Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-07 / 263. szám

1971. NOVEMBER 7., VASÄRNAP «Sl «EC» yiirfcip Kihozták a szakadékból Életmentők kitüntetése Életmentőket tüntettek ki tegnap a Pest megyei Tanács székházában. Az ünnepelt két vendég: Baross Gábor okleve­les geológus, barlangigazgató és Frojimovics Péter, a bar­langi mentőszolgálat munka­társa. Mindketten tíz éve tel­jesítik önként vállalt feladatu­kat, s az életmentési akciók so­rán hat ember megmentésé­ben működtek közre. Nemegyszer maguk a men­tók is életveszélyes helyzetbe kerültek. Ez történt, amikor egy kislány a solymári Ör­döglyuk barlangban, szikla- mászás közben, szakadékba zuhant. A súlyosan sérült kis­lányt a két életmentő — .a szolgálat munkatársaival együtt —, 12 órás megfeszí­tett munkával, saját életük kockáztatásával hozták ki a ne­hezen megközelíthető szaka­dékból. A Borsod megyei Bód- vaszilas határában, a Meteor barlangban, az előbbi kis tur­istához hasonlóan járt sze­rencsétlenül egy 30 éves bar­langkutató. Munka közben egy szakadékba zuhant, súlyos sérülést szenvedett. A 150 mé­teres mélységből sem társai, sem a bányamentők nem tud­ták kiemelni. A barlangi men tőszolgál atosok — köztük Baross Gábor és Frojimovics Péter — életük kockáztatásá­val, 16 órás küzdelem után, hozták felszínre a sebesültet. A két bátor embernek dr. Mondok Pál megyei tanácsel­nök nyújtja majd át az Élet­mentő emlékérem kitüntetést. ' ' ' ■ ■■» Az új Gödöllő Egyre erőteljesebben körvonalazódik Gödöllő új városké­pe. Az elmúlt öt esztendő során ezer lakás épült a városban. Most közel hétszáz épül, és a negyedik ötéves terv végére to­vábbi ezerbe költözhetnek be a boldog tulajdonosok. Foto: Gárdos 59 Csak ameddig a takaró ér Segítőkész gazdaságok, üzemek Dömsödön 95 Nagyközségi tanács a döm­södi — hivatalosan ez a cí­Tűzharc a zöldruhásokkal D/VERZANSOK — VAKTÖLTÉNNYEL ÉG A BÁZIS MUNKÁSŐRÖK HARCRENDBEN A zöld ruhás férfi géppisz­tolyát lecsúszitatja válláról, s a kézi URH-készylók mailé te­szi egy bokor alján. Óvatosan kikémlel rejtekhelyéről: az erdő széltől nem messze drót­kerítés húzódik. A férfi hát­rafelé int: fák, bokrok fedezé­Van aki meg otthon süti A sziták mestere Pej János és felesége: szita­készítők Nagykőrösön. A há­zuk udvarában szélről meghú­zódó kis műhelyben negyven esztendeje készülnek a mesz- sze környékeken elismert és keresett készítmények. © Mi mindent csinálnak? — Hirtelenében meg sem tudnám mondani. Ezek itt szi­ták, más-más célra, aztán ros­ták, kefefélék, ecsetek, ruha-, cipő-, súrolókefék, meszelő, partvis — estig tartana, ha végigsorolnám. © Hogyan jutott eszébe, hogy ezt a szakmát válassza? — Kérdezték is akkoriban a gyereket! Innen messze, egy Zirc melletti faluban szület­tem, sokgyermekes családiban. Az*án egv nagykőrösi szitaké­szítő mester örökbe fogadott, és kitanított. 1926-ban szaba­dultaim, egy darabig Székesfe­hérváron és Győrben dolgoz­tam, de megint visszajöttem. 20 évesen nagykorúsítottak, önállósítottak. 1930 óta vagyok önálló. 1934-ben megnősültem, azóta együtt gyúrjuk az ipart az asszonnyal. Ez az élettörté­netem meg amit itt körülöt­tünk lát. © Hányféle nyersanyaggal dolgoznak? — Ahányat éppen kapni. Tulajdonképpen egyre többfé­lével, mert a természetes anyagok mellé felsorakoztak a műanyagok is, de sok a gond a beszerzéssel. Kanadai nyár­fából készül a szita, az a Du­na—Tisza partján lelhető. A harmincas években honosítot­ták meg. A fenyő után a leg­jobb ipari fa, asztalos-, ács­munkára. Mi Kiskunlacháza környékére járunk el érte, ha van, írnak, rönkben hozzuk. © Sokféle szőr, sörte pótol­ható — mi az, ami csak akkor igazi, ha valódiból készül? — Meszelőt, ecsetet csak állatszőrből, sortéból lehet ké­szíteni, de még azt is befo­lyásolja az éghajlat és az is, hogy az állat testének melyik részéről való. Már a súrolóke­fe nem föltétlenül gyökérből készül, megfelelő a műanyag is. © Mi az, ami mostanában kevésbé kelendő? — A Szita. Azelőtt még, de sok malmot szereltem fel! Én csináltam hozzájuk henger-, gép- meg szitakefét — Kőrös­től Monorig, meg Tiszakécs- kéig mindegyiknek. Egy sincs már abban az állapotában, Harmincegyben hozták a sváj­ci selymet, az kiszorította a szitát. A háziasszonyok meg kész tésztát. pékkenyeret vesznek. A lisztszitát legin­kább vásárban adjuk el: Pest — vagy Bács megyébe visz- szük készítményeinket. Mert vidéken még sok asszony van, aki házi kenyeret süt, házi tar­honyát gyúr; Kőrösön is. És aki odahaza süt, az megszitál­ja a lisztet! © Hogyan készül a szita? — Felszabjuk a fát, a nagy szitához 157 centisre. Utána vízben főzzük, s amíg forró, formába fogjuk. Amikor meg­átalkodott, szabadban kiszá­rítjuk, majd szorítóba fogjuk s kötőárral összevarrjuk. A cér­na, amivel dolgozunk, a hárs­fa belső héjából készül. A ráf három centivel hosszabb, mint a henger, a kettő közt annyi rést hagyunk, amilyen vastag a sodrony. Abba ötcentinként felkötődrótot fűzünk, a ráffal rászorítjuk, fűzfából kerül rá a pánt, és kész. © Egy műszak hány óra hosszat tart maguknál? — Sokszor reggeltől estig. De mi már így szoktuk meg, sem abbahagyni, sem mást csinálni nem tudnánk. © Ipari tanuló akad-e erre a szakmára? — Ez a szakma nálunk már muzeális ritkaság. Utoljára a negyvenes években volt ta­nulónk, aztán az is más pá­lyára ment. De elmondok egy esetet, hogy lássál: van, ahol még divat a szita. Egy asz- szony, akinek a szülei jóval a háború előtt kivándoroltak Kanadába, nemrég hazaláto­gatott. Mindenfelé érdeklő­dött, hol lehet kapni tarho­nyarostát. Megkeresett, el­mondta, hogy odakinn nagyon szeretik a házi tarhonyát, meg azt is, amivel készítik. Szülei csaknem fél évszázados kint­tartózkodás után is magyar konyhát vezétnek. Vitt is né­hány tarhonyarostát. A kanadai nyárfából készült szita is hazalátogatott. P. G. kéből gépp isztolyosok kúsz­nak elő, terepszínű öltözékük egybeolvad a környezettel. Rejtekhelyén feladatáról kérdezem a zöld ruhást: — Feltételezés szerint en­gem és csoportomat repülő­térről dobtak le ezen a vidé­ken. Feladatunk diivierzáns- akció: egy lőszerraktár fel­robbantása, A raktár a kerí­téssel övezett bázison van. Észrevétlenül kéül megközelí­teni, kijátszani az őrséget. Számítanak a támadásunkra, de, hogy a terület mely pont­jairól, hány ember kísérli még a robbantást —"csak fel­tétéi ehhetik. Ha jól védik az objektumot, meg is tudják... A zöld ruhás vaktöltények­kel teli tárat illeszt géppisz­tolyába. Szemben, a drótkerí­tés mögött, munkásőrök lép­nek az őrállásokba. Támadás az erdőből A bázis parancsnoki sát­rától nem látni mozgást, az alkonyi homályban elmosód­nak a távoli fák körvonalai. Az 5-ös számú őrhelyen azon­ban állj !4ciá!tás hallatszik. Lövés csattan. Az őr tüzel, s most már felfedezhető az egyik bokorból az erdő felé szökkenő alak. Az őr soroza­tot enged utána, az idegen el­vágód ik. Munkásörök indul­nak a sebesültért. Lábát húz­za a zöld ruhás, kezét tarkó­ján tgrtja, amikor megmo­tozzák: fegyver, térkép, mé­regampulla után szakszerűen kutatva ruhájában. Kihallga­tásával az őrparancsnok in­formációkat szerez a szemben álló erők céljáról. Néhány perc jut a mérlege­lésre, parancskiadásra. Az er­dősáv szélén géppisztolyok torkolaittüzei villannak. Az őrhelyeken földbe ásott tűz­fészkekbe vetődnek a mun­kásőrök, fegyverek elsütő- billentyűire tapadnak az uj­jak. Golyószórók kerülnek elő a rejtett fegyverraktárból. A tűzfészkekben már állványai­kon fordulnak célirányba a fekete csövek, a kelepelő fegy­verek megremegnek a kezek szorításában Munkásőrök cso­portja indul a bázisról. Egy­mást fedezve közelítik meg ol­dalról az erdőt. Az 5-ös őr­helyen elhallgat a géppisz­toly. Megsebesült az őr. Tár­sai nem siethetnek még érte, a zöld ruhások tűz alatt tart­ják a terepet... Lángok csap­nak fel a bázison a becsapó­dott lövedékektől. Terjed a tűz, fénykörébe fegyveresek ugranak, s poroltó vegyszer- sugara alatt zsugorodnak a lángok... A bázis körül váratlanul né- mulnak el a zöld ruhások géppisztolyai. Időleges visz- szavonulás. A sebesült őrt ki­emelik az állásból, egy épület­be szállítják, elsősegélyre... Távolról érkező teherautók bukdácsolnak a dombokon a bázis felé, egyenruhás vezetőik a volánba kapaszkodva bir­kóznak a tereppel. A kocsik utasai: páncélsisakos mun­kásőrök. A rádión kért erő­sítés. Gyűrűben A parancsok újra lövésso- rozatok dobhártyán dörömbö­lő dörrenései közben harsog­nak, ködgyertyák lobbannak a fák között. Szél kap a füst­be, ráteríti az erdőre a szürke gomolyaigot, torkolattüzek vil- lámfényei törnek át a mester­séges ködön, kúszó, rohanó alakok mindenütt, s újra láng­ban áll a bázis egy pontja. Áttekinthetetlenül zűrzava­ros a helyzet, így véli a laikus megfigyelő. De ott, az első vo­nalban . kibontakozik a kikép­zéseken begyakorolt harc­rend. Külső yédőgyűrű hú­zódik már a bázis körül, az erősáwal szemben, majd meg­lepetésszerűen az erdő több oldaláról is kattogni kezdenek a munkásőrök géppisztolyai... A zöld ruhásoknak résnyi hely nyílik a menekülésre, ar­ra tart a csoport Keresztezi útjukat egy védőcsapat, go­lyószórót vonszolnak a réssel szemközti magaslatra. Az utol­só versenyfutás, erőbedobás ez: a munkásőrök bakancsa alatt csúszik a fű, karok ra­gadják meg az eleső társak kezét. Kúszva állítják fel a domtetőre a fegyvert — tüze­lésükkel bezárul a gyűrű. Gratulál az ellenfél A szaggatott detonációk még dobolnak a fülekben, pe­dig már elcsendesült a vidék. A munkásőrség egyik Pest megyei gyakorló bázisán fel­sorakoznak a védők: a főváro­si VIIL kerületi zászlóalj egyik alegységének munkás- őrei. Civilben gyári munká­sok, tisztviselők. Van közöttük huszonéves, és van aki már az ötvenedik születésnapját is megünnepelte. Izzadságot tö­rölnek arcukról, földet, port ruhájukról. Thiirzó Károly zászlóaljparancsnak az objek­tumvédelmi gyakorlatot kivá­lóra értékeli. Az erdőből zöld ruhások sietnek a csapathoz — vereségükhöz gratulálnak. Szitnyai Jenő me, rangja, die bízvást nevez­hetnék nagyközségi közös ta­nácsnak, mert a Kiskunsági Állami Gazdaság központja, az igazgatása alá tartozó Apajpuszta, ezernél több la­kosával, jóformán külön falu. Az apajiakkal együtt kereken 6700 ember mondja otthoná­nak Dömsödöt S ebben, a Budapesttől nem is túl távoleső nagyköz­ségben a munkaképes-korú lakosság nagyobb része oda­haza keresi meg kenyerét, mégpedig a mezőgazdaságban. Három termelőszövetkezeté­ben mintegy 1500, a Kiskun­sági Állami Gazdaságban pedig vagy hatszáz. És persze van kisipar, meg kereskede­lem és hivatal, abban is akad munka a dömsödiekniek. A bejárók száma úgy 1200 fő le­het. Gondot okoz azonban a nők foglalkoztatása. Munka még száz nőnek Röviddel azután, hogy a dömsödi tanács végrehajtó bi­zottsága 1965-ben Sáfrányos Lászlót elnökké választotta, elmondta, hogy munkalehető­séget teremteni helyben az asszonyoknak, lányoknak, ez a legnagyobb gondja. Jó né­hány hónap múlva értesítése nyomán beszámolhattunk ró­la, hogy a budapesti Fehér­nemű Szövetkezet műhelyt nyitott a községben. Most pe­dig, hogy újra találkoztunk Sáfrányos Lászlóval, a nagy­községi tanács elnökével, me­gint csak a nők foglalkozta­tottságát hozta szóba: — Sokat jelent, mégis ke­vés, hogy negyvenen dolgoz­nak a fehérnemű-varrodában, de a szövetkezet jövő évi ter­vében szerepel dömsödi üzem­egységének fejlesztése. • Még legalább száz munkaerőt fog­lalkoztat majd. Arra a kérdésre, hogyan élnek a dömsödiek, azt vála­szolja: hivalkodás nélkül mondhatja, hogy jól. Amit az is bizonyít, hogy 41 új lakó­házat építettek és sok-sok épületet korszerűsítettek eb­ben az évben. Különben a község 1628 lakásából sok épült az utóbbi esztendőkben. — Ahol ilyen sokat építkez­nek, ott kétségtelenül tehetős emberek élnek, és nem üres a község pénztára sem — vél­jük. — Teljesen nem üres, de hely az bőven van benne. Ahogy befolyik, úgy el is megy a pénz. Csak ami megvalósítható — Bizonyára a községfej­lesztésre. Ugyan mi van Döm- söd IV. ötéves tervében? — A dömsödi tanács elve: Komputer és kávéőrlő Az ikladi Ipari Műszergyár az ország egyik legnagyobb villamosmotor termelője, Ik- ladról fedezik a hazai kismo­tor-szükséglet 95—97 százalé­kát Évente csaknem egymil­lió motor és elektromos ké­szülék hagyja el a gyárat, kö­zöttük a világhírű IBM cég részére készített elektromoto­rok, amelyek a komputerek segédberendezéseinek meg­hajtó erejét szolgáltatják, vagy a közismert kávéőrlő, amelynek, nemcsak motorját, de magát az egész készüléket is az ikladiak állítják elő. Az ezer motorfajta, amely a gyár terméklistáján szerepel, foko­zatos korszerűsödésen megy át Ma már nagyobb mennyi­ségiben termelik az ún. per­manens — állandó —■ mágnes­sel ellátott motorokat és ge­nerátorokat is, amelyek el­sődleges felhasználási területe á járműipar. addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Azelőtt is óvato­san terveztünk, most is. A legfontosabb; a víz min­denesetre benne van. A víz­mű és vezeték építését még 1970-ben kezdték meg és 1974- ben fejezik be. Ez az egyma­ga 24 milliós beruházás ala­posan igénybe veszi a község- fejliesztési alapot, a költségek­ből ugyanis hárommilliót vál­lalt magára a tanács. A vízvezetéken kívül egyéb is szerepel a mostani ötéves terviben. Például öt esztendő alatt évente két, összesen 10 kilométer járda építése. Az. idei tervet túlteljesítették, már járdalappal borítottak be 3600 métert, de ezzel aztán erre az évre be is fejezték. — Gyermekorvosi körzetet kapunk 1973-ban, ha lakást és rendelőt biztosítunk az or­vosnak — mdndja az elnök elgondolkozva. — Erre a célra ad ugyan 150 ezer forintot a megye, telket pedig tudunk biztosítani, de a hiányzó ősz- szeget elő kell teremtenünk, ami nem is reménytelen. Há­romholdas telek nyúlik él egy tagban a Duma-parton, nagyon alkalmas kemping­nek, vagy akár üdülő építésé­re. Megvásárlására hajlandó­ságot mutat az ÁFOR, és ha dolgozói üdültetésére megve­szi, akkor aztán lesz lakásra jöhet a gyermekorvos. Beruházás kooperációval A terv szerint a jelenlegi piacteret, amely a község köz­pontjának képét rontja, 1973- ban áthelyezik, a helyét pe­dig parkosítják. Félmilliónál nem kevesebb szükséges hoz­zá. Százezer forint híjával ösz- sze is jön. A három tsz, az ál­lami gazdaság, az ÁFÉSZ készpénzben és természetbeni juttatással 200 ezer forinttal, a lakosság pedig ugyanilyen értékű társadalmi munkával járul hozzá. Egymástól távol eső kilenc épületben van az iskola. Régi gond: építeni kell újat, 16 tantermeset. Nincs rá pénz, kihagyták a mostani tervből is. — De tálán, talán, a negye­dbe ötéves terv utolsó eszten­dejében mégis hozzáfogha­tunk építéséhez. Kevesebb időt kell vára­koznia a kisebb gyerekeknek, akiknek a jelenlegi óvodában nem jutott hely. Hamarosan legalább 50 apróságnak lesz új óvodája Dömsödön, de meglehet, hogy hetvennek, vagy még többnek. Attól függ, milyen olcsón lehet megépíte­ni. Hozzá a pénz egy részit a barom tsz biztosítja, meg a fehérneművarrodát fenntartó szövetkezet. — Nem ez az első ilyen ter­mészetű kooperációs beruhá­zása a tanácsnak. Apajon is úgy oldották meg az óvoda­építést, hogy a tanács össze­fogott az állami gazdasággaL Az intézmények és a lakosság áldozatvállalása nélkül sokra nem mennénk. Szerencsére mind szeretik községüket és áldozatkészek érte. Éppen ezért elmondható, nehéz ugyan a községfejlesztés Döm­södön, de azért a helyzet nem reménytelen. Sz. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents