Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
6 res» «ecre« K^CívBap 1972. JANUAR 13., CSÜTÖRTÖK Termogenerátor dohányszárításhoz A Győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat együttműködve a budapesti Április 4. Gépgyárral, csornai telepén nagy teljesítményű termogenerátorok gyártását kezdi meg 1972-ben. Az idei dohányérésig az Április 4. Gépgyár húsz könnyű-vasszerkezetű, alumínium burkolatú dohányszárítót készít, amelyekhez a győri gyár csornai üzemében készítik az ötvenezer kalória és ennél nagyobb teljesítményű termogensráto- rokát. A régi módszerrel húszhuszonöt niapra volt szükség hatvan mázsa dohánylevél szárításához. Az új dohányszárító berendezések két-há- rcm nap alatt vonják ki ugyanilyen mennyiségből a fölösleges nedvességet. „Mi a járás Viharsarka vagyunk" Falu a Pilis tövében Pilisvörösvártól Pilisszántóig az utat végig hófogó rácsok szegélyezik. — Volt olyan év, hogy a hó két hétig elzárt minket a külvilágtól — mondja Skripek Bálint, a pilisszántói vb-tit- kár. — Mikor volt? — Régen. Nagyon régen. — Mostanában legfeljebb egy-két napig vagyunk „foglyok” — teszi hozzá Kormos Flórián tanácselnök. — Ahogy a gépek végeztek a főútvonalakkal, jönnek hozzánk. A tél tehát különös gondokkal jár errefelé. — Mégis, ez a község akkor igazán szép, ha fehérbe „Kevesebbet, de jobban' Eredményes a párt oktal ás Taksonyban Mi tagadás, korábban Taksonyban is éveken át hiába küszködtek a pártoktatás legnagyobb gondja: a lemorzsolódás ellen. Bármily gondosan igyekeztek előkészíteni az oktatási évet, a végére mindig jócskán megcsappant a hallgatók száma. i — Ma már tudjuk, mi volt a legfőbb baj: elapróztuk az erőket — mondja Szabó Imre, a községi csúcspártvezető- ség fiatal titkára —, egyszerre hat-hét munkahelyen, kis csoportokban, és túl sokféle oktatási formával, tematikával próbálkoztunk. Ennyi témához megfelelően felkészült propagandistákat sem sikerült mindig találni, még kevésbé le- i hetett megoldani a különböző . tanfolyamok, szemináriumok i rendszeres ellenőrzését, irá- f nyitását. — Milyen tanulságot vontak le a tapasztalatokból? — Azt, hogy inkább kevesebbet, de jobban; s hogy a személyi és tárgyi feltételek biztosítása egyaránt fontos a sikeres oktatáshoz. Olyan propagandistákra van szükség, akik nemcsak jó ismerői az adott témának, de át is tudják adni ismereteiket a hallgatóságnak. Magyarán: akik pedagógiai érzékkel is rendelkeznek. A hallgatók esetében pedig hem érhetjük be annyival, hogy felirjük a nevüket a jelentkezők listájára: megjelelő körülményekről is gondoskodnunk kell a zavartalan tanuláshoz. — Ez mit jelent? — Nézzük például a Magyar munkásmozgalom története szemináriumát. A sok, szétaprózott tanfolyam helyett most ezt a témát tanulmányozzák ) az alapszervezetek kommunistái, mindössze két csoportban: az egyiket a gazdálkodási egységek, a másikat az intézmények dolgozói látogatják. Az egyiknek színhelye a tanácsház nagyterme, a másiké a művelődési otthon. Azonkívül, hogy ez megköny- nyíti a csúcspártvezetőség oktatási felelősének az ellenőrzést. azzal a haszonnal is jár, hogy szűk kis irodák, átjárószobák helyett zavartalan körülmények között, rendszeres időpontban tarthatják a foglalkozásokat. Az a tapasztalatunk, hogy ha egy munkahelyről való kollégák tartoznak egy szemináriumi csoportba, nagyobb a pontatlanság, lazaság. A különböző munkahelyekről toborzott hallgatóság viszont jobban tiszteli egymás idejét... — Milyen oktatási formában tanulhatnak azok, akik már rendelkeznek politikai alapképzettséggel? — Községi pártszervezeteink történetében először — megszerveztük a marxizmus— leninizmus esti középiskolája kihelyezett osztályát! ötvenegy jelentkező közül választottuk ki azt a huszonöt kommunista és pártonkívüli hallgatót, akit — hároméves oktatási-beiskolázási tervünknek megfelelően — ebben az évben esti középiskolára szántunk. Számukra a községi pártházban rendezünk be kényelmes, jól felszerelt tanulószobát. Előadókat is helyben biztosítottunk, a községi tanács elnöke és a pedagógus párt- szervezet titkára személyében. A hallgatók rendkívül aktívak, időnként kiselőadásokat tartanak, vitavezetésre vállalkoznak. — Utolsó kérdésünk: van-e lehetőségük pártiskolára küldeni a kommunistákat? — Az ÁFÉSZ pártszervezetének titkára most végzi, a helyi termelőszövetkezet alapszervezeti titkára pedig februárban kezdi tanulmányait az öthónapos pártiskolán. ny. é. Ipaii nagyvállalat FELVÉTELRE KERES iparügyi szakos közgazdasági technikusokat, üzem- és munkaszervezőket, ipar- és kereskedelmi szakos, fiatal, kezdő közgazdászokat. „Sürgős 348 097” jeligére, a Budapest, Felszabadulás téri hirdetőbe. Az Albertirsa és Vidéke ÁFÉSZ értesíti a kedves átutazó, illetve a helyi vendégeket, hogy JANUAR 15-ÉN, SZOMBATON MEGNYÍLIK A /som an fíha 'Vendéglő öltözik. No, és természetesen tavasszal, nyáron. Ha átadhatnák Szép most is, feketén. Rendezett házak között emélked- nek-süllyednek az utcák, a hegy párába vész. Nem véletlen, hogy Pilisszántó az üdülőövezethez, a Dunakanyar körzetéhez tartozik. — Ennek a ténynék szeretnénk minél jobbad megfelelni. Van rá területünk, szép a környékünk, százötven telket felmérettünk, kiparcelláztunk. Kétszáz-négyszáz négyszögölesek ezek, s négyszögölük 40—50 forint! Tessék, nézze ezt a listát, százötven név van rajta. Valamennyien az angyalföldi TRANSZVILL Gyár munkásai. Az egészre bejelentették az igényüket, mi boldogan adjuk nekik. A gyár vállalta, hogy az egész területet körülkeríti a munkásainak, és gondoskodik vízről, villanyról. Eddig rendben lenne, ám most jön a de! A felmérést 1969-ben végeztettük el, s most már 1972 vart. Három éve várjuk, hogy a telekkönyvi hivatal telekjeönyvezze őket, addig nem tudjuk átadni az OTP-nek árusításra ... — Most már nemcsak a községünk lakóira kell gondolnunk a község fejlesztésénél, hanem a Jeendő üdülőkre is. Ami az ellátást illeti: jelenleg van két vegyesbolt — az egyik önkiszolgáló —, egy hentesüzlet, két zöldségüzlet. Ez utóbbiból az egyiket egy magánkiskereskedő tavaly nyitotta meg, azóta ugrásszerűen megjavult az ÁFÉSZ boltjában is az áruválaszték ... Tavaly egy kulturált borozót nyitott a Keceli Borászati Szakszövetkezet, a cukrászdánk már ötéves. Előtte legalább tíz évig állandó napirendi téma volt a tanácsüléseken a cukrászda. Tavalyelőtt, illetve tavaly építettünk a fiataloknak egy pinceklubot, negyven méter hosszú, hat méter széles. Egyik felében presszót szeretnénk berendezni. Ha lenne 400 — Kisközség vagyunk, 1900 lakossal, kívülről nézve az eredményeink sem nagyok. Nekünk igen. Ügy véljük, nem kis eredmény, hogy sikerült tavaly 380 méter hosszan új, szilárd burkolatú utat építenünk, és 500 métert felújítanunk. Hatszáz méternyi járdát javítottunk meg, és 750 méteren újat építettünk. Az eredeti tervünk csak száz méter volt, ezt a járási költség- vetési üzem 100 ezer forintért akarta elkészíteni. A 750 méter 10 ezer forintba került. Hogy csináltuk? Gondoltunk egy nagyot, Pomázról forró aszfaltot hozattunk, kialakítottunk gyorsan egy házi brigádot, és minden lakó a háza előtt társadalmi munkában dolgozott. Hát. így sikerült. Tataroztattuk kívülről az orvosi rendelőt, felújíttattuk a vízvezetékét, az óvoda konyhájához előkészítőt építtettünk, elkezdtük a kerítés felújítását ... — Az idén meg kell növelnünk a belterületünket, mert elfogytak a beépítésre alkalmas telkek. Mintegy 20—25 jelentkezőt nem tudtunk kielégíteni. Száz telket akarunk kialakítani. Legalább 500 méter hosszú bitumenes utat szeretnénk építeni, az újtelepen az ÁFÉSZ egy vegyesbolt építéséhez kezd. Kellene egy gázcseretelep. Már tettünk lépéseket ez ügyben, azt a választ kaptuk, nincs 400 fogyasztó. Valamilyen megoldást mindenképpen keresnünk kell. Három tanteremmel bővítjük — a megyei tanács anyagi támogatásával — az iskolát. A tervet 88 ezer forintért mi készítettük el, az építkezés a tervek szerint jövőre kezdődik. Befejeztével egy műszakos lesz a tanítás. Kérvényeztük, hogy a Dunakanyar regionális vízmüvéhez — amelynek fővezetéke tőlünk 4 kilométerre fog húzódni — Pilisszántó is kapcsolódhasson. — Évről évre sokat megoldunk feladataink közül, s akJanuári ősz kor jönnek az újabb gondok. Mint most például a gyógyszertár ügye. Szép, nagy gyógyszertárunk van a központban, amely Pilisszentke- resztet is ellátja. A Pest megyei Gyógyszertári Központ bérli a helyiséget, húsz éve. Egy új rendelet szerint: ami régen lakás volt, azt most lakás céljára vissza kell adni, s ez az volt. A Gyógyszertári Központ helyette egy készenléti gyógyszerszobát akar kialakítani á két község számára. Ez visszafejlődés lenne. Annál ipkább az, mert a ház viszonylag olcsón, kétszázezer forintért eladó. A pilisszántóiak néha úgy érzik, „mi a járás Viharsarka vagyunk”. Nem keseregnek, nem siránkoznak, erejükhöz, mérten végzik a munkájukat, hogy ez még látszatra se legyen így. Jó lenne azonban, ha az elhúzódó, vagy vitás ügyekben — lehetőleg megnyugtató módon — azok is intézkednének, akiken az múlik. Deregán Gábor M okány Dudus, a bőrdíszműves, úgy vonult be az első osztályú étterembe, mint aki arra számít, hogy jöttére felugrálnak az emberek, és tányérokat magasba dobálva éljeneznek. A nő mellette kiesd volt és törékeny, félig elfedve toporgott a hústorony szomszédságában. Dudus meglengette jobbját a dobogón éppen hangoló zenészek felé, majd odakiáltott nekik. — Fiúk! Zúg az erdő, zúg a nádas! — Tahó! — morogta a prímás a többieknek. — Ez azt hiszi, lagziban van! Az étteremben kevesen voltak. Néhány külföldi kanalazta a halászlét, távolabb egy fiatal pár összebújva beszélgetett. A bőrdíszműves gőzhengerként dübörgőit egy asztalhoz. Átrakta a virágot meg az angol zászlót egy másikra, az üresen maradt helyre ledobta a kalapját meg a kesztyűjét, kigombolta a bundáját, és úgy zöttyent le, hogy a szék felnyögött alatta. — Na — szusszantott elégedetten —, jöhet a pia! — Rátette nagy kezét a nő vállára. — Itt csak hörpintünk valamit, picinyem, vacsorázni majd Budién fogunk! Meglátod, nem bánod meg, hogy végre eljöttél Dudus papával! Mit innál? — Talán egy colát — nézett rá a nő, mire a bőrdíszműves nagyot nevetett. — Colát?! Miért nem inkább kútvizet?! Pincér! Pincnök! — harsogta, és a nyomaték kedvéért tapsolt egyet. Ügy durrant össze a két vaskos tenyér, hogy a ruhatárosnő ijedten lesett be az ajtón. Fiatal, jóképű pincér állt meg 'az asztaluknál. — Parancsol?! — Mi az hogy, öcsikém! Hozzál ide egy.. 1 na, várj csak! — beleböngészett az itallapba. — Lássuk, mit mértek itt a dolgozóknak? Bort, mi? Na, akkor nekem hozz egy üveg whiskyt! VAT 69-est! Szóda nuku, azt öntsd a lefolyóba! Értjük egymást?! Aztán passzolj ide valami rágcsálni valót is, pogácsát, vagy azt a sajtos bigyót! De mozgás, öcskös, mert szalad az idő, és én nem itt akarok megvénülni ! A fiatal pincér feljegyezte a rendelést, majd elment. Az öcsizésre csak egy nézéssel reagált, azt is inkább a nő felé intézve, mintha tőle kérdezné, hogy mi ez ?! — Nem kellett volna leöcsizned! — mondta szemrehányóan a nő. — Ez már nem tanuló, és egyébként is sértő! A bőrdíszműves a pipáját kaparászta elő, és dohány után kutatott a zsebében. — Mit mondasz, picinyem?! Sértő?! Mi a sértő?! — abbahagyta a dohánykeresést, előrángatta nagy, vastag bőrtárcáját, és az asztal szélét ütögette vele. — Na, idefigyelj! Tudod, mennyi lapul ebben?! Tízezer! Ha akarom, a kezem megcsókolja egy százas borravalóért, kétszázért meg ölben visz haza innen! Nem hiszed?! A nő nézte a párnás, tömpe ujjak közé ragadt bőrtárcát, és megszédült az undortól. — Na, mibe fogadjunk?! — meredt rá Dudus. — Mibe fogadjunk, hogy ha akarom, ez a pincér kezet csókol nekem?! Na, mibe?! — Meg vagy őrülve!? — riadt meg a nő. — Ne csinálj valami marhaságot! Esküszöm, itthagylak! A pincér hozta a whiskyt meg a pogácsát. — Jól van, öcskös! — helyeselt Dudus, mikor a pincér töltött a poharakba. Már fordult el az asztaltól, amikor a bőrdíszműves utánanyúlt, és megfogta a karját. — Idefigyelj, apafej, mennyit tudsz te itt összeboronálni? De nekem ne hamukázz! — Dudus! — szólt idegesen a nő. — Itthagylak! — Picinyem! — csitította a bőrdíszműves, míg közben a fiatal pincért méregette a szemével. — Nem az adóhivatalból vagyok, öcsi, ne rosálj be! Csak érdekelne! Ez, remélem, npm bűn? — Hozhatok még valamit, uram? — kérdezte a pincér, mint aki nem hallotta a kérdést, és mozdult, hogy elmenjen, de a nagy marok erősen fogta. Foto: Gábor Puszít a jótevőnek! — Hát jó, ha nem akarsz, ne válaszolj! Belátom, nem ildomos ilyet kérdezni, de nézd el egy öreg kapcabetyárnak! Nevetve engedte el a pincér karját, majd belenyúlt a bőrtárcába, és kiemelt egy százast. Meglengette, mint egy győzelmi lobogót. — Ez a tied! — dugta a pincér kabátja zsebébe. — Én előre adom a borravalót! Mert, jegyezd meg, kiskomám, engem ilyen fából faragtak! — Uram, ez sok lesz — mondta a pincér^ de Dudus ráripakodott, mint egy engedetlen gyerekre,, aki, vissza akarja utasítani a nagybácsi ; ajándékát. — Az összeget én szabom meg! —J ütött a bőrtárcára. — Ebből! A pincér rápillantott a megduzzadt tárcára, alig észrevehetően a nőre nézett, mintha tőle várna tanácsot vagy segítséget ebben a helyzetben, végül finom eleganciával meghajolt. — Nagyot} köszönöm, uram — mondta. Alig tett néhány lépést, amikor a bőrdíszműves hangja, akár egy becsapódó lövedék, újra megtorpantotta. — öcsi! Hé! Vissza! A pincér nem valami nagy kedvvel, de visz- szatért. Megállt újra az asztalnál, kicsit ösz- szehúzott szemmel figyelte a bőrdíszművest Látszott rajta, hogy egyre idegesebb. — Mi az, hogy köszönöm?! — förmedt rá Dudus. — Te egy százasért csak egy köszö- nömöt böksz ki?! Még jó, hogy farba nem rúgsz ?! Előrelökte a jobbját, majdnem,a pincér orra elé. — Puszi rá a jótevőnek! A pincér nézte az ormótlan kezet, rajta a vörösen ágaskodó szőrökkel, majd lassan kivette az előbb kapott százast, és letette az asztalra. Elővette a blokkfüzetét, összeszámolta a bőrdíszműves fogyasztását, és a papírt a százas mellé helyezte. — Ki mondta, hogy számolj?! — bődült el Dudus. — Miféle szemtelenség ez?! — összetépte a számolócédulát. — Majd én mondom meg, mikor fizetek! Benyúlt a bőrtárcába, kimarkolt eßy köteg pénzt, odadobta a százas mellé. Üjra előrelökte a kezét. — A finnyás istenedet! Megeheted, ha kezet csókolsz! A pincér nézte a nagy halom pénzt, aztán nézte a bőrdíszművest, mintha a hasonlóságot keresné a két halom között, majd kicsit gúnyosan odapillantott a nőre is. — Uram — mondta —, miért nem ment uraságod papnak?! Ott ingyen is csókolgatnák a kezét, így már, higgye el, sokkal komplikáltabb! Megfordult, és elsietett. — Mi volt az ott? — kérdezte tőle 'a kollégája, kopaszodó, ötvenes pincér. A fiatal pincér elmondta. — De nagy marha vagy! — csapta össze a kezét a másik. — Egy ilyen üzletet nem szabad elengedni! — Ez a barom Csák Máténak képzeli magát, ennek a bőre alatt is pénz van! Nagy léptekkel a bőrdíszműveshez loholt. — Főigazgató úr — hajolt meg, és ráhunyorított —, melyik kezét kell megcsókolni? — A francba! — mordult rá Dudus, közben a százasokat gyűrögette vissza a tárcájába. — Elment a kedvem a mókától! A számlámat! Hé, picinyem, hová?! — kiáltott a nő után, aki lassan felállt, és elindult az ajtó felé. — Ne bomolj, picinyem, megyünk át Budára, ptt csinálunk egy jó kis görbe estét! Picinyem! Amikor kis idő múlva a nő után vágtatott, már hiába kutatta a szemével, nem látta sehol. Az étterem előtt megadóan csak piros Ford Mustangja várakozott, mint hű eb a gazdájára. Tóth-Máthé Miklós
