Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-09 / 264. szám
\ HECYCI hírlap 1971. NOVEMBER 9., KEDD TV-FIGYELŐ Ata Kandó. Viszonylagos jólétünkben könnyen eltompulunk mások szenvedései iránt. Ezért is hat ránk any- nyira annak a zavart-törékeny asszonynak — a magyar származású, Hollandiá,ban élő fotóművésznek — emberi kalandja, mely dél-amerikai indiánok közé veti fényképez- gethi, hogy aztán szívében felháborodással térjen meg, mozgalmat szervezzen, és képeivel szemünkbe döfje, mi is lappang e szenvtelen kifejezés mögött: genocídium, népirtás. Kötetnyi brosúránál, fakó szavú bizonykodásnál többet ér a látvány: harmonikusan élő embereké, naív természeti lényeké, akiknek egyetlen bűne, puszta létezésük — akiket halálra ítélt az anyagi érdek farfcasfog-csatto- gása. Ebben a világban elkopnak a civilizált mosolyok, megnőnek az exkluzív üzleti harcok, itt nagystílű banditiz-, mus söpör félre minden akadályt a profit útjából. Kardos István rendező-riporter kitűnő beszélgetőpartnert talált Ata Kandóban, aki szerényen, hivalkodás nélkül adott megrendítő képet az ügyről, melynek képviselőjéül szegődött. Asszonyok mesélik. Bárány Tamás nem tartozik azokhoz az írókhoz, akik papírsúlyzókat emelgetnek látványos verejtékezéssel, világrekordhoz illő előzetes mell- döngetéssel. ő inkább akkor is igénytelenséget mímel, amikor van mondanivalója. Négy történetből összerótt szórakoztató tévéfilmje a délutáni kávéagatás, a jóleső asszonyi panaszkodás légkörében marad mindvégig, de az életünkből nagyon is ismerős, mindennapi események mögött olyan fordulatok, lehetőségek csillannak föl, melyekhez többé-kevésbé mindannyiunlknak közünk van. Gaál Albert rendező kitűnő színészekre bízta az anekdotákat, s ők (erőlködés nélkül kezük alá simuló anyaghoz jutván) módfelett nagy kedvvel játszottak. „Akik a port elverik”, azaz a négy mesélő: Váradi Hédi, Jobba Gabi, Dómján Edit, Békés Rita egyaránt elemében volt, die a „vétkes” férfiak. közülük legkivált Kállai Ferenc és Tóműnek Nándor, is pompásan érezték magukat szerepükben. Röviden. A két hét végi színházi közvetítés közül a Sosem lehet tudni, Shaw-nak ez a könnyed-elegáns, mégis szókimondó vígjátéika csemege a színésznek. Ádám Ottó karmesteri pálcája nyomán remekül összehangolt együttes szólaltatta meg a darabot a fölényes burleszk hangnemében. A mulattatásban a bravúros Huszti Péter, a manó- bájú Schütz lla és a bölcsrezervált Mensáros László járt az élen. A szabadtér levegője már nehezebben tör be a képernyőre; a Gyulai Várszínház nyári produkciója (Moreto klasszikus vígjátéka, a Donna Diana) inkább színháztörténeti érdekességnek tetszett. A Sándor János rendezte játék stílusába Tímár Éva és Kertész Péter illeszkedett be a legh armőnikusabhan. A hét ezúttal bővelkedett figyelemre méltó beszélgetésekben. Egy finom öreg hölgy álcájában Jelizaveta Drábkina beszélt egy „szeleburdi” forradalmárlány (saját, fiatalkori fényképén is bemutatott) múltjáról és főképp Leninről; filmbejátszások erősítették korunk egyik legkiválóbb szovjet rendezőjének, Grigorij Csuhrajnak mondanivalóját; Kis Csaba gondos külpolitikai összefoglalót adott, s nyílt szóval értesültünk szénbányáink nehéz napjairól. Rózsa Sálldor befejezte pályafutását