Pest Megyi Hírlap, 1971. december (15. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-10 / 291. szám

res» Mterei Círiap 1971. DECEMBER 10.. PÉNTEK A fodrászmester várostörténete Érdekes kézirattal gyara­podott a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészeti adattára. A 31 nagy alakú lapból álló kézirat A régi Nyíregyházáról címet viseli, írója Gr eg őri József, egykor íodrászmester volt, aki 193»- 6en bekövetkezett halála előtt vetette papírra várostörténeti kutatásainak eredményeit. — Mindig más építőanyagot kapok. Józef Kaczmarczyk rajza Téli autósiskola, tereptan és lövészet Jövőre: harci túra MHSZ-programok a dabasi járásban A tél az oktatás, kiképzés időszaka a dabasi járási MHSZ szervezeteiben. Erről a munkáról és a jövő évi ter­vekről tájékoztatott Czindler Béla, a szövetség járási titká­ra. Autósiskolájukban egymást követik a tanfolyamok: a gép­járművezetést tanuló sorköte­les fiatalok hivatásos jogosít­ványt kapnak. Negyven tanu­ló részvételével most indítot­ták meg a legújabb téli tan­folyamot, a hivatásos és társa­dalmi oktatók Skoda személy- kocsikon, GAZ típusú dzsip- pen, Csepel teherautókon és motorkerékpárokon tanítják a vezetést. A sorköteleseken kí­vül idén több mint száz ma­gánautós is a járási MHSZ- nél szerzett jogosítványt. Az általános honvédelmi képzés keretében télen a | járás csaknem minden községében elkezdődik a honvédelmi ismeretek 80 órás oktatása. A foglalkozásokra azokat a fiatalokat hívják meg, akik az általános iskola után nem folytatták tanulmányaikat. Az oktatók tartalékos tisztek és munkásőrök, az oktatás anya­ga a középiskolai honvédelmi ismeretek tantárgyra épül. A hallgatók többek között meg­ismerkednek a tereptannal, a lövészettel, és részt vesznek alaki foglalkozásokon. Daba- son, Öcsán és Örkényben a tartalékos tisztek és tiszthe­lyettesek továbbképzéséről gondoskodtak: az oktatási programban katonapolitikai tájékoztató és harcászati ki­képzés szerepel. A szövetség az iskolai hon­védelmi szakkörök munkáját is támogatja. Sok pedagógust lövészet­vezetőnek képeztek ki, s a szakköröket szemléltető­eszközökkel látták el. A bugyi telefongyár anyagi segítségével és társadalmi munkával felépült új lőterük a versenylövészet bázisa lesz. Már készül a dabasi lőtér terv­dokumentációja, a mintegy másfél millió forintos építke­zést társadalmi munkával se­gítik majd elő. A dabasi járási MHSZ a KISZ-szel, a munkásőrséggel és egy katonai alakulattal együttműködve, nagyszabású hadijátékot tervez a jövő nyárra. A 200 fiatalt mozgósító kétnapos harci túrát az augusztusi alkotmánynapi ünnepségek keretében rendezik meg. A gépkocsikaravánokkal uta­zó fiatalok úti célja a tábor­falvai tó melletti sátortábor, amely sokféle látványos prog­ram és haditechnikai bemuta­tó színhelye lesz. Sz. J. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása a vadászatról A Legfelsőbb Bíróság polgá­ri kollégiuma — figyelemmel a vadgazdálkodással és a va­dászattal kapcsolatos új jog­szabályokra — foglalkozott az­zal a kérdéssel, hogy a vadász- területen elejtett, elfogott vagy elhullott vad a vadászatra jo­gosultak közül kinek a tulaj­donába kerül. Az erdőtörvény szerint a vadászati jog az ország egész területén az államot illeti meg, az állam azonban ezt a jogot állami szervek útján, saját (üzem) kezelésben hasznosítja, vagy pedig vadásztársaságok részére haszonbérbe adja. A vadászatról szóló rendelkezé­sek kimondj ált, hogy vadgaz­dálkodást és vadászatot csak vadászterületté nyilvánított te­rületen szabad gyakorolni. A megyei szakigazgatási szerv egyes vadászterületeken meg­tilthatja a szarvas és a dám vadászatát, ha az állomány védelme ezt szükségessé teszi. A jogszabály, illetve a ha­szonbérleti szerződés megha­tározza, hogy a vadászatra jo­gosult a vadászati jogot me­lyik területen és milyen vadra vonatkozóan gyakorolhatja. A Polgári Törvénykönyv ki­mondja, hogy a vadászterületen elejtett, elfogott vagy elhullott vad a vadászatra jogosult tu­lajdonába kerül. Ez a rendelkezés — állapítja meg a Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiuma — szorosan összefügg a vadászati jogo­sultság tartalmát meghatározó előbb említett rendelkezések­kel. Az ostffyasszonyfai fogolytábor története Laky Rezső celldömölki népművelési felügyelő — szemtanúk elbeszélései és írá­sos dokumentáció alapján — feldolgozta az ostffyasszony­fai fogolytábor és temető tör­ténetét, amely a Vas megyei népművelési tanácsadó kiad­ványaként jelent meg. A szer­ző többek között ismerteti, hogy az ostffyasszonyfai tá­bor Szőgyéni Marich Ferenc- né grófnő, aranykulcsos kirá­lyi kamarás birtokán, a Föld­vár dűlőben épült 1915-ben, több mint 251 katasztrális hol­don, nyolcmillió koronás költ­AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves, épületbádogos, vízvezeték-szerelő, lakatos, asztalos, festő, hidegburkoló, villanyszerelő, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, üveges, gépkocsiszerelő, karosszérialakatos, könnyűgépkezelő, útkövező szakmunkásokat, toronydarukezelőt, (EDILMAC típusú toronydarura), „Bjeloruss” rakodógépre gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkező kezelőt, gépkocsivezetőket, segéd- és betanított munkásokat (16 évet betöltött fiúkat is), raktári segédmunkásokat, rakodókat. Jelentkezni lehet: a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. sz. alatt. séggel. A táborhoz tartozott még — az élelmezési anyagok megtermelésére — 526 ka­tasztrális hold szántóterület. A táborban 1919. március 21- ig, a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának napjáig —, amely meghozta a szabad­ságot a hadifoglyoknak —, 160 400 ember tartózkodott, il­letve vonult át. Közülük so­kan vesztették életüket; 10 813 magyar, olasz, román, orosz, szerb, litván hadifogoly nyug­szik az Ostffyasszonyfára ve­zető úttól 300 méterre lévő hatezer négyszögöl területű fogolytemetőben. Szertár a szekrényben Szakmunkástanulók — vagy mostohagyerekek? — Miért kell a jövő szak­munkásainak nehezebben, rosszabb körülmények között tanulniuk, mint a középisko­lásoknak? Miért éppen ők nélkülözik a szemléltetést, a korrepetálást, holott tudásuk alacsonyabb szintű, s jóval heterogénabb a gimnázistáké- nál? Bender Katalin, a MŰM 227 es (szentendrei) Szakmun­kásképző Iskolájának párt- összekötő tanára tette fel e kérdéseket a KISZ Pest me­gyei küldöttértekezletén. „Rokonszenves az a szen­vedély, amellyel a hibákat os­torozza" — jegyeztem fel ma­gamnak. „Még akkor is, ha bizonyára túloz kissé.” Társbérletben Az autóbuszon a kalauz té­tován vállat vont: — Szakmunkásképző ? Ar­ról nem tudok. Van itt egy ál­talános iskola, a tanácsháza után, ott tessék megkérdezni. A kapun levő tábla megol­dotta a rejtélyt: itt van bíz’ az, amit keresek — társbérlet­ben az általános iskolával. A kapualjtól jobbra és bal­ra, egy-egy kis szoba: az egyik a két intézmény közös, megbízott igazgatója, Podani István, a másik az általános iskolai igazgatóhelyettes iro­dája. Egy tanteremből csen­gő gyerekkórus hallatszik: „Megyajuhász-szamáron, Föl- digéra-lába.. Podani István elmondja, hogy az iskolához két épü­let tartozik, ez itt, a nyolc tan­termes Rákóczi úti és a tiz tantermes Alkotmány utcai. A tizennyolc tanteremben — két műszakban — 29 általá­nos iskolai és 11 szakmun­kásképző osztály tanul! Az általános iskola felső tago­zatos diákjai állandóan dél­előtt, a kicsik és a szakmun­kástanulók hetenként vál­tott műszakban járnak isko­lába. Itt van az igazgatói iro­da, ám odaát a tanári szoba. A MÜM-iskola tanárai szü­netben jde-oda pendliznek a két épület között. A szakmunkásképzés há­rom oktatási formában törté­nik : a 2 + 4-es — hagyomá­nyos — rendszerben, a 3 + 3- as, emelt szintűben és az érettségizettek tagozatán. Az utóbbiak közismereti tár­gyakat nem tanulnak, csak szakmai elméleti és gyakor­lati ismereteket. — Van egy negyedik okta­tási formánk is, jobb híján „magántanuló rendszernek” nevezhetném: azokból a szak­mákból, amelyekre mindösz- sze 2—3 tanuló jelentkezett, s nem tudtunk tanárt biztosí­tani, a gyerekek idejárnak közismereti órákra, de önál­lóan készülnek fel a szakmai tárgyakból, és budapesti in­tézetekben kell beszámolniuk. — Hányféle szakmát oktat­nak itt, az iskolában? Az igazgató az ujjain so­rolja, nehogy egy is kima­radjon : villanyszerelő, kő­műves, szobafestő, autósze­relő, általános lakatos, gép­lakatos, gépi forgácsoló, szer­számkészítő. csőszerelő. Ke­reken kilenc. És az emelt szintű tagozaton valamennyi szakma tananyagában főtan­tárgy: a matematika, kémia vagy fizika. Kevés pénz — semmi hely — Bemenetnék a szertárba? — eszembe jut, amit a szem­léltető eszközök hiányáról hal­lottam a küldöttértekezleten, és nem egészen hittem eL Podani István: — Bemenni, azt nem tud, de megmutathatom. Zsebéből kulcsot vesz elő, és egy — a folyosón álló szek­rényhez invitál: — Ez az egyik „szertárunk” — közli ironikusan. — Még kettő van, a másik épület ta­nári szobájában. Kinyitja a szekrényt és elém tárul Közép-Európa legsze­rényebb — mit legszerényebb: legszegényebb! — oktatási szemléltetőeszköz-tára. Sehol egy filmvetítő, mikroszkóp. Bunsen-lámpa vagy hasonló. — Ó, azokat ne is keresse: a fizika és a kémia oktatásá­hoz semmiféle szemléltető eszközünk nincs — világosít fel az igazgató. ... A felszabadulás évében, amikor éppen az algebra és a fizika alapjait oktató ne­gyedik gimnáziumba jártam, alma materünk két szem­léltető eszközzel „büsz­kélkedett” : egy aján­dékba kapott ebonit- rúddal és egy kopott nyúl- prémmel, a statikus elektro­mosság illusztrálására. Em­lékszem, a fizikában járatla­nabbak még Kirchoff II. tör­vényét is ezzel akarták de­monstrálni ... — Mi az oka, hogy ennyire rosszul állnak? Pénzszűke vagy helyhiány? — Főleg az utóbbi! A pénz­nek sem vagyunk bővében, de helyünk aztán végképp nincs. Sem szertári, sem egyéb cé­lokra. — Milyen egyébre gondol? — Például napközis terem­re, ahol a gyerekekkel korre­petálhatnánk is! Bocsánat, órára kell mennem. Bender tanárnő majd folytatja... Nyolc tanár háromszáz tanulónak És Bender Katalin csak­ugyan folytatja: — A tanulók nagy része be­járó, hiszen az egész járásé ez a MÜM-iskola. A korrepetá­lásnak nemcsak az az akadá­lya, hogy valamennyi tanterem reggeltől estig foglalt, hanem a napközi, illetve a konyha hiánya is. A bejárók — ha délutánosak — már fél tizen­kettőkor elindulnak hazulról, hogy háromnegyed egyre be­érjenek az iskolába. A tanítás fél nyolcig tart, este kilenc-tíz óra, mire hazaérnek. Nem kí­vánhatjuk a gyerekektől, hogy még korábban eljöjjenek, s az egész napot benn töltsék, me­MINDENKI Kedvelt szavunk — a min­denki — úgyszólván minden­ki használja, ha nem is min­dig helyesen. Mert mondjuk, hogyan lehet ilyesmit mondani — minden­kinek nagyon tetszett a film. Ezt az egyik unokaöcsém ál­lította, s miután én is meg­néztem azt a bizonyos filmet, nyugodtan közölhetem — ne­kem nem tetszett Sőt, a fele­ségemnek sem. Hajaj, és még hány embernek nem. Hát akkor miért kell min­denáron kategorikusan min- denkizni ? Ugyancsak a családból véve a további példát, hallom a sógoromtól: — Mindenki szörnyen oda volt, hogy meghalt... Mindegy, ki volt aki meg­halt, de én ismertem az el­hunyt örököseit, alig várták, hogy nevét a fejfáján olvas­hassák. Az egyik ' örökösen pénzzavarban levő rokona még mondta is nekem — a vén tői már hat gyereke van. Már a feleségemre is meg- orroltam a nagy mindenikdzés miatt. Azt mondta szemrehá­nyóan a múltkor: — Azért nem viszed sem­Mint most, amikor teljes határozottsággal kijelenthe­tem: ezt az elmefuttatást mindenki kitűnőnek, eredeti­nek fogja találni. Nagy S. József leg étel nélkül, hiszen 14—18 éves serdülőkről van szó! A harmadik akadály a tanerőhi­ány: mindössze nyolc tanár jut 306 tanulóra. Még a köte­lező oktatáshoz sem elég: négy óraadót kell foglalkoztatnunk. Nem értem a minisztériu­mot: két hónapja talán, hogy egy „kacsalábon forgó” szak­munkásképző intézetben jár­tam. Van ott minden, ami csak elképzelhető, talán még több is: három-négyágyas szobák, szállodai bútorokkal, nagyte­rem színpaddal és vetítő fül­kével, ebédlő, társalgó, tanuló­szobák, fizikai, kémiai előadó­termek, a folyosókon valósá­gos pálmaházak. Itt meg „fá­ból van a kilincsem, madzag a húzója?!” — Megmondom, akármi lesz is: igazságtalannak érzem az anyagi javak elosztását! Az új intézetek szinte luxus szín­vonalúak, egy tanteremhez két szertár épül, valóságos szállo­dai szobák a bennlakásos ott­honban. nekünk meg a taná­ri szobában sincs helyünk. Ám a követelmények azonosak! Akkor is igazságtalan, ha a luxusépületeket nem a mának, de a holnapnak is szánják! Lassanként más is kiderül. Ez az iskola nem önálló — a MŰM Ipari Szakmunkásképző Iskolák Pest megyei Igazgató­sága alá tartozik —, ezért nincs tanműhelye sem. Ennek hiányát még csak tetézi az a tény, hogy a város maga is meglehetősen szerény iparral rendelkezik. Igazi nagyüzeme három-négy van: a betonelem- gyár, a papírgyár, a kéziszer­számgyár és az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat, a volt kocsigyár. Ezenkívül néhány kisipari szövetkezet, kisüzem és önálló kisiparos alkotja a gyakorlati szakmai oktatás bá­zisát. — Más iskolák megválo­gatják, hová szerződtetik ta­nulóikat: ahol nincsenek meg a szükséges feltételek, oda semmi szín alatt. Mi? Ha vá­logatnánk, becsukhatnánk az iskolát. A pincéből sem lett klub — Aztán a KISZ-élet! Ar­ról is beszélni kell. Nincs KISZ-helyiségünk, gyűléster­münk, irodánk. KlSZ-rendez- vényt csak a tanteremben tarthatnánk — este fél nyolc­tól, tanítás után. Mivel az is­kola nem önálló, s a tantes­tület mindössze nyolctagú, ezért nincs pártalapszerveze- tünk sem, amelyik ellenőriz­hetne, segíthetne bennünket. Alapszervezeteink fiatalok — mindössze tavaly szeptem­berben alakultak ki osztályon­ként —, de a gyerekek tár­sadalmi munkájával szerez­tek egy kis pénzt. Olyan jó volna értelmes célokra költe­ni! De mire? S ha veszünk valamit, hová tegyük? Aztán az időhiány: a tanulók napi óraszáma magas. Emiatt még a KISZ politikai oktatást is az osztályfőnöki órák kereté­ben tartjuk, havonta egyszer. Ugyanígy oldottuk meg az if­júsági akadémiát. Két éve hírlik a városban, hogy a mű­velődési ház pincéjében ifjú­sági klub nyílik. Ügy vártuk, mint a Messiást: végre lesz helyünk a szervezeti életre. Igen ám, a művelődési ház önfenntartó, létérdeke tehát, hogy a termet bevételi for­rásként hasznosítsa: tánces­tek, belépődíjas rendezvények céljaira; és elsősorban szom­bat estenként, amikor a mi tanulóink leginkább ráérné­nek ... Csüggedten nézzük egy­mást, semmi okos dolog nem jut eszünkbe. A csöndet éles csengőberregés vágja ketté. A tanárnő felugrik, ő is elnézést kér, órája lesz. — Ez nem a szünet kezde­tét jelzi? — Azt. de a becsöngetésig még el kell szaladnom az osz­tálynaplóért a másik épület­be! — mentegetőzik, és elro­han. Egyedül maradok a folyo­són, a szertárrá avanzsált szekrény előtt. A lépcsőház­ban élénk nyüzsgés: a napos sorakozót vezényel az ötödi­keseknek. Osztálykirándulás? Szó sincs róla! Tornaórára in­dulnak — a másik épületbe... Nyíri Éva mire, mert ha kell, ha nem mindenkinek beolvasol. — Ugyan, ugyan — ellen keztem —, hogy lehet min denkinek beolvasni? Ha csal Európát számítom, s egy em bérré egyetlen percet szán nék, akkor is hány ezer évii kellene élnem, hogy minden kii megkapja a magáét. A fiam meg duzzogva tét szemrehányást. — Már mindenkinek vai Philips magnója, csak neken nincs. — Meg nekem — intetten Le —, meg a házfelügyelőnek meg a sarki lottóárusnak, me ennek, meg annak, hogy lehe mindenkiről beszélni? Vagyis jobb, ha csínján bá nunk ezzel a mindenkivel, i csak akkor használjuk, h; helyénvaló. Hogy úgy mond jam, meg van a létjogosultsá ga. Mint most, amikor telje határozottsággal kijelentbe tem: ezt az elmefuttatás mindenki kitűnőnek, eredeti nek fogja találni. zsugori, igazán előbb is el­patkolhatott volna. S akkor még hol vannak azok, akik nem ismerték, a földikerekség különböző ré­szein. Ha nem ismerték őt, hogy lehettek oda? X.-ről meg az a hír járja, hogy mindenki átveri. Igen? Na, gyorsan feldob­tam egy-két nevet X. előtt, s kérdeztem, miiképp és mivel verték át. Kölcsönkértek tőle, és nem adták vissza a pénzt? Ricinust kevertek az unicumá- ba? Befestettek egy verebet és papagájként adták el neki? Semmi, egyetlen általam em­lített illető sem verte át. Sőt, még régebben L. — amikor látta, milyen magányos X. — összehozta egy kislánnyal, aki-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents