Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-18 / 14. szám
JEGYZET: Füstfelhők 1972-t írunk. Furcsa, hogy \ezt hangoztatni kell, de néna sajnos, szükséges. így van ez a monori-erdei élelmiszerbolt esetében is. A takaros húsbolt, amellyel ki is merül jelenleg a település bolthálózata, nem mutat rosszul. Még korszerűtlennek sem mondható. Csak éppen... A gyanútlan járókelő néha JüStfelhöt lát a bolt körül. *4 romantikus lelkű fiatalok sziu indiánok füstjelzéseit vélik felfedezni. Pedig csak éppen arról van szó, hogy a bolt személtárolásáról annak idején elfelejtkeztek. A műanyag zacskók, dobozok pedig egyre gyűlnek. Marad ez a nem éppen esztétikus megoldás: a felhalmozódott szemetet (amely néha egy-egy kocsiravaló!) a bolt dolgozói hetente elégetik. Hogy ez nem egészséges? Ez eddig még senkinek sem jutott eszébe. Legalábbis azok közül, akik 1972-es állapotot teremthetnének egy modern bolt háza táján! (szatti) SÜLYSÁP Műtrágya Sokan nem tudják még Sülysápon, hogy a fogyasztási szövetkezet is árusít műtrágyát. Egyre gyakrabban előfordul ugyanis, hogy nagy csomagokban cipelik haza a fővárosból a műtrágyát. Megtudtuk a szövetkezetben: március végén megkezdik az 50 kilós csomagolású nitrogén tartalmú műtrágya árusítását is. OB TIDED l ;o n s.'Äi XIV. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1972. JANUÁR 18., KEDD Bizfafó hangulat Menetén és Sápon Zárszámadás előtt két gazdaságban Teljes gépesítés a Lenin Tsz-ben — Fellendülőben a Petőfi Tsz A mendei Lenin Tsz-be látogattunk. Hogyan alakult az elmúlt év? — erről érdeklődtünk Fazekas Károly elnöktől. — Közvetlen a zárszámadás előtt vagyunk. Végleges adataink még nincsenek, de a harmadik negyedévben történt felmérés alapján elmondhatom, hogy az 1971-re előirányzott termeién, pénzügyi és beruházási tervünket előreláthatólag teljesítjük, annak ellenére, hogy a kapásnövényekre kedvezőtlen időjárást hozott az elmúlt év. A kukorica két mázsával többet hozott holdankánti átlagban, mint amit terveztünk. Kalászosokból egy mázsa a holdankénti többlet. — Hogy ezt minek köszönVecsés kultúrája él, csak tenni kei! érte A művelődési ház jelenlegi adottságaival, nsm tudja ellátni közművelődési feladatait. Csak fokozza még ezt a gyakori igazgatóváltozás. 1971-ben két művelődésiház-igazgató váltotta egymást — így fogalmazta meg beszámolójának első mondatait Spengler Györgyné, a művelődési állandó bizottság elnöke, majd a továbbiakban ezzel szemben mégis szép eredményekről adott számot. Működnek képzőművészeti, honismereti körök, bábcsoport, bélyeggyűjtők, galambászok, ebtenyésztők, kiskertészek, kisállat-tenyésztő körök. Ezenkívül még férfikórus és német nyelvtan- folyam. Tavaly három képzőművészeti kiállítást rendeztek, amelynek 1800 látogatója volt. Az „Irodalmi presszó” neves vendégei voltak többek között: Baranyi Ferenc, Kolozsvári Grandpierre Emil, Sántha Ferenc és Zelk Zoltán Kossuth- díjas költő. Tartottak színvonalas estéket is, ahol neves művészek, élvonalbeli sportemberek találkoztak a közönséggel. Két ORI-rende:zvényről és több sikeres beatkoncertről is szól a beszámoló. Az utóbbi időben azonban valami kudarcsorozat „kísért” a művelődési házban. A Hungária együttes fellépése a nagy belépődíjak mellett is ráfizetéses volt. Elmaradt a meghirdetett magyarnóta- és népdalest, de nem sikerült beindítani a tervbe vett tánc- és illemtaníolya- mot sem. Pedig ez a vecsésl művelődési házban szórakozó ifjúságra — enyhén szólva — nagyon is ráférne. Jobb híján marad a sorozatos ötórai tea. Miért? Mert az állami támogatás a színház részére oly kis összegű — 44 ezer forint —, hogy kénytelen a művelődési ház mindenkori vezetősége programját a gazdaságosság jegyében összeállítani még a színvonal rovására is. TIT-előadások rendezésére, anyagi fedezet hiányában, még így sem kerülhet sor. Hogy ez a jövőben ne így legyen, az a községben levő vállalatok, üzemek és gazdaságok jóindulatán, a községükkel szembeni kötelességükön is fog múlni. Ezen a téren valami centralizálásra van szükség. Vecsés kultúrája él. A filmszínház látogatottsága, színvonala az országos átlagnak megfelelő. Különösen az ifjúság látogatja a mozit. Az ifjúsági műsorpolitikája révén 70Ü darab ifjúsági bérletet vásároltak meg a nyári szünidőre a vecsési fiatalok. A könyvtár munkája is eléri az országos átlagot. Ma már sokan — s ez örvendetes! — saját könyvtárra törekednek. Ez az oka, hogy míg tavaly 1024, az idén 969 fő az olvasók'száma. Vita alakult ki a könyvtár bővitását illetően. A jelenlegi ízléses, modern, tiszta, s ha az olvasók száma csökkenő tendenciát mutat, meg is felel az igényeknek! A Jókai színjátszó csoportról, mint a község legrégibb. 25 éves kulturális bázisáról szólva, a beszámolóból kitűnik, nevet, rangot szerzett Vecsés kultúrájának. Mindent összevetve, Vecsés kultúrája hát él! Csak tenni kell érte, ez volt a tanács tagjainak egyöntetű véleménye. Fekete Gizella hetjük? Adottságainkat jól használták ki szakembereink, dolgozóink lelkiismeretesen végezték munkájukat. Az eredmények 'jó alakulásához azonban sokat segítettek hozzá a gépek is. Nálunk is, mint országszerte, sok az idős tsz-tag. Ezért majdnem 100 százalékban teljesítjük a munkát. Egymillió 800 ezer forintért vettünk ebben az évben erő- és munkagépeket. A kalászos növények és a szálastakarmányok munkálatait 100 százalékosan, a kukoricáét 75 százalékosan gépesítettük. Ennyit zárszámadás előtt. (lilikné) ★ Az 1970-es esztendő mélypont volt a sápi Petőfi Tsz számára. Az okokat azóta őszintén, kritikusan feltárták, s a megfelelő tanulságokat levonták a termelőszövetkezet vezetői. A Petőfi Tsz a monori járás egyik legkedvezőtlenebb természeti adottságú közös gazdasága. Az erősen dombos vidéken, a meglehetősen rossz minőségű földön, kevesebb a termésátlag. Emiatt több munkaráfordításra van szükség, nagyobb a gépek erőkifejtése, gyorsabb az elhasználódás, összességében: magasabbak a termelési költségek. Az 1971-es esztendőről any- nyit: sikerült a mélypontról elmozdulni. Valamennyi adósságát törlesztette, kifizette a szövetkezet, s így 1972-ben már „tiszta lappal” kezdhettek. örvendetes, hogy a búza, burgonya, szőlő minden eddiginél jobb termést hozott tavaly. Igaz viszont, a kukorica és a szálastakarmány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. És amire szintén nem volt még példa: időben befejezték az őszi mélyszántást. A számvetés mellett jut idő arra is, hogy az idei év és a közeli jövő feladatait körvonalazzák. Néhány ezekből: fejlesztésre váró ágazat az állattenyésztés, gazdaságosabbá kell tenni a ta- karmány termesztést, általában : egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tenni a termelés szerkezetét. Bíztató évet kezdenek Sápon. Minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy 1972-ben még jobb eredményeket érjenek el, mint tavaly. (jandó) Hangok a kagylóban Telefonálok. Kurblizok egyszer, kurblizok másodszor. A fülhallgató süket. Tekerem harmadszor, miközben egy- egy kis szünetet tartok. Végre a tizedik tekerés után egy ingerült, udvariatlan hang: — Miért csenget a fülembe? Miért is, gondolom, majd félénken: — De kérem, én már fél órája tekerem ezt a nyavalyás készüléket, de nem jelentkezett senki. — Na, ne mondja! — válaszol a hang. — Csak öt perce csenget. Hallottam! — Tetszett hallani? Akkor most már értem — és szeretnék így válaszolni —, mert a kagylót a fülén tartotta, és nem máshol. De csak annyit mondok: ... Pardo-ón. Kapcsolás. — Tessék, szövetkezet vagyok — hallom. Milyen muris, majdnem elnevetem magam. Ennyien egy helyen. Egy egész szövetkezet. Valamennyi tagjával, boltjával, üzemével együtt. Megszemélyesítve. És még beszélni is tud, tehát nemcsak cím, bélyegző, jogi személy, hanem valóságos élőlény is. — És az ipari részleg beszél? — tréfálkozom. — Nem beszél mással, kapcsolom! — Nem, nem, ne tessék, csak vicceltem — hebegem, de válasz nincs, csak egy, majd másik kattanás, és már hallom is egy mély hangtól: — Felvásárlás! — Felvásárlás? — bökkenek meg és kezdek zavarba jönni. — És mindent vesznek? — mondom, csak hogy mondjak valamit. — Disznót, baromfit, nyulat és esetleg galambra lehet szerződni, de csak személyesen. — De kérem, nekem csak egyetlen állatom van, egy kis macskám, a másikat elütötte az autó egy hete. — Vicceljen a ... és megmondja, hogy kivel. Azzal leteszi a kagylót. Én is megkönnyebbültem. De azonnal csengetést hallok. Üjból felveszem és félve emelem a fülemhez. — Tessék parancsolni — mondom. — De választ nem kapok, összekapcsoltak valakikkel. Az éterrel. Bábeli zűrzavar, kattogás, és én hallgatom ... egy éles női hang: — A járás vagyok. — Ne tessék már viccelni — mondom én, de csak magamban, hátha meghallják. Hiszen az hetvenkétezer emberből áll, 1 Bö-recsárddk nyomában Aggasztó virágzás Fizetéseket nyelnek el — Bocsánat — állított meg egy férfi a körzeti orvos várójának ajtajában. — Ráér egy percre? Ráértem, ő beszélni kezdett, láthatóan zavarban volt egy kicsit, mint mindannyian, ha magánügyeinkről kell beszélnünk. Azt mondta el, hogy rengeteget ivott, elvonókúrára kellett mennie, most már rendbejöttek körülötte a dolgok, elrontott első házassága után a másodikra készül. Bízik benne, hogy végleg maga mögött hagyta a múltat, tulajdonképpen szerencséje is van, mert mások sokkal nehezebben kerülnek ki a kátyúból. Ne haragudjak — tette hozzá —, mindezt csak azért mondta el, mert kérni szeretne valamit. írjam meg, hogy aki üdítő italt iszik egy presszóban, ne nézzék ki őt a helyiségből a felszolgálók. Mert vele ez gyakran előfordul. Sőt — mondta még — nem ártana egyszer utána nézni a bögrecsárdáknak ... Sokat tudna erről beszélni, sajnos. Azzal váltunk el: talán találkozunk egy szeszmentes szórakozóhelyen, nem is sokára —, ha lesz ilyen a környéken. A beszélgetésről nem akartam írni — de ürügyül szolgál néhány olyan esethez, amelyik éppen ezt a találkozást követte. Négygyerekes család élete vált bizonytalanná — az ital miatt. Azért, mert a bögre- csárdák rendkívül figyelmes gazdái pontosan vezetik a tartozások listáját. Olyan pontosan, hogy az apa havi fizetése minden harmadikén hozzájuk vándorol. A család a 14 éves kisfiú néhány száz forintos keresetéből és kölcsönökből él. A kölcsönök nőnek — a bögrecsárdás (egymás mellett kettő is) — épít. „Szolid” bögrecsárdák ezek. r/ Úgy mérik az italt, hogy pogácsa, töpörtyű van az asztalon, ehet a „vendég”, csúés csak egyet hallok beszélni. Es vajon melyik lehet, hiszen olyan sok van belőle ebben a kis országban. Egy újabb női hang: — Tanács! — Milyen tanács? Jó, vagy rossz tanács. Vagy az egész tanácsülés mindenestül... Végre egy mély férfihang: — Honvédség. Azonnal haptákba vágom i magamat. Illik, ha már az \ egész honvédség itt van, tisztjeivel és közlegényeivel együtt. Több női hang. — Hetvenkettes, huszonegyes ... Ketteske? — Es erősen gondolkodom. Végül beleszédülök. Leteszem a kagylót. Kedves Hang, ott, a vonal túlsó felén! Ne szégyellje megnevezni magát, fogadni a köszönést, valahogy így: — Jó napot kívánok. A Jólnevelt Ktsz központi telefonosa beszél. Kit tetszik kérni? Vagy: a helyi ÁFÉSZ felvásárlója vagyok. Tessék parancsolni. Vagy csak egyszerűen: Ez és ez vagyok, tessék. És akkor annyi bosszúságtól óvjuk meg magunkat és mindjárt több jókedvű hang beszél a vonal innenső és túlsó felén is. Miért kell ezt a szép magyar nyelvet, amely kifejezésekben oly gazdag, ennyire nevetségesen megcsonkítani, megrövidíteni? Es ráadásul azt is személytelenül ... Ács György szik az ital és ráér fizetni, a füzetbe úgyis belekerül a tartozás. Csak (!) 1100 forintig fogyaszthatnak. Ekkor egyenlíteni kell, bármiből, mert nincs újabb „kiszolgálás”. Az adósok pedig egyenlítenek. S a bögrecsárdás cinikusan azt kérdezi: „Miért, ha én nem mérnék, elmennének a kocsmába, nem?” Valószínűleg nem. Mert szégyellnének naponta négyszer- ötször kocsmába menni. A bögrések viszont szomszédok. „Jóindulatú” szomszédok. S ha a négygyerekes család a tönk szélére jut — (igaz, saját hibájukból is) —, sajnálkozva csóválják a fejüket. A bögrecsárdák Monoron aggasztó fejlődésnek indultak. Van olyan is, ahol dominó, kártya áll a vendégek rendelkezésére, esetenként szórakoztató hölgytársaság is bevetődik a kis házi klubba, ahol — egy kívülálló idegen érkezésekor — természetesen csupa barát és rokon jött ösz- sze egy esti kikapcsolódásra. Virágoznak ezek az üzletek, félig-meddig nyíltan, hiszen ebédszünetben némelyik ház előtt kerékpárok sora áll, és aki arra jár, tudja, hogy a helyi üzemek munkásai jöttek jó néhányan a szokásos fröccsre, féldecire. Az ember — gyengébb perceiben — kompromisszumokra hajlamos. Jó, legyenek szolid bögrecsárdák... Olcsóbb a a bor, a pálinka, mint a másodosztályú presszókban, vendéglőkben... De mégsem! Ezek a szolid bögrecsárdák ugyanis fizetéseket nyelnek el, némelyik utcában három-négy is akad! S a szolid bögrecsárdák egyre-másra alakulnak „feketén” szórakoztató intézményekké, búsás bevétellel. Nehéz az ellenőrzés, s érdekes módon a kis „adósfüzetek” is pillanatokon belül eltűnnek, ha az ember gyengéden érdeklődik utánuk. Mégis meg kellene találni a módját annak, hogy „bögrecsárdamentes” legyen a környék. Nemcsak Mo- nor, hanem Csévharaszt is, Vasad is, Bénye is ... Hiszen lehetne sorolni. Emberek tesznek szert tisztességtelen jövedelemre, és emberek mennek tönkre az ilyen „üzletek” miatt. KoMencz Zsuzsa ÜLLŐ Csduvóri Csalavér Az előkelő vendéget, Csala- vári Csalavért, az Állami Bábszínház hozza magával Üllőre és mutatja be a művelődési otthonban február 18-án. MAI MŰSOR MOZIK Maglód: Az elítéltek kastélya. Mcnde: Marie szeszélyei. Monor: Balkezes újonc. Nyáregyháza: Csapda a tábornoknak. Üllő: Kés. Pilis: A cár tisztje és a komisszár. Vecsés: A betyárkapitány. KIÁLLÍTÁS Gyömrő, Ságvári Endre Üttörő- ház: Rákóczi-kiállítás, nyitva 9-től 14 óráig, ugyanitt tart nyitva az úri Zrínyi Ilona úttörőcsapat honismereti szakkörének vándorkiállítása. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, akik szeretett férjem és édesapám: Fazekas Sándor temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel bánatunkat enyhítették, özv. Fazekas Sándomé és családja. Január 17-től 30-ig t? „FEHER HETEK A PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT MÉTERÁRU-SZAKÜZLETÉBEN Manor, Kossuth L u. 79. Kész ágyneműgarnifúrák, agy nemű- és lepedővásznak nagy választékban.
