Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

\ 4 “ifÄ’/Hup 1971. NOVEMBER 2., KEBO TV Közvetítések. Mindig azon a nézeten voltunk, hogy a te­levízióban saját produkciók mellett az ízlésnevelés rend­kívüli fontosságú eleme a „másodközlés” programjának összeállítása, vagyis azoknak a filmeknek, színházi közvetí­téseknek megfelelő válogatá­sa, melyek a műsorellátás funkcióját is betöltik. Az el­múlt péntekről — színvonal tekintetében — elégedetten emlékezhetünk meg. Filmesztétikái illusztráció címén, mégis az iskolai érde­keken messze túlmenően fon­tos elhatározás volt az utóbbi negyedszázad legjobb magyar filmjeinek időnkénti felújítá­sa. Ezek sorában jelentékeny helyet foglal el a Budapesti tavasz, melyet Karinthy Fe­renc emlékezetes regényéből Mdriássy Félix rögzített ma­radandóvá, a főváros felsza­badulásának történelmi for­dulatát művészileg időtálló módon sűrítve. Ügy véljük, egy átfogó esztétikai-népmű­velési programnak is szerves része lehetne az effajta vetí­tések rendszeresítése, melyek a . későbbiekben • nyilvános mozgókép-múzeummá tágul­hatnak. Nemcsak a vájtfülűek, á zenekedvelő laikusok is fel­hőtlen örömüket lelhették (s érdemes volt kitartaniok a képernyő előtt), ha végignéz­ték a Moszkvai Nagyszínház vendégjátékában rögzített Borisz Godunov-előadást. Muszorgszkij ősi erejű muzsi­kája páratlan plaszticitással szólalt meg a leghívebb tol­mácsok közvetítésével, és is­mert motívumokat is új fény­be tudott vonni néhány kitű­nő művészi teljesítmény. Kö­zülük e sorok íróját Alek- szandr Oginyivcev Boriszának tömtoszerű alakja, de minde­nekelőtt Jelena Obrazcova (Maria) pompás dallamvezeté­se és Alekszej Maszljenyikov ■íEgy bolond) meglepő egysze­rűsége ragadta meg. ­Natalie. Líra és érzékiség enyhén dekadens ötvözete, Bunyin írásművészetének tel­jében — ez a Novella Szín­vonalas eszközökkel, helyen­kénti szürrealisztikus betol­dásokkal az eredeti hangula­tát őrző „fordítás” — ez a cseh tévéfilm-változat. A ki­tűnően megválasztott színész- típusok: Frantisek Matousek gátlásos amorozója, Dana Klichová vérforraló szemér- metessége és Carmen Rausch- goldová odaadással hódító unökahúga a rendező, Petr Tucek irányításával jeles triót alkottak. A szinkronban vi­szont vigyázni kellett, volna egy idegesítően kacér női ne­vetés adagolásával: bizonyos fokon túl terhére válik a né­zőnek. Széljegyzet útközben. Illetve már csaknem az út végén — mert arrafelé pó- roszkál Rózsa Sándor. Jelez­zük: érthető, ha' a közvéle­mény jelentős része ragasz­kodik tulajdon várakozásá­hoz, és csalódását fejezi, ki. Őket nem érdekli a kétségte­len tény, hogy a vállalkozás méreteit tekintve is úttörő jellegű, s hogy klasszikusa­A Váci Ántöjavító és Fémipari Vállalat FELVESS LAKATOS SZAKMUNKASOKAT sződligeti telepére, továbbá VAS­ESZTERGÁLYOSOKAT a központi telepre. JELENTKEZÉS: Vác, Dózsa György út 53. FIGYE ink folytatásos tévéfilm-adap- tálására szükség és igény is van. Ám az is vitathatatlan, hogy a képernyő nem viseli el az epikus bőség ékkora ára­dását, az ismétlődések balla­dái láncolatát, ami lankásztja a figyelmet. A filmeszközöket nem csupán a képsorok vonzó megkomponál ása, hanem a szerkesztés, legkivált a vágás tekintetében kellett volna határoizottabban érvényesíte­ni. Ma este a hazai színpadról is jól ismert Pogonyin-dráma, A Kreml toronyórája szovjet tévéfilm-változata kerül kép­ernyőre, a nagy szovjet ren­dező, Nyemirovics-Dancsenko eredeti elképzeléséhez ido­muló felfogásban. Szerdán esite Kállai István befejezi ön ff LO például hogy folytatná? című sorozatát, majd Urbán Ernő kalauzol el új dokumentum- filmjével szülőföldjére, Sár­várra. Csütörtökön megismét­lik a szerda délelőtti Naponta száz új lakás című műsort, melynek már címe is kezes­kedik időszerűségéért. Ezen az estén ér véget A zord folyó filmváltozatának vetítése. Pénteken délután a Vendég­asztal programjában közérde­kű szolgáltatási kérdésekről esik majd szó, este pedig a színvonalas szórakozás kedve­lőinek ajánljuk Bárány Ta­más Asszonyok mesélik című tv-filmjét, mely négy mai asszony történetével világít bele ismerős, de töprengésre is késztető élethelyzetekbe. Lehötay-Horváth György Amerikai turnén az MRT szimfonikus zenekara Hétfőn reggel elindult ame­rikai turnéjára a Magyar Rá­dió és Televízió szimfonikus zenekara, az első komoly­zenei együttes, amely a tenge­rentúlra utazik. Az egyhóna­pos körúton a zenekar Lehel György karnagy irányításával, számos amerikai metropolis­ban, köztük Washingtonban és a világhírű New Yoijk-i Carne­gie Hallban összesen 26 kon­certet ad. A Magyar Rádió és Televízió stábja filmen örö­kíti meg a tűmé fontosabb epizódjait. A rádióhallgatóik­nak pedig Ipper Pál számol be a jelentős művészi vállal­kozásról. Fotódokumentáció, emlékmúzeum Előkészületek a Katona-évfordulóra A kecskeméti Katona Jó­zsef . Társaság programot ké­szített a drámaíró születésé­nek' 180., valamint a társaság megalapítása 80. évfordu­lója megünneplésére. A nagy drámaíró születésnapján, no­vember 11-én ünnepi ülést tart a nagy múltú irodalmi társaság. Ünnepséget ren-­deznek a kecskeméti Katona­szobornál is. Megjelenik a jubileumi évkönyv, amely­ben a társaság nyolc évtize­des történetét dolgozták fel. A könyv bemutatja, felidézi régi tagjainak' és dísztagjai - ] nak tevékenységét, a Bánk I bán írójának életművét. Az egykori belgiumi ellen­állók „Függetlenségi Front” el­nevezésű szervezete által léte­sített emlékmúzeum számára a Magyar Partizán Szövetség fotódokumentációs anyagot küldött Brüsszelbe. A változa­tos képanyag bemütatja a ma­gyar antifasiszta ellenállók II. világháború alatti tevékeny­ségét itthon és különböző eu­rópai országokban. FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÍK Csák végnapjai a Nemzeti Színházban GYAKRAN HALLANI: saj­nos, drámai hagyományaink szegények, a mi nemzetünk lí­rikus alikat. A Nemzeti Szín­házban azonban már évek óta bizonyítják, hogy nem egészen így van. Szakítottak ezért a rossz hagyományokkal, előve­szik, felkutatják nemzeti drá­mairodalmunk elfelejtett vagy sohasem tudott darabjait, és — hogy előadhassák, leporol­ják. Madách darabját, a Csák végnapjait Keresztury Dezső porolta le írói és irodalomtör­ténészi elhivatottsággal. Gon­doskodó és értő kezekkel nyúlt a darabhoz, amelyben Madách kritikus történelmi sorsfordu­lónkról beszél: kihalt az Ár­pád-ház férfiúi ágon, Erzsébet hercegnő az egyetlen és köz­vetlen leszármazott királyi sarj, de lévén nő és uralko­dásra kedvetlen meg képtelen, az ellenségeskedő kiskirály hűbérurakat megfékezni ke­vés. Széthullóban az ország, a pártütő oligarchák garázdálko­dásai félelemmel töltik el a katolikus egyházat. A klérus vezetői a pápához fordulnak, akinek közreműködésével „ta- lián” király' kerül a trónra: Károly. A XIV. század első évtize­dében vagyunk, de e dátum nem köti Madách kezét Jól ismervén történelmünket, tud­ja, hogy számtalan hasonló nemzeti krízist élt át az ország, amikor pártok, kiskirályok marcangolták, sebesítették, gyengítették, nem törődve sem-' mi mással, csupán saját ma­gukkal, érdekeikkel, fékezhe- tetlen hatalomvágyukkal. Ke­resztury ugyanezt tisztábban, egyértelműbben, ha úgy tetszik, ideologikusabban és „maib­ban” kívánja elmondani, s ezért egy dologra koncentrálja a drámát: a hagyományokat megnyergelő, ősi jussra, vir­tusra, gondolatokra apelláló, a nemzeti hős képében fellépő nagyúr, Csák Máté konfliktu­sára. Csák Mátéink bőven voltak nekünk mindig. Vagyis igazi hősök, a hazáért bátran harco­lók fanatikus elfogultak, népi­szerű vezérek, híveikkel, még több nimbusszal, de nem ele­gendő éleslátással, rugal­massággal, politikai érzék­kel a történelmi felisme­réshez. Nemzeti nagyságaink közül sokan gondolkoztak ko­ruknál egy-két évszázaddal el- avultabban, s minden emberi nagyságuk mellett lettek így a fejlődés kerékkötői. A ,;csák- mátéizmus” tragikus történel­mi valóságunk, amelynek nem egyetlen szenvedő hőse Csák Máté és korának népe. Madách észrevette a „csák- mátéizmus” képtelenségét, s ezt kitűnően aknázta ki Ke­resztury, árnyaltan felmutatva a színpadon. Árnyaltan — ez nagyon fontos —, mert ebben a darabban Csák Máté nem egyszerűen nyakas és szemel­lenzős kiskirály, hatiem ugyan­akkor nemzeti hős. (Mintegy polgárjogot nyerve történe- lemszpmléletünkben a „fekete­fehér” ábrázolás helyett a helyzetek és jellemek analiti­kus boncolása.) Marton Endre, a rendező er­re az aprólékos elemzésre te­szi a hangsúlyt a darab lehe­tőségeinek gondos kihasználá­sával. Akár a darab cselekmé­nye, akár gondolati magva, akár konfliktusai csupán pa­pírvékonyságú mélységgel szolgálhatták a rendező szán­dékát. A darab csekély lehe­tőségeinek kihasználásában Marton Endre szinte utolérhe­tetlen bravúrt hajtott végre, s ugyanakkor rendkívül látvá­nyos, kitűnő ritmusú előadást hozott színre. Ebben nagy se­gítségére voltak az egyszerű mégis nagyon ötletes díszle­tek (Csányi Árpád), a színpad­kép egésze, amely négy fa­elemből a legváltozatosabb helyszíneket varázsolta elénk. Külön kiemelendő a világítási effektusok szerepe: a fények- árnyékok önálló díszletfunk­ciót töltöttek be. A jelmezek (Schaffer Judit) kitűnő karak­tereket mutattak fel első pil­lantásra is. Sinkovits Imre mértéktartó, kiegyensúlyozott, óriási rutin­nal megoldott Csákja szerep­osztási telitalálat. Madaras József nagyszerű temperamen­tumé figuraformálása ismét felhívja a figyelmét erre az ifjú színészre. Avar István Ká­roly királya rendhagyó megle­petés: minden sablontól men­tesen, illúzióinkat lerombolva mutatta be a „haladás hősé­nek” sokszor ellenszenves tu­lajdonságait is. Gobbi Hilda esendő és mégis kemény nagy­asszonya, Pápai Erzsi szoron­gó, támaszra váró Erzsébeté, Sinkó László humánus és gon­dolkodó főúri fiatalembere az előadás erősségei. Berkovits György Az új zeneiskolában Kántor Erzsébet harmadéves továbbkqpzös a váci zene­iskola növendéke. Az új zeneiskolában kellemes környezetben gyakorol naponta szorgalmasan. (Foto: Gárdos) KÖNYVESPOLC Az elmúlt heteik könyvter- móséből ezúttal három műről tájékoztatjuk olvasóinkat: Graham Greene jóformán na­pok alatt bestsellerré vált re­gényéről, valamint egy magyar és egy bolgár ifjúsági kötetről. Utazások nagynénémmel Egy feddhetetlen jellemű, ötven év körüli angol úriem­ber, bizonyos Mr. Pulling nyu­galmazott bankfiókigazgató „némi kellemes izgalommal” készül anyja temetésére. A szertartáson, . amely egy híres krematóriumban zajlik le, két­ségek gyötrik: kinyílnak-e rendben a kemenceajtók? Nem akad-e el a koporsó a lángok­hoz vezető útján? S akkor a háta mögött megszólal egy hang: — Egy ízben részt vet­tem egy elsietett hamvasztá- son... Ezzel a meghökkentő, bizarr képsorral indul Graham Greene bravúrosan megkom­ponált regénye, az Utazások; nagynénémmel. S a virtuóz író a folytatásban sem adja alább. Mr. Pulling háta mögött meg­szólaló hang tulajdonosa, Augusta néni még ott, a kre­matórium kertjében felvilágo­sítja unokaöccsét, hogy a meg­boldogult, akiben az öccs az anyját tisztelte, tulajdonkép­pen csak apja felesége, de neki nem az anyja volt — majd ké­sőbb, szállodabeli lakásán né­ger inasa a mosogatóba önti az urnából a halott földi marad­ványait. De ez még mindig csak a kezdet. A hetvenöt éve elle­nére fiatalos maitróna ráveszi Mr. Pullingot, hogy utazzanak együtt. Előbb csak Brighton- ba mennek, majd kis idő múl­va Párizson keresztül Isztam­bulba. Ez a második út, Augus­ta néni elbeszélései, s a fordu­latokban bővelkedő események már némi kétséget ébresztenek Mr. Pullingban nagynénje vi­selt dolgait illetően. Mr. Pul­ling világéletében irtózott a törvénytelen dolgoktól. Most megijed. De Augusta néni azon nyomban megnyugtatja: „Én soha életemben nem ter­veztem törvénytelenséget. Ho­gyan tervezhetnék ilyesmit, amikor sohasem ismertem a törvényt, és fogalmam sincs, mit ír elő?” S a békés angol nyárspolgár, Mr. Pulling az utazások során aikarva-akaratlan nemcsak eszköze, de részese is lesz Augusta néni cseppet sem tisz­tességes üzelmeinek. Sőt, ami­kor á néni eltűnik az életéből, hogy Baraguayban újra együtt élhessen az Interpol által há­borús bűnökért körözött, s hu­szonöt év után felbukkanó hajdani lovagjával, Henry utá­nuk menekíti a hamisított Leonardo-képet, amelyből csi­nos kis tőke kerekedik közös csempészvállalkozásukhoz. Graham Greene könyve a költészet, a bohózat és a leg­kegyetlenebb szatíra mesteri ötvözete. Feledhetetlen él- mártyt nyújtó olvasmány Ung­vári Tamás fordításában. Az 1969-ben Londonban megjelent mű gyors magyaror­szági közreadása az Európa Kiadó érdeme. Boiifini tanár úr Tizenhárom éven felüliek­nek ajánlja a Móra Kiadó Ha­lász Zoltán új könyvét. Igé­nyes alkotás, amely a későbbi tanulmányokban jó segítséget nyújthat a humanizmus kor­szakának, a kor hangulatának megismeréséhez. Plasztikus képet ad a könyv a XV. századi Budáról, talál­kozunk a Mátyás korabeli Po­zsony életével. Jelen va­gyunk Várpalotán, ahol Hu­nyadi Lászlónak fejét vette a hóhér. Részletet kapunk Bonfininak, Mátyás híres tu­dósának , Bécsről szóló leírá­sából, amelyre máshol meg­lehetősen nehezíen talál az ol­vasó. Történeti személyek kerül­nek emberközelbe. Látjuk Mátyás nagyságát, de egyben egyszerűségét is. Megismer­teti a szerző az olvasóját Ba- kócz Tamással, Thuróczy Já­nossal, Kinizsi Pállal, Esteri Ippolitovval, Esztergom egy­kori érsekével, aki egyébként Mikszáth Kálmán „kis prímá­sával” azonos. Tanúi lehetünk a kor poli­tikai módszereinek, királyok,' fejedelmek mesterkedéseinek, megértjük a központi hata­lom megszilárdításának szük­ségességét, ennek kapcsán ol­vashatunk Vitéz Janos fogsá­gáról. Olvashatunk a korabeli ta­kácsmesterségről, az intarzia­készítésről, nyomdatechniká­ról, megjelenik az első ma­gyar nyomdász, Hess András, megismerjük a betűöntő, sze­dő tevékenységét, a korabeli ágyúk, puskák szerkezetét. Hírt kap az olvasó az asztro­lógiáról —, megismerkedik a budai és a visegrádi zenei élettel. Ugyanakkor látjuk o falvak népének szegénységét is, ami­kor gyakran egy szobában la­kott a gyerek, a felnőtt, ba­romfi és igásállat. Halász Zoltán könyve prak­tikus olvasmány, megkönnyít­heti az iskolai kiránduláso­kon látottak megértését, hoz­zásegít, hogy a műemlékek­kel találkozva „szeme legyen a gyerekeknek”, s ugyanakkor fölrajzi ismeretekkel is gaz­dagítja az olvasót. Külön kiemelendő a könyv szép kiállítása, gazdag kép­anyaga. Akik nem mertek szeretni Regényének tulajdonképpen az Idő a főhőse, amely a vég­telen múltból a végtelen jövő felé száguld. Nada és Bóján, a Bulgária felszabadulását követő évek fiatal egyetemistái, váratla­nul találkoznak tizenhét év eltelte után. A csaknem húsz év előtti lelkes, jó szándékú fiatalok mindent át akartak értékelni, helyükre akarták tenni a fogalmakat, át akar­ták „értékelni” a szerelmet is. Szerelmük azonban termé­szetes módon virágzik ki egy időre egy romos padlásszobá­ban. Sem megcsontosodott né­zetek, sem jó szándékú, de sematikus beskatulyázások nem állhatnak ellen az örök­érvényű érzelemnek. A fel- szabadultság tudata az őszin­te szerelmi odaadást eredmé­nyezi ... Blaga Dimitrova bolgár írónő regénye a megszokott írói módszerektől eltérve, de értékes sajátosságaikat magá­ban foglalva, olyan alkotás, amely méltán számíthat az olvasó érdeklődésére. A műnek úgyszólván nin­csen cselekménye, noha ti­zenhét év van jelen a leírt meditációk között. Gondola­tiságra talán legjobban mégis ez utal: „Tempora mutantur, et nos mutamur in illis” — vagyis az időik változnak, és bennük mi is változunk. A mű címére pedig ez: „Az egész vi­lág a tiéd, mindened meg­van, csupán jogod nincs, hogy visszatérj a szerelemhez”. S 17 év után a felszálló re­pülőgép felbúgó motorjainak hangja szólítja a kitervelt és tnégis ismeretlen jövőt, maga mögött hagyva a véletlen ta­lálkozás alkalmával újra fel­ötlő szerelmet. A könyv a Kozmosz köny­vek szerkesztősége gondozá­sában jelent meg. A fordítás Karig Sára munkája, ,a rajzo­kat Károlyi Andráá készí­tette. F. L. Öt kémény a címeren Üj címert kapott a 20 évvel ezelőtt várossá nyilvánított Várpalota. A pajzs alakú ri­mer — amely Piros Tibor gra­fikusművész alkotása — ezüst mezőjében öt fekete kémény­nyel szemlélteti a három tele­pülésből alakult város: Várt palota, Pét és Inota öt nagyj üzemének fejlődését. A vöröé csillagon kívül a címert az egykori Mátyás-vár rajza éke­síti. t

Next

/
Thumbnails
Contents