Pest Megyi Hírlap, 1972. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

mm ,A_Pi 8TMEG-YEI HÍRLAP XVI. ÉVFOLYAM, 8. SZÁM icülI KIAPASA 1972. JANUÁR 11., KEDD Mielőbb adósság nélkül: Erdőt telepítenek Az új vezetőség körültekintően tervezett MZcNHATEZER TÉGLA NAPONTA Négyen váltják egymást Szanálása óta egyenletesen fejlődik a Dózsa Termelőszö­vetkezet. Tagjai mindent meg­tesznek, hogy mielőbb adcs- ságmentesen dolgozhassanak, tervezhessenek. Hatezernégy- száznyolcvan holdon gazdál­kodnak hétszázharmincegyen, közülük háromszázliarminckilencen nyugdíjasok vagy járadé­kosok, s az aktívan dol­gozók átlagos életkora eléri az 57 évet. Hát hogyne volna számukra gond az adósság'kifizetése? szinte teljesen elpusztult. Bi­zony, oly sok év után nehéz már felelőst találni. Az igazság az, hogy annak idején, az akkori ' előírások­nak megfelelően, minden szabályosan . történt. Megvan a talajminta, mely bizonyít­ja, hogy a talaj alkalmas volt gyümölcstermesztésre, csak hát a telepítés szervezése nem volt a legmegfelelőbb. A talajforgatással égyütt trágyázni is kellett volna, de — szükség törvényt A termelőszövetkezet jelen­legi vezetőségének alapos, kö­rültekintő terve a biztosíték, hogy ez a mostani telepítés nem jut majd a gyümölcsös és a szőlő sorsára. A homokot megkötik, hogy idővel az ál­lam adta támogatás meg­hozza az eredményeket. (takács) Füstölt az öreg kémény, hát bementem a telepre, ahol a frissen égetett téglarakások egész regimentje sorakozott. Már lejárt a munkaidő. Ba­rátságos, középkorú asszony jött elém: Szabó Sándorné vizsgázott téglaégető. Sírt három napig — Télen is dolgoznak? — Igen. Kiégetjük a múlt őszön készült nyerstéglát, hadd haladjon a lakásépítés. — Meddig tart ez a munka? — Február közepéig. Aztán márciusig a karbantartást vé­gezzük el, majd préseljük az idei nyerstéglát. — Naponta hány darabot égetnek ki? — 14—16 ezret. Persze, sok mindentől függ, hogy mennyit. Főleg a nyersanyag, a tüzelő és a munkaerő kapacitástól. Munkaerőgondjaink vannak. Előfordul, hogy a szükségesnél kevesebben vagyunk, de arra törekszünk, hogy minden hó­napban kijöjjön a kemencéből a terv szerinti 400 ezer tégla. — Mióta dolgozik a gyár­ban? — Huszonegy év óta. Tizen­nyolc éves koromban kerültem ide, mindjárt a téglaégetéshez. Bizony, a kemencék feletti tü­zelőteremben a forró, gázos le­vegőben három napig folyton sírtam, de azután megszoktam. Később vizsgát is tettem. Hidegben, melegben — Mi a fő munkája? — Figyelem az égetést, a hő­fokot, és minden 10—15 perc­ben sorra felemelem a kemen­cék tetején a több S2&z kis nyílás födelét, hogy egy-egy lapátka apró szenet dobjak a mélybe. Ezt teszem hidegben- melegben, vasárnap, ünnep­nap, mindig. A kemencékbe rakott nyerstégla általában 24 óra alatt ég ki. ‘Négyen vált­juk egymást. Legrégibb mun­katársam Bartucz Mihály, aki még a negyvenes évek végén, akkor került a téglagyárba, amikor az azóta már géppel sajtolt nyerstéglát kézzel ver­ték, mint a vályogot szokás. Egyébként ő már nyugdíjba készül. , — Igaz, hogy a múlt évben javult a tégla minősége? — Valóban, a múlt évben a nyersanyagtermeléshez új bá­nyát nyitott a gyár, és a kiter­melt földet előírás szerint ke­verik a dolgozók. Még most is taligán — A nyerstéglapréselésen kívül még milyen munkában segítenek a gépek? — A. szenet, taliga helyett, motoros erővel szállítják a kemencék feletti tüzelőterem­be. A nyerstéglát ló vontatta csillén viszik az égetéshez. A kemence belteréből azonban most is taligán tolják ki az égetett téglát. Nézze, Márton László, aki túlórázik, 150 da­rabot rakott egy nagy vastali­‘gára. Kitolása szinte emberfe­letti munka. Nyáron mindnyá­jan megszenvedünk a tüzelő­teremben, de ilyenkor, télidő­ben, aránylag jól elviseljük. _____________ K. L. Mit látunk ma a moziban?" Asszony a banditák ellen. Szovjet- filmdráma. Kísérőműsor: Üdvözöllek, Jioldkőzet! Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. KÖZÉLETI GONDOK, SZERETET ÉS SZERELEM TIZENEGY PÁLYAMŰ ÉRKEZETT Anyakönyvi hírek Alapos számolgatás után, a meglevő és a várható bajok figyelembevételével jutottak arra az elhatározásra, hogy a negyedik ötéves terv idősza­kában, 12 millió forintos költ­séggel, erdőt telepítenek. Az összeget majdnem aján­dékként kapják az államtól, és az fcsak természetes, hogy élnek is a lehetőséggel, első­sorban azért, mert nagyon sok olyan földjük van, amely termelésre szinte alkalmatlan. Hogy milyen körültekintően kezdik meg a feladat végre­hajtását, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy olyan helyekre telepítenek, ahol a rozsot holdanként 600—800 forint ráfizetéssel aratták. A silány homokba végze­tes lenne ezután is gabo­nát vetni, a körösi parasz­tok sose vetettek bele ga­bonát, annak ellenére, hogy a termelőszövetke­zetek alakulásakor, a fennálló rendelkezések szerint, azt kellett volna vetniük. Nemcsak cellulóznyárfát telepítenek, amelynek érté­kesítése nem gond, de ki tud­ja, nem lész-e az, amikorra termővé nőnek, hanem, a ta­lajszerkezetet' figyelembe vé­ve, megfelelő fajtájú egyéb fákat is. Miközben telepítenek, a tag­ság azt is látja, “hogy a Csik- várnál ki kellene selejtezni 50 höld meggyest és néhány helyen a szőlőt is szanálni kellene. Sokan meg is kér­dezik, ki a felelős azért, hogy a szőlő, illetve a meggytes bont — a trágya a ker­tészetbe került. Ki tudja, kinek az utasítására? A talajegyengetés sem volt megfelelő, és az akkor zajló J vitákban az egyik szakember a hagyományos telepítésre es­küdött, a másók meg aLencz— Moser-félére. A vita végeredményeként, sajnos, nem megfelelő talajú földbe került a szőlővessző, a gyümölcsfa. A csapadékos évek rengeteg vize is rázúdult a csíkvári, bánomi földekre, így a telepített gyümölcsök szőlők nagy százaléka nem eredt meg, ami pedig meg­eredt, azt munkaerő hiányá­ban nem tudták megművel­ni. Az Arany János Társaság irodálmi pályázatának 1971. december 31-én járt le a ha­tárideje. A pályázók tizenegy munkát küldtek be. Bár a pályaművek elbírálá­sa még csak ezután követke­zik, az már megállapítható, hogy tematikailag nagyon változatosak a beküldött al­kotások. Van, amelyik Arany életéből, van, amelyik a mai életből vette témáját. A ver­sekben központi helyet fog­lal el a szerelem, de hangot adtak a pályázók a közélet gondjainak épp úgy, mint az anya iránt érzett gyermeki szeretetnek. Formailag a következőkép­pen oszlik meg a tizenegy mű: öt pályázat elbeszélés, három több versből álló ciklus, há­rom pedig önálló vers. A szerzők még ismeretlenek. A neveket tartalmazó, lezárt, jeligés borítékokat, a pályá­zatoktól elválasztva, a társa­ság titkárságának egy lezárt fiókjában őrzik, s csak akkor bontják fel azokat, amikor a pályadíjak sorsa eldőlt. A legizgalmasabb kérdés te­hát még hátra van: ki nyeri a pályadíjat? Hamarosan az is eldől. Született: Kapus Sándor és Héjas Ilona: Ágnes, Héjjas Balázs és Urbán Juliánná: Krisztina, Harczi Kálmán és Molnár Eszter: Zoltán, Ba­log Kálmán és Kosa Katalin: Erika, Kiss Ernő és Gál Gabriella: Gabriella, Tóth Pál és Rusvai Mária: Pál, Bá­lint Ádám és Budai Éva: Éva, Kelemen Márton és Gö­dény Magdolna: Anita, *Tekes Dénes és Ronkó Rózsa: Csa­ba, Budai János és Elekes Ilona: Nikolett, Börönte An­tal és Bakos Erzsébet: Renáta, Tekes Kálmán és Hajdú Má­ria: Kálmán, Urbán Antal és Gondi Éva: Antal nevű gyermeke. Házasságot kötött: Német Ferenc és Tamás Eszter. Meghalt: Kustár Sándorné, Nagy Rozália (Pásztor ú. 27.), Erdei Ambrusné, Varga Ju­liánná (Ceglédi u. 14.), Ba­kos Sándorné, Kecskeméti Irén (Zentai u. 11.), Szőke Lajos (Regős u. 70.), Illés La- jolné, Szabó Mária (Balygó u. 2.), Bende János (Szabad­ság tér 11.), Egyedi Lászlóné, Kovács Ilona (Eötvös K. u. 9.), Kovács Mihály né, Kőházi Erzsébet (Botond u. 12.), Pesti Antalné, Zombori Mária (Lo- sonczi u. 70.), Balog Ferenc (Maros u. 17.), Sere Ferenc (Munkácsy u. 5/a.). A tsz is fiatalodott Dong a gépkalapács Reszeiőket gyártanak A pedagógusok szakszerve­zete megtartotta szokásos évi küldöttgyűlését. Az összejöve­telen, a harmincegy küldöt­tön kívül, jelen volt Csípő Ba­lázs, a városi pártbizottság osztályvezetője, valamint Kiss Béláné, a szakszervezet me­gyei titkára. Tóth Tibor titkári beszámo­lója elemezte a választások óta eltelt egy esztendő mun­káját, és kitűzte a soron kö­vetkező feladatokat. Az 1972. év új színt hoz a szakszervezet munkájába. A munkáltatói jogkörök lekerü­lése az intézményekhez ki­terjeszti a titkárok és bizal­muk teendőit: bizonyos fokig (észt kapnak az intézmények Vezetéséből. Ez, persze, nem irányitó szerepet jelent, de ha az igazgató a dolgozókat érintő kérdésekben akar dönteni, kö­teles meghallgatni a szakszer­A Hunyadi Termelőszövet­kezet központjának szomszéd­ságában álló épületből ütemes döngés hallatszik ki: a gép­kalapács jellegzetes, ütemes hangja. Bent a zaj még erősebb, alig értem a gép mellett dol­gozó Mucsi Jánost, aki az át- izzott fémet formálja. Mielőtt a termelőszövetkezetbe került, juhász, a szövetkezetben ál­lattenyésztő volt, de időköz­vezet képviselőit. A titkárok­nak és bizalmiknak egyetérté­si, véleménynyilvánítási, sőt, bizonyos esetekben vétójoguk lesz. Ez több feladatot, na­gyobb felelősséget ró rájuk. örvendetes tényként köny­velték el a küldöttek a megyei bizottság, illetve a járási és városi alapszervezetek kap­csolatának megváltozását. Az új megyei bizottság rendsze­res információkat küld mun­kájáról, s így a városi bizott­ság, sőt, közvetve Nagykőrös pedagógustársadalma mindig pontosan tudja, mit tesz, mit tervez a megyei vezetés. Fontos határozatot hozott a küldöttgyűlés a segélyekről. Mind a munkáltatói, mind a szociális segélyek esetében, a dolgozók keresetétől függően utalnak csak ki segélyt: ha a családban az egy főre eső jö­vedelem túlhaladja az 1500 fő­ben Kecskeméten megszerez­te a kovács szakképesítést. December eleje óta teljesít­ménybérben dolgozik: napon­ta 2000—2300 reszelő nyélré­szét készíti el. Produktumát maga is ellenőrzi: az olajkemence falán ott sorakoznak vonalkái. A termelőszövetkezet ' új rintot, a .segé'yezési albizott­ság elutasítja a kérelmet. Szó került még a küldött- gyűlésen a pedagógusok lakás- helyzetéről, a technikai dol­gozók bérezéséről, a betegláto­gatásról, továbbá a nyugdíja­sok segítéséről. A vitában felszólalt Kiss Béláné megyei titkár, aki, bár már többször járt Nagykőrö­sön, hivatalosan most találko­zott először a város pedagó­gusaival. Csípő Balázs a városi párt- bizottság elismerését fejezte ki a pedagógusszakszervezet munkájáról, és külön kiemelte a párt- és a szakszervezet jó együttműködését. A pedagógusszakszervezet küldöttgyűlésén sok érdekes kérdés vetődött fel. A városi bizottság tagjai a munkatervi I feladatok mellé feljegyezhet­ték, mivel kell foglalkozniuk 1972-ben. melléküzeme reszeiőket, illet­ve ráspolyokat gyárt a Kecs­keméti Kéziszerszám- és Re­szelőgyár részére, bérmunká­ban. Több mint három hónap kellett ahhoz, hogy belekezd­hessenek. A szövetkezet elnökét, Hu­szár Kálmánt, arról kérdez­tem, hogy a tsz-ek mellék­üzemágainak tevékenységét szabályozó kormányrendelet megjelenése után van-e jö­vője az új vállalkozásnak? Válaszából megtudtam, hogy az üzemet alapos megfonto­lás után létesítették, nem „hazardíroznak”, amibe bele­vágtak, azon csak nyerniük lehet. A gyár tervében a Hu­nyadi Termelőszövetkezet re­szelőüzeme két és fél, három­millió forinttal szerepel. Ti­zenkilenc új fiatal munkást foglalkoztatnak. így a terme­lőszövetkezet is fiatalodott, ugyanis a fiatalemberek csak télen dolgoznak két műszak­ban, nyáron egyműszakosok, s a mezőgazdasági munkában segítenek. Az üzem létesítését augusztusban kezdték el, újabb és újabb gépek kerül­nek falai közé, folyámato- san. A fiatalok várják, hogy tanulóidejük leteltével, „saját” gépen dolgozhassanak. Kere­setük, ha belejönnek a mun­kába, elérheti a 2300 forintot is. Ennyi fizetést a termelő- szövetkezet téli foglalkoztatás nélkül nem biztosíthatna szá­mukra. Remélhetőleg, a fiatalok végleg megállapodnak a ter­melőszövetkezetben, s erősítik a közös gazdaság anyagi biz­tonságát. ' Sz. M. Határozat a segélyekről Több feladat, nagyobb felelősség Küldöttgyűlést tartott a pedagógusok szakszervezete P Városunk asztaliteniszsportja 1971-ben II. A Kinizsi férfi felnőtt aszta­liteniszező gárdája a múlt év­ben sorrendben harmadszor szerepelt az NB III-as csapat- bajnokság Szabados csoportjá­ban. Játéktudása alapján több pontot kellett volna elérnie. Januárban és februárban, a sportotthon zsúfoltsága miatt nem tudott kellően felkészülni. Később, a klubház felújítása miatt, több hazai mérkőzésre a konzervgyár régi ebédlőjé­ben került sor. Menet közben nem jött hivatalos értesítés a többi eredményről. Már-már, az említett okok következté­ben a kiesés réme fenyegette, de jó hajrával, a végén sike­rült jó helyre kerülnie. Az 1971-es NB III-as Szabados csoport végeredménye: 1. Budapesti SE 2. Bp. Telefongyár 3. Bp. MEDICOR Röntgen 4. Békéscsabai Konzervgyár 5. Bp. VÍZÜGY 6. Nagykőrösi Kiniisi 7. Kecskeméti Spartacus 8. Gyulai MEDOSZ 9. Szegedi Textiles 10. Orosházi Kinizsi Az orosháziak búcsúztak el mérkőztek az év folyamán: Sportotthonban konzervgyárban' otthon összesen Budapesten vidéken Idegenben összesen 18 17 — 1 211: 77 34 18 15 1 2 193: 95 31 13 10 2 6 176:112 22 18 10 2 6 165:123 22 18 9 4 5 152:136 22 18 3 6 9 112:176 12 13 4 3 11 135:153 11 18 5 — 13 93:195 10. 18 3 2 13 109:179 8 18 3 2 13 102:188 8 az NB III-tól. A körösiek így 3 1 1 1 23:25 3 6 — 3 3 36:60 3 9 1 4 4 59:85 6 4 — — 4 10:54 • 5 2 2 1 43:37 6 9 2 2 5 53:91 6 A Kinizsi játékosainak egyéni összteljesítménye: Mér kőzés Játék Győzelem Százalék Kőházi Ferenc 16 64 41 64 Erdei Pál 16 64 40 62 Reszeli Ambrus 14 56 13 23 Rákosi Lajos 12 48 12 25 Hompola Péter 5 20 6 30 Pusztai Péter 1 4 0 0 Pörge György 1 4 0 0 Gábor Csaba — 1 4 0 0 Nánási Tibor 2 8 0 0 Figyelmet érdemel Kőházi és Erdei jó teljesítménye. (Folytatjuk) TESZ-kiállítás 1972-ben lesz 10 éve annak, hogy a Társadalmi Erdei Szol­gálat első csoportja megkezdte működését a Budai hegyekben. Ez a kezdeményezés azóta or­szágos mozgalommá fejlődött. A Nagykőrösi Elektromos Sportklub természetiárói is részt vettek az erdők védel- mezésében. 1972-ben Budapesten jubi­leumi ünnepséget rendeznek; melyen kiállításon mutatják be azt a lelkes munkát, amit az aktívák az utóbbi 10 év alatt végeztek. S. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents