Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-14 / 294. szám

1971. DECEMBER 14., KEDD ap 3 A „déli bábos" Róna A szocialista iizletpolitikával összeférhetetlen ügyekre derült fény A ceglédi váro&i párt-végrehajtóbázottság tegnapi ülésének napirendjén szerepelt dr. Hajdú Endrének, a Róna Vendég­látó Vállalat volt igazgatójának tevékenysége. Meghallgatták és megtárgyalták az ügyében kiküldött vizsgálóbizottság je­lentését, s egyetértettek a vizsgálat megállapításaival, vala­mint' a korábban hozott, szakmai vonalon lefolytatott fegyelmi vizsgálat döntésével. A bebizonyított tények alapján megbí­zást adott a párt-végrehajtóbizottság a fegyelmi bizottságnak, hogy dir. Hajdú Endre ügyében pártfegyelmi eljárását folytas­son le. Hétfő délután a Róna Vendéglátó Vállalat ceglédi köz­pontjában a vállalat pártszervezetének tagsága kapott részle­tes tájékoztatást az ügyről. A párttagság egyetértett a vizsgálat megállapításai vad, tudomásul vette a pártfegyelmi megin­dítását Az utóbbi években egy név­től volt hangos Cegléd. E név a mindenütt ottlevő Róna Ven­déglátó Vállalat igazgatójáé. Dr. Hajdú Endrének a neve teljesen összefonódott nagy üzemével, x sokan csak Róna elvtársnak szólították. Hosszú ideig úgy látszott, hogy tehet­séges, mozgékony, az új lehe­tőségeket kiválóan ismerő és . használó üzletemberről van szó. Most mégis hosszan tartó, alapos vizsgálat után kiderült; dr. Hajdú Endre valóban na­gyon ügyes, nagyon tehetséges, merész üzleti elgondolásokat megvalósító szakember, azon­ban ... Széles köriben, rádió­ban, újságban, televízióban és minden módon terjesztett üz­leti sikerei nem voltak egye­bek délibábnál. Vezetése alatt — bár az elkövetett hibákban többen is osztoznak — a sta­bilnak hitt, 1970-ben még a korábbi eredmények alapján kitüntetést nyert vállalatot nehéz helyzetbe hozta. A társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett hűtlen kezelés bűntette miatt megindított bűnügyben az eljárást meg­szüntették ugyan, mégis, ami­kor az ember a vizsgálati jegy­zőkönyvek, jelentések halma­zát, a tanúvallomásokat olvas­sa, elképed. Mert arról van szó, hogy valaki, kiváló szak­ember mezében azt igyekezett elhitetni, amit művel, nem visszaélések sorozata, nem bű­nös pazarlás, hanem merész üzletvezetés — az új gazdaság- irányítás jegyében. A görögtűz árnyékában Mit is tapasztalt, látott-olva­sott a Rónáról a megye? Óriási fellendülést. Üj ven­déglőket nyitottak, cukrászdá­kat, vonzó kiskocsmákat. Uen- dezvényszolgálatot, műsoros esteket, fővárosi művészek fel­léptét, zongoraversenyt, sza­kácsversenyt, lovasiskolát, pusztai parádét, jamsessiont és dzsesszfesztivált. A rádió és a tv közvetített, ezekről írtak az újságok. Hirdették, a külföld is mekkora becsben tartja öt­leteiket, tevékenységüket. Két­ségkívül egyik-másik rendez­vény érdekes színfoltja volt a város életének. A közvetíté­sekért a tv még pénzt is fize­tett, a helyi tanácsok és a tár­sadalmi szervek támogatták. Ezek tények, eredmények. De mi volt a görögtűz háta mö­gött? Furcsa autóvásárlás, elfo­gadhatatlan címen kifizetett munkabérek. Felesleges befek­tetések, amelyek mindenkinek használtak, csak a vállalatnak és a lakosságnak nem, meg­alapozatlan hálózatfejlesztés. Az árak maximális kihaszná­lása, ugyanakkor a kisebb egy­ségek elhanyagolása. Meghök­kentően hiányos bizonylati fe­gyelem, óriási, túlméretezett reklám köntösébe bújtatott reprezentáció. Cinizmus, ki­mondatlanul is annak az üzletpolitikának a hirdetése, hogy mindenki megvásárolha­tó. A csodálok mellett sokan szemlélték megdöbbenéssel a vállalatnál tapasztalható „kis- kapitalizmust”. Végül is a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályvezetője megfelelő vizsgá­lat után dr. Hajdú Endrétől a nyereségprémiumot megvon­ta, beosztásából felmentette és más vállalathoz alacsonyabb munkakörbe helyezte. Ezt a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága megerősítette. Dr. Zoltán Zoltán igazgatóhelyet­tes szigorú megrovásban ré­szesült, a főkönyvelő, Baldavá- ri László pedig egy évre csök­kentett fizetéssel dolgozik. A vizsgálat szerint az igazgató­helyettes és a főkönyvelő lát­ták, hogy a vállalatnál elfo­gadhatatlan állapotok ural­kodnak, de csak néha tettek erőtlen kísérletet a helyzet normalizálására. A biztonságos vállalatvezetés, dolgozóik és a lakosság érdekeinek védelme azt követelte volna, hogy eré­lyesen lépjenek közbe. Hagy­ták, hogy az igazgató hibát hibára halmozzon, á vállalat vagyonát, jövedelmét elkótya­vetyélje. Annál is inkább sú­lyos hiba hallgatásuk, mert a megyei tanács kereskedelmi osztálya az előző fél évi mér­legek alapján már kifogást emelt Szabad a kassza Nem kell közgazdászi képe­sítés ahhoz (amivel pedig ren­delkeztek), hogy megállapít­sák: a vállalati gazdálkodás eredménye a forgalom növeke­dése ellenére jelentősen rom­lott. Nőtt a veszteséges üzletek száma is. 1968-ban a vállalati eredményt 635 ezer forinttal, 1970-ben már 1 462 ezer forint­tal rontották. Ez annál inkább érthetetlen, hiszen a vállalat — mint már említettük — 1968. január 1-től a fogyasztói árakat fokozatosan emelte és már csaknem minden egység­ben az osztályba sorolásnak megfelelő maximális haszon­kulccsal dolgoztak. Elszámol­tatási rendszerükre a szabad kassza a jellemző. Nem rögzí­tették a forgalmi értékhatárok betartását. A vizsgálati kimu­tatások szerint 17 üzletben lép­ték túl a jogszabályban meg­határozott forgalmi értékha­tárt. 1970-ben a helytelen kész­letgazdálkodás következtében több mint öt millió forint ér­tékű árut halmozlak fel. Ami­kor a Magyar Nemzeti Bank megfelelő ellenintézkedéseket helyezett kilátásba, az áru­készletet minden átmenet nél­kül másfél millióval csökken­tették. Az ünnepek előtt a vár­ható magas kereslet ellenére készletbeszerzési tilalmat ren­deltek el. Több egységben áruhiány lépett fel, olcsóbb italt például nem árusítottak. Zenés nogyfröccsök Kellett a pénz reklámra, pro­pagandára, reprezentációra, a szétküldött ajándékokra. Ezre­sekért írattak indulókat, műso­rokat Ezer darab „Róna-jazz” feliratú lemezt készítettek, amiből pénzért mindössze ki­lencet adtak el. Egy év alatt ezekre 273 ezer forintot költöt­tek. Hajdú igazgatónak a pub­lic relations volt a mindene. Ami magában véve még nem is volna baj, ha nem nőtt vol­na aránytalanul egyéb felada­tok fölé, sőt nem szolgált volna takaróul az oktalan költekezé­sekhez. Mert ugyan mit szolgált a jamsessionok és a kétízben ren­dezett dzsesszfesztiválók ügye? Dr. Hajdú mindvégig azt han­goztatta, a rendezvények meg­növelik a forgalmat, rentábili­sak. Fedezet rájuk a haszon­többlet, amelyet hoznak és a vállalat más, kisebb-nagyobb üzemeiben felszámított zene­díjtöbblet. Amint kimutatja, a korábbi évek tízezer forint­jával szemben 1970-ben a zene­felárakból befolyó jövedelem 854 ezer forint. Nagyon szép összeg. Csikorgatták is a fogu­kat a faluszéli kis ivók látoga­tói, akik a nagyfröccsüket is zenés felárral itták. „A kereskedelemben általá­ban alkalmazott visszatérítések­nek megfelelően a zenefelár- nyereségből magas színvonalú, speciális zenei rendezvények formájában adunk vissza a vendégeknek” — írja egyhe- lyütt. Ez a felfogás a vállalat­nak 1969-ben 81 ezer forint veszteséget okozott, a ceglédi II. nemzetközi dzsesszfesztiválon 134 ezer forintot. Nem csoda. Nagykőrösön például Rónáék — bizonylatok nélkül —, a művészek, újságírók és mások megvendégelése címén három napra 27 ezer forintot számol­tak el. A fesztiválok alkalmá­val a jól irányított propagan­da hatására a két város neve sokszor elhangzott. A lakosság jó részének azonban más volt erről a véleménye. Nem túl nagy örömmel kerülgették — tisztelet a kivételnek —, az odasereglett furcsa társaságot. Házvétel munkabérért A különféle rendezvényeit bonyolítása sok összekötte­tésbe, utánjárásba került. Külön gárdát alkalmaztak rá. Fizettek ennek, fizet­tek annak — mondvacsinált munkáért. Alkalmazták ezt, alkalmazták azt, ilyen címen, olyan címen. írót és költőt, lo­gopédiai tanárt, zongoramű­vészt, reklám- és propaganda­szakértőt, feleségeket és barát­nőket. Magyarul eléggé nehe­zen beszélő idegen nyelvű hoz­zátartozót az információszolgá­lat ellátására. Egy művésznek mindenféle hivatalos ármeg­állapítást mellőzve hétezer fo­rintért megvették a zongorá­ját. A legkülönösebb alkalmaz­tatás azé a fiatal orvostanhall­gatóé, akit Hajdú igazgató egyéni ellenőrzéssel bízott meg. Járja sorra a presszókat, s számoljon be közvetlenül ne­ki az ■ ott tapasztalt hangulat­ról. S milyen különös véletlen, hogy éppen e fiatalember szü­leinek a házát vették meg Ró­náék az engedélyezett legma­gasabb összegért A háztulaj­donos húszezer forinttal még többet kért. Az összeget ugyan nem fizették ki, de a család egyetemista fia bejelentette a fakultáson, egy év halasztást kér, mert erre az időre mun­kát vállal. Attól fogva rend­szeresen megjelent havonta egyszer (!) a Róna irodájában. Átvette kétezer forintos fize­tését ... A házfelügyelő — gépírónő Később az ügyvitel még to­vább duzzadt. A rendezvény­szolgálat vezetője panaszko­dott, Budapesten kell dolgoz­nia, irodára lenne szüksége a fővárosban. Először a saját la­kásán dolgozott, amiért — mint irodáért —, szintén fizettek, majd újabb lépés következett. Abban a budapesti bérházban, ahol az igazgatónak évek óta üresen állt a bérelt lakása — ugyanis dr. Hajdú Endre Ceg­léden lakott egy másik lakásban — kivettek egy szobát a Róna iroda céljára a házfelügyelő szolgálati lakásá­ból és pazarul berendezték. A házmesternét ugyanott gépíró­nőnek alkalmazták, másodál­lásban, több fizetésért, mint amennyit a törvény megenged. Sőt, a takarításért a házmes- terné anyjának ismét külön fi­zettek. András János mérnököt, az EVÍG-gyárból kérték ki villa­mosmérnöki általános szakve­zetői állásra. Rövidesen felis­merte, hogy a vállalatnál anarchikus állapotok vannak. Se leltár, se vagyonvédelem. Amikor kétségbe vonta annak helyességét, hogy a vállalat egyik technikusa az igazgató­Kétnapos könnyűipari gaz­dasági aktívaértekezlet kez­dődött tegnap a Hazai Fé­sűsfonó Gyár művelődési ott­honában. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter a ter­vekről szólva elmondta: a könnyűipari termelést évente 6—6,5 százalékkal kell nö­velni, mindenekelőtt a bel­földi igényeket kell kielégí­teni. A textil- és textilruhá­zati iparban előirányzott 12 milliárdos ' beruházás felét már odaítélték, a bőr-, a szőrme- és a cipőiparban a tervezett 2 milliárd forintos beruházásnak is csaknem a feléről döntöttek már. 1972­val egy háztartásban élő anyós villanyszerelő műhelyében is dolgozzon napi „két órát”, s ugyanakkor a Róna Vendéglátó Vállalat raktárát is kezelje — meggyűlt a baja. Dr. Hajdú egyébként az anyósától mű­helyt is bérelt szép összegért, s átlagot fizetett neki a Róna gépeinek centírozásáért. And­rás János mérnök több eset­ben kért vizsgálatot, jelentet­te a tapasztalt szabálytalansá­gokat, de változás nem történt. Ehelyett őt bocsátották el. Beruházás maszek házba Hogy mennyire Csáki szal­májaként kezelték a vállalat vagyonát, arra jellemző a nagykőrösi lovasiskola jegyei­nek esete. Az iskola fenntartá­sa jelentős veszteséggel járt Az lenne a csoda, ha nem így történt volna, hiszen a szoros elszámolású jegytömböt „ke- zelgették”. A mai napig sem tisztázott tulajdonképpen ki, mikor, mennyit fizetett és ki­nek. Nem különb a Trabant- vásárlás sem. Alkalmazottjától egy tsz közreműködésével ti­zennégyezer forinttal drágáb­ban vette meg a kocsit a vé­teláránál — vállalati pénzből. Nagyon elgondolkoztató Hajdú „gebines-politikája” is, az, hogy kik nyerték el nála a jóimenő üzletek vezetési jogát. Közülük a gyömrői gebünes ellen például rendőri eljárás indult. Még egy eset, ami jogos fel­háborodást vált ki, még ha e tárgykörben jogszabályi ren­dezetlenség uralkodik is. Több mint fél millióért a vállalat által bérelt idegen ingatlano­kat újítottak fel, tataroztak, beruháztak bennük anélkül, hogy a munkálatok összegével a tulajdonosokat megterhelték volna. Gondoljunk csak a rossz, tatarozásra váró óvodák­ra, egészségtelen rendelőkre, öagy postahivatalokra, ame­lyekre azért nem költhetnek egyetlen fillért sem a tanácsok, mert az épületek nem az állam birtokában vannak. A Róna Vendéglátó Vállalat megtehet­te, hogy nemzeti ajándékot ad­jon arra egyáltalán rá nem szoruló ismeretségi körének. Finálé Cegléden és környékén, ahol a vállalatnak a vendéglői, üz­letei vannak, a nyár óta erről beszéltek. Van aki suskust em­leget, rosszindulatot. Van aki szorong, van aki nevet, van aki csak legyint és azt mondja: ebből sem csinálnak ügyet. A Róna Vendéglátó Vállalat átmeneti megbízatással új vezetőt kapott. Remélhetően a végleges rendezés előtt is tud­ják már a vállalatnál, mi a feladatuk: léhűtők hada nélkül ellátni étellel-itallal a lakos­ságot, gondoskodva következe­tesen a helyhez illő színvona­las szórakoztatásról, ami pedig az árakat illeti:, inkább farag­janak le belőlük, mint emel­jenek. Az igazgató leváltása, he­lyettese, s a főkönyvelő fe­gyelmije, a megtartott felügye­leti, gazdasági ellenőrzés, s a pártfegyelmi megindítása fél­reérthetetlen választ ad ar­ra, hogy amit dr. Hajdúék tettek, az összeférhetetlen a szocialista üzletpolitikával. Komáromi Magda ben az átlagot meghaladó nö­vekedésre számítanak a köt- szövőiparban, a ruhaiparban, a papíriparban, a nyomda- és a bútoriparban. A textilipar jövőre csak 4 százalékkal fo­kozza a termelést, mert ka­pacitásait nem tudják teljes egészében kihasználni. A ci­pőiparban , a gazdaságos tő­kés export jelentős növelésé­vel és a belföldi forgalom fo­kozásával kívánják kihasz­nálni a kapacitásokat. A gazdasági aktívaértekez­let ma, miniszterhelyettesek vezetésével, négy szekcióban folytatódik. Mit ígér a könnyűipar 'í Gazdasági aktíva a Hazai Fésűsfonóban KONGRESSZUS UTÁN N égy napon át tanács­kozott, majd a doku­mentumok elfogadá­sával és a vezető szervek megválasztásával befejezte munkáját a KISZ VIII. kongresszusa. Az ifjúsági szövetség tevékenységének e meghatározó jellegű ese­ményét sokrétű munka előzte meg Az alapszerve­zeti vezetőségválasztások, a járási, városi, megyei kül­döttértekezleteik mellett nagy szerepet kaptak a kongresszusra való felké­szülés időszakában a mun­kamozgalmak. Vác több üzemében, a Csepel Autó­gyárban kommunista szom­batokat tartattak az ifjak — az idősebbek tevőleges támogatását sem nélkülöz­ve —, másutt, így például a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalatnál kongresszusi mű­szakot szerveztek, s fellen­dült a fiatalok másféle buz­galma is, elég itt a fogyasz­tási és értékesítési szövet­kezetek megyei kongresszu­si vetélkedőjére utalni. Ahogy Pest megyében, úgy az ország más részeiben is hasonló volt az igyekezet, így tehát maga a komgresz- szus — mind a négy év alatt végzett munkát, mind a közvetlen fölkészülést il­letve — joggal vállalkozha­tott az összegezésre. Egé­szében biztató, az ifjúság döntő többségéről elismerő véleményt tükröző kép ala­kult ki a kongresszus ple­náris ülésein s a szekciók­ban való tanácskozásokon. A kongresszus értékelt és utat mutatott, igyekezett választ adni a kérdésekre, biztatást nyújtani a vára­kozóknak, ösztönzést a cse­lekvőknek. Szükség volt erre. Az utóbbi egy-két esztendőben már sokasodó jeled voltak annak, hogy az ifjúsági szervezetek nehezen bir­kóztak meg a változó köve­telményekkel, s az élet fo­galmazta teendők sűrűn nem egyeztek azokkal, amelyeket a vélt tervsze­rűség, az olykor merevnek bizonyuló felsőbb irányítás határozott meg. Egy-egy helyen ugyan próbálkoztak új utak, módszerek keresé­sével, de a többség nem vállalkozott erre, hanem biztatást, jóváhagyást várt. Most ezt megadta a kong­resszus, s különösen figye­lemre méltó e szempontból Is Fock Jenőnek, a párt Politikai Bizottsága tagjá­nak, a kormány elnökének a kongresszuson elhangzott felszólalása. Fock elvtárs — a párt és a kormány ne­vében — fiatalos kezdemé­nyezésekre, báltor áttörésre, jó értelmű makacsságra biztatott minden KISZ-est, valamennyi fiatalt, s ezen belül nem vitatta el tőlük a tévedés jogát sem. Erre nagy hangsúllyal kell rá­mutatni, mert széles kör­ben tapasztalható türelmet­lenkedés a fiatalokkal, munkájuk hibáival szem­ben. Mintha a felnőttek mindent hiba nélkül csi­nálnának! A türelmetlen­kedést tetézi az óvatosko­dás, s ebben — furcsa mó­don — maguk a KISZ- szervezetek is 'közreműköd­nek. Elég itt emlékeztetni arra, hogy a fiaitalok klub- mozgalma lényegében ösz­tönös kezdeményezésekből sarjadzott, s akkor az el­lenzőik népes táborában szép számmal voltak külön­böző KISZ-tisztségek betöl­tői is. Ma sem számítanak fehér hollónak a tamásko- dók, akik úgy vélik, csak az a jó, az a helyes, ami központi akaraton és jóvá­hagyáson nyugszik, nem