Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-14 / 269. szám

s “t/ßrfap 1971. NOVEMBER 14., VASÁRNAP REGÖS ISTVÁN: Csinálni kellene valamit — Tankolni kellene vala­hol. — Tankolni? Akkor már inkább álljunk kézen. — Az túl egyszerű. Kevesen figyelnének ránk. — Hát akkor mit? — Csinálni kellene vala­mit. Nem tudunk mit kezde­ni, ezz el a... — Magunkkal nem tudunk mit kezdeni. — Hát magunkkal kellene valamit kezdeni. Itt van a szabadságunk. Megyünk erre száz kilométert, meg arra százat. Vagy beállunk .a bár­ba, menetrendszerűen. El- j'átsszuk itt magunknak a nagy életet... — Mit? Ezt a füstöt? A ré­szeg zongoristát? A sötétet? Ezeket a gyenge kis nőket? A whiskyt? Meg, hogy ismerjük a bártulajt? — Azt. De józanul ocs- mány, hervasztó ez az egész! Még díszletnek is rossz. — Menjünk innen? — Menjünk. — Sokat kellene olvasni. — Hát nem olvasunk? De­hogynem. — Állnak és bámulnak. Nem is rossz fejek. Egy cso­mó spirituszos. Néz, ott a Dzseki, a Pista meg a többi. — Az a zongorista legalább beleissza magát az érzelmei­be. — Ha van neki. — Nincs ideje kijózanodni. Emlékszem, mikor még kis krapek voltam, úgy bámul­tuk Földváron, mint egy is­tent. Már akkor is holtrészeg volt. — Most meg pertuban vagy vele. — Nagy teljesítmény! — Csinálni kellene vala­mit. — Holnap hova megyünk? — Mit tudom én. A Nagy­szállóba. — Minek? Odakacsázunk egy csodálatosan ■ fésült babá­hoz, elő a jómodorral és „sza­bad egy táncra kisasszony”? öreg vagyok már ehhez. — Tudsz jobbat? — Valami jó kis szerelem kellene. — Sajnálom azt a nőt. Is­teni kéglije volt. És még sze­retett is. Oltári jó fej volt. Mindenről lehetett vele du­málni. Holnap felhívom. — Az se kellett... — Nekünk a Világ Nője se kellene. — Az se. De pénz az kéne. — Minek? Mondd meg, mi­PINTÉR TAMÁS: Lány szótárral — Jobb lenne a Dumába for dítani. És holnap újat venni. ^ — Az ötszázas helyett egy S Musztángot? Mi? — Az! Micsoda műszerfala^ van. egy Musztángnak, apámig — Nekem még ötszázasom^ sincs. ^ — Örülj neki, hogy nincs rá ^ gondod. ^ — De otthon van ... Otthon § van gond. $ — Engem már nem érdekelj a feleségem. Egyébként sötét ^ az ablaka. Biztos megint annál S a szerencsétlen barátnőjénél ^ alszik. ^ — Mindenkit érdekel egy !ki- csit a felesége. Nekem ne lin-‘ kelj. — Hányszor, de hányszor to­lakszik elém az Évi! Amikor már azt hiszem, csak az van, akit ölelek. — Szeretted ... Nem lehet csak úgy egyszerűen leradí­rozná. — Csak még egyszer talál­koznék egy ilyennel! — ök meg téged keresnek. De biztosan megunnád őket. — Dehogy unnám! — Mi mindenkivel lefek­szünk. Mindenkivel. — így nem lehet. — Hát, hol vannak azok a nők? Hol lehet megtalálni őket? — Nem tudunk élni, öre­gem. — Nem hát. — Felhívlak. Otthon leszel? — Tízig. — Csinálni kellene valamit. — Jó. Holnap majd megbe­széljük. Láttátok múltkor a Ligetben? Ténfergő fákat vittek el az útból, ficánkoló husángokat, meg izmosakat s délcegeket, s volt köztük élet-nyúzta vén is. Az ifjoncok csupasz gyökérrel, vihorászva mentek, a többi tövéhez mind több régi föld tapadt, hogy higgyék balgán, otthon lesznek majd azért, egy új ígéret szép helyén. Engem meg most is (regen is) csak hazányi földdarabbal együtt vihetnének más égtájra el. az eső sem moshat el egészen. Én csak nyerhetek. — Kirándulás? — kérdez­tem. — így indul? — Remélem, nem akar pré­dikálni. Vitatkozni kezdtünk, rossz íze lett az egésznek. — így nem szabad elkezde­ni — mondtam dühösen. — Miért? Félresikerült há­zasságot itt is könnyen tudnék kötni — felelte flegmán. — Hát ha lehet, miért ne csinál­jam úgy, hogy az egyik olda­lam biztosítva legyen? Ha minden jól megy, legalább lá­tok a világból egy darabot, egészen ingyen. — Sajnálom azt a francia fickót — vágtam oda ingerül­ten. — Ha tehetném, felvilá­gosítanám arról, hogy mibe vág bele. A lány elhúzta a száját. —- Nagy szíve van. Mint minden férfinak. Legszívesebben szájon vág­tam volna. Link, üresfejű ba­ba. Hogy képzeli el ez az éle­tet? így nem, lehet valamit elkezdeni! Az embernek hin­nie kell abban, amibe bele­kezd. Csak úgy szabad hozzá­kezdeni valamihez, ha az em­ber hisz abban, hogy sikerülni fog. Néztem, ahogy egymás után eszi a citromszeleteket, arca merev volt, nem árult el sem­milyen érzelmet. Egyszer fel­állt, az ablakhoz ment, és fá­radtan nyújtózkodott. Most láttam, hogy a hasa enyhén kidomborodik, mint a negye­dik, ötödik hónapban levő ál­lapotos asszonyoké. — Mit néz? — képezte. — Mi lenne, ha adna egy kis szódát? ÍZ int csendes éjszaka volt, csak néha zúgott el egy- egy autó a városba vezető úton. Nemsokára megjöttek a többiek, zajosan oszlottak szét a szobákban, rávetették, magú- kát az ételre és az *italra. A magnón újból üvöltő tänczene szólt, a szőnyegeket felcsavar­ták, a tálakon félbeharapott szendvicsek hevertek, ame­lyekről a vendégek leették a sonkát, a sajtot és a szalámit. A lány a falnak támaszkod­va szorgalmasan tanult. KEREKES IMRE: """""'"'"'"J'/S,'SJ-SSSSSSSSS//SSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSS//-SSS/SSSSS//SS/SSSS//SSS/SSSSS, RADNAI ISTVÁN: Leányfalu uszály-időt vontat dohogó hajógép a robot rácsai szétfeszülnek korlátok erdei elmaradnak leomolnak a középszerűség falai csend éjfél kutyaugatás nem őröl a taposómalom hántolatlan rostjaikkal kérkednek az idegek fák alatt fodrozó víz válogatja a kavicsokat Nincs kedved | a hegyekbe menni? ^ A kocsi rnár péntek óta lenn állt. Á lakótelepi oérház be- ^ járata előtt, egy kis pázsitkockán, két gyalogjárda között. Az ^ asszony már előre úgy spekulált, hogy majd vasárnap avatják ^ fel. A szabad szombaton bevásárol, megfőzi majd a másnapi ^ húslevest, a gyerek megtanulja a leckét, a férfi meg csináljon, ^ amit akar. A férfiak úgyis akkor pihennek legjobban, ha min- ^ dent rájuk hagynak. így telt el szombat délután, és valami tapintatos nyuga- | lommal még arra is vigyáztak, hogy ne rontsák egymás han- í; gulatát. A megértés úgy lebegett fölöttük, mint rózsaszín lég- ^ gömbök a ligeti ünnepségeken. Minden összehangolódott, hogy ^ életük első kocsiját az alkalomhoz illően avassák fel. Még ar- ^ ról se esett szó, hogy másnap merre vegyék az irányt. Majd ^ ahogy a helyzet hozza. A férfinak különben is mindegy volt, ^ mert nemrégiben szerezte meg a hajtási engedélyt. Az ilyen ^ új vezetőket még nem a cél izgatja, hanem az, hogy eljussa- ^ nak oda, ahova indulnak, mindegy, hogy hova ... ^ Este felé mégis megszólalt az asszony: ^ — Menjünk a hegyekbe. ^ — Jó — mondta a férfi —, menjünk a hegyekbe. A híradó végén úgyis elmondják, milyen lesz az idő. Ha nem érdemes ^ menni a vízhez, menjünk a hegyekbe... Az asszony hagymát vágott, a kukta pedig a húslevessel ^ éppen sípolni kezdett, mintha egy maszek vicinális indulna ^ háztömb körüli turnéra. ^ — Miért mennénk a hegyekbe? — mondta a gyerek. — A ^ hegyekbe ősszel szoktak járni, nem most, amikor strandidő van. — Hallgass már... — mondta a férfi. — A legnagyobb ^ helyzeteket szúrjátok el... pont ilyenkor kell mindig bele- ^ Szólni valakinek. | — Már elkezdték a focit? — kérdezte az asszony. ^ Tényleg, ordító helyzet maradt ki rögtön az elején. Az asz- ^ szony észre sem vette, hogy a képernyőt már elborította az ^ izgalom. A férfi dühös volt, az a csapat hagyta lei, amelyiknek ^ ő szurkolt. Ilyenkor aztán jelentkezik a nikotinszomj. Rá kel- ^ lett volna gyújtania, de nem gyújtott, mert tartott az asszony- ^ tói, hogy rászól, ha befüstöli a lakást. Ezért aztán úgy tett, ^ mintha a gyerekre lenne dühös, pedig a kihagyott helyzet bosz- & szántotta. ^ — Nem bápom — mondta az asszony —, tőlem mehetünk a S vízhez is. Még jobb is arra az út, mert szélesebb, meg benzin- ^ kút is több van. $ — Ügy ... morogta a férfi —, benzinkút is több van ... § Például ezt honnan tudod? TEREGETÖK. SZETE. APÁTI ABRAKOVICS BÉLA LINÓMÉT-$ De ezt is úgy mondta, hogy ráhagyja az asszonyra, hátha elhallgat. — Persze, én nem bánom, tőlem mehetünk a hegyekbe is, ha rossz lesz az idő... — mondta a gyerek. Csak néha pislo­gott a tv-re, mert már az ő csapata vezetett, nem az apjáé. Volt rá eset, hogy felröhögött, amikor a férfi csapata kihagyott egy helyzetet. A férfi ilyenkor úgy érezte, hogy a kölyök rajta röhög, és állatian begerjedt. A gyerek ezért csak pislogott a képernyőre, mert tia balhé lesz, első, hogy elzárják a tv-t. Az­tán kész, jön a nagy hallgatás. Ha mindenki elnémul, még a rádiót se lehet kinyitni. Azt már a gyerek is tudta, hogy az ilyen sértődött csendet nem érdemes felkavarni, várhat más­napig, amíg megtudja, mi lesz az eredmény. — Na látod — mondta az asszony —, a gyereknek mind­egy... Neked nincs-kedved a hegyekbe menni? A férfi nem válaszolt, mert közben a mérkőzés egyre job­ban eldurvult. Az ilyen durva mérkőzésekből lesznek idővel a felejthetetlen emlékek. Később aztán mégis azt mondta: — Nekem mindegy... én azt se bánom, ha beneveztek egy versenyre, mert csak az a fő, hogy vezetek, senki ne szövegel­jen Mert engem semmi más nem zavar, de ha valaki mellet­tem szövegel, akkor nekihajtok a nagy fának... Megértették, hogy a férfi mire gondol, és aztán már min­denki csak magában mondta ed, hogy merre szeretne indulni. Reggel egy szó sem esett az útirányról. Hétkor már ott áll­taik a kocsi körül, a férfi kinyitotta a volánnál az ajtót, be­dugta a slusszkulcsot. Az asszony úgy állt ott, mint aki éppen most vett át egy magas kitüntetést. Almazöld kosztümjében karcsúnak érezte magát. Van úgy, amikor a nők minden indok nélkül karcsúnak érzik magukat, semmi másért, csak mert va­lami különleges alkalomra olyan ruhát vesznek fel, amiről azt hiszik, hogy jól áll. A gyerek rángatta a zippzárt a sötétkék anorákon, és félfognyi résre nyitva maradt a szája. A motor kurrogott, aztán suttogón leeresztette a hangját, majd köpkö­dött, végül felbőgött, mint egy sértett cirkuszi oroszlán. A férfi levette a gázt, kiszállt a kocsiból. — Valami baj van? — kérdezte az asszony. — Miért lenne baj? — Valahogy nem jól adja edő ez a motor... — okoskodott a gyerek. A férfi akkor már a motorháznál állt. Végighúzta ujját a szélvédő alatt a karosszérián, merőlegesen az ablaktörlővel, nézte a csíkot, amit az Ujja hagyott a bordó lakkozáson. Magá­ban beszélt valamit, aztán odaszólt a gyereknek: — Menj fel, és hozz egy portörlőt. A gyerek az anyjára nézett, az pedig kinyitotta zsugorbőr táskáját, és odaadta a gyereknek a kulcsot. — Menj fel — mondta neki —, tudod, hol a portörlő. Van ott kettő is, mind a kettőt hozd le... Míg a gyerek elszaladt, a férfi körüljárta a kocsit. Az asz- szony is szemlét tartott, megtapogatta hátul a csomagtartót, belesett az ablakon, mintha egy idegen kocsi ülésén keresne valamit, cipője orrával megrúgta a gumit.- A gyerek hozta a két * I A szőnyegre dobott vastag szivacspárnákon ültünk, előttünk hosszú, zöld poharak­ban gines keverék. A házigaz­da magnóján végeérhetetlenül követték egymást a számok, a társaság táncolt, vitatkozott és ivott. Egy fiúsra nyírt lány is volt közöttünk, feltűnt, hogy nem táncol senkivel sem. Időnként egészen félrehúzó­dott, s hátát a falnak döntve egy füzetből francia szávakat tanult. A többiek Ditnek szólí­tották; szűk, fekete nadrágot és csípőig érő, lazán kötött pu­lóvert viselt. Jó alakú, csinos lány volt, hosszú combokkal és erős, ápolt szemöldökkel. Tj'jfél tájban néhányon el­* J mentek, hogy újabb adag italt hozzanak. Csendes be­szélgetés kezdődött. A mag­nón valami lassú, borús ka­marazene ment, jólesett a fotelban ülni, és időnként kor­tyolni az italból. A lány nyugodtan tanult. — Túlzásba viszi a szorgal­mat — mondtam. Kicsit gúnyosan vállat vont, átfogta felhúzott térdét. — Muszáj-. — Ez nem éppen a legmeg­felelőbb alkalom. . — Ötven szót keü meg­emésztenem naponta. — Egyetemista? Megrázta a fejét. — Auto­mata — mondta. — Ha nem találkozott még automatával, nézzen meg. Könyvelő vagyok. Mégpedig a hollerithes fajtá­ból. ' A füzetét forgattam. A lánynak gyerekes, gyakorlat­lan írása volt, a szavak mel­lé a kiejtést is leírta. — Hogy halÁd? — Kell, hogy haladjak. Ha­marosan kimegyek. — Látogatóba? — Nincsenek rokonaim. Sem itt, sem máshol. Francia fiúhoz megyek feleségül. — Csendesen nevetett. — Hacsak meg nem gondolom magam. — Felemelte a fejét, láttam, hogy a hatást akarja lemérni rajtam. — Úgy néz ki, hogy hamarosan ismét Magyaror­szágra jön, akkor beadjuk a házassági kérvényt. Nincs semmilyen ok, amiért ne en­gedélyeznék .Nem hiszi? — Pénzef gyerek? — kér­deztem. — Közepesen. A papának garázsa, javítóműhelye, mi­egyebe van Párizsban, a Saint- Marcel körút közelében. De ez legkevésbé sem érdekel. — A pohara üres volt, tölteni akar­tam. Eltolta az üveget, csak szódát kért. — Charles drága kölyök — mondta sóhajtva. — Kedves ötletei vannak. Ősszel, amikor a dolog elkezdődött közöttünk, egy este a szállo­dában arról beszélt, hogy iga­zig nyüzsgő családot akar ma- gd körül, meg sem áll tíz gye­rekig. Ilyesmit ma itthon nem­igen hallani. — Elgondolkozva kapargatta a szőnyeg mintáit. Nem látszott túlzottan boldog­nak. — Már nagyon várom. Nagyon. — Szóval, végleg elmegy. Maga mellé húzta a tálat, amelyben vékony citromszele­tek voltak jég között. Egy sze­letet kivett, harapott belőle, majd a megmaradt darabot a szódavízbe tette. — Semmi sem biztos. — Hogy érti? — Ahogy mondtam. — Szereti? — Miért ne? — Tekintete mozdulatlanul tapadt az ala­csony heverő fölött függő ke­rámiára. — Azt is el tudom képzelni, hogy kimegyek, és egy idő után visszajövök. — Összevissza beszél. Tl/f egint felnevetett. Kicsit lrj- keserű volt ez a nevetés. — Ügy veszem az egészet, mint egy kirándulást, amelyet nek?! Tessék. Most tízezer fo­rint van a zsebemben. Jó? Tessék, most mit kezdjünk vele? Mondd, mit kezdjünk? — Nem tudom. De már az, hogy, van. Szóval, érted? így «' azért más ... — Más a fenét! Egyébként feljártam hozzá. Mármint a nőhöz. Egy éjjel háromszor összevesztünk. Hazarohantam. Aztán vissza. Fel kéne hívni. — Hívjuk. — Ilyenkor ne. Vagy két hó- 1 napja felhívtam, azt mond- tam, csak azéft kereslek, mert ■ kolbászt akarok venni tőled. Röhögsz, mi? Az anyja küldte faluról. Állati jó kolbász volt. Azt mondta, tudta, hogy csak ezért hívtam fel. — Én is sajnálok valakit. Emlékszel arra a kis mixer- 1 babára? Vén baba lehet már... ■ Vén? Jó lehiggadt és kész. Olyan dolgom sose lesz töb­bé, mint mellette volt. De ó : sem volt jó. — Nekünk a Világ Nője se kellene. — Délelőtt aludt, délután fodrász, éjjel dolgozott. Reg­gel meg bebújt az ágyamba. De elszúrtam, — Nem voltál álmos hajnal­ban? j — Néha. — És holnap mit csinálunk? — Délelőtt meló. — A munka! — Banditól tanulhattunk volna. Nekivágott és csinálja. — Ki sem mozdult a kégli­ből. Ügy tanult, mint egy güzü. Percre beosztotta az idejét. Mi erre egyszerűen képtelenek vagyunk. ' — Akikor mehetünk a franc- ^ ba. Jó lenne valami, jó lenned valami. De, persze, semmiért. ^ Ingyen. ^ — Na, azért nem egészen... ^ — Ne játsszuk meg magun-^ kát, apám! Itt állok egy kész ^ kötettel. Arira is képtelen va- ^ gyök, hogy megmozduljak. Mi- ^ töl vagyunk ilyen tespedtek? S — Körülöttünk meg minden!* forr. ^ — Te, üt állattan a bal első ^ kerék... $ — Nekimentem egy rohadt^ holtvágánynak. Szétvágta a két ^ első gumit Megvulkanózálták. s Az üt. | — Öcska már ez. ^ — Ócska? Az életem van* benne! Negyvenezer forint. < Egy zoknit nem vettem, egy $ pohár sört. Mintha a bal lába- ^ mat vágnák le... — Röhögök. Sajnos, röhö- ^ gök... — Én is. Belül röhögök. S

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents