Pest Megyi Hírlap, 1971. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-09 / 238. szám

^/iíVÍilp 197t. OKTÓBER 9., SZOMBAT Húsgyár tíz hektáron A csaknem nyolcvanéves, szinte már „ipari műemlék­nek” számító miskolci vágóhíd az utóbbi években végrehaj­tott több mint százharminc­millió forintos korszerűsítés ellenére sem tudja az egyre növekvő igényeket kielégíteni, a választékot bővíteni. A gon­dok megoldására — megköze­lítőleg ötszázmillió forintos költséggel — új húskombinát épül Miskolcon. A zárt rend­szerben dolgozó „gyár” helyét az élelmiszer- és könnyűipari i'/vezetben jelölték ki, több mint tízhektáros területen. A kombinát alapozását megkezd­ték. Kiállító helyiségek a múzeum padlásán • Mintegy két és fél millió fo­rintos költséggel újjáépítik a makói József Attila Múzeu­mot, amelynek még a padlás­termében is kiállítási helyisé­geket alakítanak ki. A tervek szerint az épület elkészülte után önálló gyűjteményként állítják ki József Attila makói tartózkodásának emlékeit. Papucskészítők a határban Tervek: több gép és műtrágya A taksonyi Egyesült Erő Termelőszövetkezet látszólag ugyanolyan, mint a megye többi gazdasága. Területe át­lagos, 2000 katasztrális hold, van kiegészítő üzemük, a ta­gok 32 ezer forintot — az át­lagosnál jóval többet — ke­resnek. Talán egyben mégis különböznek. Célratörőbbek, mint a gazdaságok többsége, tudatosan alakítják termelés- szerkezetüket, gazdálkodási profiljukat. Ez a tudatosság már közel 10 esztendeje kíséri és fémjelzi a tsz fejlődését. Víztől védve A kenyérgabona termőterü­letük állandó — 375 hold —, a többit szinte teljes egészé­ben az állattenyésztés szolgá­latába állították. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehes­sék, nyolc aranykoronái föld­jüket a nagyüzemi gazdálko­dásra alkalmassá kellett ten­niük. Két éve megkezdték a belvízrendezési munkálatokat is, s így ma már nemcsak a Duna áradásától, hanem a TISZTELT FOGYASZTÓK! üzemegységünk készséggel áll az ön szolgálatára a gázszolgáltatással kapcsolatos minden tevékenység elvégzésére. GAZBERENDEZÉS ÜZEMBE HELYEZÉSÉT, JAVÍTÁSÁT CSAK VÁLLALATUNK SZAKEMBERE VÉGEZHETI EL Gázkészüléke meghibásodása esetén zárj'a el a készülék kezelőcsapját és a hibát jelentse. A szabálytalan, nem rendeltetésszerű gázhasználat ÉLETVESZÉLYES ÉS SZIGORÚAN TILOS! Kérjük, hogy saját és mások biztonsága érdekében azonnal értesítse hibafelvevő helyünket, vagy a legközelebbi rendőrőrszemet, ha épületben, utcán, közterületen gázszagot észlel. HIBAFELVEVÖ SZOLGALATUNK FölDGÁZFOGYASZTÖINK RÉSZÉRE: A település neve: ,Az ügyelet ideje: A szolgálat címe: Telefon: Szolnok: Törökszeninriiklós: Kisújszállás: Karcag: Kunmadaras: , bármikor 7-től 16-ig 7-től 16-ig 7-től 16-ig 7-től 16-ig Úttörő u. 48. November 7. u. Széchenyi u. 52. Ady Endre u. 4. Majakovszkij u. 11-360 30. ­186 28. ­PROPÁN-BUTÁNGAZ-FOGYASZTÓINK RÉSZÉRE: A település neve: Az ügyelet ideje: A szolgálat címe: Telefon: Szolnok: Jászberény: Kunszentmárton: Kisújszállás: 7-től 16-ig 7-től 16-ig 7-től 16-ig 7-től 16-ig Thököly út 55. Lenin u. 18. Bajza u. 2. Széchenyi u. 52. 12-912 Emellett minden propán—bután-cseretelepen, a kiszolgálási időn belül. TISZÁNTÚLI GÁZSZOLGÁLTATÓ ÉS SZERELŐ VÁLLALAT SZOLNOKI ÜZEMEGYSÉGE nagy esőzésektől, a talajvíztől is védettek földjeik. Nem sajnálják a földtől a tápanyagot, a szerves- és a műtrágyát/ Néhány évi rrn^nka eredménye, hogy a búza ho­zama megkétszereződött, a ku- kurica holdanként háromszor annyi csövet — 43 mázsát — ad, mint öt éve, a lucernás­ban és a réten is terem ele­gendő széna. — Amelyik növény nem vá­lik be, nem termesztjük to­vább, kísérletezésre nincs pénzűnk — mondja Nagy Sándor főagronómus. — Ve­tettünk triticalét, mert azt mondták, ez a csodatakar­mány. Kiderült, hogy nálunk legalábbis kevesebb termiéit ad, mint a rozs, pedig a jobb földet szereti. Jövőre helyette rozsból meglesz a biztos tíz mázsánk. Behozza a pénzt 95 tehenük — Miért csak van? — Először a takarmányala­pot kellett megteremteni, s csak későbbi feladat az állo­mány fejlesztése. Most istállót építünk, aztán jöhetnek az ál­latok. — Ez már a főkönyve­lő. Montai Zoltán válasza, aki nemcsak a pénzért, hanem a gazdaságos termelésért is fe­lel. Negyedévenként elemzi az ágazatok munkáját, s ha vala­hol ráfizetést észlel, azonnal jelzi. Ilyenkor összeül a hadi­tanács — a tsz érdekelt tag­jai is, és nemcsak a vezetőség — s eldöntik, min kell változ­tatniuk. — A nyereséges gazdálko­dás érdekében adtunk helyet a kiegészítő üzemágnak, a már országszerte ismert gyógy- papucskészítő * részlegnek. Kényszerültünk rá — kelle­mes kényszer —, mert jól jö­vedelmez. A tsz ugyanis csak akkor kap alapanyagot, gépet, ha készpénzzel fizet. A kiegé­szítő üzem év közben is hoz pénzt, s így nyugodtak va­gyunk, ha valamit meg kell vennünk, nem üres a buksza. Az AGROKER-től például jó­val a határidő előtt megkap­tuk gépeinket, mert voltak olyan gazdaságok, amelyek pénz hiányában nem tudták átvenni azokat. Egyébként a kiegészítő üzemágnak amel­lett, hogy „pénzt gyárt” az alaptevékenység korszerűsí­téséhez, az új beruházások­hoz, még egy előnye van. Ma­ga után húzza a törzstagok jövedelmét is — magyarázza VVágner József elnökhelyettes. Nyugdíjban a kapa — További terveik? — Még több gép, még több műtrágya, jobb munkafeltéte­lek, az öntözött terület növe­lése, s új 1 kiegészítő üzemek. Szeretnénk egy baromfifel­dolgozót építeni és egy faipari részleget is tervezünk. — Nem vonja el a kiegészí­tő üzem a munkaerőt a me­zőgazdasági feladatoktól? — Nálunk nem. A legnehe­zebb mezőgazdasági művele­teket gépesítettük, vegyszer irtja a gyomot és nem kapa, s amikor mégis több munkás­kéz szükséges a határban, a lakat rajta marad a műhelye­ken. Csúcsidényben a kiegészí­tő üzem minden munkása a betakarításban vagy a nö­vényápolásban segédkezik. M. Kovács Attila Budapesti művészeti hetek A páva elröpült Szlovákiába Maglcdiak sikere a pozsonyi rádióban és tv-bcn A szlovák tv felvétele előtt. Glózik Kalina Máriát Istvánné öltözteti Szabadtéri hangverseny (Zsoldos rajza) — papucscsőrű madár Szudánból. Nagy értékű pa­pucscsőrű madarak érkez­tek Szudánból a budapesti Állatkertbe. Százöt esztendő óta most láthatnak másod­szor ilyen állatokat a láto­gatók. Kevés öntevékeny népi együttes dicsekedhet olyan gyors és rangos sikersorozattal, mint a maglódi nemzetiségi „Röpülj, páva!” kör. Ez év februárjában alakul­tak, felléptek Maglódon kívül a monori járás több nagyköz­ségében, meghallgatták őket a Magyarországi Szlovákok Szö­vetsége munkatársai, s mind­össze ennyi múlt után Cseh­szlovákiába utaztak vendég- szereplésre. A szlovák nemze­ti felkelés 50. évfordulója tisz-, teleiére rendezett ünnepságso-' rozaton és nemzetközi folklór­találkozón vettek részt Besz­tercebányán, Martinban és Selcén. A sikerkörút egyik kiemel­kedő állomása Besztercebá­nya volt. Csehszlovák, lengyel és jugoszláv együttesek társa­ságában léptek színpadra a város színházában, s a több ezer főnyi'közönség vastapssal jutalmazta műsorukat. A Lu- dové Noviny című napilap egész oldalas képes beszámo­lót közölt a maglódiak műso­ráról. Sikerük jellemzésére áll­jon itt néhány mondat az új­ságból. „A folklór magyaror­szági szószólói... Igazi repre­zentánsai a baráti állam népi hagyományainak őrzésében ... Máskor is szívesen látjuk a maglódi együttest.” Mintegy 25 perces felvételt készített műsorukról a szlovák rádiói Jellemző, hogy felvétel közben a stúdió szinte minden dolgozója a maglódiak műso­rát hallgatta .., A rendezők külön gratuláltak Ripka Já­nosáé és Sass Erzsébet művé­szeti vezetőknek a szlovák da­lok szép hangvételű előadá­sáért. A főrendező így nyilat­kozott: „Minden daluk drága­követ ér. Még szlovák együt­tesektől is ritkaság az ilyen magas színvonalú műsor.” A televíziófelvétel előtt Martinban és Selcén köszön­hették meg az elismerő tap­sokat. Ismert, hogy az éneke­seknek, táncosaknak legalább három óra kell ahhoz, hogy a hagyományos népviseletet „szabályszerűen” magukra olt­sák. Három órát öltözködtek éh négy órát ' próbáltak a kame­rák előtt, míg elkészült a húszperces műsor. Fárasztó volt, de mindenért kárpótolja őket a ritka erkölcsi siker. Búcsúzva Csehszlovákiától, s a felejthetetlenül szép hét naptól, egy utolsó, rögtönzött műsort adtak a határon a vá­mosoknak, határőröknek és a várakozó utasoknak. Ez eddig az együttes múltja, közelmúltja. És a közeli jövő tervei? E hónap 23-án ottho­nukban, Maglódon adnak műsort, készülnek Székesfe­hérvárra, szó van egy buda­pesti, Madách színházbéli sze­replésről, egy jugoszláv együt­tes is szívesen látná őket, s szeretnének részt venni jövő év augusztus 20-án a Pest me­gyei Tanács udvarán rende­zendő gálaesten. Beígérkeztek a Magyar Televízió munkatár­sai is. Gér József IW indennap együtt mentek át a kompon. Felváltva érkeztek, hol előbb a lány, hol a fiú. A lány mindig egyedül ment Pestig, a fiú csak Vácig uta­zott. Reggel mentek, este jöt­tek. Amikor esténként átért a komp, a fiú ment a falu felé, 5 odavaló volt, a lány egy nya­ralóba. A lány akkor érettségizett. Szülei kiköltöztek ide, ezért kellett neki naponta bejárnia Pestre. Amikor másodjára lát­ta, a fiú odaszólt neki, mint­ha már ismerős volna: — Szevasz! A lány átnézett rajta. „Nem jól köszöntem” — gondolta a fiú. J Másnap kézit csókolomot mondott — azon a lány már elmosolyodott. Szőke haja rövid és sima volt. Blúzban járt, mindig bal­lont hozott magával, de sose vette fel. Magas sarkú , cipőt hordott. Nemcsak a haja sző- kéllett, az aica is, a karján a bőr is. A lábaszára sima volt és izmos. A fiúnak nyolc nyakkendője volt. most mindennan másikat kötött. Abban a cipőben járt, amiben azelőtt csak vasárnap. Reggelenként, ha borotvál­kozni kezdett, a családb 1 ki­tört a hahota. Azelőtt elég volt, ha egy héten egyszer le­húzta. A lány semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy szóba áll­jon vele. „Értsd meg, hogy izgatod a fantáziámat... légy szíves tu­domásul venni... Csak bV en­ne fel ve'.ed egyszer ez a rühes komp...” — mondogatja ma-. Ketten a kompon gában a fiú, mintha csak­ugyan beszélgetnének. „Menjek oda, és mutatkoz­zam be? Ez, amilyen fenn hordja az orrát, kiröhög. Ész­re se vette, amikor köszöntem neki!” 1 zontúl mindennap kitar- tóan köszönt. Mérték­kel, de jól hallhatóan. Még a fejével is biccentett: , — Kezét csókolom. Aztán hozzágondolta: „Hogy lehet ez a lány ennyire kü­lönb a visegrádiaknál? Jó, hogy szebb, de hát őtőle is csak akadhat szebb, akadhat... akadhat... A fene se tudja — gondolta —, mindenesetre én mostanában nem láttam szeb­bet.” Megszínesedett a lány arca, mióta bejárt Pestre. Talán fo­gyott is egy kicsit. Figyelt? a derekát, csípőjét; biztosan sportol vagy balettezik. A nyaraló közel volt az úthoz. Mögéje, az udvarra, nem lehetett belátni. A fiú elsétált a ház előtt egyszer, kétszer, háromszor. Aztán egy kislány -meg egy kisfiú jött ki aj; udvarról, a ház mögül. Megfogták a dr' - sodronyt, úgy néztek ki hosz- szan a fiúra. A fiú is a gyerekeket nézte, vajon hasonlítanak-e a lány­ra? Aztán a kisebbik kinyúj­totta a nyelvét: — Beeel — kiáltotta, és gri­maszt vágott. Utána a másik is. Egvre hangosabban kezdett az a két taknvos bevetni. ■ Akik arra jöttek, kacagták. Kénytelen volt odébbállni. Máskor megint próbálko­zott. Ha a lány bement, né­hány másodperc múlva jött a két gyerek, aztán a kerítés mögül olyan nyávogást, bége- tést csaptak, hogy ezentúl kö­zel se mert menni a házhoz. 1M egszólította egyszer az egyik srácot, akiről tud­ta, hogy most fog érettségizni. — Te, meddig tartanak az idén az érettségik? — kérdez­te, mintha ő már vagy tíz éve ért volna. — Mi a héten befejeztük — válaszolta az. — Ahá! — s arra gondolt, ha vége az érettséginek, ez a lány, ki tudja, hova megy. Nagyobb odaadással köszönt. A lány nemhogy nem fogadta ezentúl sem — égyszerűen ész­re se vette. „Mert ha legalább annyit mondanál — töprengett a fiú —, ide figyeljen, maga ne­kem ne köszöngessen!” Csak azért voltak szépek a napok, mert reggel-este együtt keltek át a kompon. Aztán kö­vetkezetesen mindig oda ült, ahová előző náp a lány. • A fiú keresztapja nyáron festeni szelhetett a kertben. Minden évben ő hozta neki a rajzlapokat és a festéket. Ma e*?v raiztömböt hozott. A tömb háta kormos lett a vo­natban. A kompon a fiú a térdére tette, hogy levakarja a feketeséget. Olt. nézett a lányra, aztán a körmével óva­tosan kaparta a fekete" csíko­kat. Még félig sem ért át a komp, a lánynak egyre kí­váncsibb lett az arca. „Te jó ég! Ez a lány azt hiszi, hogy őt rajzoltam.” Maga elé tartotta a mappát, valóban ceruzát vett a kezé­be. A lányon látszott, legszí­vesebben felállna, úgy lesne ide, a laptartó tömb mögé. És a fiú kitartóan firkált. »Közelebb, távolabb tette ma­gához a mappát. És nézte a lányt. Előbb a lány szállt le a ^ kompról. Olyan lassan indult el, hogy a fiú az ötö­dik-hatodik lépésnél elérte. Mikor úgy érezte, hogy már a háta mögött van, a lány hir­telen megfordult, ott állt a fiú előtt, megpirosodva, szé- nyenkezve, táskáját a háta mögé tartva. — Mutassa már meg! — mondta kedvesen nevetve. A fiú sose látta ily mi kö­zelről a szemét. Még egy lé­pés sem volt köztük. — Talán nolnap — mondta, és érezte, hogy piros lesz az arca. — Még javítani akarok a rajzon. Nem emlékezett rá, hogy ért haza. Bement a szobába, vé­gigdőlt a díványon, kezét a szemére szorította. „Úristen! — motyogta ma­gában. — De hisz én két egy­forma vonalat se tudok egy­más mellé húzni!” Sokáig feküdt így, maga elé képzelte a lány minden mozdulatát, csodálkozó, nagy, kék szemét, sima szőke ha­ját... Soha nem volt még ennyire szerelmes. Végh Antal t 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents