Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-07 / 288. szám

FÍSt Mitt Cl ctfíriap 1911. DECEMBER 7., KEDD KIPUSZTULÓ CUKORRÉPA ? Újabb rekord a tavalyi után Téli tervek egy fsz-ben Csak gépesített növényeket ? Még az elmúlt hetek össz­képéhez tartozik, hogy az őszi vetésekre 150 kiló ható­anyagú műtrágyát szórtak ki holdanként — 30 kilóval töb­bet, mint 1970 őszén. Vagyis ez az aprócskának tűnő tény is a jövendőt tovább javító erőfeszítések körébe tarto­zik. Vakmerő gondolat len­ne persze azt kikalkulálni, vajon a megnövelt műtrágya- adaggal milyen átlagtermést érnek el búzából jövőre, hi­szen ebbe még töméntelen tényező belejátszik. Minden­esetre már az idén 23,80 má­zsa búzahozammal dicseked­hettek — méltán! — a val- kóiak, s remélhető, hogy ez még fokozható átlag. Sajnos, a kukorica már nem sikerült ilyen jól, ami­ről önkritikusan elismeri a főmezőgazdász, hogy nem pusztán az időjárás követ­kezményeként : bizonyos ag­rotechnikai mulasztás tör­tént, amiből minden bizony- nyál levonnak némi következ­tetést. Mindent egybevetve, a kukorica kivételével telje­sültek a növénytermesztés idei előirányzatai — milyen lesz jövőre a növényszerke- zet? — Módosításra készülünk — így a főmezőgazdász —; 1972- ben már egyetlen hold cukor­répánk sem lesz. Az idén még 34 holdon termesztettük ezt a növényt, de nincs már, aki továbbra is vállalkoznék rá. Valkón tehát az irány: még több gabona, kukorica, borsó — ezeket teljesen gépesíteni tudják. A kertészetben csupán az öntözött 150 holdat kíván­„Kapuzárás” a Tiszán A Tisza szokatlanul alacsony- vízállása sokáig akadályozta a szegedi parton veszteglő csó- nakházak bevontatását a téli szálláshelyre, a tápéi kikötőbe, A vízijárművek közlekedése ugyanis az alacsony vízállás, a rendkívül keskeny hajózó út miatt nem volt biztonságos, November végén kisebb ára­dás következett be és így a szegedi Folyamszabályozó Vál­lalat kotróhajója be tudott ha­tolni a tápéi téli kikötő bejá­ratáig. Ott kéthetes munkával sikerült annyira kimélyíteni az eliszaposodott medret, hogy most már beúszhatott a város idegenforgalmi nevezetessége, a „Szőke Tisza” hajószálló, amelyet a csónakházak is kö­vettek. — Több alkatrész. A téli időszakban újítják fel a me­zőgazdasági gépeket. Tavaly 1,1" milliárd forint értékű gépalkatrész volt, idén pe- d:g több mint másfél mil­liárd forintnyi. A műszaki cikkekből is többet hozott forgalomba a kereskedelem a tavalyinál, közel 200 mil­lió forint értékben. Sétány a folyó felett Miskolcon a városi tanács megbízásából az Eszak-magyar- országi Vízügyi Igazgatóság szakemberei 300 méter hosszan be­fedik a várost kettészelő’ rendkívül szennyezett Szinvu patakot. A lefedett részen sétány és autóparkírozó épül. Gondok a Ráckevei-Dunánál Víkendtelepek fürdőzési tilalommal Ahol von és mégsincs zuhanyozó Csak hatósági intézkedés után — Gyógyítás — mikro- 1.,isszák Zuglóban sok idős, magányos embert tartanak nyilván, lakiiket rosts-z egész­ségi állapotuk miatt gyak­ran keresnek fel gondozóik. A munka megkönnyítésére a XIV. kerületi Tanács mi-k- robu&zt biztosított, így a be­teglátogatók több helyre mehetnek, s az idős embe­reknek sem kell gyalogol­niuk. JEGYZET „Bűnös“ város? nyezte a talajt. Szerencsére a vegyvizsgálat még idejekorán, mielőtt a környék kútjaiig elszivárgott a méreg, kimu­tatta a veszélyt. A tsz a közegészségügyi hatóság fellépésére azután gondoskodott megfelelő berendezésről. — Természetesen ez költ­ségekkel járt, de nagyon kifi­zetődő befektetés volt a tsz számára. Nemcsak, mert foly­tathatja a munkáját, hanem, mert elhárította a később, a mérgezett kutak miatt bekö­vetkező kártérítési pereket -sr cufapítj'a meg á főorvos. El­mondja továbbá, bogy csak élelmezési ipari teVékenj'ség esetén kéri az engedélyt ki­adó járási mezőgazdasági osz­tály a közegészségügyi szol­gálat előzetes hozzájárulását. Ipari tevékenységre nézve azonban az üzemeltetési enge­délyhez, tehát az üzem meg­építése után kell kérni több hatóság, így a közegészségügyi hozzájárulását is. Pedig he­lyesebb lenne még a tervezés­nél és építés közben tanácso­kat kérni. — Több tsz-ben nem fordí­tanak elég gondot majorjaik és főleg istállóik tisztaságára. Nem csoda, ha a járás 23 tsz-e közül nyolcban még mindig nem gümőkórmentes a tehén- állomány. Pedig van köztük olyan is, ahol már az, volt, Kiskunlacházán, a Petőfi Tsz központi majorjában, ahol is­tállói is fannak, dolgozói ré­szére öltözőt, zuhanyzót épít­tetett, csak éppen nem hasz­náljak, mintha a vízcsap csu­pán dekoráció lenne. További hibaforrás: folya­matos üzemelés közben sem mindenütt tartják be a sza­bályokat. Példaként a vendég­látó helyeket említi a járás főorvosa. Munka közben el­mulasztják a kézmosást, az előírt fehér köpeny sem min­dig patyolattiszta, sőt az asz­talterítő sem. Szigetszentmik- lóson a faluban lévő vendég­lőt közegészségügyi kifogások miatt be kellett zárni, mire egy hét alatt építkezéssel, me­szeléssel, mindent rendbeho­zott a Dunakanyar Vendéglá­tó Vállalat. A Ráckevei-Duna mentén sorakozó víkendházak lakói nem fürödhetnek a folyó­ban, mert tilos. Csupán Dömsöd alatt nem szennyezett a víz, másutt, részben a járás ipari üze­meinek hibájából, az. — A fővárosi üzemekre azonban nem terjed ki hatás­körünk — közli még a járási főorvos, — A vízügyi hatóság természetesen szorgalmazza, hogy véges végig tiszta le­gyen a Ráckevei-Duna, és re­mélem. erélyes intézkedései­vel hamarosan rendet teremt. Sz. E. * Nem firtattam, senkitől nem kérdezgettem, vajon miért éppen Valkót szemelték ki a minapi munkás—paraszt találkozó színhelyeként. Tán nem is fontos ez, hiszen bi­zonyos, hogy mind a megyé­ben, mind a gödöllői járás­ban akadt volna még hasonló eredményeket produkáló gaz­daság. A tanácskozásról adott tudósítás tartalmazott egy- kettőt közülük — mindez azonban természetesen a múltra vonatkozott. Ezúttal arról faggatom Kovács Lász­lót, a főimezőgazdászt és el­nökhelyettest, vajon miként -jervezik a termelőszövetke- aet további útját? Ügy vé­lem, a most formálódó, téli napokra hagyott tervezgeté- sek sok összefüggésre világí­tanak rá, nem pusztán egyet­len szövetkezet, hanem a hasonló adottságokkal ren­delkező, illetve a hozzávetőleg azonos színvonalú ' gazdaságok mai és jövendőbeli helyzeté­ről. Itt, Valkón még november 20-án befejeződött a betaka­rítás, a hónap utolsó hetének mezei munkája már csak az <»szi mélyszántás volt. A gé­pek lényegében a javítók ke­zébe kerültek tehát — ez is déli munka, akárcsak a ter- xeagetés. Plusz kétmillió forint Előbb azonban valamit ar­ról, miként sikerült az idei esztendő? — Jóllehet 1970 országosan visszavetette a mezőgazdasági termelést, gazdaságunk ta­valy mégis rekordot ért el. Nos, bár a zárszámadás meg­alkotása még hátra van, any- ayit már elmondhatok, hogy a •tavalyi saját színvonalunkat is Túlszárnyaljuk az idén. A főmezőgazdász röpke summázata persze adatok ten- jerét fedi. Így a III. negyed­évi fölmérésből már kitet­szett, hogy kétmillió forintos többlet mutatkozik árbevétel­iben, ami tekintélyes összeg, hiszen a tavalyi zárszám­adás 20 millió forintos össz­bevételt rögzített. Mit tesz­lek a pénzzel? Nem, vagy lem elsősorban a személyes jövedelmek növelésére hasz­nálják, hanem a következő évek megalapozását szolgáló befektetésekre költik. Vettek három darab MTZ-traktort. ■rgy DT—75-ös traktort, egy ják megtartani. A magyarázat logikus: a növénytermesztés­ben dolgozók száma évente 20 százalékkal csökken; öt éve még 250 asszony volt itt — ma már 80-ra csappant ez a lét­szám. A fogyasztóknak persze ez aligha jó, hiszen Valkón kí­vül így kaikulálgat még jóné- hány termelőszövetkezet, mind a megyében, mind az ország­ban. De a vészharangot meg­húzni tán mégse kell, hiszen a folyamat köztudott, A Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumban már elkészül­tek bizonyos javaslatok a ker­tészet — a mezőgazdaságnak korábban legdinamikusabb ágazata! — újbóli föllendíté­sére. Ami most nagyon he­lyénvaló lenne: e javaslatok érjenek minél hamarább köz- gazdasági szabályozókká, hogy még télen ennek megfelelően dönthessenek a gazdaságok. r f Uj tehenészeti telep De lássuk az állattenyész­tést, a mezőgazdaság másik nagy terepét, amelyben a vál­tói termelőszövetkezet szint­úgy jelentősen érdekelt. Papp Mihály főállattenyésztő is be­kapcsolódik a beszélgetésbe: mi a tennivaló, mi a panasz? Az Új Élet Termelőszövet­kezetben is nehezményezik, hogy a meddő tehenek tartása változatlanul terheld a gazda- j sógot. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt új vezérigazgató­jának minapi sajtótájékoztató­ján kiderült, hogy ezen a szi­gorításon nemhogy nem lazí­tanak, eütanfoezőlieg, tovább merevedik ez a rendszer. Miért írhatom le, hogy ettől az in­tézkedéstől — talán, talán — valami jót is várhatnak a val- kói, s más hasonló helyzetben levő termelőszövetkezetek? Rögvest kiderül! Szabó Serény, a tröszt új vezérigazgató-he­lyettese, aki különben a tröszt Pest megyei vállalatát vezette korábban, a sajtótájékoztatón elmondta: akadt olyan tsz, amely állományának 400 szá­zalékát (!) értékesítette ,az idén! Jól tudják maguk a tsz- gazdák, hogy míg egyesek rosz- szul jártak, mások, kihasznál­ván jó kapcsolataikat, potom áron megvették például a ház­táji teheneket, s két hónap múltán pénzzé tették — nagy­üzemi felárért, természetesen. Ha tehé* most a megyei ál­lattenyésztési ' szervekre biza- tik a selejtezési igazolások ki­adása, remélhetően igazsá­gosabb lesz e sajátos közteher­viselés. Pillanatnyilag és át­menetileg azonban a tárca ve­zetői nem látnak más kiutat, ez a szigor is a tehenek szá­mának csökkenése ellenében van. Persze, a valkód tsz éppen­séggel a szarvasma.rbait any ész- tés hive: az év végére benépe­sül ú.i, négyszázas szakosított tehenészeti telepe. Dotáció — végtermékre — Azzal értenék egyet, ha a végterméket dotálnák — magyarázza Papp Mihály. — Vagyis a húst, a tejet, s nem mindazt, ami ennek élőállítá­sát megelőzi. Ma azt kérdik: mennyi az állat? De hát miért ez a fontos csupán? Miért nem elsősorban az, hogy például mennyi a tej?! Ha a külön­féle dotációkat adó állam így tenné fel a kérdést, a gazda­ság is érdekeltebbé válna ab­ban, hogy a lehető legolcsób­ban, egyben azonban legikor- sze-rűbban építkezzék, takar- mányozzon, szervezze meg a munkát. Lám, így alakulgat kölcsö­nösen az összefüggések nagy- nagy folyamata. Míg egyfelől remélhetően a gazdaságok is megértik, milyen igényeket támaszt a fogyasztó, az ezt közvetítő állami szakemberek, ama közgazdasáigi szabályo­zók kidolgozói is kapnak im­pulzusokat a termelőszövetke­zetekből. Hasonló dilemmák a tervek elkészítésekor persze nemcsak Valkón merülnek fel, bízvást mondhatni, általáno­sak ezek. vagyis tanulságosak más tájiakon is az itt tapasz­talt töprengések. Feladatunk­nak tartjuk, hogy a következő hetekben, hónapokban vissza­visszatérjünk e tipikusan téli, a jövő esztendőt formáló gon­dokra és tennivalókra. Keresztényi Nándor A Hazafias Népfront a la­kosság legkülönbözőbb réte­geit fogja egybe, és ebből kö­vetkezik, hogy a lakosságot érintő minden kérdéssel fog- j lallkoznia kell. Akciókat kez­deményez, problémákat vitat, megoldásukra .módot keres, egyszóval illetékességének úgyszólván nincsen határa. Arra azonban, hogy egy egész ! járás közegészségügyi hely­zetével foglalkozó ankétot tartson,, ejőször Ráckevén ke­rült sor. ahol a népfront járá­si bizottsága meghívta az ér­dekelteket: a tanácsok, az ipar, a mezőgazdaság, a keres­kedelem képviselőit, hallgas­sák meg dr. Zaletnyik Pál já­rási főorvost. — A ráckevei járást üdülő jellegénél fogva sokan keresik fel. Községeink hétvégi tele­pei szinte egymással ösz- szeérve szegélyezik a Du­nát. Nem lehet tehát kö­zömbös az utcák és terek tisztasága ott, ahol ezren és ezren fordulnak meg. Tűrhetetlen, hogy mennyit szemetelnek az utcákon — halljuk dr. Zaletnyik főor­vostól, amikor a népfront­megbeszélés után találkozunk vele. Előttünk is megismétli, hogy a termelőszövetkezetek ipari kiegészítő üzemei sok gondot okoznak a közegész­ségügyi hatóságoknak. — Igaz, hogy egvharmadak nagy körültekintéssel, kifogásttfeui üzemeket hozott létre, egy- harmadukban pedig az álla­potok elfogadhatók, de a töb­biben nem biztosítják az alap­vető közegészségügyi feltéte­leket sem. És sorolja, hol, milyen hi­bákra bukkantak a tsz-üze- mekben. Ezúttal mégsem a negatívumok megemlítését tartjuk fontosnak, hiszen ezekkel többször is foglalkoz­tunk. Inkább jó példát idé­zünk: a szigetújfalui - Béke Tsz galvánozóüzemének elfo­lyó szennyvize ciánnal szeny­TAVALY AZ ORSZÁGBAN felderített bűncselekmények­nek közel a leiét a fővárosban és a megyeszékhelyi nagyvá­rosokban követték el — olvas- nattuk nemrég az újságokban. Ez az adat beszédesebb, ha nozzátesszük, hogy e nagyvá- "osokban az ország lakosságá­nak ennél jóval kisebb hánya- ia, ámbár több mint egyhar- rnada él. Tehát nem egyszerű­en csak arról van szó, hogy ahol többen vannak, ott több a bűneset is, hanem arról, íogy a sűrűbben lakott he- yeken aránylag gyakoribb, mint a kisebb, gyérebben la­kott településeken, vagyis ha a statisztika szokásos mutató­iéval összehasonlítanánk, hogy lány bűncselekmény „jut” agy lakosra, a városban ez jóval több lenne, mint falun. Ez a statisztikai formula abbén az esetben nagyon visz- szataszítóan hangzik, a tisz­tességes állampolgár még az általánosító megfogalmazás­sal szemben is érzelmileg jo­gosan tiltakozik: már hogy is „jutna” rá bűneset. Igaza van. Rá nem „jut”, a törvényeket sértő polgártársai teljesítették túl a statisztikai „normát”, átlagot. Hogyan, miért? Mifé­le eltérés ez? A „bűnös” vá­ros szemben a faluval? Avagy a rousseau-i gondolat, a XVIIT. századi francia gondolkodó tétele igazolódik, a természe­tes vagy legalábbis a termé­szethez közelebbi állapot dia­dala ez? Mert hogy az ember eredendően jó — szemben a vallási felfogás szerint ere­dendően bűnös voltával —, és csak a környezet rontja meg? A JELENSÉG JÓ UGRÓ­DESZKA az elméletekhez, de célszerűbb a valóságban ke­resni az okokat. Az ember eredendően se nem jó, se nem rossz. Az ember tanul — a csecsemő a szülőktől, a nö­vekvő a felnőttektől, a családi és a családon j kívüli környe­zettől — így lesz ember. S hol van a mai falu a természeti környezettől, az „ősállapotok­tól”? A becsületes ember fa­lun is, városon is becsületes. Az ilyen emberek aligha fo­gadnák el, hogy településüket a köztük élő néhány bűnöző vagy rendbontó után ítéljék meg. Aminthogy az ilyeneket nem is szívesen fogadják be. S éppen itt mutatkozik az el­térés a falu és a város, pon­tosabban a kisebb és a na­gyobb települések között. Ahol viszonylag kevés em­ber él együtt, ott — mint szo­kás mondani — „mindenki mindenkit ismer”, személy szerint vagy hírből, egyénileg vagy családilag ismerős az egész falu. S ez többet is je­lent az ismeret és ismertség tényénél! Az emberi társadalmai egyebek közt ezek a szálai! tartják össze. A kis település társadklmában egy bizonyos egyensúlyt kényszerít ki a köl­csönös ismertség és a vele já­ró kölcsönös értékelés, meg­ítélés tudata. S minthogy as tges ember rendszerint i család kereteiben kapcsolódili a nagyobb közösségbe, a meg­ítél, s a családot is érinti ezért a család is jobban fele­lősnek érzi magát egyes tag­jaiért. Azt mondhatjuk, égj faluban, egy áttekinthető is­meretségi szálakkal átszőhet! kis településen jobban érvé­nyesül a kölcsönös társadalm ellenőrzés, és ez nem mellé­kes a közrend állapota szem­pontjából. A VAROSBAN ELLENBEN az ember ismeretségi kör« szűkös, még akkor is, ha szárr szerint netán több embert is­mer, mint falun. Egy város­ban lakókat, sőt még egy ke­rületben, egv háztömbben la­kókat sem szőnek úgy ösz- szc az ismeretségi szálak amelyek egyébként is alkalom­szerűek, felbonthatók: csupár máshová kell költözni, s oti úgyszólván újrj lehet kezdeni az életet. Nem olyan zárt háló az ismeretkör, mint falun. A nagyváros a faluhoz képesl dzsungel. Ezért természetes az, hogy a bűnözők inkább városba és minél nagyobb vá­rosba húzódnak. De törvény­be ütköző tettekre is kedve­zőbb az alkalom, nem érzi a gyöngébb jellem maga mö­gött úgy mint falun az isme­rősök, az egész település el­lenőrző szemét. Ez a helyzet megkívánja, hogy a nagy településeken a hatóságok fo­kozottabb gondot fordítsanak a közrend, a közbiztonság fönntartására. S ez így is van nálunk is. A rendőrség meg­teszi, amit tőle várnak, de városon sem elég ehhez csu­pán a rendőr! A megelőzést elsősorban a lakosság segít­heti elő. Az utóbbi évben több­ször is hangot kapott az újsá­gokban ez a kérdés egy-egy olyan eset kapcsán, amikor a járókelők szótlanul nézték az erőszakosságot, a garázdasá­got, még csak rendőrt sem hívtak. NOS, EZ AZ A TERÜLET, ahol Hibáztathatjuk a város­lakókat. Az ismertség hiánya nem vezethet holmi teljes el- idegenüléshez, mert az veszé­lyezteti egy település egész közéletét. A városban maxi­mális egymásrautaltságban élű ik, még a közlekedésben is marok munkájára szorulunk. Ez a helyzet közösségválla­lást kíván, ellentétes a „sem­mi közöm hozzá” magatartás­sal. Az mondhatja ezt, aki egyedül él és tartja fenn ma­gát az őserdőben — ha van ilyen. Ha vállaljuk, amihez szükségképpen közünk van, az tovább javíthatja a köz­biztonságot, a közrendet. Németh Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents