Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
/ »75. JANUAR 23., VASÄRNAP rcs-f ßtCYtt 3 Nemcsak számvetés volt — útmutatás is A beszámoló taggyűlések tapasztalatai Lezajlottak az alapszervezeti beszámoló taggyűlések, amelyeken a pártvezetőségek számot adtak egyesztendei munkájukról s X. pártkongresszus és a Központi Bizottság határozatainak végrehajtásáról. — Ilyen eleven, pezsgő pártéletet, ilyen nyílt, kritikai légkört kívánok minden alapszervezetünknek az elkövetkező időkben is, amilyet az utóbbi hetekben tapasztaltunk — mondotta a lapunk számára folytatott beszélgetés isorán Arató András, az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tagja, a párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője. — Nyolcszázhatvan- négy alapszervezet sok ezer vezetőségi tagja, pártcsoportvezetője fogott össze annak érdekében, hogy reálisan értékelje a pártmunka eredményeit és őszintén feltárja a mulasztások okait. Külön nyeresége volt a beszámoló taggyűléseknek, hogy sok helyütt ezt az alkalmat is felhasználták a pártépítésre: összesen 75 új párttagot vettek fel. . Hálom kérdéscsoport — A beszámolók általában három fő kérdést tárgyaltak: az alapszervezet gazdaságpolitikai tevékenységét, a termelést segítő, ellenőrző munka tapasztalatait; a párt belső életét; az ideológiai munkát, a tömegpolitikai tevékenységet, a tömegszervezetek és -mozgalmak pártirányítását. — Milyen általános tanulságokat vonhatunk le a beszámoló taggyűlések után? — Mindenekelőtt azt, hogy p ártalapszervezeteink — csekély, kivétellel nt> jól., ismerik feladataikat,--kinőtték -'a-befelé fordulás gyermekbetegségét, hasznos segítőtársai az állami és gazdasági vezető szerveknek és eredményesen igyekeznek megfelelni a pártkongresszuson a kommunistákkal szemben támasztott nagyobb követelményeknek. Ezt bizonyítja áz is, hogy például a termelő jellegű pártszervezetek beszámolóiban a gazdaság- politikai kérdések, a pedagógus pártszervezetekében a nevelés és az iskolai demokratizmus problémái, a tanácsi — és általában a hivatali — alapszervezetekben a közéleti demokrácia szélesítésének, az ügyintézés meggyorsításának feladatai, a községi alapszervezetekben pedig a községpolitikai, községfejlesztési kérdések domináltak. A másik általános tapasztalat: fejlődött a párttagság kritikai és önkritikái érzéke, mélyült a kommunisták felelősségérzete. Mindezt meggyőzően támasztják alá a viták: a legtöbb felszólaló a párt belső életével kapcsolatban a pártvezetőség kollektív munkájának erősítését, a pártmunka hatékonyságának fokozását, a -pártfegyelem megszilárdítását és a pártépítő, tagnevelő munka javítását sürgette. Ez történt például a KÖZGÉP Vállalat ceglédi gyáregységének II. alapszervezetében, ahol a párttagság azért bírálta a pártvezetőséget, mert elhanyagolta a pártépítést, a gazdasági vezetőket azért, mert — egyéb elfoglaltságra hivatkozva — gyakran hiányoznak a taggyűlésekről. Gyakrabban, rendszeresebben — Tanulságos volt a párttagok állásfoglalása a pártcsoportok munkáját illetően. Nemcsak azt erősítették meg, hogy igenis, szükség van ezekre az egy munkahelyen dolgozókból alakult, szűkebb kommunista kollektívákra, hanem bírálták is az olyan pártvezetőséget, amelyik nem kamatoztatja kellően e kommunista sejtekben rejlő termelési-politikai erőt. Nagyon sok taggyűlésen követelték, hogy a választott párttestületek tagjai gyakrabban, rendszeresebben vegyenek részt a pártcsoportértekezleteken, sűrűbben tájékoztassák a pártcsoportok tagjait az időszerű politikai kérdésekről és a gazdasági feladatokról, és használják ki jobban azt a lehetőséget, hogy e kis kollektívák tanácskozásain részletes, őszinte információkat nyerhetnek a munkahely légköréről, a dolgozók véleményéről. Ilyen igény merült fel — a többi között — a ceglédi Alkotmány Termelőszövetkezet és számos váci üzem kommunistáinak taggyűlésén. — A viták tanúsága szerint sok bírálat érte a közbeeső pártszerveket — községi párt- bizottságokat, csúcsvezetőségeket —, mert nem segítik, ellenőrzik kellően az alapszervezetek munkáját. A bírálat megalapozott, mégis türelmet kérünk az alapszervezetek kommunistáitól, hiszen a közbeeső pártbizottságok legtöbbje rövid múltra tekint vissza, és még a régebbiek tevékenysége i^ számos új hatáskörrel bővült. A járási tanácsok megszűntével lényegesen megnőtt a községi tanácsok önállósága és jogköre. E tanácsok munkájának politikai segítése, pártir^nyítása új követelményeket támaszt, nagy felkészültséget igényel a községi pártbizottságoktól, csúcsvezetőségektől. A tagkönyvek kiadását kivéve, ugyanolyan jogokat gyakorolnak, mint a városi pártbizottságok: községpolitikai, községfejlesztési és káderkérdésekben döntenek. Ahhoz, hogy hivatásukat jól betölthessék, megfelelő munkamódszerekre, gyakorlatra és tapasztalatokra kell szert tenniük. A termelő jellegű pártszervezetek taggyűlésén sok szó esett a gazdasági és pártvezetés együttműködéséről, a dolgozók és vezetők kapcsolatáról. Figyelemre méltó az a politikai érettség, amivel a kommunisták a gazdasági és pártvezetés kapcsolatát mérlegelték: a szubjektív benyomások, a kollegiális jó viszony külső jelei helyett az volt a mérce: milyen a pártszervezet tekintélye, a pártmunka hatékonysága az adott munkahelyen? Ez a nézőpont bizonyult legalkalmasabbnak objektív képet alkotni a pártszervek, véleményezési jogkörének tiszteletben tartásáról, a gazdasági vezetők beszámoltatásának eredményességéről, a belső információ rendszeréről, az üzemi és termelőszövetkezeti demokráciáról. Csak szólam a jó kapcsolat Ezzel a mércével mérve derült ki, hogy a lilAHART du- nahataszti gyáregységében csak szólam a gazdasági és pártvezetés jó kapcsolata. Ellentétben a vezetőséggel, az I. sz. alapszervezet kommunistái rámutattak: nem véletlen, hogy a mindössze 13 perces beszámoló említést sem tett a gyáregység gazdasági-termelési gondjairól, azonkívül, hogy az 1971. évi termelési tervet nem teljesítették. Hogy’ is tehetett volna említést — kérdezték a kommunisták —, amikor a gazdasági vezetők sosem tájékoztatják a pártszervezetet a gyáregység termelési helyzetéről. Még a termelési tanácskozásokon felvetett problémák többségére sem kapnak választ a dolgozók. A Ganz Műszer Művek gödöllői árammérőgyárában azért illette bírálat a gazdasági vezetőket, mert nagyon ritkán mennek a dolgozók közé. Elmarasztalták a szakszervezeti bizottságot is, mert keveset foglalkozik a szocialista brigádokkal, és a műszaki vezetőket, mert a különböző üzemi fórumokon elhangzott bírálatok ellenére, gyakori a szerszám- és anyaghiány, sok áz állásidő és a gyártmányokkal kapcsolatos minőségi kifogás. A munkaszervezés hibái, az anyag- és szerszámellátás zökkenői miatt hangzottak el bírálatok a Telefongyár bugyi gyáregységében iá. Másutt a pártszervek véleményezési jogkörét tették szóvá. Elsősorban azokon a munkahelyeken, ahol a gazdasági vezetőik máig sem kérik vagy figyelmen kívül hagyják a pártvezetés véleményét a személyzeti-káder kérdésekben; ahol kész helyzet elé állítják a pártvezetőséget, és ahol a kommunisták véleménye ellenére döntenek, anélkül, hogy ezt írásban megindokolnák, holott erre a gazdasági vezetőket párt- és kormányhatározatok kötelezik. Bírálták azokat a pártszerveket is, amelyek maguk sem törekszenek érvényt szemezni saját elvi állásfoglalásaiknak, döntéseiknek, vagy amelyek elmulasztják ismertetni döntéseiket a dolgozókkal, az őket érintő kérdésekben. Ez utóbbi történt a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában, ahol anyag- és szerszámellátási nehézségek miatt a gazdasági és pártvezetés a dolgozok átcsoportosításáról határozott. Mivel az áthelyezés indokait, szükségességét nem is próbálták megértetni a dolgozókkal, jó néhányon kiléptek az üzemből, köztük 10—15 éve ott dolgozó törzsgárdatagok. Az egyetértésről, a jó együttműködésről szóló legszebb kinyilatkoztatás "is hitelét veszti, ha a gazdasági vezetők nem biztosítják a pártszervezetek működéséhez, a pártmunka végzéséhez szükséges elemi feltételeket — hangoztatták a taggyűlések felszólalói. Pedig erre is akad példa: a Dunakeszi Konzervgyárban, a Mechanikai Laboratóriumban vagy a Gödöllői Erdőgazdaságnál, ahol még helyisége — otthona — sincs a pártszervezetnek. Nagyobb részét a fizikaiak — Felsorolni is sok lenne minden, megszívlelésre méltó javaslatot, jogos igényt, észrevételt, ami a beszámoló taggyűlések vitáin elhangzott. Csak néhányat emelek ki közülük, hogy bizonyítsam: nemcsak számvetés — útmutatás is volt a legtöbb taggyűlés. Me- gyeszerte következetesebb intézkedéseket követeltek a kommunisták a munkafegyelem megsértői, a notórius „vándormadarak” ellen, és a törzsgárdatagok fokozott megbecsüléséért. Sürgették a munkaszervezés, az anyag-, szerszám- és alkatrészellátás megjavítását, mert a szei-vezetlen- ség, a krónikus anyaghiány önmagában is lazítja a munkafegyelmet. Még mindig elég sok a béraránytalanság, és kevés az olyan üzem, mint a Pest megyei Műanyagipari Vállalat, ahol a gazdasági vezetők úgy döntöttek: az 1972. évi bérfejlesztési keret nagyobb részét a fizikai dolgozók kapják és kisebb részét a műszaki vezetők. Sok helyütt szóvá tették a tagfelvételek indokolatlan elhúzódását: megesik, hogy fél év is eltelik a taggyűléstől a tágsági. könyv < átadásáig. Vessenek véget a „funkcióhalmozásnak”, annak a gyakorlatnak, hogy egyesek túlterheltek, mások I viszont semmiféle pártmunkát, társadalmi tisztséget nem vállalnak. Egyetértünk e követeléssel, és azt kérjük: ne sértődjék meg, ne’ érezze magát mellőzöttnek az, akit a párt- bizottságok egyik-másik tisztségükről való lemondásra bíztatnak: megbecsülésük ezzel nem csökken, hanem növekszik, hiszen kevesebb megbízatásnak — jobban eleget tud- . nak tenni. Szívleljék meg a kritikát azok a gazdasági vezetők, szakszervezeti munkások, akiket helyenként a munkaverseny elhanyagolásáért, a szocialista brigádmozgalom megtorpanásáért bíráltak.----Még a legpasszívabb taggyűlésnek is vannak elgondolkoztató tanulságai: éppen a passzivitás okai!Ilyen taggyűlés nagyon kevés volt. Annái több az olyan, amelynek útmutatásait jól hasznosíthatjuk a jövőben. Ny íri Éva Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa dr. Brezanóczy Pál egri érseknek, a magyar katolikus püspöki kar titkárának, a magyar állam és a katolikus egyház . között kialakult jó viszony munkálása, továbbá a békemozgalomban kifejtett eredményes munkája elismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének II. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. Százezer telefon Tavaly 100 ezer készüléket gyártottak a Telefongyár nagy- kátai üzemében. Az érzékeny alkatrészek összeszerelése pontos munkát követel. Foto: Urbán Kubából: 45 ezer tonna cukor Mint ismeretes, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes kubai partnerével Havannában a közelmúltban megállapodást írt alá, amelyben meghatározták a két ország árucsereforgalmának idei kereteit és fő termékeit. , A magyar—kubai gazdasági együttműködésről, annak idei terveiről és perspektíváiról dr. Szalai Béla elmondotta az MTI munkatársának: a közelmúltban aláírt jegyzőkönyv értelmében Kuba 1972. első felében 45 ezer tonna cukrot szállít Magyarországra. Ez számottevő mennyiség, idei várható cukorfogyasztásunknak több mint 10 százaléka. Bár a baráti közép-amerikai ország, fő terméke a cukor, a felkínált árulista egyre bővül, s importunkban több fontos cikkükkel számolhatunk. Már jelenleg is vásárolunk Kubától cukron kívül nikkelkoncentrátu- mot, továbbá déligyümölcsöket, mézet és egyéb árukat. Magyarország főleg ipari termékkel fizet a kubai árukért, de közreműködik gyárak építésében is. A harácsolás ellen Fon'os vizsgálatok A Legfőbb Ügyészség a törvényesség érvényesülésével kapcsolatban jelentős kérdésekben végez széles körű vizsgálatot ez óv első felében. . Valamennyi főügyészség megvizsgálja a gyermekkorú bűnelkövetőkkel szemben alkalmazott gyámhatósági intézkedések törvényességét. Vizsgálják aat is, hogy a gyámhatóság milyein védő- óvóinitézikedéseket tett: hány gyermekkorú részére rendelt ki pártfogót, meggyőződött-e arról, hogy az általa tétit intézkedések eredményre vezettek-e, s mennyiben voltak alkalmasak a visszaesőik számának csökkentéséire. Jelentős helyet foglal el a közlekedési Szabálysértések törvényességének vizsgálata. Széles körű vizsgálat foglalkozik azzal is, hogy az állami gazdaságok területén a jogerős munkajogi intézkedések, s a munkaügyi döntőbizottságok eljárása és határozatai megfelielnek-e a törvényesség követelményeinek. A polgári jog területét érintő tevékenység során az ügyészségek elemzik, hogy az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek milyen természetű — ha- ráosolási célra utaló — jogtalan igényeket érvényesítenek, s milyen formákban jelentkezik az ügyeskedés, az illetéktelen előnyökre törekvés, a tisztességtelen verseny. Értékelik azt is, milyen eredménnyel lépnek fel a harácsolás ellen az illetékes szervek. Aratni igen: D ó gazda az, aki nem szánt, nem vet, de aratni elsőnek siet? Egyre sűrűbben keli e furcsa gazdára gondolnom, olyasféle dolgok sorát látva, hallva, amilyenek mellett már-már szó nélkül elmegyünk, holott szemetszú- róak, meghökkentőek. A közelmúltban például, munkaerőgondokról beszélgetve a Május 1. Ruhagyár ceglédi telepének vezetője mondotta el, hogy a lányok és asszonyok nem tülekednek a munkásfelvételnél, kevés a jelentkező. Miért? Nem szívesen vállalják a két műszakot! Hogyan van ez? Nem a telepvezető szavain kell fönnakadnunk, hiszen megállapítása tényeken, tapasztalatokon nyugszik, hanem azon, hogy ... De kezdjük az elején. Minden tiszteletem a lányoké és asszonyoké, szakmám két évtizedes művelése alatt rengeteg alkalmam volt arra, hogy helytállásuk, áldozatkészsé.Jfuih-.sairsalmuk bizaryátéTfSTT'“Közreadjam. Amikor arról volt szó például, hogy szombati meg vasárnapi műszakokkal heteken át egyfolytában dolgoztak, több írásban Is — az érintett váci üzemeket sorra véve — bíráltam ezt, ahogy más gyárakban nehéz fizikai munkán való foglalkoztatásukat, az egészségtelen munkakörülményeket s így tovább. Ám amikor — harmincegy aláírással — azért jött levél, hogy követeljem a három műszak megszüntetését. azt' kellett felelnem: nem tehetem. Sok mindennel lehetséges és szükséges javítani a textilipari munkásnők helyzetét, de a harmadik műszakot — nyomós gazdasági okok alapján — megszüntetni ma nem lehet. O gen, itt meg kell állni, néhányszor mélyet lélegezni, s akkor leírni: ez nem megy. Rögtön hozzáteszem: dehogy a nőkről, az asszonyokról van szó, vagy pontosabban, dehogyis csak róluk van szó. Sokkal inkább egy széles körben terjedő nézetről és magatartásról, amit a bevezetőben említett gazdáéhoz hasonlíthatunk. Mert sokasodik azok száma, akik sem a szántásnál, sem a vetésnél nem akarnak ott lenni, az aratásnál annál inkább. Igaz, aratni sem könnyű munka, de jóval könnyebb úgy, ha csupán ez hárul az emberre, s a szántás, a vetés másokra marad. Egy másik, látszatra ide nem tartozó példát. Sülysápon, az ,1970-ben egyesült két községben örömmel tudatták a minap a tanácsülésen, hogy meglesz a harmadik orvosi körzet, s épül hozzá a rendelő meg a szolgálati lakás. Mi az, ami engem — de minden bizonnyal másokat is — ebben a dologban ellenkezésre késztet? Az a természetesség, hogy egy falunak akkor lesz doktora, ha tálcán kapja a kész — s legtöbbször nem is akármilyen — lakást! A fiatal pedagógus. a kezdő mérnök, a tehetséges ifjú technikus, a könyvtáros, a népművelő, az óvónő, a tanácsi ember — az más. Az menjen, tegye a dolgát, de a doktor ... Azaz: nemcsak a gépek mellett, a gyári műhely- csarnokokban lelni rá arra a gondolkozásra, hogy- ez sem jó és az sem megy, hanem lépten-nvomon tetten- érhető a gazdaság és társadalom sok más területén is. Lassan úgy néz ki, hogy csak igények, követelések vannak, de azok kielégítésének feltételeivel a húzó- dozóknak, a követelődzőknek semmi dolga. Ott folytatva, ahol kezdtük: a világon nincs egyetlen olyan ipari ország, amely megengedhetné magának, hogy állóalapjait, termelőberendezéseit csupán egy műszakban hasznosítsa. A leggazdagabb országok sem tehetik meg ezt, s mi nem vagyunk gazdag ország. Bajaink, elmaradottságunk fontos tényezője éppen, hogy az állóalapok kihasználtsága rendkívül alacsony — így például a gépiparban a forgácsolóberendezések csupán 1,1—1,2 'műszakban dolgoznak! — s énnek ellenére új meg újabb beruházási igények fogalmazódnak meg, holott meglevő eszközeink jórésze is parlagon hever. Őszintén meg kell mondani — de sajnos, erre ritkán kerül sor —, hogy iparterületek sokaságán nincs mód a két műszak vagy a három műszak, s a folyamatos üzem megszüntetésére, mert ez első pillanatban ugyan népszerű intézkedésnek tűnhetne, de gazdasági következményei beláthatatlanok lennének. jHSSFjl indenki jobban sze- 11*81 retne élni, s ebben Isiül nincs hiba, ez természetes. A jobb élet feltételeit azonban a kelleténél többféle módon értelmezzük. Ügy, hogy mindenütt helyben legyen munkalehetőség, ne kelljen utazni, ami szintén képtelenség. Ügy, hogy egy műszak legyen, s ne kettő, három. (Az üzletekben is, a szakorvosi rendelőkben is, az abszurdumig víve: a közlekedésben is?!) Ne legyen nehéz a munka, ne legyen piszkos, ne járjon zajjal, ne kelljen idegeskedni, ne a szabad ég alatt csinálják... jól fizessék meg viszont, legyenek különböző kedvezmények, juttatások s így tovább. Megy ez? Nem megy! E követelési listák erőteljes nyomásként összege- ződnek, de e nyorhásnak sem a párt-, sem a kormányvezetés nem engedhet. Éppen a követelők, a népgazdaság amúgy sem szilárd egyensúlya érdekében. Magyarán: az életszínvonal érdekében! Mert abban hovatovább mesterfokot értünk el, hogy igényeinket megfogalmazzuk, hogy a követelmény színében tüntessük fel azt, ami csupán csak óhaj, ami jó lenne, ha lenne, de aminek reális teljesíthetősége még messze van. Aki aratni akar, annak szántania és vetnie is kell. Ha elvégeztünk minden munkát, csak akkor lehetünk biztosak afelől, hogy van miért odaállni aratáskor a tábla végébe! Mészáros Ottó
