Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
ffcÄI uccrci kJCírlap 1973. JANTJÄR 14., PENTEK Bartóki mércével Magyar dalokkal Japánban Bartók Béla születésének 90. évfordulójáról nemcsak Magyarország, de szinte az egész művelt világ valamilyen formában megemlékezett. Kiállításokat, ünnepségeket, dísz- hangversenyeket rendeztek a i legtávolabbi földrészeken is. Századunk egyik legnagyobb , géniusza ma elfoglalta méltó ‘helyét az európai szellemi életben. És Bartók művészetének megbecsülésével, azon keresztül, hazánk zenekultúrája is nagy tekintélynek örvend a távoli országokban is. Előadó- művészeink rendszeresen utaznak külföldre művészeti életünk jó hírnevét öregbíteni. Tavaly 3 fellépés A közismerten magas zenekultúrájú Japán a múlt év végén három ízben hívott meg magyar művészeket a Bartók- ünnepségek alkalmából. Ösz- szel a Bartók vonósnégyes, majd utánuk a Budapesti Fúvósötös turnézott Japánban, s nemrég érkezett vissza Béres Ferenc dalénekes két partnerével, Tarjáni Tóth Idával és Béres Jánossal, akik hangversenyeit cimbalmon és furulyán kísérték. — Hány fellépésük volt, és milyen műsorral szerepeltek? — Tizenöt, illetve tizenhat alkalommal szerepeltünk. (Ez utóbbira még visszatérek.) A másfél hónapból mintegy 35 napot töltöttünk Japánban, 10 nap volt az utazás oda-vissza. Műsorunkat a magyar zene, a magyar dal évszázadaiból állítottuk össze, a magyarság legősibb dallamaitól egészen napjainkig; Bartók és Kodály művészetéig. A dalokat úgy válogattuk össze, hogy egyenlő arányban képviseljék a magyar népzenét és a műzenét. Célunk az volt, hogy a közönséget az egyetemes magyar dalkultúrával ismertessük meg, s ebben helyet foglalnak a régi történelmi dalok, histó- riás énekek, virágénekek éppúgy, mint az úgynevezett népies műdal; a magyar nóta. Most első ízben adtunk ilyen összeállítású műsort. Bíztunk sikerünkben, hiszen tudtuk, hogy Japánban a népzene mennyire uralkodó megnyilatkozás. Tudtuk, hogy műsorunkban sok az olyan hangulati elem, ameljr nem lesz idegen számukra. Feltételezéseink beváltak. Mindenütt komoly sikerünk volt. Persze, ott a nagy siker nem azonos az itthoni vagy európai dübörgő tapsviharral. A közönség hallatlanul fegyelmezett és csöndes. Hogy hogyan tudtuk mégis lemérni a sikert? A néma csönd, a feszült figyelem, a tágra nyílt szemek, a produkció végén a csendes, de kitartó taps jelzi a tetszést. A „ráadást” sem zajjal követelik, hanem azzal, hogy a műsor végén mindenki csendben ülve a helyén marad. Tanulhatna tőlük a pesti közönség! Hangverseny Hirosimában — No, és a bizonyos tizenhatodik fellépés? — A mi kérésünk volt, hogy adhassunk egy ajándékhangversenyt Hirosimában az atomtámadás áldozatainak és az ottani zeneiskolásoknak. A hangverseny után a kórházat is meglátogattuk, ahol azokat kezelik, akik ma is sínylik az atombomba pusztító hatását. Sajnos, ez a hatás több generáción átüt. Igen elszomorító volt, hogy a gyönyörű, modern városra ennyi év után is ráveti árnyékát az atombomba gyilkos pusztítása. Viszont jó volt látni a japánok erejét, szépre való törekvését, jó volt látni az ország lenyűgöző műemlékeit. — A japán Bartók-képet hogyan értékelné? — Örömmel tapasztaltuk, hogy századunk zenéjét Bartók és Kodály művészetén keresztül mérik. Alkalmazzák Kodály zenepedagógiai módszerét is. Koncerteken állandóan műsoron tartják klasszikusaink műveit. Ottlétünkkor a Háry János szvit előadását hallottuk, a japán filharmonikusokat egy fiatal finn karmester vezényelte. Együtt