Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-19 / 273. szám

Bodor Tibor a Kőrísfában Süvít a szélnyög a Balkán Bodor Tibor neve minden körösi irodalomkedvelőnek egyet jelent a kulturált vers- és prózamondás fogalmával. A fiatalok a gimnáziumi „művé­szi irodalomórákon” szerették meg a művész előadói stílu­sát, s kedvelték meg azokat a műveket, amelyeket bemu­tatott. A kapcsolat, amely köz­te és a város között kialakult, régi és egyre bensőségesebb. A művészt diákköri emlé­kei erős szálakkal fűzik Nagy­kőröshöz, az irodalom kedve­lői pedig műsorról műsorra jobban szívükbe zárják Bodor Tibort. Még r'ncs egy hónapja, hogy Petőfi-délutánt tartott a gimnáziumban. Most, no­vember 24-én, a Kőrisfa cuk­rászdában, az irodalmi presz- Bzóban ismét találkozhatunk vele, amikor a „Süvít a szél, fiyög a Balkán” című irodal­mi műsorát mutatja be. A műsor este 7 órakor kez­dődik. Csökkent a forgalom a autóvásáron A 14-i cifrakerti autóvásá- ton a szokásosnál jóval ki­sebb volt a forgalom. Sajnos, ez is a tél közeledtét jelzi. ZÖLDSÉG A KERTBEN Szombat délután, 5 órakor, a mezőgazdasági klubban, Barabás Ferenc, a Szabadság Termelőszövetkezet főkerté­sze tart előadást a házikertek­ben termeszthető zöldségfé­lékről. A PCSTWE Gr VEI HÍRLAP XV. ÉVFOLYAM, 272. SZÄM N KIADA S/V 1971. NOVEMBER 19., PÉNTEK IIIREHEZ MÉLTÓ OTTHON Egy helyre költöztetik a város múzeumainak anyagát Műemlékvédelem a IV. ötéves tervben A város múzeumai országos és megyei viszonylatban egy­aránt jelentős tudományos anyagot halmoztak föl. An­nak ellenére, hogy gyűjtemé­nyük jóval gazdagabb, mint a szomszédos ceglédi múzeu­mé, Cegléden több a múze­umlátogató, mint Nagykőrö­sön. Jobb helyen van talán a ceglédi múzeum? Vagy szí­vesebben merítenek a múlt emlékeiből a ceglédiek, mint a körösiek? Nem! A jelenség oka más­ban keresendő. Nevezetesen abban, hogy a tudományos anyagok a város három fiókmúzeu­mában találhatók, már­pedig az egy helyen rend­szerezett anyagot szíveseb­ben nézik meg az embe­rek, akik ha már elmentek, időt szántak valami megtekintésé­re, természetes, hogy a többi terembe is bekukkantanak. Ezt Nagykőrösön most nem tehetik meg, mert a városi múzeum a Ceglédi úton, az Arany János emlékmúzeum a Hősök terén, a konzervgyár múzeuma pedig a József Atti­la utcában van. Pedig bőven akad Nagykő­rösön látnivaló! A városi mú­zeum 18 ezer 760 tárgyi anya­got őriz, régészeti, antropoló­giai, néprajzi, iparművészeti, képzőművészeti és történeti emlékeket. A tárgyi anyagot kiegészíti az 5300 darabból ál­ló dokumentáció és az 5000 darabból álló fényképilluszit- ráció. Tíz év alatt négy állan­dó, 18 időszaki és 36 vándor- kiállítást rendezett a városi múzeum. Gyűjteménye első­sorban a városiban, illetve a környéken feltárt múltbeli adatokat, leleteket tartalmaz­za. 1928-ban létesült, de való­jában csak 1950-ben kezdte meg működését. A kis szük­ségépület egyre zsúfoltabbá vált, de nincs lehetősége ter­jeszkedésre. Egyébként is az összegyűjtött értékek csak akkor töltik be ren­deltetésüket, ha a széles tömegek is megismerked­hetnek velük. Szinte nem hittek 3 szemüknek — Emlékezetes nap marad. Október 30-an, este 8 órakor gyűlt ki a gáz a mi lakásunk­ban. Három héttel ezelőtt sokkal hidegebb volt, mint most, a konyhába jártunk me­legedni, a televíziót meg pok­rócba csavarva néztük. Akkor már hetek óta hitegettek, majd ekkor, majd akkor jön­nek beszerelni a gázt. Szinte nem is hittünk a szemünk­nek, amikor a késői órák­ban megjelentek a szerelők. Ezeket az emlékező monda­tokat Simon Istvánék lakásán jegyeztem le. Éppen a gázo­sok utáni festés, a parketta- csiszolás-lakkozási munkák vége felé jártak látogatásom­kor. — Elégedettek a gázfűtés­sel? — Igen, olyan meleget csi­nálhatunk, amilyent aka­runk. Eddig csak takarékon használtuk, de biztosak va­gyunk benne, akkor sem lesz baj, ha jönnek a „mínuszos" idők. — Minden készen? — No, azért még nem! A fürdőszobai szerelés, meg a konyhai falmelegítö még vá­rat magára. Az udvaron Herpai Ist­vánnal és Péczeli Antallal, a Városgazdálkodási Válla­lat dolgozóival találkoztam. — Az összes fekvőkéménye­ket fel kellett bontanunk, mert a 12 centiméter átmé­rőjű eternit füstcsöveket át kell cserélnünk 3 centiméter­rel nagyobb átmérőjűekre. Most cseréljük az utolsót. Ahol már végeztünk, ott a gázsze­relők megkezdték a munkát. Várkonyi Pálék lakásába csöngettem be ezután, oda is azzal a kérdéssel, elégedet­tek-e a gázfűtéssel ? — Nem a legjobbkor jött. Az előző nap vettem észre, hogy valahol szökik a gáz. Most 14 perce — tekint karórájára —, elzártam minden konvektort, megyek megnézni az órát,,va­lóban szivárog-e? Gondterhelt arccal jön vissza: — Négytized köbméter gáz­zal többet mutat az óra — s /már nyitja is az ablakot, ne­hogy baj legyen. — Egyébként jól fűtöttek a konvektorok, de a finombeállítás még hátra van, mert a kis Szobában nem „terül" jól a láng. — Mennyibe került azelőtt egy-egy téli szezonban a fű­tés? — A szénre, fára elment háromezer forint. Így, kiszá­mítottam, 4000—4500 forintba kerül a tél. De a többletbe telekalkuláltam a kényelmet, azt, hogy nincs salak- és szén­hordás, favágás, por, kímélem a lakást, s már mindjárt nem olyan sokkal több az az ezer- ezerötszáz forint különbség. A régen várt gázfűtés tehát jól mutatkozott be. Remél­jük, a kezdeti kis hibák is hamarosan megszűnnek, s rö­videsen működnek a gáz­bojlerek, meg a konyhai mele­gítők is. Csak akkor sóhajta­nák majd fel a lakók teljes nyugalommal: — Hát ezt is megértük! Szabó Mária A különböző meggondolá­sok arra késztették a városi tanács végrehajtó bizottságát, hogy számba véve az anyagi lehetőségeket, a közeljövőben a gyűjtött anyagnak híréhez méltó, igazi otthont létesít­sen. A IV. ötéves tervben, a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatóságával egyetértésben, a városban levő múzeumi anya­gokat egy helyre költöztetik, az élelmiszer tartósítás tör­ténetét bemutató konzervipari kiállítás anyagát pedig ez év decemberében visszaadják a konzervgyár házi múzeumá­nak. A IV. ötéves terv végéig, 1975-ig, felújítják a régi épü­letet, illetve bővítik, utat, ke­rítést építenek hozzá, korsze­rűsítik villanyvilágítását. Az Abonyi útról a bekötő utat 1972 decemberéig kell elkészí­teni. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a megyei műemlék-felügyelőséggel kö­zösen, az építési és közlekedési osztály vezetője intézkedé­si tervet dolgoz ki a vá­rosban levő műemlékek védelméről, helyreállítá­sáról. A tervek szerint a jelenle­gi nyitott folyosót beüvegezik, s ezáltal is növelik a kiállító- terület nagyságát, továbbá a száz évvel ezelőtt lebontott, mintegy húsz méter hosszúsá­gú, bal oldali szárnyépületet újból felépítik, munkahelyi­ségeiknek és raktáraknak. A felújított, illetve meg­nagyobbított épületbe áttele­pül az Arany János emlék­múzeum anyaga is, a mintegy 1235 Arány-emlék, melyekből 51 közvetlenül Arany Jánostól származó relikvia. Vajon a feltételek érettek-e arra, hogy mindez megvaló­sulhasson? A Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, illetve a városi tanács biztosítja a szükséges anyagi fedezetet az átépítéshez, és megvannak a személyi fel­tételek is arra, hogy egy kép­zett muzeológus, kellő segéd- személyzettel, ne csak hobby- ból, de tényleges hivatásként tárja a nyilvánosság elé, gyűjtse, gondozza és őrizze a múlt emlékeit. (takács) Egy perc humor FURFANG KECSKEMÉTI PÉLDA Meghívást kapott az Arany János Társaság Katona József születésnap­ján a szomszéd nagy város szép ünnepségeket rendezett. Magam is ott voltam, az Arany János Társaság képviseletében, a Katona Társaság felolvasó gyűlésén. Meghallgattam Si­mon István költő köszöntőjét, amit az írószövetség nevében mondott, utána pedig a társa­ság legjobb helyi tollforgató- ja, Orosz László igyekezett pótolni a beteg Keresztúry De­zsőt, majd a Kodály-kórus csodálatos záróéneke hangzott fel. Jók az ilyen látogatások! Megtanul az ember egyet- mást. S az volt az érzésem, immár második ízben, hogy Arany János Társaságunknak sincs oka szégyenkezésre: mű­soraink magas színvonalúak, rendszeresebbek. Ennek a jele volt, hogy most élőszóval is meghívtak bennünket előadás­ra és megbeszélésre, február­ban pedig a kecskemétiek jön­nek hozzánk. Meglepeti, hogy a város és a közönség mennyire pártfogolja irodalmi testületét. A város­háza gyönyörű nagyterme csaknem megtelt. Nálunk még nincs így. Legutóbb, Sáfrány Györgyi dr. és Sellei Zoltán remek előadásán alig voltak ötvenen. Kíváncsiak vagyunk, hogy Sinkovics Imre—Gombos Katalin—Keresztúry Dezső no­vember 28-i színházi estjén mennyien lesznek. Kecskeméten a megyei ta­nács helyettes elnöke bejelen­tette, hogy Katona József ha­lálának 180., a társaság fenál- lásának 80. évfordulója tiszte­letére, a megye és város iro­dalmi és művészeti díjakat alapított. A színészek már a Bánk bán díszelőadásán megkapták a jutalmukat, most pedig 5—5000 forintos díjat és plakettet adtak át Orosz Lászlónak és a Kodály-hagyo- mányok kiváló ápolásáért a városi zeneiskola igazgatójá­nak. Jó volna, ha nálunk is kö­vetésre találna a szép példa, még ha szerényebben is. Bizo­nyosan hozzájárulna városunk kulturális színvonalának eme­léséhez. Ne feledjük, jövőre lesz Arany János halálának 90. évfordulója, amire már a fő­városban is készülnek. Ismerve városi tanácsunk áldozatkész­ségét, hiszem, hogy mi sem maradunk hátul. Dr. Törös László, az Arany János Társaság elnöke Nyílik a kiskapu, öreg bá­csika lép ki, vödörrel a kezé­ben. Éppen a kútnál talál­kozik a szomszéddal. Figyelik a friss, tiszta víz zuhogását. — Látja, Miska bácsi — szól hangosan a kalapos férfi —, ez ám a fejlődés! — Ügy van, no, úgy — bólo­gat az öreg. — De tudnék én jobbat is. — Mi lenne az? — Furfangos, asszonysápitó, embervidító találmány. — Mondja már! — Hát, ha megnyomnám ezt a billentőt, bor csordulna a csőből. MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Az utolsó Leó. Aki a világ helyett csak az utcát változtat­ta meg. Színes angol film. Fő­szereplő: Marcello Mastroian- ni. Kísérőműsor: Tíz deka hal­hatatlanság. Előadások kezdete: 5 és 7 órakor. RIADÓ! Vasárnap dél­előtt izgatott lá­nyok és fiúk pat­tantak kerékpárra, miután a híradó- láncon megkapták az értesítést: ria­dót rendeltek el az ifjúgárdisták­nak. A központ­ban megkapták feladataikat, és rögtön indultak, hogy teljesítsék azokat. A riadó minden mozzana­tát végigkísérte az ifjúgárdista fotós is, aki először a tormási lőtéren készített felvételt a célba lövés ver­senyéről. Egész délelőtt melegítő- ruhás lányok és fiúk járták a vá­ros utcáit, vitték az „clfogottakat”, és igyekeztek min­den feladatot, a borítékban kapott utasítás szerint, pontosan elvégez­ni. A riadónak voltak vidám percei is. Ezek közé tartozott a % izesárok-akció: kötélen kellett a gárdistáknak átjutniuk a túl­partra. A nagy ügyességet igénylő feladat végrehajtása nem mindenkinek sikerült tökéletesen. Az egyik gárdistalány pél­dául iszapfürdőt vett a Kőrös-ér mocsarában. Végül is társai segítségével valahogy a partra vergődött, így ő is teljesítette a nehéz feladatot. Foto: Varga Irén a Magyar Népköztársasági Kupáért Tápiászelei Kohász—Nagy­kőrösi MEDOSZ 7:5 (3:2). A Magyar Népköztársasági Kupa ősszel megindult küz­delmei során, vasárnap Tá- piószelén léptek pályára a körösi kézilabdás lányok, a következő játékosokkal: Hat­vani — Fehér (1), Matisz, Szarka (2), Apró (2), Szebeni, Horváth Á.; csere: Papp, Mo- nori. A területi bajnokságban sze­replő, de már a megyeit is megjárt hazaiak jól játszot­tak, a MEDOSZ-osok viszont a szokottnál gyengébben, ami talán annak is tulajdonítható, hogy a hideg idő miatt már kevesebben járnak edzésre. A mezőnyben szoros volt a küz­delem, de a gólhelyzetek ki­használása a hazaiaknak sike­rült jobban, ami egyben to­vábbjutásukat is jelentette. A körösi kapus jól védett. A pá­lya egyenetlensége (nagy sa­lakdarabok álltak ki belőle) a szeleteket segítette. ★ Az elmaradt Abonyi TSZ SK—Nagykőrösi Kinizsi férfi MNK-mérkőzésen az abonyia- kat nyilvánította továbbjutó­nak a Pest megyei kézilabda­szövetség. ★ lasztók, s mivel megfelelő méretű termük nincs, Buda­pestre, a Bikszádi úti csar­nokba vitték a mérkőzést. Pedagógus: Mitru (13), Spindelbauer (8), Ábrahám T. (16), Zsáki (14), Nagy (14). Csere: Molnár (4), Ruttner Gy. (6), Boros. A körösiek zónával kezd­tek, ami nem vált be, csak az ellenfélnek kedvezett. So­káig 7—8 ponttal vezettek a honvédek. A 12. percben 15:23-ra állt az eredmény, amikor a mieink áttértek az emberfogásra, és felzárkóz­tak pontszámban is. A II. fél-, idő 4. percében szerzett elő­ször vezetést a Pedagógus, majd ismét a váciak álltak jobban. Az utolsó tíz percben teljes pályás letámadással játszottak a körösiek, és fő­ként Mitru jókor jött kosa­raival, megszerezték a győzel­met. A múlt hetihez képest, ja­vuló játékot mutatott a Peda­gógus, az emberfogásos véde­kezés javult, és a támadások is folyamatosabbakká váltak valamivel, de az utóbbiakba még sok hiba is csúszott. A honvédek nagyon lelkesen, jól küzdöttek, de a körösiek job­bak voltak. S. Z. A Kinizsi kézilabda-szak­osztály november 9-én érte­kezletet tartott. Monori Dé­nes és Szarka Anikó edző szá­molt be a legutóbbi időszak­ban folyó munkáról, majd a játékosok és a vezetők, hoz­zászólásaikban, más-más szemszögből világítottak rá egyes jelenségekre. 27-én a kézilabdások pacalvacsorát rendeznek a sportotthonban, amelyet éjjel 2-ig tartó tánc követ. Kosárlabda férfi NB IlI-ban Nagykőrösi Pedagógus— Esze Tamás SE (Vác) 75:65 (28:32). A váciak voltak a pályává­Rokonainknak, ismerőseinknek, a nyársapáti Aranyhomok Tsz ve­zetőségének és tagságának ezúton mondunk hálás köszönetét, akik drága jó édesanyánk, nagyanyánk, dédanyánk és testvérünk: özv. Dobos Sándorné szül. Kóroknai Lídia temetésén Nagykőrösön megjelentek, részvétüket nyilvání­tották, sírjára koszorút, virágot helyeztek. A gyászoló család. Közhírré tesszük, hogy a DÉMASZ nagykőrösi üzemigazgatósága* Nagykőrös, Bánom külterületén* kisfeszültségű hálózatbővítést végé zett. Ezen létesítményt az ÁranH szolgáltató Vállalat 1971. novem­ber 25-vel feszültség alá helyezi. Ettől az időponttól kezdve a veze­ték érintése halálos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents