Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-10 / 265. szám
6 ?“<G^*rlap 1971. NOVEMBER 10., SZERDA Két hónap Sssgasztglatai Ifjú szolgáltatóház — fejlődő környezetben Legnépszerűbb a cipőjavító és a női fodrászat Sterilizáló A Labor Műszeripari Művek konstruktőrei különleges sterilizálóberendezéseket dolgoztak ki. A gyárban már készülnek ezek az egészségügyi intézményekben nélkülözhetetlen berendezések. Újdonság, hogy a készülékeket két oldalról lehet kezelni, ezzel megoldódott a szennyezett és a steril légtér kettéválasztásának lehetősége. A jogszabályok előkészítése A jövő év elején ifjúsági parlamentek Ez év augusztus húszadikán adták át, tehát mini múltra tekinthet vissza a Gödöllői Vegyesipari Ktsz szolgáltatóháza. Hogyan értékelik az elmúlt két hónapot — belülről? Rell János, a ktsz elnöke elmondja, a kivitelező Gödöllői Járási Építőipari Ktsz-szel igyekeznek dűlőre jutni. Nem tökéletes a fűtőberendezés, a napokban a nyakukba esett az egyik ajtó tokostul. Egyszóval viaskodnak, kinek miben van igaza? Nem vonzó a portál Ajtóra asszociálva hozzáfűzhetem, énrám súlyos látványként zúdult a szolgáltatóház főbejáratinak esztétikai megoldása. Á máskülönben kívül-beliil tetszetős építménybe egy keskeny, fekete vaskeretes ajtón át lehet bejutni, amely mellett még egy, ugyanolyan keskeny, de tömör vasajtó feketéllik. Az ember temetkezési vállalatnak vélné — nem a legvonzóbb ajtóelgondolás. A ktsz-elnököt idén februárban választották meg, azelőtt a szövetkezet műszaki vezetője volt. Beszámolója szerint nem özönlötték el őket oly mértékben a megrendelők, mint azt az ember hinné. , A közeljövőben sok minden megváltozik. Modern lakótelep közepén épült a szolgáltatóház, az ötéves tervidőszakban a másik irányban is egész lakónegyed épül, ide kerül a MÁVAUT és a helyi busz végállomása, a járási hivataltól idáig épül ki a sétány. Nagy forgalmú központ lesz ez maholnap. Csak győzzék emberrel a megrendeléseket. Nincsen utánpótlás — Ami az első perctől kétségtelen : a cipészrészlegünk számára nem fogy el a munta. Nemcsak javítanak, új cipőket, divatcsizmákat és hagyományosakat is készítenek. Korábbi cipészrészlegünk felvevőhellyé alakult, a központi műhelyük itt működik. Az iparitanuló-képzés, sajnos, katasztrofális. Tudjuk, országosan így van, de ez a tudat nem segít a gondon: most szabadult egy tanulónk, új nem akadt, pedig a kereset nem rossz. Ma még nyolcán vannak, de, átlagos életkoruk öt- venen felül van, közvetlenül nyugdíj előtt állók dolgoznak itt, és két nyugdíjas. — A másik jól menő ágazat a négytagú női fodrászat, a két taggal dolgozó kozmetika meg az egy emberrel dolgozó manikűr-pedikűr szalon. Ezeknél a vártnál jobb a kereslet, persze, a kereset is. Talán, mert a nőket jobban vonzza az új, tetszetős, modern környezet, a szép berendezés, felszerelés. Gödöllőn még négy férfi- és öt női fodrászatunk van — aki átjött ide, magával hozta vevőkörét, s a lakótelepről is ideszoktak már a nők. — A rádió-tv műhelynél is munkaerőgondunk volt, emiatt csak pár hete működik, s szinte még semmiféle képünk nincs a kereslet alakulásáról. Tény, hogy nagy konkurren- ciát jelent a gödöllői Gelka — viszont mi is vállalunk garanciális javítást Az egy emberrel dolgozó órásrészleg munkaellátását most még úgy oldjuk meg, hogy a régóta működő másik órásrészlegünkből, amit ott nem győznek, ide hozzuk át a munkát. Az forgalmasabb helyen lévén, amúgy is túlterhelt. Űj berendezéssel működik — mint mindegyik részlegünk — a fényképészműterem is. Hirdetjük, mozireklámmal, röplappal — de csak lassacskán szivárognak a megrendelők, ez az érdeklődés még netm az igazi. Mindez természetesein kere- setproblémáfekal jár. Ezért úgy határozott a ktsz vezetősége, hogy azt a bizonyosan rövid átmeneti időszakot, amíg kialakul az állandó vevőkör — segít áthidalni. A férfifodrászat, az órás, a fényképészrészleg tagjainak keresetét a korábbi átlagkeresetük szintjéig kiegészítik. Érthetetlen — mégis deficites A ktsz elnöke elmondta még, hogy a huszonegy esztendeje működő szövetkezet eredetileg is szolgáltató profillal indult, sok részlege já- rásszerte ráfizetéses volt és maradt. Hogy a szolgáltatás deficitjét kiegyenlítsék, három éve lakatosrészleget hoztak létre a Szabadság úton. Itt a kormány által kiemelt könnyűszerkezetű építkezésekhez vasajtókat és ablakokat, valamint csatlakozó szerkezeteket gyártanaik. Ez a részleg biztosítja az árbevételt — a nyereséget. Ebben a lakatosüzemben május óta mintegy ötven főnyi esőkként munkaképességűt, nőt is foglalkoztatnak. Az eltelt két hónap tapasztalataiból messzemenő következtetést még nem lehet levonni — teszi hozzá a ktsz elnöke —, azonban a jóváhagyott tervben eleve szerepei a szükség szerinti létszámnövelés, s amint az igények megkívánják, bővítik a munka- erőlétszámot is. Erre fél éven belül kétségtelenül sor kerül. Péreli Gabriella Hibák sorozni a leállították az építkezést A Vas megyei Salköveskúton közös vállalkozásban takarmányszárítót épít a helyi és a vassurányi termelőszövetkezet. A beruházás tervdokumentációját tervezői jogosultság nélkül a Termelőszövetkezetek Szombathelyi Területi Szövetségének egyik munkatársa készítette. A terv hiányos volt, nem készültek részlettervek, szakmailag több kifogás merült fel, az építést házilag végezték, felelős irányító, művezető nélkül. Jóformán saját elképzelésük szerint dolgoztak a tsz-építők. Építési és munkavédelmi naplót nem vezettek, s elmaradt a munkavédelmi oktatás. A szakipari, pontosabban az épü- letbádogosi munkákat is jogosulatlan részlegre bízták. A mulasztások sorozata halálos balesethez vezetett. Ka- tavics István 24 éves lakatos alatt beszakadt a szerkezetileg rossz tető, s életét vesztette. A megyei tanács Szombathelyi Járási Hivatala — annak idején a járási tanács építési osztálya — szintén mulasztást követett el, mert a tervezői jogosultságot nem vizsgálva kiadta az építési engedélyt. A befejezés előtt álló beruházás további kivitelezését a személyi és tárgyi feltételek hiánya miatt felfüggesztette a Szakszervezetek Vas megyei Tanácsának munkavédelmi bizottsága. Ezzel egyidőben feljelentést tett a Vas megyei Rendőr-főkapitányságnál. 1ÖB. születésnap Nagyhalász nagyközség tanácsának és társadalmi szerveinek képviselői, valamint az úttörők, kedden virágokkal és ajándékokkal köszöntötték 103. születésnapja alkalmából Hegedűs Györgyöt, a település legidősebb állampolgárát. Hegedűs György második feleségével, a 83 éves Tóth Zsuzsannával él együtt a Malom utcai lakásban. Az idős ember jó egészségnek örvend, szellemileg is teljesen friss. Az ifjúsági törvény végrehajtására vonatkozó kormány- határozat rendelkezése szerint az illetékes minisztériumnak, országos főhatóságoknak saját hatáskörükben intézkedési terveket kell készíteniük, s ezekről az év végéig tájékoztatniuk kell az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanácsolt, amely köteles gondoskodni az ellenőrzésről. Az oktatási tanácsnál arról adtak tájékoztatást, hogy a törvény megszületése óta milyen lépések történtek a végrehajtás érdekében. Az ifjúsági törvény végrehajtását szolgáló jogszabályok elkészítéséhez az érdekelt szervek részére az ifjúságpolitikai titkárság ajánlást állított össze. Ezt megkapták az ágazati szakszervezetek, valamint a fővárosi és megyei KISZ-bizottságok is, amelyek — a kormány felkérése alapján — részt '-esznek a végrehajtás ellenőrzésében. A törvény rendelkezéseinek megfelelően az egyes ifjúsági rétegeik sajátos helyzetének figyelembevételével a készülő jogszabályokban a tárcáknak, országos hatáskörű szerveknek olyan kérdéseket kell rendezniük, amelyek — mint a vállalatok felügyeleti szerveinek funkcióiból adódnak — a fiatalok élet- és munka- körülményeinek, szociális ellátottságának javítását szolgálják, közéleti tevékenységüket is előmozdítják. — Az ajánlás szerint összeállított jogszabálytervezeteket 1972 első felében ifjúsági parlamenteken tárgyalják meg a különböző népgazdasági ágazatok területén dolgozó fiatalok képviselőivel, hogy azután — a kormányhatározat előírásainak megfelelően — az észrevételek, javaslatok figyelembevételével még 1972-ben végleges formában elkészüljenek és meg is jelenjenek a jogszabályok. A Kovácsik lányok A két ősz hajú lány: testvérek. Apjuk, Kovácsik úr, a kisváros tehetős asztalosa volt. A lányokat polgáriba is járatta, és vasárnap délután a Zöldhordó kuglizójában, míg letörölte a sörhabot szép tömör bajuszáról, így szólott gyakorta a Kör tagjaihoz: — Az én apám kanász volt. Erre büszke vagyok, nem azért mondom. De én már tisztes asztalosmester vagyok, és az én lányaim már nagyságos asszonyok, az unokáim xneg urak lesznek ... Egyszer, éppen a lányai elfövendő sorsát ecsetelte, amikor bizonyos Kis úr, a borbély, meg merte jegyezni: — Hát azért, mert valaki nagyságos asszony lesz, még nem biztos, hogy boldog lesz. Márpedig az életben csakis ez fontos... Kovácsik úr lesöpörte a habos krigliket az asztalról, és úgy kellett lefogni, hogy meg ne tanítsa móresra a holtra- vált borbélyt. Azután már senki nem mondott ellent Kovácsik úrnak. Az öreg nem volt korhely, de szívesebben ült barátai mellett a Körben vagy a kocsmában, mint a hallgatag Kovácsik néni mellett, otthon. A nagyobbik lány volt Kovácsik úr reménysége, társadalmi ambícióinak valóravál- tója. ő, a szép Róza, a városházi fogalmazó úrnak volt a menyasszonya... De egy napon a szép Róza zokogva omlott a hallgatag Kovácsik néni vállára. És a fogalmazó úr a városházáról néhány hét múlva elvette a bor- kereskedő kövérkés lányát, majd — talán éppen akkor — amikor a fogalmazó úr Velencében erős karjai közé szorította a gyönyörű, százezer pengős hozományt, talán éppen akkor, a szép Róza egy fony- nyadt, élettelen kis tetemet hozott a világra. Kovácsik úr életében — látszólag — nagy változás nem állt be. Talán kevéssel többet ivott és kevesebbet dolgozott, mint azelőtt, de bajusza éppen olyan tömötten meredt az érthetetlen világba, és elvei — ha lehet — még megingatha- tatlanábbak lettek. A szép Róza a szülés után sokat betegeskedett. Aztán már olyan köhögős, soványka lett. És a fejében is történt valami baj. Mindenkivel nagyságos asszonynak szólíttatta magát, nagyon rátarti, nagyon gőgös lett. Az utcán egyenes tartással, mereven előre nézve ment, és amikor az utcaköly- kök utánaüvöltötték: — Nagyságos asszony, nagyságos asszony __— a szép Róza — mint akit előkelő ismerősök üdvözölnek — finoman jobbra-balra köszöngélt. Aztán mindig ritkábban ment az utcára, lassan odaszokott az ablak mellé a karosszékbe, és kötött. A sok-sok gyereknek kötött, akiket ő a fogalmazó úrnak szült, és a fogalmazó úrnak kötött, aki őt nagyságos asszonnyá tette. És a szürke fonál, mint szakadt távvezeték veszett el a karosszék mögötti homályban... Ida, a kisebbik lány, nem volt olyan szép, mint Róza. De szelíd, házias, dolgos kislány volt. Most már Ida lépett Róza örökébe. Nyíltan, a szemébe először akkor nevették ki Kovácsik urat, amikor egyszer azt találta mondani: — Mán pedig az én Ida lányomból bárónőt csinálok ...! Valahogyan megváltoztak a dolgok. A rendelések el-elma- radoztak, először az egyik segéd, aztán a másik ment el, és a Kovácsik család lassan megismert valami újat: jelentkezett a szükség. Ida kis köténykéjében egész nap tett-vett a ház körül. A báróférj csak nem jelentkezett, de Ida emiatt nem nagyon búsult. A gyerekeket nagyon szerette. Mindig volt egy kis kosz- tosa, akit hátul az udvarban etetett, hogy Kovácsik úr meg ne lássa. így teltek a szűkös, eseménytelen napok, amikor úgy estefelé egy vándorasztalos kopogtatott. Sándor, a vándorasztalos, elbeszélgetett Kovácsik úrral a szakmáról, erről- arról, aztán megegyeztek, és Sándor ottmaradt a műhelyben. Sok munka nem volt, ami volt, azt a fiú egyedül is ellátta. Ida és Sándor, amikor nem dolgoztak, mindig együtt voltak. Sándor mesélt, Ida csodálattal hallgatta. Aztán egyszer elhallgatott Sándor, megfogta Ida kezét, egymás szemébe néztek, és onnan kezdve megszűnt a világ. És Ida szívébe csendes dac költözött. Tydta, hogy apja soha nem adja Sándorhoz. Hacsak ... Mikor egy este befelé indultak a kis pádról, és Sándor búcsúzni akart, Ida nem engedte el a kezét. — Én... én édes uram... — hangja csupa könny, csupa boldogság volt, fejét gyengéden Sándor vállára hajtotta, és mint a kitámasztott létra szárai, egymásra dűlve mentek együtt — tovább, Sándor kis szobájába. Már hat hónapja volt Sándor a Kovácsik-portán, amikor egy napon leporolta, kitisztogatta egyetlen ruháját, bakancsát, odaállt Kovácsik úr elé, és megkérte Ida kezét, Kovácsik úr értelmetlen arcát látva, röstelkedve, de mégis önérzetesen hozzátette: — Ha így esett... becsületes nevet fogok adni... a fiúmnak... Kovácsik úr csak nézeti, nézett, arca mindig jobban elvörösödött, teste megremegett, kinyújtott ölke lehullott, és a súlyos test, mint kidöntött fa, lezuhant. Innen már mindig feküdt az asztalosmester. Beszélni soha többé nem tudott, de kis malacszeme ide-oda repdc.sett a szobában, és ha Sándor valami miatt be kellett menjen hozzá, a kis szemek gyűlölködve követték lépéseit, és ökölbe szorított keze remegett az erőlködéstől. Sándor maradt és dolgozott Ügy döntöttek Idával, hogy karácsonykor egybekelnek. Kovácsik néni, mikor megkérdezték — csak annyit mondott: — Menj hozzá, kislányom... — érdes kezével megsimogatta lánya arcát, aztán ellágyulásá- tól maga is meghökkenve, gyorsan kiment soha el nem fogyó munkája után. Sándor időnként elment hazulról, ahogy mondotta, a barátaihoz. Néha a barátai jöttek hozzá, ilyenkor lefüggönyözték az ablakokat, suttogva beszéltek, mindenféle könyveket, nyomtatványokat olvasgattak. Sándor gyakran kérdezte, ha hazajött: — Nem keresett senki...? — és ha Ida megkérdezte, hogy kit vár, csak szomorúan intett a kezével, és magához szorította a lányt. Karácsonykor, az esküvő előtt pár nappal, Sándor fel- dúltan jött haza. A kapuban kétszer is visszanézett, majd gyorsan besurrant, és ami nem volt divat náluk, bezárta kulcsra a kertajtót. — Nem keresett senki? — és maga elé morogva a foga között — a disznó ... beárult... Idát olyan erővel szorította magához, hogy a lány felsikított a fájdalomtól. — Vigyázz, te... a fiunk... Ebben a pillanatban megdördült a kertajtó, és néhány rúgástól beszakadt, öt csendőr rohant be átkozódva, és nekiestek Sándornak. Sándor kettőt leütött, de amikor a kerítésen akarta átvetni magát, legyűrték. Ida mint a fúria rúgta, harapta, karmolta a ka- kastollasolcat. Azok eleinte csak ellökték maguktól, végül a legfiatalabb a puskattisával hasba taszította. Ida hetekig élethalál közölt volt. A kis Sándor temetésén nem tudott ott lenni. Kovácsik nénit sokszor beidézték a csendőrségre. Minden, minden elmúlt. Ida lassan nem ment már sehova sem, a kisváros utcáin nyilas söpredék garázdálkodott, és a megélhetés mindig nehezebb lett. Ida mosást, az öregasz- szony takarítást vállalt. Gondolták, a szegény Róza kötéseit is el kéne adni, de mert úgy sem tudtak volna pamutot venni, sőt a meglevő is gyorsan fogyott, Ida egy napon a rengeteg kötött holmiból néhányat felfejtett, és a gombolyagot odacsúsztatta az utolsó felhasználatlan mellé. Meghalt Kovácsik néni is olyan szótlanul, ahogyan egész életében élt. De nem, mielőtt a halál elragadta volna, magához ölelte két lányát, és míg szemeiből patakzottak a könnyek, megszólalt: — Szegény drága, drága gyermekeim... — majd ahogyan életében soha nem bér szélt, ezt kiabálta: — Te rohadt, rongyos világ ...! Röviddel ezután Kovácsik úr is meghalt. A két őszhajú lány pedig szótlanul ült a lassan sötétedő szobában. Egyik az ablaknál, valami kötésen matatott. A szürke fonál, mint szakadt távíróhuzal veszett el a ka, rosszék mögötti homályban. A másik hátul, a kályha mögött ült hasán összekulcsolt kézzel, mozdulatlanul és szeme semmit látóan meredt a fal felé. Mindig az ablaknál és mindig a kályha mellett ült a hajdan szép Róza és a hajdan, szorgalmas kis Ida. Egyszer felvijjogott a sziréna. A néptelen utcák még néptelenebbé váltak és a kevés fény is kimúlt. Majd a gépberregés erősebbé vált és lehullottak az első bombák. A falak omlottak, felvillantak a tüzek és lassan csend lett. Halott, sokszorosan halott csend... Egy hajnalban a nép kint volt az utcán. Az arcokon öröm, remény, félelem. És az emberek között, az úttesten furcsa, soha nem látott egyenruhában idegen katonák meneteltek. A két őszhajú lány pedig szótlanul ült reggel, délben, délután a lassan sötétedő szó. bábán. Deák Gusztáv 4 k k