a képernyőn. Nem ismételjük meg egy vállalkozás ellen mások által is emelt kifogásokat, csupán annyit jegyzőnk meg: a film túlméretezett, nem eléggé igényes és sokszor filmszerűden volt. Filmről lévén szó, ezen még utólag is lehet segíteni — szigorú vágással, legalább felé- nyíre kurtítással. Irodalmilag szép részletek (például a Bihari József által elmondott monológ) külön műsorként nem tévesztik a hatásukat, de kirínak a film szövetéből. Alfonzó gazdaságosan és vonzó humorral töltötte meg önmagával a képernyőt; számaiból a Marcél Marceau-t idéző pantomin ragadott meg különösképpen, az eredetihez felérő gondolatiságával.' Ma délután Komárom megyéről látunk riportfilmet, este a Fórum jelentkezik, isimét külpolitikád kérdésekre válaszolva, majd az artista növendékek életéről szóló rövidfilm kerül képernyőre, amely díjat nyert egy spanyolországi fesztiválon. Szerdán a korán elhunyt, kitűnő antropológust, Vértes Lászlót és felfedezése színhelyét: Vértesszőllőst mutatják be. Este egy ismert Bal- zac-regény, A völgy lilioma, magyarul beszélő francia tv- filmváltozata, utána pedig Oscar Petersón Erkel színházi dzsesszhangversenye látható. Csütörtökön az UNESCO-ról és a modern üvegfestészetröl szóló műsort, valamint a Vésztői ballada című dokumentumfilmet ajánljuk a nézők figyelmébe. A péntek esti fő műsorban a fiaital szovjet prózaíró nemzedék egyik legjelesebbjének, Mihail Tyendrja- kovnak elbeszéléséből készült magyar tv-film, a Felfedezés az erdőben kerül bemutatásra. Lehotay-Horváth György Házi múzeum Cegléden Cegléden Halmi Géza nyugalmazott mérnök házi múzeumot rendezett be otthonában. A maszek múzeumban megtalálhatjuk a régi fonóeszközöket, vajköpüket, köcsöggyűjteményt s mint külön érdekességet a szőlőgyökérből készített különféle tárgyakat. Táncsics-szobor Mezöhéken Az országos hírű mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezat emléket állít a közös gazdaság névadójának: elkészítette a forradalmi eszme nagy elméleti tanítómesterének, Táncsics Mihálynak kőbe vésett, életnagyságú szobrát. A Szolnok megyei születésű Somogyi Árpád Kossuth-díjas szobrászművész alkotását még ebben az évben felállítják a termelőszövetkezet központjának díszparkjában. Bronzpénzek A Pápa melletti Dobogón Pálfi Péter juhász egy cserépedényben 3200 darab bronz- pénzt talált. A nagy mennyiségű későrómai pénzleleteit bevitte a pápai múzeumba. Óm első díszpolgára: Falu Tamás Tegnap este bensőséges hangulatú ünnepséget rendeztek Öcsán, Falu Tamás költő és író 90. születésnapja alkalmából. — Kilencven év életkornak is gyönyörű és irogylés- re méltó — köszöntötte a költőt elsőként Péter Domokos, a helyi Bolyai János Gimnázium igazgatója, amely gimnáziumban Falu Tamás költészete esztendők óta érettségi tétel már. Az üdvözlő szavakat követően három óvodás köszöntötte a költőt saját versével. Ezután Soós János, Őcsa nagyközség tanácselnöke tolmácsolta a falu minden ajtójának jókívánságait, majd átnyúj tóttá azt az oklevelet, amely tanúsítja, hogy a nagyközség első díszpolgárává választotta Falu Tamást, aki több mint négy évtizede él Öcsán. A megyei tanács művelődésügyi osztálya nevében Hargitai Károly osztályvezető kö- szöntötte,,'a költőt és nyújtotta át neki a róla készített Téíi kikötő című film egy kópiáját. Dr. Szabó Szilárd, a Da- basi Járásbíróság elnöke —- Falu Tamás 80 éves koráig közjegyzőként a járásbíróságon dolgozott —, a volt kollégák nevében emlékezett aa együtt töltött esztendőkre. Boros András, a járási hivatal elnöke, a járás nevében szólott, majd Márton Katalin, a gimnázium növendéke nyújtotta át emlékeztetőül azt a plakettet, amely a költő arcképét ábrázolja.’1 Az ünnepség végül Falu Tamás meghatott köszönetével fejeződött be. P. P. KÖNYVESPOLC A szovjet szociológia ma Sok, ma is aktuális kérdésben igazít el a szovjet szociológusok, filozófusok által összeállított könyv, amely most jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. Az előszóban G. V. Opiszov rámutat: „A történelem materialista felfogásán alapuló és a szocialista társadalom életének konkrét tényeit általánosító szociológiai vizsgálatok napról napra növekvő szerepet játszanak a Szovjetunióban”. A társadalmi fejlődésben, a tudományos irányításban nélkülözhetetlen a szociológusok vizsgálata. A jelenségek tanulmányozásához, a jelenségek kölcsönös összefüggéseinek vizsgálatához, a lényeges belső kapcsolatok figyelembevételéhez nyújt ez a kötet segítséget. A szociológia, más tudományoktól eltérően a társadalmat, mint az egymással kölFO VÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK A Mondják meg Zsófikénak — a Bartók Színházban csönhatásban lévő szociális viszonyok, intézmények egységes, szervezett rendszerét vizsgálja. Közvetlenül támaszkodik a megfigyelésre, a kísérletre és elemzi, ellenőrzi az elmélet) tételek igazságát. Feladata a javaslattevés is. Napjainkban ezért számtalanszor használják fel a gyakorlatban is a szociológiai kutatások eredményét, megállapításait. A Szovjetunióban is mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, a kereskedelemben, a makro- és mikrostruktúra vizsgálatánál, értékelésénél egyaránt felhasználják a szociológia tudományát. A szociológusok különös figyelmet szentelnek a társadalmi vizsgálatok elméletére, módszerére. X E könyvben összegyűjtötték a kiváló elméleti írásokat, s a konkrét vizsgálatok eredményét. I. Sz. Kon: Történe- lem és szociológia, Sz. A. Ku-. gél: Változások a szocialista társadalom szociális struktúrájában a tudományos-technikai forradalom hatására című tanulmánya csakúgy érdeklődésre tarthat számot, mint I. N. Taganov—O. I. Skaratan: Társadalmi struktúrák vizsgálata az entrópia- analízis módszerével* vagy G. MONDJAK MEG A GYEREKEKNEK, kedves olvasóink, hogy végre saját és önálló épülete van az ország egyetlen gyerek- és ifjúsági színházának. Mondják meg a gyerekeknek, hogy járjanak el ebbe a színházba, és mondják meg a szülőknek, pedagógusoknak, hogy küldjék el, esetleg kísérjék el gyerekeiket a Paulay Ede utcába, oda, ahol azelőtt a Thália Színház működött. Hosszú éveken át nélkülöztük ezt a színházai, és aggódhattunk, hogy utódaink a színház ismerete és légköre nélkül felnövekedve, kulturális látómezőjükből a színházművészetet nélkülözve talán sohasem válnak igazi színházlátogatókká, színházértőkké, színházpártolókká. Szinte érthetetlen, hogy nem volt eddig ez a színház. Érthetetlen, hiszen aki tapasztalta, hogy a Mondják meg Zsófikénak előadásai közben hogyan reagál a nézőtér, elszomorodva könyvelheti el: sokáig megfosztottuk gyerekeinket a színház élményétől. Mert a gyerekeink harsogva nevetnek, ha nevetni kell, hangosan sírnak, ha meg kell hatódni, örömükben beletapsolnak az előadásba, ha a kedvenc hősnek sikerül valami, és dobognak a lábukkal, ha a kiválasztott hőst igazságtalanság éri. Fesztelenül reagálnak. A MONDJAK MEG ZSÖ- FIKÄNAK bőven adott alkalmat arra, hogy a gyerekek — általános iskolai felső tagozatosok, sőt a még idősebbek is — élményeket szerezzenek és ítélkezzenek. A Szabó Magda regényéből Tarbay Ede áltál színpadra írt epikus és drámai cselekményeket bőven tartalmazó darab egy kiváló jellemvonásokkal rendelkező hetedikes kislányról szól. Zsófi (Venczel Vera) mélyen érző, de tapintatosan érző emberke, aki érzéseivel nem afcasakodik másokra, különösen nem szomorúságával, fájdalmával. Önmagában tartja. Ezért félreértik, érzéketlennek vélik éppen azok — édesanyja, rokonai —, akiknek a legjobban kellene ismerniük. Zsófi jószívű, segítőkész, igazságkereső emberke, aki nem deklarálja ezeket a jó tulajdonságait és cselekedeteit, nem „adminisztrálja” magát, hanem tettekkel bizo- nyít. Ezekre a tettekre nem kíváncsi senki, sőt azok legkevésbé — édesanyja, rokonok —, akiknek legjobban kellene ismerniük Zsófi cselekedeteit. Zsófi igaz emberke, akit csapások, igazságtalanságok érnek, értetlenek vele szemben, mégsem veszti el hitét. Miben is? Az emberekben, édesanyjában, rokonaiban, barátnőjében, jó vagy kevésbé jó ismerőseiben. Bízik az emberekben akkor is, ha ezt a bizalmat azok már regen eljátszották. Bízik és ezért cselekszik mindig valami jót, valami emberit. Lány Nyilas Misi ez a Zsófi, csak szerencsésebb, aktívabb, erősebb. A kislány miatt el lehet szomorodni — ezt is teszik ott a nézőtéren a gyerekek —, ha a felnőttek igazságtalanul ítélkeznék felette, és örülnek, ha Zsófi győz — és ott a nézőtéren a gyerekek nyugtázhatják: csak kiderül az igazság, ha ideig- óráig szenvedni is kell érte. TARBAY EDE ÉRDEME, hogy a regény legfontosabb konfliktusait ragadta meg. Babarczy Lászlónak rendezése filmszerűen pergő, percről percre változó színpadképű előadást produkált. De emóciókat kiváltó előadást. Itt minden kis örömnek és fájdalomnak nagy szerepe van: ha Zsófi elvágja az ujját, gondosan bekötik — közben a gyerekek a nézőtéren felszisszennek, biztosan csíp a jód. Venczel Vera kedves Zsófi, szívünkbe zártuk keményen érző kis alakját. Szirtes Ádám nagy sikert-aratott az örég portás bácsi szerepében, aki az iskolai pedellusoktól megszokott kemény szigorral bánik a gyerekekkel, de mellében érző szív dobog. Csernus Mariann és Somogy vár i Pá l Zsófi szüleinek szerepében halványabbak voltak elsősorban megíratlan, mostoha szerepük miatt. Ronyecz Mária tanárnője pontosan jellemzett figura. Várhegyi Teréz Zsófi barátnőjének szerepében nem .mindenhol találta meg az éppen kamaszodó lányokra jellemző hangot. tehat mondjak meg gyerekeiknek, kedves olvasóink, hogy okulhatnak, tanulhatnak, nevelődhetnek a Bartók Színiház előadásán. Felnyílhat a szemük a világra, ha elmennek. Berkovits György G. Dadajam—A. I. Szemjonov —V. G. Tupicin: A döntés folyamata a szervezett struktúrában című műve. Érdekes. V, N. Subikin: A pályaválasztás szociológiai problémái címmel megjelent tanulmánya is. Bizonyára hazánkban is sokan veszik kézbe az új kiadást, hiszen mind többen érdeklődnek a szociológia iránt. Erre kényszerítik az elméleti és gyakorlati vezetőket a társadalmi szükségletek. A különböző országokban különböző témák után kutatnak a szociológusok. Kutatásaik tárgyát az országok sajátos arculata, sajátos körülménye befolyásolja, egy azonban a marxista kutatóknál közös: igyekeznek feltárni a valóságot és kutatásaik eredményét a társadalmi haladás szolgálatába kívánják állítani. E most megjelent kötet segítséget ad minden szociológusnak, mert igyekszik hű képet nyújtani a Szovjetunió életéről, problémáiról. Érdekes információt nyújt a szar bad időről, a személyiség szerepéről, a fogyasztásról, a munkaerőhelyzetről. A szociológusokon túl mindazoknak érdekes olvasmányt nyújt — akik érdeklődnek társadalmi kérdések iránt. Sági Agnes Két új verseskötet A lódenkabátos ifjúság évei elmúlnak, Hamlet „tahó” kora már a múlté, a szembenézés elkerülhetetlen. — Ez a felismert igazság áll Orbán Ottó: A feltámadás elmarad című új kötete „fülszövege” elején. De állhatna, akár mottóként a versek élén, sőt, odakívánkozik á különben más indíttatású és hangszerelései új Kónya Lajos-kötet, a Kései ábránd versei elé is. A szembenézés, a régi hit, lendület, ábrándok, vágyak szembesítése mai önmagunkkal, az a közös vonás, amely a két kötetet egymás mellé helyezi. Kónya önvizsgálata lehig- gadtabb, módszere tudatosabb. Tele van tapasztalattal. „Mint a mesék óriása / lovat rajzolok homokba, / azon járom be életem / elmerülő vidékeit” — vallja Játék című versében. Orbán vívódása a Hotel Mascot ágyán ösz- szetetteb, több —, de legalábbis kétértelmű. Magammal egy vagyok — állítja, felidézvén a múltat, a háborút, a pincét. S azután azonnal meg is kérdőjelezi. Magammal egy vagyok? S a válasz: Igen és nem. Érdekes, de egyáltalán nem meglepő, milyen központi helyet foglal el emlékeikben — és költészetükben — a háború. Még a motívum is azonos. A meggyfa. Kónya meggyfája a Donnál állt. „Vérgőzökben úszik a szép táj / Mint vérrel telt drága nehéz tál / olyan a Don völgy f Meggyfa lehajlik / s kettéroppan jajszava se hullik". „A háború utáni tavaszon] az udvaron, téglák és hulladék közt / álltában röpülni, röptében állni / láttam a béna szárnyalást, a meggyfát” — emlékszik vissza az őrjöngő meggyfára Orbán. Amennyire természetes a két költő verseinek helyenkénti egymásra-rím,elése, olyannyira törvényszerű a sajátosságokból eredően a két különböző végpont. Kónya, túl a férfikor delén is, hisz a világ megmenthetőségében. Ügy érzi, hivatása volt, hivatása van. „Hát próbálom szépíteni magam / körül a földet. Jeleket kell hagynom, / hogy rámgondoljon boldogtalan, / s agyonhajszolt szíve meg ne szakadjon”. Orbán szkeptikusább. Feltételezi a vereséget, a háború őrületét is. S tele van könyörgéssel. Mert „végülis háborús csillagon élünk, és kezünk minden ránca egy-egy vércsatorna / és aki arcunkba bámul a szíve elfacsarodik / mert eleven tükréből visszanéz rá] az ösztönös jóakarat". Orbán Ottó új kötetét a Magvető, Kónya Lajosét a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg. P. L i k