énekelni — Hol szerepelt először hazajövetele után? — A napokban a Hazafias Népfront Pest megyei vezetőinek több napos tanácskozását záró esten szerepeltem. A közönség láthatóan — sőt: hallhatóan! — jól érezte magát. Igen fontosnak tartom, hogy az ilyen népdal- és nótaesten a közönség velem együtt énekeljen — ahogyan ezt a Röpülj, páva meghonosította —, mert az énekes produkciója így válik igazán közös élménnyé. Korda Agnes Ki mit tud? A hét végén folytatódnak a Ki mit tud? vetélkedők körzeti, városi és járási döntői. Január 15-én délután 4 órakor a dabasi járás fiataljai vetélkednek az ácsai Egressy Gábor Művelődési Ház színpadán. A vetélkedőben a művelődési ház kamarakórusa, a Parabola Irodalmi Színpad, a felsőpakonyi Géniusz beat-együttes, valamint számos vers- és prózamondó, énekszólista vesz részt. Ugyanezen a napon este 7 órai kezdettel rendezik meg a gödöllői járási vetélkedő II. körzeti bemutatóját Domony- ban, a helybeli, valamint az aszódi, bagi és vérségi fiatalok részvételével. Végül vasárnap délelőtt fél 10 órakor, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színház- termében a város fiataljai mérkőznek egymással az elsőségért a különböző művészeti ágakban. Munkásmozgalmi dokumentumok A váci Vak Bottyán Múzeumban már eddig is több ezren nézték meg azt a kiállítást, amelyet a múzeum legújabb szerzeményeiből állítottak össze. A gyűjtemény a váei munkás- mozgalom dokumentumait, emlékeit mutatja be. Foto: Urbán Csak puszta földet találtak „...meggondoltam és tudtára adom mindeneknek...“ Hogyan indult meg az élet Pilisen, 250 évvel ezelőtt A megállapodás ezekkel a sorokkal kezdődik: „Én, alulírt, Nemes Pest Vármegyében, Pilis nevű hei'iségnek Örökös Földes Ura meggondoltam és tudtára adom mindeneknek...” 1722-ben írta alá Beleznai János, s szignálták Pilis első vezetői is. Ennek alapján indult meg a népvándorlás a népePETROVÁCZ ISTVÁN Zsák a foítjá t 10, ATALUDTA a következő napot. Csak délben ment le a boltba kenyérért, krumpliért, tejért. Kifelé a boltból Dobókba ütközött. Dobák kitárt karral állta el az útját, széles mozdulatokkal ölelte mellére. Laczkó nem tudott védekezni, egyik kezében a tejeskanna volt, a másikban a bevásárlószatyor. — Téged az isten vezérelt elém! — kiáltotta a sebhelyes arcú, s kiragadta Laczkó kezéből a bevásárlószatyrot. — Mit akarsz tőlem? — húzódott el bizalmatlanul tőle, egészen a járda széléig Laczkó. Ott megállt s szembefordult Dobókkal. Nézték egymást, szótlanul. Laczkó mereven összeszorított ajakkal, a sebhelyes arcú enyhén lihegve. — Kisegíthetnél — rhondta később lehiggadva Dobák. — Hisz te mindig erre készültél! — Egyedül? — Dobák legyintett — Nem értek hozzá. Ei3 senki nem mondja, hogy kell. Várják, hogy kitörjem a nyakam, akkor majd rámjönnek. De te kihúzhatnál a pácból! — Esdeklő pillantást vetett Laczkóra. Laczkó a fejét rázta. — A hentesnek mentél! — mordult rá fenyegetőn Dobák. Laczkó a bevásárlószatyorért nyúlt. A sebhelyes arcú odalökte neki. — Tulajdonképpen nem csodálkozom rajtad. — Dobák zsebre dugta a kezét s kiköpött. — Zsák a foltját! LACZKÖ MÁR második napja nem mozdult ki otthonról. Óránként meghallgatta a híreket, feküdt az ágyon, s a mennyezetet bámulta. Egyedül volt a házban, háziasz- szonya csak ritkán nézett haza. A lánya itt lakott a közelben, s amikor a zavargások elkezdődtek, az öregasszony átköltözött hozzá. A kapu csukva volt. Ha bárki bejött rajta, sarokvasa hangosan nyikorgott. Laczkó most nem hallotta a kapunyikorgást, mégis úgy tűnt neki, valaki matat kint. Lábujjhegyen keresztülment a konyhán s kilépett a gangra. Antallal találta magát szemben. Az alhadnagyon szűk vászonruha volt, lábán félcipő. A vállán tömött zsák. Félszegen álldogált az ajtóban. — Visszajöttél? — tuszkolta be a szobába Laczkó. — El se mentem — lökte a sarokba a zsákot a vörös. — Arra gondoltam — mondta később, már az asztalnál, a gőzölgő, hajában főtt krumplit hámozva —, mihez kezdenék én ott? Idehaza, ha nem fognak le, csak akad valami.,. — Katona mindig kell! — tolta a tálat kínálólag Antal elé Laczkó. — Te jó katona voltál. Ha szerencséd van, rehabilitálnak. Visszakapod a csillagokat. — Ezektől, ha adnák, se fogadnám el! — nevetett kényszeredetten a vörös. — Azért az angyalbőrt dlhoztam. — A sarokban heverő zsákra mutatott. — A gitárt is. Még szükség lehet rá! Laczkó a padlóra, a derékaljra ágyazott magának, az ágyon az alhadnagy aludt. Nyugtalanul, forgolódva. Reggel a konyhában félrehúzták és sarokra fordították a konyhaszekrényt. Ha bárki jönne, Antal mögéje bújik. A géppisztolyt, minden eshetőségre, odakészítette. De csak Körmendi jött, délután. Lecövekelt a konyhaajtóban, s el sem mozdult onnan. — Hétfőre gyere be az iskolába, az igazoló bizottság megtárgyalja az ügyed. Jó lesz, ha felkészülsz. — Nagyot nyelt. — Én mindenesetre elmondom, hogy az egyetemen is, és katonáéknál is, annak ellenére, hogy párttitkár voltál, nagyon rendesen viselkedtél. — Azt, hogy nagyon rendesen, külön hangsúlyozta. — Felajánlják a napközit, köszönd meg. A saját érdekedben. Egyszuszra elhadarta, s már ott se volt. A kredenc mögül előjött a vörös. Laczkó nem mert a szemébe nézni. Bekapcsolták a rádiót. Mindszenty beszélt. LACZKÓ FÉLALOMBAN felismerte háziasszonya tipegő lépteit a konyhában. Megnyugodva fordult a másik oldalára. De a derékalj vékony volt, alatta a padló nyomta az oldalát Gondolkozni kezdett, hogy került le a padlóra. Körülnézett a szobában. S a ágyon meglátta Antalt Egyszerre világos lett előtte minden. De ettől a nyugalma is szót- foszlott. Rádöbbent, hogy vétkes könnyelműséget követtek el. Mert ahogy a háziasszonya bejött a lakásba, más is bejöhetett volna S a félrehúzott konyhaszekrény mögött a géppisztoly! Az öregasszony már biztosan észrevette. Magára terítette átmeneti kabátját s kilépett a konyhába. A néni a tűzhely előtt kuporgott, begyújtáshoz készülődött. — Mi fesz ebből? — motyogta, zsörtölődve. — Minden másnap új kormány. — Üj kormány van? — figyelt fel Laczkó. — Valami Kádár... Hallgassa meg, mindjárt bemondják! Antalba alig lehetett lelket verni. Amikor végre magához tért, s a szavak értelme is eljutott az agyához, kiugrott az ágyból, s hosszú meleg alsóban, ahogy volt, kiszaladt a rádióhoz. — Édes komám! — ismételgette, s hol nevetett, hol meg a könnyei potyogtak. — Ugye megmondtam, édes komán! — Semmit nem mondtál! — próbálta betéríteni a szobába Laczkó. — Öltözz fel, nem vagyunk egyedüL ANTALNAK NEM KELLETT kétszer mondani. A padlóra borította zsákja tartalmát, s két percen belül csizma, nadrág, zubbony volt rajta, öv, szíj, tányérsapka. Csak a géppisztoly hiányzott a vállról. (Folytatjuk) sebb felvidéki helyekről a pusztán hagyott Alföld felé. És ezen belül — természetesen — Pilis félé. A török megszállás után, 1690-ben, ugyanis Pilis is „puszta helyiként” íratott össze... A 250 évvel ezelőtti időkkel, Pilis múltjával kapcsolatban sok kérdés merülhet fel. Kik lehették az első lakói? Honnan jöttek? Hányán voltak? Milyen életük lehetett? Azt teljes bizonyossággal tudjuk, hogy az első Beleznai- kastály 1710-ben épült. Építői kiváló olasz mesterek voltak. A kastély ura előbb a kuruc seregekben, Rákóczi oldalán vitézkedett, később a császárnak esküdött hűséget. Méltó jutalma ezért nem is maradt el, mintegy 40 ezer hold — több község határában elterülő — föld birtokosának mondhatta magát. Hogy honnan jöttek pilisre! 250 évvel ezelőtt az első lakók? A község első krónikaírója, Barthólomaides Sámuel evangélikus lelkész 1822-ben, a százéves évfordulón ezt írja: a Nógrád megyei Szirák községből jöttek, és magukkal hozták tanítójukat, Apostoli Andrást is. Ez így igaz. De az is igaz, hogy egy 1715. évi összeírás Szirákon mindössze csak 20—25 családot jelez, tehát onnan nem sokan jöhettek. Honnan jött hát a nagyobbik rész? Hiszen rövid 10 év alatt már több mint ezer lehetett a failu lélékszáma. (Ezt a számot az anyakönyvi adatokból következtetem.) A bevezetőben említett Megállapodás erre a kérdésre világos válasszal szolgál. Az okiratot ugyanis a Nyitra megyei Ürmény nevű városkában írták alá, nyilván, hogy e városka és környéke adta a legtöbb új pilisi letelepülőt. Az első letelepülői« föld. kunyhókban húzhatták meg magukat, mivel itt csak puszta földet találtak. A falut lerombolták a törökök, az idő romjait is megemésztette. Mi vonzotta mégis eleinket, hogy otthagyva régi családi fészkeiket, eljöjjenek a bizonytalamságfba, a sivárságba? A Megállapodás — amely, érdekes, magyar nyelven íródott — választ ad erre a kérdésre is. „... meggondoltam és tudtára adom mindeneknek, az kiknek ülik, hogy nevezett Huszár István, Huszár János, Benyo János, Zolnyan Szabó Mátyás jelen való Jobbágyoknak többekkel együtt valakiknek tetszik, említett Puszta Helységemet szabadon megszállani és felépíteni egész határának mindennemű jövedelmével, haszon vételivel. „ engettem.” Ezután részletes felsorolása következik mindannak* amit az „engettem” szó takar. Néhány a 13. pontból. ,Minden gazda minden pár ökörtül fizetni tartozik 1 Rhenus Forintot. Hogyha szintén valakinek hat ökre nem lehetne is, hanem lovakkal magát segíteni kívánja hasonlóan a lovaktul is annyit... Minden gabonából, bárányokból, mí- hekbül annak rendi szerint igaz kilenczedgyet... Minden pár tehíntül egy egy itze vajat ... Minden külem kenyeres gazda három tyúkkal tartozni fogh... Mind a Kilenczedgyet, mind egyéb dismát saját alkalmatosságukkal és oda kell szállítani ahová a földes Űr kívánja... Én is ha ezen megegyezés szerént őket mindenekben annak rendi szerint nem tartanám meg: szabad- akarattyokon hagyom az hová akarnának menni, ha nem teczenék szabadon mehessenek .. Azt, hogy az új honfoglalók mindezek mellett vagy mindezek ellenére megtalálták számításaikat, a nyugodt életet, abból gondolhatjuk, hogy — itt maradtak. Vagyoni helyzetükről némi képet kaphatunk a korabeli adóösszeírásokból. 1730-ban, Miczkó András bírósága idején, Kolár András, Huszár István, Kovács litván és Bánszky György volt a legtehetősebb a kimutatott 63 adózó közül. 1741-ben Pilisnek, mint a kecskeméti járás községének, már 120 adózója volt. Így indult meg újra az élet 250 évvel ezelőtt Pilisen. Csilló Mihály Vállalatunk alapításának 15. évfordulója alkalmából kiállítást rendezünk a Pest me fjei Tanács VB dísztermében Budapest V., Városház u. 7. 15 éves A kiállítás nyitvatartási ideje: január 10-től 18-ig, de. 10-től du. 15 óráig. PEST MEGYE! VEGYI- ES DIVAT CIKK1P ARI VÁLLALAT
