Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

A PE$T MEGY If HlRtAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 280. SZÁM 1971. NOVEMBER 28., VASARNAP Az üzemrészek érdekeltsége a gyors és gazdaságos termelésben Beszélgetés a HAGY igazgatójával és párttitkárával Közel négy éve már, hogy elkezdődött a gazdasági rend­szerünk reformja. Az alapve­tő, méghatározó intézkedések egyike az volt, hogy a válla­latok nagyfokú önállóságot kaptak. Hogy mennyire tudnak élni a gazdasági függetlenség­gel, mennyire képesek gazda­ságossá tenni a termelést, az nagyrészt attól függ, hogy a belső irányító-, termelésszer­vező mechanizmusukat sike- rült-e alkalmassá tenni a megváltozott feladatok elvég­zésére? A vállalati belső me­chanizmus fejlődését vizsgálta az elrnúlt hónapban a váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának pártbizottsága. A ta­pasztalatokról és az ebből ere­dő feladatokról beszélgettünk Vándor Béla igazgatóval, és Fejes István párttitkárral. — Milyen változásokat hozott a HAGY-ban a gaz­dasági önállóság? VÁNDOR BÉLA: A HAGY híradástechnikai alkatrészeket gyárt. Feladatai nem változ­tak meg alapvetően a reform bevezetésével sem. A lényeges különbség az, hogy azelőtt a minisztérium által kidolgozod t ervfeladótoknak kellett eleget tenni, ma gazdálkodni kell. Az új gazdasági mechanizmus te­hát azt a leckét adta föl, hogy keressük meg azokat a lehető­ségeké^ amelyekkel nyeresé­gesebbe tehetjük a termelést. A mi szempontunkból az ön­állóság kicsit még várhatott volna. A magyar híradástech­nikai ipar nagyszabású fej­lesztése után, éppen az al­katrészgyártás fejlesztése volt soron. Ezt a központi beruhá­zások megszűnésével a ma­gunk erejéből kellett megvaló­sítani. S, hogy a feladatnak eleget tudtunk tenni, semmi sem bizonyítja jobban, mint­hogy 1968-tól 71-ig, évenként több mint 1 millió dollárral nőtt a tőkés exportunk, s ugyanennyivel tudtuk csök­kenteni a termeléshez szüksé­ges importot. FEJES ISTVÁN: Leegysze­rűsítve a gazdaságos termelés­nek két alapvető feltétele van: az egyik, hogy jó tervek sze­rint dolgozzunk, tehát olyan terméket és olyan önköltség­gel állítsunk elő, amelyek piacképesek. A tervezés első­sorban a vállalatvezetésen mú­lik. A másik, nem kevésbé fon­tos követelmény, hogy a mun­kások a termelésben tegye­nek meg mindent a sikerért. Ennek egyik biztosítéka le­het, jia a dolgozókat a tervké­szítés részeseivé tesszük. Az üzemi demokrácia fórumain őszintén tájékoztatunk a fel­adatokról, s á hasznos észre­vételeket és javaslatokat meg­valósítjuk. — Milyen intézkedéseket hoztak a vállalati irányító-: munka hatékonyabbá téte­le érdekében, s ezek milyen eredményekkel jártak? VÁNDOR BÉLA: Először is a hatáskörök és a felelősség elosztásán változtattunk, lét­rehoztuk az igazgatóhelyettesi hatásköröket. Nagyobb önálló­ságot kaptak a középvezetők. Például saját felelősségükre vehetnek fel dolgozókat és szükségesség esetén javasol­hatják elbocsátásukat: a fele- lősségrevonás, de a jutalmazás eszközei is a kezükbe kerültek. Több szervezeti változás is tör­tént. összeolvasztottuk a fej­lesztési és műszaki • osztályt, így a műszaki-fejlesztés közös irányítás alá került. Kisebb lett az az idő, amíg a fejlesz­tési tervek a gyakorlatba- megvalósulnak. Sorra vettük fő gyártmánycsoportokat, me. néztük, hogy hol lehet a meg levő kapacitást jpbban kihasz­nálni, fejlesztést meggyorsíta­ni? Különösen a minőség ja­vítása kapott hangsúlyt, fjei­déül a fénycsőfojtó gyártására teljesen új licencet vásárol­tunk. Ma már a régit nem tud­nánk értékesíteni. A tőkés or­szágokból származó alapanya­gok importját csökkentettük, illetve hazaira cseréltük fel. FEJES ISTVÁN: A vállalat tehát megtette az első lépése­idet a belső mechanizmus kor­szerűsítésére. de ezek még ko­rántsem felelnek meg teljesen a megváltozott követelmények­nek. A legtöbb problénfa ma még a reális tervek készíté­sével, a piaci információval van. Egyelőre még a gazdasági vezetés sem nőtt jel eléggé a megváltozott feladatokhoz, sok a bizonytalanság, különösen a középvezetők félnek az önálló véleménynyilvártítástól, a dön­tésitől. Még mindig erősen érez­ni a régi vezetési gyakorlat hatását. — Hogyan változott a tervkészítés gyakorlata? VÁNDOR BÉLA: A reális tervek készítését egyelőre el­sősorban nem a belső vezetői gárda munkája befolyásolja. Vállalatunk külkereskedelmi és készletező vállalaton ke­resztül értékesíti termékei többségét. Ennek a vállalatnak ki információja szerint ala­kítjuk ki a fejlesztés irányát is. Ha például olyan tájékoz­tatást kapunk, hogy egy bizo­nyos alkatrészre várhatóan nagy az igény — felkészülünk a gyártására. Ha a megrende­lés mégis elmarad, semmiféle, kártérítést nem kapunk, az esetleg legyártott terméket más külkereskedelmi csatornán nem értékesíthetjük. FEJES ISTVÁN: A gazdasá­gi meehanizmus reformja egy­re inkább időszerűvé teszi azt a régi igazságot, hogy az idő pénz. Csökkenteni kell a gyár­tási időket, a piachoz való al­kalmazkodás miatt létfontos­ságú. hogy a döntések és az ezt követő intézkedések kellő időben szülessenek, a gazdasá­gi vezetők közül többen még mindig nem ismerték fel az időtényező fontosságát, azaz, hogy egy döntés, intézkedés, melyet ma meg kellene hoz­ni, szükséges és helyes lehet két év múlva is, de nagyon valószínű, hogy a kétéves ké­sés jelentős gazdasági veszte­séget okoz. Ha pedig a tűi las­sú fejlesztés miatt a vállalat adott termékével nem tud idő­ben megjelenni a piacon, a veszteségek megsokszorozód­nak. A vállalaton belül önálló elszámolású egységeket ho­zunk létre, tehát íiz üzemré­szek közvetlenül is érdekeltek lesznek abban, hogy időben, gyorsan és kis önköltséggel termeljenek. — Az év elején elkészül­tek a vállalati ötéves ter­vek. A jelenlegi 1 vállalati mechanizmus alkalmas-e a tervek megvalósítására? VÁNDOR BÉLA : Az ötéves terv ideje alatt a mai 528 mil­lió forintos termelési érték 850 millió forintra nő. Ezt a ter­melékenység nyolcvan százalé­kos emelésével érjük el. mi­közben az átlagjövedelmek húsz százalékkal emelkednek. Ez a terv reális, megalapozott, megvalósítható, de csak akkor, ha egy percre sem feledkezünk meg az ésszerűségről, a belső mechanizmus továbbfejleszté­séről. FEJES ISTVÁN: A negyedik ötéves terv nem „kapacitás­terv”. hanem a piac igényein, a reálisan figyelembe vehető bevételi- forrásokon alapul. Biztosítja a vállalat további fejlődését és megfelel a nép- gazdasági érdekeknek. Áz üzem minden kommunistájá­nak kötelessége, hogy népsze­rűsítse a vállalat gazdaságpo­litikai céljait, illetve ehlmz munkájával példamutatóan já­ruljon hozzá. Mindezek bizto­sítására a pártbizottság poli­tikai intézkedési tervben ha­tározta meg a pártszervezet feladatait, a negyedik ötéves terv eredményes végrehajtásá­ra. Csulák András Kulturális hírek néhány Az Egyesült Izzó KIS^-bi- zottságának kezdeményezésére évek óta egy re több sikeres irodalmi rendezvénynek lehe­tünk tanúi az üzem ifjúsági klubjában. Ök vállalták a kongresszusi szavalóverseny megrendezését, s legutóbb a vállalati irodalmi színpadok vetélkedőjén három üzemrész KISZ-alapszervazetének ti­zennyolc fiatalja versenyzett az értékes tiszteletdíjakért, melyeket Simák István,' a szakszervezeti bizottság titká­ra adott át a részvevőknek. A téli idő közeledtével egy­re több kulturális esemény színhelye a Kötöttárugyár könyvtárhelyisége. A Munka Törvénykönyvének, valamint a vállalati kollektív szerző­désnek megismertetését szol­gáló vetélkedőn huszonegy brigád vett részt. Terveik kö­zött szerepel, hogy a város fel- szabadulásának évfordulója napjá,n, december 8-án kép­zőművészeti kiállítást rendez­nek váci és járásbeli képző­művészek alkotásaiból. Az utazási nehézségek elle­nire is nagy sikerrel járt a lűvelődési központ pedagó- usklubjának színházlátogatá­t. A klub harminckét tagja a Vidám Színpadon „A pénz be­szél” című politikai kabarét tekintette meg. A klub egyébként a decem­ber 1-i Mikulás-ünnepségre készül, melyen Sellyey Zoltán előadóművész és a központ gyermektánccsoportja ad mű­sort. P—P Konstantin téri fények Gyimesi felvétele GYÜMÖLCSÖZŐ EGYUTTMUKODES Tovább erősítik a barátságot a váci és a dunaszerdaheiyi építők A felvonulás költségeit csökkenti a szlovákiai terv A Pest megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat és a szlová­kiai Dunaszerdaheiyi Járási Építő Vállalat kö-zött olyan régi a barátság és a munka- kapcsolat, hogy a dunaszer­daheiyi vezetők nemrégiben megkapták a váci vállalat törzsgárdajelvényét. Hét éve, 1964. november 28- án irták alá azt a szocialista megállapodást, melyben a két vállalat közötti munka­verseny felételeit rögzítet­ték. A gazdasági vezetők a fo­lyamatos anyagellátás bizto­sítását és a munkák önköltsé­gének csökkentését, a párt, a szakszervezet' és a KISZ, il- j letve CSISZ ä szocialista bri- ! gádverseny kiszélesítését és í az újítómozgalom elterjesz- | tését, valamint rendszeres értékelését kapta feladatul. Az építésvezetők és a mellékiparágakban dol­gozó szakemberek vala­mennyi elkészült létesít­ményért és a szakiparos munkáért háromhónapos garanciát vállalnak, s amennyiben a hiba az ő rossz munkájuk következté­ben jött létre — térítés nél­kül kijavítják. A két vállalát a hét évvel ezelőtti megállapodás értel­mében. minden negyedév után elküldi egymásnak a versenyértékelést, melyet félévenként — kölcsönö­sen — háromtagú bizott­ság ellenőriz a helyszí­nen. A váci vállalatnak gyakor­lati haszna is származik a kapcsolatból. A dunaszerda- helyiek elküldték annak a vasvázas, előregyártott fel­vonulási épületnek a terv­rajzát, melyet ők sorozatban készítenek. Az épületet da­ruval emelik kocsira.- így szállítják ki az építkezés te­rületére, lényegesen csök­kentve a felvonulás költsé­geit. Ebben az esztendőben húsz ilyen felvonulási épü­letet készített a váci vál­lalat. Ostrom virágcseréppel Házaspár a bíróság előtt V. László és V. Lászlóné vácbottyáni lakosok egyszerre álltak a Váci Járásbíróság büntetőtanácsa elé. Mindket­tőjüket a személyes szabadság megsértésével vádolták. A vádirat szerint az asszony édesapja másodszor nősült. ÄZ új asszony volt férjének a bontó peri tárgyaláson egy szo­bát ítélt a bíróság. V. és fele­sége is oda akart költözni. Fu­varost fogadtak s vitték a bú­torukat. A mostohafiú is beavatko­zott a honfoglalásba. Dula­kodás kezdődött. A kiutált szobában lakók ágydeszkával védekeztek, V. virágcserepet dobott az ajtóhoz. Az ostrom eredménytelen maradt. V. dühében rászö­gezte az ajtót a bennrekedtek - re, s azok csak másnap tud­tak kijönni a helyiségből. Az életért élni Vajcn mi az indítóoka an­nak, ha az ember hatvanéves korában versíráshoz kezd? Ér­dekes volna megfigyelni azt a benső folyamatot, amíg a za­jos emlékek szótlanság-lakat­ját megnyitja az elmondás vá­gya. Feltörnék a gondolatok: egyszerűen, csiszolatlanul, a maguk természetes módján. , Sok versfaragó emberrel ta­lálkozhat manapság az ember. Egyik közülük a IC i sala gon élű Stanczél András. Lelkesen mu­tatja írásait, s mesél egy-egy gondolatának mélyebb gyöké­réiről. — Nagyon sokai: utaztam. Fiatalabb koromban lovas ko­csival szinte az egész országot bejártam. A bakon ülve más­képpen lát az ember, máskép­pen gondolkodik. Sok faluhoz köt egy-két jóbarát, kedves is­merős. Majd arról beszél, hogy 1944-ben az éhség elől elköl­tözött családjával Piritre, s ott élt több mint egy évig. To­vább nem tudott maradni. A piriti napok kiemelkedő emlé­kei közé tartoznak. Zúgó vi­harban indult vissza szülőfa­lujába. útjában vihardöntött fák, fölbolygatott erdők álltak. Erről az útról írta: „Honnan az erő dacolni viharral, zúgó árral, / akárcsak az én népem, /aki ugyanannyi vihart átélt, mint a fák, / de mégis megér­kezett emelt fővel." Szereti a fóti tájat, észre­veszi a sugárzó őszben a fák elmúlását, s egyik versében önmaga elmúlásával társítja: „Tavaszra új lombok kerülnek a fákra / szépség bontakozik rájuk I de az én elmúlásomra nem jön soha már / új tavasz.” Idézhetnénk nagyon sok írásá­ból, de inkább idézem magát az embert. — Nagyon szeretem a nép­dalokat. Szinte, nincs is olyan dal. amit ne ismernék. Sok­szor volt, bogy gyalogosan, térdig süppedve a hóba, érkez­tem meg egy-egy tanyába, ahol a jó szó és szíves vendég­látás mellett egy-két népdalt is megtanultam. Voltak talál­kozásaim,. megdöbbentő, feled­hetetlen napjaim. Amikor em­bertársaimmal a fóti dombok közé rejtőztem el a német kényszermunka elől. Éjjel jár­tam haza a családomhoz. Aki­ket elkaptak, azok közül na­gyon sokan nem tértek vissza. Vitték őket Gödre tankcsap­dát ásni: „Látta'm sápadt hold arcukat, /amikor megindultak hajlott derékkal / ásóval, ka­pával a gödi határ felé / meg­állítani a lehetetlent." — De a háborúról nem szeretek be­szélni. csali az életről. Az éle­tért élni kell, nem meghalni. Nyári Ferenc A .büntetőtanács» bizonyí­tottnak látta a személyes sza­badság megsértését. A V. há­zaspárt három-három havi szabadságvesztésre ítélte, de a büntetés végrehajtását há­romévi próba’dőre felfüggesz­tette. <P.) Orvosi ügyelet Holnaptól kezdve a Köztár­saság úti (302-es telefonon hív­ható) 'központi rendelőintézet-. ben az alábbi orvosok tarta­nak éjszakai ügy eletet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Pap Miklós, szer­dán: dr. Gulyás Zoltán, csü­törtökön: dr. Ruzsicska Béla, pénteken: dr. Szörg István, szombaton és vasárnap: dr, Steiner Antal. A beosztásban hét közben változás történhet. A Váci Autójavító és Fémipari Vállalat FELVESZ LAKATOS SZAKMUNKASOKAT sződligeti telepére, továbbá VAS­ESZTERGÁLYOSOKAT a központi telepre. JELENTKEZÉS: Vác, Dózsa György út 53. Elismeréssel beszélnek a vál­lalat vezetői a szlovákiaiad homlokzatépítő brigádjánál újításáról is. Sortatarozások­nál műanyaggal borítják a há­zak homlokzatát és sziliká tos fedőanyaggal fújják be. s — mint mondják — ezutáii úgy néznek ki a házak, mint­ha most épültek volna. A két vállalat vezetői azl tervezik, hqgyr. együttműkö­désüket kiiéi'igsztifC: tovíüjjj erusóós a '"araii »kapcsot? tokát. bányász

Next

/
Thumbnails
Contents