Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-28 / 23. szám
re»» weeve» 6 'Hap 1972. JANUAR 28., PÉNTEK Örökzöld téma: a kontárkodás Legfőbb vadászterületük: az építkezés A mostani kisiparos taggyűlések után száznál több községi kisgyűlés következik. Témájuk : a tanulószerződtetés, az adó, az árak, s az anyag- beszerzés gondjai. Visszatérő, már-már örökzöld problémaként vetődik fel itt is, ott is a kontárkodás. „Önzetlen ismerős" — Számuk legalább annyi, mint a törvénytisztelő, adófizető, legálisan működő kisiparosoké — mondja Szász György, a KIOSZ Pest megyei titkára. — Megyénk kisiparosai méltán panaszolják, hogy csak őket adóztatják, ellenőrzik, kötelezik terheik viselésére, tisztességes színvonalú munkára, a kontárok tömege viszont olcsón ússza meg, vagy egyáltalán nem bolygatják őket. Pedig tevékenységük káros, hiszen nemcsak a lakosságnak, a kisiparosság hírének, az államnak is anyagi kárt okoznak. Ha a kontár meglép az előleggel, ha gyenge, vagy akár elfogadhatatlan minőségű munkát végez: a megrendelő nem fordulhat panasszal sehová; ez természetes következménye annak, hogy „fusiban” dolgoztatott. — A legelterjedtebb kontártevékenység mostanában minden építkezéssel kapcsolatos ipar: a pálmát a házilagos építkezéseken ügyködő fusi- kőművesek viszik .el, akik egy- egy környéken minden csalá- diház-építkezésen felbukkannak, mint „barát”, „önzetlen” Ismerős. Sajnos, sok helyütt maguk az iparosok is hibásak ebben, hiszen odaadják saját bélyegzőjüket a kontárkodás pajzsául, s nemegyszer magük is foglalkoztatnak „feketén” kontárokat. — A lakosság számára abban rejlik a legnagyobb veszély, hogy óriási a károkozás lehetősége. Egy kontár varrónő' legfeljebb egy-két méternyi ruhaanyagot tesz tönkre, de egy fuser kőműves esetleg fél életen át gyűjtögetett pénz eredményét. — Speciális Maigret, vagy doktor Janda kellene ahhoz, hogy minden kontárt felderíthessünk és leszerelhessünk. Ahhoz azonban, hogy számukat alaposan megritkíthassuk, nem kell egyéb, mint konzekvens magatartás a helyi kisiparosság, lakosság és tanács részéről. Mert mi az a pár száz forintnyi bírság a kontár adómentes bevételéhez képest? Még mindig „pénzénél Van” — még mindig olcsóbban ússza meg, mint a rendes adófizető kisiparos. Pedig van törvény erre is! A kontárt nemcsak szabálysértési bírsággal sújthatják, hanem elkobozhatják eszközeit is — ha feketén fuvaroz, még kocsiját, lovát is elvehetik — s a tetejében meg is adóztathatják. Ez valóságos büntetés lenne: fgy már nem lenne rentábilis a kontárkodás. Szabályosan is lehet — Most különben is mód nyílik arra, hogy valaki rendes munkaviszonya mellett váltson ki működési, vagy iparengedélyt. A rendeletek, az adóztatás is kedvez az ilyen iparűzésnek, különösképpen szolgáltatóipar esetében. Hozzátehetjük, hogy ahol az illetékes iparhatóság erélyes, ott a kisiparos-utánpótlást éppen az addig kontármód-ügyködők biztosították. A kontárkodók nagy részié ugyanis rendelkezik a szükséges feltételekkel — nem szakképzetlenségük, hanem törvénytelen működési módjuk teszi őket kontárokká. Akinek nincs pénztár- könyve, számlakönyve, semmiféle bizonylata sem az anyag- beszerzésről, sem a bevételről — azt nem lehet megfogni, s emiatt könnyen hajlik a ferde úton szerzett (és az előírtnál kevesebb) anyag felhasználására, a hanyag munkavégzésre. Aki gyárban, szövetkezetben is dolgozik, sokszor onnan „ügyeskedi” össze a fusi- munkához szükséges nyersanyagot és eszközöket — és maga szabta áron dolgozik. — A helyi tanácsok, a KIOSZ helyi szervezetei sokhelyütt nagyon jól ismerik a ‘megrögzött kontárokat. A megyében 260 kontárellenőr működik, de az igazság az, hogy nem mindenütt működik valóban, azaz nem látszik az eredmény. Társadalmi összefogás nélkül azonban nem is várható lényeges változás. Furcsa, hogy sokan nem képesek átlátni — s ez mostanában, amikor mindenki építkezik, egyre meg- fontolandóbb — hogy élete munkájának, takarékoskodásának egész eredményét szó- szerint rombadöntheti a kontár munka. Elég hozzá egy rossz alapozás, szigetelés. Van rá példa épp elég. Százezreket jelentene — A legújabb, alig néhány hetes kormányrendelet végrehajtási utasítása világosan kimondja: „Az adókötelezettség szempontjából közömbös, hogy az adózó kereseti tevékenységét iparjogosítvány, más hatósági engedély, vagy fennálló jogszabály alapján, vagy anélkül folytatja ...” „Adóztatni kell az alkalmi fuvarozókat, a házilagos építkezésben — ellenszolgáltatás mellett —ipar- engedély nélkül közreműködő vállalkozókat is. Az engedély nélkül, illetve a szabályokkal ellentétben folytatott tevékenység adóztatása mellett azonban az egyéb jogkövetkezmények érvényesítésére az illetékes szerv figyelmét fel kell hívni.” Egy középméretű községben százezres nagyIrodaszerek Pomázról ságrendű összeg gyűlhetne össze kontár-adóztatásból, ösz- szevetésül: vannak falusi művelődési házak, amelyek két- három évi üzemköltségét fedezné ez a pénz. — Pomázon, Budakeszin, Zsámbékon és még jó néhány községben bevált gyakorlat, hogy további kontárkodás esetére egyre szigorúbb büntetést helyeztek kilátásba — eredménnyel. Berta Vendel egy lóval fuvaroz Érden, többszöri figyelmeztetés ellenére, engedély, adózás nélkül. Polá- koincs Mihály ugyanitt két lóval vállal fuvarozást, őt is számtalanszor figyelmeztette a tanács és a KIOSZ — évek óta hasztalanul. Javakorabeli emberek, a kontártevékenységet főfoglalkozásként űzik. Tanulság: a figyelmeztetés önmagában — egyenlő a semmivel. Élni kell az új rendelkezés adta jogokkal! Gödöllőn szigorúan veszik Pintér Sándor Valkón vízvezetékszerelő munkát végzett, 500 forintra büntették, és utólagosan kivetettek rá 5 ezer forint jövedelemadót. Rezgő József és Német József villanyszerelő munkát végzett kontár alapon Szadán — múlt év végén ezer-ezer forintra büntették őket. Ugyancsak Szadán vállalt folyamatosan kőművesmunkát Vári József, ügyével most foglalkozik a gödöllői járási iparhatóság. Prutek István tetőfedést vállalt új épületen Gödöllőn, négyezer forint értékben, tusiban — három alkalmazottal dolgozott. „Civilben” a Gödöllői Építőipari Ktsz dolgozója. Kontárügyével szintén most foglalkozik a gödöllői járási iparhatóság. Mindez a múlt év végén lefolytatott ellenőrzés folyamán lepleződött le. A gödöllői járási hivatal ipari előadója valóban szigorral kezeli a kontárkérdést — bizonyára meglesz a kívánt hatása. Itt ez új tapasztalat. Legerélyesebben évek óta viszont a da- basi járás iparhatósága foglalkozik a kontárok felderítésével, büntetésével. A hatás: sokan belátták, hogy biztonságosabb, ha az ipart engedéllyel űzik. Kiváltották. Péreli Gabriella Invitáló levelek, öregdiákoknak Pápán a város vezető testületéi és „öregdiákjai” nevében a napokban számos kedves invitáló levelet küldtek szét szerte az országba a felszabadulás után megalakult Petőfi Sándor népi kollégium egykori tagjainak, akiket március 21- re baráti találkozóra hívnak meg. A több mint száz egykori népi kollégista közül már többen bejelentették részvételüket. A szervező bizottság kéri, hogy azok az egykori pápai Petőfi népi kollégisták, akiknek címe nem ismeretes, és eddig nem jelentkeztek, levélben értesítsék Pápa városi tanácsa művelődési osztályát. Téli fürdő BETORESBIZTOS Számkombinációs zárak Magyar szabadalom alapján a Nagykanizsai Finommechanikai Vállalat elkészítette az abszolút betörésmerites ajtózár első sorozatát. A hat számjegyű, de sok ezer variációval működő biztonsági zárakat kiadták gyakorlati próbára. A zárat csak az tudja kinyitni, aki a számkombinációt ismeri. A zár riasztócsengővel is ösz- szekapcsolható, ezárt alkalmas arra, hogy például pénzintézetekben felszereljék. A vállalat az év második felében már nagyobb mennyiséget állít elő a riasztó rendszerű biztonsági ajtózárból. Budapesten, az Állatkertben készült a felvétel. A jegesmedvének valóban ez a nyaralás. Benépesüllek a „madárszállodák“ A Balatonon a jég megerő- i södésével megteltek a „madár- ] | szállodák”. A madársereg, i i amely korábban kisebb eso- I ' portokban szétszóródott a nagy vízterületen, most a nádasok szélén, a kis források, a hevesek és a nyíltvíz foltok környékén gyülekezik népes j csoportokban. A Kisbalatonról sok madárcsoport költözött át a keszthelyi öböl környékére. A különféle fajtájú vadkacsák néhol sötét foltokban borítják a jeget. A vadludak, amelyek nappal a partközeli vetéseket látogatják, szintén jégen töltik az éjszakát. Megjelentek a Balaton vidékén a csonttollú madarak is. A sirályok több ezres csapata Balatonfüred partjainál gyűlt össze. Élelmüket többnyire az üdülővendégektől szerzik meg, akik kedvteléssel etetik, őket kenyérdarabokkal. A gázmérgezések és robbanások ellen Kétmilliomodrész szennyeződést is kimutat az új műszer A Dél-alföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat gázveze- zetékhálózatának hossza már meghaladja a 400 kilométert, s a gázprogram megvalósulásával rohamosan tovább növekszik. A hálózat ellenőrzésére a hagyományos eszközök már kevésnek bizonyultak. A vállalat ezért NSZK-beli és angol gyártmányú műszereket szerzett be. Ezekkel egyenként 4,5 kilométer gázvezeték ellenőrizhető műszakonként, Megfelelően képzett dolgozó a hátára csatolt készülékkel végigmegy a földbe süllyesztett vezeték fölött, s a kezében tartott érzékelő segítségével azt is megállapíthatja, ha a levegő kétmilliomod részben tartalmaz gázt. Azelőtt hosszú acélszögc- get vertek a földbe, s az így támadt réseken át igyekeztek a gázszivárgást megállapítani. Az új műszerekkel csaknem nyolcszor any- nyi vezetéket ellenőrizhetnek naponta,- mint a régi eljárással. Rendkívül jelentős ez a gázvezetékekhez közeli épületek lakosságának védelme szempontjából. — Még vagy tíz üres üveget kell előkeresni, szivecském, és megvan a februári kosztpénzünk!... (Zsoldos rajza) fc im sajtóhibás a cím, csakugyan áájM emlékborokról és nem emlék- sorokról lesz szó a követke- ” zőkben. Az apropó a budapesti borvilágverseny. Erről bizonyára mindenkinek eszébe jut . valami emlék a borról, kivéve persze a csecsemőket. S ha valaki netán antialkoholista, annak nem a bor, hanem a világverseny ténye adhat alkalmat filozofálásra, mondjuk olyképpen, hogy végre egy vetélkedő, ahol nem sízők, páros műkorcsolyázók vagy jégkorongozók indulnak Magyarországról, tehát néhány aranyérem eleve biztosra vehető. Jómagam nem tartozom az antialkoholisták kicsiny, de • lelkes csapatához, így nekem a borról a bor jut eszembe. Kezdem a frissebbel. Fizetésnapkor kivételesen nem szoktam magam szegénynek érezni, azt proponáltam hát páromnak, hogy rúgjunk ki a hámból, menjünk valami exkluzív helyre vacsorázni. Fel is mentünk a Várba. Portás, ruhatáros, külön beosztása szerint olyan pincér, akinek csakis az a dolga, hogy asztalhoz vezesse a vendéget, no, végre leülhettünk az előkelő étteremben. Gusztáltuk az étlapot és némi töprengés után egészben sült süllőt választottunk,* mindegy, egyszer egy hónapban ezt is megengedhetjük magunknak, gondoltuk. A főpincér, aki úgy festett, mint egy sok őssel rendelkező angol főúr az epsomi derbyn, csak cilinder nélkül, kimérten bólintott, asszisztenciája felírta a rendelést. A főúr ezután megköszörülte a torkát és átnyújtotta az itallapot. Azt mondtam, hogy hozzon valami vörösbort. Ezt nem kellett volna mondanom. Az angol lord rosszallóan csóválta a fejét, mint aki hallani sem akarja a szentségtörést és közölte, hogy bár vörösborból nyolcfélét tartanak raktáron, de egyikből sem hoz, mert a halhoz ez nem való. Méltóztas- sak valami száraz fehéret választani. Megmakacsoltam magam, ragaszkodtam a vörösborhoz. A főúr szánakozva felelte, hogy saját felelősségemre hoz Pinot Noire-t, de rajtam fog mosolyogA pomázi Iró- szerkészítő Ktsz termékei az ország határain túl is ismertek. A különféle irodaszerek nemcsak minőségileg kifogástalanok, hanem formatervezésük is nemzetközi színvonalú. Foto: Urbán Emlékborok ni a fél étterem, mert mindenki tudja, hogy ez a bor nem való a halhoz. Ez a vacsora a bor-epizóddal ma már csak emlék, de akkor eszembe jutott régebbi is. Kedves idősebb olvasók, ugyan emlékeznek-e még a borok húsz • évvel ezelőtti világára? Arra a bizonyos zsuplére. A fiatalok kedvéért hadd áruljam el, hogy azért hívták zsuplé^ nek, mert a néphit szerint semmi köze nem volt a szőlőhöz, ezzel szemben szalmából kotyvasztották. Mások falmellé- kinek becézték, mert állítólag fő alkotóeleme a víz volt, amelyet falból kiálló csapokból korlátlan mennyiségben nyertek. Ma már firtatni sem érdemes, hogy mindebből mi volt igaz és mi nem. Tény az, hogy akkoriban valódi borhoz jutni kivételes szerencse vagy rendkívüli protekció esetén lehetett. Én már húsz évvel ezelőtt sem voltam megrögzött antialkoholista, sőt törzsvendégnek kijáró tisztelettel fogadtak több borpoharazó- ban is. Ennek ellenére ünnepnek számított, ha a Jókai utcában a csárdavezető behívott a raktárba és nem a kint árult zsuplét adta, hanem két deci valódi csipkebort. Jelesebb ünnepek előtt néha almabort is lehetett kapni. Aztán megint elkezdték telepíteni a szőlőket és néhány év elteltével megjelent az igazi bor. Csakhogy akkor meg az lett a baj, hogy ezt már ismét érdemes volt vizezni. Abban az időben társaságunk új erőre kapott, Soroksárra jártunk leginkább kvaterkázni, egy félig német ajkú gazda házához. Az öreg valahonnét vidékről kapta a bort, amely valódinak valódi volt, de miután elmúlt a zsuplé korszak okozta eltompulásunk, mindinkább erősödött bennünk a gyanú, hogy a szőlő levét itten rendszeresen vizezik. Eleinte szólni sem mertünk, hátha az öreg megsértődik és nem ad többet; a csipkebornál azért még a vizezett kadarka is jobb. De minthogy lassan országszerte javult a helyzet, már nemcsak Soroksárott volt igazi bor, egy szép este szóvá tettük az ügyet. A gazda olyan hevesen tiltakozott, mintha azzal vádoltuk volna, hogy az imperialisták szekerét tolja. Ne tudjon kimenni a szobából, erősködött, ha akárcsak egy szem vizet is tett a felséges nedűbe. Kifele menet beleütközött az ajtófélfába, ami tovább erősítette alapos gyanúnkat. Már nem emlékszem, melyikünknek jutott eszébe, hogy játsszuk el a régi viccet. Egy bánatos díszhalkereskedőtől Vettünk néhány picinyke halat, amolyan akváriumba valókat és vízzel telt orvosságos üvegben kivittük magunkkal Soroksárra. A többit talán már sejtik. Megvártuk, míg az öreg kifordul a szobából, aztán megkezdtük a kísérletet, tudnak-e az ebihalak kadarkáskan- csóban is úszni. Tölteni persze csak akkor fogtunk hozzá, amikor a gazda visszatért. Amilyen szerencsénk volt, az első ebihal az ő poharába csobbant. Olyan csönd lett, hogy a légyzúgás hajókürtnek hangzott. Majd az öreg paprikavörösen kirohant és behallatszott a konyhából, amint soroksári németséggel fennhangon oktatja feleségét, miszerint számtalanszor megmondta már. hogy ne a Dunából, hanem a kútból alkalmazza a vizet. , No, de ez rég volt, térjünk vissza a jelentje. Ígérem, hogy a borvilágverse- nyen szívből drukkolok a magyaroknak, nyerjünk minél több aranyérmet. Bár a talponállók egész éven át zsűriző amatőr kóstolói szerint tökéletesen mindegy, hogy hány fajborunk nyer, ők az italboltban ezután is csak egyfajta folyó borból választhatnak, abból a bizonyos szemelt rizlingből. Ami igaz, az igaz, az állarhi vendéglőkben rendszerint nincs más folyó bor. De szerencsére ennek már nincs köze a Duna folyóhoz. Azért ki kellene próbálni, hogy mit szólna némelyik csapos a vendég poharába „véletlenül” került ebihalhoz? Arkus József 4
