Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-18 / 272. szám

* rust Hier« xhfŰrtap 1971. NOVEMBER 18., CSÜTÖRTÖK FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Bartókiána a Tháliában MISSZIÓT TELJESÍTETT a Thdlia Színház. Jelenünk szel­lemi vértezetében hatolt be közvetlen múltunk eszmei dzsungelébe, hogy Bartók Bé­lát és szellemi társait' kiemel­ve belőle, rámutasson igazi örökí=égünkre. Mondhatnánk: nem volt nehéz dolga a szín­háznak, mert sokszor és sokan értékelték már századunk esz­mei történelmének első 45 évét szomorú és fájdalmas kö­vetkeztetésekre jutván. Ráadá­sul az említett négy és fél év­tized tragédiája a gyakorlat- ból is nyilvánvaló. Akiknek mégis az akkori le­hangoló mindennapik bizonyí­téka nem lenne elegendő, akiknek legjobb íróink, művé- szeint, marxista teoretikusaink véleménye, alkotásai még min­dig nem elég meggyőzőek, vagy nem jutottak el hozzájuk, azok számára a Bartókiána újabb alkalom, hogy rájöjje­nek néhány alapvető igazságra. Mint például arra, hogy a né­pi kultúra és gondolatvilág fel­tárásából keletkezhet elkötele­zett, egyszerre nemzeti és nemzetközi értékű művészet; — egyetlen nép kultúrája sem alacsonyabb rendű, mint a má­siké. Nem népek kultúrája, ha­nem osztályok kultúrája kö­zött van szakadék; — az el­kötelezett művész, a hazáját igazán szerető ember a népitö­megek gondolatvilágában nem azt keresi, ami mindenáron m^k-üönbözteti őket egymás­tól, hanem azt kutatja, ami bennük közös. A Monarchia és a Honthy- rendszer uralkodó ideológiája történelmünknek azért is gyá­szos periódusa, mert kímélet­lenül fellépett azok ellen, akik nem a magyarkodás, akik nem az uralkodó osztályok naciona­lizmusa, akik nem a semmiben sem gyékerező álhazafiaskodás hívei voltak. Bartók Béla élete a küzde­lem és a kiszolgáltatottság pél­dája volt. Ugyanúgy, mint Ady Endréé, József Attiláé, Derko- vits Gyuláé, vagyis szellemi életünk legjobbjaié, akik a körülmények miatt magányo­san harcolva, szavuk önmaguk körül visszhangozhatott csak, t így köttettek gúzsba EZT A TRAGÉDIÁT érzé­kelteti kitűnően a Bartókiána, amely Bartók életének hiteles dokumentumai alapján össze­állított, higgadt, tárgyilagos, hiteles vádirat. Vád irat azok ellen, akiknek Herczeg Ferenc volt az író, Szabolcska Mihály a költő, Hubay Jenő a zene­szerző, Zala György a szobrász és Bangha Béla páter a filozó­fus. Vádirat azok ellen, akik Bartók Bélát elüldözték hazá­jából, akik öngyilkosságba kergették József Attilát A dokumentumjáték végig egyetlen színen játszódik — a Zeneakadémia nagytermében, akkor is, ha Párizsban, New Yorkban, vagy éppen a Felvi­déken vagy Erdélyben va­gyunk. Jelkép ez a zeneakadé­miai nagyterem: egy bírósági tárgyalóhelyiség jelképe, aho­vá megidézik a bűnösöket — Horthy is megjelenik, hogy Corvin-láncot és koszorút osz­togasson —, és megidézik a vádlókat — Kodályt is, Adyt is, József Attilát is, Balázs Bé­lát is. Bartók életével mond ítéletet és ez a legnagyobb ér­deme a dokumentumokat ősz* szeállító Kristóf Károlyinak, és a tanácsadóként közreműködő ifj. Bartók Bélának. Ennek a játéknak szellemi atyja Kazi­mir Károly, alti rendkívüli tu­datossággal és eszmei tieztóif- látással újraértékeli Bartók munkásságát. Ez az újraérté­kelés látszólag ma már elké­settnek tűnik, hiszen már ré­gen megtörtént. De mégsem az, mert itt nemcsak Bartókról van szó, hanem egy korszak­ról, amelynek értékelését nem fejezhetjük be egyhamar, el­ítélését nem végezhetjük el egyszer és mindenkorra. KAZIMIR RENDEZÉSE ak­kor tűnik igazán hitelesnek, szépnek, meghatónak és döb­benetesnek, amikor a doku­mentumokat engedi beszélni. A dokumentumok száraz nyel­vét azonban élőbbé szerette volna varázsolni. Ez a „va­rázslat” — vagyis a dokumen­tumok megelevenítése, elját­szása a színpadon — kitűnően sikerült, amikor Bartók és Ko­dály gyűjtőútját. ábrázolja, vagy még jobban, amikor a nagy zeneszerző amerikai éveit Néhol azonban erőlte­tettnek és feleslegesnek érez­zük, túlságosan didaktikusnak, „képeskönyvszerűnek”, például a párizsi jeleneteknél, amikor egy lokál képe elevenedik meg. A színészeknek rendkívül nehéz feladat jutott: tulajdon­képpen nem játszhattak, in­kább előadóművészekké kel­lett válniuk ebben az orató­riumszerű előadásban. Kozák András Bartók szerepében megdöbbentően egyszerű és erőteljes alakot formált. Szin­te minden különösebb gesztus, hangsúly nélkül. Harsányi Gábor Kodályként rendkívül visszafogottan nyújtott hiteles portrét. A többi szerep szinte csak epizódnyi volt, mégis meg kell említenünk Horváth Te­rit, Keres Emilt, Nagy Attilát, Kovács Károlyt, Rátonyi Ró­bertét, Keleti Lászlót, Peti Sándort. BARTÓK ZENÉJÉT kitű­nően tolmácsolták: a fiatal Szelecsényi Róbert, Hossza Mária, Juhász Éva a zenemű­vészeti főiskola hallgatói. El- ményszerű játékot nyújtott dr. Nyúl Pál népihangszeres mű­vész kamaraegyüttese, és a táncosok. Ez, a Bartók élete körül fel­épített hatalmas történelmi tabló döbbenetes erejű ráisme- résekre szolgál. Berkovits György Kitüntették Básíi Lajost A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Básti Lajos Kossuth- díjas színművésznek, a Ma­gyar Népköztársaság kiváló művészének, , a Vígszínház tagjának művészi munkássá­ga elismeréséül 60. születés­napja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. Egry-m, úze u m Badacsonyban Emlékmúzeumot rendez be Badacsonyban Egry József la­kóházában, alkotómunkájának színhelyén a Veszprém megyei múzeumok igazgatósága. A Balaton nemzetközileg is elis­mert modem festője itt alkot­ta legszebb képeit. Dijat nyert madárhangok Jól szerepelt Japánban az 1971. évi nemzetközi nevezé­si műsorok versenyén a ma­gyar rádió A madárhangok felfedezése című műsora, és elnyerte a zsűri díját. A kü­lönleges programot dr. Szőke Péter, a Magyar Tudományos Akadémia madárhangkutató laboratóriumának igazgatója állította össze, és Simonffy Géza, a magyar rádió főmun- katársa szerkesztette. Sóskúti gondok Vegyék hát birtokba! Sóskút népessége a főváros­közelség ellenére sem növe­kedett az elmúlt másfél évti­zedben: a Pusztazámorral egyesült község lélékszáma jelenleg háromezer-három­száz fő. E szlovák nemzeti­séggel kevert falu paraszti lakossága a felszabadulás előtt szegény sorsban élt, azután helyzete jóra, földje termőre fordult, s a sóskúti gyümölcs a pesti piacokon nagy jöve­delmet hozott. Szövetkezetük azonban csak sokára tért a valóban nagyüzemi gazdálko­dás útjára. Tizenkét évig gyűjtöttek A falu központja régies: eb­ben a környezetben, kont­rasztként, még modernebbnek tűnik új klubkönyvtáruk. , Szép története van annak, hogy ez, a hagyományos éle­téből csak egy évtizede ki­mozdult falu, miként kapott új művelődési centrumot. Két­százötvenezer forint község­fejlesztési alapjukból tizenkét esztendeig gyűjtöttek rá, össz- szesien egymillió-nyolcszáz­ezer forintot. Tavaly március­ban 'kezdte meg az alapozást a termelőszövetkezet építőbri­gádja. Az egyedi terv hozta bonyodalmak, a költségvetés, MER Az Használtalkatrész Kereskedelmi Egysége értesíti vásárlóit, hogy idén folyamatosan átköltözik új telephelyére: * Budapest XIX., Huliay J. út 135—137. sz. alá. Telefon: 474-574, 272-878. a rendelkezésre áUó keret túllépése megakasztották a munkát — a késedelem a te­levízió révén országos nyilvá­nosság elé került. Mozgás tá­madt ennek nyomón, kiala­kult a társadalmi összefogás. A járási pártbizottság, a já­rási KISZ-bizottság, a megyei tanács, a megyei könyvtár összesen több mint félmillió forintot adott Az idén, az al­kotmány ünnepére, felavatták a sóskúti klubkönyvtárat. Igazán korszerű épületről van szó. Ha bejárjuk, olyan érzésünk támad, mintha kissé bőkezűen bántak volna a ter­vezők a térrel: az egész, tágas földszinti, illetve alagsori rész, mindössze egy kazánt, a fűtő számára zuhanyozót, és néhány ablaktalan raktárhe­lyiséget foglal magában. De az objektum «egésze, tágassá­ga, nagyvonalúsága végül is meggyőz. Az emeleten kapott helyet a párt- és az ifjúsági szervezet, a könyvtárterem, és egy — gyűlésekre, táncra, színházi előadásra alkalmas — T-alakú nagyterem, amelyből egyes részek leválaszthatók. A külső megjelenés, a berende­zés egyszerűsége, őszintesége, józansága, a fehérre meszelt falak, a famennyezet, a felül kiképzett «ablakok, a piros-kék ajtók, a kék padlóburkolat is meghódítják a szemlélőt. Telve várakozással Augusztusban avatták fel — mindenki telve volt vára­kozással. Peresztegi Ferencné tanácselnök a könyvtár heti négyszeri, a klub naponkénti nyitvatartósát, függetlenített klubkönyvtárvezető . alkalma­zását tervezte szeptembertől. Szabó József, a termelőszö­vetkezet elnöke mezőgazdasá­gi szakkörök megalakulását és szakmunkásképzést, Heidek- ker Imréné, az általános isko­la igazgatóhelyettese, s egy­ben az új intézmény megbí­zott tiszteletdíjas vezetője, az ifjúsági klub feléledését remélte, s azt, hogy a terme­lőszövetkezeti asszonykórus is otthonra talál. Ugyanő, a községi művelődési bizottság segítségével, elkészítette köz- művelődési tervüket: szerepel benne varrótanfolyam, autós­klub, egészségügyi felvilágo­sítás, kertbarátok köre... Bí­ró István nyugdíjas, aki a ré­gi könyvtárban annak idején hétszáz olvasónak kölcsönzött, a könyvtár átadását tervezte jó kezekbe, hiszen ő már idős, közben Budapestre köl­tözött ... Reális remények. Mégis, au­gusztus óta, több ok .késlelte­ti a tervezett klubkönyvtári élet megkezdését. Gondnokot felvettek — de függetlenített klu'bkönyvtárvezetőt, anyagi­ak híján, mindeddig nem al­kalmazhattak. Igaz, a megyei tanács' bérre, tiszteletdí jakra, a jövő évre már negyvenezer forintos támogatást adott a községnek... Augusztus, szeptember, elérkezett a fű­tési idény, de nem volt, aki üzembe helyezze a kazánt: a KISZ-esek, a termelőszövet­kezeti énekkar tagjai elmara­doztak a hideg épületből,_ el­maradtak az új művelődési ‘intézménybe tervezett szö­vetkezeti rendezvények is. Bíró István nyugdíjas, tiszte­letdíjas könyvtáros ugyan he­tenként kétszer leutazik á községbe, és a könyvtárban, takaróba csavarVa fogadja az olvasókat — a kölcsönzési kedv azonban kisebb a várt­nál. , Orvoslást magasabb szinten De mit lehetne kívánni, ta­nácsolni a sóskúti klubkönyv­tár ügyében? Hogy az illetékesek, leg­alább a jövőben, gondolja­nak, számoljanak majd előre legalább fél évvel — legyen szó akár fűtésről, akár bér- problémákról. Hogy a sokféle, érintett szerv, fogjon össze jobban a művelődési intéz­mény fenntartására — hi­szen maga a beruházás is az összefogás szép példáját bi­zonyította! A helyi ÁFÉSZ már hozzájárult a tiszteletdí­jaikhoz, a fűtési költségekhez — példáját a termelőszövet­kezet is követhetné. S hogy a falu, vegye végre igazán birtokba a szép klubkönyvtá­rat! E sóskúti példa , azonban nem egyedülálló. Csak a bu­dai járásban, Diósdon és Pi- lisborosjenőn hasonló nehéz­ségek késleltették, késleltetik a klubkönyvtárak megfelelő működését. Ügy tűnik, maga­sabb szinten is keresni kell az orvoslás módját. Padányi Anna HETI FILMJEGYZET Vesztesek és győztesek Franco Nero a Vesztesek és győztesek című filmben. 1945. május 13. Négy napja véget ért a hábórú Európá­ban. Es ezen a napon, egy kanadai katonák által ellenőr­zött nemet fogolytáborban, ki­végeznek két német katonát, Graubert és Schuitzot. Nem a kanadaiak; ők csak asszisztál­nak és biztosítanak. Az ítéle­tet a tábor foglyaiból alakult német egység hajtja végre. Az ok: a két, szinte még gyerek némát katona „dezertált”, s ezért halál’jár a német had­sereg törvényei szerint —no­ha német hadsereg már gya­korlatilag nem létezik, hiszen május 8-án kapituláltak. Ezzel a jelenetsorral ér vé­get Giuliano Montaldo olasz rendező, olasz—jugoszláv kop­rodukcióban készült filmje, a fordításban nem éppen sze­rencsésen, Vesztesek és győz­tesek címre keresztelt alkotás. Ismert téma? Igen. Tucatnyi filmet, regényt, színdarabot említhetnénk, amely ezzel a tipikus határhelyzettel fog­lalkozik. S mégsem lehet ele­get beszélni róla. Főként azért nem, mert a fasizmus halál­tusájának perceiben gyakran élesebben és félreértbe tétle­nebből mutatkozott meg esz- telensége és embertelensége, mint korábban; ráadásul azok előtt is nyilvánvalóvá lettek a nácik bűnei, akik sokáig nem hitték el ezeket a bűnö­ket. Montaldo filmje is ezt a folyamatot kíséri nyomon két, szinte gyerekember hőse, a tengerészhadapród Grauber és az önkéntes lövész tizedes, Schultz sorsában. Kezdve at­tól, hogy a helyzet reményte­lenségét látva, megszöknek a nyugati frontról, levetik egyenruhájukat, s megadják magukat a szövetségeseknek, azon át, hogy a fogolytábor­ban kanadai egyenruhába búj­tatva is felismerik őket a né­metek, addig,' hogy dezertálás­sal és kollaborálással vádolva őket, halálra ítélik, ez a két fiatalember olyan utat tesz meg, amely egy egész német nemzedék útja volt a háború végén; az el vakítottak, félre­vezetettek öntudatra ébredé­sének útját látjuk kitűnő ará­nyokkal megrajzolva ebben a filmben. S még valamit, ami érzésem szerint kiemeli a Vesztesek é,s győzteseket a ha­sonló 'filmek sorából: ritkán volt módunk olyan érzéklete­sen megjelenített szituációk­ban látni a fasiszta szellem agresszív térhódítását, a náci militarizmus mágneses von­zását, mint ebben a filmben. A kanadai tiszt, Trudeau ka­pitány, a tábor parancsnoka, és a legmagasabb rangú né­met fogoly, von Bleicher ezre­des között alakult ki ez a fur­csa és félelmetesen figyelmez­tető kapcsolat — s Trudeau gyengesége; befolyásolható­sága, valamint az, hogy tulaj­donképpen elbűvöli a néme­teknek a táboron belül is meg­nyilvánuló drillje, vezet odá, hogy beleegyezik a két fiatal német kivégzésébe. A fasiz­mus szelleme továbbélésének ez a világos felismerése és-áb­rázolása a film talán legfonto­sabb mondanivalója. Mindezt igen jó színészi munka egészí­ti ki; különösen dicsérhető a Graubert játszó Franco Nero, Helmut Schneider Bleicher és Richard Johnson Trudeau sze­repében. Nap sugar as szemek Nagyon rossz cím ez ehhez a nem kevés érzelgősséggel és naivitással megcsinált film­hez, hiszen tulajdonképpen egyébről sincs szó benne, mint csupa olyan komoly, sőt ko­mor dolgokról, ami nem nap­fényt, hanem inkább az elér- zékenyülés könnyeit csillant­ja meg a szemekben, Michel Boisrond rendező — akinek Szerencse a szerelem­ben és Milliókat érő ember című filmjeit már vetítették nálunk —, valamiféle nagy tanulságokat kimondó törté­netté szeretné kerekíteni a két fiatalember, Bemard és Vin­cent, apjuk, Fermaud és ba­rátnőik, Monika és Genevieve történetét. Olyasmivé, amiből kiderül, hogy a legszebb do­log mégiscsak a szülői és gyer­meki szeretet, meg az igazi szerelem meg tud bocsátani, valamint, hogy a szorgalmas és ambiciózus testvér többre viszi, mint könnyelmű és tén­fergő öccse, tehát legyünk szorgalmasak és ambiciózu­sak. Ám, e sokszor hallott igazságok megmaradnak a közhelyek szintjén, s a film­ből végül is alig több tanul­ság olvasható ki, mint egy nők számára készült francia ké­pes magazin bármely szívhez szqló riportjából. Ami némi mentségéül szolgál a filmnek, az a sok szép külső felvétel: a vitorlás kirándulás a tenge­ren, Agadir egzotikus utcái, s a csinos lányok. Ennyitől azonban nem lesz még köze­pes film sem a Napsugaras szemek. Nagymamák és unokák A harmadik rosszul sike­rült cím a hét filmműsorában. Miért? Mert azt sugallja, hogy holmi idillikus, gyerekeknek szóló, netán mesefilm húzódik meg niögötte. Holott erről szó sincs. A színhely ugyanis egy kis grúz falu a hegyek között, az időpont pedig a Nagy Hon­védő Háború legperzselőbb esztendeje. — A hősök ugyan gyerekek: Zura és Tengő és van nagymama is, a kedves Daro néni —, de a történet ezer szállal kötődik a háború­hoz. Csak éppen abban a fénytörésben jelenik meg, aho­gyan a gyerekek kicsiny életé­ben jelentkeznek ezek a hábo­rús vonások. A történet legér­dekesebb szála ebből a szem­pontból Zura; háborúból visz­szatért apja, s apja új felesé­ge, a szép, fiatal Nano konf­liktusa. Mcsedlidze rendező jó érzékkel ragadja itt meg azo­kat az emberi problémákat, amelyek oly sok szovjet csa­ládban jelentkeztek a háború Végén, amikor a nagy világ­égésből az egyének is gyak­ran, gyökerestül megválto­zott életkörülményekkel keve­redtek ki. A grúz filmművészek alkot­ta Nagymamák és unokák kü­lön érdekessége grúz volta. A számunkra kissé egzotikus vi­lágot, a táj szépségeit és a grúz emberek markáns arcát igen szépen fényképezte Fi- lippasvili operatőr. Takács István *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents