Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
ffr» MEGYEI icfCfriap 1971. DECEMBER 25., SZOMBAT Leviszik a parkba Lakótelep ’71 A lakótelep sorháza előtt fiatalember öreg Moszkvics gépkocsit tisztogat. — Tetszik önnek a lakótelep? — Először furcsa volt, hogy nincs udvar. Fel kell öltözni, ha az ember leszalad a házból. Az épületek külsőre szépek, arra sem lehet panaszkodni, hogy rossz bennük lakni. Furcsa viszont, hogy a konyha kicsi. — Lakótelepen vagy családi házban élne szívesebben? — Ha választani lehetne, mégis inkább családi házban. A fiatalember négy éve lakik a százhalombattai lakótelepen, Ercsiből költöztek ide, a fiatalember a Dunai Kőolajipari Vállalat betanított munkása. Ferenczi Illést, a Százhalombattai Városi Tanács elnökhelyettesét két minőségben kérdeztük: mint a lakótelep problémáival hivatalosan foglalkozó vezetőt, s mint a lakótelepen lakó állampolgárt. — Az ország különböző részéből települtek ide az emberek, Zalából, Somogyiéi és Budapestről is. Magukkal hozták Kialakult szokásaikat, nézeteiket; életmódjuk a korábbiak szerint alakul. Látom, hogy beköltözéskor még fiatal pár is cipeli fel a szalmazsákot, s azt is látom, hogy később eltüntetik, például a park közepén hagyják... Hosszú idő telik el addig, amíg az emberek kezdenek összeszokni, nemcsak köszönjek, szóba állnak egymással, de segítenek is egymáson. A munkahely jobban összeköti az embereket, leggyakrabban az .azonos területen dolgozók jönnek ösz- sze. Csakhogy a munkahelyen nem baráti, inkább munkatársi viszony alakul ki, s ezt a kapcsolatszintet a lakóteledre is hazahozzák. A nagyképű, de tehetségtelen főnökkel az ellenszenvet a lakótelepen is éreztetik... 1982-ben kezdődött meg a 600 megawattos erőmű és a 3 millió tonnás kőolajfinomító mellé a 160 lakásos készenléti lakótelep építése. Az ipar fejlesztésével párhuzamosan 1969- ig 760 lakást hoztak tető alá. Most 2600-an élnek az ifjú város magjárjak számító lakótelepen. 1975-ig 1014 lakást adnak át a tulajdonosoknak, illetve a bérlőknek. A Százhalombattára települő új cégek (Nagynyomású Kísérleti Intézet, ÁFOR, Volán) a további lakásépítéseket szorgalmazzák a tanácsházán. A lakótelep házai között parkok, játszóterek. A szerencsére bízva léptem be az egyik lépcsőházba, s csengettem be a második emelet kettőbe. Borsos LajoS, a DKV művezetője fogadott s vezetett be az elegánsan, modernül berendezett szobába. A beszélgetés elején megtudtam, hogy Borsos Lajosék 1988 decemberétől laknak a lakótelepen, korábban Pesten, a Szabadság- hegyen ötemeletes bérházban éltek. — Mi a különbség a nagy- és a kisváros között? — Százhalombattán nincs az a felfokozott tempó, Pesten mindig időzavarban voltam, az utolsó pillanatban indultam el, rohantam moziba, színházba, szórakozni, későn feküdtem le. Ezt nem lehet itt csinálni. Eljárok a munkahelyemre és kész. Jobb, mert több időm van, hogy szakmailag fejlődjek, olvassak. Azt sajnálom, hogy nem tudok annyit eljárni moziba, meccsre... Százhalombatta nagyon közel, de túl messze van a fővárostól. A pestiek visszavágynak Pestre. Kiérezhető ez, ahogyan kommentálják a helyi eseményeket... — Milyen emberek élnek a lakótelepen? — Új, kialakuló helyen az emberek viselkedéséből meg lehet ítélni, hogy a társadalom melyik területéről érkeztek. Jellemző típús: aki az ország távoli megyéjéből érkezett. Az ilyen családot meg- ; találják egzaktnak. A jövő év határozza az anyagiasság, az önzés, megcsontosodott vonás a vagyongyűjtés. Ez külsőségekben is megnyilvánul. Megvesznek minden drága, divatos holmit, de nem a szépet nézik, hanem a drágaságot. Élesen elválik az értelmiségi és a munkásréteg. Elkülönülnek a felsőfokú végzettségűek, ritkán találnak kapcsolatot a munkásokkal, de mintha a munkások sem igényelnék e találkozást... A lakótelep leltára: egy 16 tantermes általános iskola, egy ÁBC-áruház, egy ruházati szakbolt, egy szolgáltatóház (posta, OTP, férfi-női szabóság, férfi-női fodrászat, kozmetika, Patyolat-fiók, cipőjavító részleg, Gelka-szerviz), egy étterem, egy eszpresszó, 85 személyes bölcsőde, 159 gyermeket befogadó óvoda, egy egészséghez, egy gyógyszertár, egy mentőállomás. Megkérdeztem Ferenczi Illés tanácselnök-helyettestől: — Milyen a lakótelepi hangulat? — Jó ideig megvan á befe- léfordulás, csak a lakásnak élnek, nehéz az érdeklődést felkelteni a közös témák iránt, az aktivitást... Van időszak, amikor nyugodt a lakótelep. De nem vagyunk mi nagyváros, egy-egy bosszantó jelenség végiggyűrűzik a lakótelepen: sületlen a kenyér, ez minden családot érint. Nem takarítják el a havat az útról, jön a felháborodás ... — Elhívánkoznak-é az emberek a lakótelepről? — Az óváros fiataljai, akik a lakótelepre kívánkoztak, általában már beköltöztek. A lakásigény hatalmas. Az óvárosban lakásnak nem is mondható helyiségeket adnak albérletbe. Elvétve akad, aki a családi ház építésére alkalmas óvárosba kívánkozna ... A negyedik ötéves tervben új, korszerű 12 tantermes iskola, százszemélyes óvoda, 69 gyermeknek helyet adó bölcsőde épül a lakótelepen. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat 75, illetve 25 gyermek befogadására alkalmas üzemi óvodát, bölcsődét nyit meg. A Dunai Kőolajipari Vállalat 100 személyes bölcsőde építését tervezi. Várhatóan tető alá kerül egy 17 szakorvost foglalkoztató rendelőintézet is. Változatlanul megoldatlan marad a százhalombattaiak művelődése, szórakozása, sportja. A második emelet kettőben Borsos Lajos művezetővel a lakótelepi társas kapcsolatokról beszélgetünk! — Baráti társaságot nehéz kialakítani. A fiatal a hasonló szellemi igényű embereket keresi. A lépcsőházból senkivel sincs kapcsolatom, csak annyit tudok, hogy itt laknak. Legtöbb munkatársamat becsülöm, de munkaidő után nem jövünk össze. Én megvagyok idehaza a családdal, elszórakozom a fiammal, olvasok, a tévéműsort is megválogatom ... Az értelmiség egymás között érzi jól magát. Én az értelmiség és a munkások között vagyok; igaz, vitapartnernek jobb az értelmiségi, de én a beosztottaim között is jól érez- ném magam, ha közülük sokan nem haladnának rossz irányba a mai világ megismerésében ... Itteni tapasztalataim alapján nem is kívánkozom az értelmiségiek közé. A százhalombattai intelligencia szűk társaságot alkot. Olyan légkört teremtenek, hogy az ember érezze: alattuk áll... Nagy a lakásigény a százhalombattai lakótelepen. Idén 145 lakást adnak át, negyvenöt lakással viszont adósak maradnak. Illetve kész a 45 lakás is, csak nem tudja a tanács kifizetni. Ugyanis három év átlagában az építőanyagárak és a kivitelezői költségek évenként 18 százalékkal emelkedtek, a beruházási végösszeg viszont változatlan maradt. Az áremelkedés 45 lakásnyi — bár a közgazdászok ezt az ösz- szehasonlítást bizonyára nem első negyedében e lakásokba is beköltözhetnek az emberek, s az építkezéseknél csökkentik a költségeket: nem lesz térelválasztó beépített szekrény, sem a lápcsőházakban faburkolat. De hát az egyszerűsítést sem lehet a végsőkig fokozni... A lakótelepi házakat stílusuk alapján is el lehet különíteni. A régebben épülők egyszerűbbek, hagyományosabbak. Egy ilyen épület első emelet kettőjében Pesszar József, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat tmk-kovácsa fogad. — Miért, hogyan érkezett Százhalombattára? — Érden albérletben laktunk, egyszoba-konyhában, 48 forint lakbért fizettünk. Érden a gépjavító állomáson dolgoztam, 1953-ban érkeztem Százhalombattára, akkor kezdtünk hozzá az erőmű 4—5—3-os kazánjának építéséhez. Egy évet vártam, s mindjárt lakást kaptam. Háromszobásat, modernet, kényelmeset, központi fűtésest. Nem a pénzért jöttém én Százhalombattára, akkor elég gyatrán fizettek. Építeni nem nagyon tudtunk, a lakásért jöttünk Battára. — Változott-e az élete a lakótelepen? — Mások a körülmények, itt nem kell sarat taposni. De meg kellett szokni az itteni viszonyokat; én nem vágyok kertes házba, részemre ez jobb. Meg vagyok elégedve. Egy műszakban dolgozom, este segítek, tévét nézek, olvasok. Érden van egy kis telkem. 230 négyszögöl, áll rajta néhány fa, zöldbabot, borsót, zöldséget termelek ... Vasárnap, a kis, használt Skodámmal leruccanok a vállalat balatoni üdülőjébe. Voltunk Pécsett, Harkányfürdőben, egyszer jártunk Csehszlovákiában is. 2350 forint a fizetésem, a feleségem a fodrászatban dolgozik, a lányom az ÁBC- áruházban eladó, a fiam szakközépiskolás. Beosztjuk a pénzt. Én az étterem belső felét még nem láttam. — Tagja-e valamilyen társadalmi szervezetnek? — Szakszervezeti tag vagyok, funkcióm nincs. A hőerőműben érdemes lenne színes filmet készíteni, az ellenőrző központok tudományos-fantasztikus film színhelyei lehetnének. A kőolajosok tartályai az esti fényben ezüst karácsonyfákká változnak. Mindkét mammutvállalat fejlődése csak felsőfokokkal jellemezhető. A lakótelep újonnan épülő házait esténként fényesre festi a hegesztőpisztolyok lángja. Fóti Péter Az erdősori ház Az Erdősoron nagyobbak a telkek és kisebbek a házak, mint másutt. Ez már a faluvég, kevéssel arrébb a szántóföldek kezdődnek. Az utéa többször is elkanyarodik, szelíden követi a dombok hajlatát. A házak apró ablak- szemekkel kandikálnak az utcára, mintha leselkednének. Erdősor 38. Az udvar mélyéből kendőbe bónyált öregasz- szony siet elő az autózúgásra. Mélyen ülő szeme kutatva fürkész bennünket: nahát három vendég egyszerre, és köztük a képviselőnő?! Előbb a meszelés... Béky Fcrencné országgyűlési képviselő, az üllői Kossuth Tsz állattenyésztési brigádvezetője kíváncsian lépi át az előszoba küszöbét: még nem látta készen, belülről a házat, aminek felépültéért annyit szaladgált. A Család a konyhában vár bennünket: a szobákban csak délután szoktak begyújtani. Sütő János vattanadrágban melegszik a duruzsoló sparherd mellett: fázik, amióta betegeskedik. Vékonydongájú, csontos arcú férfi, úgy 35—40 év között. Felesége terítőkel rak a két székre, hogy leülhess sünk. Sovány, kicsi asszony Sütőné, válláig sem ér az emberének. Ha nevet, szája elé kapja kidolgozott ke?ét: a három gyerek elvitte a fogait. — Majd megcsináltatom egyszer azt is. Előbb a ház legyen készen; a villanyszerelés, a meszelés, minden. Uramisten, ilyen boldogságot! — mondja fejcsóválva, s a szeme teliszálad könnyekkel. Fél évig csupasz földön — Egész életemben sosem volt szerencsém, most meg egyszerre ekkora ért! Saját házunk van, hozahozhatom a gyerekeimet, még bútort, kályhát is kaptunk a tsz-tagoktól. November végétől, hogy beköltöztünk, szinte nem aludtam semmit: hol a szekrényt tettem rendbe, hol a kis gönceinket. — November végéig hol laktak? — Amott, a nyárikonyhában — mutat ki az ablakon. — Még szerencse,- hogy soványak vagyunk, másképp el sem fértünk volna négyen odabenn. Anyám már így is szalmazsákra került, lábtól, az ágy végében. — Aztán éjszaka mindig rálépett a kezemre a sötétben, aki az udvarra igyekezett — panaszkodik kuncogva az öregasszony. — Most meg egyedül lakom, egészen. Még bútorom is van: amit itt látnak, mind az enyém. > Apróra meg kell néznünk mindent: a festett barna szekrényt, a ládából szögeit ágyat, a bicegő lábú asztalt. Tizenkét gyermeket hozott a világra, s most öregségére a magáéban lehet. De hogy fértek el itt négyen? — Szűkösen, de legalább fedél volt a fejünk felett, nem úgy, mint azelőtt — magyarázza Sütőné. — Itt, a csupasz földön háltuiík fél évig az urammal — mutat az udvarra — akkor vitték el a gyerekeket állami gondozásba tőlünk. Hatvannégyben kerültünk Üllőre a Dunántúlról. Egy darabig rokonoknál laktunk, aztán el kellett jönnünk. Itt ácsorog- tunk, kezünkben a motyónk- kal, az utcán. 'Most hová, merre menjünk? Ennek a teleknek a gazdája megengedte, hogy éjszakára meghúzzuk magunkat a gaz között. Később megvettük tőle a telket, és égy fészertetőt tákoltunk a fejünk fölé. Még az esőtől sem védett, nemhogy a hidegtől. Októberre felhúztuk a nyárikonyhát és beköltöztünk. A legidősebb gyereket, Jáncsit ki tették a vasutas gyermekintézetből, anyámat is magunkhoz vettük, így aztán négyen lettünk. A vasútnál dolgoztunk mind a ketten, de nagyon keveset kerestünk. Hatvankilencben aztán beléptünk a téeszbe. Máig is áldom azt a napot. Az uram a fogatosokhoz került, én meg a növénytermesztőkhöz, Esztike brigádjába; „...hozta a colstokot“ Esztike, Béky Ferencné veszi át a szót: — Kora reggelenként végigjárom a brigádtagokat, beosztani, ki hová menjen. Januárban, egy ilyen hajnali köruta- mon jövök lefelé az Erdősoron, hát látom, hogy Sütőné ágyneműt mos a kútnál. A foga vacog, a keze lilára fagyott. „Elment a jó dolga, Sütőné? Olyan betegséget szedhet ösz- sze, hogy amíg él, nem heveri ki'’ — mondtam neki. „Mit csináljak, a lakásba nem fér be a teknő” — így Sütőné. Megnéztem a „lakást” és egész nap nem hagyott nyugodni. Délután bementem az OTP-be, kérdem, hogyan kaphatna kölcsönt, .akinek nincs megtakarított pénze? Azt mondják, csak úgy, ha készpénzben vagy építőanyagban felmutatja a bekerülési összeg 15 százalékát. Számolni kezdtem: a Sütő házaspár havi keresete 3600 forint. Ebből kifizetik a társadalombiztosítást, a két gyerek állami gondozásáért 590 forintot, ami marad, abból képtelenség összehozni 15—20 ezret Mondom az elnöknek: segítsünk Sütőéken, adjon nekik a téesz faanyagot. Menjek az erdőbe és szerezzek. Nekem sem kellett kétszer mondani. Elszaladtam egy ácshoz, a méretekért, aztán meg sem álltam az erdészházig. Az erdész távol volt, csak a feleségét találtam otthon. Mondom neki, mi járatban vagyok: én innen faanyag nélkül el nem megyek. Derék asszony az a Má- derné, szó nélkül hozta a colstokot, s mutatta, hol fogjam a villanyfürészt. Éppen arra járt egy ismerős vadőr, gz is segített. Egy-kettőre kivágtuk a 25 darab négyméteres akácot. Sütő elvtárs a téesz fogatán elhozta, még tüzelőjük is lett a gallyakból... Szóval, így kezdődött. Aztán úgy folytatódott, hogy a szövetkezei; homokot adott a bányájából, hulladék deszkát a fafeldolgozó üzeméből, a tanács típustervet, ingyen, az OTP pedig — a tsz-vezetőség kezességére — 40 ezer forint építési kölcsönt. Húsvétiól novemberig Sütő János folytatja, de úgy, mintha mesét mondana: — Húsvét előtt megjelent itt vagy tizenöt fiatal, azt mondták, ők a téesz KISZ-istái, meg Pintér Béla, az építőmester. Megcsinálták az alapozást. Akkor kiderült, hogy az egész környéken nem lehet téglát kapni. Megint csak Esztike segített: elment Ceglédre, onnan szerzett. Akkorra már szeptember lett, azt hittük, ismét a sufniban telelünk. Nem jg\ történt: Pintér Béla nekilátott, és két hónap alatt felhúzta a falakat. November végén má: be is költözhettünk. Pedig itl nem nézett ki prémium, még munkabért is kevesebbet számolt, mint másoknak... Két szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba,' éléskamra: mindez 55—60 ezer forintból, a közösség segítségével! — Esténként csak járkálok a ház körül, mint az eszelős, még most sem akarok hinni c szememnek: ez csakugyan a miénk? Sütőné ismét sírva fakad. — Életemben először van speizom: örömömben annyi paradicsomot főztem be, hogy víz helyett is ihatják a gyerekek. Jancsi fiú mindjárt „csapra is üt” egy üveggeL Pék szeretne lenni. Kerek, illatos cipókat sütni a testvéreinek. Nyíri Éva BIATORBAGY Hazafelé menet többet vesznek , 71 december 1971 Biatorbágyon nágy előrelépést hozott a kereskedelemben. A helyi ÁFÉSZ vezeA nagykátai vonaton. tői a község két legnagyob boltjában módosították i nyitva tartási időt- akkor ta láljanak az emberek nyitói üzletet, amikor a munkából hazafelé tartva vásárolni szeretnének. Ez az egyszerű kit intézkedés a szokásos növekedésen felül további kétszázalékos többletforgalmat — 1200 ezer forintot — jelentett a szövetkezetnek. Évek óta kihasználatlanul állt a Kinizsi-féle vendéglő Nagy alapterületű helyiség legtöbbször néptelenek voltai Most átalakították: egy önki szolgáló élelmiszer, egy zöldség-gyümölcs szaküzlet, s egy kisebb vendéglő van a helyé. Korszerűsítették a torbágy községrész vendéglőjét is. amelynek egyik terme a klubszerű szórakozás rendelkezésére álL Ebben a teremben is hamarosan lesz televízió. Megkezdődött a szövetkezetnél az élelmiszerellátás korszerűsítése. 1971- ben Biatorbágyon és Pá- tyon 4 bobba állítottak be hűtőszekrényt. Ez különösen a tej és tejtermékek árusítását teszi zavartalanná.