Pest Megyi Hírlap, 1971. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-13 / 268. szám

6 “c/íirlflp 1971. NOVEMBER 13., SZOMBAT Előbukkant Géza nagyfejedelem Pardon... erődje Három és fél méter mély árokra bukkantak a régészek Székesfehérvárott, a törté­nelmi városban, az Arany Já­nos utca és a Szabadság tér kereszteződésében. Megálla­pították, hogy az árok — amely egy sáncrendszer ma­radványa — az ősi város leg­magasabb dombján, Géza nagyfejedelem korábban fel­tételezett szálláshelyének a természetes határvonalán fek­szik. Így feltételezik, hogy a megtalált sáncárokrendszer Géza nagyfejedelem erődjé­nek, várának maradványa. Maga a sánc az árokból ki­termelt földből készült, erre fagerendákból vagy kőből építették fel a várfalat. Majomszállítmány Üjabb nagy külföldi majom- szállítmány érkezett a Buda­pesti Állatkertbe. Hollandiá­ból jött egy pár fehérorrú és egy pár fehérbarkójú cerkóf, Németországból egy nőstény brazza cerkóf és egy hím dzse- lada pávián. Londonból egy pár sárgabarkójú cerkóf. Az újon­nan érkezett állatok közül a dzselada páviánt, a fehér- és sárgabarkójú cerkófokat már láthatja a közönség, a többiek még karanténban vannak. TISZTESSÉGTELEN. Ezt a szót Ízlelgetem mostanában, s nem valami ráérős egyked­vűséggel, nem éppen unalom­ból. Inkább türelmetlenül és méltatlankodva. Talán azért, mert elég gyakran hallom. . Olyan fogalomról van szó, amelyet nem szeretünk, elíté­lünk, s a mi társadalmi körül­ményeink között mindenkép­pen vadhajtásnak tekintjük. A tisztességtelen szóval illetett föl-fölbukkanó gyakorlatot el­ítéljük. Tudom, ez kevés ... Az egyénnel kapcsolatban — úgy általában — gyakran szóvá tesszük, hogy a munka nélkül szerzett, tisztességtelen jövedelem, harácsolás, ön­zés, nem a mi világunk ... Egy közösségi társadalom­ban különösen felháborító a tisztességtelen nyerészkedés, bár azt hiszem: a jó érzésű emberek másutt is elítélik. De mi van akkor, ha nem az egyéni, hanem a nagyobb, az úgynevezett csoportérdekeket helyezik egyesek az össztár­sadalmi érdek fölé, s a tö­rekvések éppen a tisztes­ségtelen haszonszerzésben nyilvánulnak meg. Olvastam ügyészi jelentést, és hallottam felszólalást, ahol szóba került ez a törekvés, s néhány meghökkentő, kirívó példa. NÉZZÜK CSAK. Vannak vállalatok (néha termelőszö­vetkezetek is), amelyek nye­reségüket tisztességtelen úton, más közösségek, vállalatok ro­vására növelik. Az ellenőrző szervek hamis számlázások sorozatával találkoztak a múlt évben, s találkozhatunk ilyes­mivel építőipari vállalatok­nál is. Mi a lényege ezeknek a számláknak? Az, hogy el nem végzett munkát, be nem épített anyagot akartak meg­fizettetni a megrendelővel, máskor az árakat emelték ön­kényesen, mert úgymond: ki lát bele a mi dolgunkba, úgyis csak a végösszeget nézik. Nem fillérekről és nem száz fo­rintokról van szó, hanem mil­liókról. A szorult helyzetet sem tör­vényszerű tisztességtelen ha­szonszerzésre kihasználni. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy az ilyen „ha­szonszerzők” erkölcsükben kificamodott emberek. Sú­lyos megállapítás ez, de mégis kevés ahhoz, hogy hatásos is legyen. Mert a tisztességtelen vál­lalati haszonszerzés jelenlegi körülményeink között csak erkölcsileg ítélhető el. A ha­misan számlázó vállalatot rit- | kán éri hátrány. Ha a meg­rendelő rájön a hamis szám­lákra, akkor kérheti a szám­la módosítását. Ilyenkor a A napokban levelet kézbesí­tett címünkre a posta, Csö­mörre hívott a helyi nőbizott­ság műsoros divatbemutatóra. Ha akkor nyomban nem is tudtunk eleget tenni a meghí­vásnak, néhány nappal később felkerestük dr. Szilágyi Zsí­róimét, a csömöri nőbizottság elnökét, hogy tájékoztasson munkájukról, terveikről. — A nőbizottság másfél éve alakult meg a községben. Jó a kapcsolatunk a helyi pártszer­vezettel, tanáccsal, Vöröske­reszttel. Munkatervünk elké­szítésekor figyelembe vettük a község sajátosságait és az asz- szonyok igényeit. — Legutóbb divatbemutatót tartottak, mire készülnek leg­közelebb? — November utolsó hetére meghívtuk a gödöllői ÁFÉSZnt, hogy rendezzen Csömörön áru­sítással egybekötött bútorkiál­lítást. Ott lesz az OTP megbí­zottja is, hogy akinek nincs elegendő pénze, részletre vásá­rolhasson. Decemberben meg­tartjuk az öregek napját, író— olvasó találkozót rendezünk és szeretnénk felvenni a kapcso­latot szovjet asszonyokkal is. — Tanfolyamok, politikai tá­jékoztatás? — A téli hónapokban a Vö­röskereszttel közösen egész­ségügyi felvilágosító előadás- sorozatot indítunk, filmveti- téssel egybekötve. Részt ve­szünk a község politikai életé­ben is: a szabad pártnapofcra mi mozgósítjuk az asszonyo­kat. — Egy-egy eseményre há­nyán jönnek el? — Ez rendkívül változó. Volt már olyan rendezvé­nyünk is, amelyen háromszá­zan szorongtunk a művelődési otthon nagytermében. Mind jogtalanul és becstelenül túl­számlázott vállalat legföljebb csak annyit mond: pardon... S ha nem fedezik fel a sza­bálytalanságot? Akkor a túl­számlázó jól jár... BESZÉLHETNÉNK most a tisztességről általában, be­csületről és erkölcsről, jel­lemről és feddhetetlen ma­gatartásról, a tisztesség kö­vetelményeinek megfelelő, szabályszerű eljárásról, mely a mi társadalmunkban alap­vető morális követelmény. De tartok tőle: semmi újat nem mondok ezzel. Azok az em­berek, akik a vállalat nevé­ben a dolgozók látszólagos ér­dekét képviselve egyéni szám­lájukra dolgoznak a túlszám­lázással, vagy más módszer­rel, azok aligha hallgatnak az erkölcsi „prédikációra”. Van még egy lehetőség, s ezt eddig kihasználatlanul hagytuk. Elképzelhető az is, hogy valakit és valakiket fe­lelősségre vonunk majd anya­gilag és erkölcsileg is a tisz­tességtelen haszonszerzés miatt. J. B. többen tudnak rólunk és tar­toznak hozzánk. Ha sürgős munka adódik, fél órán belül negyven ^asszony segítségére is számíthatunk. — Megkeresik az asszonyok a nőbizottságot gondjaikkal, bajaikkal? — Nemrégiben szólt egy édesanya, hogy milyen jó len­ne, ha az étteremben nem­csak egy hétre, hanem egy-egy napra is lehetne előfizetéses ebédet kapni. Megbeszéltük a vendéglő vezetőjével, s azóta, ha valaki délelőtt 11-ig oda­szól, elviheti délben az előfi­zetéses menüt. Apróság, mond­hatná valaki, de annak, aki valamiért nem tud ebédet főzni a családnak, nagy se­gítség. Vannak persze olyan panaszok is, amelyekben eddig nem tudtunk eredményt elér­ni: például abban, hogy ritkán közlekedik a HÉV. — Partnernek tekintik a község vezetői a nőbizottsá­got? — Kezdetben voltak nehéz­ségeink, észre kellett vetetni magunkat. Ez sikerült. Ma már meghívnak a tanácsülé­sekre, s ott vagyok a község egyéb rendezvényein is. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nemrégiben a művelődési ott­honban kaptunk egy szobát, amely az asszonyok klubja lesz. s. L arátommal, Ezer Jenővel, három hónappal ezelőtt találkoztam utoljára. Kiterege­tett papírlapok fölé hajolva ült a presszóban. — Mivel foglalatoskodsz? — kérdeztem tőle. — Nősüléssel. — Aha. És ezek a papírok itt micsodák? — Tesztek. — Ha lennél szíves egy ki­csit világosabban... — Ülj le, kérj nekem még egy kávét, természetesen ko­nyakkal. S én részletesen el­magyarázok mindent. Azt te is tudod, hogy már elmúltam negyven, itt az ideje, hogy megnősüljek. Igen ám, de kit vegyek feleségül? Nőismerő­seim közül többen is számí­tásba jöhetnek. Melyiket vá­lasszam közülük? — Ilyenkor, azt hiszem, a kölcsönös vonzódás a legdön­tőbb ... — Vonzódások, érzelmek? Ugyan már! Micsoda ókori szemlélet! Szubjektív módsze­rekkel ma már ez a probléma megközelíthetetlen! A női lé­lek rejtelmei, barátocskám, kifürkészhetetlenek. A párvá­lasztásnál is csak az objektív módszereknek van jövőjük. Ezek közül is a legkorszerűbb a tesztkészítés. Ismered a la­pok „Vegyem, vagy ne ve­gyem?” rovatát, amelyikben autókról, rádiókról, borokról, teasüteményekről, a legkülön­bözőbb árucikkekről, szakem­Mezőgazdász zsokék A galopp-pályán az őszi szezon egyik futamában fiatal Zsokénő kelt versenyre férfi kollégáival. Rapatyi Margit 18 év után az első hivatásos zsokénő Magyarországon. Civilben a tatai mezőgazdasági szakmunkásképző iskola II. éves tanulója. Rapatyi Margit példáján felbuzdulva két osztálytársnője: Hei- dal Ilona és Kiss Mária is kedvet kapott a Iovasélctre és a versenyzésre. A varrógép ma már nélkülözhetetlen eszköz a háztartásban. Gombfelvarrás, szegés, hímzés és még sok más, varrás! művelet végezhető el a modern varrógépekkel. Most 10% előleggel, OTP-re is kapható a Fogyis fást Szövetkezetek szaküzleteiben, áruházaiban. " ...... . az asszonyklubig So kat segít a csömöri nőbizottság ÉMÁSZ! FIGYELEM! Mániákus barkácsolók Bagón A bagiak nagyobbik fele — vagy 2200 ember — bejáró. Az IMI-be, a pesti és a gödöllői gépgyárakba járnak, jó né­hány lakatos, géplakatos, he­gesztő van köztük. Egyesek annyira szorgalmasak, hogy odahaza sem képesek abba­hagyni a bütykölést. De ho­gyan? Ki ezt, ki azt barká­csol, s a házi kivitelezésben készült villanyhegesztőkkel, és egyéb elektromos eszkö­zökkel eszkáfoál. Például vas­kerítést hegeszt. Csakhogy ezek a készülé­kek leárnyékolatlanok, s Ba­gón az elektromos energia már enélkül is alig győzi a gyarapodó tv-készülékek, ház­tartási gépek okozta megter­helést. A megpatkolt póznák Hogyan jár el a vérbeli ba- gi fusizó? Felmászik a vil­lanypóznára, és megpatkolja. Ezt a szakkifejezést a laikus nem egészen érti, de a követ­kezményei annál közérthetőb­bek. Ez a sajátságos munka- módszer ugyanis nemcsak szigorúan tilos és veszélyes — hanem majd minden eset­ben sötétségbe borítja a köz­ség egy részét. Ha a három fázis közül egy ilyenkor ki­vág : negyven-ötven portán elalszik a villany, megromlik az étel a hűtőben, Angyal ütésre emelt ökle nem sújt le a bűnözőre, a háziasszony ki­szedheti a mosnivalót a gép­ből — megáll az élet egy-két lelkiismeretlen barkácsoló miatt. Mindezt a bagi általános iskola igazgatója panaszol­ja, mint régóta megoldatlan problémát. — Sokszor küldtünk írás­beli panaszt is az ÉMÁSZ il­letékes hatvani kirendeltsé­gének. Hiába. A tavasszal si­került ugyan tettenérniük egy fusizót, a körzeti szerelő elkobozta a megpatkolt biz­tosítékot is — de a büntetés elmaradt. Látva ezt az eny­he elbánást, persze, hogy za­vartalanul fusiznak tovább. Ez elkeseríti a lakosságot. Gyerekek sötétben S hogy miért éppen az is­kolaigazgató mondja el ezt? Mert szokássá vált, hogy ha egy-egy soron kialszik a vil­lany, első útjuk az iskolá­hoz vezet. Ha látják, hogy ott is sötét van, azt mondják: — A suliban is elaludt? Akkor jó!... Tudják, hogy az iskolás­gyerekek nem maradhatnak sokáig sötétben, az iskolából nyomban bejelentik, hogy megint jöhet az ÉMÁSZ... — A fuserál ók leginkább hétvégén működnek. De elő­fordult, hogy egy álló hétig sötétben voltunk 440 gye­rekkel! Az augusztus husza- diki kettős ünnepen leállt az egész faluban az élet: a szakszerűtlenül elkészített, le- árnyékólatlan hegesztők, a megpatkolt biztosítékok meg­tették a magukét. Legutoljá­ra a múlt héten hétfőn, szer­dán és szombaton kénysze­rültünk sötétségre. Valamit tenni kell! Pedig a szomszédok tadják Szabály szerint csak mű­szakilag ellenőrzött készü­lékkel, csak napvilágnál és előzetes bejelentés után vé- geznet valaki ilyen munkát. Aki csúcsidőben, házilag bar­kácsolt, veszélyes eszközzel ténykedik, annak szerszámát elkobozzák, óráját kikapcsol­ják. A szabályt nem könnyű érvényesíteni, mert a bűnö­sök kinyomozása bonyolult. A szomszédjával mindenki sze­ret békességben lenni — és rendszerint csak a szomszéd­ban tudják, hol dolgoznak összetákolt eszközökkel. Nem egyszerű, de így tart­hatatlan. Az ÉMÁSZ-nak is vannak eszközei. Hathatósab- bak, mint azok az összebüty­költ eszközök, amelyekkel egy-két bagi fusizó rendsze­resen tönkreteszi a község lakosságának életét, megbé­nítja munkáját, hétvégi szó­rakozását. Péreli Gabriella Bányai Kornél emlékére Tiszaföldváron, a homoki szőlőterület egyik szerény külsejű épületében élte utolsó éveit Bányai Kornél, a husza­dik század tehetséges, forra­dalmi ihletésű költője, leg­szebb verseit ezen a tájon ve­tette papírra. A Tisza menti nagyközségben most Bányai Komél-emlékbizottság ala­kult. A község vezetői, tsiz-ei, társadalmi szervei elhatároz­ták, hogy emlékmúzeumot rendeznek be a gazdag élet­művet hátrahagyó költő tisz­teletére. Gondos számvetés berek által készített ismertetők nyújtanak támpontot a tájéko­zatlan olvasónak ahhoz, hogy mit érdemes megvenni, mit nem. Hát ilyen listát készítet­tem magamnak nőismerőseim­ről a barátaimmal. Barátaim, kiváló szakemberek: mindhár­man háromszor nősültek már. íme, az általuk elkészített tesztlapok. Olwsd csak: Kikindai Emese. A legújabb típus. Áramvo­nalas karosszéria, kitűnő futó­művek. Tartozékai: két közép­korú, jól kereső szülő és egy keresztapa Nyugaton. Hátrá­nya, hogy üzemeltetési költsé­ge túl magas. Százon kb. húsz­ezret fogyaszt. (Mármint száz nap alatt húszezer forintot.) Minősítése: jó. Zsombolyai Zsuzsika. 1948-as évjárat, szolid, de nagyon tetszetős kivitel. Tar­tozékai: kitüntetéses diploma, főbérleti lakás, jó állás, új Wartburg, áldozatkész rokon­ság. Üzemeltetése rendkívül gazdaságos, személyes fogyasz­tása rendkívül alacsony, na­gyon beosztó, takarékos. Mi­nősítése: kiváló. Temerini Eszter. Kissé már divatjamúlt típus, a negyvenes évek első feléből. Tartozékai: egy osztályvezetői állás és egy eltartásra szoruló szülő. Igénytelen, üzemeltetése nem túl költséges. Minősítése: közepes. Pancsovai Matild. A harmincas évek közepéből való, teljesen elavult típus. Erősen kopott karosszéria, le­strapált futóművek, a motori­kus szerkezet is nagyon el­használódott: hamar begerjed, sűrűn kirobban. Tartozékai: három eltartandó idős nagy­néni és három kiskorú gyer­mek az előző házasságokból. Üzemeltetése nem kifizetődő, sokat fogyaszt, valósággal fal­ja az üzemanyagot. (Kilencven kiló — ruha nélkül!) Minősíté­se: gyenge. — Ezek után nem lesz nehéz döntenem! — mondta Ezer Je­nő sugárzó arccal. Látod, mi­lyen jó, ha minden dolgában tudományos alapossággal jár el az ember! Ez a találkozás azért jutott most eszembe, mert a mai postámban egy nyomtatott ér­tesítést kaptam arról, hogy szombaton délelőtt 11 órakor tartja esküvőjét a 311-es szá­mú házasságkötő teremben Ezer Jenő és — Pancsovai Ma­tild ... Ügy látszik, nemcsak a női lélek rejtelmei kiismerhetet­lenek. R. B. I l i

Next

/
Thumbnails
Contents