Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

A sóhajok hídja Ez egy vashíd, vasúti át­járó híd. Fél évszázadnál is régebben épült, 1916-ban, napjainkban 55 éves. Az Andrássy-telepet és a telepi részt köti össze a vasúti sí­nek fölött. Karcsú híd, vas­ból, falépcsőkkel. Nagy öröm volt ez akkor Vecsésen, öreg­nek, fiatalnak. Védte a köz­lekedőket a gőzmozdonyok vontatta vonatoktól, felülről nézhettek le rájuk. A gyere­kek még azt is kipróbálhat­ták, milyen is az, ha a ma­sinák füstje a magasban fe­kete felhőként terül szét. Nincs is talán olyan akkori gyerek, aki ne várt volna kormos lurkóvá fenn a vas­híd tetején. A sínek két oldalát magas betonkerítés vette körül, így csak a hídon lehetett közle­kedni. Forgalom volt ott, nappal és este. Este villanyfényben für- dött a híd — régen. Mosta­nában valami más van: sö­tétség. Van ugyan ott vil­lanyégő, csak éppen nem vi­lágít. A vándor, ha nekiindul a sötét hídnak, hogy átkeljen rajta, hát sóhajt. Vagy meg­botlik, vagy nem, vagy el­csúszik, vagy nem. Es mert a sorompó, a legközelebbi átkelőhely, messze van, még­iscsak megpróbálja a vashí­don való átkelést. Sóhajt. „Jaj, de sötét van ...” Só­hajt. „Csakhogy átértem!” De a vándor választhat egy harmadik utat is az átkelésre. Ott a híd alja, nincs már ott betonkerítés. Van is. aki nekiindul. A híd alatt. És sóhajt. „Csak átér­jek, csak ne jöjjön addig vo­nat ...” És sóhajt. „Sikerült!” Sikerült — eddig, többnyi­re. De mi lesz, ha jönnek a koromsötét, esős, havas téli esték? Sikerül-e mindig átér­ni és megkönnyebbülten só­hajtani: „Csakhogy átér­tem!” A vasúti pálya mellett helyre kell hozni a kerítést! A hídon pedig — ha már folyton lelövik a gyerekek — dróthálóval védetten, de vil- lanyégőkct kell elhelyezni mindenképpen! Fekete Gizella VASAKBAN Vasárnap vásár volt Monoron. Némi nosztalgiától állapít­hattuk meg, hogy a teknőknek nincs olyan keletje, mint ré­gen. Kinek kell ma a teknő? És főleg mire? Pedig az eladó, lám, még kedvet is csinál hozzá: „Tessék, tessék, ebben még fürödni is lehet!” (Péterffy felvétele) MONOR Otthon az úttörőknek jelentős társadalmi munkáján kívül mintegy 100 ezer forintot költöttek erre a célra. Két úttörőszobát építenek a monori Kossuth általános is­kolában, a munkák a befeje­zéshez közelednek. A szülők KÁVÁ Elkészült a klubkönyvtár A gombai községi közös ta­nács — figyelembe véve a fiatalok régi kívánságát — klubkönyvtárat létesített Ká­ván. Ebben a kis, hétszáz la­kosú községben eddig nem volt a fiataloknak olyan helyi­sége, ahol kulturált körülmé­nyek között összejöhettek volna. A klubkönyvtárat a kö­zeli napokban adják át ren­deltetésének. GOMBA Törpevízmű Törpevízmű épült Gombán, s bekapcsolása az elkövetke­zendő napokban várható. A vízmű mintegy ezerháromszáz Rózsadombi és Kölcsey úti la­kos vízellátását biztosítja. Szolgálati lakások Üllőn Négy új szolgálati lakást ad­nak át decemberben az Orszá­gos Állattenyésztési Felügyelő­ség üllői telepén. HONOMnm ETff-SH a n*ú Ü!« wm XIII. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM 1971. DECEMBER 1., SZERDA Milyen Monoron az áruellátás? Lehetne jobb is — Válaszolnak a boltvezetők Mit lehet kapni a monori élelmiszerboltban? Van-e elég olcsó áru? Mi hiány­zik? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. Tegnapi számunkban már közöltünk néhány véleményt. Delikát-bolt, Bán M'hályné boltvezető: — Legnagyobb gondunk a raktározás. Az áru felét tud­juk csak elhelyezni, néha visz- sza is kell küldenünk. Hejh, ha a göngyöleget naponta el tudná szállítani a gazdánk, az üllői ÁFÉSZ?! A hiánycikk ritka. Nagyon sok italféle kap­ható itt, de hadd jegyezzem meg: hiába kérünk olcsóbb likőröket, ritkán tcapunk. Pe­dig azt keresik többen. Sok bajunk van a sörrel. Mivel nem szállítják el az üres üve­geket, itt torlódnak a ládák­ban. Nem rendelhetek, mert hová teszem? Az üvegeket sem tudom visszavenni, a ve­vők elégedetlenek. Persze, lé­nyegesen kevesebbet is ka­punk az idén sörből, mint tavaly. — Ami viszont jó nálunk: töltelékáruból megjavult az ellátás. November 7-e előtt még nem volt ilyen bő válasz­ték. Az ÁFÉSZ vezetői látták, nem elég a saját feldolgozó üzemben készült áru, ezért máshonnan is vettek kolbászt, szalonnát. Tejből nem tartunk sokat, 50 liter elég, a zacskós tejet vevőink kissé drágának tartják, de azt is tartunk. Tö­rölhetjük, átrakjuk időnként, mert nálunk is folynak a zacs­'kók. — Amit a vevők hosszú ideig hiányoltak a „különleges csemegék” boltjából, vagyis nálunk: a kaszinótojás, a kü­lönböző hússaláták, ászpikos készítmények. Most már rend­szeres a szállítás, a MALÉV- től kapjuk. Hetenként három­szor szállítanak. — Konzervből sokféle van. Igen, tőkehúst is árulunk, kezdettől fogva. Előre felírjuk NOTESZLAPOK Tél, hongkongi, alkohol Hirtelen fordult téliesre az időjárás, és a hó, a hideg meg­nehezíti az életet. Csak elis­meréssel szólhatunk arról, hogy a MÁVAUT-buszok — kisebb késéseket leszámítva — időben, rendesen közlekednek. Pedig nehéz dolguk van a gép­kocsivezetőknek, gondoljunk csak a nagyon rossz, keskeny útjainkra. S ezek most ráadá­sul síkosak. Szerencsére a MÁ- VAUT-nál csupa kipróbált, sok ezer kilométert megtett gépkocsivezető teljesít szolgá­latot. Kell is az ő éberségük, tapasztalatuk. A premier min­denesetre jói sikerült... né és ifj. Rubes Béláné. Sok dicséretet hallottunk róluk. Naponta 25—30 beteget keres­tek fel, a rossz, a síkos utak miatt gyalog. Tíz-tizenöt kilo­méter volt a napi „norma”. Aztán Méhészné maga is meg­betegedett, s helyette Rubesné látta el a körzetét. Sok-sok beteg nevében köszönet... © utóbbi időben egyre többet foglalkoztatnak. Sajnos, néha elmegy az ember kedve a kö­szönéstől, sokan ugyanis elfe­lejtenek visszaköszönni. Meg­vallom őszintén, kissé bánt a dolog. Szerintem — de úgy vé­lem, mások szerint is — kö­szönni jó. Az, hogy nem min­denkinek ez a véleménye? Azon lehet töprengeni to­vább ... Több mint ezren betegedtek meg Gyomron influenzában az elmúlt hetekben. A három körzeti orvos szinte megállás nélkül végezte munkáját. Nem tartott szünetet a betegség va­sárnap sem. Múlt vasárnap délután például Balogh dr. va­lósággal házról házra járt... Nagyon sokat segítettek ezekben a nehéz napokban az orvosoknak a házi betegápo­lók. Gyömrőn hárman vannak; Tóth Gyuláné, Méhész László­T> udapestről utaztam hazafelé Péteribe. A Nyugatiban beültem az egyik fülkébe, s amint elindult a vonat, néztem az ablakon keresztül a tájat. Mert a már ismert táj is nyújthat az embernek szépet, újat. Nem so­káig tudtam kifelé merengeni, mert egy öt év körüli kislány hangja másra terelte a töb­biekével együtt — az én figyelmemet is. „Mondd meg anyu, az milyen néni ott? De úgyis mondd meg! Hát mondd meg már! Nem hallod anyu? Itt van ni, ezt a nénit mondd meg!” A kislány csak kérdezgetett, csak mutoga­tott, az édesanyja csak csititotta. „Hallgass már! Kapsz cukrot! Nézd mit vettem ne­ked?!”, és elpirulva fordítgatta maga felé a kislányt. Annak azonban nem kellett a cu­kor, nem volt kíváncsi az aznap vásárolt já­tékra, csak árasztotta magából tovább a kér­déseket. „Miért van összefirkálva az a néni? Te miért nem vagy összefirkálva anyu? És az a másik néni miért nincs összerajzolva?” A kislány éles, felkiáltó kérdései az utazók figyelmét a kislányra, majd az általa meg­nevezett „összefirkált nénire” irányították. Az idősebbek inkább csak úgy titokban lestek felé, a fiatalabbak azonban — főleg a legények — nem voltak szemérmesek. Oda- Inentek és megnézték közelebbről is azt, aki Után a kislány olyan kíváncsian érdeklő­dött. Hangos hahoták, még hangosabb cini­kus megjegyzések hangzottak el. A kislány anyja legalább olyan feszélyezve érezte ma­gát, mint az a szegény húsz év körüli lány... Akin valóban nem volt egy tenyérnyi bőrfe­Az összefirkált nő lület sem „üresen hagyva”, arcának, nyaká­nak, kezének, lábának minden része tele volt tetoválva... Nem csodálom, hogy a kislányt érdekel­te... Volt szegénykén halálfej, pipacs, an­gyal, Lucifer, Mazsolát hosszú hajú férfifej, gitár, pálmafa alatt síró lány, vérző szív, amiből centis vércseppek folydogáltak, volt minden elképzelhető alak és tárgy. Annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy körülbe­lül 180 centi magas, körülbelül 80 kilós testet betakarjon. Topva körülnéztem, az utasok arcát figyel­AJ tem. Azt hiszem, ők is arra gondolhattak, amire én. Vannak annak a szegény lánynak szülei? Ha voltak, hol éltek akkor és abban az időben, amikor a lányukat kellett volna nevelniük? Vagy: hol nevelkedhetett az a kislány? Ha már a szülei nem legalább az ismerősök, vagy akár az idegenek is felvilá­gosíthatták volna még az elején, hogy ez az „összefirkálás” nem valami „szép” dolog! Nincsenek ennek a lánynak barátai? Ha van­nak, azok is ilyen sajnálatra méltóak? Egy bizonyos. Ha tehetném, büntetést vet­nék ki — természetesen nem az egyébként szép arcú lányra — hanem arra, vagy azok­ra, akik ezt tették vele! Mert ő, a lány egész életére bűnhődik. s. o. z. Matuz Feri bácsit nagyon sokan ismerik Gyömrőn. Egye­dül élt, albérletben, s bizony nem volt nyugta soha. Az italboltokba is be-bstért, de ott barátokat, meleg otthont nem lehet találni ... Beadta a kérvényét ő is, kérte, vegyék fel a nemrég megnyílt új já­rási szociális otthonba. Azt az örömöt nem lehet elmondani, amikor megkapta a beutalót. Azóta is már többször talál­koztam vele, túláradó öröm­mel beszél az életéről, szinte teljesen újjászületett. Egy málnával koccint velem, és azt mondja: „Remélem, még a be­tegségemet is sikerül ott meg­gyógyítani .. A közlekedésremdészet nagy­szabású ellenőrzést végzett a napokban a járás útjain. Saj­nos, sok ittas vezetővel talál­koztak, és akadt jópár olyan vezető a kormány mögött, aki­nek még jogosítványa sem volt. A legérdekesebb „fogás” a 31-es főközlekedési úton tör­tént. Egy maglódi fiatalembert igazoltattak a Csepel motorke­rékpár kormánya mögött. „Sajnálattal” közölte, hogy nincs jogosítványa. És a mo­tort mikor vette? — kérdezték tőle. „1968-ban. De azóta is csak ritkán motorozok ... Ide a jászberényire meg csak most jöttem ki harmadszor.. O Részt vettem a minap egy „viharos” értekezleten. A be­számoló elhangzása előtt keve­sen gondolták volna, hogy ilyen parázs vita alakul ki. Többen elmondták: -nem érte­nek egyet a beszámolóval, sze­rintük ez sem jó, az sem jó ... Aztán a szavazásra került a sor, és akkor meglepődtem. A magasba emelkedett minden kéz, a beszámolót, úgy, ahogy volt, elfogadták. Nem értem. Gér József a vevők kéréseit, hogy miből mennyit kémek, és félretesz, szűk nekik. Előrecsomagolt, 1 kilós húst árulunk, de kíván­ságra elvágjuk, szétmérjük. ABC-áruház, Kifut János boltvezető: — A fontos élelmiszercik­kek mindig kaphatók, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt van hely­ben, Monoron a FŰSZERT és nagyon jó a kapcsolatunk ve­lük. Töltelékáruból most bő­séges az ellátás, nem mond­hattuk volna ezt egy-két hó­napja. Sajnos, az olcsóbb, 2,80-as főzőkolbász rendsze­rint elmarad a szállításnál. Havonta egyszer ha kapunk belőle. Harminc mázsát ren­delek egy hónapra, 150 kilót kapok. A tőkehús sem ele­gendő. — Tejtermék: tej egész nap kapható. Szerencsére nem kell a fóliás tejet zsúfolva tarta­nunk, így látjuk, melyik zacs­kó folyik, s azt eltávolítjuk a polcról. A többit áttöröligetjük. Hogy ez milyen fontos, azt ta­pasztaltuk az almánál. Amíg ömlesztve, ládákban, papír­zsákokban raktuk ki az eladó­térbe, alig fogyott. Akkor vet­tem magamnak a fáradságot, áttöröltem az egész készletet és üvegvitrinbe öntöttük. Az­óta szívesen veszik. A zöldáru bizony csúnya. Ezt nemcsak a vevők látják, nekünk sem tetszik. Felhívtam telefonon a monori MÉK vezetőjét. ígérte, azonnal intézkedik, hogy cse­réljék ki az ittlevő árut. — Hiánycikk? Az olajkály­ha. Mi ugyanis szinte mindent árusítunk. Most várunk egy nyugatnémet olajkályha-szál- lítmányt, nagyon sokan érdek­lődtek már iránta. Egy másik érdekesség: rájöttünk, hogy a papírárut árulni nekünk fö­lösleges, hiszen Monoron két nagyon jól menő papír-, illet­ve könyvesbolt van. Ezért egy kevés papír- és játékáru mel­lett női konfekciót árulunk in­kább. Női fehérneműt, haris­nyát, zsebkendőt eddig is árul­tunk, s nagyon kelendő volt. Most kibővítjük a választé­kot ... Hogy végül is milyen Ho­nor ellátása? Az elhangzott vélemények többé-kevésbó tükrözik a vásárlók vélemé­nyét is... S ez: nem rossz, de lehetne jobb! F. O. Idény végi sporljegyzet A vecsési és a gyömrői kézilabdázókról © Köszönni, Kinek? Mikor? Hogyan? Ezek a kérdések az Legelőször a kézilabdázók fejezték be az idényt a kü­lönböző bajnokságokban. A monori járást a területi baj­nokságban a vecsési és a gyömrői női, valamint a gyömrői férficsapat képvisel­te. Az eredmény: Nők: 4. Vecsés 18 12 — 6 155—106 24 8. Gyömrő 18 5 — 13 105—131 10 Férfiak: 8. Gyömrő 18 5 3 10 299—382 13 A fentiekből is kitűnik, KONGRESSZUSI REJTVÉNY I. 1. Hány tanácskozási jogú és hány szavazati jogú küldött vett részt a KIMSZ 1930-ban megtartott kongresszusán? 2. A MADISZ 1945 tavaszán megszervezte a felszabadult ország első sporteseményét. Mi volt a neve ennek a sport­versenynek, és milyen sportágban rendezték meg? 3. Mi volt a KISZ első (1960-ban megtartott) kongresz- szusának jelszava? A válaszokat kérjük a járási KISZ-bizottság címére (Ho­nor, Kossuth Lajos u. 88.) beküldeni, Beküldési határidő: december 8. hogy a vecsési női csapat állta meg legjobban a helyét. A nagy múlttal rendelkező csa­pat végig egyenletes teljesít­ményt nyújtott, kis szerencsé­vel akár feljebb is végezhetett volna a tabellán. Minden dicséretet megér­demel az újonc gyömrői női csapat is. A fiatalokból álló együttest több mérkőzésen csak a balszerencse fosztotta meg a győzelemtől. Árnics Ferenc edző társadalmi mun­kában látta el az edzői teen­dőket — jól. A férfiak mezőnye nagyon erős volt. s talán ezzel ma­gyarázható a nyolcadik hely. Meg kell azonban mondani, hogy három csapat Is 13 pon­tos, s Gyömrő csak a gól- aránnyal szorult hátra. Nem véletlenül, baj szokott lenni a helyzetek kihasználásával. Összegezve, jövőre — az idei tapasztalatok alapján — mindhárom területis csapa­tunk előbbre léphet a tabel­lán. A gyömrői férfi kézilabdá­zók nem töltik tétlenül a holt­szezont. Részt vesznek Bu­dapesten egy teremkupa-soro- zaton, ez jó felkészülést je­lent tavaszra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents