Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-21 / 275. szám

Természetjáró úttörők aűPi'irwEfrYEr hírlapkülön Ki~ÄPÄsg XV. ÉVFOLYAM, 274. SZÄM 1971. NOVEMBER 21., VASÁRNAP HÉTFŐN: Mezőgazdasági előadások A Petőfi T ermel őszöve tíkeze t bokrosa klubjában hétfőn, 6 órakor, Barabás Ferenc tart előadást, a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamok keretében, a zöldségtermesztés új öntözési módszereiről. Szerdán, a Rákóczi Termelő­szövetkezet központjában, dél­után 4 órakor, Hegedűs Zoltán tart előadást a szarvasmarha­tenyésztés új módszeredről. Szüretelik a káposztát a Rákóczi Tsz-ben A károgó varjak eljöttek az erdőből, s már a város felé merészkednek, hirdetve, hogy közeleg a tél. A ceglédi or­szágút melletti gabonavetések szépen zöldellnek, kedvezett rájuk az idő. Az országút mellett, a Rá­kóczi Termelőszövetkezet köz­pontjában serény munka fo­lyik: szüretelik a káposztát. Korai kel- és téli fejes káposztából csaknem 20 holdat ültettek. A munkában elölj ár Tóth József brigád vezető. — A nagyobb, kemény fe­jeket — magyarázza —, fagy­mentes raktárainkban, priz­mákba rakjuk, a termelőszö­vetkezet üzleteinek téli ellá­tására. A kisebb, lazább-feje­ket a pincébe hordjuk, ahol több száz mázsát savanyít be­lőlük a „káposztás brigád”. Házi módon készülő, ki­tűnő káposztánk a múlt évben is annyira kapós volt, hogy nem győztük az igényeket kielégíteni. A pincében villamos gyalu­gép vágja finom laskára a ká­posztát, hogy rétegezve, egész fejekkel vegyesen, 15—20 hek- tós hordókba rakják. K. L. Különös figurák Nézelődés az ócskapiacon Az öreg holmik iránt kü­lönös vonzalmat érzek, meg­magyarázhatatlan érzelmes- séggel, de akasztásra sem tud­nám megmondani, miért. Ta­lán, mert az öregek tisztele­tet érdemelnek, vagy csalt ép­pen sajnálom őket. A tisztelet és a sajnálat között szerintem nincs nagy jelentésbeli kü­lönbség. Az ócskapiacon különös fi­gurák árulgatják soha vevőt nem találó portékáikat, de ez a kínálgatás soha nem volt, mert nem is lehet önbizalom­mal teli, mert a cuccok — engedtessék meg ez a pórias szó! — kívánnivalót hagynak maguk után. Valamint pe­nészszagot. Filléres lányregények kelletik magukat. Némelyik­ben préselt virág porosodik. Tanúja volt egy világégésnek, mely csak a csoda folytán nem égette meg magát a könyvet is. Az egyik címlapon félszeg mosolyú, mirtuszko­szorús leány látszik, előtérben behízelgő, szemüveges férfi, aki az alázat és egyszersmind az odaadó szerelem tiszta ér­zésével gyűri arája ujját, egy életen át tartó boldogság re­ményében. Találomra felütök egy címlapvesztett regényt, és beleolvasok. Nem elretten­tésképpen, inkább okulás­ként, vagy csak okításként kimásolok egy részletet: — Drága Annamária! — rebegé a férfi elszánt szívvel, ifjúi hévvel. — Nem múlik el perc, hogy Nagyságodra ne gondolnék, az én kis házi szentemre. — Ah, István, maga min­dig olyan hízelgő — feleié An­namária, és arca, mint pipacs, melyet üde szellő ért, piroso­dott. Ha volna jó, régi traktorom, avagy ház­tájit érdemeltem volna ki, most tüstént választhatnék megfelelő alkatrészeket, de így csak az árus kétes öndí- cséretét hallgatom. Az öreg bajuszos arcán furcsa öröm villan át, valahányszor újra­kezdi soha meg nem unható és soha el nem felejthető roondókáját. Eleinte, az új­donság erejével, szomszédait hallgatásra ingerli, aztán csak a verebek fűzik borsos véle­ményüket az ügyhöz. Pedig érdekes a mondóka, egy pil­lanatra fellebbenti ' az idő rozsdafátylát a 30-as évekről. Nagyapám meséi alapján mindig is ilyennek képzeltem az egykori reklámozást. Furcsa népség érkezik. Első pillantásra ugyan semmi nem látszik raj­tuk, legfeljebb az energikus mozdulataik feltűnőek. Meg- megállmak a portékák előtt, valamit kereshetnek, amii egyelőre nincs, mert az asz- szony idegesen rángatja fér­jét tovább, majd egy nevet­séges színű kredencnél meg­álljt int élete párjának, és értő, de nem műértő szem­mel roustrálgatni kezdi az árut. — Mit gondolsz, elég erős? — kédezi beleegyezést váró hangon. — Te tudod, te fogod hasz­nálni — nyögi- a férj.. — Mibe kerül? — fordul oda ez eladóhoz. — Négyszáz forint, plusz a fuvar. — Ez? — csaltam fel felhá­borodottan az asszony. — Ez a szörny? Ez az idétlen, csi- gaházvonalú, kredencnek csú­folt sublód? Kétszázötven! — Nem szép? Keressen másikat — védi igazát az árus. — Hallod ezt a pimaszsá­got? — fordul urához az asz- szony. — Te nem is szólsz semmit? — Mit szóljak? — húzódo­zik a férj. — Valamit, bánom is én, elvégre te vagy a férfi, nem én! Az ember lassan kigombol­ja ingét, és félénken oda- szol: — Mennyi? Az árus, látja, hogy értetlen emberre akadt, nagy komo­lyan elkezdi: — Mint tudjuk, a diófa a legnemesebb fa, a mahagóni és a ... — de nem fejezi be, mert az asszony, férjét maga után húzva, továbbmegy. — Csak nem hagyják itt ezt a kredencet? Szinte in­gyen van! Vigyék kétszázöt­venért. — No,, azért! — harsogja az asszony, aztán előveszi, buk­száját és fizet Harmadszor jár körbe a pénzbeszedő. Ö az, aki leg­többet tudhat az ócskapiac ki nem derülő titkairól, kicsi­nyes üzleteiről. Mint pontos emberhez illik, most is ko­mótosan végigballag az áru­sok között. Néhányukat min­dig itt látja, jó szót kap min­denhonnan. Idejét múlt intézmény az ócskapiac? Ha intézménynek vesszük, igen. Ha szórakozás­nak vesszük, semmiképpen sem. És ugyan minek vehet­nénk másnak? Ballai József Legyen csapatotthon minden iskolában Tizennyolc akció közül választhattak Az ünnepélyes csapatössze­jöveteleken hirdették meg azt a tizennyolc akciót, amely kö­zül az úttörőcsapatok, rajok, őrsök, szakkörök választhattak maguknak. Ez a választási le­hetőség meghozta az úttörők munkakedvét, de bekapcsolód­tak az akciómozgalomba a kisdobosok is. A legtöbb úttörőcsapat a „Figyelő szemmel a természet­ben” című akciót választotta: az Arany iskola két, a Rákó­czi iskola és a Kossuth iskola egy-egy csapata. Ennek az ak­ciónak a célja, hogy az úttö­rők minél többet járjanak a természetben, de nocsak játékból és szóra­kozásból, hanem úgy, hogy megfigyeléseikkel új is­mereteket ' szerezzenek, amiket a tanulásban is ka­matoztathatnak. Ezért tartották az őrsök fog­lalkozásaikat kinn, a szabad­ban, a Pálfájában, vagy ha kevesebb idejük volt, a Cifra­kertben, ahol megfigyelték a fák, a madarak életét. A kisdobosok az „Erdő-mező titkai” akcióban vesznek részt. Életkoruknak megfelelően, já­tékos formában lesik el a „tit­kokat”. Rendszerint egy helyen figyelik meg a természetet ősszel, télen, tavasszal és nyá­ron. így ismerik meg az év­szakok változásával változó természetet. Sikere volt az „Olympiai láng” akciónak is, amelyet a Petőfi iskola két csapata, va­lamint a Kossuth iskola másik csapata választott. összesen 58 raj, öt őrs, két szakkör választott más akciót. „Az emberi haladás magyar úttörői” címűt a Vörös Hadse^ reg és a Partizán őrs, az Arany iskolából, a „Testvéreink számvetése” akciót, ugyaneb­ből az iskolából, a Béke és ba­rátság, valamint a Vörös csil­lag őrs, a „Ha vitéz vagy, jer velem” kuruc tárgyú akciót pedig az Aurora őrs. A Petőfi és az Arany iskola nyolcadikos szakkörei a „Fél évszázados a lenini úttörőszervezet” akció­ban vesznek részt. Az úttörők egész tanévben gyűjtik az anyagot a válasz­tott tárgykörben, s g.z évfordu­lókon, jubileumokon zárják az akciókat. A jobb munkát elősegíti az úttörők külön csapatotthona. Az iskolák szűkös teremviszo­nyai között a csapatotthonok létesítése nem könnyű feladat, de a Rákóczi iskola példája nyomán, remélhetőleg, minden iskolában lesz csapatotthon. A Rákóczi iskolában no­vember 10-én, házi ünnep­ségen vették át az úttörők otthonukat, ahol minden szerdán tartanak foglal­kozást. A7 eve Bálint István. Ez a ' gyerek huncut szemével, meg a nevető gödrökkel az ar­cán, legföljebb a Pista titulu­sig viheti a komolyságban, de még kedvesebb becenevet kell számára találni, olyan szeret- nivalóan kedves. Humorát a felnőtt is megiri­gyelheti. Talán az a titka, hogy nagy családban nőtt fel, s a közösségi élet buktatóin nem itt, a tanyai kollégiumban kezdett keresztülbukdácsolni, hanem észrevétlenül közösségi emberkévé nőtt — még otthon. — Milyenek a jegyeid? — kérdem tőle. — Nem jól irt a tanár néni ceruzája! — kapom a vá­laszt. — Olvasásból hármast... — Csak a ceruzában volt a hiba? — Nem azt tanultam, amit kellett — s már lezártnak is tekinti a kérdést, miután ün­nepélyesen ígéretet tesz, hogy ezután igyekszik. A testvéreiről faggatom. Alakul a kép. A két nagyob­bik fiú az állami gazdaságban dolgozik, teherautónál. A lá­nyok is állami gazdaságiak. — Szoktatok játszani? — De még mennyire! A testvéreim fociznak velem, té­len szánkózunk. — Hiányzanak? A válasz megint egy mosoly- talan pillanat. — Mesélj valamit róluk! — kérem. — Elmondom a tiki-takit, jó? Bólintok. — Nekem is volt tiki-takim. Persze, csak otthon játszottam vele, vasárnaponként. Hama­rosan megtanultam. Látom ám, hogy a Sanyi bátyám is vett egyet. Próbálgatta, hogyan is kell. Nem ment neki. Egyik nap a kukoricás mellett is próbálgatja, de csak felsül. Egyszer azután úgy megütötte a kezét, hogy bevágta a tiki- takit a kukoricásba. En meg Szerenád megkerestem, zsebrevágtam. Nem értem, hogy még most sem kéri. Letett a tanulásról, nekem meg keltő van belőle. A társaság többi tagja is jót nevet a felsült bá­ty on. Akadt itt több ilyen érdekes történet. Kollár Jóska például autószerelő akar lenni, s min­den szabad idejét a ceglédi úti szerviz körül tölti. Édesap­jának „haverja” is ott dolgo­zik. Az illedelmesen köszönő fiúcskát senki sem zavarja el, még ha láb alatt van, akkor sem. — Csak egyszer mondták, hogy gyere, szívd meg ezt a benzint! Na, akkor elhúztam ám a csíkot, de nincs harag ... A zenetanulásra terelődik a szó. A műanyag tásakból fu­rulya kerül elő. Az első lecke a Süss fel nap volt. Illedel­mesen meghallgatom a pro­dukciót, csak ázután javaslom, inkább énekeljenek valamit. Katona Erzsi, a dundi kis­lány, bátran vállalkozik: tisz­ta hangon énekli a Rózsa Sán­dor film végén felhangzott népdalt, pontosan, mind a há­rom strófájával. Egyre többen nyitnak be a tanulószobába, közeledik a tanulógra. Köte­lességükre nem kell őket fi­gyelmeztetni. Még tanakodnak egymás között, hogy ezt a nép­dalt tangóharmonikán is tud­nák játszani. A kollégiumi látogatást az igazgatói szobában fejezem be. Müller Rudolffal, az iskola igazgatójával, egy véleményen vagyok: ügyesek, talpraesettek ezek a gyerekek, senki sem mondhatja rájuk, hogy ta­nyasiak. Hirtelen mocorgás hallatszik az ajtónál, majd csönd — s felhangzik a dal: Esik eső, szép csendesen cse- pereg, Rúzsa Sándor a kocsmába feszeleg... A kis tangőharmonikás min­denáron bemutatta a tudomá­nyát! S én így kaptam a ta­nyai gyerekek kollégiumában szerenádot. i Jakkor már azon sem csodál- koztam, hogy amikor népszavazásra tettem fel a kérdést, ki nem szeret a kol­légiumban lakni, egyetlen kéz sem emelkedett fel. Az ellen- próba fényesen sikerült: a ke­zek a magasba lendültek. Akárcsak az iskolában, amikor a tanárok kérdéseire felelnek. Elengedhetetlen, hogy az út­törővezetők szívvel-lélekkel, de tudással is irányítsák az isko­lák úttörőéletét. Ezért is megy Rétsági Oszkár, a Kossuth is­kola úttörővezető tanára, ha­marosan a csillebérci vezető­képző táborba. Az úttörővézetők jubileumi vetélkedőjén Pest megyéből két csapat indul. Az egyik ta­pasztalt körösi úttörővezetők­ből áll. Tagjai Langer István- né, Dobos Tibor és Kovács Ambrus. Reméljük, sikerrel képviselik a várost. Az úttörők versenynaptárá­ban a téli program: november­ben sakk és asztalitenisz, de­cemberben sí- és szánkóver­seny városi döntők. Megyei rendezvény csak májusban lesz: akkor tartják Kőrösön, az úttörő lövészversenyt. Az úttörők téli feladatai közt az akcióprogram teljesítése is szerepel, s ami talán a leg­fontosabb: fölkészülés a tava­szi tanulmányi versenyre. Sz. M. MA ES HOLNAP: Tanácstagi beszámolók Ma, vasárnap délután 3 óra­kor Tekes Balázsné tart ta­nácstagi beszámolót a Tán­csics Mihály utca 31. szám alatt. Hétfőn, délután 5 órakor Gömöri Jánosné a gőzfürdő­ben, Kurgyis Jánosné a tor­mási bisztróban, Blczó Amb­rus az Épület és Karbantartó Ktsz ebédlőjében (Örkényi u. 9.), Szarvas Mihály a Kossuth Lajos -általános iskola Rákóczi utcai tantermében tartja meg tanácstagi beszámolóját. Ugyanezen a napon, fél 6 órakor Csókás Ferencné a Hunyadi Termelőszövetkezet klubjában, Nóniusz Sándorné 6 órakor a Cs. Kiss iskolában, ugyancsak 6 órakor a Vízgaz­dálkodási Társulat irodájában (Kossuth L. u. 18.) Nagy Ist­vánná számol be választóinak a végzett munkáról. * MOZIMŰSOR Madárkák. Ida és Rozi sze­relmei. Színes magyar film. Kísérőműsor: Gyékény és olaj. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. Matiné Csapajev. Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. Hétfői műsor Belorusz pályaudvar. Szí­nes szovjet film. Kísérőműsor: Zajártalom nélkül. Magyar híradó. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. S ■ P « O ■ R is T LABDARÚGÁS Elbizakodottság nélkül méltó befejezést Ma a megyei labdarúgó-baj­nokság őszi fordulójának utol­só mérkőzését Kartalon játsz- sza a Kinizsi labdarúgócsa­pata. A körösi csapat 3 pont­tal az első helyen áll, vere­ség esetén is megtartja veze­tő helyét, de sokkal szebb és eredményesebb lenne ezt az előnyt megtartani, mert a ta­vasszal nagy szükség lesz minden pontra. Szerdán a Kecskeméti TE- vel volt edzőmérkőzés, a kar- tali mérkőzésre készülődés jegyében, a következő össze­állításban: Kocza — Kecskés I, Vass, Juhász, Faragó — Szomolányi, Abonyi (Hege­dűs) — Kovács, Józsa, Kecs­kés III, Szabó (Decsi). Az ered­mény 3:3 volt. Góllövők: Ko­vács, Józsa (11-esből), Decsi. A Kinizsi játékába sok hiba csúszott. Sok volt a rossz át­adás és a játékosok több­ször nem értették meg egy­mást, Kovács az egyéni játé­kot erőltette, eredménytele­nül. A papírforma szerint Kar­talon van esélye a Kinizsi­nek, de teljes erőbedobással és nagy akarással kell játsza­nia. Kartal hazai mérkőzé­seiből hármat megnyert, l:l-es döntetlent ért el a -Csepel Autóval, a Bem SE-vel és Isa- szeggel, 2:0-ás vereséget szen­vedett Pilistől. A számok is azt jelzik, hogy jó küzdő­szellemű játékkal a körösi csapat sikeresen szerepelhet. Reméljük, úgy lesz. P. S. Atléták három fordulóban Háromfordulós volt a Pest megyei serdülő atléták szá­mára kiírt, újszerű verseny- sorozat. Gödöllőn, Vácott és Dunakeszin került sor a há­rom fordulóra. A ceglédiek és körösiek nehezményezték, hogy a megye déli részében egyetlen fordulót sem ren­dezhettek, és így a harmadik összecsapáson nem is indultak el. A verseny végeredményét a három forduló alapján ál­lították össze. Még így is értek el remek helyezéseket a Nagy­kőrösi Pedagógus Sportiskola fiatal atlétái. A gyermeklányok csoport­jában Megyesi Katalin 2841 ponttal szerezte meg a győzel­met. Holi Valéria (257) és Pálfi Anikó (235) előtt. E szám csapatversenyét 775 ponttal a körösiek nyerték. A gyermek fiúk kategóriá­jában Nagykőrös, 393 pont­tal, a harmadik lett. S mind­ehhez tegyük hozzá, hogy nagy létszámú mezőny volt. ★ A Magyar Atlétikai Szövet­ség jövőre ünnepli megalapí­tásának 75. évfordulóját. A jubileumra külön program­mal készülnek az atléták. S. Z. VASÁRNAPI SPORTMŰSOR Asztalitenisz Sportotthon, 9 óra 30 perc: Nk. Kinizsi—Bp. MEDICOR Röntgen, NB III-as férfi csa­patbajnoki mérkőzés. Birkózás Szolnok: országos ifjúsági B-kategóriás kötöttfogású ver­seny. Baja: országos serdülőver­seny. Kosárlabda Budapest: Nagykátai Vörös Meteor—Nk. Pedagógus, NB III-as női bajnoki mérkőzés. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 10.30: Nk. Kinizsi II—Albertirsái Vas­utas II, járási bajnoki mérkő­zés. Kartal: Kartali MEDOSZ ifi —Nk. Kinizsi ifi és Kartal— Nk. Kinizsi, megyei bajnoki mérkőzés. Torna Miskolc: férfi ifjúsági II— III. osztályú vidéki csapatbaj­nokság. Debrecen: női ifjúsági III. osztályú vidéki csapatbajnok­ság. Közhírré tesszük, hogy a DÉMÁS2 nagykőrösi üzemigazgatóságai Nagykörös. Bánom külterületén] kisfeszültségű hálózatbővítést vég-* zett. Ezen létesítményt az Áram- szolgáltató Vállalat 1971. novem­ber 25-vel feszültség alá helyezi. Ettől az időponttól kezdve a veze­ték érintése halálos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents