Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-25 / 278. szám

6 1971. NOVEMBER 25.. CSÜTÖRTÖK Karácsonyra Ötmillió palack egri bor Túra 15 éves terve iskola, fürdő, művelődési központ Az Eger—Gyöngyös Vidéki Állami Pincegazdaság egri pa­lackozó üzemében megkezdő­dött az ünnepi csúcsforgalom. Naponta mintegy százezer palack kitűnő bort szállíta­nak el Egerből az ország kü­lönböző vidékeire. A követ­kező hetekben még fokozó­dik a szállítások üteme, s így az év utolsó negyedében ösz- szesen mintegy ötmillió pa­lack kitűnő egri bor kerül az üzletekbe. Ez éppen három­szor annyi, mint a megelőző évek hasonló időszakában. A választék is bővült. A mátra­aljai és az egri borvidék ter­méséből most már mintegy 30 féle tájjellegű és desszert- bort rendelhetett a kereskede­lem az ünnepekre. (Tudósítónktól.) Sötét már a túrái főutca. A tanácsházán csak az elnök ablaka világít. — Túra tizenöt éves távlati tervének összeállításával fog­lalkozunk — mondja Takács Gyula elnök. A távlati fejlesztési tervet a tavasszal megtartott jelölő­gyűléseken elhangzott javas­latok alapján állították össze. — Előzetes számításokat is kellett végeznünk — mondja az elnök. — Kiszámítottuk például, hogy a természetes szaporodás a távlati terv vé­gére, 1985-re 9000 főre növeli községünk lakóinak szá­mát. Ezért az utolsó években ké­szülő létesítményeinket már ekkora lélekszámhoz kell irá­nyítani. — A KPM útjait 1980-ig teljesen felújítják — folytat­ja a távlati terv ismertetését. — A 20. számú AKÖV erre az évre ígérte a helyi buszjárat Galgahévízi úti kocsijának üzembe helyezését. A közmű­vesítésben az aszódi regioná­lis vízműhöz tartozunk: 18 próbakutunk már van. 1972- ben kezdik a gerincvezeték le­fektetését, a belső területek csatornázását. Ez az alapfel­tétele annak, hogy a falu központjába tervezett. 600 la­kást a tervidőszak végére fel­építhessük. A továbbiakban elmondja, hogy új iskolát alakítanak ki a szakközépiskola épületéből, a Zsámboki úti Zenész-tele­pen pedig két tantermes isko­lát építenek. Ez jelentősen mejrköny- nyíti majd a telepen lakó szülők helyzetét, hiszen itt napközit is létesítenek. A gyerekek reggeltől estig, ta­nári felügyelet mellett, ké­Puskások Sszkázon HAJTŐK ÉS FÁCÁNOK Pra-pannng.;; Visszhangosan csattan a lö­vés az erdő sátorában. Már lehullott a sárga szőnyeg, rop­pan sóhajtva minden lépésre az avar, s most a lövés zajára fáradtan, korhadt ágak eresz­tik el a fákat, koppannak, botladoznak a rendszertelen sűrűben, hogy földet érjenek. Madarak rebbennek Surrogva rebben egy fogoly. A fény felé repülve szürke csíkot húz a gallyak hagyta kékbe. Odébb fácánkakas ver- des, a fák koronáját elérve kirepül a» erdő puskalövés szorításából. — Ott repül! És aztán: pra-pannng. Tollát söréttől szerterepítve zuhan a kakas. Nem hallani puffanását. — Megvan? — Meg. Hajtők caplatása. Dorongok csapkodása. Tizenvalahányan teleberregik az erdőt. — Birrrrr! Birrrrr! A hangra rebben a fogoly, a fácán. Miért? Ki tudja? Az erdő szélén ismét együtt a társaság. — Hány? — Eddig tizennégy! De lesz még! Lesz, hiszen még meghajt­juk a kukoricást, a kiserdőt, a „tetűvágót” — lesz még fácán­halál. Egyik — pávánál szebb — erőlködően emeli fejét. Zöld udvarú szemében látom az in­dulni, menekülni akárást. Rebbenő szárnya talán már érzi is a szél suhanását, pe­dig csak a port csapta fel. Simítanám fejét: szegény... Valaki furkóval fejbecsapja: — Ne szenvedjen. Vadászok, hajtők nézik kör­beállva a zsákmányt. — Estére nem marad fá­cánja a vadásztársaságnak. — Marad. Marad a kétezer­ből. Ennyi fácán, kétezer van az iszkázi Hunyadi vadásztársa­ság területén. Tudják mennyi van, hát tudják azt is, meny­nyit lehet kilőni. Gazdálkod­nak a kisvadakkal. — Jusson is, maradjon is — mondja egyikük. A pufajka alatt töltényes heveder. Sorra fénylenek sárgaréz fényükkel a patronok. Rajvonalban — Induljunk emberek? — Ghéczy Károly megyei főva­dász indít újra bennünket. A tizenegy — városból jött — hajtót, meg a hét puskás va­dászt. Tarcsi Ernő elosztja a tár­saságot. — Ti ott ketten menjetek oldal-vadásznak, ketten mega végibe. Innen meg rajvonal­ban hajtunk. Előttem bokrok csipkéje. A kökény szemek hamvas kék- í sége csak díszítő. Riasztó mint a tüskék rendetlensége. — Indulá-á-á-á-s! Sorra megy a hang, úgy negyven méterre lehetünk egymástól. Ismét az erdei visszhang. — Nyúl! Nyulat látok! — Ott szalad! — Nyuszi. Nyúlra is lehet már lőni. November első vasárnapjától. Özek barna szökellése. Egy szarvastehén. Az avarra ha­salva látom a fácánok hangta­lan versenyfutását. Érzik a hajtást, az ember veszélyét. Mintha versenyt futnának éle­tükért. Két lépésre tőlem fo­goly csap fel. Hihetetlen. Né­zem még meleg helyét: hogy nem vettem észre előbb ... Ahogy fogyasztjuk az erdőt, úgy sűrűsödnek a lövések. Furcsa szaggatott sortüzek. Né­ha két fegyver egyszerre csat­tan, néha hallani, ahogy rá­dupláz a vadász kétcsövű fegyveréből. Már hallani a ki­áltást is: — Fogjátok meg! Ott fut egy számyazott, nem tud re­pülni ! Mi meg arcunk, kezünk, ru­hánk tépetve hajtjuk bokrok alján a kakast. Tétován meg­áll: merre szaladjon. Egyikünk ráugrik. Megvan. Fejbe csap­ják. Vadászni szép. Hajtani? Furcsán büszke az ember, ha ő rebbent egy vadat. Büszke, ha lelövik az „övét”. Tetszik a fácán repülése, s tetszik, ha golyótól találtán zuhan. Mi a rang? A vadásztársaság több mint ötven tagja rendszeresen kijár fácánvadászatra, nyúlra, fo­golyra. Külön keltetőházuk van, hogy legyen mindig után­pótlás. Szállítanak a MAVAD- nak, ez komoly bevételt jelent a vadásztársaságnak és lőnek konyhára is, saját maguknak. — Miért vadásznak? Szemérmesen nem válaszol­nak. Ahogy igaz szerelméről sem beszél az ember. Csak fog­ják a fegyvert, van olyan, aki­nek hétezer forintos puskája van, igazítanak egyet a tölté­nyes hevederen — egy töltény két forint tizenhat fillérbe ke­rül —, hátxacsapják a vadász­táskát, aztán gumicsizmásán indulnak az erdő felé. Közben motyognak valamit, hogy az erdő, meg a jó lövés, meg a fácánpörkölt... A vadász Széchenyi könyvé­ben olvastam: egy vadászaton száznál több fácánt lőtt. — Mi nem lövünk ennyit. Minek. Meg ahhoz sok hajtó kell. A hajtó sokba kerül. Vagy ötven forint, vagy egy lőtt vad. — Sport-e a vadászat? — Sport. Csa-khogy itt egy- egy lövés is rekordot jelent. Jó lövőnek lenni: rang. Az er- tőt ismerni: rang. Nagy dolog vadásznak len­ni. Nem olcsó mulatság, vizs­gát kell tenni, s van, amikor nem saját kedvére vadászik a vadász. Dúvadirtás például. — Jó az is. Mert jó az er­dőn. S az is vadászat... Valaki kiált az erdő túlolda­lán: — Kakas! Rex, a magyar vizsla már harmadik fácánt hozza fogai között gazdájának. A sűrűből ő hozza ki a lőtt vadat. Mint egy festmény Az erdőben ketten nótába kezdenek. Egy másik hajtó, le­tört ág terhétől szabadít egy nyomorodé facsemetét. Valaki jódlizik, más őzet lát mégint, azt kiáltja. Nincs kürtszó a vadászat végén. Ötvenegy fácán. Ebéd a Somlón. Öz- és fá­cánpörkölt. Beszélgetés, nóta. Kiereszti szép hangját az egyik vadász. Arca csattanó piros a levegőtől, bortól. Vastag nya­ka, hátratolt vadászkalapja, háttérben a duplacsövű fegy­ver a falnak támasztva, s az udvaron merevedő fácánok so­ra reneszánsz festmény. Fácánvadászat volt Iszká­Hihetetlenül nagy, társa­dalmi horderejű problémát vetek fel ebben a cikkben. Le­het, hogy a nézetek kemény összecsapása soha nem látott vihart kavar. De azért bátran, minden veszélyt vállalva fel­teszem itt is a kérdést: hord­juk vagy ne hordjuk? (már­mint az iskolaköpenyt). Fes­sük vagy ne fessük? (mármint a körmünket, csak lányok­nál!). A múltkor a televízió fiataloknak szóló Telemagazin című műsorában módom volt a „súlyos” kérdés fölött vitát nyitni. A tanulóifjúság el­mondotta a véleményét, 3sak én nem. Nem hagytam magam szóhoz jutni. Idézetek következnek egy középiskola házirendjéből: „Ruházkodásunkban, hajvise­letben a társadalmi közízlés helyes normáit tartjuk be. A tanulók ruházata mindenkor meg fog felélni az iskolai (munkahelyi) követelmények­nek. Szükségtelennek tartjuk a hajfestést, a színezést, a szemfestést, a körömlakko­zást ...” Bár, ez esetben nem szól a fáma az iskolaköpeny­ről, ezért néhány idevonat­kozó döntést hadd soroljak föl: „Az iskolaköpeny kötele­ző! Nem kötelező, de elvár­ják. Kötelező, de nem várják el. Nem kötelező!" Csak né­hány variáció. Iskolája válo­szülhetnek majd a másnapi órákra. — A jelenlegi óvodánk bő­vítése lehetetlen. Ezért új óvoda építésére lesz szükség. Korszerűtlen a művelődési ház is. A tervezett 500 szemé­lyes művelődési központ 10 millió forintba kerülne, 1985- ig ezt is fel szeretnénk építe­ni, külön mozi-, színház-, klubterem, valamint könyv­tárhelyiség is lenne benne. A régi épületet korszerűsítjük, s abból az öregek napközi otthona lesz. Örvendetes hír: a nagyköz­ség második fogorvost kap, így a hét minden napján, reg­geltől estig tart majd a szak- rendelés. És egy közel évtize­des óhaj is realizálódik: — Nemcsak a faluban, ha­nem a szomszéd községekben is sokan várják az ezersze­mélyes fürdő felépítését, amelyhez tervet készítettünk, a kivitelezést 1972-ben kezd­jük. 1980-ig az egész területet fürdőteleppé fejlesztjük. Eh­hez szükség lesz a környező községek segítségére, mivel a fürdő építési költsége is tíz­millió forint. A tervben szerepel az is, hogy a község központjában új presszó, bisztró, műszaki áruház épül. Irodaházat 5s létesítenek, s a jelenlegit me­legkonyhás vendéglővé ala­kítja át az ÁFÉSZ. Mindez az ÁFÉSZ-nek 9 millió forintjá­ba kerül. Gólya József A síréber — Bejöttem dolgozni, főnök, mert nem tudok otthon tétle­nül feküdni... gatja. A diákok egy része szí­vesen hordja. Meg is indokol­ták, hogy miért. Hadd állítsak csatasorba néhány igenlő vé­leményt magyarázattal együtt. — Én helyesnek tartom. Megkíméli a ruhát. — Mindenképpen okos vi­selet, főleg a lányoknál, mert egyszerűen megelőzi o divat versenyét. — A munkásoknak, orvo­soknak, mérnököknek is van munkaruhájuk. Nekünk ugyanez az iskolaköpeny. Szí­vesen viselem. És következzék néhány el­lenvélemény, szintén magya­rázattal : — Egyforma tömeggé vál­toztatja a fejeket. Én utálom hordani. — Legszívesebben felmos­nám vele a folyosót. Undo­rodom az uniformistól. Miért nem járhatok divatosan? Tes­sék csak megnézni néhány tanárnőt! — Olyan rondákat lehet kapni, hogy, ha felveszem, bántja a szépérzékemet. Per­sze, ha szépeket lehetne ven­ni?! Könnyű eldönteni, hogy kik­nek van ijazuk? Az igenlők­nek? Valóban megkíméli a ruhát. A köpeny e célnak ki­tűnően megfelel. Az is helyes álláspont, hogy az iskola nem lehet divatbemutató, öltöz­zön. S. Boda András (Zsoldos rajza) JEGYZET ,fK&pény@ghrgutá$ // Főiskolán Főiskolai rangra emelkedett ' ez évben Kaposváron a felsőfokú me­zőgazdasági technikum. Somogy megye első főiskolájának elismert pedagógusai és kutatói van­nak. Képünkön: II. éves hallgatók az állatházban. Régebbi a liászkorindl Nyolcezer kalóriás szénmező Baranyában Dél-Baranyában évek óta I módszeresen kutatják a föld J mélyét. A munka során a már ismert, a mecseki liászszén- nél jóval „idősebb” és érté­kesebb — karbonkorú — kő­szén nyomaira bukkantak. Ha­sonlót Magyarországon még nem bányásztak, sőt úgy tartották, hogy hazánkban ilyen nem is fordul elő. A kőszénterület Pécstől mintegy 15 kilométerre, Bogádmind- szent környékén van, 40—250 méter vastagságú laza üle­dék alatt. Az eddigi vizsgá­latok szerint a kőszén és a meddőkőzet aránya kedvező, számítani lehet viszont arra, | hogy a telepek vastagsága kis távolságokon belül is szeszélyesen változó. A to­vábbi geológiai-geofizikai komplex kutatás ad választ arra a kérdésre, milyen’ mér­tékben lehet számítani Ma­gyarország jövőbeli kőszén­bányászatában a baranyai karbonkőszénre. Általános tapasztalat sze­rint: míg a liászszenek 5000—6000 kalória tartalmúak, a jóval Idősebb, érettebb kar­bonszenek pedig elérik a 7000—8000 kalória értéket is. Figyelemmel más, hasonló korú európai karbonszénte- rületekre, kitermelésük igen gazdaságos. Alumínium a korszerű háztartásban A magyar ezüst, az alumí­nium felhasználásának, alkal­mazásának széles körű lehető­ségeit tárja közönség elé a Meteor Vas- és Fémipari Ktsz, ködési verseny színhelye. A szülői pénztárcák sem egyfor­mák, félő, hogy a tanulók, el­sősorban a lányok ruhái sem lennének egymással verseny- képesek. A munkaruha — ez esetben az iskolaköpeny — megteremti a külsőséget is az osztálymunkához. Vagy talán az ellenzéknek is igaza lenne? A sok rosszul szabott, egyforma köpeny tényleg nem szívderítő lát­vány. De miért ne lehetne szí­nes. vidám, modern vonalú a köpeny, amelyben jól érzik magukat a diákok?! Már az iskolákat sem tervezik ko­morra; hangulatos színekre festik az osztálytermeket, fo­lyosókat. A körömlakkozást csak esz­tétikai és tisztasági okokból ellenzem. Lekopik, töredezik, csúnya, ha nem állandóan gondozott. Képzeljük csak el egy kémia vagy biológia gya­korlati óra után a hosszú, pi­ros körmöket! Tisztán tartani majdnem lehetetlen. A szem­festés? Nem merek határozot­tan pálcát törni felette. Tu­dom, az álláspontok különbö­zőek, végső soron ugyanis az iskola vezetősége dönt. Én azt mondom, hogy finoman, nem démonira, akinek jól áll, hadd fesse ki a szemét, ha ez az egész világon divat. Nem hi­szem, hogy roppant súlyos vétség lenne. Más részről pe­dig az a véleményem, hogy tizenéves korban oly szépek a lányok, amúgy természete­sen! Regős István valamint az Alumínium Alkal­mazástechnikai Központ közös bemutatója, amelyet az Alu­mínium a korszerű háztartás­ban címmel nyitottak meg Bu­dapesten, az V. kerület Váci utca 40. szám alatti kiállító- helyiségben. A mintegy 200 főt foglalkoz­tató szövetkezet ez évben csaknem 40 millió forint ér­tékű termelésének zömét is az elsősorban alumíniumból ké­szülő fürdő- és előszobaberen­dezések teszik ki. , A most megnyílt kiállításon főként a műszaki nagykereskedelmi vállalatok, valamint a többi kereskedelmi partner érdeklő­désére számítanak, eléjük tár­va az 1972-es évre felkínált választék legjavát. Meghívták a bemutatóra az ÁFESZ-ek képviselőit is, ugyanis a szö­vetkezet velük szeretné bőví­teni megrendelőinek körét, igy várhatóan bővül majd a vá­laszték az ÁFÉSZ-boltokban is. Amint azt a szövetkezet ve­zetői elmondották, készek a jövőben kooperálni az építő­iparral, valamint a szálloda- iparral is. Tavaszi rúd A Zala megyei Állatforgal­mi és Húsipari Vállalat, köz­ismert nevén a Zalahús, za­laegerszegi telepén újabb hús­ipari termék előállításán dol­goznak. A neve tavaszi rúd lesz. A debrecenihez hasonló kolbászféle az eddigiektől el­térő, zöldséggel ízesített. A zalai húsipar másik újdon­sága a különböző zöldség- és fűszerfélékkel ízesített ser­tészsír. A zsírt papír helyett zárható műanyag dobozba cso­magolják.

Next

/
Thumbnails
Contents