mindig is feltétele volt, hogy az objektív tényközlést, a tudományos pontosságot összekössék az érdekes előadással, a hallgató személyes érdekeltségének felébresztésével. Az állandó szereplők és a meghívottak lassacskán kialakítottak egy, a műsorra jellemző higgadt, tárgyszerű, mégis vonzó stílust.

— van is, nincs is, hiszen jobbára csak a fővárosban és környékén fogható, ott is szűkösen a fel-fellépő adapterhiány s egyéb technikai nehézségek folytán. Sokak számára tehát egyelőre csak titkos csatorna, melynek csupán létezéséről tudnak. Vissza is léptünk vele kissé a tévénézés hőskorába, mikor esténként messzi földről jött karavánok állítottak be a boldog készüléktulajdonosokhoz ... A jelenség a színes készülékekkel alighanem megismétlődik, de már most elmondhatjuk: a műsorszerkesztés ugyan nem segíthet közvetlenül a technikai problémákon, bizonyos — népszerű vagy értékes — adások megismétlésére viszont most is szükség van már. A második csatorna programja ma még nem szerkesztett, részint tudatosan „ömlesztett”, létezése mégis kihívás a posta irányában: törekedjenek minden módon a szélesebb körű vételi lehetőségek megteremtésére.

Ma tehát céltalan még két Dárhuzamos oroeram leendő

országos felkelést, de elégedetlenséget mindenesetre, s ez közvetlenül a Televíziót éri. A másik: értékes, ám nem feltétlenül közérthető produkcióknak (mint Az utolsó tekercs kitűnő magyar adaptációjának) ott a helye az első programban, de megfelelő körítéssel: vitával, bevezetővel, a szokatlan élményt idegenkedve fogadók eligazításával.

Rü\ldefl. Hová? — kiáltja tömören az otthontalan angol családok helyzetét naturális kegyetlenséggel bemutató film címe. Kenneth Loach rendező a keserű száki mondás embere, aki nem ismeri az idillt, az el- andalodást Tudjuk, sokan ellenérzéssel viseltetnek az élet kiábrándító oldalát leleplező filmek iránt (ilyen volt a közelmúltban az Ecce homo, Ho- molka), mégis helyeselnünk kell a törekvést, mely a híg szórakoztatás mellett teret ad ilyen alkotásoknak.

A szombati program szinte már túlságosan is gazdag. Grockról, a világhírű bohócról készített francia film után folytatódnak Michal úr kalandjai, illetve a Találkozás Indiával című magyar útifilmsorozat. Később Básti Lajos mond el néhányat kedves verseiből, majd az esti főműsoridőben vidám jelenet-füzér (Perceink meg voltak számlálva. ..) és egy kiváló női dzsesszorgonista, Rhoda Scott műsora látható. Az éjszakai előadásban érdekes jugoszláv filmet (Ha hallod a harangokat ...) mutatnak be, melynek rendezője igyekezett kitörni a partizánharcok ábrázolásának szokványaibóL A vasárnapi műsor tartja nyugodt, családias jellegét: a Jane Eyre, a Delta, A hét és A fekete város tömbje előtt egy alpinista film kelthet izgalmakat az érdeklődőkben, a napot pedig Schubert-emlék- műsor zárja, a zeneszerző születésének 175. évfordulóján.

Lehotay-Horváth György

— 38 millió forint gyűlt össze a váci művelődésd ház társadalmi összefogással tervezett építkezésére a helyi üzemek, intézmények és a megyei, illetve országos szervek felajánlásaiból.

— A „Felkelő nap háza” galgamácsai ifjúsági klubban szombaton ötórai tea címmel zenés-táncos mulatság lesz. A zenéit a Hell beat- együttes szolgáltatja.

B. úr mindig nevetve nézett azokra az emberekre, akik szívükre nyomkodják párnás tenyerüket, és szapora a lélegzetük. B. úr már nem volt fiatal, fehér bajusza makacsul kísérte összezárt, vékony száját, haja csíkban őszült. Sárgarépa alakú ember volt B. úr, puha és pedáns, mint az olyan emberek, akik valami fontosat tartanak önmagukról.

B. úr raktáros volt, és senki sem tudott róla semmi fontosat. Színtelenül teltek napjai, vasárnap reggeltől estig snap- szerozott apósával, és dühöngött, ha nem a saját villáját találta ebédkor az asztalon. Mert B. úrnak saját tányérja, saját evőeszköze, saját pohara volt. Mikor észrevette, hogy a fia is az ö poharából iszik, megütötte, a poharat pedig elzárta szekrényébe, ahol régi pénzeket és leveleket őrzött.

B. úr korán kelt, megkövetelte feleségétől, hogy a kockás füzetbe beleírt heti étrendet tartsa be, ha egyszer-egy- szer ez az étrend megváltozott, B. úr dühöngve ment étterembe ebédelni vagy vacsorázni. Nyáron szellősen, télen melegen öltözködött, s egyszer egy héten úszni ment. A napot ö választotta meg, a fürdőnadrágját fiának kellett kikészítenie a fotel sarkára, mert B. úr nem szeretett keresgélni, s pontos ember volt.

B. úr nevetett a panaszokon, legyintett, s nem bírta azokat

Akkor kötöttek szüleim először nyakkendőt a nyakamba, mikor az osztállyal színházba mentünk. Űjabb lépcsőfokot tettem hát meg a felnőtté válás emelete felé, mégis kellemetlenül éreztem magam az ünneplőben, tudja isten, vártam is a színházat, meg tartottam is attól, hogy- csendben, egy helyben kell majd ülr.öm órák hosszat. .Osztálytársaimmal az előadás közben sokat fészkelődtünk, beszélgettünk, akkor nevettünk, amikor nem kellett, s taps helyett füttyel dicsértünk. A tanárnő a sötétben nem tudott rendet tartani, s így azt sem vette észre, mikor már magával ragadott valamennyiünket a színdarab, együtt izgultunk a főhőssel, aggódtunk sorsáért, ő még ekkor is reflexszerűen pisszegett.

Nehéz a gyerekeknek színházat csinálni. Nagy munka a rendezőnek, s idegfeszítően nehéz a színészeknek, akiket megzavar sokszor a zabolátlan tinédzserközönség. De egy óvatlan pillanatban a zabolát- lanságon úrrá lesz a színház, a cselekmény varázsa. Ezért érdemes.

így volt ez a Thália Színház helyére költözött Bartók Színház legújabb bemutatóján, az Aranykoporsó előadásán is.

Móra Ferenc legnagyobb lélegzetű írói vállalkozása — az Aranykoporsó — a III. évszázad végének, Diocletianus uralkodásának lírai megeleve- nítése. Neves irodalomtörténészek vitatkoztak arról, hogy Quintipor, a rabszolgaként nevelkedő trónörökös és Titanil- la, a sorsüldözött királykisasz- szony szerelmének története mellett húzódó társadalmi mondanivaló menekülés-e a kor nagy és égető kérdései elől, vagy állásfoglalás-e. Pünkösti Andor így ír: „Akar- va-akaratlanul Móra regényét abba a világba helyezte, mely a nyugati kultúrának mai dekadenciájának haldoklásával s végvonaglásával azonos ... Móra Ferenc regénye egy pusztuló világ képét mutatja meg egy másik pusztuló világnak emlékezésül és tanulságul...” Illés Endre 1932-ben a Nyugatban rosszallóan fogadja az Aranykoporsót: „A mai problémák elől el lehet menekülni a hallgatásba, de legkevésbé

az embereket, akik csak nyavalyognak, hogy itt fáj, meg ott fáj. Ügy vélte, hogy beképzelik maguknak a betegséget, hogy őt bosszantsák, így a panaszokra dührohamot kapott, s nem vigasztalni kezdte barátait, hanem mellét döngetve bizonygatta, hogy ő egészséges, hiába akarják bebizonyítani neki, hogy ilyen idős korban már nincs egészséges ember, csak betegek vannak, nem — ordította —, neki a szíve, a gyomra, a bélcsatornája, a tüdeje, minden szerve tökéletesen működik. Barátai ennek örültek, de nevetve mondták, hogy azért már ö sem a régi. Ilyenkor B. úr fölugrott a kerek eszpresszóasztaltól, s otthon sokáig nézte magát a tükörben.

Mikor B. úrnak meghalt a felesége (összetöpörödött,

könnyen reszkető asszony volt), nem kártyázott többet az apósával. Házassági hirdetést adott föl, hogy egészséges özvegyasszonyt feleségül venne Harmónia jeligére. B. úr sok levelet kapott, közülük egy fényképeset választott ki, a fényképen drabális, festett szőkeség ült egy széken, melyet nem is lehetett látni alatta. Megházasodtak, s minden úgy folytatódott, ahogy B. úr elképzelte. Az asszony hamar beletanult a házirendbe, türelmesen tűrte az esténkénti homlokcsókot, s mivel B. úr

lehet elmenekülni a történelmi regénybe.”

A birodalom egységét aláásó keresztény—pogány vallási

küzdelem ábrázolása üzenet a fasizálódó Magyarországnak. A két világszemlélet összecsapásában Móra — érezhető áttétellel — a kereszténység mellett áll. Vagyis a haladás mellett, mert hiszen a kereszténységet indulásában a szegények, az egyszerűek vallásának rajzolja, mely nemcsak mást, de újat is hoz az erkölcseiben is megrendült birodalomba. Csak a regény utolsó részében érezhető a kétely — mi lesz a „szegények vallásából”, ha államvallássá lesz? így kevésbé egyértelmű az állásfoglalás, s ezzel magyarázható a vita, melyet akkoriban a kritikusok körében felkavart

A vitát a Földhözragadt Jánosé fc 193%-ben című paraszti életképsorozat dönti el, mely közvetlenül az Aranykoporsó megírása után kívánkozott ki Móra Ferencből. Erről maga így vall: „Engem is kiöntött az alföldi paraszt sírása a nyugalmam szigetéről... A Földhözragadt Jánosék elébe tolakodtak az Olimpuson fényes- kedőknek...”

A két alapvető motívum végighúzódik tehát a regényen: a birodalom egységét aláásó élethalál vallási harc, s Quintipor és Titanilla halált hordozó szerelme. A Bartók Színház az egyszerűbb utat választotta feldolgozásában: kiemelte a

szerelmi történetet, s jóformán elsikkasztotta a politikai tartalmat, így oldva mesévé az Aranykoporsót. Hiteles kor- rajz helyett csak hátterül szolgálnak a szélsőségesen beállított epizódfigurák — a jóságos (vajon miért?) Diocletianus, a zsarnok Galerius és a többiek — a szerelmi történetnek.

Kár, hogy a színpadi átdolgozó Kárpáthy Gyula és Egri István rendező helyenként szinte a hamisításig jut el, hogy elkerülje a politikai szál befutását a szerelem érrendszerébe, úgy érezvén, hogy ez csak megzavarná a fiatal közönséget. Példa erre a darab vége, mikor Benőni kegyszer- árus meghozza a császár fiának holttestét a palotába. Móra Ferenc így írja le a pillafia anyja halála után elköltözött, neki kellett kikészítenie B. úr fürdőnadrágját is. B. úr pedig megismerkedett új apósával, aki ugyan nem szeretett kártyázni, de a jó vasárnapi ebéd reményében reggeltől estig snapszerozott B. úrral, aki szintén unta ezt a játékot, de úgy gondolta, így kiéli nagy- lelküségi rohamait, igazi mintaférj, aki nem hagyja, hogy apósa egyedül legyen otthon a hét végi ünnepen.

B. úrnak azonban egy napon fájni kezdett a gyomra. Gorombán szidta le feleségét, felemlítve, hogy az elhunyt nem főzött olyan fűszeresen. De napok múltán B. úr párnás tenyerével a szívét nyomogatta, és szaporán lihegett. B. úr sárgarépa alakú ember volt, puha és pedáns, de már semmi fontosat nem tudott mondani önmagáról.

Kétségbeesett, s nem engedte, hogy felesége többször befestesse a haját, de már az sem vigasztalta, hogy neje jobban őszül. Ettől a pillanattól mindent megevett, úszni nem járt, elővette az elzárt poharát. Barátai megszerették, mert ugyanúgy panaszkodott, mint ők, s ha jól volt, habzsolta a gesztenyepürét, nevetett. Fia visszaköltözött, s bemutatta menyasszonyát.

Csak azt nem szerette, ha apja az ő poharából iszik.

T.E. I

natot: „Benőni kiemelte vállai

közül sovány nyakát, mint a meglepett gém. Nemcsak hogy nem ijedt meg, hanem nevet- hetnékje is volt. Ezek istenségek? Egy császár meg egy császárné?” Ehelyett a pódiumon egy beijedt, reszkető Benónit látunk, aki jajgatva, kántálva válaszol a hozzá intézett kérdésekre.

Ez a „sztaniol” háttér, ez a „papundekli” környezet árt a szerelmi történetnek is: nem hiszünk a fiatal párnak, nem értjük őket. A túlzott egyszerűsítés, a társadalmi mondanivaló kiiktatása bonyolulttá, következetlenné teszi a színdarabot.

S hogy mégis pergő, kellemes előadást adhattak az igazi mélység nélküli hősök a színház gyermeknézőinek — ez a színészek érdeme: Kovács Istváné és Venczel Veráé, Bits- key Tiboré és Lukács Margité, Gelley Kornélé és Basilides Zoltáné. így azonban Móra Arany koporsó ja csak kellemesen eltöltött két órát biztosít, s nem élményt, lényeges tanulságot

Érdekes kísérletre is készül a Bartók Színház igazgatósága. Ezért, sutba dobva a kritika műfaji korlátáit, úgy érezzük, érdemes erről is tudósítanunk olvasóinkat. Duka Margit igazgatónőé a szó:

— Mivel az új színház jóval több lehetőséget adott kezünkbe, élünk ezekkel a lehetőségekkel. Stúdiótermünkben két hét múlva tartja alakuló ülését a színházbarátok klubja. Mindig más-más általános iskolából hívunk meg a klubba gyerekeket, akikkel megbeszéljük a színház műsortervét, vitákat rendezünk előadásainkról — az Aranykoporsóról is —, és neves színészek, rendezők tartanak előadásokat a színházról. A klub „védnökei”: Kárpáthy Gyula,, színházunk dramaturgja és Kazán István főrendező.

Tamás Ervin

RENESZÁNSZ TÁBLA

A. Somló vidék középkori emlékeit őrző tüskevári falumúzeum kőtárának legértékesebb darabja a nemrég előkerült 1411-ből származó reneszánsz feliratú márványtöredék, amely Garat János te- mesi ispánnak állít emléket. A Garaiak a somlói vár urai voltak, s így a várhoz közel levő tüskevári pálosok kolostora az ő támogatásukat élvezte. A márványtábla-töre- dék a régészek feltevése szerint, Magyarország egyik legrégibb reneszánsz feliratú márványtáblája.

A Cement- és Mészművek Váci Gyára (DCM)

(elvételre keres

betanított munkásokat és munkásnőket, valamint könnyű- és nehézgépkezelőket.

Igényjogosult házaspárok részére 6—12 hónapon belül vállalat] bérlakást, egyedülálló férfiak részére korszerű munkásszállóban elhelyezést tudunk biztosítani.

1972-től gyárunk új bérezési formát vezet be.

Magas kereseti lehetőség.

Jelentkezni lehet személyesen a gyár munkaügyi csoportjánál minden munkanapon

7-től IS óráig, vagy levélben, cím:

Cement- és Mészművek Váci Gyára (munkaügy] csoport)

Vác 1. postafiók 94.

Az érdeklődők levélben is kaphatnak felvilágosítást.

Második csatorna. Kísérleti (2.) műsornak nevezik a televízióban a párhuzamos programot, ezzel is hangsúlyozva, hogy ez még csak amolyan elő-választék: aki tudja, nézi. Egyszóval „dialektikus jellegű” ez a második műsor

szerkezeti elveiről vitatkozni, hiszen e kettősség létezése még nem országos érvényű. Mégis megkockáztatunk két megjegyzést. Az egyik: tömeg- szórakoztatás céljait szolgáló filmek „eldugása” aligha szít

Ki nyert tegnap?

A néhány éve átépített váci Duna eszpresszóban még nem volt példa arra, hogy délben zsúfolásig megteljen, de tegnap nemcsak a székek bizonyultak kevésnek, még az állók is szorongtak. A népszerű rádiós vetélkedő, a „Ki nyer ma?” ezúttal Vácról jelentkezett.

Dél előtt néhány perccel a versenyzők leadhatták nevezéseiket A sorsolás az időjárás-jelentés előtt kezdődött, s e szerint Puszjui Róbert középiskolai tanmo lett e nap játékosa. A fiatalember Vácon lakik, a budapesti Bartók Béla zenei gimnáziumban tanul.

— Mivel Károly nap van — mondta Czigány György, a műsor vezetője —, Károlyok- kal kezdjük: Kari Böhm vezényel, a kérdés, hogy mit? Pusztád Róbertnek nem volt szüksége sok gondolkodásra, rögtön felismerte Mozart G- moll szimfóniáját.

Szinte vártuk már a kérdést: — Ki az az orgonista, aki Vácott él? Lehotka Gábor

nevét könnyű volt kitalálni, s a versenyző felismerte a felcsendülő Bach-művet is. A Vox Humana énekkart Makiári József vezényelte, a részlet Kodály Zoltán Békességóhajtás című művéből hangzott el, a szövegíró nevét azonban csak Lippai Nagy Antal- né tudta megmondani, s ezért megkapta Schumann Karnevál című lemezét Szegedi Erika előadásában.

Kovács Dénes hegedűművész Vác szülötte. Vele kapcsolatos a következő kérdés. Ennek megoldása sem okozott nehézséget a fiatalembernek. Bartók hegedűversenyét a játékos — a művész tolmácsolásában — könnyen felismerte.

Az utolsó — a döntő — kérdés Mária Teréziára vonatkozott, akinek tiszteletére emelték a váci diadalívet.

— Ki az a szerző, aki Mária Teréziáról írt zenét?

— Haydn ..

Gazdára talált hát a 300 forint, a sok hallgató előtt lezajlott váci versenyen.

M. S.

2500 OLDAL, 4000 KÉP

Minem m$y enciklopédia

Tegnap délelőtt a budapesti Kultúrpalotában Keresztes Tibor igazgató és dr. Cotel Kornél irodalmi vezető ismertette az újságírókkal a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó elmúlt évi munkáját és az idei óv feladatait.

A kiadó tavaly nyolcvanhat szakkönyvet jelentetett meg félmillió példányban. Ezenkívül hetven tankönyvet és több olyan kiadványt — lakbérrendelet, szövetkezeti törvény, tanácstörvény — adtak ki, amelyek az esztendő során bekövetkezett gazdasági és jogi szabályozók jobb megértését szolgálták.

Az utóbbi évek egyik legnagyobb kiadói vállalkozása a Minerva Nagy Képes Enciklopédia öt kötete. A gyógyító értelem című első kötet az idei könyvhéten, A művészetek című második pedig a téli könyvvásár alkalmával jelenik meg. A további három kötet — Az embergéptől a gépemberig, A gondolkodás fejlődése, Áradó ismeretek és közlésük — 1974 végéig kerül majd az üzletekbe.

E nagyszabású vállalkozás mellett a kiadó változatlan törekvése, hogy a közgazdasági

és jogi elméletet fejlesztő, új elméleti ágakat feltáró munkákat jelentessen meg. Érdekesnek ígérkezik például Szentes Tamás: Elmaradottság és fejlesztés című könyve. A szerző hosszabb ideig Tanzániában volt egyetemi tanár, és közvetlen tapasztalataiból, valamint a helyszínen folytatott kutatások alapján ír a fejlődésben elmaradott országok gazdasági növekedésében tapasztalható törvényszerűségekről. Gunnar Myrdal Érték a társadalomban című munkája a nemzetközi integráció alapjait kutatja és a társadalmon belüli egyenlőtlenségek létrejöttének bonyolult mechanizmusát elemzi. Ismeretterjesztő jellegű gazdaság- történeti munka lesz Berend T. Iván és Ránki György A magyar gazdaság száz éve című munkája. Két jelentős futurológiái és prognosztikai mű kerül még az első félévben az üzletekbe. Az egyik a neves román tudós — jelenleg Románia művelődésügyi minisztere —, Mircea Malita A 2000. év krónikája, a másik pedig Korán Imrének Jövőkutatás és gazdasági előrejelzés című könyve.

B. úr utolsó két éve