Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-28 / 305. szám

Itt. 11. > «rviIP 1971. DECEMBER 28., KEDD FÓKUSZ Solieel-doktrina AZ ENSZ 26. KÖZGYŰLÉ­SÉN a nyugati hatalmak az NSZK-val való egyetértésben az NDK-nak a jövő esztendő­ben Stockholmban tartandó nemzetközi környezetvédelmi értekezletén való részvétele el­len szavaztak. A Német De­mokratikus Köztársaság mér­tékadó politikai körei ennek kapcsán rámutatnak a Scheel- doktrínának arra a jellegére, hogy a nemzetközi megértés és együttműködés ellen irányul. MINT ISMERETES, az NSZK kormányai korábban a Hallstein-doktrínát hirdették, s ellenséges cselekedetnek te­kintették az NSZK-val szem­ben, ha egy harmadik állam diplomáciai kapcsolatot létesít a másik német állammal: az NDK-val. Minthogy az élet a Hallstein-doktrínát túlhaladta, s az NDK-val immár 30 állam tart fenn nemzetközi jogú dip­lomáciai kapcsolatokat, szük­ségesnek bizonyult a hírhedt Hallstein-doktrína átformálá­sa. A Hallstein-doktrína mai, finomabb, de nem kevésbé ve­szedelmes változatát Scheel- doktrínának nevezik. SCHEEL, AZ NSZK KÜL­ÜGYMINISZTERE hirdette meg azt az elméletet és gya­korlatot, hogy az NSZK igye­kezzék továbbra is távoltarta­ni a kormányokat az NDK nemzetközi jogú elismerésétől, mégpedig azzal az indokkal, hogy most állítólag úgyneve­zett belnémet tanácskozások folynak a két német állam kapcsolatainak rendezéséről, tehát „illetéktelen beavatkozás lenne a belnémet ügyekbe”, to­vábbá „csak zavarná a két né­met állam kapcsolatait”, ha valamely harmadik állam dip­lomáciai kapcsolatra lépne az NDK-val, vagy ha az NDK tel­jes jogú tagként részt venne az ENSZ égisze alatt rendezett vagy másmilyen nemzetközi tanácskozáson, amelyen az NSZK képviselői már jelen vannak. • . A SCHEEL-DOKTRÍNA azonban — éppen úgy, mint elődje, a Hallstein-doktrína — bukásra van ítélve, s hogy máris milyen kibékíthetetlen belső ellentmondást hordoz magában, mutatja az a tény is, hogy ezekben a napokban az NSZK kormánya örömmel újította fel diplomáciai kap­csolatait Algériával és Szu­dánnal, tehát két olyan arab állammal, amely az NDK-val is szabályszerű diplomáciai kapcsolatot tart fenn. Önkén­telenül is felvetődik a kérdés: vajon ez miért nem zavarja az úgynevezett belnémet tárgya­lásokat, amelyek a valóságban egyébként sem „belnémet tár­gyalások”, hanem egymástól teljesen független két állam megbeszélései? AZ ENSZ-BEN EGYÉB­KÉNT már most is 43 állam az NDK-nak ,a stockholmi ér­tekezletre való meghívása mellett szavazott, s egyébként is világszerte, de különösen Európában növekszik az a fel­ismerés, hogy az enyhülési fo­lyamat oszthatatlan, s ez — különösen olyan témákat ille­tően, mint a környezetvéde­lem — megköveteli az összes államok együttműködését. DACCA Kormánynyilatkozat Bhutto—Rahman sejk párbeszéd — Peking elégedetlen Bangla Desh Népi Köztár­saság Kormánya hétión nyilat­kozatot tett közzé Daccában a független állam előtt álló to­vábbi feladatokról. „Most harcba kell szállnunk az ország újjáépitéséért — állapítja mag a nyilatkozat. — Azonnal hozzá kell látnunk a demokrácia, a törvényesség, a fclekezeten kívüliség és a szocializmus . megteremtésé­hez.” \ A nyilatkozat a belbizton­ságról szólva aláhúzza az .állampolgárok élete és sze­mélyi tulajdona védelmének szükségességét. A Bangla Desh kormány- nyilatkozata végezetül leszö­gezi, hogy az ország „függet­lenségének és területi sérthe­tetlenségének megőrzésére” állandó hadsereg, haditengeré­szet és légierő felállítását ter­vezi. Bhutto pakisztáni köztársa­sági elnök hétfőn találkozott Mudzsibur Rahman sejkkel, a törvényen kívül helyezett Avami Liga házi őrizetben tartott vezetőjével — közölte a pakisztáni rádió. A rádió a találkozó színhe­lyét nem jelölte meg köze­lebbről, ellenben idézte Bh^itónak egy hivatalos fo­gadáson diplomaták jelenlé­tében tett kijelentéseit. A pakisztáni államfő a többi kö­zött azt mondotta: „Az ország ■népe kívánja tőlem, hogy ebbe a párbeszédbe bocsát­kozzam”. Jelezte azt is, hogy „újtól fog találkozni” a Bang­la Desh vezetőjével. A pakisztáni rádió értesülé­se szerint Bhutto közölte Rah­man sejkkel: „A pakisztániak az egységes Pakisztán érdeké­ben fognak munkálkodni”. ★ Miközben valamennyi béke­szerető ember üdvözli a hábo­rús cselekmények befejeződé­sét a hindusztáni félszigeten, Peking láthatóan elégedetlen azzal, hogy véget ért a véron­tás. Azok a bujtogaíó anyagok, amelyek e napokban jelennek meg a Zsenmin Zsipao hasáb­jain és az Üj Kína nírügynök- ség kiadványaiban, lényegében ismételten feltárják, hogy a maoisták a szabadságért és nemzeti függetlenségért harco­ló népek érdekeinek árulói. Az indiai—pakisztáni hábo­rú befejeződése elválaszthatat­lan a 75 millió lakosú Kelet- Bengália népe törvényes jo­gainak elismerésétől. A pekin­gi vezetőség továbbra is elfer­díti a kelet-pakisztáni nemzeti felszabadító mozgalom fejlő­désével kapcsolatos tényeket, hogy ily mqdon kendőzze el a harcoló keletben-'áli lakosság háta mögött Washingtonnal szőtt összeesküvését. Az a kínai követelés, hogy szüntessék be a harcokat a ke- let-bengáliai nép törvényes jo­gainak elismerése nélkül, tük­rözte Pekingnek a hindusztá­ni konfliktus folytatására és elmélyítésére irányuló törek­véseit. E törekvés logikus kö­vetkezménye volt annak, hogy Az olasz elnökválasztás visszhangja Az Olasz Kommunista Párt vezetősége Leone köztársasági elnökké választása után hatá­rozatban foglalt állást a szava­zás tanulságairól. „A parlamentben megvolt annak a lehetősége, hogy a köztársasági elnököt az alkot­mányhoz hű, demokratikus erők legszélesebb tömörülése válassza meg. Pártunk • és a baloldal közös frontja kezdet­től fogva erre törekedett. A Kereszténydemokrata Párt ve­zetőségét és egyes irányzatait azonban homlokegyenest el­lenkező törekvések vezették, amikor olyan jelölteket állított csatasorba, akik eleve csupán ,egy, a fasisztákat is magában foglaló, jobbközép csoportosu­lás támogatására számíthat­tak” — hangsúlyozza a hatá- roat. Míg a többi baloldali cso­portosulás is leszögezi, hogy a kereszténydemokraták jobbkö­zép manővere csupán a fasisz­ták közreműködésével sikerült és ez súlyos következménye­ket von majd maga után, a polgári pártok mélyen hallgat­nak a fasiszták szerepéről a választásban. Almirante, az Olasz Szociális Mozgalom — az újfasiszták — vezetője, ugyanakkor diadalittas hangon nyilatkozott: „örülünk, hogy meghatározó módon járultunk hozzá a köztársasági elnök megválasztásához” — mondot­ta. A Kereszténydemokrata Pár­ton belül már a januári kor­mányátrendezésről folynak- a viták. Az alkotmány értelmé­ben ugyanis a kormánynak le kell. mondania és az új köz- társasági elnök új megbízást ad a miniszterelnöknek. Jolija Khan reakciós rendsze­rét Peking saját nagynatalmi politikájának nyilvánvalóan hegemonisztikus céljai érde­kében használta ki. Pontosan e célok nevében és a körzetben való befolyása kiszélesítése vé­gett határozott úgy Peking, hogy feláldozza Kelet-Bcngá- lia harcoló népének érdekeit. A pekingi vezetők közvetlen szövetségre léptek az imperia­lizmus és a reakció erőivel, és elvetették ,;az elnyomott _ né­pek korlátlan támogatásáról’ vallott korábbi nézeteiket. Az Egyesült Államok'úzsiai politikájának alapja az úgyne­vezett guami-doktrina: ..Har­coljanak az ázsiaiak az ázsiaiak ellen.”. Washington arra számít, hogy ez a doktrí­na sajátos serkentőeszköz lesz a nemzeti felszabadító erők bomlasztásához, az ázsiai né­pek megosztásához. A maga részéről Peking kedvezőnek tartja konfliktusgócok fenn­tartását és az egyes országok szembeállítását. Vajon Peking ilyen álláspontja a hindusztáni kérdést illetően nem járul-e hozzá lényegében Washing­tonnak a guami-doktrinában megjelölt céljai eléréséhez? Befejeződtek a szovjet-kubai tárgyalások Brezsnyev Lenlngrádban, Koszigin Kazanyban A moszkvai Kremlben hét­főn befejeződtek a tárgyalá­sok Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottsága tagja, a minisztertanács elnö­ke, Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára és Osvaldo Dorticos Torrado kubai elnök, a Kubai KP PB tagja és KB titkársági tagja között A korábbi és a hétfői meg­beszéléseken a felek a kétolda­lú együttműködés további fej­lesztésének számos kérdését egyeztették össze, érintettek néhány nemzetközi problémát, és leszögezték, hogy a megvi­tatott kérdésekben azonos né­zőpontot foglalnak el. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vasárnap meglátogatta a Lomonoszov nevét viselő leningrádi porce­lángyárat, amely az idén ün­nepelte fennállásának 225. év- fordulóját. A gyárlátogatás után Brezs­nyev felkereste azt a múzeu­mot, ahol a gyár porcelán és fajansztermékeit állítják ki. Az SZKP KB főtitkárának leningrádi programja az új építkezések megtekintésével, városnéző körúttal folytató­dott. ★ Alekszej Koszigin minisz­terelnök, az SZKP Politikai Bizottságának tagja vasárnap a Tatár Autonóm Köztársaság pártaktíváján vett részt és szólalt fel Kazanyban. Programja további része­ként Naberezsnyije Cselniben megtekintette a kámai autó­gyár építkezését, Nyizsnye- kamszk városában pedig a he­lyi petrokémiai kombinátot. Waldheim tervei Kurt Waldheim, az ENSZ január 1-én hivatalba lépő új főtitkára programnyilatkozatai során vasárnap az egyik New York-i televízió munkatársá­Északír karácsony így festett a ka­rácsony a nyug­talan Észak-Ir- országban. Ké­pünk Belfastban készült, a temp­lom előtt is fegy­veres brit katona áJL nak adott interjújában ismer­tette terveit. Waldheim kijelentette, hogy „aktív főtitkár” akar lenni, kezdeményezőként és közvetí­tőként egyaránt szeretne te­vékenykedni. Bejelentette azt a szándékát, hogy „aktivizálni kívánja a Biztonsági Taná­csot”, mint a világbéke biz­tosításának eszközét. Ezzel kapcsolatban amellett foglalt állást, hogy a BT a „preven­tív diplomácia” eszköze le­gyen, vagyis, hogy a nemzet­közi válsághelyzetekkel ki­alakulásuk kezdetén foglalkoz­zék, ne pedig csak akkor avat­kozzon be, amikor „a páciens már halálosan beteg”. A Biz­tonsági Tanács eddigi tevé­kenységét burkoltan bírálva a leendő főtitkár kijelentette, a tanács feladata nem az. hogy leltárba vegyé1 a csődtömege­ket, hanem az, hogy akkor kezdjen foglalkozni a problé­mákkal, amikor még tehet va­lamit. Foglalkozott Waldheim avi lágszervezet pénzügyi helyze­tével is. Kijelentette, egyik fő célja az lesz, hogy megszün­tesse az ENSZ 65 millió dollá­ros költségvetési hiányát, s e célból találkozni szeretne Nixon amerikai elnökkel. Brandt az üSA-ba utazott Willy Brandt nyugatnémet kancellár hétfőn délelőtt Wal­ter Scheel külügyminiszter kí­séretében az Egyesült Álla­mokba utazott, hogy megbe­széléseket tartson Nixon ame­rikai elnökkel. A két napra tervezett csúcs- találkozót a floridai Key Bis- cayneben, Nixon elnök üdü­lőjében tartják. A megbeszélé­seken — Nixon kpzelgő pe­kingi és moszkvai utazásának fényében — az általános nem­zetközi helyzetről, a kelet- nyugati viszonyról és az ame­rikai—nyugatnémet kapcsola­tokról lesz szó. Az. eredeti tervektől, eltérő­en Schiller nyugatnémet gaz­dasági és pénzügyminiszter nem utazik az Egyesült Álla­mokba, mert a nemzetközi valutaválságban hozott intéz­kedések után gazdasági kérdé­sek nem szerepelnek fő he­lyen Nixon és Brandt tárgya­lásain. A központi téma várhatóan az Egyesült Államok és Nyu- gat-Éurópa gazdasági és poli­tikai együttműködése lesz. Múlt szerdai sajtóértékezletén Brandt kancellár hitet tett az Egyesült Államok és Nyugat- Európa „szoros és tartós pár­beszédének” és szilárdabb „társas viszonyának” megte­remtése mellett. Feltehetően szóba kerülnek a gazdasági kérdések között az Egyesült Államok kereskedelmi követe­lései. nevezetesen az az igé­nye, hogy a Közös Piac orszá­gai enyhítsék kereskedelmi korlátozásaikat az amerikai árukkal szemben, elsősorban a mezőgazdasági termékek vo­natkozásában. Fontos kérdés lesz a katonai együttműködés fejlesztése is, tekintve, hogy egyes nyugat­európai körökben nyugtalan- kodnak az amerikai katonai jelenlét esetleges leépítése miatt, bár Rogers amerikai külügyminiszter a brüsszeli NATO-tanácskozáson meg­nyugtatta a szövetségeseket. A keddre és szerdára terve­zett találkozón Nixon és Brandt két alkalommal há­rom-három órás megbeszélést tart. Rogers és Scheel külügy­miniszter párhuzamosan tart tanácskozásokat. A hivatalos program után Brandt kancel­lár családjával együtt néhány napot pihenés céljából Flori­dában tölt. Frontszínház NEW YORK/ TUDÓSÍTÁS „Kérem, képzeljék magukat az ame­rikai hadsereg katonáinak, akik évek óta hallanak a vietnamizálásról, és na­gyon jól tudják, hogy az mi a valójá­ban. Önök tehát katonák...” Így szól a színpadról a közönséghez Ossy Davis, az Amerika-szerte ismert néger színész és író. Persze, a fényűző­en berendezett New York-i koncert­haliban ez egy kicsit valószínűtlennek tűnik. A terem színpadi díszlete: törött lécekből összeeszkábált faládák, rajtuk hatalmas USSF betűk díszelegnek. (Ez az amerikai katonai segélyalap elneve­zésének rövidítése) A kelléktár: néhány összekarcolt, ütött-kopott hangszóró, amelyet a csoport a világ egyik végé­ből a másikba hurcol magával. Egy katona ül mellettem, akinek könnyű magát katonának képzelnie, mert a vietnami háború veteránja. Egyenruhában, jelvénnyel ülnek az el­ső sorokban a társai. A közönség többi része, amely jegyet váltott az előadás­ra, már nehezebben tudja magát kato­nának képzelni. Az első néger énekes, a száma előtt így szól: — Kérem, énekeljenek velem, aho­gyan a kískatonák ■ szoktak a front­klubokban, amikor nekik tartunk elő­adást. Azzal elkezdi a dalt, amely arról szól, hogy mi is tulajdonképpen a hazaszere­tet. a haza iránti hűség? A refrén kö­rülbelül ez: „Hazám, kész voltam ér­ted bármely pillanatban a halálra, de vérontásra, sárba süllyedésre — nem! Ezt nem teszem!” Az énekes újra kezdi, de a sötét né­zőtér néma marad. — Gyújtsátok meg a villanyokat. Nem tudok énekelni azoknak, akiket nem látok. Üjra kezdi, de a terem most is néma. Énekeljenek! Csak bámulni jöttek ide? Hiszen az, amit csinálunk nem^ csak színház, hanem harc is! Énekelje­nek! Az énekes leengedi a gitárját: — Borzalmas érzés, amikor a környe­zetben mindenki egyetért azzal, hogy a háborút azonnal be kell fejezni, hogy a csapatokat haladéktalanul ki kell von­ni, meg miegymás ... csak ... csak ép­pen egy szalmaszálat sem visz félre az útból senki. Mint a képviselőházban. Ott is mindenki ellenzi a háborút, csak éppen semmit sem tesz a befejezése ér­dekében. Az ember üvölteni, verekedni tudna: ne legyetek ilyen közömbösek! Énekeljetekl Szélről ülök és így jól belátok a szín­falak mögé. Látom, hogyan izgul a töb­bi előadóművész, hogy „előőrsüknek” sikerül-e magával ragadnia a közönsé­get ebben a kilátástalannak tűnő pár­viadalban. A művész ismét belekezd. Szünetet tart. Egész halkan, a mikrofonra dűlve énekel, hogy hallja, megszólal-e a te­rem? Először a kakasülőn szólal meg né­hány bátortalan hang. Majd eggyel lejjebb, míg végül bekapcsolódik 'az egész földszint. Most már mindenki énekel és a színfalak mögött felderül a művészek képe. így kezdődött november 21-én a há­borúellenes show a New York-i filhar­móniában. Az Amerika-szerte ismert háborúellenes művészcsoport először lé­pett fel polgári közönség előtt. A han­gulat egyre forrósodott. Híresebbnél hí­resebb színészek és művészek léptek a mikrofon elé. A második részben, amikor Suzer- land, Jane Fonda és mások rövid há­borúellenes dalokat adtak elő, kitört a tapsvihar. — Aki a csapatok azonnali kivonását és a háború beszüntetését követeli, ki­áltson igent! A nézőtér felmorajlott. Jane Fonda, a Frontszínház tagja. — Aki győzelmet akar Vietnamban, kiáltsa: igen! .Síri csend. — Nos — szólt Donald Suzerland —, látják, az elnöknek mégis igaza van: a vietnami győzelem mellett van a hall­gatólagos többség! November' 24-től a csoport a Fülöp- szigeteken, a Hawaii szigeteken, a Dél- Koreában, a Japánban és az Okinawán levő amerikai katonai támaszpontokon vendégszerepei. A csoport kérte az amerikai elnököt, hogy programját Vi­etnamban is bemutathassa a katonák­nak. „Hisszük — írták levelükben —* hogy programunk többet tesz az ame­rikai katonák erkölcsi szellemének fel­emelése érdekében, mint bármilyen ka­rácsonyi ajándék. Kivéve természetesen azt az ajándékot, amellyel ön lepheti meg őket, elnök úr, ha netán úgy dön­tene, hogy karácsonyra befejezi a vi­etnami háborút.” G. Borovik

Next

/
Thumbnails
Contents