Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-02 / 284. szám
4 1971. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK EGYNEGYEDÜK EGYETEMRE Kollégium Hazánkban az eddiginél több kollégiumot terveznek elsősorban a fizikai munkások gyermekeinek segítésére. Hogy mit adhat a bennlakásos intézet a középiskolás diáknak — vegyük szemügyre a nagy- kátai Damjanich János Gimnázium és Szakközépiskola kollégiumában. E diákszállóban 128, a nagy- kátai járásba való vagy a megye más részéből érkezett tanulót találunk, 80 lányt, 43 fiút.! Nagy részük szakközép- iskolás, 80 százalékuk fizikai dolgozók gyermeke. Bentlakásukat többnyire az otthon lés az iskola nagyobb távolsága, a rosszabb közlekedés, illetve az iskola jellege indokolja — itt a mezőgazdasági szakközépiskolában ugyanis kora hajnalban kezdődnek a gyakorlati foglalkozások. De különféle családi problémák, rossz érzelmi, hátrányos szellemi környezet, mostoha anyagi körülmények, az egyedülálló szülő elfoglaltsága miatt is sokan költöznek a kollégiumba. Fél osztályzattal jobb Az itteni elhelyezés szülőknek, családnak nagy anyagi segítség: egy diák a teljes ellátásért havonta átlag kétszáz forintot fizet (az intézmény egy tanulónak csak az étkezéséhez 400 forinttal járul hozzá), ezenkívül a szülőket sok fizikai, ' dologi fáradságtól mentik fel a takarítónők, szakácsnők, az internátus 7 főnyi személyzete. Ami a szülőnek könnyebbség, előny — az a társadalomnak ráfordítás. Hogy térül meg a társadalmi áldozat? Azonnal megtérül az oktatási eredményekben. E kollégiumban magasabb a fizikai munkások ’gyermekeinek aránya, mint az iskolában. De .van olyan osztály, ahol a bentlakók tanulmányi átlaga egy egész jeggyel — az egész iskolában pedig a kollégisták átlaga fél osztályzattal jobb. Noha egészen mostanáig nem lévén divatos szakközépiskola a mezőgazdasági, gyenge . tanulmányi eredménnyel is szinte mindenkit felvettek — a kollégiumból az érettségizettek egynegyede egyetemre, főiskolára jutott. És mindez majdan képzettebb, műveltebb szakembereket jelent. Könyvtártól Antennáig Mivel magyarázható jobb tanulmányi eredményük? Katái Szilveszter, a diákszálló igazgatója először i%a rendszerességgel indokol. A tanulás, ébredés, étkezés ideje be- idegződött, a testkultúra, Äport beépült mindennapjaikba (vívnak, birkóznak, kosárlabdáznak) ... Azután a felelősségérlelő önkormányzatról beszél: az iskolai KISZ-bizottság alá rendelt, titkos szavazással választott ’ diáktanács még a felvételről, térítési díjról is maga dönt, a kollégium igazgatója csak észrevételez, esetleg vétójogával él... Jelr lemzi a kollégisták felelősség- érzetét, hogy nemrég, szüretéléskor, 128 diákot mindössze egy nevelő kísért... De tovább sorolhatnánk a fegyelmező, inspiráló képességeket bontakoztató tényezőket. Öt kollégiumi nevelőtanár korrepetál ... Két könyvtár szolgálja, ébreszti érdeklődésüket (cje valamennyi kollégista tagja az iskolai és a járási könyvtárnak is) ... MHSZ-modelle- zőkörben, Antenna szánjátszócsoportban, községbeli művészeti együttesekben munkálkodik a kamaszöntevékenység. Mégis e nagykátai középiskolai kollégiumban magas a fluktuáció: már ez is figyelmeztet a hibákra, hiányosságokra. Az intézményt eredetileg 108 tanulónak ‘ tervezték — szük- ségkollégiumnak épült. A hálótermek mellett, csak a legnélkülözhetetlenebb helyiségek — konyha, fürdőszoba — kaptad^ helyet. Az évek folyamán azonban tanulószobákat választottak le, így a hálókban — kisebb helyiségekben — jelenleg nyolcán alusznak emeletes ágyakban. Az eredetileg 108 diáknak épült szükségkollégiumban ma 123-an zsúfolódnak. így is kintrekedt 22 tanuló — őket 300 forintos albérleteikben találjuk a községben —, de a levegőt mór nem lehetett több fiatal között megosztani. Hiányzik az olvasószoba, a társalgó, az elkülönülésre, meghitt, baráti együttlétre való lehetőség. Havonta csak egyszer? És hiányzik más is. Felsoroltuk a könyvtárakat, sportköröket, öntevékeny csoportokat. De ezekből és még más, a személyiség sokoldalú fejlődését segítő tényezőből több kellene. Ezenkívül meglehetősen hiányoznak itt is az érzelmi fejlődést bontakoztató pedagógiai módszerek. (Túl szigorú intézkedésnek tartjuk, hogy a diákok havonta csak egyszer utazhatnak haza: úgy véljük, többre kell becsülni a szülő, a család szerepét) Ha majd, ahogyan tervezik, új középiskolai kollégiumok sokasága épül országszerte, a nagyká tarban tapasztalt problémák megoldására, az ilyen hiányok pótlására is gondolni kélL Padányi Anna \ szocialista országok turistaszervezeteinek tanácskozása A szocialista országok turistaszervezeteinek XI. tanácskozását Budapesten tartották meg. A küldöttek a Magyar Természetbarát Szövetség vitaindító beszámolója alapján megtárgyalták a turista jelvényszerző mozgalmak és a túrázók minősítési rendszereinek témáját, a jelvények és címek odaítélésének feltételeit, valamint a természetjárásban való rendszeres részvétei elősegítésének eszközét. A tanácskozás időszakában a résztvevők megtekintették a Kartográfiai Vállalat turistatérkép-készítő munkáját, továbbá a pilisi parkerdő gazdaságot és néhány turistaházat. Krúdy-kiállítás a Puskinban A nagy sikerű Szindbád-pre- mier kapcsán Krúdy-kiállítás nyílt a budapesti Puskin Filmszínház galériájában. A változatos, sokrétű tárlat többek között bemutatja azokat a korabeli tárgyakat, amelyek a film forgatásakor kellékként szerepeltek. 'Az első filmes rendező, Huszárik Zoltán, a film alkotója, aki neves grafikusként is ismert, több, a Szindbád hangulatát idéző grafikával is szerepel a tárlatok Néhány vitrinben a közönség elé tárják Krúdy Gyula életéneik. különböző epizódjait megelevenítő dokumentumokat, másolatokat. HETI FILMJEGYZET A kalóz menyasszonya Ha csak a történet puszta vázát nézzük, A kalóz menyasszonya sokszor olvasott-látott téma új feldolgozása. Marie, az elárvult cigánylány cseléd az egyik jómódú gazdánál. Mivel szép és csinos, mindenki szabad prédának tekinti, férfias gazdaasszonyától a dú- vad külsejű béresig. Anyja halálakor összehívja a község módos-rangos embereit, a részeg banda el is temeti az öregasszonyt, s megkezdődik a kavalkád Marie szoknyája és ágya körül. Mindenki azon töri magát, hogy elnyerje Marie kegyeit, s eközben á lány rájön, hogy azt, ami számára is kellemes, pénzért is árusíthatja. Ujja köré csavarja á falu férfijait, s rövidesen modernizálja ócska kalyibáját is — telik a pénzből, az ajándékokból. Valamiféle rontó szellemként támaszt viszályt és veszekedést a faluban, ahonnan végül is eltávozik jobb vadászterületre, a városba, de előbb otthagyja az álszenteket kompromittáló, a légyottokon elhangzott beszélgetéseket megörökítő magnószalagot — a tempómban, istentisztelet alatt „beját^zva” a szöveget az ájtatos hívőknek. Ennyi nagyjából a történet, s azért volt érdemes elmondani, mert maga a film végül is sokkal több és jobb, mint ebből a nem túl eredeti meséből gondolni lehetne. Az első nagy filmjét készítő (és részben író) Nelly Kaplan megtalálja a módját, hogy a banális históriából élesen szatirikus művet formáljon. Az a panoptikumba illő férfigyűjtemény, amely a szép cigánylány forró vérétől felajzQttan ott koslat Marie ócska, ládákból összeesz- kábált „háza” körül, egymásra féltékenykédvé, egymástól irigyelve a mindenkinek juttatott kegyeket, olyan gyilkos és leleplező szatíra a mindenkori álszenteskedésről, az egészséges emberi ösztönöket nyilvánosan elnyomó, de titokban annál perverzebben kiélő erkölcsi képmutatásról, amilyent keveset láthatunk az általában szemérmes (vagy álszemérmes) filmekben. Nos, Nelly Káplántól semmi sincs távolabb, mint az álszemérem. Szókimondása, felnőtt módon értelmezett és ábrázolt szexualitása talán meghökkentő az ilyesmihez kevéssé szokott nézők egy részének, de a szándék olyan világos, hogy senki sem vádolhatja a rendezőnőt holmi pornó célzatú beállításokkal. Azt akarja hangsúlyozni ebben a végig nagy szakmai biztonságot, kitűnő tempóérzéket és fölényesen megoldott színészvezetést mutató filmben, hogy még mindig rokonszenvesebb és erkölcsösebb emberi magatartás, ha valaki vállalja sorsát, természetét, a vére szavát, s emellett nyílt, egyenes és különös módon erkölcsös ember is tud maradni, mint ha fennhangon adja az erény- csőszt, de titkon bujább, per- verzebb és paráznább, mint az, akit megvet, de azért legfőbb gondja, hogy az ágyába kerülhessen. A színes, csak 18 éven felüliek számára megtekinthető francia film női főszerepében igen jó alakítást nyújt a Kovács András Falak című filmjéből nálunk már jól ismert, szép és szexepiles Bernadette Lafont. A betyárkapitány Az előző filmnek — noha a címe arra vallania — az égvi7350 K Kemp ingekben Egy ír tanár faggatott bennünket: • milyen az élet itt Magyarországon? Igaz-e, amit a nyugati lapok írnak? Hogy engedtek bennünket utazni? Hogy lehet, hogy ilyen szabadon kószálhatunk a nyugati világban? Nem lesz ebből baj itthon? Neim félünk? Mi a véleményünk a kinti életről? Azt is elmondhatjuk itthon, ami tetszett? És tetszett-e egyáltalán? — Nem fogyott ki a kérdésekből. Ugyanilyen kíváncsi volt újdonsült francia orvosismerősünk is, aki ugyancsak egy kempingben volt sátorszomszédunk. Járt már Moszkvában hivatalosan, egy orvoskongresz- szuson. Rendkívül büszke volt arra, hogy reggelenként „dresztutyé”-véL köszönt Es azt is tudta: „Daszvida- nyia!” Szívesen beutazná egész Ke- iet-Európát, csak azt nem tudja, nem kerülne-e túl sokba, lehet-e kem- pingezni nálunk is? Hogy megfizet- hetők-e a szállodák? És nem kellene éhen sem halnia? Kedves, bájos angol asszonnyal kötöttünk barátságot Barátságunknak erős eszmei tartalma volt: mindketten haragudtunk egy harmadik kempinglakóra, mert állandóan bömböltette táskarádióját gyerekei pedig tiki-taki-versenyben álltak. Néhány órás ismeretségünk után döntött: jövőre mindenképp hazánkba látogat régi vágyuk teljesül ezzel, csak a végső bátorítás hiányzott eddig. A kemping különben külön világ. Minden szervezés, rendezvény, formaság nélkül közelhozza egymáshoz az embereket. Így történt ez már utazásunk második napján. Kevés jártasságunk volt. a sátorverésben, későn is érkeztünk a Karlsruhe mel-, letti táborba, sehogysam úgy sikerült a sátorverés, ahogy kellett volna. — Sikerül, ahogy sikerül — dobtuk le szerszámunkat, legfeljebb éjszaka ránk dől a sátor. Bízzunk a szerencsénkben! Két német kempingező jó ideje figyelve sikertelenségünket, egy ideig csóválták fejüket tanakodtak, de végül is segítségünkre siettek. Ezt így kell, mutatták, azt úgy. Ezt ide verjük, azt oda — néhány perc múlva feszesen, előírásszerűén állt a sátor. Kétliteres demizsonunkbói előkerült egy kis magyar bor, az jólesett a gyors munka után: — Egészségükre! — A további sikeres ultra — és megkötöttük az első kemingbarátsá- got. Ezt azután számos követte. A kompi ngekben ugyanis az a szokás, hogy mindenki mindenkinek köszön, és • mindenki mindenkinek segít. Ha kell, mai rác pumpával, ha kiéli, lábassal vagy gyufával, baltával, kalapáccsal. Valami mindig kell valakinek — és az bizonyos, hogy a szomszédnak van, s ami ennél is fontosabb, szívesen odaadja. Spanyolországban még bevés magyar kempingező fordult meg ezért mi különösen érdekesek voltunk a franciák, spanyolok, angolok és más népek számára. Velünk épp ezért talán a szokásosnál még szívesebben ismerkedtek, még figyelmesebbek voltak. Jó érzés volt tudni, hogy e néhány hét alatt is szimpátiát kelthettünk hazánk iránit. < Az autóúttól nagyon féltem. Ma is előttem lebeg sok ismerősöm ijedt arca: — Franciaországban is te vezetsz? — Bemész Párizsba is? — Vigyázz, ott nagyon vadak! Magányos cédrus — Azt el sem hiszem, hogy Spanyolországba is él mersz menni. Mérésről szó sem volt, csak hált van az embernek hiúsága is. Bevallom, a sok ijedt arc láttáin s a megrökönyödött vélemény után bátortalanul indultam, hátha valóban olyan veszélyes. Hátha van okuk az élőre részvétnyilvánításra. Jólesett volna mindennek hatására, ha most utólag hősként tündökölhetek, lám, milyen nehéz feladatot teljesítettem! Hős azonban nem lehetek, mert akik már jártak kinn, azok úgyis lelepleznének. Nyugat- Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban ugyanis nem olyan nehéz vezetni! Az igaz, hogy nagy a forgalom. Elképzelhetetlenül nagy! Néha olyan kocsifolyam halad nyolc- kilemc sávon egymás mellett, hogy a végét sem lehet látni. Nehéz igazodni a Franciaországban kötelező jobb- kézsza-bályhoz is — de az az igazság: kulturált a közlekedés, és az megkönnyíti a vezetést. S az utak! — kiválóak!... Válóban feltételei a kellemes, biztonságos utazásnak. A néhány hét alatt egyetlen jól megszokott autósveszekedést siem hallottam, nem voltam tanúja egyetlen kioktatásnak, káromkodásnak Sem. Ebben a sűrű forgalomban már csak udvariasan lehet közlekedni. Lakott területen kívüli utakon a teherautók általában nem hogy leszorítanák a náluk kisebbet, Iranern félrahúzódnak, és jelzik, hogy mikor előzhet a kocsi. A teherautók hátulján piros és zöld lámpa jelezheti — és jelzi is! —, amikor balesetveszély nélkül lehet előzni. A lámpa mellett még int is a vezető, így könnyítve, gyorsítva, barátságosabbá téve a közlekedést. Gyakori, hogy ha valaki udvariasan étőreen- gedi az előzni kívánót, vagy várakozás nélkül engedi az autófolyamba sorolni — megköszönik a kedvességét. A szabályokat nagyon betartják. Ritkán láttam rendőrt, de amikor ellenőriznek, a szabálytalankodókat súlyosan büntetik. Egyszer Madridban mi is pórul jártunik: 250 pezetára büntettek — rossz helyen, parkoltunk. Mérgelődtünk, bár akadt azóta több ismerősöm, aki megvigasztalt. Örüljünk — mondotta az egyik —, mert akár el is vihette Cannes volna a kocsit a rendőrség. Ismerősünk így járt Barcelonában. Autó, kemping önkiszolgáló étterem, drága kávéházak, és ismerkedések idegen országok idegen fiaival. Ezernyi, nagyszerű élmény. Ősz beköszöntővel jártunk Párizsban, sétáltunk mi is a Szajna felé. A tarka tömeg minket is magával sodort — hangulatával, hangosságával. Leültünk a Saint-MicheUe Boul- varom, a Gluny kávéházban, ahol Ady sokszor megpihent, és ott, Párizs szívében Adyt szavaltunk. Költői hangulatunkat a pincér oszlatta csak el; 40 frankot fizettetve (240 forintnyi összeg) két pohár sörért és kávéért... Fiam osztálytársának, Palinak, az Opera előtt adott találkát. Pali Angliában nyaralt, onnan érkezett. Még Budapesten beszélték meg, hogy pénteken délután 18 árakor lesz a találka. Pali pontatlan volt. Csak 19 órakor jött. Nem tehetett róla: ellopták a csomagját érkezése pillanatában. Az után szaladgált — hiába... Akkor nagyon haragudott a fény városára. Nehezen is békéit meg. Végül azonban alig akart megválni tőle. Milyen Párizs? — próbálom szavakba foglalni, mert mindenki megkérdezi: zsúfolt, sokszínű, tarka, bolondos, kedves, egyszerű, hivalkodó — és azon veszem észre magam, hogy a magyar nyelv még oly sok jelzőjét aggathattam volna Párizsra. Mind illik rá! Sági Ágnes KÖVETKEZIK: A BIKA VIADAL lágom semmi köze a kalózokhoz. A betyárkapitány című színes román film viszont tényleg 'a betyárkapitányról szól. Nem az első film ez a népszerű román sorozatban, amelynek főhőse a délceg Anghel, s amely sorozatban természetesen van kaland, verekedés, lovaglás, hajsza, lövöldözés meg szerelem is bőven. A sorozat eme legújabb alkotása sem nélkülözi a fenti kellékeket Aki igényesebb betyártörténeteket szeretne látni, az persze, kielégítetlen marad a film utáh, mert jószerével csupa sablonból készítették mind a történetet, mind a figurákat No, de nem olyan, nagy baj ez, hiszen aki a könnyed kalandosságot keresi a moziban, az ettől a filmtől meg is kapja ezt. Vadregé^yes tájak, szép lányok, nyalka betyárkapitány, aki mellesleg nagy szívrabló is, szívtelen, hisztérikus királylány, pipo- gya, ám kegyetlen király, vérszomjas és gonosz pandurfő- nök (akinek a betyárkapitány ráadásul a törvénytelen fia!), csalogányhangú szép kocsmá- rosné, aki más szeretője is lehetne, mint a betyárkapitányé, és így tovább. Dinu Co- cea rendező és George Voieu operatőr mozgalmasan vitték filmre az elég híg anyagot, s Anghel (Florin Piersic) és Ani- ca, a szép kocsmárosné (Mar- ga Barbu) játéka is nyújt néhány kellemes percet Asszony a 'banditák ellen Ez a polgárháború vége felé játszódó, érdekes szovjet film is kalandfilm a javából. Anna, a film főhőse, egy kis falu tanácselnökeként kerül forró helyzetekbe — hol politikailag, hol katonailag, hol emberileg forróak ezek a szituációk —, míg aztán egy éjszaka, amikor Anna a mindennél többet érő vetőmagot hozza szekéren a városból, megtámadják a környéken garázdálkodó banditák. Anna ekkor mutatja meg, hogy nemcsak tanácselnöknek és asszonynak nagyszerű, hanem harcosnak is. Jurij Rogov rendező képés arra, hogy a nem túlságosan ős-eredeti témából is élvezetes filmet készítsen. Takács István i k L
