Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-04 / 286. szám
4 1971. DECEMBER 4., SZOMBAT A Központi Sajtószolgálat 1971. november 15-én lezárult, jeligés, tárca-novella pályázata sikeres volt. A bíráló bizottság — tekintetbe véve, hogy a legértékesebbnek ítélt pályamunkák között lényeges színvonalkülönbséget nem talált — mindhárom díjat megosztva adta ki. Megosztott első díjat kapott: Rákosy Gergely: lángoljatok tuskók, illetve a név nélkül, Ágábel jeligével érkezett: Mentés titokban című elbeszélés. Megosztott második díjat kapott: Szakonyi Károly: Tudatom, jól vagyok és Dessewffy László: Igazibb, mint a moziban című írása. Megosztott harmadik díjat kapott: Lázár Ervin: Csapda, illetve a név nélkül, Dunántúl jeligével érkezett A főépítésvezető víkendje című elbeszélés. T V-FIGYELŐ Osztrák est. A más nemzeti estéknél rövidebbre szabott műsor ízelítőt is alig adhatott szomszédaink programjából. Fesztiváldíjait, megérdemelt sikerét igazolta Peter Lodynski ötletesen viliódzó showja, a Kék Duna keringő című kisfilm viszont sablonokból építkezett. A főműsornak szánt, Arthur Schnitzler-mű- ből készült tv-film, A távoli ország vegyes érzelmeket keltett. Az író korának nagypolgárságát éles bírálattal illette, ma viszont már inkább a fáradt, ínyeket csiklandó erotikát érezzük ki művéből, amiért a szókimondást is elviselték — mindennek izgalma egy szabadabb, őszintébb világban megavasodott, érdektelenné vált. A társalgási dráma színészei mérsékelt teljesítményt nyújtottak, a magyar szinkron (rendező dr. Márkus Éva) néhány jól megválasztott Film Angela Davisről A Magyar Sajtó Háza színháztermében meghívott vendégeknek bemutatták a nemzetközi újságíró-szervezet In- terpress stúdiója és a magyar televízió együttes produkcióját, „Az ő harca a mi harcunk” című, Angela Danisról szóló dokumentumaimét. A bemutató közönségét Pável Jerőjejev, a nemzetközi újságíró-szervezet magyarországi megbízottja köszön,rőtté. A közeljövőben sor kerül a film sa j tóbemutató j ára. hangjára mégis felfigyeltünk: elsősorban a „démoni” főhőst hang-alakító Mensáros Lászlóra és az intrikus szerepkörből végre megszabaduló Velenczei Istvánra. Borogyino. Mégis van foganatja a bírálatnak — tapasztalhattuk kellemes meglepetéssel. Menet közben javítottak ugyanis a Háború és béke vetítésén: a III. részt már normál kópiáról láttuk, elkerülendő a szélesvásznú „gyászkeret” nem éppen kellemes mellékhatását. Igaz: ez a rész a legmonumentálisabb filmfreskó, melyben a boro- gyinói ütközet tragikus élménye, a darabokra hulló élet látomása füstbe és zenébe ágyazva száguld el előttünk. Természetes hát, ha zsugorított méretekben, színek nélkül a legtöbbet veszít eredeti hatásából. Kétségtelen viszont, hogy a kamarajellegű képsorok (mint az öreg herceg halála) bensőségesebbé válnak. Tartson velünk Matyóföldre! A világról való tudásunk szégyenletes fehér foltjai között mindnyájunkban ott terpeszkedik a hazánk tájai, városai felőli tudatlanság. S amit tudunk, az is gyakran felületes képzeteken, régesA Gyopár Vöröspocsolyásra megy Szentendréről az Országházba Új hüllők a terráriumbán A KS novellapályázatának eredményhirdetése WE"»aBai> f^SOinMT A hagyományokhoz híven most is a természetbarátok hétvégi programjáról írunk először. Az, hogy rossz idő van, látszik a turistarendezvényekből is, a legtöbb kirándulást közvetlenül Budapest környékére szervezik. A természet barátainak Az Űjpesti Természetbarát Egyesület (Bp. IV., Munkás- otthon u. 25.) szombaton este 7 órai kezdettel vidám turistavetélkedőt rendez — ez az egyetlen szombati program. A Budapesti Ampullagyár SE a magyar Munkásmozgalmi Múzeumot tekinti meg, találkozás: 11 órakor a Visegrádi u. 15. előtt. A Budai Pedagógus SK Disznófő—Normafa rokk nagymestereit mutatja be. Szentendre A Duna-parti város lakói a hét végén több program között is válogathatnak. A művelődési központ szervezésében ma este 9 órakor a filmklub tartja negyedik összejövetelét, melynek keretében Jacques Tati Hulot úr nyaral című filmjét mutatják be. Vasárnap negyed 11-kor autóbusz indul a művelődési ház elől Budapestre, a kiránduláson részt vevők az Országházat tekintik meg. 11 órakor az ifjú zenebarátok rendeznek összejövetelt. Áll at kert Bizonyára sok olvasónk jön szombaton vagy vasárnap Budapestre, nekik ajánljuk, hogy látogassanak el a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, ahol mint mindig, most is sok érdekességet lehet látni. A pálmaház szenzációja, hogy decemberben is nyílnak a kert legszebb virágai, az orchideák. A terrárium nemrégiben értékes hüllőket kapott ajándékba. Zdenek Vogel csehszlovák professzor két lebetin viperát, egy maláj szelenceteknőst, valamint egy bujdosó békát küldött. A lebetin vipera Észak- Afrikában honos, kifejlett korában elérheti a másfél méteres nagyságot. Az Állatkert fél 9-től fél 4-ig van nyitva. Minden kedves olvasónknak jó szórakozást, kellemes hétvégét kívánunk. M. S. rég elavult tényeken alapul — hasonlatosan ahhoz a „gyöngyösbokréta-műveltséghez”, melyet a Horthy-időkben tudatosan szűkítettek például a matyóvilág cifra külsőségeire. De hogy e cifraságnak éjszakák szemrontó varrogatása volt az ára, s hogy a cifra bútor, öltözet éppen a nyomorúság feledtetésére szolgált, arról alig esett szó. Fontos vállalkozás — tájegységeinket bemutató doku- mentumfilm-sorozat — nyitányát láttuk, a régi és mai Matyóföld Kodály-muzsikával aláfestett képét. Kalauzunk, dr. Romány Pál, a Bács megyei pártbizottság első titkára volt, az egykori keselyűhalmi gazdaság korábbi igazgatója, aki a régi idők tanúit is felvonultatta, lakodalmi szokásokat és élő mesefát egyaránt szóra bírva, de a maga fel- szabadulás utáni tapasztalatait is szembesítette az akkori helyzetet mérföldes lépésekkel elhagyó mával. Ez a film is segített a legendák, előítéletek oszlatásában, mert a valóság felmutatásával bizonyította: a hazánkban megkezdődött gazdasági „földindulástól” egyetlen tájék sem maradt érintetlen. S ugyanezt várjuk a Major Sándor szerkesztette sorozat folytatásától. Röviden. Mindig szívesen fogadjuk olyan film ismétlését, mint Moldován Domokos megragadó portréját a derékba tört sorsú parasztfestőről, az azóta elhunyt Süli Andrásról. Megnyugtató volt a hős városok sorában jelentkező Volgograd mai békés, nyugodt fejlődésének felvillantott képeivel találkozni. Ma délután a továbbjutásunk szempontjából fontos bolgár—francia labdarúgómérkőzés okozhat közvetett izgalmat a nézőnek. Irodalmi tv-játék a Grekova regényéből készült Hölgyfodrász. A Monitor ma és holnap a századunkban továbbélő primitív életformákat mutatja be. Vasárnap a szokásosnál több a gyerekműsor (a Flippertől délutáni esztrádprogramig), este pedig a Vígszínházba látogathatunk, ahonnan Pirandello IV. Henrik című kétrészes tragédiájának előadását közvetítik, felvételről. , Lehotay-Horváth György Dél-vietnami elbeszélők Viharos Szinte már közhelynek tűnhet az a megállapítás, hogy irodalmi érdeklődésünkre egészen az utolsó évekig az Euró- pa-centrikusság volt a jellemző. Hogy ez az Európa-centri- kusság napjainkban eltűnőben van, annak oka egyrészt az a szemünk előtt lejátszódó világméretű változás, amit századunk társadalmi-forradalmi és az utolsó két évtized tudományos-technikai forradalma eredményezett, másrészt az a tömegméretekben jelentkező érdeklődés, amely a társadalmi mozgást követő, azt közvetítő szellemi kultúrák iránt megnyilvánul. Ezzel magyarázható a távol-keleti, a közel-keleti, az afrikai és a latin-amerikai irodalmak nagyarányú térhódítása az irodalmi folyóiratokban, a könyvkiadásban. Az évezredek mélyén gyökerező, felbecsülhetetlenül gazdag hagyományokkal rendelkező távol-keleti irodalmakat, annak ellenére, hogy olyan kiváló tolmácsolókra találtak, mint például a költészetben Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, vagy az utóbbi időben Weöres Sándor, sokáig elég szűk körben ismerték csak nálunk. Vonatkozik ez a vietnami nép irodalmára is. Jóllehet, a hős vietnami nép harcát őszinte együttérző érdeklődés kíséri, elsősorban a Vietnamról szóló úti- és riportkönyveknek van nagyobb keletjük, s nem a prózai vagy verses antológiáknak. Az Európa Kiadó gondozásában most megjelent új válogatás, a dél-vietnami elbeszélők műveit tartalmazó Viharos évszak olyan vállalkozás, amely alkalmasnak látszik arra, hogy sok olvasóban felkeltse az érdeklődést e hozzánk távoli nép h odaírna iránt. Ez az antológia, annak ellenére, hogy jelentek már meg terjedelmesebb, teljesebb válogatások a népköltészetből, a prózából és a költészetből, sőt önálló művek is, néhány vonatkozásban mégis úttörő jellegű. A négy szerző — Thuy Thu, Giang Ham, Nguyen Sang és Anh Dúc — tíz novellája, kis elbeszélése a teljességre törekvés nélkül is reprezentálja a Dél irodalmát. A válogatás érdeme, hogy az alig százhatvan oldalas kis könyvecske szervesen kapcsolódik a nálunk nagy népszerűségnek örvendő háborús irodalomhoz. Nemcsak az íráévszak sok témáját illetően (közös témájuk a háború, az erkölcstelen, embertelen elnyomás, népirtás és az elnyomott nép igazságos harca függetlenségéért, a haladásért), de a realista szemlélet, a keresetlen, sallangmentes előadásmód, a világos szerkezet, a közérthető stílus és nyelv vonatkozásában is. Az írások hősei egyszerű emberek, mint Negyedik Apó, a Madaras Erdőből, a franciák elleni felszabadító harc veteránja, Zien, a kis tanítónő, a partizán, a volt katona, aki a szörnyűségek láttán átáll a népi hadsereg oldalára, a gyerekek, akik nem hajlandók Diem elnököt megtapsolni. Egyszerű emberek, s ugyanakkor hősök. És a táj, a csodálatos, a félelmetes, a feldúlt ezerszínű Dél, a folyó, a síkság, a csillagok. Amiért, akikért ez a hős nép a vérét ontja. A hazaszeretet, a szabadságszeretet szép példáit megörökítő írások olykor a csiszolatlanság, az európai fül számára a befejezetlenség érzését kelthetik. Egy bizonyos: íróik kerülik a hamis romantikát, a szépítést, lakkozást. Hiába keresnénk „optimista kicsengést”, megnyugtató „happy end”-et. Az élet ma Délen mást produkál. Más a valóság. A dél-vietnami elbeszélők antológiája, a Viharos évszak mégis szivet melegítő könyv. Az elbeszéléseket Dezsényi Katalin, Rajnavölgyi Géza, Szabó Márta és Zsámboki Mária fordították, értően, szépen. P. L wmm környéki, a Vasas SC Irhás- árok—Farkasrét környéki, az Elektromos SE remetehegyi, a Pedagógus SK jegenyevölgyi, a Gyopár SC vöröspocsolyás- hát-remeteszurdoki, a Spartacus TE pedig Kutyahegy—Perbál környéki túrát szervez vasárnapra. Múzeumok, tár la tveze tések Mindenekelőtt a Szépművészeti Múzeum Francia grafika című kiállítására hívjuk fel olvasóink figyelmét. A múzeum grafikai gyűjteményéből kiválasztott 160 alkotás a francia életet mutatja be Watteau-tól Picassóig. Néhány név az alkotók közül: Boucher, Chardin, Daumier, Monet, Degas, Renoir, Toulose-Lautrec és Bonnard. A Magyar Nemzeti Galériában délelőtt 10 órakor két tárlatvezetés lesz, az egyiken Soós Klára művészettörténész a XIX. századi festészetünket, a másikon pedig Borbély László művészettörténész a nagybányai festészetet mutatja be. Az Iparművészeti Múzeumban ugyancsak délelőtt 10 órakor kezdődik a tárlatvezetés: a kaukázusi szőnyegek és hímzések között, Rúzsa György muzeológus kalauzolja az érdeklődőket. Mrávik László művészettörténész vasárnap délelőtt 11 órakor a , Szépművészeti Múzeumban az olasz reneszánszot és a baHírek a távolból A sok közül egy pillanatra Monacóban, s a hozzáépült Monte Carlo- ban állok meg. Monaco olyan, mint egy csodálatos ékszer. Lenn a tenger kék vize, óriás hajókkal. Onnan nő ki a hegy és a hegyen hófehérre festett házak. Hófehér a város. Legfelül a hercegi palota őrséggel. A mini köztársaság rendőreivel, fényes, divatos üzleteivel — mint egy meseváros. A Casinó előcsarnokában szép freskói, elegáns bútorai már sejtetik, hogy csak a dúsgazdagokat fogadja be — a pénznélkifliek számára ott az automata rulett, ahol a naív belépő még reméli, hogy az igazi belépőt a casinó játéktermébe megnyerheti egy-két frankkal. Szegény ember, toprongyos a közelébe sem fér az épületnek, sok rendőr, portás vigyáz a rendre, arra, hogy illetéktelen — vagyis pénz nélküli vendég — ott ne keltsen zavart. A pálmák, a tenger látványa, a természet pazar ajándéka azonban itt is mindenkié. Csakúgy, mint a francia és az olasz Riviéráin. A sok csillogás, szépség mellett azonban láttunk sikátorokat, sötét odúkat. Olyan otthonokat, amelyekbe látogatni, is keserves, nem élni. A kikötővárosokban különösen sok a prostituált, hozzátartoznak a városhoz. Barcelona legszebb terét, főutcáját elhagyva, rögtön ott a nyomornegyed, a kocsma kocsma hátán, a szűk, félelmetes, riasztó menekvésre késztető utcák. Ott zajlanak a családi perpatvarok, a családi örömök, az ablakokon át harsognak a rádiók és belevegyülnek a veszekedés lármájába. Aki csak a fényt látja külföldi útján, rossz turista. Aki csak az árnyékot, az is. A kettőt együtt kell szemlélni, látogatni, megismerni és értékelni. Valaki okosan mondatta: mind Francia-, mind Spanyol- és Olaszországban nagy a jólét — de kevesek számára. Ezek autói, üzletei, villái szemet kápráztatnak. Sok utazni vágyó csak ezt látja. De ezekben az országokban mérhetetlenül nagy a nyomor, a sötétség, a tudatlanság, az analfabétizmus, a tolvajlás, a rablás, a csempészés. A sikátorokba azonban kevesen látogatnak. Madridban egy autószerviz tulajdonosa például készségesen vállalta a javítást. Szerettem volna szótár segítségével megmagyarázni: okvetlenül mit nézzen meg a masinán. Kezébe vette a szótárt, megfordította élőbb erre, azután airra, s közölte, hogy ez nem spanyol nyelvein íródott, ezit a nyelvet, ami a könyvben van, nem ismeri. Pedig angol—spanyol szótár volt, hivatalosan is... Csakhát a tulaj titkolta, hogy nem tud olvasni. Ugyancsak egy spanyol faluban láttuk: nyomtatással vetették a búzát. A követ traktor húzta! Közel mentünk, úgy csodáltuk, káp- rázott a szemünk, nem tévedtünk-e? Modem eszközökkel ilyen középkori módra?! Másutt gépeket láttunk, modem földművelésit. Tele van ez az ország ellentmond- dással. Van rá magyarázat: hosszú esztendők nyomorán enyhít, hogy a turisták felfedezték maguknak Spanyolországot, s így az Ibériai-félszigetnek ez a része hirtelen gazdasági felfutásnak örvend, megnőtt a turizmusa. Import—export mérlegük passzív lenne, de a turizmus kiegyenlíti a mérleget. A kereső lakosság 39,2 százaléka a vendéglátóipar^ ból él (nálunk a kereső lakosságnak 4 százaléka!). Ez sok mindent elárul az ország gazdasági életéről a hirtelen növekvő vendéglátó- és szálloda- iparról, a kereskedelemről. A Spanyolországba érkező képzeletben maga előtt látja, hogyan vonul a köztársaságért harcolók nemzetközi serege. Végigkíséri útján a könyvekből, filmekből ismert kép. A viaduktok, az erdők, a hegyek mind emlékeztetnek. S rájuk emlékeztetnek a fasiszta emlékművek, a Franco körüli személyi kultusz: a Franco- szobrok, a fényes paloták egy-egy falát fedő F ran co- festmény, út- és térelnevezések a generalissbnusról. A turista számára sikerül elfeledni a spanyol fasizmus bélyegjegyeit. Aki néhány hétig él csak kinn. — keveset tud meg erről. Akik hosszabb ideig vannak ott, akik ott élnek, többet mesélnek erről. Mindannak üldözéséről ami haladó... Ezt a turista alig látja. Az egyszerű emberek kedvességével, barátságosságával találkozik, a művészeti, a történelmi csodálatos emlékekkel, a városok szépségével. És meglátja azt a törekvést, ami a más népekhez való közeledést szorgalmazza. Láttunk plakátot, amely szovjet művészek érkeztót népszerűsítette. Magyar futballisták szereplését dicsérte az újság. Ottjártunkkor kiválóan szerepelt az Üjpesti Dózsa... A közeledés szándéka, a népek barátsága marad meg emlékül ilyen röpke látogatás után. A hegyek, a tengerek varázsa. Az emberek ismerkedő kedve, szívessége. A rohanó autók, az észveszejtő forgalom: Francia-, Spanyol- és Olaszországban. A határsorompók már nem tartják távol egymástól az embereket. Mindenki utazni, látni, ismerkedni vágyik... mert érdemes. Nagyon érdemes! Amióta hazaértünk, sok újságcikket olvastam Franciaországról, Spanyolországról. Hírei most már személyes ügyeimmé váltak. Nem lehet közömbös, hogy Párizsban új parkolóhelyeket biztosítanak. Az én gondolataimat is kifejti Fábián Ferenc kollégám, amikor arról ír a Népszabadságban, hogy nincs és mégis van négerkérdés Franciaországban. Igaza van! Mi is tapasztaltuk: az alsóbbrendű munkát idegenek végzik, s elsősorban a színes bőrűek. De az is igaz, hogy az utcán hömpölygő tarka tömeg zavartalanul éli a maga életét. Sehol nem találni együtt annyi fajta népet. Brezsnyev párizsi látogatása, túl politikai jelentőségén, Marseille, a párizsi séták valami bensőséges hangulatot idézett. Szinte részese voltam a baráti fogadtatásnak... És a napokban olvastam: Madridban 300 fiatal tüntetett a bókéért, a haladásért a fasizmus ellen. Ez is személyes ügyem, nem lehet közömbös. Azt olvastam: mielőtt a rendőrök megérkeztek, szétoszlottak, nem lett semmi baj. De jó! — olvasom a sorokat lélegzetvisszafojtva. És reggelente leseim az újabb, a számomra ezerszeresen érdekes, sokatmondó híreket: milyen üzenetet hoznak? Sági Agnes i
