Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-03 / 259. szám
ff Jl mtcrn &€írlap 1971. NOVEMBER 3., SZERDA Gazdaságosabban A kartaii tsz is „részvényes" egy érdekes gyáralapításban Mint ismeretes: hazánkban már jó ideje napirenden van a cukorrépa-termelés, illetve a szarvasmarha-tenyésztés növelése. Az immár elodázhatatlan témához kapcsolódott a közelmúltban a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, és a TOT elnökének a tsz-ekhez írt levele is, amelyben — egyebek mellett — az áll: .. indokolt, hogy a termelőszövetkezetek fokozott gondot fordítsanak ^zekre az ágazatokra, tegyenek üzemi intézkedéseket a fejlesztésükre, mert a már megtett és teendő állami intézkedések is így lehetnek hatásosak... ” A program jelentőségét felismerve jutottak a. Hatvani Cukorgyár és partnergazdaságainak vezetői arra a gondolatra, hogy összefogással kölcsönös előnyökön alapuló társulást alakítanak, takarmányüzemet építenek. Ebben az új létesítményben — az elképzelések szerint — javarészt cukorgyári melléktermékből állítanák elő az állatok húsgyarapodását jelentősen fokozó fehérjedús takarmányt — mindazoknak a tsz- eknek, amelyek répaföldjeik területének növelését tervezik a jövőben. Vállalkozásukkal így réar'gsn csökkenne a répahiány, hiszen a következő esztendőkben ah eddiginél több terméket dolgozhatnának fel, másrészt jól járnának a gazdaságok, mert az új takarmányfajta — a korábbival összevetve — érezhetően csökentené a hizlalás önköltségét. Az egyesülés szerződését a Hatvani Cukorgyár képviselőin kívül a kartali, az újszá- szi, a jászboldogházai, a jász- kisóri, a szurdokpüspöki és a hevesi mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői írták alá nemrégiben. A feltételek alapján cukorrépa-területeik, illetve azok növekményének arányában osztoznak majd az említett hatvani takarmánykeverő-üzem beruházási költségein, viselik a fenntartással járó kiadásokat, s természetesen ugyanilyen formában részesednek az üzem termékeiből is. . Kaposvárott három évvel ezelőtt kezdődött meg kísérleti jelleggel a hasonlóan fehér jepótló takarmány gyártása, s az idei tavasszal alakult a tulajdonképpeni társulás. A tapasztalatok után mernek most vállalkozni a Hatváni Cukorgyár feldolgozási körzetében is ugyanerre. Mind Pest megyében, mind a környező négy megyében érdeklődés kíséri a kezdeményezést. s a tájékozódás szerint további jelentkezőkre lehet számítani. A közeledéshez, a csatlakozáshoz kedvet ad a cu- korépa-termesztés gépesítésében előállott ma már széles körű lehetőség. Éppen októberben a Szolnokon tartott országos bemutató is igazolta, hogy az ügyes segédeszközökben napjainkban nálunk sincs hiány, közöttük valósággal válogathatnak a gazdaságok. Ennélfogva egyre kisebb szükség van az eddigi, meglehetőse?» fárasztó fizikai munkára, nem okoz különösebb gondot a répával való foglalkozás. Bízhatnak a sikerben! Gyóni Gyula Magyar virágok Északon November első napjaiban több európai nagyvárosba indítottak útnak nagyobb magyar vágottvirág-szállítmá- nyokat. A Hungaroflor, a virágokat és dísznövényeket exportáló hazai egyesülés mintegy tíz országba szállít magyar növényeket. A téli hónapokban. elsősorban a hazai vágott virágokat, a szegfűt, rózsát, gerberát és a fokföldi margarétát vásárolják szívesen külföldön. Az idén télen a skandináv országok legészakibb részeibe is eljutnak hazánk színpompás képviselői. A virágokat különleges fagymentes csomagolással, valóságos meleg öltözékkel védik a téli utazás viszontagságaitól. Szarvasbőgés az állatkertben Megszokta otthonát a gepárd pár Ritka élménybon Iahet részük ezekben a napokban a már késő őszi látványt nyújtó Fővárosi Állatkert látogatóinak. Valószínűleg a szeszélyes időjárás hatására most bőgnek az ázsiai iszubra- és marál- bikák. Havasi kürtre emlékeztető hangjukba belevegyül a hazai dámszarvasok bar- cogása s nagy ritkán még a gímszarvas egy-egy elkésett bőgé- sénelc hangja is. A pálmaházban november az orchideavirágzás fő időszaka. Az emlősosztály állatai, a három szép gnú, a három jávorantilop és a fiatal gepárdpár — Trisztán és Izolda — már megszokta otthonát. Ugyancsak otthon érzi magát az egyenesen Kaliforniából érkezett hím fóka a két nőstény fólca mellett A rovarház újdonsága az egyenlítői Afrikában élő pandinus imperator, a föld legnagyobb skorpiófajtájának egyik képviselője, hossza 17 centiméter. Akváriumba kerültek a vadászati világkiállításról az édesvízi halak, mintegy harminc faj képviselői. RÁCKEVEI ö$z Foto: Urban Szegfűhálók A Szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat különleges hálók gyártásával segíti a szegfűt termesztő kertészeteket. A virágokat korábban vízszintesen kifeszített zsinegekhez rögzítették, s ezeknek — a növények fejlődésének megfelelő — utánállítása nehézkes, hosszadalmas munka volt. A vékony poliamidszá.- lakból készült, 15 centiméteres szembőségű, keretre rögzített hálók viszont a virág növekedésének megfelelően pillanatok alatt feljebb emelhetők. A próbahálók beváltak. A kertészetek erre az évre több mint félmillió négyzetmétert, jövőre pedig 3 millió négyzet- métert rendeltek a vállalattól. A Balaton legszebb állomása NÉGYSZINTES IRÁNYÍTÓTORONY Üj, modern vasútállomás épül Balatonfüreden, a régi már alkalmatlan a megnövekedett forgalom lebonyolítására. Az új állomás építését megelőzte a pályatér korszerűsítése és bővítése. A hét páros új vágánytest már korábban elkészült, az új felvételi állomás a régivel szemben, a Balaton felőli oldalon épül. Mintegy 35 millió forintos beruházással 141 méter hosszú, modern vonalú épületet emelnek, amelyben az utasforgalmi helyisé- gek, jegypénztárak, információs irodák, árusítóhelyiségek kapnak helyet. A felső szinten helyezik el a várótermet és a 300 személyes éttermet. Az épületből 4 szintes irányítótorony emelkedik ki. Az épület homlokzatához 550 négyzetméter üveget használnak fel. Az új állomást, amely a legszebb lesz, a Balaton vidékén, terv szerint a jövő évben adják át a forgalomnak. Iskolai míntakőnyvtár Érdekes kezdeményezést valósított meg a leninvárosi tanács és a Deirkovits Gyula Művelődési Központ. A szocialista város 2. számú általános iskolájában a könyvtármozgalom új típusát alalatották ki: az isikölai nuntaikönyvtárat. 1 sze a késő ősszel, hogy a megMegkezdődöü a „látott halak66 fogása A Balatonon megkezdődött az év legnagyobb halászati eseménye, a gardafogás. Ré- gente „látott halnak” nevezték a gardát, mert a tihanyi kút környékén rendszerint olyan tömegben verődött ősz' A MENETREND Nyáron senki sem figyelt erre a furcsa alakra. A délelőtti vonatok ontották a pestieket; az egymás farát érő szerelvényekből, mint valami feneketlen zsákból, ömlött a tömeg. Ezek nem afféle leruccanó, kalandot hajkurászó, éretlen fickók és möcs- kék voltak — mint a balatoniak —, általában szép, kerek családok látogattak a tóhoz, arcukon nyoma sem látszott a rögtön haccacárét keresők mindenre elszánt vigyórának; kis táskákkal, könnyed, öntudatos léptekkel, magabiztos mozdulatokkal mentek a buszmegállóhoz. A farmra, a birtokra, a telekre tartottak: s ez pontosan meghatározta viselkedésüket. Ha valaki szemmel kísérte az állomás életét, úgy vélhette: minden vasárnap egyforma, ugyanazok a vonatok fékeznek ugyanazokkal az emberekkel, akik szinte szóról szóra ugyanarról beszélnek, mint előző héten. Ugyanazzal a közönnyel haladnak el a fura alak mellett is, mint bármikor máskor. De hát mi feltűnő lehet az állomás egyik tartozékán: hiszen minden hét végén ott álldogál a sorompó mögötti, kaviccsal fel- szórt, padokkal hintett pihenőhelyen, békésen nézegeti a tavat meg a frissen érkező utasakat. Legfeljebb arra figyeltek volna fel, ha a kalapja mellől eltűnik a vadkacsatoll — többek között ezért akasztották rá a fura nevet —, vagy ha esetleg nincs a vállán a cirádákkal telerajzolt ka- násztarisznya, amelynek aktán végképp nem volt semmiféle, víkendező ésszel kitalálható rendeltetése. Mindazonáltal, hogy a menetrendszerűen aláhömpölygő tömeg tudomást sem vett erről a csudabogárról — aki délelőttöket eltöltött a semmivel sem magyarázható ácsor- gással —, a fura alak derűsen és szeretettel figyelte elégedettségüket, megfontoltságukat, s egyáltalán nem rendítette meg a busz befutása okozta izgágaságuk, a hirtelen támadt, fejvesztett pánikhangulat. Általában a déli személyig maradit, s amikor ez is rendben edfüstölgött, s utasad felszálltak a félig már üdülőhellyé nőtt település északi részébe tartó autóbuszra, elindult a tó kanyarulatát követő parti sétányon. Néhol megállt, főképp ahol a stégekhez kötött ladikok környékén nem látott mozgást, beült egyik-másik csónakba, kinyitotta bőrtáskájáit, s harapott néhányat újságpapírba csomagolt tízóraijából. Kora délután a kocsmában lehetett rátalálni — a falu kisebb és el- hanyagoltabb, de ugyanakkor barátságosabb italtboltjában —, nem ült le, a pultot támasztotta. Két korsó sörrel estig kibírta. Tengerészikéknísk nevezhető, megviselt, de rendben tartott ruhájában afféle hajósembernek is tűnhetett volna, ám bizonyos kellékek hiánya tökéletesen kizárta a ki vénült matróz lehetőségét; hiszen köztudomású — minden tóparti vagy folyó menti településen ott iszogatnak a kiszuperált öreg hajósok —, az ilyenek makacsul ragaszkodnak a karjukon vagy gallérjukon viselt fehér csíkokhoz, és a világ semmi kincséért meg nem válnának horpadt tányérsapkájuktól. Távol tartotta magát az összetűzésektől, sem nem énekelt, sem nem vitatkozott; elálldogált a maga helyén, s ha végzett a korsókkal, szelíd bólintás- sal elköszönt anélkül, hogy bárkinek is feltűnt volna távozása. Egy nyári napon, amikor a hajnal és a reggel találkozásakor friss kifliért mentem a falubeli pékhez, ráismertem. A kádakból kidagadó barnásfehér masszák körül tevékenykedett; csak villanásnyi időre tűnt fel. — meztelen, lisztporos hátán nagy szakajtóval igyekezett a kemencékhez. A pékre néztem, azt hittem, egyedül dolgozik. — A kisegítőm — intett a kemencék feléi ahol forró, szürkésfehér por szitált. — Kissé furcsa ember, de csöndes, szavatarbó. Tudja, nemegyszer megjártam különféle alakokul. Ajánlkoztak, kétszer - háromszor eljöttek, de mind elmaradtak. Nem bírták a korai kelést, ö még egyszer sem késett. Itt pontosan, akár esik, akár fúj, befűti a kemencét, káse- per, mindennel törődik. Attól kezdve ismerősiként figyeltem kinn, az állomáson vasárnap reggelenként. Többet tudtam róla, mint bárki az utasok közül, özvegy- ember, három éve temette el a feleségét, gyereke, rokona közelben-tá- volban nem akad, de azért nem vált belőle szomorú legény. Csak a tóba nem jár be, mint halászkoníban, megél a nyugdíjából. Persze, nem ülhet egész nap az üres házban, ezért állt a pékhez. A pék ünnepnap nem süt — megteheti konkurrenoia hiányában —, ő mégis hajnalban kel, ahogy megszokta. Először a szőlőhegyre kapaszkodik fel, onnan meg a tóhoz sétál. Nézi a horgászokat, akik esküsznek rá, hogy a hajnali csönd vonzza a halakat (amin csak mosolyogni tud)', aztán indulhat is az állomásra, az első szerelvény elé. A fura alak szereti ezeket a vasárnapokat: boldogan szemléli a hetenként ismétlődő áradást, amely kö- rülfolyja, s hullámaival szinte elborít ia; úgy véli, többet megért a világból. mintha mindenfelé utazgatna : különféle férfiakat, nőket, kisfiúkat lát. különféle vonatokat, amelyek reggel még itt zakatolnak, délben már az ország túlsó felében, de estére hűségesen visszajönnek, mert a vonatoknak is, mint minden dolognak a világom, megvan a maguk rendeltetése. A falubeliek eleinte megrökönyödtek, később csodálkoztak, s legfeljebb annyit mondogattak: nagyon megviselte a felesége halála, hát így, ücsörgéssel gyógyítja a fájdalmát. Később híre terjedt, hogy végképp megzavarodott, komoly betegség támadta meg az agyát. Bemagolta a Magyar Államvasutak menetrendjét. Bármilyen hihetetlen is, tökéletesen bevágta a menetrendet — nemcsak a környékbelit, az egész ország vasútvonalain közlekedő vonatok indiüási és érkezési idejét fújja, s még azt is megmondja: mikor futnak be a végállomások közé eső nagyobb megállókra. Elképesztő — csóválták fejüket a helybéliek —, milyen rendes, becsületes ember volt, s tessék, micsoda alak vált belőle! A múlt őszön még november is a vénasszonyok nyarát játszotta; a napsütés levitt a tóhoz. A kora délelőtti személlyel‘utaztam, talán né- gyen-ötem ha lekászálódtunk a szerelvényről. Hiába fénylett a délelőtt, a tó magányosnak és szomorúnak tűnt, afféle búcsúzkodó hangulatban volt, ami, úgy látszik, a tavakat is utoléri. A busz már nem jött ki az állomásra, gyalog kellett nekivágni az útnak. A kora esti vonathoz mentem visz- sza: szerettem volna minél előbb idehaza lenni. Jegyet váltottam, s mivel 'még volt időm, sétálgattam a sínek mentén. A szemközti kisvendéglőből kilépett valaki, egyenesen felém tartott. Amikor mellém ért, megszólított: — Késik. Sajnálkozva megvonta a vállát. — Nem biztos — mondtam. — Tizenhat-negyvenhétre be kellett volna jönnie. . Belenéztünk a szürkületbe. Csak a szemafor macskaszeme zöldellt a kopasz fák fölött. — A 16.02-es iäöben elment — mondta a férfi. S csóválta a fejét, mint aki nem érti: hát akkor miért késik az ellen- vonat? Helytelen. Kalapjáról hiányzott a vadkacsatoll, a vállát sem húzta a bőrtáska. — Érdekes — jegyezte meg —, mostanában gyakran késnek. Hallom, még a Tokaj-expressz is. Állandóan csúszik öt-hat percet... De nem zavarom tovább: a magáé már füstölög. Leereszkedett a töltésről) s a kiegyensúlyozott emberekre jellemző, nyugodt, kissé himbáló járással elindult a csupasszá vált part menti sétányon. Kosa Csaba figyelők a tihanyi hegyről nyomon kísérhették az egyes rajok vonulását. Az idei hosszúra nyúlt ős* késlelteti a garda vonulását is. Megfigyelések szerint a nagyobb rajok még kerülik a tihanyi szoros vizeit, s minthogy a halászok nem várhatnak a bizonytalan zsákmányra, a legvalószínűbb vonulási helyeken vetik ki hálójukat. Az öt balatoni halászbrigád ezekbe» a napokban 6 kilométernyi hálóval szűri a Balaton vizét. VÁLLALATI FUTŐHIÁNY — Könyörgök, ördög úr, legalább másodállásban járjon el mihozzánk fűteni!... (Zsoldos rajza) CONZEPT A székesfehérvári Videoton- gyár egy müncheni kereskedelmi vállalattal kötött megállapodás alapján újtipusú televízió sorozatgyártását kezdte meg. A 17 colos képernyőjű televíziónak a Conzept nevet adták. A rendelt 3000 ké-j szüléket november végé:J megkapja az NSZK-beli váll lalat. A Conzept egyik újdonsága a programozott állomásválasztás. A készüléken hat program állítható be. (