Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-25 / 20. szám
re an «tc*e* 'ic?£íHm> 1972. JANUÄR 25.. KEDD Apasztják a vadvizet Zala megye lankás, hegyes- völgyes vidékein, különösen a göcseji, a hetési és az őrségi tájegységben, de a sík vidékeken is nagy területek vizesed- tek el. Az általános vízrendezésre és talajjavításra alakult meg 1963-ban a Nyugat-zalai Vízrendezési és Talajvédelmi Társulat. A most összesített jelentés szerint a társulat eddig 43 mezőgazdasági üzem területén folytatott vízrendezést, s 203 kilométer hosszúságban épített vízelvezető árokrendszert. Ezzel összesen 70 ezer hold területet mentesített a vadvizektől. A társulat 1972-ben 17—13 millió forint értékű általános vízrendezési és talajvédelmi munkát végez a zalai termelő- szövetkezetekben. Mizser Pál kiállítása Miskolcon A miskolci galéria idei tárlatsorozatát Mizser Pál, Vácott élő és alkotó képzőművész kiállítása nyitotta meg. A fiatal festő félszáz grafikáját és festményét sorakoztatta fel munkásságának, művészeti törekvéseinek bemutatására. REKORD AZ ÉRDI TÉGLAGYÁRBAN A létszámhiány közbeszólt Négy, Pest megyében működő téglagyár múlt évi gazdasági eredményeiről és idei terveiről kértünk tájékoztatást az irányító központ: a Budai Tégla- és Cserépipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesétől, Hajnal Józseftől, illetve Demeter Istvánná tervkészítőtől. Kör helyett alagútkemence — Mind a négy üzem — a pdlisborosjenői, az érdi, a százhalombattai és a töröíibá- linti téglagyár — kisebb-na- gyobb létszámgondokkal küzdött tavaly, és ezt a nehézséget nem mindenütt tudták túlórákkal áthidalni — mondotta bevezetőben Hajnal József. — A pilisborosjenői gyárban sikerült: négy főnyi munkáshiánya ellenére, múlt évi égetett tégla termelési tervét 104,2 százalékra teljesítette. Ebben az üzemben 1937-ben fejeződött be a rekonstrukció, amelynek során a régi, nehéz fizikai munkát igénylő Hoffmann- rendszerű körkemence helyett jóval korszerűbb, termeléke-, nyebb alagútkemence épült.; Ennek és a jó munkaszervezésnek köszönhető, hogy a tervben előírt húszmillió darab téglánál nyolcszázezerrel többet tudtak gyártani. — Érden ugyan hagyományos égetési módszerrel termelnek, viszont az elmúlt években végrehajtott kisebb mértékű gépesítés meghozta gyümölcsét: a gyár kiemelkedő eredményt ért el a múlt évben. Tervét 117 százalékra teljesítette, 11,1 millió darab téglát készített. Itt a munkás- létszám mindössze kettővel volt kevesebb a tervezettnél. — Lényegesen súlyosabb volt a létszámgond a szomszédos Százhalombattán: 36 munkás hiányzott a tervezett állományból! Ez a körkemencével működő gyárunk erősen megsínyli a helyi, korszerű nagyüzemek — a DKV, a DHV és az épülő tógazdaság —konkurenciáját. Mindezt előre kellett bocsátanom annak magyarázatául, miért gyártott az üzem tavaly — a tervezett 21 millió helyett — csupán 16 428 000 darab égetett téglát. Azért a gyár dolgozói és vezetői megtették, amit lehetett: terven felül 1 148 000 db alagcsövet gyártottak — cserépegységben számítva — a népgazdaságnak. közelében, amely 1973-ban kezd üzemelni. Erre azért van szükség, mert a Gazdasági Bizottság döntése értelmében a vállalat két óbudai gyáregységét — az Üjlaki I—Il-es téglagyárat — a negyedik ötéves tervben szanálni kell. Részint nyersanyaggondok, részint városrendezési okok miatt. Az új, solymári téglagyár évi kapacitása égetett téglából 34 millió, cserépből 33 millió darab lesz. Terv: a falpanel — A panelépítkezés térhódítása nem csökkenti a keresletet a tégla iránt? — Jelenleg még nem is tudjuk kielégíteni az igényeket! Termékeink 60 százalékát a lakosság számára értékesítjük — a belkereskedelem közvetítésével —, negyven százalékát pedig az állami és szö- vetkezeti építőiparnak, a bányászatnak és a MÁV-nak. Egyébként, gyártmányfejlesztési tervünkben mi is foglalkozunk falpanel-elemek, födém béléstestek gyártásával, a többi között Törökbálinton. Nyíri Éva A makádi Üj Élet Termelőszövetkezetben néhány hónapja kezdték meg az új fafeldolgozó üzemben a munkát. A téli idényben több mint húsz embernek biztosítanak itt állandó elfoglaltságot a saját erdeikben kivágott fa feldolgozásával. (Foto: Urbán) Évekre tartósított zöldség - élve herv Az új eljárás a tápanyagokat is megőrzi Az élelmiszertudomány szakembereit régóta foglalkoztatja az a kérdés: hogyan lehetne elérni azt, hogy a tartósított zöldség- és főzelékfélék eredeti ízüket, zamatukat és frisseságüket felhasználásukig mindvégig tökéletesen megőrizzék? Pálfi Gábor, a szegedi József Attila Tudományegyetem tudományos kutatója, a Magyar Tudományos Akadémián megvédett biológiai doktori értekezése keretében arról számolt be, hogy laboratóriumi kísérletei eredménnyel jártak. Kutatásai során abból, az egyébként ismert biológiai tényből indult ki, hogy a növények vízhiány esetén életük biztosítására olyan egyszerűbb vegyületeket, amino- savakat halmoznak fel, amelyekből normális körülmények között a növekedésükhöz szükséges fehérjéket hozzák létre. Ehhez a felhalmozáshoz 3—4 vízhiányos hétre van szükségük. A laboratóriumi kísérletek során bebizonyosodott, hogy ezt az időt lényegesen meg lehet rövidíteni. Ha a levágott hajtásokat vagy leveleket megfelelő hőfokon és a levegő megfelelő páratartalmán jól előkészítik — Pálfi ezt „élve hervasztásnak” nevezi —, akkor ugyanez a folyamat két-három nap alatt végbemegy. Ily módon ez idő alatt nagy mennyiségű, értékes fehérjeépítő anyag halmozódik fel az élve hervasztott zöldség- és főzelékfélékben. Ráadásul a fehérjék olyan átalakuláson mennek át, ami a fiatal, friss, zsenge tavaszi növényre jellemző: az amino- savak a növényben feldúsulnak, s ez az eddiginél jobban emészthető, tápanyagokban rendkívül gazdag növényi készítmény előállítását teszi lehetővé. A laboratóriumi kísérletekkel kialakított biológiai környezet megteremtése azonban csak az első lépés volt: ki kellett dolgozni a fe- hérje-aminosavakban dúsított növények tartósításának módját. Pálfi Gábor ezt is sikerrel oldotta meg: eljárása — amely már elfogadott szabadalom — lehetővé teszi, hogy por alakban, kicsiny helyen, akár évekig is tárolni lehessen a legkülönözőbb zöldfőzelékféléket, anélkül, hogy i azok értéke bármilyen módon romlana. A nagy jelentőségű felismerésre az élelmiszeripar illetékesei máris felfigyeltek: a Csongrád megyei mezőgazdasági értékesítő szövetkezeti közös vállalat a szabadalom alapján megkezdte a kísérleti gyártást. Fészkek műanyagból Korunk nagy technikai vívmánya — a műanyag — bevonult a madárvilágba. A Mecsekben élő feketerigók legalábbis előszeretettel építik fészküket az ipar által előállított műanyagból. Dr. Szalay László pécsi biológus felfigyelt az érdekes jelenségre. Az alkalmazkodó képességükről ismert, leleményes rigók a szőlőkötözésre használt műanyag „rafiát" gyűjtötték össze, ami bőven található a tőkék körül, és ebből fonták meg kis lakásukat. Egyes fészkeknél az alap még hagyományos anyagból készült, és csupán a béleléshez használtak műanyagot a madarak, más fészkek viszont teljes egészében műanyag kötözőből vannak. Elmennek a karbantartók — Gondolom, a munkaerőhelyzet gyökeres javulására az idén sem számíthatnak Százhalombattán. Figyelembe veszik ezt az idei tervezésnél? — Természetesen. Mielőtt erről beszélnénk, hadd ismertessem a törökbálinti helyzetet. Itt 1989-ben fejeződött be a rekonstrukció, de azt is mondhatnánk: új gyár épült a régi helyén, hiszen csak néhány raktár „élte túl” a rekonstrukciót. A gyár évi kapacitása 36 millió darab égetett tégla. A tervezésnél bekalkuláltuk, hogy az új technológia, az automata gépek kezelésének elsajátítása hosz- szabb időt igényel, ezért múlt évi tervét 33,5 millió darabban határoztuk meg. Nem számoltunk azonban a nagyméretű fluktuációval, elsősorban a karbantartó szakemberek között. Egy ilyen üzemben pedig a karbantartók: kulcsemberek, hiszen nem mindegy, mennyi ideig állnak — javításra várva — a meghibásodott automata gépek. A létszám is alatta maradt a tervezettnek, így állt elő az a helyzet, hogy a legkorszerűbb Pest megyei téglagyár » csak 72,3 százalékra teljesíthette múlt évi tervét. Demeter Istvánná veszi át a szót: — Az idei termelési terveket reálisan, a létszám várható alakulásához szabva dolgoztuk ki. Pilisborosjenőről 18 millió, Érdről 9,8 millió, Százhalombattáról 17,5 millió, Törökbálintról 30,5 millió darab égetett téglát várunk. — Milyen beruházásokat, fejlesztést terveznek a Pest megyei üzemekben? — Negyedik ötéves tervünk még jóváhagyásra vár, a rekonstrukciós elképzelésekről beszélni tehát korai lenne. Fejlesztési programunkban több helyütt a gáztüzelés bevezetését tervezzük — a többi között Pilisborosjenőn és Érden — a jelenlegi széntüzelés helyett. A gáztüzelés kényelmesebb, jobb hatásfokú és a levegőt sem szennyezi. Hosz- szabb távú beruházással új, nagykapacitású üzemet építünk a solymári vasútállomás r v színész rosszkedvűen Jött haza a Avt színházból. Öreg színész volt már, amolyan megtűrt személy az egyik pesti színháznál. Epizódszerepeket ^ játszott, néhány mondatosokat. Abban a darabban, aminek most kezdték meg a próbáit, öt mondatot. — Már itthon vagy? — kérdezte a felesége teljesen fölöslegesen, amikor a színész be- köhécselt a lakásba. — Még nincs készen az ebéd! A színész nem válaszolt. Leült, és tovább köhögött. Néhány éve asztma kínozta, és ilyenkor, ha párás, ködös volt az idő, különösen rosszul érezte magát. A felesége sóhajtott, és tovább kötött. — Dac Dezső egy görrrény! Görrrrény! Görrrrény! — rikácsolta Fufru, a papagáj, mire 'a színész odament, bedugta az ujját a kalitkába, és engedte, hogy a madár kicsit megcsipkedje. — Igazad van! — mondta. Dac Dezső a színház főrendezője volt, és mint ilyen dicstelen, de állandó szereplője az otthoni társalgásoknak. Mert ha rossz az idő: Dac Dezső! Ha rossz az ebéd: Dac Dezső! Ha elviselhetetlen az élet: Dac Dezső! Dac Dezső, mint a füstköd, bűzösen és feketén lebegett a színész otthona fölött, nehezítve a légzést, riasztva a kedvet, állandó káromkodásra ingerelve. — Történt valami? — kérdezte az 'asszony, és újra sóhajtott. Bevezető sóhajtás volt ez, férje pillanatokon belül elomló panaszáradatához. — Történt! — kiáltott a színész, kirángatva ujját a kalitkából, majd ökölbe zárta kezét, meglengette, mint egy fütyköst. — Megint megalázott a nyomorult! Megint pimaszkodott velem, hogy láttam, röhögnek a statiszták! — Mit mondott? — kérdezte az asszony. — Már megint mit mondott? Magában már sejtette, mit mondott. Dac Dezső már mindent elmondott a férjéről, most már csak ismétlésekbe bocsátkozhat. Inkább arra volt kíváncsi, mit ismételt most meg. — Azt mondta — fújtatott a színész —■, hogy úgy mozgok, mint egy tetű! Olyan vagyok, mint egy lajhár. Ügy beszélek, mint egy csecsemő! És menjek el inkább portásnak a vasúthoz!!! — Ezt mind mondta?! — állt meg az asz- szony kezében a kötőtű. — Mind! — állt meg a színész a járkálás- ban, indulatosan ütve egyet a rádió tetejére. — A szemét! — Ezt is mondta? — Ezt én mondtam! — dühöngött a színész. — Meg azt is, hogy egy gazember! Egy nagyképű állat! Egy Néró! — Ezt így megmondtad?! — rémült meg az asszony, mire a színész értetlenül meredt rá. — Már megint nem figyelsz! Ezt most mondtam, itt, neked, róla!! — legyintett, mint aki beleunt az egészbe. — Mi van azzal az átkozott ebéddel?! Hazajövök fáradtan, megBosszú alázottan, összetörtén, és te csak kötsz! Mint egy pók! Mi az istencsudáját kötsz?! — Pulóvert! Neked! — Pulóvert! A lelkemen korcsolyázik egy bitang, 'az életem karcolja össze, és te csak kötsz, kötögetsz, mint egy pók! Amikor részvétre lenne szükségem, biztatásra, amikor meg kéne hogy fogd a kezem! Az asszony letette a kötést, és kiment a konyhába. A színész lehevert a heverőre, és fölbámult a plafonra. Két repedés közül a nagyobbat nézte, közben arra gondolt, hogy egyszer ezt a Dacot megveri, megalázza, megpc* fozza, széttrancsírozza, kibelezi, megeszi! Elképzelt először egy kisebb megverést. Mondjuk, négy-öt pofon, néhány gyomorszá- jas, fenékbe rúgás! Aztán egy nagyobb megverést színezett ki, a dadogó könyörgésig bezárólag. Ott, a Csortos Gyula Művészklubban, hogy minél többen lássák, és Dac Dezső tönkrevert romjai felett, mint a keselyűk, köröz* zenek a színészek, ordítva, éljenezve ... — Gyere ebédelni! — szólt be az asszony. Kiment. Leült az asztalhoz, vágott egy darab kenyeret. — Már megint milyen ez a kenyér! Mint a csiriz, mint a sár, mint a... Jelzőket se tudok erre! Ehetetlen! — levágta az asztalra. — Nem én sütöttem! — méltatlankodott aí asszony. — Most miért veszekedsz ezért is velem? Szidd össze a pékeket! Ebéd után egyedül maradt a konyhában. Az asszony bement, folytatni a kötést. A színész cigarettázott, közben a sületlen kenyeret nézte. — Disznóság! — morogta, majd belemarkolt a lágy, puha bélbe, és kitépett egy gombócnyit. Szórakozottan gyúrogatni kezdte. Gimnazista korában szobrászkodott, akkoriban még azzal is kacérkodott, hogy talán valamikor híres szobrász lesz. Hol van az már! Megtűrt színész, majdnem statiszta egy színháznál, ahol egy aljas, nagyképű fráter, egjf Dac ... egy Dac ... Egyre izgatottabban formálta, simogatta, kapargatta a kenyérbelet, és amikor egy óra múlva kijött az asszony, meglepetten kiáltott fel. — Hiszen ez Dac Dezső! A színész elégedetten dőlt hátra a széken, és farkasszemet nézett a kenyérbél szobrocskával. A kis pöffeteg Dac Dezső ott feszített a tányér mellett, ez egyszer némán és kiszolgáltatottan. Talán tíz centi lehetett az egész figura, de remek karikatúra. A színész és a felesége Sokáig nézték. Aztán a színész megragadta a kenyérbél Dac Dezsőt, és leharapta a fejét. Majd szép lassan, az utolsó morzsáig befalta az egészet. Tóth-Máthé Miklós Január 17-től 30-ig „FEHÉR HETEK" A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜZLETEIBEN Kész ágy nemű garnilúrák, ágynemű- és lepedővásznak nagy választékban. Rőnkszelők
