Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

MOHos'Vnm A ,~P;E S .T ’ M É G V E,l H~ í R L A P K 01 Ö N K I A D A S A XIII. ÉVFOLYAM, 303. SZÁM 1971. DECEMBER 28., KEDD Az óvodaépítéssel nagy segítséget nyújtottak A szocidista brigádok eredményeit értékelték a vecsési VÍZÉP-nél legyen, mint a vállalatnál A főváros zavartok® gázellátásáért A vecsési gázüzemben az él­üzem cím jegyében indítottak szocialista brigádmozgalmat. A versenyfeltétel: a főváros zavartalan földgázellátása, melyet a vecsési gázüzem gáz­átadó állomásai végeznek, öt szocialista brigád vesz részt ebben a versenyben. Nem jó reklám A Pest megyei Hírlap két­ségtelenül a legnépszerűbb új­ság a monori járásban. Az olvasó itt megtalálhatja köz­ségének örömeit, problémáit, amit ő maga úgyis tud, de jólesik olvasni róla. Szóval megtalálja mindeze­ket — ha megtalálja. Monori- erdőn például gyakran nem. Az újságokat szállító autó — már többször éppen Pest me­gyei Hírlapot felejtett el a te­lepülés részére otthagyni. Így azután az előfizetők csak késve, másnap tudtak ked­venc újságukhoz hozzájutni. Ami az egészben a legfur­csább: kétszer egymás után ez akkor fordult elő, amikor a kézbesítők indultak az elő­fizetési díjat beszedni. Ami újság nélkül — nem jó rek­Az év utolsó napjai. A ter­melőszövetkezetekben lázas tempóban folyik az év végi zárás és a zárszámadás elő­készítése. Ahol szép eredmé­nyekre van kilátás, és egész évben becsületesen dolgoz­tak, a hajrá fáradalmait nyil­ván enyhíti a bizakodó lég­kör, a megelégedettség. Más­hol a homlokukat ráncolják, többet vártak. Van azonban olyan közös gazdaság is a monori járásban, ahol csak kérdés marad, a félve föltett kérdés: vajon miből fizetnek ki minket? (Vagy mivel?) Egy — épp ilyen — szövet­kezetben kérdezte meg a kö- zemúltban valaki, vajon mi gondja, bánata van az elnök­nek? A választ hallva, bíz­vást gondolhattuk volna, hogy a szóbanforgó tsz-ben remekül mennek a dolgok, hisz az elnök csupán azon meditált, hogyan oldják meg a nők téli foglalkoztatottsá­gát. Holott valójában ez ap­ró kavics, hatalmas kőtöm­bök közt. Ami hónapok óta nyílt titok, s joggal aggaszt­ja a dolgozókat, arról szó A vecsési VlZÉP Vállalat­nál nemrég tartották meg a szocialista brigádok ez évi utolsó értekezletét. Az üzem vezetőségén kívül az értekez­leten részt vettek a párt- és szakszervezetek vezetői is. A szocialista brigádmozgalom eddigi eredményeit, hiányos­ságait vették ezúttal számba, s megbeszélték azt is, mik lesznek azok a fontosabb el­gondolások, amiket a közeljö­vőben sorra kerülő nagyválla­lati tanácskozáson a brigád­vezetők elmondanak. Mik voltak az idei év leg­jelentősebb eseményei a ve­csési VlZÉP 17 szocialista bri­gádjánál? Elsősorban az óvo­daépítés, amellyel Vecsés köz­ség lakosságának nagy segít­ségeit nyújtottak. Másodsor­ban az volt az év egyik jelen­tős célkitűzése számultra, hogy a szocialista brigádmozgalom náluk ne csupán termelés­centrikus legyen, hanem a „szocialista módon élni, ta­nulni” is ugyanolyan értékű sem esett. Az nem lenne az elnök gondja? „Beszélik” ugyanis ebben a tsz-ben, hogy a havonkénti béreket „úgy kapargatják össze”. — Történi valami: a bérfegyelem megsértése miatt, büntetéseket és pénz­bírságokat szabtak ki —, az eddig jól működő mellék­üzem vezetőire. „Beszélik”, hogy „sokan benne vannak”, s a tsz vezetői közül is töb­ben hibáztathatok az ügy­ben. Nagyon veszélyes, ha vala­miről úgy beszél mindenki, hogy biztosat senki sem tud. A suttogva terjesztett plety­kák, a különféle célzatú ta­lálgatások csak mélyítik a szakadékot a tagság és a ve­zetőség között. Az említett tsz vezetőinek őszintébbeknek kellene len­niük, hisz ők tudják legjob­ban, hogy a szóbeszédnek van-e alapja. A becsületesen dolgozó szövetkezeti tagok, mint a gazdaság társtulajdo­nosai joggal várják el: idő­ben tájékoztassák őket. Ez a vezetőség kötelessége! V ereszki János végzett; jó munka. A tanulás­nál azonban figyelembe vet­ték mindenek előtt az élet­kort, az 50 éven felüliektől, még ha szocialista brigádtagok is, nem lehet elkívánni, mon­dották, hogy esetleg elvégezze a nyolc általánost. Foglalkoztak a brigádmoz- gailom 1972-es év célkitűzései­vel is. Szeretnének egy lépés­sel tovább jutni. A meglévő brigádok számát nem kíván­ják növelni, de egy-egy bri­gád létszámát igen. S ha ez meglesz, szóba kerülhet a szo­cialista műhely cim elnyeré­séért való törekvés. A vecsési VlZÉP több mint 300 dolgozójának 45 százaléka dolgozik jelenleg szocialista brigádban. Számítanak arra, hogy jövőre azok a munkások, akik hosszabb ideje náluk dolgoznak, s akik törzsgárda- tagok már, szintén csatlakoz­nak a brigádmozgalomhoz. So­kan vannak, ilyen ele. A meg­növekedőt feladatokat, a IV. ötéves terv célkitűzéseit élet­erős, fegyelmezett, nagy te­kintélyt képviselő szocialista brigádokkal lehet csak zök­kenőmentesen megvalósítani. (f. o.) Felrobbant az olaj kályha Csütörtökön délelőtt Mono- ron a Hangulat presszóban fel­robbant az olajkályha. A kö­zelben levő tűzoltó rögtön lo­kalizálta a tüzet. A poroltó szemcséiből azonban nemcsak a kályhára jutott, hanem a be­rendezésekre is. MAI MfSOR MOZIK Gyömrő: Ha kedd van, ak­kor ez Belgium. Maglód: Fel­támadás, I—II. Mende: A hölgy nem iszik, nem flörtöl... csak fecseg. Monor: Farkas­visszhang. Nyáregyháza: Leon és az Atlanti fal. Üllő: A sípo­ló macskakő. Vecsés: Vizsgá­lat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében. KIÄLLlTÄS Gyömrő, Ságvári Endre Űttö- rőház: Rákóczi-kiállítás, nyit­va 9-től 14 óráig. Iám. (sz.) A szóbeszéd ellen A kilencéves „csavargó" V. SANYI kilencéves És már rendőri, gyámhatósági jegyzőkönyvekben szerepel a neve. A nyáron — a Monori Járási Rendőrkapitányság uta­sítására — megjelent a gyám­hatóságon az anya, s a jegy­zőkönyvben így rögzítették mondatait: „A gyermek két év óta csa­varog, több esetben nem jön haza az iskolából, és a rend­őrséggel kerestetjük. Legutóbb Újszilvásra szökött, magával vitte hároméves kishúgát is, és két nap múlva találtunk rá­juk. ötödmagával betört egy M.-i házba, különböző tárgya­kat vittek el, többek között egy Riga motorkerékpárt. Vereke­dés, egyszer egy kisgyereknek a száját szétvágta egy talált, hegyes tőrrel, és megfenyeget­te, megfélemlítette ...” Az anya azt is elmondta, hogy két évvel ezelőtt már járt a köz­ségi tanácsnál, elmondta, mennyi gond van a gyerekkel, de semmilyen intézkedést nem tettek. Ö a fia intézeti elhelye­zését kéri, annak ellenére, hogy nem dolgozik. Az intéze­ti elhelyezéshez azért ragasz­kodik, mert úgy érzi, nem ké­pes biztosítani a gyerek rend­szeres iskolába járását, fel­ügyeletét, nem tudják meg­akadályozni csavargásában. Férje már többször megverte a fiút, és félnek, hogy esetleges idegességükben olyan súlyosan bántalmazzák, hogy baj lesz belőle. EZ VOLT az a mondat, amikor felfigyeltem az ügyre. Olyan súlyosan bántalmáz- nák ... Vajon ez a nevelési módszer lenne az egyetlen ha­tásos „rábeszélés”? Gyűltek az akták Sanyi sorsáról, mert most már a gyámügy vette át a szülők szerepét. A gyerek ál­lami gondozásba, onnan pedig nevelőszülőkhöz került. É3 hirtelen javulni kezdett a ta­nulmányi eredménye. Egyet­len egyszer sem szökött meg. Nem csavargott, nem lopott. A Pomázi Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet a következő tá­jékoztatást küldte a monori járási gyámhatóságnak: „Na­gyon igyekszik az iskolában, a nevelője sokat foglalkozik a gyerekkel, külön is, s úgy lác- ja, hogy sokat be tud pótolni abból a hiányból, melyet ott­honi csavargásai miatt veszí­tett. A kiskorú érdekében azt látom jónak, hogy maradjon még a nevelőszülőknél, mert ha visszakerül vér szerinti szüleihez, visszaeshet régi ál­lapotába.” A TÁJÉKOZTATÓRA azért volt szükség, mivel időközben megszületett a szülők felleb­bezési kérelme: „mindketten nagyon szeretnénk fiúgyerme­künket nevelni, és nem értünk egyet az állami gondozásba vétel fenntartásával:” A fel­lebbezés ügyében személyes meghallgatásukat kérték. Hi­vatalos a jegyzőkönyv fogal­JOL BEVÁLT,j Gyógyszertár az utcán Jó utat, Misi! Egy évig vezette a vecsési labdarúgó-együttes edzéseit Vasas Mihály, az egykori ne­ves válogatott labdarúgó. A kitűnő sportember — aki a magyar öregfiú-válogatott osz­lopos tagja — hamar hozzánőtt a vecsésiek szívéhez. Kedves, emberi magatartása — fanati­kus győzniakarása — egy-ket­tőre népszerűvé tette őt Ve- csésen. — Misi — csak így hívtak őt Vecsésen — mint a hozzá­tartozót — a község , sport-csa­ládjának egyik vezetőjét. Sajnos, a kieséstől nem si­került megmentenie a gárdát, az NB Ill-ban pedig morális, vezetési és egyéb okok miatt jelentősebb eredményt elérni nem tudott. A kitűnő sportember már év közben ajánlatot kapott Len­gyelországból, de akkor a dön­tést későbbre halasztotta.^ No­vemberben — látva a súlyos vecsési problémákat, azonban már kimondta a lengyelek szá­mára boldogító igent. Misi itt sem tagadhatja meg önmagát: a sors kísérti, új csa­pata is a tabella utolsó helyén áll. Reméljük, Vasas Mihály­nak Bytom városában több szerencséje lesz, mint Vecse- sen volt. Jó utat, Misi! Sz. A. — A vecsési gázüzemben az 1971—72-es oktatási évben a gázátadó állomások dolgozói számára politikai tanfolyamo­kat tartanak. — Hogy aludtak? — Köszönjük szépen, jól. — Nem furcsa, hogy, két fiatal lány az „utcán” alszik? Nem félnek? — Nem. Különben is, ha va­lami baj lenne, megnyomjuk ezt a gombot és megszólal a sziréna. Figyelje csak. Hirtelen éles, vijjogó hang hallatszik. Az emberek felkap­ják fejüket az utcán, és min­den tekintet a Monor főterén álldogáló busz felé fordul. Ugyanis ez a meglehetősen kü­lönösnek mondható párbeszéd ebben a buszban zajlott. Nem akármilyen kocsi ez. Az or­szág egyetlen mozgó gyógy­szertára. A Pest megyei Gyógyszertári Központ tartja üzemben ez év szeptembere óta. Dr. Kempler Kurt Pest megyei főgyógyszerész kezde­ményezésére átalakítottak egy ROBUR tipusú kocsit, belső te­rét gyógyszertárnak rendezték be. Ez a kis gyógyszertár min­den igényt kielégít. Megfelelő készlettel rendelkezik. Külön laboratóriumrészleggel a ma­gisztrális készítmények elő­állítására. Agócs Irén és Má­tyás Dóra teljesít benne szol­gálatot. A kocsi kellemes me­legét villany-, és olajfűtés együttesen biztosítja. Kényel­mes, kétszemélyes heverő van a kocsiban, mert ahol . megje­lennek, az éjszakai ügyeletet is ők tartják. — Nagyszerűen bevált válla­latunk kezdeményezése, s mi szívesen csináljuk, mert tud­juk, hogy szükség van ránk — mondja Agócs Irén gyógysze­rész. — A gyógyszertárak lel­tározása alkalmával jelenünk meg mi, és a bezárt patika mellé „táborozva”, biztosítjuk a rászorulók gyógyszerrel való ellátását. Ez különösen ott nagy jelentőségű, ahol csak egy gyógyszertár van. De például itt Monorom is örülnek a bete­gek, hogy nem kell a másik patikába menniük, nálunk azonnal beválthatják vényei­ket. — A járásban jártunk már Vecsésen és Üllőn. Most itt va­gyunk, s ki tudja, hova vezet következő utunk? De ez nem zavar bennünket, mert min­denhova visszük á magunknak biztosított kényeimet. Forgószéken ül a gyógysze­rész, rutinos, csendes szóval beszél a betegekkel, akik tü­relmesen sorba állnak a busz mellett, ahol még egy kis lép­csőre is fel kell lépni, hogy aláírhassák receptjeiket. A kihúzható műanyagtető némi védelmet ad az eső ellen is a várakozóknak. A monoriak is szívesen fo­gadták a mozgó gyógyszertárt, mely a dolgozók és betegek érdekeit egyaránt szolgálja. Fekete János Mindent önállóan Az új kísérleti program tapasztalatai a manor! Kossuth utcai óvodában Kiss József né, a monori Kossuth utcai óvoda vezető óvónője már szeptemberben elmondotta: új, kísérleti programmal Indulnak a kis­csoportosok. Az első hetek az óvodai élettel való ismerke­désre szolgáltak, november 1 óta azonban tervszerű, át­gondolt program szerint fo­lyik a munka. Mit jelent a kísérleti prog­ram? önállóság, aktivitás, sok-sok játék, de semmi nem kötelező! Hogy-hogy? Min­denki azt csinál, ami jól­esik? Nagyjából: igen. A fog­lalkozások nem kötelezőek, az óvónők nem azt mondják: hagyjátok abba a babázást, vonatozást, mert most éneke­lünk, verset tanulunk. Az óvó­nő leül a székre, elénekli a dalt, esetleg hegedűn eljátssza. Fölkelti a figyelmet, odamen­nek köréje tízen, húszán. — Énekeljük együtt! — azt mondja, és aki akar, énekel. A többiek tovább játszanak, esetleg nézegetnek egy me­sekönyvet, de a dalt ők is dúdolják, később fölállnak, odamennek és már hangosan énekelnek ők is. A verset is így tanulják. Pa­pírral dolgoznak. Az óvónő kezdeményez: mazása, keveset mond az őszinte megbánásból — -roló­ban őszinte és valóban meg­bánás? „A szülők előadják, hogy a gyermek nevelése te­kintetében magatartásukat alapjában megváltoztatják, mert belátják, hogy hibákat követtek el. Ha a gyermek ha­zatérne, akkor iskolai tanul­mányait is elősegítenék azzal, hogy nyugdíjas pedagógust kérnek fel a vele való foglal­kozásra ...” S van ebben a jegyzőkönyvben egy fura mondat is: „az eljárás rossz­indulatú szomszédok bujtoga- tása alapján indult meg!” AZ ÜGY még nincs lezárva. Sanyi a nevelőszülőknél van, jól érzi magát. Hogy visszake­rül-e a szüleihez, azt majd hi­vatalos szervek döntik el. De az akták olvasása s a beszél­getések után megmarad az embérben a kérdés, ami min­den gyámügyi „történet” után jelentkezik: miért kellett egy gyerek életének megint így alakulnia? S meddig hordja magával tpajd felnőtt életében ezeket az emlékeket? (k. zs.) — Idenézzetek, most kivá­gok egy almát ebből á színes papírból és ráragasztom erre a kartonlapra. Ki akar al­mát kivágni? Majdnem min­denki. De aki megunja, el­mehet játszani. Aztán újra visszamegy, hiszen ami nem kötelező, az mindig vonzóbb, érdekesebb. A legnagyobb vívmány — másfél hónap után már le­mérhető volt —, amit az önál­lóság terén elértek. Ezt leg­jobban azzal lehet érzékel­tetni, ha a kicsinyek egy óvodai napját vázoljuk. A reggel szabad játékkal kez­dődik. Egyetlen szabály, meg­kötés van: „Amivel nem ját­szol már, azt tedd a helyére!” Az óvónő következetes, fi­gyeli így van-e, s egy hónap alatt a kicsik megszokják, már ritkábban kell nekik mondani. Kilenc órakor min­den játékot elraknak, rövid torna következik. Ezt már csak azért sem lehet „kötele­zőnek” mondani, mert min­den gyerek nagyon szereti, várja. Utána kézmosás, önál­lóan, mindenki ismeri a pol­cát, mosdóját, tudja, hova kell mennie. Közben az óvó­nő leteríti az asztalokat, a ki­csinyek bemennek a terembe, tányért, evőeszközt visznek az asztalukhoz, székeket. A dadus néni behozza a tízórait, evés, után mindenki vissza­viszi tányérját, bögréjét a nagy tálcára. Utána jöhet a játék köz­beni foglalkozás: vers, mese, ének, ábrázolás. Ebéd előtt, ha jó idő van, kimennek az udvarra. Hinták, mászókák, pancsoló és egyéb ötletes udvari já­A vecsési VIZÉP-nél hallot­tuk: a szakszervezet kezdemé­nyezésére a vállalat hétvégi erdei üdülőt épít jövőre. — Hol? — Az üllői erdőben, nem messze a 4-es főútvonaltól, a fenyves aljátian. — Milyen lesz az üdülő? — Kétszintes faházikó, a földszintjén lesz a társalgó, fürdőszoba, konyha, az emele­téklehetőség van itt. Ilyenkor télen az udvari játékot rö­vidsétával helyettesítik, önál­lóan öltözködnek, vetkőznek. Akinek nem megy, annak kez­detben segítenek a dadus né­nik. De ezt már csak végső esetben „vallja be” egy kísér­leti programos kiscsoportos. És az óvó néni se bánja, ha a pulóver most még fordítva, került fel, a kiscipő fűzőjénél kimaradt egy lyuk. Még meg is dicsérik az igyekezetéért. A vetkőzés már sokkal köny- nyebb, ott már a gyorsaságért, a ruha rendes összerakásáért kap az emberke dicséretet. Ebéd előtt újra önálló kéz­mosás, terítés, lapos és mély tányérkával és aki nagyon ügyes, jutalomként Kioszt­hatja a szalvétákat. Az asz­tal leszedését is önállóan végzik. Ebéd után fogmosás, lefekvés. A kötények, hátul- gombolós ruhák gondot okoz­nak, ezt egymás segítségével lehet kioldani, kigombolni. Szívesen segítenek egymás­nak, hiszen ezzel is azt lehet kifejezésre juttatni: én már milyen nagy vagyok a három és fél évemmel és milyen ügyes! A cipőket egymás mel­lé kell állítani, a ruhát a kis székre, szépen, gondosan. A pizsamát is mindenki egye­dül veszi fel, háromig al­vás. Öltözködés után újra kézmosás, uzsonna. Utána már csak játék van, egészen addig, amíg jön értük az anyuka. Az új kísérleti programot a monori járás minden olyan óvodájában alkalmazzák, ahol csoportokra bontva folyik a foglalkoztatás. Az első tapasz­talatok — a monori Kossuth óvodában, jók. Az óvónők eredményesnek tartják, a gye­rekek élvezik. F. O. ten egy háromágyas és két kétágyas szoba. — Kik vehetik igénybe? — A VlZÉP minden olyan dolgozója, aki szereti a eserv det, nyugalmat, az erdőt. Ott tölthetik a hétvégét, de ha hét közben esténként családjukkal kirándulni támad kedvük, szintén igénybe vehetik, (-sió) Hétvégi erdei üdülő a VlZÉP dolgozóinak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents