Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-24 / 277. szám
4 "“’sr/űriap 1971. NOVEMBER 24., SZERBE A Csepel Autógyár könyvtárában Könyvértő könyvbarátokat neveinek Nem akarom elhinni, hogy üzemi könyvtárban vagyok. Jókora világos termek, elegáns, modern berendezés, csend és a könyvek áhítata. Nagy nemzeti bibliotékánk, az Országos Széchényi Könyvtár sem fogadja ennyi ideális külső feltétellel a könyvek közt tallózni vágyó embert. Szakképzett a könyvtár vezetője, Máté György és két munkatársa is. A tízezres létszámú nagyüzemből mégsem látogatják sokan a jó anyagi és szellemi adottságokkal rendelkező intézményt, a dolgozóknak csupán tizenhat százaléka beiratkozott olvasó. A könyvtárnak mégis nagy a forgalma, és ez a két szomszédos község, Szigethalom és Szigetszentmiklós érdeme. Az évről évre kikerekedő statisztikai adat, a háromezer könyvtárlátogató több mint fele e két település nem autógyári lakója. Az értelmiség nem jár be A gyári tizenhat százalék társadalmi-munkaköri megoszlása meghökkentő egy kívülálló számára. A Csepel Autógyár értelmisége nem látogatja könyvtárát. Miért? Máté György, aki alkalmi szociológusnak legalább olyan figyelemre méltóan ötletes, mint könyvtárosnak, fején találja a szöget: „Ha jó mérnök, örül, ha szabad idejében a hatalmas tömegű szakirodalommal megbirkózik, lépést tart. Ezt a gyár műszaki könyvtárában találja meg. Ha nem jó mérnök, nemcsak szakmája, hanem a művészetek, az irodalom iránt is közömbös.’’ Való igaz, könyvkiadásunk elárasztja a kereskedelmet, s e könyvözönben még a jó szi- matúaknak is erőfeszítésébe kerül a tájékozódás. Műszaki értelmiségünknek — tisztelet a kivételnek — nincsenek fogódzói, nincs Ariadné-fonala, mellyel eligazodna a könyvek labirintusában. Olykor magának sem vallja be a tájékozódási készség hiányát, kívülállóknak pedig végképp nem beszél róla. Bizalmas beszélgetések kellenének ennek a feszültségnek a felszámolásához. A kölcsönzési napokon, melyeken gyakran száz-százötven ember fordul meg a Csepel Autógyár könyvtárában, szükségszerűen elmaradnak ezek a diskurzusok. A mindennapi találkozásoknál, HÉV-en, ebédlőben pedig rendszerint a hiányosságait nem sejtő és ezért nem is rejtegető olvasó szegezi a könyvtáros mellének olvasmányai során felmerült kérdéseit, kételyeit. Akik kultúra nélkül nőttek fel Az autógyári olvasók fele fizikai munkás, fele alkalmazott (gépíró, adminisztrátor stb.). Az, hogy évről évre olvasójegyet váltanak négy forint ellenében, nem jelent egyszersmind ezerötszáz igényes olvasót. Jó részük Szilvási, Berkest, Rejtő könyveit keresi (és ha korlátozott számban is, de meg is találja) a könyvtár polcain. A vezető természetesen irányítani szeretné a „vegyesen” olvasók népes táborát, bár tudja, hogy a könyv, könyvtár, a kulturálódás nélkül felnőtt emberek ízlését átformálni herkulesi munka. A legkülönbözőbb eszközökkel próbálják felnőtt közönségük könyvválasztását befolyásolni. Szerződéseket ajánlanak a szocialista brigádoknak, melyben a brigádtag kötelezi magát a könyvtár által javasolt szépirodalmi művek tanulmányozására, és vállalja, hogy nemcsak munkateljesítményét, hanem olvasottságát Is számon kérhetik a brigád összmunkájának értékelésekor. Külön könyvlistát állítottak össze a két műszakban dolgozó nők számára, író-olvasó találkozókat rendeznek, beszélgetéseket kezdeményeznek divatos vagy országosan érdekessé vált témákról, stb. Az eredmény természetesen nem minden esetben látványos, pontosabban az esetek többségében nagyon szerény. Gyökeres változást nem is várnak olvasóiktól. „Lenin minden írását szeretném elolvasni..." Népszerűek-e az ideológiai művek, a marxizmus—leniniz- mus régi és újabb irodalma a csepeli dolgozók körében? A válasz kétféle. A közelmúlt történelmi eseményeit marxista szempontból tárgyaló műveket (Sík Endre könyveit, a Nürnbergi per és dialógus címűt, Zsukov emlékiratait) szívesen forgatják a fiatal könyvtárlátogatók, főleg a diákok. A klasszikusokat: Marx, Engels, Lenin műveit nem olvassák. A gyár ideológiai vezetői a helyi pártbizottság kézikönyvtárát használják, az átlagolvasó pedig megriad a vaskos kötetek láttán. Volt már olyan „paciense” az autógyári könyvtárnak, aki — ki tudja, minek a hatására — Lenin összes műveit akarta kikölcsönözni, de a második kötet után az ő buzgalma is alábbhagyott. És már hallom is a többi helyről ismert könyvtáros-pedagógus óhajt: népszerűsítő „breviáriumok” kellenének, kivonatol? témakörök szerint a marxizmus teoretikusainak életművéből. Gyerekek A könyvtár leglelkesebb látogatói a gyerekek. A nevelhetők, formálhatók. Jó ideje felismerték a könyvtár munkatársai, milyen feladatot ró egy munkáskerület könyvtárára a hátrányos helyzetű gyerekek segítése. Gyermek olvasóik nyolcvan százaléka munkás származású. Értük, miattuk van az ötezer kötetes gyermekkönyvtár, ahol valamennyi ifjúsági és az ifjúságot érdeklő felnőttlapot megtalálni. Lemezeik, zenei és művészeti kiadványaik vannak. Szomorjai Katalin gyermekkönyvtáros változatos didaktikai fogásokkal nevel könyvbarátot az alkalmi betévedőkből. Szövetkezik a pedagógusokkal, az úttörőcsapatokkal, diavetítéseket rendez, leült mesélni, társasjátékozni „A világ valamennyi ipar- művészeti múzeuma egyazon programmal indult — írja Ra- disics Jenő, a mi Iparművészeti Múzeumunk első tudós igazgatója — egybegyüjteni az iparművészet múltjának jellegzetes és kiváló emlékeit, ezek segítségével, mint tanítóanyaggal, mely eszmei tartalmánál fogva alkalmas irányításra, s rég elfeledett technikák felelevenítésére, fejleszteni korunk iparművészeiét, fokozni versenyképességét, s a közönség ízlését nemesíteni.” Műgyűjtők adományai Ez volt a programja a magyarországi iparművészeti múzeumnak, akkor, amikor 1896. október végén megnyílt az Üllői úti palota, s már akkor is, amikor az 1872-es országgyűlés első ízben szavazott meg nagyobb összeget a gyűjtemény megalapítására. Pulszky Károly, Ráth György és Radisics Jenő érdeme, hogy Iparművészeti Múzeumunkat a nagy európai múzeumokkal egyenrangúvá fejlesztették. Műgyűjtők adományozták a múzeumnak féltett kincseiket Bubios Zsig- mond 700 darabból álló holies! és tatai fajansz gyűjteményét, Egger Henrik ötvösmunkákat, Nemes Marcel antik római 1 üvegeket, Glück Frigyes a kisiskolásokkal. Közben megtanítja őket a katalógus használatára, a tantárgyaikhoz illeszkedő bibliográfia összeállítására, a szabad polc előnyeire. Könyvértő könyv baráttá gyúrja őket. Lehet, felnőtt korukban ezek a nebulók is ,vegyesen” fognak olvasni, nemcsak Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Déryt és Németh Lászlót veszik a kezükbe. Az azonban bizonyos, nem állnak majd zavarodottan a könyvek között, otthonosan fognak mozogni a könyvtárakban. Es ez nem is jelentéktelen eredmény az előző generációhoz képest. A Művelődésügyi Minisztérium a kiváló könyvtár címet adományozta a Csepel Autógyár üzemi könyvtárának. Nem látványos ennek a könyvtárnak a munkája, nem csillogóak statisztikai adataik sem. Csak dolgoznak csendben, de kis eredményeikre is büszkék. Lőcsei Gabriella kulcs- és evőeszköz-gyűjteményt, Berger Salamon kétezer délszláv hímzést, a múzeumhoz kerültek az Eszter- házp-kincsek, a győri székes- egyházból a 16. századi alakos falkárpit. Az Üllői úti palota Majd százéves iparművészeti gyűjteményünk előbb a Nemzeti Múzeum lépcsőházában, majd később a Sugár úti régi Műcsarnok (ma Népköz- társaság útja 69—71) alagsorában tengődött. S csak 1893- ban kezdték el építeni Lech- ner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint az Iparművészeti Múzeumot és iskolát. Három évig készült az Üllői úti palota, s csak a millenniumi ünnepségek utolsó eseményeként, 1896. október végén helyezték el a zárókövet. Amikor 1897-ben a múzeumot a nagyközönség részére is megnyitották, így írt a Vasárnapi Újság: „L echner Ödön és Pártos György külsőleg is kifejezni kívánták az épület célját, és a megszokott építési stíl helyett mást alkalmazták. Magyarost óhajtottak nyújtani. De magyaros építészeti stíl nincsen. Fölhasználták hát a keleti formákat, a kerek és csipkés boltíveket, ablaküvegeket, a magyar díszítésnek régi emlékeit, amelyeket hímzések, festések őriztek meg.” Vasárnap finálé Ceglédi Ősz 71 Vasárnap befejeződik a Ceglédi Ősz ’71 rendezvénysorozata. Az ünnepi záróest köszöntőjét Mohos Imre, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke mondja. A rendező bizottság színvonalas műsorral készül erre az alkalomra, amelyet a Népművelési Intézet munkatársa, Márky Péter vezet. A Kossuth művelődési központ színháztermébe ellátogat Baranyi Ferenc költő, Bretus Mária és Hetényi János, a pécsi Nemzeti Színház balettegyüttesének tagjai, Kardos Pál karnagy, főiskolai docens, Kovács Kornél fuvola- művész, ifj. P. Kovács Sándor fagottművész, Patkós Irma színművész és Varsányi László zongoraművész. A műsorban közreműködik a szegedi Bartók Béla művelődési központ vegyeskara és a Tanárképző Főiskola női kara. — A dél-baranyai Zádorban a termelőszövetkezet vette át a helyi művelődési otthon fenntartását. Ez az első eset Baranyában, hogy a szövetkezeti gazdák lettek a mecénásai egy kulturális intézménynek. Sok ellenzője akadt az építészek elképzelésének, különösen a homlokzatot borító Zsolnay-féle pirogránit alkalmazását találták merésznek, szokatlannak. A zománcos fényben ragyogó virágos, tulipános cserepek végül mégis ott diszlettek a palotán — hirdetve, hogy a művészi ipar múzeuma számára elsősorban a hazai iparművészet termékeit kívánják felhasználni A belső építészeit folytatja a külső magyaros-keleties stílus elemeinek alkalmazását. Az ablakok, az ajtók, a lakatos- munkák, mind ilyen minták után készültek. „Az épület belseje látványosság — folytatja a Vasárnapi Üjság kritikusa —, tágas termeivel, nagy világosságával, kedves és finom részleteivel. Az építész nem minél több termet akart építeni, hanem nagyobb területeket keresett, ahol a gyűjteményeket csoportosítani, minden oldalról megtekinteni lehet. Kitűnő megoldás a fedett udvar, mely voltaképpen egy nagy terem, alul köröskörül folyosókkal, ezek között karzattal. A múzeum Üllői úti homlokzata fölött uralkodó kupola az épület belsejében is kitűnően érvényesül, mint a világosság forrása is és mint látvány, mert a földszintről egész három emeletnyi magasságban A pomózi művelődési ház szervezésében magyar irodalomtörténeti előadássorozatot rendeznek a nagyközségi tanácsházán. A havonta egy alkalommal megtartott előadáAmikor Kóbor Jánossal, az Omega együttes énekesével beszélgettünk, még nem dőlt el, hogy mi lesz az elismerő jelzője annak a bizonyos fehér kőnek, amelyikről leg- újabbi számukban énekelnek. A szerzemény kitűnően sikerült, s dicsérő jelző illik rá. Különösen akkor, ha látjuk is, ahogyan játsszák, ugyanis a zene „háromjelzős” hatását fokozza a fényjáték. A kilenc és fél (!) percig tartó szám alatt használja az együttes a Münchenből hozott világítóberendezését, amelynek megmegszakított fénye, villanása olyan látszatot kelt, mintha megannyi gyors egymásutánban készült fényképet vetítenének. Nem akarunk jósolni, de egész biztos, hogy sikerszám. Már a múlt héten is sok szavazat érkezett rá, s ha a Hanglemezgyártó Vállalat nem késlekedik a lemezkiadással, akkor talán még az idén élre kerülhet. És maradjunk egy kis időre még az Ómega-lemezeknél. Megszoktuk már, hogy a karácsonyi vásár egyik slágere az ő nagylemezük, ám az idén — úgy hírlik — változás lesz. Mi igaz ebből? — Későn állt össze a nagylemez, s inkább várunk addig, amíg a nyomda jó minőségű tasakot tud készíteni, ezért valóban csak jövőre lesz kész a negyedik Omega nagylemez. Annyit elárulhatunk, . hogy az MHV elképzelései szerint kislemezről még az idén szó lehet. Az együttes legutóbbi nyugat-európai turnéja előtt írtunk a tervekről, vajon mi valósult meg? — Minden, sőt több is, mint amire számítottunk. Az osztrák televízió show-műsovégigláthatni a kupola belsejében, föl egészen a virágos üvegfedélig. Csupa sárga majolika borítja az Üllői úti főbejáratról nyíló előcsarnokot, melynek egyik oldala az utcára is szabad, s az utcai közlekedéstől mindössze vasrács zárja el. Olyan, mint egy kápolna.” Nagy tártatok Az első évtizedek nagy sikerű kiállításai közül érdemes megemlíteni néhányat: brit iparművészeti, erdélyi és török szőnyegek, francia bútorok, három évszázad divatja, Közelés Közép-Kelet újabbkori iparművészeié, lett, svéd, francia iparművészeti bemutatók. A múzeum legértékesebb tárgyait az első évek leltára így sorolja fel: kőszegi patika a 18. századból, sümegi könyvtárterem, sólyi templomkarzat, toki, makseJ mennyezet, ugyancsak 18. századi, francia és magyar bútorok, holicsn és habán fajansz, francia és német porcelánok, angol kőedények, keleti és erdélyi szőnyegek, gobelinek, reneszánsz textilek, régi magyar virághímzések, erdélyi és európai ötvöstárgyak, régi magyar könyvkötések, középkori elefántcsont-faragások, mézeskalácsformák. Jövőre, amikor a gyűjtemény alapításának 100. évfordulóját ünnepük — kiállításon mutatják be a múzeum legszebb, legértékesebb műkinKádár Márta sokat Czine Mihály irodalomtörténész vezeti. A legközelebbi előadásra november 26-án kerül sor, Arany János költészetéről. rában felléptünk, ügy érezzük, sikerrel. Ezt igazolja, hogy nem is egy újság elismerően írt zenénkről, s a Sopron környéki fiatalok levelei ugyancsak erről tanúskodnak. — Párizsban egy hónapot töltöttünk, s ez idő alatt sok helyen szerepeltünk. Legnagyobb eredménynek azt tartjuk, hogy a CBS Columbia hanglamezcéggel ötéves szerződést kötöttünk, ezt a közelmúltban aláírtuk, miután a Magyar Hanglemezgyártóval is megbeszéltük. A szerződés szerint a CBS-en kívül csak az MHV-nak van joga Ómega- lemezt kiadni. A Columbia a közeljövőben készíti el az első kislemezt — a jövőben évente két SP- és egy LP- lemez készül — ezen angolul énekelünk. Az Omegáról még annyit — s ez a könnyűzenei műsorok szervezőinek dicséretére legyen mondva —, hogy télen is lesz olyan jellegű koncert, amilyen eddig csak nyaranta volt. a Kisstadionban, az együttes december 25-én vagy a Sportcsarnokban, vagy a Nagycirkuszban lép feL Egy rövid LGT-hír: a négy zenész Japánban vendégszerepei, Freinreisz Károly: Touch me, love me rock me című számát mutatja be. Oldal József olvasónk levelében Supraphon lemezjátszójához kér „Saphir 68 319” sz. tűt. Természetesen utánajárunk, hol lehet ilyet kapni, mindenesetre kérjük olvasóinkat, hogy afci tudja, hol kapható, írja meg szerkesztőségünknek. E HETI NYERTESEINK: Szabó Jánosné (Dunakeszi, Dimitrov tér 4.), Krizsán Magdolna (Manor, Liszt F. u. 26.), Csaba Judit (Abony, Mátyás király u. 27.). Slágerlistánk: Komolyzene: 1. (2.) Liszit: Mazeppa. 2. (3.) Beethoven: Für Elise. 3. (1.) Bartók: Csodálatos mandarin. 4. (—) Bach: Orgonaművek. 5. (5.) Kodály: Háry János. Tánczene: 1. (2.) Boldog vagyok (LGT). 2. (1.) Bolond város (Neoton). 3. (4.) Egy régimódi bál (Hungária). 4. (3.) Szomorú történet (Omega). 5. (5.) Csodálatos fehér kő (Omega). 6. (7.) Napot akarok látni (Bergendy). 7. (8.) Cirkuszi kikiáltó (Apostol). 8. (6.) Várj, míg sötét lesz (Koncz). 9. (9.) Vándorút (Neoton). 10. (10.) Tüzes pokol (Hungária). sunyó—falus Vágja ki, töltse ki, tegye borítékba, vagy ragassza levelezőlapra, s úgy küldje be szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Bp. VIH., Somogyi B. u. 6.). A borítékra no feledje felírni: „Kedvenc lemezem”. Szavazóink között hetente három hanglemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándékát. DIÁKOLVASÓK A törökbálinti könyvtár olvasóinak több mint negyed része fiatal, általános iskolás korú gyerek, akik szívesen látogatják a könyvtárat. Száraz György nyolcadik osztályos tanuló már ötödik éve tagja a könyvtárnak, főleg a történelmi tárgyú könyveket szereti, átlagban kéthetenként látogat el ide. Foto: Gárdos A művészi ipar múzeuma Fényjáték — zenéhez A lista élén: Liszt Mazeppája Irodalmi előadás a tanácsházán
