Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-03 / 285. szám

IICCTKI r5?fCMtm I97t. DECEMBER 3., FENTEK KUSZ Hét év áfán... ALEKSZEJ KOSZIGIN t szovjet miniszterelnök tegnap háromnapos látogatásra Kop­penhágába érkezett, majd on­nan egyenesen Oslóba uta­zik. 1964 óta első ízben jár szovjet kormányfő Dániában cs Norvégiában. Észak-afri­kai, kanadai és kubai látoga­tása után Koszigin a világnak egy újabb régióját vonja be a szovjet csúcsdipLomáoia há­lóterébe -— Skandináviái Pontosabban Skandinávia egy részét, azokat az országokat, amelyek az „az északi egyen­súly” nyugaton divatos elmé­lete értelmében az imperialis­ta katonai és gazdasági érde­keket hivatottak képviselni a „semleges Svédországgal” és a , szovjettorát Finnországgal” szemben. A skandináv összkép ennél azonban sokkal árnyaltabb, amit mi sem. bizonyít jobban, mint az, hogy Dánia és Nor­végia — noha mindkettő NATO-tagország — egy hét­tel ezelőtt diplomáciai kap­csolatot létesített a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, amely ellen az USA, a NATO vezető hatalma hadüzenet nél­küli háborút folytat. A SZOVJETUNIÓ ÉS DÁ­NIA, ILLETVE NORVÉGIA KÖZÖTT nincsenek nyitott kérdések. Kapcsolatukat ha­gyományos jószomszédi vi­szony jellemzi, amelyet Nor­végia esetében az is elmélyí­tett, hogy a II. világháború­ban az ország északi részét a szovjet hadsereg szabadította , fel a német megszállás alól. Emellett mindkét vendég- fogadó ország elvben már évekkel ezelőtt állást foglalt az európai enyhülés továbbvi­tele, az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítése mellett. NEM SZABAD AZONBAN figyelmen kívül hagyná a dán és a norvég politikát korláto­zó tényezőket sem, például ezeknek az országoknak a Közös Piachoz való rohamos közeledését. Mindez azonban nem zárja ki a szovjet-dán — jelenleg igen alacsony szin­tű — gazdasági kapcsolatok kibővítésének szükségességét. (E kereskedelem mértéke ta­valy 44 millió rubel alatt ma­radit, s szerkezetében is igen agysíkú volt. A Szovjetunió kőolajat, szenet és kokszot szállított, amiért főként hajó- felszereléseket kapott.) A szovjet—norvég gazdasági együttműködés fokozásának lehetősége is teljesen nyilván­való. (Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter ez év nyarán Oslóban ötéves keres­kedelmi megállapodást írt alá. Nemrég háromszorosára emelték az Észak-Norvégiába irányuló szovjet vülamos- energi a-ex portot. A Szovjet­unió tavaly első ízben vásá­rolt norvég hajókat.) Koszig in skandináviai útja az európai ügyekben való köl­csönös érdekeltség, s a kétol­dalú kapcsolatok — számos, eddig kihasználatlan lehetősé­gének — kibővítése jegyében kerül sorra. A. B. T. A varsói külügyminiszteri értekezlet közleménye (Folytatás az 1. oldalról.) tését, s ezzel biztosítsák az értekezlet 1972-ben történő összehívását. A miniszterek továbbá vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet éleződését ki­váltó egyes nemzetközi kér­désekről. Kormányaik nevé­ben határozottan leszögezték, hogy e kérdéseket a népek tör­vényes jogait és érdekeit tisz- telenben tartó politikai ren­dezés útján kell megoldani. ★ Csütörtök délután hazaérke­zett Budapestre Péter János külügyminiszter, aki a Magyar Népköztársaság képviseletében részt vett a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszterei­nek november 30-án és decem­ber 1-én a lengyel fővárosban megtartott értekezletén. Befejeződött Losonczi Pál algériai látogatása Losonczi Pál csütörtökön reggel algériai vidéki kőrútjá­nak utolsó állomásaként Ourg- la oázis közelében megtekin­tett egy datolyacsomagoló üze­met. Losonczi Pál befejezve vidé­ki körútját, csütörtökön visz- szaérkezett Algírba. Megérkezése után Losonczi Pál ismét találkozott Huari Bumediennel, négyszemközti beszélgetést folytatott az Al­gériai Demokratikus és Népi Köztársaság forradalmi taná­csának elnökével. Csütörtökön délután befeje­ződtek a megbeszélések Bíró József külkereskedelmi mi­niszter és algériai kollégája, Lajasi Jakir között, s véget ért a többi szakértői tanácskozás is. Kereskedelmi megállapo­dást írtak alá. Este — algériai látogatásá­nak utolsó akkordjaként — Losonczi Pál díszvacsorát adott Huari Bumedien tisztele­tére. . v Új állam ^ Közel-Keleten Csütörtökön . délelőtt Du­baiban kikiáltották az Arab Emirátusok Államszövetségét, a Közel-Kelet új, független ál­lamát Parafálás előtt... CHILE Kinek segít Kína ? A Daily World, az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának lapja „Kinek segít. Kí­na?” címmel szerkesztőségi cikket közöl, amelyben a kö­vetkezőket írja: Nem lehet csodálkozni azon, hogy az Egyesült Államok kormánya elutasítja a leszere­lési világkonferencia össze­hívására vonatkozó szovjet javaslatot. Az amerikai kor­mány végeredményben az amerikai monopoltőkét képvi­seli, és a fegyvergyártás — mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek gyár­tása — elengedhetetlen ele­mét alkotja az amerikai im­perializmus világuralmi tö­rekvéseinek. Egyeseket azonban váratla­nul érhetett az, hogy a Kínai Népköztársaság ENSZ-képvi- selője csatlakozott ehhez az ellenzékhez. Kinek segít Csiao Kuan-hua, Kína fődelegátusa azzal, hogy ellenzéki állás­pontra helyezkedik a szovjet javaslattal szemben? Természetesen nem segíti Saját népét, amelynek égető Zavargások szüksége van minden megta­karított krajcárra, hogy emel­hesse az életszínvonalat, és kijuthasson abból a szakadék­ból, amelybe a sok évszáza­dos imperialista és feudális elnyomás következtében ke­rült. Természetesen nem segít más fejlődő országoknak sem, amelyek a fegyverkezési ki­adások megszüntetésére töre­kednek. És természetesen nem segít a szocialista közösség népei­nek, amelyek már régen zász­lajukra írták a „béke” szót Felmerül hát a jogos kér­dés: ebben az esetben kit szolgál ez a „kínai—amerikai kettős” az ENSZ-ben? A kínai képviselőnek az a rágalmazó kísérlete, hogy egyenlőségi jélet tegyen az amerikai im­perializmus és a Szovjetunió, mint szuperhatalmak” közé, csak elítélést érdemel a né­pektől, amelyek akarják a bé­két, a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a jobb éle­tet — írja a Daily World. Chile Santiago tartományá­ban csütörtökön elrendelték a rendkívüli állapotot. Az intézkedést a kormány dél­előtti ülésén hozták és mint nyugati hírügynökségek jelen­tik, az alábbiakra vezethető vissza: Szerdán este néhány ezer fővárosi asszony felvonulá­son tiltakozott a rossz áruel­látás miatt és a kormányt tet­te felelőssé az élelmiszerhiá­nyért. A népi egységkormány hívei spontán ellentüntetést szerveztek, s ez „baloldaliak és konzervatívok közötti” ösz­szecsapássá fajult. A rendőr­ségnek csak nehezen sikerült szétválasztani a csoportokat. Mint Jósé Toha belügymi­niszter délelőtti rádió- és tv-baszédében közölte, a szer­dal incidensekben kilencven- hárman- sebesültek meg, he­ten közülük súlyosan. Hozzá­fűzte, hogy á kormányelle­nes tüntetők — ezek már nem az elégedetlen háziasz­szonyok, hanem jól megter­mett férfiak voltak — megtá­madták a Radikális Párt és a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség székházát, megsebesítet­ték az Egységes Népi Akció- mozgalom főtitkárát, Rodrigo Ambrosiót (mindhárom szer­vezet tagja a kormánykoalí­ciót alkotó Népi Egységfront­nak), és megpróbálták fel­gyújtani az UNC TAD épü­lőfélben levő székházát. „A zavargások olyan össze­hangolt felforgató terv ré­szét alkotják, amely a de­mokratikus rendszer megdön­tésére, a jobboldal uralmá­nak megteremtésére irányul" — állapította meg Jósé Toha. Százhúsz személyt őrizetbe vettek, betiltották az utcai tüntetéseket, újabb intézke­désig betiltották az ellenzéki Kereszténydemokrata Párt és az ugyancsak ellenzéki Nem­zeti Párt irányítása alatt álló rádióadókat. ’ A KELET-PAKISZTÁNI HATÁR közelében lévő Agar- taian indiai várost csütörtö­kön öt pakisztáni sugárhajtá­sú repülőgép bombázta. A tá­madás után kijárási tilalmat rendeltek el Agartalanban. IDI AMIN ugandai elnök meghívta Mao Ce-tungot, hogy a jövő hónapban látogasson el Ugandába és vegyen részt a hatalomra jutásának egyéves évfordulóján rendezendő ün­nepségeken. Iráni hadihajók a Perzsa-öbölben. Farajullah Resael ad­mirális (középen), az iráni hadiflotta parancsnoka megszem­lélte a Perzsa-öböl három szigetét elfoglaló (Abu Musza, Tomb I. és Tomb II.) hajóhadat. A LEMP VI. kongresszusa előtt .Lengyei kérdőjelek - viiiámválaszokkai nyozhatjuk elő. Ezekből a számításokból kitűnik, hogy reális esélyeink vannak arra, hogy ez a növekedés 17 vagy 18 százalékos legyen. Tehát az átlagos reálbér csaknem' kétszeres növekedését tervezzük, mint az előző ötéves időszakban.” „Ebben az ötéves időszakban 1 millió 75 ezer új la­kás felépítését javasoljuk, tehát 25 százalékkal többet, mint az előző ötéves időszak folyamán.” (Edward de­rek, a LEMP KB első titkárának a varsói országos párt- értekezleten tartott beszámolójából.) Varsóban, Krakkóban, Gdanskiban vagy Katowicé­ben ma első számú téma: a lakáshelyzet. Kis lakás vagy nagy lakás? Ha az előbbi elképzelés győzedelmes­kednék, több otthont lehetne tető alá hozni. Ha az utóbbi, akkor kevesebbet. Vhdiszlaw Krucseke, a Lengyel Szaktanács elnökéé a szó: — A múlt évi tragikus decemberi eseményeket talán elsősor­ban a reálbérek tűrhetetlenül lassú emelkedése váltotta ki. 1969-ben például mindössze 1,7, 1970-ben pedig 1,2 százalékos növekedés mutatkozott. Pártunk és kormányunk számot ve­tett azzál, hogy régebben a foglalkoztatottak 49 százaléka 2 ezer zlotyinál kevesebbet keresett. Az elmúlt hónapokban rend­kívül kritikusan elemeztük a helyzetet. Terveink már erre az elemzésre épülnek. Anürzej Czyz, a krakkói vajdaság — Lengyelország tizen­hét megyéje közül a katowficei után a második legnagyobb — pártbizottságának titkára így vélekedik: — Sajnos, a lakás- helyzetben nem tudunk egyik napról a másikra megnyugtató megoldást találni. A mi vajdaságunkban a legutóbbi Ötéves terv előirányzatait 150 százalékra teljesítették. Az igények azonban jóval meghaladják a leggyorsabb építési ütemet is. Krakkóban például még ma is 1,4 lakó jut egy szobára. Még riasztóbb képet mutat a vajdaság: 1,65 az átlag, ami az or­szágos helyzetnél is rosszabb. De az új ötéves tervben két új házgyárat építünk. Ügy tervezzük, hogy öt év alatt 30 száza­lékkal túrszámyaljuik a lakásépítés már elfogadott tervét. Kanm:erz Rosot, a Nowa Huta-i Lenin Kombinát pártbi­zottságénak első titkára nyilatkozik: — Nem panaszkodha­tunk, nálunk az átlagkereset 3600 zloty. De a város mindeddig nem tudta megoldani a nők munkába állítását. Jelenleg 300—• 400 asszony és lány keres munkát, s rajtuk csak a szolgáltató üzemek kiépítésével segíthetünk. Tadeusz Gorszkinak. Nowa Huta tanácselnökének véle­ménye: — Húszesztendős városunkban 120 ezer lakószoba épült A baj csak az, hogy a lakások többsége rendkívül kicsi: 38—42 négyzetméter a kétszobások alapterülete. Ez bizony nem kis gondot okoz, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a mi ifjú városunkban az átlagéletkor is alacsony, s ezer lakosra évente 12 újszülött jut. Valdemar Sztanyik, a Jam-ákna (Katowice) főmérnöke: — Nálunk 4 ezer zlotyt vagy annál is többet keresnek az embe­rek. Nem mintha más bányában alacsonyabb lenne az átlag­bér, de a mi automatizált üzemünk bérezésileg sem jellemző. Igaz, nem is tudnék hamarjában olyan bányát mondani, a múlt év decemberében sztrájkoltak. Jan Talaja, a gdanski Lenin Hajógyár vezérigazgató-he­lyettese így tájékoztat: — A múlt év decembere előtt a mi 60 ezer munkásunk közül bizony sokan csak 1400—1590 zlotyt vit­tek haza. A legalacsonyabb átlagbéreket már az év első ben emeltük. Most a gyári átlag 3 ezer zloty. I Sokan felteszik a kérdést: Lengyelországban vajon milyen irányban fejlődik a mezőgazdaság. Jetzy Kotela, Varsó főmérnöke a tervekből idéz: — Az el­következő években — három ötéves terv időszakában — 15 millió négyzetmétert építünk be. Nagy gondot fordítunk a bolthálózat és a szolgáltatások fejlesztésére is. Több új lakó­telepen ugyanis jogos bírálat érte a városi hatóságokat, hogy az üzletek jóval a beköltözés után sem nyíltak meg. Szeret­nénk fejleszteni a belvárost, huszonöt új hotel építését is tervbe vettük, s — ami Budapesten is bizonyára gyakori beszédtéma — igyekszünk megjavítani a közlekedést, ö.t-hat év múlva megkezdjük a varsói metró építését is, ami a most kialakuló gyorsforgalmi utak mellett lényeges javulást ígér a helyi köz­lekedésben. Ki mennyit keres? És mennyivel növekszik a reál­bér? Ha a lakáshelyzet az első, ez a téma vitathatatla­nul a második helyen áll ma Lengyelórszágban. Ed­ward Gierek mondta egyik legutóbbi beszédében: „A politikai bizottságban és a kormányban sokáig gondol­kodtunk azon, és aprólékos számításokat végeztünk, hogy a jelenlegi ötéves terv időszakára a szocialista szektor átlagos reálbérének milyen növekedését irá­i L tőén a nézetek jelentős mér­tékben közelednek egymás­hoz. Az értekezletnek elő kell segítenie a kötelezettségek olyan rendszerének létrehozá­sát, amely az európai államok közötti kapcsolatokban kizárja az erőszak alkalmazását és az gzzal való minden fenyegetést, biztosítja az államok területi integritása, szuverenitásuk tiszteletben tartása, a bel- ügyekbe való be nem avatko­zás, valamennyi állam egyen­jogúsága és függetlensége el­vének megtartását. Közeledtek egymáshoz az elgondolások az európai országok gazdasági, műszaki-tudományos és kultu­rális együttműködése szélesí­tésének kérdéseiben is. Figyelembe véve az esemé­nyek ilyen irányú fejlődését, a Varsói Szerződés tagállamai­nak kormányai arra a követ­keztetésre jutottak, hogy ked­vező helyzet alakul ki az eu­rópai értekezlet 1972-ben való megtartásához. Számol­nak azzal is, hogy még min­dig vannak olyan erők, ame­lyek az európai értekezlet összehívása ellen tevékeny­kednek és megkísérlik bo­nyolulttá tenni az európai helyzetet. A miniszterek ki­fejezték kormányaik meg­győződését: azok, akik érde­keltek abban, hogy a feszült­ségek ' és konfliktusok Euró­páját a tartós béke Európá­jává tegyék, aktív tevékeny­ségükkel képesek leküzdeni ezen erők hatását. A miniszterek eszmecserét folytattak az európai érte­kezlet összehívása gyakorlati előkészítésének menetéről. Kormányaik nevében meg­erősítették, hogy kívánatos­nak tartják a finn kormány javáslatának megvalósítását: az összes érdekelt állam több­oldalú előkészítő konzultá­cióinak megtartását. E kon­zultációkon meg lehet álla­podni az európai értekezlet napirendjéről, ügyrendjéről, összehívásának konkrét idő­pontjáról és módjáról. A mi­niszterek kijelentették, kor­mányaik kinevezik megha­talmazott képviselőiket, hogy más államok megfelelő kép­viselőivel együtt többoldalú konzultációkon vegyenek részt az értekezlet előkészítését és szervezését érintő kérdések egyeztetésére. Hasonló eljá­rásra hívják fel a többi ál­lam kormányát." Abból indul­nak ki, . hogy a konzultációk­nak az európai értekezlet ösz- szehívása meggyorsítását és munkája sikerét kell szolgál- niok. A miniszterek kormányaik megbízásából felhívják az összes európai állam, vala­mint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada kormá­nyát, hogy késedelem nél­kül kezdjék meg az európai értekezlet gyakorlati előkészí­Egon Bahr, a rossz időjárás miatt egyórás késéssel, már sötétedés után érkezett meg tegnap a nyugat-berlini re­pülőtérre. Ezután a schöne- bergi városházán Klaus Schute kormányzó polgármesterrel folytatott megbeszéléseket majd az NDK fővárosába in­dult. hogy itt folytassa dr, Michael Kohllal, az NDK miniszterelnökségi államtit­kárával tárgyalásait, ame­lyek csütörtökön a hajnali órákig tartottak. Bohr újság­írók előtt nyilatkozott, hog> csütörtöki tárgyalásai is so­káig fognak tartani, ezért z demokratikus Berlinben, z Trónörökösi palotában tölt: az éjszakát, s a tárgyalásokai pénteken tovább folytatják. Egészen nyilvánvaló, hogj mind az NDK kormánya é az NSZK kormánya, mind a: NDK kormánya és a nyugat­berlini szenátus közt folyó tárgyalások közvetlenül a be­fejezés előtt vannak. Kisebb részletkérdések várnak még tisztázásra, hogy az egyez­ményeket parafálhassák. Er­re a leghamarabb a hét vé­gén, le.giresőbb a jövő hét ele­jén lehet számítani. Prof. dl. Jozef Okumewski, mezőgazdaság-ügyi miniszter a legilletékesebb a válaszadásra: — Csaknem húszmillió hektár az ország mezőgazdasági haszonterülete, ebből 77 százalék a szán-tó. Hatmillió magángazdát tartunk nyilván, akik a terület 85 százalékán termelnek. A többi megművelése az állami gaz­daságokra és a tsz-efcre vár. Az elkövetkező években gyökeres változás nem várható a szocialista szektor növekedésében. El­lenben a gépesítésben -és a termelékenység emelésében annál inkább. Számításaink szerint a korszerű, nagyüzemi mezőgaz­daságban elegendő lenne kétmillió ember. Társadalmilag gondjainkat tetézné, ha a jelénlegi iparszerkezet mellett négy­millió újabb munkaerőt a faluról a gyárakba kellene irányí­tani. Ami viszont a mezőgazdaság termelését illeti, az elkövet­kező öt évben 18—21 százalékkal kell növelnünk a hozamokat. Ma már 15 millió sertéssel és a korábbinál több szarvasmar­hával rendelkezünk. A legfontosabb a technikai színvonalat és a kemizálast növelni, enélkül nem léphetünk előbbre. I A Lengyel Egyesült Munkáspárt hétfőn kezdődő VI. kongresszusán bizonyára valamennyi, a lengyel társa­dalmat és az ország barátait érintő kérdés napirendre kerül. Olyan őszinte, kritikus és önkritikus hangnem­ben, amely napjainkban a lengyel közéletet jellemzi. Gyapay Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents