Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

‘‘;kÁCís4mp 1971, NOVEMBER 2„ KEDD KISZ-bizottság Berlinben „...és föltalálta a kereket” NDK-ba utazó fiatalok A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg mint­egy 12 ezer magyar fiatal dol­gozik, akik bővítik szakmai ismereteiket, erősítik a két nép közötti baráti kapcsolato­kat. Az államközi szerződés 13 évre szól, s ez idő alatt kö­rülbelül 40 ezer fiatal szak­munkás dolgozik majd váltott csoportokban az NDK külön­böző ipari üzemeiben. A kö­zeljövőben újabb cso'portok érkeznek. A munkáltatók és a berlini KISZ-bizottság már felkészült fogadásukra. Kenesei Istvántól, a KISZ- bizottság titkárától kérde­zem: — Több éves tapasztalata alapján mit tudna a most ki­utazóknak tanácsolni, milyen nehézségekkel kell számolniok a kezdeti időszakban? — Legtöbb problémát az el­ső időszakban a munkaügyi kérdések okozzák. Nekünk és a szakmunkásoknak is. A fia­talok egy része ugyanis min­denáron ki akar jutni, így otthon, a szerződés aláírása­kor bármilyen munkát vállal. Még olyat is, ami nem kap­csolatos szakmájukkal és ami­hez kedvük sínese— arra szá­mítva —, majd a helyszínen elintézik, hogy más munka­helyre kerüljenek. A valóság­ban azonban nem ilyen egy­szerű a helyzet. Nem min­dig áll módunkban segíteni azoknak a fiataloknak, akik időközben meggondolták ma­gukat és nem az eredetileg vállalt munkakörben kíván­nak dolgozni. A munkálható ugyanis szám szerint és szak­ma szerint kér magyar mun­kásokat. — Módjuk van-e az itt dolgo­zó fiataloknak intenzív nyelv- tanulásra? Elsajátíthatják-e a német nyelvet három év alatt? — A lehetőség adott. Saj­nos, fiatal - szakmunkásaink egy része nem él ezzel. A vál­lalatok nyelvtanárt és mun­kaidő-kedvezményt is bizic- sítanak, de mindez kevés, ha a fiatalokban nincs meg a készség, a szándék, hdgy megtanulják a nyelvet. Már­pedig a nyelvtudás hiánya szakmai fejlődésüket is gá­tolja. — Mit mondhatna az NDK- ban dolgozó fiatalok anyagi helyzetéről, mennyit keresnek és milyen körülmények között élnek? — Az elhelyezéssel, lakás­körülményekkel kapcsolatban eddig semmiféle • reklamáló nem érkezett hozzánk. Sőt, in­kább azt kell mondanom: irigylésre méltó körülmények között élnek az itt dolgozók. Ha valaki jól és lelkiismere­tesen dolgozik, 3000—4000 fo­rintnak megfelelő összeget ke­reshet havonta. Ez különösen akkor nagy szó, ha figyelem­be vesszük, hogy elsősorban az iskolapadból kikerülő fia­talokról, szakmai tapaszta­latokkal nem rendelkező mun­kásokról van szó. Az itt dol­gozó fiatalok átlagos életkora 19 és fél év. — Hogyan töltik szabad ide­jüket a fiatal magyar munká­sok? Mit tesz a KlSZ-szerve- zet a szabad idő hasznos eltöl­téséért? — Az ide érkező gyerekek, kikerülve a családi és baráti körből, eleinte nem nagyon Mintegy 8000 holdas szeged­környéki fűszerpaprika-terme­lő körzet termésének feldol­gozó központja a Szegedi Pap­rikagyár. Ott őrlik, csomagol­ják, s indítják a világ minden tájára a hírneves piros fűszert. Az egyik, legfontosabb mű­veletet, az őrlés előtti hasítást és szárítást azonban ésszerűen decentralizálták. Az idén befe­jezték a „kis paprikagyárak’.’ rendszerének kiépítését. Ezek a paprikás tájkörzetben ará­nyosan elosztott — előkészítő üzemek számos előnnyel ren­delkeznek. A községekben a vállalat könnyebben kap mun­kaerőt, mint Szegeden, így könnyen, gyorsan, romlási veszteség nélkül készítik elő, szárítják a paprikacsöveket. A gazdaságosság szempontjá­tudnak mit kezdeni szabad iidejükkel. Különösen az első időben rendkívül fontos, hogy milyen programokat tudunk nekik nyújtani, sikerül-e őket a hasznos és aktív időtöltésre szoktatni. Megemlíteném, hogy KISZ-eseink nagy része már elvégezte vagy rhost végzi a marxista—leninista középis­kolát. Szeretnénk tovább fej­leszteni az NDK-ban dolgozó fiatalok olvasómozgalmát. Sajnos, a magyar sajtótermé­kek terjesztése sem zökkenő- mentes. A lapok gyakran kés\ ve érkeznek. Magyar nyelvű könyvek nem állnak elegendő mennyiségben rendelkezé­sünkre. Sajnos az a tapaszta­latunk, hogy a kiérkezők nem mindig informáltak. Olykor csak kósza hírekből értesül­nek a rájuk váró lehetőségek­ről. Hasznos volna a jelent­kezőknek is és a munkálta­tóknak is, ha a szerződés megkötése előtt pontosan, részletesen ismertetnék a fia­talokkal a, várható körülmé­nyeket. Árokszállási Éva bői nagy előnyt jelent az is, hogy a termőterületről nem kell a nyers növényben lévő sok vizet a szegedi központba szállítani. Megérkezett a Csuka 2. A balatonfüredi hajógyár­ban elkészült, és a hét végén már eljutott állomáshelyére, Siófokra a Balatoni Halászati Vállalat új' hajója, a Csuka 2. Az idén négy ilyen hajóval gazdagodott a balatoni halá­szok technikai felszerelése. Az új hajót már az őszi ha­lászidényben használják a Ba­latoni Halászati Vállalat dol­gozói. . GYORSÍTJA A MUNKÁT V Albérletben a paprika előkészítése A nagy alkalom A Chevrolet lassan, méltó­ságteljesen, enyhe nagyké­pűséggel gördült a színház elé. Mosolyogva szállt ki be­lőle a Nagy Színházi Ember, integetett, aztán sorban ke­zet fogott a rá váró színházi emberekkel. Elsőnek termé­szetesen az igazgatóval, az­tán a förendezó következett, utána pedig úgy, ahogy áll­tak; például a színházi sza­bóval előbb fogott kezet, mint a vezető színésszel, Perc Ador­jánnal, de ebben természe­tesen semmi tendencia nem, volt. Boros Bencével már nem fo­gott kezet, de ebben sem volt semmi előre magfontoltság, hiszen Boros Bencét nem is­merte (a többieket se na­gyon); egyszerűen karon fog­ta az igazgató, másik oldal­ról meg a főrendező és elvon­szolták ebédelni a szemben le­vő étterembe. Utánuk termé­szetesen nagy sleppként vo­nultak, a színészek, és az étte­remben, mint a verebek lepték el a környező asztalokat. A Nagy Színházi Emberrel csak az igazgató, a főrendező és Perc Adorján, a vezető szí­nész ebédelt. Boros Bence a levegőbe markolt. Igen, nem, tévedés, a levegőbe! Ugyanis a Nagy Színházi Ember már nyújtot­ta felé a kezét, de az igazgató azt a kaH ragadta meg éppen, így a kéz kis kört írva le a levegőbe, elkanyarodott Bo­ros Bencétől és. nagy tulajdo­nosával együtt elment az ét­terembe. Boros Bence hatvan éve se­gédszínész, most először ta­pasztalta a „nesze semtni, fogd meg jól” közmondást a maga természetes valójában. Körül­nézett, hogy hányán látták ezt a semmibe markolást, de már csak egy csomó hátat lá­tott, távolodóban az étterem­be. A segédszínész megnyugo­dott. Megszokta már a háta­kat. Ha életét önkritikusan, rajzzal kéne summázni, akkor rajzolna egy embert, amolyan magasra nyúlt, szikár figu­rát; római orral, szemüveg­gel és egy feléje fordított nagy-nagy háttal. Életének egy feléje fordított nagy hát. volt a szimbóluma. Ácsorgóit még egy ideig a színház előtt, kicsit görnyed- ten, mint egy ottfelejtett kér­dőjel, ami elől kiradírozták a mondatot. Nagy zsebkendőjé­be kétszer-háromszor bele­trombitált, nem is annyira náthából, inkább megszokás­ból, aztán elindult ö is az étterem felé. Mikor odaért, nem ment be, csak benézett, mint egy gye­rek, az üvegablakon. A Nagy Színházi Embert kereste a szemével, és amikor megtalál­ta, izgatottan kezdett dobogni- a szíve. — No, Boros Bence — gon­dolta — most itt a nagy al­kalom! Megmutathatod! Egy frakkos urat játszott az esti bemutatón, három másik frakkos úr társaságában, ö volt a második frakkos úr. A színlapon is így jelezték: II. frakkos úr ... Boros Bence. Egy mondata volt. Sajnos, nem csehovi mondat, csak egy na­gyon szerény, egyszerű mon­dat, dg.:. — ...de — gondolta Boros Bence — most majd bebizo­nyítom, hogy egy mondatból is lehet valamit csinálni!' Bebi­zonyítom, hogy méltatlan fel­adatokat kaptam negyven évig és ha akadt is néhány jól megoldott szerepem, nem volt senki, aki felfigyeljen rá! Most itt a Nagy Színházi Em­ber, neki majd bebizonyítom! Elindult, és hatalmas lép­tekkel rótta a kis vidéki vá­ros zegzugos utcáit, dombra fel, dombról le, csatangolt- egészen az előadás kezdetéig. Szinte észre sem vette, hogy elszaladt az idő, csak amikor a téren álló nagytemplom órája elütötte a hatot, fordult vissza és ment be a színház­ba. Kihúzta magát, ahogy el­ballagott a leereszkedő no­vemberi ködben a már gyü­lekező, a bemutató előadásra várakozó emberek között, ott­honosan biccentve egy-két is­merősének. mint a vendégeket fogadó házigazda. Az öltözőben, ahol többed- magával öltözött, még senki sem volt. Fogasra akasztotta a felöltőjét, kezet mosott, megnézte, hogy rendben van- nak-é a festékei, aztán leült egy kicsit. Levette ,a szem­üvegét, néhány másodpercig hunyorogva vizsgálgatta tü­körmását, majd gyorsan fel­állt és felsietett az első eme­leti próbaterembe. Egyedül akart maradni, hogy egy ki­csit átgondolja a 'szerepét. El­mondta néhányszor, különbö­ző hangsúlyokkal a monda­tot, közben ki-kifülelt, nem jön-e valaki, nem akarta, hogy zavarják. Lépések recsegtek a folyo­són, ettől ideges lett. Kiment, majd kis tétovázás után be­surrant a folyosó végén levő díszletmühelybe. Ott ilyen­kor senki sem tartózkodott. Nem gyújtott villanyt, az ut­cáról bevilágító fényben oda­botorkált a nagy trónszékhez, amit a Stuart Máriában hasz­Ezefeben a napokban ünnep­ségek színhelye egy, a buda­pesti Városliget végén, a millenniumi kiállítás céljára emelt, a második világháború pusztításai után hosszú évek munkájával megújított épü­let. Hetvenöt esztendeje, 1896-ban rendeletet adott ki az akkori kereskedelemügyi miniszter a Közlekedési Mú­zeum megalapítására — s a,z intézménynek ma is ez az épület az otthona. Á jubileum alkalmából az október végén nyíló új állandó kiállítással mutatkozik be a- nagy múltú intézmény, amely már régen elismerést vívott ki magának egyedülállóan pontos, a leg­apróbb részletekig az eredeti vasúti járművekhez hű mo­delljeivel. E híres modellek­nek azonban több mint két­harmada elpusztult vagy el­kallódott a második világhá­borúban. Utána valósággal újra kellett „alkotni” a gyűj­teményt, hogy 1966-ban meg­nyithassa kapuit a múzeum. E felkészülés során nemcsak a régi gyűjteményt állították helyre, hanem jelentősen gya­rapították is a múzeum anya­gát, amely már régóta nem is fér el a régi falak között. Gazdag gyűjteményének csak egy részét tudja bemutatni az állandó és a különféle idősza­kos kiállításokon. Raktárai­náltak az ’elmúlt szezonban, és beleült. — Kár, hogy hárman va­gyunk frakkos urak — elmél­kedett tovább — és engem meg hátrább is állított a ren­dező. Félek, hogy vem fogok látszani! Igen, egész biztosan nem fogok látszani, majd va­lahogy muszáj előrejátszani magam. De hogyan, hogy ne legyen feltűnő?! Ezen elgondolkodott, elme­rengett, és elszunyókált a nagy csöndben. Álmodott is valamit, a Nagy Színházi Em­berről persze, aki melegen gratulál neki az előadás után, és megkínálja selyemcukor­kával. — Nem szeretem a se­lyemcukorkát — akarta mon­dani, de aztán mégis kivett egyet és megcélozta vele az igazgatót, akit pontosan orron dobott. Mindenki nevetett. Legjobban a Nagy Színházi Ember, de fanyarul vigyor­gott az igazgató is, az orrát vakargatva. Hirtelen riadt fel, és azt se tudta, hol van. Görcsösen markolta meg a trónszék kar­fáját, mintha meg akarna győződni a valóságról, aztán felugrott és rohant ki a dísz­letműhelyből. Ahogy szaladt végig a folyosón, majd le a lépcsőn az öltöző irányába, egyre erősebben hallotta az előadás végét jelző ütemes tapsot. Mikor leért, már látta a Nagy Színházi Ember hátát az igazgató háta társaságá­ban; éppen akkor léptek be a főszereplők öltözőjébe, gratu­lálni. — Hát te? — csodálkozott rá társa és barátja, Mizser Le­hel, arcáról törölgetve a fes­téket — hol voltál? ­Boros Bence úgy állt ott, mint akit letaglóztak. — A nagy alkalom — jutott eszé­be, és szerette volna, ha ször­nyethal abban a pillanatban. — Semmi — legyintett, és elment, nem törődve Mizser Lehellel, nem törődve senki­bán a legkülönfélébb száraz­földi, vízi és légi közlekedési eszközök vágy ezek modelljei, egyéb kellékei találhatók meg dédszüleink utazóeszközátől, a delizsánsztól egészen az űr­hajózást bemutató anyagig. A Közlekedési Múzeum azonban nemcsak a közleke­dés egyre gyarapodó tárgyi emlékeinek tárháza, hanem a közlekedéstörténeti kutató­munka hazai központja is. E munkába nyújt bepillantást a kiállítások mellett a külföldi társintézmények képviselői­bei. Azt sem kérdezte, mi lett a mondatával, tudta jól, hogy elmondta valaki más, talán ép­pen Mizser. Nem volt érdekes, jelentős sem! Kiment a város végére egy borosgazdához, aki­nél iszogatni szokott néha, magányosán vagy társasággal, és kegyetlenül berúgott. Éjfél körül cikcakkban indult ha­zafelé. Az étteremben banketteztek a kollégák. Az asztalfőn d Nagy Színházi Ember éppen az igazgatónak magyarázott valamit, körülöttük, mint a napraforgók virítottak a töb­biek. Mikor-Boros Bence belépett, mindenki oda figyelt. Egy pil­lanatra elhalkult a zaj, merev­vé váltak a tekintetek, úgy bá­multak a zilált segédszínészre. A Nagy Színházi Ember is odanézett, egy pillanatra csak, majd tovább magyarázott, nem tulajdonítva sok jelentő­séget egy részeg fickónak. Boros Bence odatá.ntorpott az asztalhoz, egyenesen meg­célozva a Nagy Színházi Em­bert, és hosszú, sovány kezét mint egy madárszárnyat elöre- lebbentve bemutatkozott. — Boros Bence! — és hoz­zátette — segédszínész! — Örülök — mondta a Nagy Színházi Ember tanácstalan döbbenettel az igazgatóra te­kintve, aztán meg akarta fog­ni Boros Bence kezét, de az a kéz rögtön továbblebbent, és így a Nagy Színházi Ember a levegőt markolta meg. Boros Bence felröhögött. Nem mosolygott, még csak nem is nevetett a beállott fe­szült csendben, hanem röhö­gött, egyre hangosabban, egyre felszabadultabban, mint aki megőrült. Aztán ahogy jött, kiimboly- gott az étteremből. Odakint összébbhúzta ma­gán a kabátot, szívott egy jó nagyot a levegőből, és boldog volt, akár a nhgyok, a befu­tottak. Tóth -Mathe Miklós nek részvételével sorra kerülő tudományos ülésszak. A vá­rosligeti ünneplés így a szak­ma nemzetközi eseménye is — intézményünk külföldi ér­tékelésére utal, hogy főigaz­gatóját alelnökévé választotta a közlekedési múzeumok nemzetközi társasága, az XATM ám egyúttal orszá­gos esemény is, hiszen idén januártól az egész országra kiterjedő hatáskört kapott a múzeum. Á múzeumlátogató termé­szetesen azt kérdezi: milyen előnyt várhat-e hatáskörtől? Mellőzzük tehát azt, hogy az ország különböző múzeumai­val való, együttműködésben mi a jelentősége ennek, pusz­tán a Közlekedési Múzeum- országos kiállító munkáját körvonalazzuk. Egyik állandó vidéki kiállítását már eddig is sokan megtekintették a ti­hanyi múzeumban, képet ka'pva a balatoni hajózás tör­ténetéről. Néhány hónapja újabb állandó kiállítása nyílt , meg Párádon. Stílszerű kör­nyezetben, a t lótenyésztésről híres egykori ’ Károlyi-urada­lom patinás istálló-*- és kocsi­szín-épületében kocsikiállí­tást rendeztek, ahol a kocsi­gyártás műhelyei mellett az elmúlt századok közúti jár­művének számos szép és ér­dekes példányát tekintheti meg a látogató. Jövőre terve­zik a helyreállítás alatt levő nagycenki Széchenyi kastély­ban annak az állandó kiállí­tásnak a megnyitását, amely , hazai közlekedésünk úttörő­jének, Széchenyi Istvánnak a munkásságát jeleníti meg. A távolabbi tervekben még érdekesebb állandó kiállítá­sok megalapítása is szerepek Csak egyet említünk ezek kö­zül: a mozdonyskanzeht, amelyben mintegy 20—25, a forgalomból kikerülő moz- donytípus egy-egy példányát kívánják megőrizni az utó­kornak. A 'jubileum alkalmából méltán esik szó a múzeum párját ritkító gyűjteményé­nek gazdagságáról és külön­legességeiről, az ott folyó ku­tatómunkáról. A , koz!eked és története a civilizáció fejlődésének utat törő emberi találékonyság tör­ténete is. Mint Apollinaire, a . francia költő mondta: „Az ember utánozni akarta a já­rást, és föltalálta a kereket, amely nem hasonlít a láb­hoz.” • Németh Ferenc Kipihen a szürke gulya és a sárga ménes Idényzárás Bugacon Befejeződött az idegenfor­galmi idény Bugacon. A pusz­ta, amelynek, vonzereje évről évre növekszik, pz idén is élénk forgalmat bonyolított le: tizenegy országból érkeztek turisták. A legtöbben Svájc­ból és az NSZK-ból, de kezdik felfedezni Bugacot a távoli or­szágok, mint például Brazília természetkedvelői is. Az idény befejeztével karámba terelik a híres magyar szürke gulyát, a racka nyájat, s megpihen a sárga ménes is. A lovak edzé­se azonban a téli hónapokban sem szünetel: új műsorszámra készülnek a csikósok. i —'*• .-vuv'á.­A delizsánsztól az űrhajóig 1902-ből származó tehergépkocsi modellje Omnibusz a 19. század végéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents