Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

6 "“s^Cirtap 1971. DECEMBER 4., SZOMBAT Adósok és ügyeskedők A Központi Gazdasági Döntőbizottság munkájának tapasztalataiból Már novemberig Piliscsabán három tüzelőolaj- árusító helyen vásárolhat- nak fűtőolajat. Itt is, mint mindenhol az országban, egyre töb­ben cserélik fel cserép- és vaskályháikat olajtüzelcsíi fűtőbe­rendezésekre, és így az idén már november végéig több fűtő­olajat vásároltak a piliscsabaiak, mint tavaly az egész fűtési szezonban. Egyelőre az ellátás megfelelő, csupán egyetlen egy­szer kellett sorbaállni, a múlt hét elején, de akkor is csak a rossz útviszonyok késleltették a szállítmányt. Foto: Gárdos A színpad fényei Szedik a tobozt Megkezdődött a tobozszedés a Szombathely határában levő kámoni arborétumban, ahol az értékes fafajok száma megha­ladja a 2300-at. Mintegy há­romszáz hazai és külföldi in­tézménnyel cserél magokat az arborétum. Céljuk: erdeink, arborétumaink fa- és növény- állományának fajtagazdagítá­sa, új növények meghonosítá­sa, eddig ismeretlen hibridek előállítása. A szocialista demokrácia egyre szélesebb körű, egyre gyorsabb és hatékonyabb ki­bontakoztatása egyike leg­többször hangoztatott célkitű­zéseinknek. Ez a törekvés hat­ja át a párt egész tevékenysé­gét, állami és gazdasági éle­tünket, társadalmunk szinte valamennyi megnyilvánulását, s válik ily módon mindinkább a tömegek alkotó aktivitásá­nak egyik legfontosabb ösz­tönzőjévé. Üj tanácstörvé­nyünk is igyekszik jogszabá­lyilag minden lehetőséget megteremteni ahhoz, hogy a lakosság több és erősebb szál­lal kapcsolódhassák a taná­csok munkájához. Tágra nyitott kapuk A törvény e tekintetben tágra nyitja a kapukat, hi­szen a tanácsok népképvisele­ti-önkormányzati jellegének rögzítésétől kezdve a nagyobb hatáskörökön és gazdasági le­hetőségeken át a falugyűlése­kig — sokféle mód és forma kínálkozik most már a szocia­lista demokrácia elmélyítésére állami életünkben. A falugyű­lés — ha megfelelően bonyo­lítják le — rendkívül fontos eszköz lehet a falu közvéle­ményének--'—megismerésében, helyes irányba terelésében, a tanács célkitűzéseinek megis­mertetésében és a lakosság tá­mogatásának megnyerésében. Mindez a tanácstörvényben is megtalálható: a községi ta­nács a lakosság^ tájékoztatása és véleményének megismerése végett falugyűlés elé terjeszt­heti a község életében alapve­tő jelentőségű kérdéseket. A helyi tanácsok a nemrég elké­szült szervezeti és működési szabályzatukban pedig már a legtöbb helyen azt is egészen pontosan meghatározták, hogy a falugyűléseken milyen kér­déseket kell megtárgyalni a község lakosságával és milyen módszerekkel. Az a vélemény alakult ki, hogy leghelyesebb, ha a helyi tanács a falugyűlé­sen tájékoztatja a lakosságot, kéri ki véleményét a tanács középtávú tervéről és költség- vetéséről, a község általános rendezési tervéről, a szolgál­tatások és a kommunális ellá­tás fejlesztéséről, a község esetleges névváltoztatásáról, a közös tanácsú községek ese­A juhtenyésztés egyik leg­fontosabb gondjáról, az exp- resszbárány-nevelés és -hizla­lás megoldásáról tanácskoztak Szabolcs-Szatmár megye szak­emberei. Értékelték azt az új báránynevelő tápot, amelyet Veres László, a kaposvári me­zőgazdasági főiskola főigazga­tó-helyettese és dr. Kakuk Ti­bor, a Phiiaxia osztályvezető­je állított elő. A táp, mint el­mondották, az egyéves nagy­üzemi kísérletben kimagasló eredményeket