véve észre, hogy nem lehet mindenre kiterjedő a köz­ponti akarat, nem kell min­denhez a központi jóváha­gyás; a demokratizmus él­tető forrása az öntevékeny­ség. F igyelemre méltó őszin­teséggel, fiatalos szen­vedéllyel beszéltek a kongresszuson a küldöttek a gondokról, bajokról, a hi­bákról. Ezt az őszinteséget, szenvedélyességet nagy hi­ba lenne ünnepi alkalmak­ra tartogatni, s csak veze­tőségválasztáskor, kong­resszuskor gyakorolni. Fel­szólalásában éppen egy me­gyei küldött, a Nagykőrösi Konzervgyár KlSZ-bizott- ságának titkára mutatott rá annak fontosságára, hogy ne kampányok, hanem fo­lyamatos és következetes tevékenység jellemezze a fiatalokat és. szervezeteiket, akár a nők helyzetének ja­vításáról, akár“ az ideoló­giai munka fejlesztéséről legyen, szó. A rendszeres­ségnek nem mond ellent az, hogy minél kevesebb aka­dály álljon az ötletek meg­valósulása, a kezdeménye­zések kibontakozása útjá­ban. Sőt, e kettő egysége, ötvözete az, ami igazán tar­talmassá, s ugyanakkor fia­talosan frissé is teheti a KISZ-szervezetek munká­ját. Óvakodjanak a szélső­ségektől a fiatalok, de ez ne legyen azonos az illedelmes jólfésültséggel, amikor — s nem is ritkán — úgy érzi az ember, hogy leckét mon­danak fel, kötelező házi fel­adatot oldanak meg. Példa ennek ellenkezőjére —sze­rencsére — sok akad, így a százhalombattai KISZ-ese- ké, akik mind a finomító­ban, mind az erőműben, vi­ták közepette, de tiszteletre méltó eredményeket, kez­deményezéseket produkál­tak. Általánossá tenni e vo­nást, s kivétellé a felmőttes komolykodást, a száraz hi­vatalosságot — a kangresz- szus által elfogadott felhí­vás egyik vezérgondolata. E felhívásban mindaz megtalálható, ami vezérfonalul szolgála következő esztendőkben végzendő munkához. A kongresszus ugyanis nem csupán a megtett út össze­gezésének fóruma, volt, ha­nem — és elsősorban — a teendők megfogalmazásáé , is. Ezért nagyon fontos, hogy a következő hetekben minden KISZ-vezetőség, minden alapszervezet mó­dot találjon a kongresszu­son elhangzottak részletes megbeszélésére, s a maguk feladatainak körvonalazá­sára. A kongresszuson elfo­gadott dokumentumokban nincs „minden” benne: az általánosból következő he­lyi feladatokat csakis azok határozhatják meg, akik ott, helybeh tevékenykednek. Vácott, az Egyesült Izzó TV Képcső és Alkatrészgyárá­ban néhány hónapja saját tapasztalataik alapján úgy fogalmazták meg legfőbb teendőjüket, hogy: „arccal az alapszervezetek felé”. A kongresszus igazolta dönté­sük helyességét, az alap- szervezetekben folyó mun­ka raneia válóban rendkí­vüli. Most, a kongresszus után még inkább, hisz’ a négvesztendőnként sorra kerülő nagy tanácskozás csak azt összegezheti, ami az alapszervezetefeben nap­ról napra, munkában, kö­zösségi életben kudarcként vagy sikerként megszületik. Mészáros Ottó I Szervezéstudományi konferencia Szervezéstudományi konfe­rencia kezdődött hétfőn a Technika Házában. A három­napos tanácskozás plenáris ülésén részt vett dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese is. Lázár György munkaügyi miniszter tartott bevezető előadást amelyben a szervezés és v<j zetés helyzetéről és szerepé ről beszélt. Ezt követően négy szekció­ülésen vitatják meg a külön­böző szintű szervezés idősze­rű kérdéseit, új módszereit. i A 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents