Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-30 / 307. szám

6 ""'c/Cti'lap 1971. DECEMBER 30-, CSÜTÖRTÖK Száz esztendő a magyar mezőgaz daságban kuktafazék Magyarországon a kiegyezés teremtette meg sok egyéb mel­lett a rendszeres statisztikai felmérések lehetőségét is. Me­zőgazdasági terméshozamokról megbízható adataink 1871 óta vannak. Itt az alkalom tehát, h—gy kereken száz esztendő fejlődésén pillantsunk végig. A következőkben sok adatot idézünk majd, de mindegyiket hektárokra vonatkoztatva, hogy egy kicsit gyakoroljuk az immár országosan bevezetett újfajta mértékrendszert. (Egyébként egy hektár egyen­lő 1,7 katasztrális holddal, te­hát aki akarja, visszaszámol­hatja az adatokat. Búza — lépcsőfokokon A hazai búzatermés az első felmért időszakban 1871 és 1880 között — 7,4 métermázsa volt hektáronként, évi átlag­ban. A következő évtizedben már 11,8 métermázsára ugrott és innen kezdve lényegében 70 esztendeig folyamatosan, de csak apró lépésekkel emelke­dett. A századfordulóig érte el a 12,3 mázsát hektáronként, a század első évtizedében válto­zatlan volt, az első világhábo­rú időszakában valamicskét csökkent, majd a húszas évek­ben 60 kilóval, a harmincas években újabb 80 kilóval nö­vekedett. Mai társadalmi rend­szerünk első teljes évtizedében — 1951 és 1980 között, 14,9 mázsa volt a búzatermés hek­táronkénti, évenkénti átlaga. Ekkor kezdődött új szakasz. Az 1960-as évtized első felé­ben már 13,6, a második felé­ben pedig 24,3 mázsa volt az eredmény. A vizsgált időszak­ban a legnagyobb termés 1969- ben volt: 27,1 mázsa hektá­ronként. Az idei termés ezt is meghaladja, azonban 1971 már a száeegyedik esztendő lenne, tehát ezt az évet figyelmen kí­vül hagyjuk. Hasonló a helyzet a növény- termesztés más ágainál is. Az árpa például 1871 és 1880 kö­zött 8,2 mázsát termett, a kö­vetkező évtizedben 10,6-ot. A második világháborúig 13,5 mázsára emelkedett a hozam, ami a felszabadulás után to­vább nőtt. A húszmázsás átla­got itt is a hatvanas évek má­sodik felében haladtuk meg és *a rekord ugyancsak 1969 volt, 23,8 mázsával hektáronként. A kukorica az első vizsgált évtizedben 9,2 mázsát fizetett hektáronként, a következőkben pedig 12,2-t. Itt nagyobbak voltak a kilengések, az emel­kedés nem egyenletes, a múlt rendszer legnagyobb eredmé­nye a második világháború előtti évtizedé 18,7 mázsával. A húszmázsás határt már 1948-ban átléptük és az elő­ző évtized második felében a harminc mázsásat is. (1966—70: 32,3 mázsa). A rekord szintén 1969: 37,9 mázsával. Eles hatar A cukorrépa „őshozama” 148,7 mázsa volt hektáronként, ami a múlt század nyolcvanas évei­ben 181 mázsára emelkedett és évszázadunk első évtizedében haladta meg először a 200-at. Innen már vissza is csúszott, mégpedig az első világháború utáni időszakban. A második világháború még súlyosabb visszaesést okozott, és csak 1951-ben haladták meg a hoza­mok ismét a két vagont, ekkor 229 mázsás volt az átlagter­més. A befejezés ugyanaz, mint eddig, az 1960-as évek második felében múltuk felül a 300 mázsát és a rekord 1969- ben volt, 340,4 métermázsával hektáronként. Az 1970-es ter­més ismét 300 mázsa alá esett. Élesen különböző szakaszok határolhatok el tehát a száz esztendőn belül. A múlt szá­zad nyolcvanas éveiben „jöt­tünk le a fáról”, ekkor ért vé­get nálunk — a kialakuló ka­pitalizmus jegyében — a me­zőgazdasági középkor. Agrár- termelésünk az akkori világ- színvonal körül mozgott, hi­szen 60—70 esztendővel ez­előtt még Dániában vagy Hol­landiában sem voltak az akko­ri eredményeinket messze meghaladó termésátlagok. A mezőgazdasági termelés forra­dalma Európa fejlettebb ré­szein az első világháborút kö­vető évekre jut. Ebből mi a nagybirtokrendszer és a Hor- thy-rendszer kettős szoritása miatt kimaradtunk. Amikor másutt száguldó tempóban fo­kozódtak az eredmények, ak­kor a mieink legfeljebb csak cammogtak előre. Ennek az elmaradásnak igazi felszámo­lásához csak az elmúlt évtized­ben láttunk hozzá és a mód­szeres munka látványos ered­ményei néhány esztendővel ezelőtt születtek meg. A megtett út magyarázatára álljon itt még egy számsor: a múlt században műtrágyát mérhető mennyiségben még nem használtak Magyarorszá­gon. Századunk első évtizedé­ben hektáronként és ható­anyagban számolva 1,7 kilo­gramm volt a felhasználás, tehát egy szekér — képletesen szólva — egy egész falu mű­trágyaszükségletét hazaszállít­hatta. A tízes években 1,8, a húszas években 2,9 kilo­grammra emelkedett a fel- használás, amely a második világháború előtti évtizedben az indulási állapot alá, 1,6 ki­logrammra esett vissza. A má­sodik világháború után jól mérhető emelkedés követke­zik, de a tíz kilogrammot csak az Ötvenes évek második felé­ben értük el. Viszont 1965-ben már 63, 1969-ben 125, 1970-ben pedig 146 kilogramm volt a műtrágyafelhasználás hektá­ronként és hatóanyagban szá­molva, azaz ebben az évtized­ben már megközelítjük a kez­deti adagok százszorosát. Törések, rekordok Ha már belejöttünk, beszél­jünk az állatlétszámról is. Az első adat 1857-ből szár­mazik. Ekkor az országban — természetesen a mai területre számítva — egymillió 587 ezer szarvasmarha volt. A kétmil­lió darabot 1895-ben múlta fe­lül az állomány, de akkor még csak 63 ezer darabbal. A múlt rendszerben 1942 volt a re­kord, amikor 2 millió 365 ezer szarvasmarhát számol­tak. A második világháború Bővült a kozmetikai szerek választéka * Uj gépek segítik a zavartalan ellátást Tizenkétmillió forintos költ­séggel korszerűsítették ebben az évben a szépítőszerek gyár­tását a Kozmetikai és Háztar­tásvegyipari Vállalatnál. Űj, különleges gépeket szerkesz­tettek és készítettek, amelyek számos megoldása már szaba­dalmaztatásra vár, közülük a púderprésgép lehetőséget adott arra, hogy nagy mennyi­ségben világszínvonalú kőpú- lereket gyártsanak Lady Ca- hea márkajeggyel. Újdonság Az aerosol töltőgép is, amelyet a hajlakkos flakonok gyártási lehetőségét sokszorozták meg. A termékek egy részét külföl­di licencek alapján gyártják. Ebben az esztendőben meg­vásárolták a Beyersdorf ham­burgi cégtől a Nivea krém gyártási technológiáját, az osztrák Odol művektől pedig a fluoros Odol licencét. Mind­két termék gyártását is meg­kezdték. A korszerűsítés ered­ménye, hogy több saját tech­nológián alapuló termék gyár­tását is megkezdték. Ezek .kö­zül az idén került nagy meny- nyiségben a piacra a Lady Camea-sorozat, újabb gyárt­mány a kamillás szappan, a karácsonyi piac újdonsága a szempillafesték, szempúder, a virágpor, kamilla- és komló­tartalmú habfürdő és a fürdés utáni testápolószer is. után kereken csak egymillió darabbal kezdhettünk, de öt év alatt ez az állomány meg­kétszereződött. A rekordot 1953-ban mérhetjük, amikor a létszám nem többel, de ezer darabbal meghaladta az 1942- est. Innét visszafelé csúszunk, 1965-ben már kétmillió alá es­tünk, majd további apróbb csökkenésekkel a tavalyi egy­millió 933 ezer darabbal zár­hatjuk a sort. A sertésállomány 1857-ben 1 millió 616 ezer darab volt, a fejlődés azóta tiszteletre mél­tó. A múlt századi rekord a sertéslétszámnál is 1895-ben született, hárommillió 182 ezer darabbal. A két világháború között előbb kétmillió aló csökkent az állomány, majd 1938-ban 5 millió 224 ezer da­rabbal állította fel az 1945-ig terjedő időszak rekordját. A második világháború utáni ál­lomány csak százezerrel ha­ladta meg az egymilliót, de már 1947-ben megközelítette a három-, 1949-ben fölülmúlta az ötmillió darabot. A felszaba­dulás utáni rekordot 1965-ből jegyezhetjük, 8 millió 218 ezer darabbal. Mint ismeretes, az állomány most is igen nagy. Végül pedig álljon itt egy figyelmeztető adatsor. A rétek hozama a múlt század hetve­nes éveiben hektáronként 13 mázsa volt Magyarországon. Ez a nyolcvanas években 22 mázsára emelkedett, a század- fordulóra már megközelítette a harmincat, és tartotta ezt a szintet csaknem egészen a má­sodik világháborúig. Ezután már csak egy fellángolás és egyben rekord — követke­zett be 1951-ben, amikor egy hektár rét hozama 32 mázsa volt. Innen megállíthatatlanul zuhanunk lefelé. 1965-ben 17,9, majd 1969-ben 18,8 mázsa volt hektáronként a rétek hozama Magyarországon. Hetvenes adatopi nincs, de nem is ke­resem, mert félek, hogy az még kevesebbet mutatna... Földeáki Béla Nemcsak a magyar háziasz- szonyok kedvelt edénye, ha­nem külföldön is keresett cikk a magyar kuktafazék. Legnagyobb vásárlója a Szov­jetunió. A kuktafazekak iránt olyan nagy a szovjet házi­asszonyok érdeklődése, hogy 1975-ig előreláthatóan 1 mil­lió darabot szállít a Ferunion. Csehszlovákia 1971-ben 160 ezer magas nyomású főző­edényt vásárolt és a jövő év­re 800 ezer rubeles megren­delést adtak. A tőkés orszá­gokban is szívesen vásárol­ják a magyar kuktákat, ame­lyek eljutottak már Hollan­diába, Algírba és több af­rikai országba is. Különösen kedveltek külföldön a színes tetejű edények. Harmincmillióval több egri cigaretta A fennállásának 75 éves ju­bileumát ünneplő egri do­hánygyár szerdán teljesítette évi tervét. Filteres cigarettá­ból az idén hatmilliárdót gyártottak, ezzel eddig leg­nagyobb éves teljesítményét érte el a korszerűsített üzem. A dohánygyár dolgozói év vé­géig meg 30 millió filteres ci­garettát készítenek terven fe­lül Idei füvön a csikóménes A november végi néhány hóförgeteges nap kivételével most, december végén is még idei füvön tartják a Bükk- fennsíkon levő csipkéskúti csi­kóménest. Az 1950-es években létesített tisztavérű lipicai csi­kóménes csaknem két évtize­des történetében most fordult elő először, hogy a máskülön­ben zord éghajlatú bükki er­dőségek között a szinte tava- szias decemberben még min­dig a szabadban tanyázik a több mint félszáz egy-, két- hároméves csikó. Csak éjsza­kára kerülnek istállóba a lo­vak. A kistarcsai tsz segített Jól jártak a vanyarci asszonyok Hosszú ideig gondot okozott a nógrádi Vany arc községben, hogy a gyermekes anyáknak nem tudnak munkaalkalmat teremteni. A községi tanács megoldást keresett — eredmé­nyesen. A Pest megyei kistarcsai Szilasmenti Termelőszövetke­zet nagy kapacitású zöldség­szárítót tart üzemben, ám eh­hez a környéken nem találtak megfelelő munkaerőt. Ekkor érkezett a vanyarciak kérése. A kistarcsáiak rendbehozatták Vanyarcon a régi malmot és ebben kezdte meg a munkát a Koppány György felvétele nyár folyamán ötven asszony. Naponta teherautó hordja Kistarcsa és Vanyarc között a tisztítandó és a már megtisz­tított zöldségféléket. Legna­gyobb mennyiségben eddig vöröshagymát pucoltak a va­nyarci asszonyok, több mint háromszáz mázsát. A hagymán kívül káposztát, paprikát is feldolgoztak. A hagymából semmi nem vész kárba, mert még a héját is felhasználják: a Szilasmenti Tsz lepárló üze­mében hagymaolajat nyernek belőle. Kőbánya új arca Elkészültek a tervek az új kőbányai városközpont forgal­mi csomópontjainak rendezé­sére. A mostani MÁV-pályaudvar előtt új autóbusz-végállomást, a két leforgalmasabb kereszte­ződésnél, a Korponai utcánál és a Kápolna utcánál külön­szintű gyalogátkelőhelyeket A nagymama ‘p’gyütt szálltunk fel a beke- esés nénikével Monoron. Kosarát a lába mellé helyezte, kék csíkos konyharuhával át­kötött batyuját a szemközti ülésre tette. Péteri táján jár­tunk, amikor jött a kalauz. A nénike elkezdte bogozni nagy, fekete szegélyű fehér zsebken­dőjét, nagy nehezen kicsomóz­ta, gyűrött jegyet kotort elő belőle. — Ez nem jó — mondta a kalauz. Rosszkedvű volt, mo­gorva. A nénike, amíg a ka­lauz a jegyet nézte, s amíg a szentenciát kimondta, vissza­csomózta már a zsebkendőt. Körülményesen újra kibogoz­ta, másik jegyet vett ki a zseb­kendő csücskéből. Az sem volt jó. Előkerült egy harmadik. Gyűrött volt az is, ahogy ott lapult az összesodorintott zsebkendőcsücsökben. A rossz­kedvű kalauz gyanúsan for­gatta, simítgatta, nézegette. Végül azt mondta: — Ez sem jó. Tizenharmadikai dátum van rajta. Ma tizeninyolca- dika van. A néni odaadta kétségbe­esetten mind a három jegyét: — Amelyik a retúr, az kell, hogy legyen. Sose váltottam retúrt, csak ma először. Néz­ze meg, melyik közülük a re­túr, az kell legyen a mosta­ni. — Ez retur, de ezen van rajta a tizenharmadika. Nem jó. — Ezzel visszaadta mind a három jegyet a mogorva kala­uz. és továbbment. A nénike jobbra-balra néze­getett, zavartan, kétségbeeset­ten motyogta: — De hiszen váltottam jegyet, retúrt, itt a monori állomáson, az előbb. Életemben először retúrt... TV/f igsajnáltam. — Talán ez itt — mutattam a batyu­ba dugott, gyűrött kis papírda­rabra. Megnéztük mindjárt, de kiderült: az a buszjegy, ami­vel Monorig utazott a nénike. S mert látta, segíteni akarok, előszedte sietve a zsebkendőt, megint kibogozta. Jól megnéz­tem a retúrt, a nyolcas kari­kái kicsit elmosódva, halvá­nyan látszottak. Ha nem lett volna olyan rosszkedvű a ka­lauz, ő is láthatta volna ... — Majd ha visszajön, meg­mutatjuk neki még egyszer, mert lehet azt látni, hogy ezen a retúron december 18-a áll. A nénike arca csupa mo­soly lett, felemelte fejét, meg­nyugodva hordozta végig te­kintetét. TV"agy on szerettem volna ■L1 tudni, honnan jön, kihez megy, kicsoda is a mellettem ülő néni. Az idős emberek szí­vesen beszélgetnek, ezért nem is vette tolakodásnak a kér­désem. — Pándról jövök. Magam­gyúrta tésztát viszek ebben a batyuban egy bizonyos helyre. No, meg egy kacsát is levág­tam, elszaladok vele a lányom­hoz, ha már bent vagyok, ugye, Pesten. Mert amúgy az üvegeshez megyek, a verandá­ból a gyerekek kiparittyázták az ablakot. Van, persze Pán- don is üveges, de az amolyan csillagos ablaküveg, ilyet csak Pesten tud egy bizonyos üve­ges csinálni, akinek megvan a címe. — Az uram már meghalt, egyedül élek. A lányom, sze­gény, beteges, Pesten van, rosszul járt a házasságával, el­vált. Az egyik gyerek nála maradt, itt nevelkedett ve­lem. A tsz-ben dolgozok én, igaz, hatvannégy éves vagyok, nyugdíjas már, de eljárok én még dolgozni, mert ugye, bí­rom én még, meg aztán: 460 forint a nyugdíjam, és nem szégyellem, tudok még jól en­ni, kevéske az a pénz. Az unokám meg most katona. El­megyek hozzá többször Szol­nokra, viszek neki hazait. Sok­ba van ám ő is. Téliszalámit vigyek neki, írta, mert azt el tudja tenni, hát vettem neki, fél kilót. Meg aztán udvarol, az is sok pénzbe kerül. Most is azt mondja: vegyen, nagy­mama 12 nagyon szép zseb­kendőt. Tudom én, a Margit­kának lesz karácsonyi aján­dék. Szeretik egymást, hát le­gyen. Technikumba jár a kis­lány, be Pestre, merthogy jól tanul nagyon. — Elvittem az unokámnak a könyvet is, amit legutóbb kért, azt a KRESZ-t, vagy minek mondják, mert hogy azt mondja, le akar vizsgázni au­tóvezetésből. Elvittem, hadd örüljön neki. — Azt mondja a múltkor az eskütételkor: „Nagymama, képzelje, dísztáviratot küldött az elnök! A tisztek is csak néztek, mondták is, hogy ilyen még nem volt, hogy a tsz-el- nök az eskütételre dísztávira­tot küld egy kiskatonának!” Traktoros az unokám a tsz- ben, na^on szereti az elnök azt mondja nekem valamelyik nap, amikor bent jártam a tsz- ben, kapott levelet az uno­kámtól, fel is olvasta a veze­tőségi ülésen, mert ilyen ér­telmes. szép levelet őneki még egy fiatalember sem írt. Meg hogy azt kéri, számítsanak rá az aratáskor, hazajön majd szabadságra. Nagy öröm ez nekem, hogy így szeretik az unokámat... A vonat befutott Lőrincre, a nagymama fürgén sze- delőzködött, itt kellett leszáll­nia, hogy egy bizonyos helyre eljuttassa a magagyúrta tész­tát. Egészen elfelejtkeztünk a rosszkedvű kalauzról. Fogarasi Olga építenek. A Korponai utcai kereszteződést felüljáróval hi­dalják át, lejáratot biztosítva a pályaudvarhoz, az üzletköz­ponthoz, és az autóbusz-vég­állomáshoz. A Kápolna utcai kereszteződésben gyalogos aluljáró épül. A nagyszabású program megvalósításához hamarosan hozzálátnak a forgalomrende- zés várható költsége megköze­líti a 115 millió forintot. Menő fej — Nézd, megint kicseréltet­te az íróasztalát a legújabb tí­pusra! I 1 ' Dobozház (Galambos Hédi rajzai)

Next

/
Thumbnails
Contents