hozott. A nyírbogáti termelőszövet­kezetben ennek használatával sikerült nagy hasznú üzemág­gá fejleszteni az expresszbá- rány-nevelést és -hizlalást. A kísérletet 650 újszülött bárány­nyal kezdték. Az állatokat 8— 10 napos koruktól etették az új tápszerrel. Az eredmény — a hagyományos tápszerekhez Viszonyítva — jelentős mun­Az egyik vállalat a hatósá­gilag megállapítottnál na­gyobb áron értékesítette né­hány termékét, s négymillió forint jogtalan haszonra tett szert ily módon. Az Országos i Anyag- és Árhivatal joggal közbelépett. Gazdasági bírság tében a társközségek helyzeté­ről, kívánságairól. Minél többen A falugyűlés a helyi taná­csok és a népfrontbizottságok együttműködésének egyik leg­fontosabb színtere. A legtöbb helyen a tanácsok és a nép­frontbizottságok arra töreked­tek, hogy a falugyűléseken mi­nél többen vegyenek részt, így domborodjék „népgyűlés’’ jel­lege, s hogy csakugyan a köz­séget legjobban érdeklő kér­déseket tárgyaljak meg. Arról is gondoskodnak, hogy a falu­gyűlésen kialakult vélemény ne maradjon „pusztába kiál­tott szó”. Az eddigi falugyűlések túl­nyomó többségén természete­sen a községpolitika, illetve a községfejlesztés különböző kérdései játszották a főszere­pet, még pontosabban az ápri­lisban megkezdődött új ta­nácsciklus helyi fejlesztési terveiről, feladatairól mondot­ta el a lakosság véleményét, s tette hozzá a tanács elképze­léseihez a saját javaslatait. Ezek a tömeges „beszélgeté­sek” általában hasznosak vol­tak, s nem egy helyen egyes választókerületek, sőt — kö­zös tanácsú községek esetében — még székhelyközség és társ­községei közötti súrlódásokat is rendezni tudták ez alkalom­mal. Több ízben a szokások­tól eltérő módszereket — pél­dául fórum rendszerű kérde­zéseket — alkalmaztak. A fa­lugyűlések önálló lebonyolítá­sában kiváltképp Vas és Nóg- rád megye felsőbb tanácsi és népfrontszervei mutatnak jó példát; ezekben a megyékben valóban a saját megfontolá­suk alapján tűzik ki a községi tanácsok és népfróntbizottsá- gok a falugyűlések időpontját és napirendi pontjait. ' A Újabb lehetőség Nem kétséges, a falugyűlé­sek törvénybe iktatásával a tanácsok és a népfrontbizott­ságok olyan újabb lehetőség birtokába jutottak, amellyel, ha jól élnek, nagymértékben erősíthetik területükön a szo­cialista demokratizmust, szi­lárdíthatják, és szélesíthetik tömegkapcsolataikat, s ily módon munkájuk népképvise­leti-önkormányzati jellege is hamarosan határozottabb ar­culatot nyerhet N. G. kaerő- és takarmánymegtaka­rítás mellett az lett, hogy a szokásos 140 helyett 90 nap alatt fejlődtek a bárányok 28 kilogrammos súlyúra. Selejt nem volt. A gazdaság vezetői ennek alapján már el is dön­tötték, hogy tovább növelik az anyajuhállományukat, s 1973- tól évente háromezer bárányt hizlalnak exportra. Öregek napköziben öregek napközi otthona nyílt Békéscsaba V. kerületé­ben, ahol a legtöbb munkás- család él. Egy régi épület át­alakításával húsz idős ember­nek adtak étkezésre, pihenés­re, szórakozásra és társalgásra lehetőséget. kiszabását indítványozva küldte át az ügyet a Központi Gazdasági Döntőbizottság­hoz. A KGD megállapította, hogy az említett vállalat jog­talan árbevételhez jutott, s a négymilliót tíz százalékkal megtoldva, 4,4 millió forint gazdasági bírság megfizetésé­re kötelezte a jogtalan ha­szonszerzőt. Monopolhelyzetben A fenti példa csupán egy a sok közül a Központi Gaz­dasági Döntőbizottság gya­korlatából, noha a gazdasági bírság kiszabása a ritkább ese­tek közé tartozik. 1971 első felében például mindössze há­rom ilyen ügyet tárgyalt a KGD. Annál többször kell a vállalatok közötti vitákat el­döntenie. Szerződésszegés, jogellenes szerződési kiköté­sek miatt állapít meg kártérí­tést, illetve kötelezi valame­lyik vállalatot a jogtalanul felvett összeg visszafizetésére, a szerződésben foglaltak meg­térítésére. Bár a vállalatok egyenlő félként szerződnek, a KGD — és a felügyelete alá tartozó fő­városi és megyei gazdasági döntőbizottságok — elé sole olyan ügy kerül, melyben az egyik vállalat visszaél mono­polhelyzetével, ragaszkodik például ahhoz, hogy több mint egy fél évvel korábban kézbe vehesse a megrendelést, de válaszolni csak egy-két nap­pal a szállítási idő előtt haj­landó. Sokszor hiányosak, pongyo­lán fogalmazottak a szerződé­sek, s utólag a döntőbizott­ságoknak kell igazságot ten- niök: melyik értelmezés he­lyes, az-e, ahogyan a szállító vagy az, ahogyan a megrende­lő gondolta a szerződés mon­datait. A minőség tanúsítá­sára vonatkozó kikötés pél­dául sok szerződésből hiány­zik, bár ezt egy, 1968. decem­berében megjelent kormány­rendelet előírja. S ha a döntő­bizottság kötelezi a vállalko­zót a hibák megszüntetésére — elsősorban az építőiparban —, ez még évekig is elhúz dik, a megrendelő vaigy a be­ruházó nem sok örömet talál benne... Adós — fizess! Ezt a régi mondást sem minden vállalat ismeri, vagy legalábbis úgy tesz némelyik, mintha nem ismerné. A fizetési késedel­mek száma nagymértékben emelkedett: 1965-ben 4229 ilyen ügyet tárgyalt a Köz­ponti Gazdasági Döntőbi­zottság, i970-ben 15 815-öt, most, az év első felében pedig 8354-et. Havonta 8 00 millió Két évvel ezelőtt bevezették a gazdasági döntőbizottságok a fizetési meghagyás intézmé­nyét. 1970-ben havonta átlag 6500 esetben szólították fel a gazdasági döntőbizottságok a vállalatokat fizetési kötelezett­ségeik teljesítésére, s az így érvényesített követelések ősz- szege havonta mintegy 800 millió forint volt. Ez év szep­temberében és októberében át­lag 12 ezer esetben kellett fi­zetési meghagyást kibocsáta­ni havi 1,8 milliárd forint ér­tékben. A KGD tapasztalata szerint az ilyen ügyeket sú­lyosbítja, hogy rendszerint to­vábbgyűrűznek, ugyanis ha a szállító cég nem kapja meg áruinak ellenértékét, ő sem tud fizetni hitelezőinek, és így tovább a vállalatok egész so­rára kihat az adósság. A gazdasági reform viszo­nyai között minden vállalat minél nagyobb bevételre tö­rekszik — s ez természetes. Az azonban már nem, hogy eze­ket a bevételeket sokan a jog­szabályok megkerülésével, nemlétező kiadásaik „megtérí­tésével” szeretnék előteremte­ni. Bár az előző évinél kisebb számban, de az idén is voltak — és vannak — még olyan vi­ták, amelyek okát a hivatalos nyelv finoman a „túlzott mér­tékű ellenszolgáltatás kiköté­sére irányuló törekvésnek” ne­vezi. A szállítók, vállalkozók többletmunkára hivatkoznak, „akadályoztatási pótlékot” kötnek ki stb. Volt néhány* olyan eset is, amikor a meg­rendelő a döntőbizottságokhoz fordult, de megállapították, hogy az áremelés jogosult. Vi­szont az év első felében 249 millió forintot képviselő 16 ügyben a döntőbizottságok ke­reken 170 millió forint jogosu­latlan ár-, illetve díjkikötést állapítottak meg, s természe­tesen megtiltották ezeknek az összegeknek kifizetését, vagy ha az már megtörtént, vissza­fizettették. Régi vitapartnere egymás­nak az ipar és a kereskede­lem. Sok szó esett már arról is, hogy a fogyasztók s egyben az ország érdeke megkívánja: úgy vitázzanak, hogy minél több és jobb termék kerüljön a gyártól a kereskedelmen át a vásárlókhoz. A döntőbizott­ságok gyakorlatában most új jelenség tapasztalható: a ke­reskedelem — bár még elég gyéren — érvényesíti igényeit az iparral szemben: ez év első felében 193 ilyen ügyben for­dult a döntőbizottságokhoz 10 millió forint értékű közfo­gyasztási cikkel kapcsolatban. Á gazdasági döntőbizottságok az igények nagyobb részét jo­gosnak találták: 150 ügyben 7,1 millió forint értékben ad­tak helyt a kereskedelem pa­naszának. Javuló együttműködés Az általános tapasztalat az, hogy javult a vállalatok kö­zötti együttműködés, a vitás ügyek egy részét egymás közt intézik el. A gazdasági döntő­bizottságok részrehajlás nél­kül végzik munkájukat, kép­viselik elsősorban a közösségi érdekeket, megakadályozzák a túlkapásokat, az indokolatlan áremeléseket, a szerződéssze­géseket, fizetési késedelmeket. Munkájukról a nyilvánosság alig szerez tudomást, de ez a munka nélkülözhetetlen. Várkonyi Endre JEGYZET NEM EGÉSZEN ÉRTEM azokat az embertársaimat, akik a tv által is bemutatott első magyar víz alatti esküvő (csaknem nagy kezdőbetűkkel írtam) hírére megbotránkozá­suknak adtak kifejezést, vagy éppenséggel gúnyolódtak e nagy esemény fölött. Ilyeneket lehetett hallani például, hogy ez már mégiscsak sok, az is menjen a víz alá, akinek tet­szik a komoly szertartás meg- gyalázása, meg hogy egy anyakönyvvezető miért vállal el ilyen komolytalan szerepet. Szeretném leszögezni, hogy szerintem a házasság komoly intézmény, következésképpen a megkötése is fontos aktus, azonban a lényeg szempontjá­ból tökéletesen mindegy a helyszín, vagyis hogy hol ad­ják össze az ifjú párt, hegy­tetőn, szakadék mélyén, föld alatt, a levegőben, víz alatt vagy felett. Némelyik házas­ság olyan, mintha a pokolban kötötték volna meg, aztán mégis érvényes, nem igaz? Je­len esetben nehézbúvár és kórházi asszisztensnő házaso­dott, képzeljék csak el, meny­nyivel sivárabb lett volna az esküvő, ha a menyasszony fog­lalkozása dönti el a helyszínt. Akkor ugyanis valószínűleg kórházi kórteremben zajlott volna le az aktus, búvárruha helyett csíkos pizsamában és hálóingben vagy fehér kö­penyben, ha úgy jobban tet­szik, legfeljebb arra ügyelnek, hogy ne essen egybe a nagy vizittel. Szerencsére a meny­asszony civilben rajong a könnyűbúvánságért, így aztán nem is alakult ki különösebb vita a helyszínt illetően. Ám képzeljük csak el, mi van akkor, ha mindkét háza­sulandó fél köti az ebet a ka­róhoz. Nos, ez esetben feltehe­tőleg hosszas és meddő vita után kompromisszum születik. Vagyis mindkét fél enged va­lamit merev álláspontjából, és A korszerű színházi meg je- | lenítés, a megfelelő hatáskel­tés nélkülözhetetlen eleme a színvonalas színpadi megvi­lágítás. Ezért is fogadták ér­deklődéssel a hazai színházi szakemberek azt a bemuta­tót, amelyet a Fővárosi Ope­rettszínházban tartott az osztrák Ludwig Pani világí­tástechnikai vállalat. A bemutatóval egybekötött kiállításon a jelenlevők ko­runk legkorszerűbb színpad­megvilágítási eszközeinek ha­egymás számára kölcsönösen előnyös helyszínben egyeznek meg. A foglalkozásokat figye­lembe véve a kompromisszu­mos helyszín minden bizony­nyal valamilyen kórházi he­lyiség lett volna, amelyet elő­zőleg gondosan színükig tölte­nek vízzel. Nem hiszem, hogy az eljárás nagyobb feltűnést keltett volna, hiszen manap­ság oly gyakoriak a csőrepedé­sek. KÜLÖNBEN nem győzöm hangoztatni, hogy pártolom a házasságkötésnek eat, az egye­sek szerint szokatlan formá­ját. Hogy miért? Talán. még önök sem felejtették el, amit arról tanultunk, hogy az újat segíteni, támogatni kell, más­képpen nem megy előre a vi­lág. Emlékeztetni szeretnék mindenkit, akit illet, hogy ha őseink maradiak lettek volna, még mindig a fákon ugrálhat­nánk. Ezzel együtt altkoriban sem okozhatott kis feltűnést, amikor az első ősemberek le­ugrottak az ágról, és megpró­báltak két lábra állni. De ők vállalták, hogy ujjal mutogas­sanak rájuk, és ma már ott tartunk, hogy ujjal inkább azokra mutogatnak, akik négy­kézláb járnak, vagy fára másznak, mondjuk, a Nagy­körúton. Hát így vagyunk ezzel a víz alatti násszal is. Egyelőre fel­tűnő, de lehet, hogy nyolc-tíz­ezer esztendő múlva az lesz a szokatlan, ha az ifjú pár olyan zárt helyiségben köti meg a házasságot, amelyben nincs víz, hanem hákettőó helyett főleg nitrogénből és oxigénből álló levegő. Akkor majd szé­gyellhetne magukat a mai ma­radiak, mennének ők is a víz alá, de akkor már késő lesz. De hagyjuk a jósolgatást, maradjunk a jelennél. Arra is gondolni kell ugyanis, hogy lám, egy fontos területen me­gint sikerült utolérnünk a nálunk egyelőre gazdagabb, I tásáról saját szemükkel győződhettek meg: úgyneve­zett parabolatükrös fényvetők, ellipszis tükrös fényvetők és xenon követőfényvetők fénye borította be az operettszínház színpadát. A legkeresettebb megoldás világszerte ma már a távirányítással megoldható színházi világítás, amely egyetlen fővilágító munkájá­val, úgynevezett vezérlőpul­tos rendszerre, gombnyomás­ra történik. legfejlettebb tőkésországokat. Most már elmondhatom, hogy közvéleményünket bizony eléggé nyugtalanította a mi elmaradásunk, hétről hétre jöttek a hírek: Nyugaton a le­vegőben, zuhanás közben köt­nek házasságot az ejtőernyő­sök, versenyautón az autóver­senyzők, a víz alatti esküvő pedig már szinte szóra sem ér­demes, nálunk viszont semmi, csak tespedünk, mint elpuhult szibaritavázak. ÉS EKKOR JÖTT a nagy hír az első magyar víz alatti es­küvőről, jókor jött, mert las­san már csüggedni kezdtünk, így azonban már van értelme az életnek, meglátják, az elsőt követni fogja a többi, a leg­különbözőbb helyszínen ren­dezendő esküvők: a felvonó­gyárban dolgozók liftben, ke­reskedelmi alkalmazottak a pult alatt és így tovább. A fej­lődés megállíthatatlan és be­láthatatlan, akárki meglássa. Az úttörők sorsa sohasem volt könnyű, de mindig bátran vállalták a maradiak átkait, a kortársak értetlenségét. Mai szemmel még sokaknak nem túlságosan esztétikus, ha a boldogító igen bugyborékol, de nyilván ezt is meg lehet szok­ni. Persze, az is lehet, hogy rossz jós vagyok, és éppen a megszokás akadályozza majd meg az új mozgalom általá­nossá válását. Ugyanis ha már nem lesz feltűnő az ilyen es­küvő, akkor a fiatalok felte­hetőleg ne,m látják értelmét annak, hogy így házasodjanak. Minek, ha nem figyelnek rá­juk? , MINDENESETRE az első magyar víz alatti esküvőből egy valamit hiányoltam. Nem tűnt fel a tatai tó fenekén a tv-ből tisztelni megtanult szu­perdelfin, a Flipper. Pedig va­sárnap ő mindig meg szokott jelenni, ha a víz alatt veszély fenyeget valakit. Árkus József Az együttműködés színtere A FALUGYŰLÉS 90 nap — 28 kiló Tápszeren nőnek n bárányok Bugyborékoló igen

Next

/
Thumbnails
Contents