Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-17 / 297. szám

1971. DECEMBER 17., PÉNTEK •“t&Círlap 3 NÉPFRONT-TANÁCSKOZÁS A termelőszövetkezeteknek meghatározó szerepe van a község életében A kormányhatározat után A várt alatt maradt a nők helyzetének javulása NEB-vizsgáht Pest megye 27 válíalatánál és szövetkezetében Tegnap délelőtt Budapesten tanácskozott a Hazafias Nép­front Pest megyei elnöksége mellett működő város- és községpolitikai társadalmi bi­zottság. A tanácskozásra meg­hívtak — termelőszövetkezeti elnököket és párttitkárokat is. A vitaindító — dr. Hevesi Má­ria, a népfront Pest megyei bizottsága munkatársának elő­adásában — és az ezt követő vita egy témakört ölelt fel, a termelőszövetkezetek szere­pét a községfejlesztésben. En­nek kapcsán szó esett szinte minden, a községek, városok életével összefüggő kérdésről. A megye sok településén, el­sősorban a községekben a he­lyi termelőszövetkezet az egyetlen vagy a legnagyobb üzem. Dolgozóik a község la­Mi lesz Az elnevezésben sok az in­gadozás: hajdan, emlékszem, „még meg nem erősödött tíz­eknek” mondották holmi fi­nomkodó szerénykedéssel eze­ket a gazdaságokat. Erdei Fe­renc szigorúan tudományos fo­galmazással a „veszteséges szövetkezeti gazdaság” elneve­zést használta. Közkeletűen azonban mindmáig a „gyenge” jelzőt alkalmazzák rájuk, jól­lehet erről a „gyengeségről” valójában többnyire nemigen tehetnek, lévén a föld, ame­lyen gazdálkodnak, meglehető­sen mostoha. Még nem nélkülözhetők Köztudott, hogy az ország termelőszövetkezeteinek hoz- vetőleg egynegyede-egyharma- da tartozik közéjük, vagyis te­kintélyes arányuk. Ugyanígy van ez Pest megyében is, ahol a mezőgazdaságilag megmű­velt területek 40 százaléka gyenge termőképességű. Más szóval ez annyit tesz, hogy az itteni mezőgazdasági munka még magasabb költségek ese­tén is alacsonyabb hozamokat produkál, kisebb jövedelmet eredményez mind a tsz-nek, mind az egyénnek. Néhány esztendeje fölmerült agrárközgazdászok köreiben: vajon az egyébként növekvő élelmiszer-termelés nem tud- ná-e valamiképpen helyettesí­teni e tájak terméseit? Egé­szen radikálisan fogalmazva arról van tehát szó, hogy meg- lehetünk-e a mezőgazdaság e része nélkül. Gyepesítsék be, tegyék legelővé a szántókat, más, gazdagabbul fizető földek produkálják majd az eddig in­nen származó terményt. Igen ám, csakhogy a szociálpolitikai szempontokon túl is bebizo­nyosodott: ma, még jó ideig nem nélkülözhetjük a kedve­zőtlen adottságú tsz-ek mun­káját, termelését. Változatla­nul fönnmarad persze a szo­ciálpolitikai meggondolás is, hiszen egyetlen ipari munka­hely több tízezer forintba ke­rül, az iparosodás folyamata tehát nem lehet olyan dina­mikus, hogy az érintett tsz-ek dolgozóit szinte egy csapásra foglalkoztassa. A párt agrárpolitikája és a pénzügyi támogatások arra .rányultak, hogy ebben a íelyzetben megkülönböztetett ügyelem kísérje a gyenge tsz- ;k sorsát. Évente egymilliárd forintra tehető az az összeg, »melyet kifejezetten ezek a 'azdaságok kapnak, rr.egkü- önböztetett támogatásként. Tőként a homokon, erodált ejtőkön gazdálkodó szövetke- setekben marad alatta a sze­mélyes jövedelem a Pest me­lyei átlagnak. Mindent összevéve azonban, íz elmúlt évtizedre visszate­kintvén, jelentős fejlődésnek ehetünk a tanúi, amint ezt e émakör tárgyalásánál leg­utóbbi ülésén megállapította íz MSZMP Pest megyei vég- ehajtó bizottsága. Az ülés vi­kói, szükséges tehát, hogy a termelőszövetkezet szoros kap­csolatban álljon a helyi ta­náccsal. E kapcsolat fontossá­gáról beszélt Kusza Béla, a Pest megyei Tanács mezőgaz­dasági osztályának vezetője, hangsúlyozva: a termelőszö­vetkezeteknek meghatározó szerepük van e község életé­nek alakításában. Ehhez so­roltak adatokat, példákat a vitában a tanácskozás részt­vevői. Elmondották, hogy a termelőszövetkezetek milyen, forintban is kifejezhető segít­séget nyújtottak óvodaépít­kezésekhez, a klubkönyvtárak létrehozásához, a művelődési házak fenntartásához. Beszél­tek arról is, hogy a termelő- szövetkezetek a megye közsé­geiben jelenleg 250 saját bol­tájában kitűnt, hogy Pest me­gyében 1963-ban még 90 gaz­daság tartozott a szóban for­gó körbe — az idén már csak 21. Ha nem is túlságosan je­lentősen, de csökkent a támo­gatás mértéke, összege is: 1963-ban 54 millió 544 ezer, ta­valy már csak 47 millió 284 ezer forint volt az e célra kifi­zetett pénz. Ami az arányokat illeti, a megye összes tsz-éhez képest 32,7-ről 15,3 százalékra csökkent szerepük, de meg kel} mondanunk rögvest, hogy a megyei arány kedvezőbb az országosnál. (Az országos kép ugyanis: 29,3 százalékra rúg a gyenge tsz-ek aránya.) Következetes segítő ellenőrzés Miként érhették el az emlí­tett tsz-ek ezt a kedvező vál­tozást? Földjük minősége ugyanis alig-alig változhatott meg egyetlen évtized alatt! Való igaz, inkább egyéb bevé­teleik növekedtek erőteljesebb ütemben. Elsősorban a kiegé­szítő tevékenység bővítése volt az, ami kedvezően hatott e tsz-ek gazdálkodására, jöve­delmi helyzetére. Ennek tükre, hogy a gyenge tsz-ek termelé­se — adottságaik ellenére — az elmúlt öt évben 122,1 száza­lékkal nőtt, jóllehet a megyei átlag csupán 104,6 százalékos. Nyilvánvaló, hogy a kiegészítő tevékenységből származó be­vétel volt az, amiből az átlagot meghaladó ütemű fejlesztést végrehajthatták. Egy másik adat megerősíti ezt a logikus következtetést: amíg a megye összes tsz-e öt év alatt 132 szá­zalékkal növelte tiszta vagyo­nát, addig a témánkban sze­replő tsz-ek 161 százalékkal. S egy országos összehasonlítás: a 13 594 forintos átlagrészesedés­sel szemben a Pest megyei kedvezőtlen adottságú szövet­kezetek 14 995 forintos részese­dést fizettek ki 1970-ben. A költségvetési kapcsolat kedve­zőre fordulását pedig szintén a számok nyelvén érzékeltethet­jük legjobban: eszerint orszá­gosan a termelési érték 11,8 százalékára rúg ebben a kate­góriában a támogatás összege — de Pest megyében csak 8 százalékára a termelési érték­nek. Túlságosan egyoldalú lenne azonban a kép, ha az egyéb­ként indokolt, mind a tsz-nek, mind az ipari partnernek, mind a fogyasztónak jó mel­léktevékenységéből származ­tatnánk a kedvező fejlődést. Szerepet játszott ebben az illetékes párt- és tanácsi szer­vek, szákigazgatási szervek következetes segítő-ellenőrző munkája is. Mondhatni, mind ma, mind az elmúlt évtized­ben a mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály tevékenysé­gének középpontjában állt ez a kérdéskomplexum. A külön­féle elemzések, beszámolóit minden esetben külön kitér-1 tot üzemeltetnek, s ez milyen segítséget jelent a lakosság jobb ellátásában. Többen hangoztatták, hogy a közös gazdaságok nem azért teszik, amit tesznek, hogy kö­szönetét kapjanak érte, ha­nem elsősorban községeik gaz­dagodása érdekében. Ez a gaz­dagodás ugyanis egybeesik céljaikkal: tagságuk jobban, kulturáltabb körülmények kö­zött élhet. Ez a tanácskozás országosan egyedülálló kezdeményezés volt, és — mint Nyéki József, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa munkatársa mon­dotta — mintaként, modell­ként szolgálhat a jövőben a többi megyének. D. G. nek e tsz-ek helyzetére, ered­ményeik alakulására. Másfelől lehetetlen nem látnunk, hogy magukban az érintett tsz-ek- ben, szakvezetésükben is be­következett már bizonyos mér­vű javulás. Persze, itt is fönnáll az a helyzet, ami arra a bizonyos gordiusi csomóra emlékeztet. Mivel a tsz nem tud olyan jól fizetni, miként a módosabbak, érthetően kevesebb kiváló képzettségű és gyakorlatú szakember törekszik itt elhe­lyezkedni. Nagy a szakember­cserélődés, s míg a megye va­lamennyi tsz-ében a felső és középvezetésben dolgozóknak 35,2 százaléka rendelkezik egyetemi, főiskolai, illetve, fel­sőfokú technikumi képesítés­sel, addig a gyengéknél mind­össze 31,3 százalék ez az arány. Az új helyzet alapos ismeretében Hogyan tovább? — merült föl a kérdés a megyei párt­végrehajtóbizottság ülésén is. Annál is inkább, mert immár közismert, hogy az állami tá­mogatások csökkennek, csak így lehetséges könnyíteni a költségvetés terhein. Másfelől éppen most került sor a mel­léküzemek újbóli szabályozá­sára egy kormányhatározat ál­tal. Igaz, a bevételnek alig 2— 3 százalékában jelölte meg Szabó István, a Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak elnöke azt a termelés- mennyiséget, amelyet korlá­toznak. Mégis ez az országo­san elenyészőnek mondható arány Pest megyében megsok­szorozódik, hiszen a kritikus tevékenységeit jó része éppen nálunk van. Most az egyik legfontosabb tennivaló: fölmérni az új hely­zetet, és ahhoz idomítani a gazdálkodást, a különféle in­tézkedéseket. Elősegítendő a többi között a termelés szerke­zetének további egyszerűsítése mégpedig úgy, hogy az anyagi eszközöket a leggazdaságosabb ágazatokra koncentrálják. Ahol nagyobb munkaerő sza­badul föl — így Csemő és Nyársapát környékén —, cél­szerű a helyi ipart szorgal­mazni. Az élelmiszer-feldolgo­zásnak, a közvetlen termékér­tékesítésnek, a szolgáltatások­nak várhatóan nagyobb szerep jut a termelőszövetkezetek gazdálkodásában. Természete­sen szintén ismerni kell előbb az idevágó állami támogatá­sok mértékét-arányát ahhoz, hogy dönteni lehessen vala­mely szolgáltatás megkezdésé­ben. Vagyis az új szabályozók megjelenésével rögvest célsze­rű ama fölmérésre sort keríte­ni, hogy mind a gyenge tsz-ek tagsága, mind a megye közvé­leménye s a MÉM illetékesei előtt is nyilvánvalóvá, világos­sá váljék a kép. Keresztényi Nándor A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság tegnapi ülé­sén megvitatta a nők helyze­tének vizsgálatáról készült előterjesztést. A témát a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizott­ság javaslatára tűzték napi­rendre. Ennek értelmében ki­lenc megyében és a főváros­ban mérték fel; mi történt a különböző szerveknél, válla­latoknál és szövetkezeteknél a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról intézkedő kormányhatározat megjelenése óta. A népi ellenőrök Pest me­gyében 27 gazdasági egy­séget, vállalatot és szövet­kezetét kerestek fel, s arra kértek választ, hogyan hajtották végre a kormány ha­tározatát. A vizsgálat eredmé­nyei és tapasztalatai sokolda­lú képet mutatnak. A megke­resett üzemek többségében in­tézkedési tervekben rögzítet­ték azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása a nők helyzetét megkönnyíthe­ti. Ilyen például a kisgyerme­kes anyák felmentése az éj­szakai műszak alól, vagy több olyan munkahely létesítése, ahol nappal tudják foglalkoz­tatni a gyermekes nőket. A népi ellenőrök megkérdezték a dolgozó asszonyokat is, s a személyes beszélgetések során arra kerestek választ, hogy vajon a nők helyzete rosz- szabb-e a munkahelyeken mint a férfiaké. A nyolcszá/harminchét megkérdezettből hatszáz- huszonhat nemmel vála­szolt. A vizsgálat me^óllapította azt os, 'hogy az azonos munka­körben foglalkoztatott nők és férfiak közötti kereseti arány­talanságok csökkentek. Talál­tak azonban több olyan mun­kahelyét is, ahol ezek a kü­lönbségek még igen jelentő­sek. Az ülésen példának hoz­ták fel a Csepel Autógyárat, amelyben összehasonlították a férfi és nő tisztviselők fizeté­sét, s kiderült, hogy az átlagos különbség a férfiak javára 1212 forint. Az említett kormányhatáro­zat lehetőséget biztosít a nők szakmai és politikai tovább­képzésére. E témakör alapos vizsgálata érdekében a válla­latokhoz kérdőíveket küldtek szét az ellenőrök. Ezekből nyolcszázharminchét került vissza kitöltve, s az összesíté­sek után kiderült, hogy a vizsgált vállalatoknál a nők 63,3 százalékának nincs szakképzettsége. Megállapították azt is, hogy a nők tanulási lehetőségeit ne­hezíti a három műszak, a munka és a lakhely közötti, gyakran nagy távolság, s nem utolsó sorban a család ellátá­sa. Hogy ez mennyire így van, a kistarcsai példa bizonyítja, ahol a fésűsfonóban annak el­lenére, hogy 5 százalékos bér­emelést kap, aki a kétéves to­vábbképző tanfolyamot elvég­zi, mégsem jelentkeznek nők a tanfolyamokra, vagy ha igen, csak kis számban. A vizsgálat megerősítette azt az ismert tényt is, misze­rint a megyében a gyermek- intézmények építésével lema­radtak. A tavalyra tervezett beruházásoknak mindössze 88 százalékát valósították meg. Fnnek oka is ismert, a gyen­ge építési kapacitás, amely el- sősorban a tanácsi bölcsődék és óvodák megteremtésére hat ki. A gyermekintézmények h’ánya azonban természetsze­rűen nehezíti a nők helyzetét. A széles körű vizsgálat fog­lalkozott a gyermekgondozási segélyről visszatért anyák helyzetével is és megállapítot­ták, hogy ezzel a kedvezmény­nyel általában a kisebb kere­setű dolgozók élnek. A szövetkezetekben folyta­a „gyengékkel" ? tott vizsgálódás eredménye azt mutatja, hogy ezeknél csök­kent a bedolgozók száma, mert azok állandó tagok let­tek. Bár ezzel növekszik kere­setük, a szövetkezetnek az a törekvése mégis ellentétes a kormány idevonatkozó hatá­rozatával, amely leszögezi, hogy fejleszteni kell a bedolgo­zó hálózatot. A NEB ülése úgy határozott, hogy 1973-ban ismét napirend­re tűzi e témát. S. I. Vigyázat, sugárveszély! öt méter magas, széles földsáv veszi körül a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem kísérleti terén azt a néhány száz négy­szögölnyi területet, ahol ez az elaggott kéményhez hasonló szerkezet található. A látszat azonban csal, a fémhenger ko­baltágyút rejt. Ezzel a berendezéssel „kezelik” a növényeket, hogy megváltoztassák tulajdonságaikat. (Foto: Urbán) Könnyebb gyógyítani, ha időben észreveszik Mit mutat a születési rendellenességek nyilvántartása ? Az Egészségügyi Miniszté­rium kötelezően előírta az új­szülötteken észlelhető fejlődé­si rendellenességek bejelenté­sét, hogy minél szélesebb kör­ben lehetővé váljék a kóros elváltozások okainak felderí­tése, ami egyben a megelőzés és a gyógyítás, valamint a gondozás alapja. 1970. január óta a nyilvántartást az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet­ben — az egészségügyi világ- szervezet által meghatározott egységes nemzetközi elvek alapján — vezetik. Az első év most közzétett eredményei szerint 1970-ben 2389 születéskort rendellenes­séget jelentettek be, vagyis körülbelüli minden hat­vanadik gyermek szenved valamilyen rendellenes­ségben. Ezer élve szülött közül háromnál fordul elő szivhiba. Nagyon gyakori a csípőficam, 2,4 ezrelékes előfordulással. Ennek megelőzésére jól be­vált módszer a fiatal mamák megtanítása a csecsemő he­lyes pelenkázására, valamint a 3 hónapos korban történő szűrővizsgálat. Aránylag gya­kori a , velőcső záródási rend­ellenesség is, amely megfelelő műtéttel idejekorán rendbe­hozható. A lágyéksérv szin­tén gyakori rendellenesség, előfordulási aránya 1,1 ezre­lék. Ezer újszülött közül egy „dongalábú”. Hogy a fejlődési rendelle­nességek nyilvántartása meny­nyire fontos, jól példázzák a következő adatok: 1967-ben hússzor annyi csecsemő halt meg ilyen rendellenességek követ­keztében, mint az összes fertőző, illetőleg élősdiek okozta betegségekben együttvéve. Bizonyos esetek halmozódása a nyilvántartás alapján, olyan tényezőkre is felhívta a fi­gyelmet, amelyeket korábban nem soroltak a rendellenessé­geket előidéző okok közé, és ezzel nagy szolgálatot tehet újfajta ártalmak megelőzésé­ben. Jellemző példa volt ilyen ártalomra a „contergan-ügy”, amikor egy új nyugtatószer is­meretlen mellékhatása okozott tömeges magzati károsodá­sokat, fejlődési rendellenessé­geket. Azóta svéd vizsgálatok eredményei bebizonyították, hogy megfelelő nyilvántartás és elemzés esetén már néhány, hónappal az első ilyen ártal­mak jelentkezése után, fény derülhetett volna a rendelle­nességek okára és meg lehe­tett volna előzni a súlyosabb bajt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents