Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-18 / 272. szám
6 n si hccvei 1371. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK Farmoson többiefnyereséget varnak Az állattartás sem ráfizetéses , Az elmúlt időszak a mező- gazdaságnak egyáltalán nem kedvezett. Alig akad olyan termelőszövetkezet, ahol ne panaszkodnának a vártnál gyengébb termésről. A búza kivételével szinte valamennyi növény csak közepesen hozott. Farmoson, az Üj Élet Termelőszövetkezetben viszont a főkönyvelő azzal kezdi: — Két növénynél is kiugró eredményeket értünk el. Paradicsomot 230 holdon termeltünk, 2,6 millió forintos árbevételre számítottunk. Ehelyett 5,6 milliót hozott ez a növény, annak ellenére, hogy ahol termesztettük, nem öntöztünk. 120 mázsa helyett 170 mázsát szüreteltünk holdanként. Még októberben is szedtük a termést. 70 hold paradicsomunkat vetőmagnak ültettük, így kétszeres hasznot . hozott. Félmillió forintot kaptunk a magért, amellett, hogy a termés levét a konzervgyárnak adtuk. A zöldpaprika — sajnos, csak 55 hold volt belőle — 2 millió forint helyett 4 milliót jövedelmezett a gazdaságnak. Jó időben tudtuk értékesíteni, így az átlagos kilónkénti árbevételünk 5,60 forint volt. Igaz, a részesművelők a bevétel 45 . százalékát kapták, mégis megérte a gazdaságnak. O És a szőlő? — 100 hold a nagyüzemi telepítésünk, 170 pedig hagyományos. Az új szőlőben csak 23 mázsa termett, holott 30 mázsa körül vártunk holdanként Körülbelül 150 ezer forint a szőlőn a veszteségünk, de ezt év végén megkapjuk a Közép-magyarországi Pince- gazdaságtól, mivel beléptünk a szőlő- és bortermelő társulásba, ennyi részesedést várhatunk az átadott szőlőből. © Ezek szerint a kertészeti ágazat ebben a gazdaságban rentábilis? — Nem panaszkodhatunk. Még a sokat vitatott dinnye — 120 holdon termesztettünk — is hasznot hozott. Most nem beszélek ; a zöldborsóról, amelyből 150 hold volt s utána még silókukoricát is ültettünk. .hogy az állatállományunk téli takarmányszükségletének legalább egy részét. saját erőből fedezzük. Egymillió forintért így is vá- sáro Imink kell téli takarmányt. © így nem lehet jövedelmező az állattenyésztés. — Dehogynem. A tejtermelés gazdaságos. Egy liter tej önköltsége 3,90 fórint és átlagosan 4.30-at kapunk érte. A hizlalás sem ráfizetéses, bár itt nyereségről nem beszélhetünk. © Mire számítanak az év végi mérleg készítésekor? — Terveink szerint 32 millió forintos árbevételt kellene elérnünk. Ezt körülbelül 8 millió • forinttal teljesítjük túl. Kiadásaink is növekedtek 5 és fél millióval, de ennek ellenére nem kis összeg az a két és fél millió forintnyi többletnyereség. © További elképzeléseik? — Az öntözött területeket szeretnénk növelni, mivel a kertészetben még többet tudnánk termelni, ha nem függe- nénk az időjárás szeszélyeitől. A rétjeinket, legelőinket is rendbe kellene hozni. Ez azt jelentené, hogy megszabadulnánk á takarmányvásárlás terhétől. Az öntözőhálózat kiépítése nem is okozna nagy gondot, ha a Tápió vízgyűjtőjéből . kaphatnánk vizet.- Egy öntozőcsatoma építésével 4— 500 holdnyi terület vízellátását biztosíthatnánk. m. k. a. Ritka zsákm ány A Fejér megyei Mélykút- pusztán, a napokban nem mindennapi zsákmányt — kétiva- rú őzet — ejtett Tolna Kálmán vadász. A különleges állatot 150 méterről, nyaklövéssel terítette le. A hatéves, harminckilós őz. bár női ivarszervei vannak, 300 grammos, szép aganccsal is rendelkezik. A biológiai ritkaságot preparálás utón kiállítják a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban. — Polgármesteri’álságok. Erről a témáról tart előadást péntekén este a Hazafias Népfront szentendrei helytörténeti klubjában ör. Dezsőfi Ferenc. Úti jelentés az irattárnak UTAZNI JÓ. Évente körülbelül egymillió hazánkfia látogat külföldre, hogy pihen- jeh, illetve világot lásson. Tízezerszámra utaznak a szakemberek is konferenciákra, üzleti megbeszélésekre, kiállításokra, tapasztalatcserékre. Ezek a hivatalos ■ külföldi kiküldetések — ezúttal csupán róluk lesz szó — rendkívül hasznosak. Inspirálják a tudományos, a műszaki, a gazdasági- alkotómunkát, szélesítik a szakemberek látókörét, igazolják és megkérdőjelezik az alakuló elképzeléseket, az átfogó ismereteket konkrét részletekkel gazdagítják. Napjainkban már aligha vonják kétségbe a szakemberek hivatalos utazásainak létjogosultságát. Amikor tíz- és százmilliókat költünk — igen helyesen — a különböző külföldi szellemi értékek, konstrukciók és gyártási eljárások megvásárlására, nem sajnálhatunk tehát néhány ezer forintot, pár száz rubelt vagy dollárt egy-egy specialista külföldi tan-ulrnányútjától. Még a legszimplább külföldi tartózkodás is ad valami pluszt — néha észrevétlenül és nem tudatosan — a mindennapi munkához. Utazni jó, utazni kell, utazni érdemes. A szakmai kiküldetések hatásfokáról azonban már kívánatos vitatkozni. Nevezetesen arról, hogy nem hasznosítjuk kellően az utazásokban rejlő lehetőségeket. Mindenekelőtt megjegyezzük: az e célra felhasználható deviza annyi, amennyi, legfeljebb a felhasználás módját kifogásolhatjuk. Azt például, hogy helyenként igen szűkkörű utazóstábok alakultak ki, s az úticélt nem annyira a látni- és tanulnivalók, hanem a Hallesen a ráckevei parton. Foto: Urbán napddíj-deviza „keménysége”, a vásárlási lehetőségek határozzák meg. Az utazások gyakori ismétlődésével a látásmód bizony néha eltompul, csökken az érzékenység az új, a valóban érdékes látnivalók iránt. Máskor pedig a szűk utazóstáb körét mechanikusan bővítik, mondván: „ö még nam utazott.” Az előjog és a kiváltság éppen úgy haszontalan, mint az egyenlősdi. Főként a fejlesztő szakemberek — köztük is elsősorban az alkotótípusok — utaztatását keresetijük. Holott részükre ér- aemes lenne a szűkös deviza- keret koncentrálásával akár több hónapos tanulmányuta- kat is szervezni. KÜLÖN KÉRDÉS: hogyan hasznosítják a -ténylegesen megvalósult utak tanulságait? A legtöbb jogos kritikai megjegyzés a folyamatot illeti. Minden utazásról természetesen írásbeli jelentés készül, az érkezés után többnyire már ugyanúgy megkövetelik ezt, mint a napidíjjal, a szállás- költségekkel való elszámolást. Tegyük hozzá: általában ugyanolyan mechanikusan, s az úti jelentés, többnyire a devizaelszámoláshoz hasonlóan, az irattárba kerül. így. az úti beszámoló készítése maga is gyakran kötelező rutinmunkává válik. Az adminisztráció végeztével az élet, a munka visszakerül a régi megszokott kerékvágásba. Vagyis az utazás befejeztével válik igazán nyilvánvalóvá, hogy mennyire formálisan kezeljük még a külföldi információkat. Intézkedési terv a tanulságok hasznosításáról nem készül, s így a gyakorlatban félreérthetetlenül igazolódik, hogy az utazásnak nem volt tudatosan megválasztott célfeladata. Ha netán műszaki vagy ifjúsági összejöveteleken szóbeli, az üzemi sajtóban pedig írásbeli beszámolóra kerül sor, az inkább a turisztikai élmények felelevenítésére szolgál. Elvétve találkozhatunk csak az eszmecserének, a polemizálásnak, a hangos gondolkodásnak azzal a módjával, amely a külföldi tapasztalatok, a szakmai élmények birtokában újraértékel, szükség esetén korrigál fejlesztési koncepciókat vagy konkrét műszaki, gazdasági megoldásokat. A KÖZLEKEDÉS, a hírközlés viharos fejlődése, a békés gazdasági perspektíva erősödése a távoli földrészeket is közelhozta egymáshoz. Szakembereink utazhatnak, láthatnak, tanulhatnak a világtól. Madártávlatból nézve helyzetünket, összehasonlításokkal mérve lehetőségeinket, korszakos feladatainkat, vajon felébred-e bennük a tettekre sarkalló felelősségérzet? Mert tőlük sokban függ, mennyire tudjuk gyorsítani lépteinket az igen éles világversenyben, amelybe nagy történelmi hátránnyal neveztünk be. Ha azokat küldik majd külföldre, akik értik a kor szellemét, érzik személyes felelősségükét, s van erejük, alkotóképességük saját munkájuk és környezetük átformálására, megszűnik az utazások „buli’ ’jellege, s az irattári jelentések helyett eredményekkel, tettekkel bizonyítanak, műszaiki, gazdasági munkánk hatékonyságát, termékeink versenyképességét, presztízsét növelve. Kovács József A VISEGRÁDI LOVASISKOLÁBAN Festői környezetben, a Dunakanyar legszebb helyén, Vlserr- rádnál létesítették a soroksári Vörös Október Tsz és a Pilisi Parkerdő közös gondozásában levő lovasiskolát, ahol a legjobb angol telivér lovak állriak a hazai és a külföldi lovassyortked- velők rendelkezésére. Az „iskolában” 1203 méteres galopp-pálya, concours-pálya, díjlovagló-négyszög biztosítja a sportolási lehetőséget. Telep a Semmeríngen ■ Sztár lett külföldön a magyar faház Európa számos országában, a hétvégi üdülőtelepeken egyre több magyar gyártmányú üdülőházat állítanak fel. Az ARTEX Külkereskedelmi. Vállalat 10 éve szállít külföldre magyar hétvégi házakat, és ma már Franciaország, Ausztria, az NSZK, Svájc, Svédország, Belgium és Jugoszlávia tartozik vásárlói közé. A legfőbb piac az NSZK és Jugoszlávia. Az osztrák Alpok legnevesebb .üdülőhelyén, a Semme- ringen, 90 bungalóból álló üdülőtelepet létesítettek. A hétvégi házak mellett több országba exportálnak hasonló elemekből összeállított felvonulási épületeket. A közelmúltban Franciaország 300 felvonulási házikót vásárolt. A 12 négyzetméter alapterületű épületeket összeszerelt állapotban szállították, részben lakásnak, részben irodának berendezve. Előnyük, hogy a szabadtéri munkálatok helyszínére egy nagyobb teherautón elszállíthatok. A szigetelt „szendvicselemekből” akár nagyméretű épületek is összesze- relhetők. Egy brüsszeli cég három Iskolaépületet vásárolj; az ARTEX- től. A sokféle módon variálható elemekből azonban speciális helyiségeket is ki lehet alakítani. Berlinben négy 500 négyzetméteres alapterületű épületet állítottak fel: ARTEX „fastúdiót” vásárolt a DEFA filmgyártó cég, s az Interflug schönfeldi repülőterén is cszszeállítottak .egy magyar gyártmányú „óriás bungalót”. Az Érdért és az Április 4 Magasépítő Ktsz faépületei iránt továbbra is nagy az érdeklődés külföldön. 1971-ben mintegy 3 millió devizaforint értékű magyar faházat adtait el, jövő évben az idei export kétszeresére számítanak. „Elfoglalták” a madarak a pécsi barbakánt A Pécs belvárosában álló középkori barbakánt — hazánk egyetlen épségben maradt kapuvédő bástyáját — „meghódították” a madarak. A Kinizsi Pál által építtetett és nemrég helyreállított bástya falaiban ma is láthatók azok a nyílások, amelyekbe a bar bakán belső szerkezetét tartó fagerendákat illesztették annak idején. A hűvös idő beálltával elcsendesedett a várkert, mind kevesebb látogató kapaszkodik fel a bástyára, helyüket most elfoglalták a madarak. A középkori kövek között — hajdani gerendalyukakban — csapatostul fészkelték be magukat a „szárnyas hódítók”, főleg a galambok és a vadgerlék. Olybá tűnik most a félezer éves kapuvédő bástya ? sok lyukkal és a ki-be sétáló madarakkal, mint valami különös hatalmas galambdúc. Napközben megfigyelhető az is, hogy a kis albérlők nemcsak szállásuknak tekintik a barbakánt, hanem vendéglőjüknek is. A kiálló köveken csimpaszkodva mészkő morzsákat csipdesnek le a bástyafalakról, így gyűjtik össze a szervezetük számára szükséges meszet. Szerencsére a Kinizsi-bástya nagy és erős, s ha az elmúlt évszázadok viharait épen átvészelte, akkor a madarak sem lesznek képesek „elfogyasztani”. Sajtóház Zalában A délnyugati országrészben, Zala megyében dolgozó, újságírók — a csaknem *0 000 példányban megjelenő Zalai Hírlap szerkesztősége és a Magyar Távirati Iroda Zala megyei szerkesztősége — jól felszerelt, korszerű sajtóházat kaptak. A zalaegerszegi sajtóházban dolgozó újságíróik részére, akik Zala megye politikai, gazdasági" és kulturális életéről, eseményeiről tájékoztatják a megye és az ország újságolvasó, rádióhallgató közönségét, kényelmes munkakörülményeket teremtettek. KÖZÜGY T avaly december elején találkoztam Árpáddal. Egy jónevű presszóban ült, és Stefánia-tortát evett. — Kérsz? — Köszönöm, majd máskor. Egyébként mi van veled? Miért lógatod az orrod? — A köz ügyed bántanak — felelte kimérten. Meghatottan szorítottam vele kezet. Milyen derék ember! Nem csupán magánjellegű kérdésekkel törődik, hanem a köz ügyeit is szem előtt tartja. Bizonyára az ötéves terv jobb teljesítésén töri a fejét. De az is lehet, hogy a termelékenység problémái foglalkoztatják. ■ — Tegnap csúnyán összevesztem Pirivel — jelentette ki elkeseredetten. — Ez neked közügy? — néztem rá megró- vóan. — Miért? Talán magánügy? — kérdezett vissza csodálkozó szemmel. — Látom, nem elég világos előtted. Mindjárt elmagyarázom! Ha én haragban vagyok Pirivel, lógó orral, nyomasztó hangulatban megyek be a munkahelyemre. Ilyen állapotban hogyan is várhatnának tőlem kiváló teljesítményt? Folyton Piri jár az eszemben. A kék szemével és a koromfekete hajával... — Tehát úgy érzed, össze kellene fognia a Társadalomnak, hogy ti kibéküljetek. Ellenkező esetben csökken a termelési mutató. — Pontosan így van! — bólintott Árpád. — Majd felhívást intézek ebben az ügyben az országhoz — ígértem biztatóan. Aztán elbúcsúztunk. Néhány hét után ismét összeakadtam Árpáddal. Miként a népszerű dal mondja: az egyik szeme sírt, a másik nevetett — Piri feleségül jött hozzám. Boldogan, kiegyensúlyozottan éltünk az első hetekben. Egy véletlen folytán azonban' megtudtam, hogy megcsalt. Ennek nyomán természetesen csökkent a termelési grafikonom. Ha azt akarjátok, hogy teljesítsem negyedévi export érvünket, könyörgöm, intézkedjetek. Kövessétek nyomon, leplezzétek le Pirit. Elvégre közügyről van szó. Tehát nagyon szeretném, ha érdekemben összefogna az ország kollektívája. — Árpi emberileg lehetséges, mindent megteszünk — jelentettem ki jóindulatúan. Felhívásomra Pécs, Debrecen, Szolnok, Hódmezővásárhely lakossága már megszervezte a figyelő szolgálatot. Ám azt mesélik, hogy Pirikét mostanában leginkább Nagykanizsán IáU ták karonfogva sétálni... A negyedévi exporttervünkről van sző! Nagykanizsaiak, segítsetek! Galambos Szilveszter
