Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

6

utó

udMp

1971. DECEMBER 28., KEDD

Terméke: filézett csirkecomb

Tsz-baromf if eldolgozó — nyolcvanmillióért

„Erdémunkás” déliek Gemeneen

A Gcmenci Állami Erdő- és Vadgazdaság: pörbölyi erdészetében nagy teljesítményű gépeket állítottak munkába. A Kommander finn gyártmányú kérgezőgép, amely önmagát „kiszolgálja”.

Új üdülők Hévízen

Á hernádi Március 15. Termelőszövetkezetbe' szinte' nem léphet be anélkül a tollforgató, hogy valami megírható újdonságra, hasznos, érdekes kezdeményezésre ne találjon. Cserháti Pál, a szövetkezet elnöke, most is tartogatott egy 80 milliós „érdekességet”. A tsz irodájától alig fél kilométerre épül a közös gazdaság baromfifeldolgozó üzeme.

• A baromfi most nem slágercikk. Miért gondoltak mégis arra, hogy baromfifeldolgozót építenek?

— Néhány mondatban a történet. Négy éve közös vállalkozás alakult Hunniahibrid néven. Ennek egyik tagja szövetkezetünk. Felépítettünk 22 millió forintért egy broyler- telepet, melyhez gazdaságunk 12 millió forinttal járult hozzá, így 53 százaléka a miénk. A gazdasági szabályozórendszert az utóbbi években úgy változtatták meg, hogy azok a közös vállalkozások, amelyekben állami vállalatok is részt vesznek, kötelesek fejlesztési alapot tartalékolni. Ez a mi Céljainkkal ellenkezett, hiszen 10—12 évig nincs szükségünk a telep komolyabb bővítésére. Megváltoztattuk a közös vállalkozás szervezeti formáját, idén egyszerű gazdasági egyesüléssé alakultunk át. Az irányító szerep így Hernádra került. Közben rohamosan nőtt

S- naposcsibetermelés. 1970-ben mindössze 16 millió, idén pedig már 42 millió naposcsibét szállít a 320 továbbtermelő gazdaságnak 32 partnergazda- ságunk, ahol mintegy 450 ezer szülőpár található.

— Évente 400 ezer olyan Szülőpárt kell kiselejteznünk, amely küllemre nem mutat, viszont a húsa értékes. Ez adta az ötletet, hogy új baromfi- feldolgozót építsünk. A baromfiipari vállalatnak ugyan van egy üzeme, ahol tömbhúst készítenek, de ennek a kapacitása nem elég, és anya- | gi lehetőségük sincs, hogy bővítsék. 400 ezer szülőpár elherdálására pedig nincs pénzünk akkor, amikor a tömbhúst keresik.

• Ezek szerint a selejtezett állomány feldolgozására építik az üzemet?

— Egyrészt. 400 ezer baromfi feldolgozására nem érdemes üzemet építeni. De országszerte gond a tyúkok értékesítése, ezért a BOV-val kooperálva óránkénti 1500 tyúk vágására és feldolgozására alkalmas üzemet terveztünk és építünk. Ez azt jelenti, hogy évi 150 vagon tömbhúst tudunk készíteni.

• Ha a comb- és mellhúst fi- lézik, mi lesz a maradék anyaggal?

— Gondoltunk erre is, s elhatároztuk, hogy szárítóüzemet építünk. Még nem dőlt el, de valószínű, hogy külföldi licenc alapján ebben az üzemrészünkben gyártjuk majd Magyarországon először a zacskólevest. A csontból és egyéb melléktermékből pedig állati fehérjét készítünk. A feldolgozó- és tömbhúsüzem mellett 150 vagonos hűtőházat építünk, hogy az üzem folyamatos termelését ne befolyásolja a szállítás.

• Mit tud ez az üzem?

— 1500 db tyúkot, vagy 2500 db broylercsirkét dolgozhat fel óránként. Az üzem évi termelési értéke 505 millió forint lesz, s két műszakban 486 embert foglalkoztat majd.

• A hernádi üzem nemcsak „forintot” termel...

—^ A tömbhúsból és a csomagolt csirkéből a várható export-devizabevétel több mint 2 millió dollár. Az import fehérje megtakarításával pedig több mint másfél millió forintot „spórolunk” a népgazdaságnak.

• Miből telik a gazdaságnak erre a beruházásra?

— A Hunniahibrid társgazdaságai nem tudtak pénzt biztosítani. így termelőszövetkezetünk két év alatt 26 millió 800 ezer forintot költ az új üzemre, és felvettünk 34 millió forint beruházási hitelt, 1971-re és a jövő esztendőre. Az építkezéshez 19 millió forint állami támogatást kapunk, s ebből a pénzből már elkészülhet az üzem.

• Sokan járnak csodájára, mivel fantasztikusan olcsó a beruházás és hihetetlenül rövid idő alatt készülnek el. Hogyan lehetséges ez?

— Az építkezésnél felhasználjuk a saját melléküzemünkben készült épületelemeket. A hűtőházat is stirol- betonból építjük. A gyors felépítésről pedig csak azt tudom mondani, hogy nem ördöngösség, csupán előkészítettük a munkát, nem kapkodunk fűhöz-fához. A tervezést 1971 áprilisában kezdtük, az építkezés jelenleg is tart, és jövő márciusban már hozzáláthatunk a technológiai szerelésDr. Kárpáthy Istvánnak, a keszthelyi Agrártudományi Főiskola tanszékvezető tanárának irányításával felmérték a keszthelyi öböl feltöltődését elősegítő tényezőket.

A káros folyamatban .számottevő szerepet játszanak a vízi növények.

A légi felvételekről jól nyomon követhető, hogyan helyezkednek el a hínármezők, s hogyan vetik meg gyökerüket a nádasok „előőrsei”. Ezek a kis zöld foltok, különösen kedvezőtlen vízállás esetén, újabb kiterjedt tenyészhelyek bázif sai. lesznek.

Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe is, amely a maga nemében egyedüli munka Európában. A különböző vízmélységeknél eltérő a hínár egy négyzetméternyi területre számított súlygyarapodása, nöhez. Júniusban dolgozni kezd az úgynevezett hidegüzem, augusztusban pedig a melegüzem is.

• örök probléma a munkaerőkérdés. Lesz-e elegendő ember, aki az új tsz-üzem gépeit irányítja?

— Hernád ilyen szempontból jó helyzetben van. Már nem tartozik Budapest agglomerációs övezetébe, de hosszú ideig ezéh a környéken Ipar- telepítést sem engedélyezték, így már jelenleg biztosítottuk a helybeli munkaerőt. S hogy legyen mit feldolgozniuk, a Baromfiipari Országos Vállalattal is tárgyaltunk: saját alapanyagunk kiegészítéseként megfelelő mennyiségű baromfit adnak át.

M. Kovács Attila

vekedése. Két-, két és fél méteres vízben 0,5—2 kiló, egy méter körüli vízben pedig már

6—8 kilónyi hínár található. A keszthelyi öböl területére ■— több ezer minta alapján

évi 289 ezer kiló hínártermést számítanak.

Ennek tíz százaléka a száraz anyag.

Megállapították, hogy a* tócsagaz néven ismert fajta és a súlyom különösen gyorsan szaporodik. A biológiai egyensúly miatt a hínár teljes kiirtását azonban károsnak tartanák a kutatók. Célszerűnek látszik a hínár megfelelő vízszintszabályozással történő visszaszorítása. A magasabb vízszint megfelelő „fegyver” lenne a hínár előretörésének megakadályozásához. Ehhez azonban a tó vízutánpótlásának javítása szükséges.

r / r „ «ff

„5av foorvosi rendszer

Dunaújvárosban a betegellátás javítása érdekében bevezették az úgynevezett sáv főorvosi rendszert. Ezzel megszüntették az alap-, a szak- és a kórházi betegellátás közötti széttagoltságot. A városban minden három SZTK-orvosi rendelői körzet egy belgyógyász főorvost kapott. A tapasztalt belgyógyászok nemcsak saját körzetükkel, hanem a kórház belgyógyászati osztályaival is szorosan együttműködnek. A kórház belgyógyász főorvosaival hetenként egyszer konzultálnak az olt kezelt, majd onnan kikerülő betegek további belgyógyászati kezeléséről.

Fenékpusztán

született

Nagy Theodorik?

A Balaton nyugati partján elterülő rommező, ahol néhány nagyobb épület alapjait már feltárták, szinte minden évben újabb meglepetéseket kínál a régészeknek. Valószínűleg az itteni nagy palotában születettta Róma hatalmát később megdöntő keleti gót király, Nagy Theodorik. Feltártak a többi között két ókeresztény bazilikát, felszínre kerültek az erődfalak és a sarokbástyák. Legutóbb egy kincstári pékség maradványaira és számos földbe süllyesztett gabonatároló hombárra bukkantak.

Negyedkilós narancsok - - üvegházból

A szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének szubtrópusi klímájú üvegházában bő termést hozott a narancsfa. A mag nélküli, lédús gyümölcsök átlagos súlya eléri a negyed kilót. Mintegy 70 narancsot szedtek már le, amelyek rendkívül édesek, ízletesek.

Hévíz, amelynek gyorsabb ütemű fejlesztését Kormány- határozat is előírja, több nagy üdülővel gazdagodik. A SZOT szanatóriumi és üdülési fő- igazgatósága itt kezdte meg egyik legnagyobb beruházását: az üdülőtelep központjában, egy kisebb nyaraló helyén 13 emeletes gyógyüdülőt épít. Az előre gyártott elemekből épülő gyógyüdülő, amelyben 414 szobát képeznek ki, Hévíz legimpozánsabb épülete lesz.

Nemrégen fejeződött be Hévízen a KIOSZ új, százszemé- lyps üdülőházának építése is. További kétszáz személyes üdülőházzal gyarapodik a bányászüdülő, míg a postásgyógyüdülő százágyas épülettel bővül. Ebben az ötéves tervben felépül a négyszáz ágyas Margaretta gyógyszálló is. A

távlati elképzelések szerint fokozatosan ötezerre kívánják emelni Hévíz üdülőszáliásne- lyéinek számát.

Megváltozik az állatkert nyitvatartása

Január elsejétől megváltozik a Fővárosi Allatkert nyitvatartási ideje. Az év első napjától kezdve délelőtt fél 10 órakor nyitja meg kapuit, s az állatházak fél 4-ig, a kert délután 4 óráig lesz nyitva, tehát 3 órától már nem fogadnak újabb látogatókat. A nyitvatartási rend az év első két hónapjában érvényes.

Egy marék füst

Rögtön eldobtam, és még a levegőben felrobbant

Leültem a fűbe. Zúgott a fülem, verejtékeztem. A víz fölött fehér füstcsóvát sodort a szél. Néztem a folyót. Békés volt, csendes volt. A jobb kezemet nem éreztem.

Tegnapelőtt ütöttük fel a sátrakat. Tegnap gyeptéglát raktunk köréjük, s homokkal szórtuk fel az utakat. Ma hajnalban riadóztatták a tábort. Gyors menetben jöttünk a folyóhoz.

Akkor a többiek már javában építenék a hídfőt. Derékig a vízbe gázoltak, úgy verték a cölöpöket. A lejárónál minden fát és cserjét kiirtottak, s a cuppogó iszapba hányták. Kevés lett a gally. Nekünk pa-. rancsba adták, hogy a közelben satnya nyárfát, fűzet, csenevész bokrokat vágjunk; szaporán és minél többet.

Hamar felszáradt a harmat, égetett a nap. Ledőltünk egy galagonyabokor tövébe, és cigarettáztunk. Egyszer felnevettem.

— Mit röhögsz? — érdeklődött Csordás. Behunyta a szemét, meztelen felsőtesttel napozott. Fehérlett a nagy fűben.

— Csak úgy — mondtam. — Nagy humbug az egész átkelés. Úgyse kelünk át.

— Nem hát — mondta Csordás.

— Kész röhej — állapítottam meg.

— Túró — mondta Csordás.

Még ha háború lenne! De két kilométerrel feljebb, a faluban, ott a rendes betonhíd. Ha olyan fontos, nyugodtan átmehetünk. Lentről mély dübörgés és fegyverropogás hallatszott.

— Odanézz! — szóltam.

Zöld acélteknőcök másztak be a vízbe, aztán szétnyíltak háromfelé, visszafaroltak a parthoz, egy-egy harckocsi kúszott fel minden ponton hátára, azok meg könnyedén átszelték a folyót. A túloldalon, vastag füstöt eregetve, felkapaszkodtak a tankok, és mentek nyugat felé.

— Ez igen. Láttál már ilyet?

— Nem — rázta a fejét Csordás.

— Túrót ér a mi hidunk, nem megmondtam?

Csörgött mögöttünk a bokor. A tizedes szétvetett lábbal megállt a tisztáson. Bal hüvelykjét derékszíjá- -ba akasztotta, jobbjában a fejsze foka. Szálas, vékony, szőke fiú volt, az arca beesett.

— Mit képzelnek maguk? Kirándulni jöttünk?

Felugrottam. Csordás is vette a trikóját, zubbonyát.

— Jelentem ...

— Ne jelentsen, az isten tegye ...

— káromkodott kiadósán, tisztesmódra tekergetve. — A többiek már vért i-zadnak, úgy hajtanak. Holnap kihallgatás, mind a ketten.

— Értettem — mondtam. ^

— Úgyse tudunk átmenni — mondta Csordás. — Nincs annyi pontonja'a századnak.

A tizedes ránézett. Ölomszínű, mérges szeme volt.

— Tudja, mi lenne magával a háborúban? Kinyírnák a többiek. A tulajdon bajtársai.

Mire visszaértünk, nagyjából megvolt a hídfő. Dőlt a víz mindegyikről. Gallyat, földet és vastag dorongokat hordtunk még a lejáróra. Akkorra megjöttek a teherautók, leszedtük az alumínium pontonokat meg a hídelemeket, és a vízen ösz- szeszereltük. A szárazon már sokszor gyakoroltuk, egy óra kellett hozzá. Most csak huszonhat i>erc. '

— Jól van, fiúk — mondta a századparancsnok. Apró, rőt hajú férfi volt, és most csupa víz, csupa sár. Miután felcsatolta az óráját, észrevett. Talán hét-nyolc lépésre álltam.

— Gyere csak! — mondta.

Odaügettem, és vigyázzba álltam.

Megizzadt a tenyerem.

— Hozd le a táskám!

Felrugtattam a nagy fűzfához,

amely alatt a* belombozott kocsi várakozóit, és a sofőrtőr elkértem az oldaltáskát. Futólépésben loholtam vissza.

— Még egy ilyen, oszt mentek a fogdába — mondta a százados. A foga sárgállott a nikotintól. — Ez nem játék. Megértetted?

— Jelentem, igen.

— Rágyújtasz?

— Köszönöm.

A cigarettaszünet alatt előbújt a rekettyésből egy másik alakulat, és folytatták a mi hidunk építését. Feljebb mentünk vagy harminc méterrel, ott egy újabb, egyszerű lejárót kellett készítenünk, azt mondták, az úszó járműveknek. Káromkodni se volt időnk, olyan iramban dolgoztunk.

— Gyere be! Csapj oda mindre! — mondtá a százados.

Ácskapcsokkal fogatták egymáshoz a dorongokat. Kegyetlenül mart a víz fagya, csikorgattam a fogamat. Amikor kikecmeregtem, reszkettem a napsütésben, A csizmámból dőlt a fekete lé. Lemostam mindent, és a kapcámat szárítgattam. Időközben kész lett a híd, gépkocsik vonultak át rajta. Ehhez a lejáróhoz is megérkeztek az úszó járművek.

A mieink is vízre tették már a rocsókat, bőgették a motort, ide-oda úszkáltak. Néha rövid sorozatokat adtak le a géppisztolyokból, vaktölténnyel, és puffancsokat dobáltak a folyóba. Ez ártalmatlan jószág, parányi robbanószer, jó adag fűrészporba ágyazva, hosszú gyújtózsinórral. Nagyot pukkan, aztán fehér füst száll feli. Szépen szórakoztak vele.

Felöltöttem hosszú, bordázott mentőmellényemet, s beszálltam a kis parancsnoki gépkocsiba, amely fürgén átúszott velünk a jobb partra. Azóta itt vagyunk, azzal a parancscsal, ha netán a gyalogbékák közül valaki a vízbe pottyan, tüstént húzzuk ki. Az a hír járta délután, hogy valahol lent egy tank partraszállás közben belecsúszott a folyóba. Ennél a feljárónál nem volt baj, rendben elvonultak a csapatok, semmi dolgunk nem akadt.

— Lefújhatnák már — mondtam.

1 — Hulla vagyok — felelte Sümegi. — Még össze is kell szedni a cuccot. Hogy mi lesz itt?

Ahol álltunk, megfordult a dűlő- út, és egyenesen vitt a falu felé. öreg parasztok poroszkáltak arra, a vállukon kapával, kezükben kosárral. Egyik-másik megbiccentette a kalapját, de szólni egy se szólt. Mögöttünk, az úthajlatban, gyerekek verődtek össze, ácsorogtak, bámészkodtak.

Egyszer hátranézek, hát puffancs van az egyik kölyök kezében. „Hi, az anyád, ezt rögtön ideadod — mondom magamban —, ha már így elszórta egy hülye katona.” Ahogy indulok feléjük, szétrebbennek, inai mind a falu iránt, hanyatt-homlok menekülve.

Egy maradt ott egyedül, a legkisebb. Két kezében tartja azt a veszedelmet; füstöt, szikrát, kék lángot fű a gyújtózsinór. Nézi, mint a csillagszórót.

Nyomban eldobtam, bele a vízbe, de még félúton, a levegőben felrobbant. Akkor leültem, és kivert a verejték. A fehér füstpamacs már szét- foszlott. Hátrafordulok, a gyerek még most is álldogál, tíz lépésnyire. Nevet. Sovány, barna kisgyerek, talán, ha hároméves. Tán annyi se?

— Menj haza! — kiáltok rá.

Csak bámul, mintha süket volna.

Semmi baja a jobb kezemnek. Megfenyegetem.

— Menj már, az anyád ... 'Nem érted?

Csak áll ott, egy szál ingben, és vigyorog. Aztán megszólal, azt mondja:

— Még.

Erre felnevetek, és éppen most ér ide Sümegi a füzesből.

— Mit dobjak el? — kérdezi.

— Hogyhogy mit?

— Azt kérdezem, no! Az imént kiabáltál, hogy dobjam el.

— Kiabáltam volna? — tűnődtem. — Nem neked kiáltottam — mondtam, és felkeltem a fűből,

Paládi József

Támad a súlyom és a tócsagaz

Kéíszéznyckvanezer kiló hínár terem évente a keszthelyi öbölben